Kimchis tészta

Imádom a kimchit magában, vagy rizzsel, de ebben a tésztás fogásban annyira finom, hogy nem lehet betelni vele... egy időben kétségbe voltam esve, mert sehol nem találtam kínai kelt a kimchi készítéshez, de szerencsére ez is megoldódott, a fermentáló gépem* dolgozik serényen azóta is J

Hozzávalók 2 adaghoz:
10 dkg kockázott, füstölt bacon

4-5 púpozott evőkanál házi kimchi

20 dkg teljes kiőrlésű spagetti (vagy egyéb száraztészta)

1 újhagyma és fél póréhagyma vékonyra szeletelve

A bacont pirosra sütöm egy méretes serpenyőben, a vékonyra felszeletelt póréval és újhagyma fehér részével együtt, közben a tésztát al dente-ra főzöm. Ha a bacon már pirul, a hagyma már üveges, hozzáadom a kimchit és kevergetve átmelegítem, majd hozzákeverem a kifőtt tésztát, egy-két kanál főzővízzel együtt, hogy ne legyen nagyon száraz a végeredmény. Az újhagyma felszeletelt zöldjével megszórva tálalom. Amilyen gyorsan elkészül, olyan gyorsan el is fogy!

*A fermentáló gépben nem csak kimchit, hanem különböző zöldség-, vagy gyümölcs alapú erjesztett ételeket (pl:natto-t, különféle savanyúságokat) és italokat (pl: rizsbort) is lehet készíteni, illetve állati tejből éppúgy készíthető házi tejföl, kefir vagy joghurt, mint tejmentes alapanyagokból (pl: rizs-, mandula-, kókusz, vagy kesu).

Ha fermentáló gépet szeretnél vásárolni, itt megteheted.

Kérlek, hogy ha az én ajánlásom nyomán döntesz a gépvásárlás mellett, akkor azt rám hivatkozva rendeld meg és a vásárlás tényét jelezd felém is email-ben, a gabojsza@gmail.com címen. A készülék eladások után jutalékban részesülök, így vásárlásoddal az oldalam működését is támogatod, miközben ez Neked nem jelent többlet költséget. A VEGITAL készülékeket én is nap mint nap megelégedettséggel használom és jó szívvel ajánlom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Spagetti pirított kelkáposztával és baconnel

Vettem a piacon egy fej kelkáposztát, különösebb cél nélkül, aztán karácsonyi menü tervezése kapcsán, szakácskönyv lapozgatása közben akadtam rá erre a receptre, aminek láttán azonnal felcsillant a szemem, mert csupa „szeretem” dolog van benne. A könyvben szereplő recept szerint a kész ételt meg kellett volna szórni durvára aprított mogyoróval, de azt kihagytam, mert ÉP tiltakozott volna ellene, annak ellenére, hogy a textúra váltás miatt illene hozzá. Épp volt itthon piacon vett jóféle házi füstölt bacon a kalocsai húsos embertől, ami ugyan kissé sós, de az étel  további sózása nélkül épp kellemes lett a végeredmény. Nem egy kalóriaszegény fogás, de néha belefér, és isteni finom, az a fajta, aminek a maradékára rájársz ebéd után is, már ha marad...

Hozzávalók 3 főre:
20 dkg spagetti (én frisset használtam)

kb.15 dkg kelkáposzta (egy nagy fej 6-7 külső levele)

1 nagy fej lilahagyma

10 dkg füstölt baconszalonna, kockákra vágva

10 dkg gorgonzola sajt (picante, nem dolce)

