Az új sláger: rántott hús darált húsból

Terjed, mint a futótűz. Nincs nap, hogy ne bukkannék rá valamelyik főzős FB csoportban. Pedig állítólag nem új találmány, a hetvenes években sok kisvendéglő kínálatában előfordult, alföldi rántott szelet néven.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg darált hús
15 dkg reszelt sajt (lehet füstölt)
3-4 gerezd fokhagyma

só és frissen őrölt bors
 A panírozáshoz:
liszt
tojás
natúr kukoricapehely és szezámmag (vagy sima zsemlemorzsa)
A sütéshez olaj

A darált húst egy keverő tálba teszem a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelt (füstölt) sajttal együtt, finoman sózom (számolok azzal, hogy a sajt már eleve sós), borsozom és hozzáadom a zúzott fokhagymát. Alaposan összegyúrom , a masszából pingpong labdánál picit nagyobb gombócokat formázok, folpack között ellapogatom és a hagyományos módon bepanírozom (liszt-tojás-morzsa).
Felhevített olajban kisütöm, tetszés szerinti körettel tálalom.

Lehetek őszinte? Szeretjük a rántott húst és a fasírtot is, de ez a köztes „megoldás” kicsit csalódás volt annak ellenére, hogy ízre nem rossz. Kinézetre rántott hús, állagra fasírt (vagy inkább húsgombóc, mert áztatott zsemle, vagy egyéb lazító anyag nincs benne), ízre valahol a kettő között, de inkább a fasírtra hajaz. Bármilyen darált húsból készíthető, ugyanúgy, mint a fasírt, a sajt meg kötőanyagként működik (tojás helyett) és némi ízt is ad hozzá, főleg, ha füstölt sajttal készül.
Kicsit macerás elkészíteni. Na jó, nem kicsit. Az első két darabot tenisz labda méretű masszából lapítottam ki, nem volt egyszerű a panírozása. Mondjuk a többinek sem, de a kisebb darabokat könnyebb volt megfordítani a lisztben, tojásban, morzsában úgy, hogy ne essenek szét. Panírozás közben én még ennyit nem mostam kezet!
A szeletelt hús panírozását megoldom villával, de itt csak a kéz játszik, úgy kell vele bánni, mint a hímes tojással, mert széteshet bármelyik pillanatban addig, míg a forró olajba nem kerül, mert akkor már tényleg összetartja a panír. Egy érv szól mellette: kiadós. Fél kiló színhúsból sosem lesz annyi rántott szelet... de inkább maradok a hagyományos rántott húsnál, ha meg fasírtot ennénk, kigolyózom ezután is. Egyszer kipróbáltam, de nem értem, mi ez a nagy hűhó körülötte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Rántott mozzarella ropogós bundában

Van, aki nem szereti a rántott sajtot? Jó ropogós, fűszeres bundában még egy semleges ízű mozzarella is új életre kel!

Hozzávalók:
pizza mozzarella sajt (ez keményebb állagú, mint a friss mozzarella, ami lében kapható)
kukorica, vagy búzaliszt

tojás

natúr kukoricapehely (corn flakes)
só, bors, granulált fokhagyma

olaj a sütéshez

A sajtot panírozás előtt 1-2 órára hűtőbe teszem (vagy félórára mélyhűtőbe), így nem kell duplán paníroznom, és mégsem folyik ki a sajt sütéskor, miközben a panír szép aranybarnára pirul. Ujjnyi hasábokra darabolom.  A tojást elhabarom és fűszerezem alaphangon sóval, borssal és fokhagyma granulátummal, de hangulattól függően lehet keverni bele szárított oregánót, chili pelyhet, vagy más kedvenc fűszert. A sajthasábokat panírozom előbb lisztben, utána a fűszerezett felvert tojásban, majd a késes robotgépben durvára darált (ennek hiányában egy erős nylon zacskóba tett és sodrófával megdolgozott) natúr kukorica pehelyben.

A panírozott sajtot megfelelő hőmérsékletű és bőséges olajban sütöm. Ha langyos az olaj, akkor csak megszívja magát a bunda, elázik, a sajt is megolvad, ha pedig nagyon forró, akkor a panír gyorsan megég, de a sajtnak nincs ideje kellemesen lágyra olvadni. Ha felmelegítem az olajat, mielőtt a bundázott sajtot beletenném, pár morzsát a panírból beleengedek a forró olajba, hogy lássam, megfelelő-e az olaj hőmérséklete. Akkor ideális, ha a próbamorzsák körül szaporán sercegnek a buborékok, de nem füstöl az olaj. Egyszerre annyi panírozott sajtot teszek a forró olajba, hogy sütés közben a sajtrudak ne érjenek egymáshoz, így nem sérül a panír és nem folyik ki a sajt. Igyekszem nem túlsütni a panírt, és csipesszel forgatom (sem késsel, sem villával nem szurkálom), majd  ha már aranybarna, konyhai papírtörlőre szedem, hogy megszabaduljak a felesleges olajtól.

