Savanyú csalán krémleves

Úgy nő a kert végében a csalán, hogy öröm nézni. Szúrós „természete” ellenére szeretjük, szívesen esszük krémlevesnek, vagy főzeléknek elkészítve. Ezúttal nem a szokásos módon készítettem, hanem besavanyítottam, és milyen jól tettem…

Hozzávalók:
nagy csokor friss, zsenge csalánhajtás
1 közepes méretű vöröshagyma
1 evőkanál olívaolaj

2 szem krumpli
1 szál friss lestyán 

3-4 gerezd fokhagyma
1 liter zöldség alaplé
1-2 evőkanál citromlé vagy almaecet, ízlés szerint
só, frissen őrölt bors 

a tálaláshoz sült hagyma

Gumikesztyűt húzok, és alaposan megmosom a csalán hajtásokat, majd lecsepegtetem (vagy salátacentrifugában kicentrifugázom). A hagymát és burgonyát meghámozom, megmosom, a krumplit nagyobb kockákra, a hagymát apróra vágom. Felmelegítem az olajat egy edényben és a hagymát üvegesre dinsztelem rajta. Hozzáadom a krumplit, a csalánt, az aprított lestyánt és reszelt fokhagymát, sózom, borsozom, felöntöm az alaplével (annyival, hogy jól ellepje) és addig főzöm, míg a burgonya megpuhul.
Blenderbe öntöm, hozzáadom a citromlevet (vagy almaecetet) és simára pürésítem. Ha kell, igazítok a fűszerezésén, savanyúságán és tálaláskor a tetejét megszórom sült hagymával. 

Zöld(ség) juice

Egy nagyon zöld juice készült ma, csupa zöld zöldségből, a kertből frissen szedett fűszernövényekkel ízesítve. Igazán finom, és bár én reggelire fogyasztottam, akár levesként is bevetném bármelyik kánikulanapon. A préselés után visszamard szárazanyagból – hogy a rostbevitel is meglegyen – jó szokásomhoz híven rántotta készült (forró serpenyőben pár csepp olívaolajon, pár percig kevergetve dinszteltem a préselés után visszamaradt zöldség „szárazanyagot”, majd összesütöttem 2 felvert tojással).

Hozzávalók:
1 kígyóuborka (vagy 2-3 fürtös uborka)
fél szál szárzeller
1 újhagyma
1 negyed fej kelkáposzta
friss bazsalikom, oregánó, lestyán, és fodros petrezselyem, összesen egy kis csokorra való

A hozzávalókat megmosom, mindent felaprítok akkora darabokra, hogy a lassú prés garatnyílásán beférjen, majd kipréselem (kétszer, hogy garantáltan minden levet kinyerjek). Ha nem fogy el azonnal, üvegedényben (egy csatos üvegben, vagy üvegkulacsban), lezárva, max. 24 órát tárolom a hűtőszekrényben.

Fenti mennyiségből 600 ml juice lett.

* Lassú prést használva, akár 30-40%-kal több zöldség, vagy gyümölcslevet kapok, és ugyanennyivel több vitamint és más beltartalmi értéket, egy hagyományos gyümölcscentrifugához képest. A pohárban az ital idővel sem válik szét, homogén, selymes, krémes állagú, már ránézni is jó. A hideg préselés miatt az ízek, illatok intenzívebbek. A lassú prések megbirkóznak leveles zöldségekkel is (spenót, mángold, káposzták), friss fűszernövényekkel, kifacsarják az összes levet a répából, zellerből, céklából. Működésük sokkal halkabb, könnyen tisztíthatók és nem utolsó sorban jóval kevesebb helyet foglalnak a konyhapulton.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Erdélyi csorba