1 csokor friss petrezselyem, finomra aprítva

2 evőkanál olívaolaj

frissen őrölt bors

A tésztát forró, lobogó, sós vízben felteszem főni, és “al dente” állagúra főzöm. Amíg fő, elkészítem a feltétet. Teljesen forróra hevítem a wokot, amikor szinte füstöl, zsiradék nélkül rádobom a baconkockákat, ropogósra és pirosra sütöm, majd kiveszem. Az edénybe 2 evőkanál olajat öntök, amikor forró, rádobom a félholdra vágott lilahagymát és a csíkokra vágott kelkáposztát. Néhány percig dobva-rázogatva pirítom, amíg a káposzta kissé összeesik, a széle megpirul, valamint enyhén karamellizálódik, közben tekerek rá borsot, de nem sózom, mert a gorgonzola és a bacon is elég sós. A kész tésztát leszűröm, hozzákeverem a gorgonzolát amely azonnal ráolvad és ízes bevonatot képez (ha kell, adok hozzá egy-két evőkanálnyit a tészta főzővizéből), majd hozzáadom a pirított  a kelkáposztát, a sült bacont és az aprított petrezselymet. Összeforgatom, és (durvára aprított mogyoróval megszórva) azonnal tálalom.

Mautner Zsófi receptje az „Ízek nyomában”, 2015-ben megjelent Lidl szakácskönyvből.

Spagetti paradicsomszósszal, ráérősen

Lehet pofonegyszerűen, semmirenemérekrá napokon. Meg lehet ráérősen, megadva a módját. Így.

A tetején a sült koktélparadicsom úri huncutságnak tűnhet, pedig nem az és az a jó benne, hogy télen is kapni édes, ízes példányokat, amiket ha megsütünk, még édesebbé és még ízesebbé válnak. Lehet velük nyarat idézni. Így január derekához közeledve épp aktuális, mert messze még a nyár...

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg spagetti
2 ek olívaolaj

1 nagy fej hagyma
1 szál sárgarépa

1 szárzeller 

5 gerezd fokhagyma
2 db 400 g-os hámozott, darabolt paradicsomkonzerv

1,5 dl vörösbor (opcionális)

friss oregánó, kakukkfű és bazsalikom

só, frissen őrölt bors

csipet cukor

Elkészítem az olaszok kedvenc íz-alapját: a két rész finomra aprított vöröshagymát egy rész durvára reszelt sárgarépával és egy rész apróra vágott szárzellerrel olívaolajon megdinsztelem, pirítom is egy kis ideig, majd megsózom, borsozom, beleteszem az aprított fűszereket, a zúzott fokhagymát és a paradicsomot, egy csipet cukrot, majd pár perc után a vörösbort (ennek alkohol tartalma menet közben elfő, de a bor íze-zamata benne marad az ételben). Felforralom a mártást, majd takarék lángon lassan-ráérősen összefőzöm. Amikor már kellően sűrű és a zöldségek megpuhultak, al dente-re főzött spagettivel*, frissen reszelt parmezánnal (vagy parmezán forgácsokkal) és friss bazsalikom levelekkel (meg az étel tetején egy fürt sült koktélparadicsommal, hmmm...) tálalom.

*Spagetti főzés for dummies: megfelelő méretű edényben főzzük a tésztát, legalább háromszoros mennyiségű vízben, azaz negyed kiló tésztához három liter vizet kell forralni, fél kilóhoz ötöt. Soknak tűnik, de ennyi kell. A főzővizet alaposan meg kell sózni (5 liter vízhez egy evőkanállal) és a főzővíz lobogva forrjon, mikor beletesszük a tésztát. Újraforrás után lejjebb lehet tekerni a lángot, de a forrás ne maradjon abba. Még két fontos részlet: az olasz tészták vizébe nem kell olaj, mivel döntő többségük durum lisztből készül, ami amúgy sem ragad össze és leszűrés után ne öblítsük le, mert nem akarjuk sem lehűteni, sem lemosni róla azt a keményítő mennyiséget ami a mártásnak ad még egy kis testességet. Érdemes figyelembe venni a csomagolásra írt főzési időt, de azt ne lépjük túl, illetve a lejárta előtt 1-2 perccel kezdjük el kóstolni! Semmiképp ne főzzük túl, mert nincs gusztustalanabb, mint a sz@rrá főtt tészta!

Fehérboros, fokhagymás vongole spagettivel

Év eleji könnyed fogás. Gyors, illatos, laktató, és épp szezonja van (állítólag a kagylót az „r” –re végződő hónapokban szabad csak enni).