Melegen tálalom kedvenc paradicsom szószommal.

Gluténmentes rántott hús

Csak azért, mert gluténmentes diétán vagyok, még nem vagyok hajlandó lemondani a rántott húsról. Szerencsére nem is kell.

Imádom az elefántfül nagyságú (borjú) bécsi szeleteket, friss citromlével meglocsolva, majonézes krumpli salátával körítve, de itthon leginkább csíkokra vágott csirke, vagy pulykamelleket panírozok. Hamar megsülnek, sok a bunda rajtuk, és aránylag kevés húsból is jókora adagot lehet asztalra tenni. A húst ujjnyi csíkokra vágom, sózom, borsozom és megszórom kevés granulált fokhagymával. Ha ráérek, hagyom „érlelődni” legalább 20 percig panírozás előtt, ha sietek, azonnal panírozom. Liszt helyett kukorica, vagy rizslisztbe forgatom a fűszerezett húscsíkokat, majd felvert tojásba, ezután késes robotgépben durvára darált gm kukoricapehelybe (corn flakes). Ez utóbbi durván drága (kb. ötszörösébe kerül, mint a nem gm változata), de ezt a luxust néha megengedem magamnak, és ha belegondolok, hogy a diéta előtti kedvencem, a panko morzsa sem egy árban van a mezei zsemlemorzsával, már nem is tűnik annyira durvának az ára…
Forró mangalicazsírban szoktam kisütni, fényévnyivel jobb az íze, mint napraforgó olajban sütve és meggyőződésem, hogy a mangalicazsír, ami olyan malacból származik, ami a szemünk előtt nőtt fel, jóval egészségesebb mint a kemikáliákkal agyonkezelt, amúgy sem olcsó napraforgó olaj. De süsse mindenki abban, amiben szeretné  Köretnek zöldsaláta, tepsis krumpli, krumplisaláta, vagy bármi egyéb szóba jöhet. Egy gerezd citrom meg kötelező!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Sajtos, kukoricapelyhes morzsás cukkini

Felénk a piacon csak tök méretű cukkini kapható, így abból max. főzelék készülhet.
Még szerencse, hogy a kertben van pár „bokor” cukkini, így gyakorlatilag egész nyárra el vagyunk látva zsenge, friss cukkinivel, amit addig hagyok nőni és akkor szedek le, mikor kedvem tartja:-)

Az alábbi morzsás cukkini volt a mai ebéd egyik körete, zsenge, zöld és sárga bébi cukkinikből elkészítve. Eredetileg panko morzsával kevertem volna össze a kemény reszelt sajtot és a parmezánt, de a panko morzsám elfogyott, így összetörtem egy jókora csészényi natúr kukoricapelyhet és azt kevertem be. Isteni! A sütőben eltöltött 10-12 perctől a morzsának vannak ropogós és sajttól nyúlós részei, a cukkini már nem nyers, de még nem is puha, a sárga sokkal, de sokkal ízesebb, mint a zöld. Jó, na.

Hozzávalók:
6 bébi cukkini, hosszában elfelezve
1 csésze natúr kukoricapehely, durvára törve
2 maréknyi frissen reszelt parmezán sajt
2 maréknyi reszelt kemény sajt (most érlelt kecskesajt)
1 teáskanál provence-i fűszerkeverék
1 teáskanál fokhagymapor
frissen őrölt bors
kevés olívaolaj

A sütőt 250 fokra hevítem. A kukoricapelyhet egy erős zacskóba teszem és klopfolóval, vagy nyújtófával durvára töröm, majd tálba teszem. Hozzá keverem a reszelt sajtokat és a fűszereket. A hosszában elfelezett cukkinit sütőpapíros, vagy alufóliával bélelt (így mosogatni sem kell majd) sütőlemezre sorakoztatom, egy szilikon ecsettel bekenem olívaolajjal és megpúpozom a morzsakeverékkel.
Betolom a forró sütőbe és 10-12 percig sütöm, míg a morzsa aranybarna és ropogós lesz.

Önálló fogásnak valamilyen mártogatóssal kínálnám.