Eredetileg a román konyha remeke, manapság már Székelyföldön is mindenfele készítik. Kedvencem a Gyimesekben, út menti csárdában a parasztcsorba (ciorbă țărănească), na olyat itthon még nem sikerült készítenem. De miért is csodálkozok, hiszen erre nem terem olyan ízes zöldpaszuly, sem pityóka, de még murok sem.  Eredeti csorbát korpaciberével*  savanyítunk, ennek hiányában citromlével, kevésbé szerencsés esetben ecettel, netán házi savanyúság fűszeres levével. Kevésbé tudatos vásárlók nem mulasztják el erdélyi kiruccanásaik alkalmával beszerezni a korpacibere porított változatát (Bors Magic), ami mégsem olyan, mint a friss korpacibere, de van, akinek alkalmanként vállalható. Tudni érdemes, hogy a tasakos változatban nem sok a cibere kivonat, de van benne ízfokozó (nátrium glutamát), kukorica keményítő, búzaliszt, és cukor is a kevéske lestyán, meg zeller mellett.
Egy valami elengedhetetlen az igazi erdélyi csorba ízéhez a korpaciberén kívül: a lestyán. Mikor huszonvalahány éve Kiskőrösre költöztünk, rájöttünk, hogy kénytelenek leszünk meghonosítani a kertünkben, mert bizony erre felé nem ismerik. Aztán lassan-lassan terjedni kezdett, el is nevezték „vegeta növénynek”, merthogy milyen jól ízesíti az ételt…hát igen. Valójában sokkal jobban, mint bármelyik bolti vegeta.

A csorba készülhet bármilyen húsból, csontosból, vagy színhúsból. Mindenképp apró falatnyira daraboljuk, a zöldségekkel együtt. Hűvös időben egy jó csorba nem csak a gyomrot kényezteti.

Hozzávalók 4 főre:

30 dkg bármilyen hús (birka, marha, sertés, vagy baromfi, én most tyúkmellből főztem)

2 evőkanál olaj

1 nagyobb fej vöröshagyma

1 tv paprika

1 gerezd fokhagyma

4 db sárgarépa

2 db petrezselyemgyökér

2 szál friss lestyán

Továbbá az alábbi zöldségek bármelyike, vagy mindegyike:

karalábé

pár szem krumpli

maréknyi zöldpaszuly (zöldbab)

maréknyi zöldborsó

só,frissen őrölt  bors

2 dl tejszín (opcionális)

pár evőkanálnyi friss, (vagy 1 teáskanálnyi porított) korpacibere, ízlés szerint

Az olajban megdinsztelem az apróra vágott vöröshagymát, kis kockákra vágott paprikát és zúzott fokhagymát, hozzáadom a felkockázott húst, sózom, borsozom, felöntöm vízzel és majdnem puhára főzöm. Hozzáadom a felkockázott zöldségeket (azért nem a hússal egyszerre, mert nem akarom péppé főzni), a lestyánt (összehajtogatva, összekötözve, hogy ha kész a leves, egyben el lehessen távolítani) és készre főzöm. Belekeverem a korpaciberét, hozzáadom a tejszínt, de azzal már nem főzöm. Aprított petrezselyemmel, vagy friss, citromos kakukkfűvel megszórva tálalom. 

Csípős zöldpaprikát kínálok hozzá annak, aki szereti a csípőset.

*Korpaciberét magunk is készíthetünk, mindössze 1 kg búzakorpára, 1 szelet kovászos kenyérre és 3 liter vízre van szükség hozzá, 3-5 nap alatt elkészül. A forrásban lévő vizet öntsük a búzakorpára, hagyjuk langyosra hűlni, öntsük befőttes üvegbe, tegyünk a tetejére egy szelet kovászos kenyeret, fedjük le és tegyük meleg helyre. Mindennap habozzuk le és keverjük meg. 3-5 nap alatt szépen besavanyodik és elkészül a ciberénk. Szűrjük le és tartsuk hűtőben (egy hétig eláll), a sűrűjéből tegyünk félre a következő adaghoz, kovásznak (a második adaghoz már kenyér sem kell).