Hozzávalók 4 főre:
2 kg friss vongole kagyló
3-4 evőkanál olívaolaj
1 db vöröshagyma, vagy 2 salotta, vagy 1/2 szál póréhagyma
5-6 gerezd fokhagyma
1 db chili paprika (opcionális)
1 dl száraz fehérbor
fél citrom frissen facsart leve
nagy csokor friss petrezselyem
só és frissen őrölt fekete bors
fél kg spagetti (van gluténmentes is!  )

A kagylókat megtisztítom, a nyitott példányokat kidobom. 
A tésztát sós vízben, al dente-re, azaz fog-keményre, haraphatóra főzöm.  Közben felaprítom a hagymát és egy méretes edényben, az olíva olajon megdinsztelem, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a kagylókat. Hozzáöntöm a fehérbort és lefedve hagyom nagy lángon 3-4 percig párolódni, ezalatt a kagylók kinyílnak kiengedik a kagylóhéjból a jó kis tengervizet, ezzel meg is ízesítik a szaftot. Sózom, borsozom és hozzáadom az aprított petrezselymet, majd a kifőtt spagettit. Jól összeforgatom (a zártan maradt kagylókat kidobom!), meglocsolom a citrom levével és azonnal tálalom. Egy pohár száraz fehérbor illik hozzá.

Fehérboros, fokhagymás kagyló spagettivel

Az egyszerűség dicsérete.  Fél óra alatt az asztalon gőzölög és képes visszaidézni a tengerparti nyaralások ízélményét. Kagyló meg több helyen kapható, Pesten pld. már nem nagy kunszt beszerezni.

Hozzávalók 4 főre:
2 kg friss feketekagyló
3-4 evőkanál olívaolaj
1 db vöröshagyma, vagy 2 salotta, vagy 1/2 szál póréhagyma
5-6 gerezd fokhagyma
1 db chili paprika (opcionális, de nem érdemes kihagyni)
1 dl száraz fehérbor
fél citrom frissen facsart leve
nagy csokor friss petrezselyem
só és frissen őrölt fekete bors
fél kg spagetti

A kagylókat folyóvíz alatt megtisztítom, a kilógó bajszokat eltávolítom, a nyitott példányokat kidobom. 
A tésztát sós vízben, al dente-re, azaz fog-keményre, haraphatóra főzöm.  Közben felaprítom a hagymát és egy méretes edényben, az olíva olajon megdinsztelem, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd a kagylókat. Hozzáöntöm a fehérbort és lefedve hagyom nagy lángon 3-4 percig párolódni, ezalatt a kagylók kinyílnak kiengedik a jó kis tengervizet, ezzel meg is ízesítik a szaftot. Sózom, borsozom és hozzáadom az aprított petrezselymet, majd a kifőtt spagettit. Jól összeforgatom (a zártan maradt kagylókat kidobom!), meglocsolom a citrom levével és azonnal tálalom. Egy pohár száraz fehérbor illik hozzá.

Fokhagymás, chilis, korianderes garnéla spagettivel

Az utóbbi időben – gyakori halkereskedés látogatással fűszerezett Pesti utaknak köszönhetően – többször is terítékre került a fokhagymás, chilis, korianderes garnéla spagettivel. 30 perces fogás még akkor is, ha nem tisztított garnéla farokból készül. Kezdő és/vagy finnyás konyhatündérek mindenképp válasszák a konyhakész fajtát, aki mégis a páncélos mellett dönt, de nem tudja, mit is kezdjen vele, annak itt egy pucolási útmutató.

Hozzávalók 4 főre:
500 g spagetti

4 ek olívaolaj

1 szelet (házi) füstölt sonka (4-5 dkg)

8 gerezd fokhagyma

1-2 db friss, piros chili

400 g óriás garnéla farok

1 dl száraz rozé

2 dl tejszín

5-6 dkg frissen reszelt parmezán

tengeri só és frissen őrölt bors

1 csokor friss korianderzöld

fél citrom frissen facsart leve és reszelt héja

Felteszem forrni a spagetti vizét, alaposan megsózom, majd ha már lobogva forr, „al dente”-re (azaz „fogkeményre”, haraphatóra) főzöm meg a tésztát, közben mindent mást előkészítek: felaprítom a sonkát, a chilit, a fokhagymát és a koriander zöldjét, lereszelem a parmezánt meg a citrom héját, kifacsarom a citrom levét.  Amikor beteszem a tésztát főni, akkor készítem el a „mártást”, így nem fenyeget a veszély, hogy a garnéla túlkészül. Egy méretes serpenyőben vagy wokban (amiben majd a kifőtt tészta is belefér) a nagyon apróra vágott sonkát kicsit megpirítom az olívaolajon, nem épp pörcösre, mert csak az a cél, hogy megízesítse az olajat. Hozzáadom a fokhagymát, kevergetem, 1 perc múlva mehet hozzá a chili (ha bitang erősen szeretjük, nem kell kimagozni, kierezni, csak felszeletelni), majd hozzáadom a garnélát. Ha közepes méretűek, egyben hagyom, ha nagyobbak, inkább centis darabokra felaprítom, így jobban eloszlanak a mártásban. Maximum 2 perc kell neki kevergetve, nem érdemes tovább sütni, mert rágóssá válhat. Ráöntöm a bort, ha kicsit elforrt, hozzáadom a tejszínt, beleolvasztom a parmezánt, ízesítem sóval, borssal, reszelt citromhéjjal és a citrom levével, majd kicsit beforralom és jól összekeverem a közben kifőtt és leszűrt  tésztával. Elzárom a tüzet, hagyom 1-2 percig, hogy a spagetti magába szívja az ízeket, majd belekeverem a koriander zöldet és tálalom. A kagylós tészta mellett  ez a kedvenc tengeri herkentyűs „gyorskajánk”.

Egy ossobuco utóélete

Tavaly Brüsszel mellett egy olasz étteremben ettem ossobuco-t.

Nem volt rossz, de hiányzott belőle az a kis plusz, így nem került be a „sosem felejtem el az ízét” kategóriába. Kis odafigyeléssel jobbat is ki lehet hozni egy szép szelet lyukas csontú marhalábszárból…

Minap az egyik húsboltban találtam is hozzá alapanyagot, eljött az ideje, hogy magam készítsek, kedvemre valót. Bűvös szakács recept szerint főztem, mert adjuk meg a császárnak, ami a császáré… 

Az ossobuco-ról nem készült fotó (a fenti kép az étteremben fogyasztottat ábrázolja), de maradt belőle jócskán, másnap, újramelegítve már senki nem ette volna meg szívesen. Finom ételt ki nem dobunk, így a maradékhasznosítás jegyében a resztlit szépen leturmixoltam és mártásként, Giuseppe legjobb spagettiját ölelte körül. 

Hozzávalók az ossobuco-hoz, 4 főre:

2 evőkanál olívaolaj
6-7 dkg vaj
4 szelet 4 cm vastag csontos borjúlábszár (formára kötve)
liszt
1 fej salotta (mogyoróhagyma) finomra vágva
fél szál zeller finomra vágva

2 sárgarépa, szeletelve

10 dkg szeletelt, füstölt bacon
2 dl száraz fehérbor
3 dl szárnyas-húsleves
só, frissen őrölt bors

A gremolatához:
1 csokor petrezselyem finomra vágva
1 kis gerezd fokhagyma nagyon finomra vágva
fél kezeletlen citrom héja lereszelve

Kevés vajon, nagyon kis lángon, gyakori kevergetés mellett üvegesre hevítem a kis darabokra vagdosott bacont, majd hozzáadom a zöldségeket (salotta, fokhagyma, zeller) és legalább húsz percig párolom. Közben elősütöm a húst, egy akkora (lehetőleg vastag, öntöttvas) edényben, hogy a húsok kényelmesen elférjenek benne. A velőcsontos szeleteket előbb lisztbe forgatom (leveregetem róluk a lisztfölösleget), enyhén sózom, borsozom, majd vaj és olívaolaj keverékén, közepes lángon megpirítom. Amikor mindkét oldalukon aranybarnára sültek, kiveszem az edényből,  leöntöm a zsiradékot, az edény alján maradt pörzsanyagokat falapáttal felkaparom, felöntöm a fehérborral és felére beforralom. Beleteszem a párolt zöldségeket (sofrito) és a húst, hozzáadom a szeletelt sárgarépát. Lefedem és másfél-két órán keresztül, kis lángon készítem, közben időnként megfordítom a húst. Ha a lé nagyon elpárologna, húslevessel pótolom, egyszerre mindig csak kevéssel.
Ha elkészült, kiveszem a húst és melegen tartom, a mártást zöldségpasszírozón áttöröm, vagy egy szűrőn alaposan átnyomkodom. Hozzáadom a fokhagyma, petrezselyem és citromhéj keverékéből készült gremolata-t. Visszateszem az edénybe, belehelyezem a húst, felmelegítem, majd 10 dekányi kis kockákra vágott jeges vajat keverek bele, több részletben, ez fényesíti és köti a mártást. Sült krumplival tálalom. 

Eddig az ossobuco recept, a folytatás: késes robotgépben ledarálom a maradék húst a maradék szafttal. Felforrósítom egy serpenyőben, hozzákeverek fél liter fűszeres paradicsomszószt, összeforralom és belekeverem az al dente-re főtt spagettit. Aprított friss rozmaringgal megszórva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Spagetti paradicsomszósszal

Gyors tésztaétel, üveges paradicsomszósszal. Igaz, nem bolti, hanem saját gyártmány, amiben tudom mi van és csak az van, amit beletettem. Ősszel 40 liter paradicsomléből főztem fűszeres ivólét és paradicsomszószt, rájárunk hetente.  Ilyen előkészületek után a paradicsomszószos spagetti a világ legegyszerűbb tésztaétele, olyankor vetem be, ha hazaérve 20 percen belül jót és meleget szeretnénk enni.  A spagetti  is jó minőségű (bár nem olcsó, de annyira rákattantunk, hogy majd 2 éve csak ezt a márkát veszem Giuseppenál), nagyon jól felveszi a szószt és ha esetleg  maradna, pár óra múlva még mindig al dente és nem itta magába az egész mártást.

A „recept” egyszerű: négy főre egy csomag  (fél kg)  tésztát, enyhén sós vízben al dente-re főzök, közben olívaolajon megdinsztelek egy hagymát és ha már üveges, ráöntök egy liter paradicsomszószt, majd amíg fő a tészta, lassú tűzön hagyom még kicsit besűrűsödni. Ha kifőtt a tészta, belekeverem, elzárom alatta a tüzet és magára hagyom úgy 5 percig, közben megterítek. Frissen reszelt parmezánnal megszórva tálalom, mellé egy pohár vörösbor és kerek a világ, még hétfőn is. 

Pasta alla Norma, másképp…

Divat mostanában újraértelmezni recepteket, új köntösben tálalni klasszikus fogásokat. Íme egy olasz klasszikus, a Pasta alla Norma, kicsit másképp:

Hozzávalók:
1 nagy, feszes húsú padlizsán
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1ek balzsamecet
1 doboz hámozott paradicsom
1 csokor bazsalikom
1 doboz mini mozzarella, vagy 1 normál méretű mozzarella golyó, centis hasábokra vágva
extra szűz olívaolaj
200 g spagetti
frissen reszelt pecorino vagy parmezán sajt
frissen őrölt bors
tengeri só

Először is a padlizsánt vékonyra szeletelem, pár evőkanál olívaolajat felhevítek egy méretes serpenyőben és ezen sütöm meg a padlizsán szeleteket. Mivel a padlizsán csak úgy szívja magába az olívaolajat, lehet, hogy kell még olajat adni a serpenyőbe. Ha mindkét oldala szép pirosra sült, kiveszem és konyhai papírtörlőn hagyom, hogy a felesleges olaj lecsöpöghessen. Öntök még egy kis olívaolajat a serpenyőbe, majd a finom kockákra vágott hagymát és a vékony szeletekre szelt fokhagymát megdinsztelem és addig pirítom, míg a hagymának kis színe nem lesz. Ekkor hozzáadom a hámozott paradicsomot, az apróra vágott bazsalikom felét, majd hozzákeverek 1 evőkanál balzsamecetet és sózom, borsozom a szószt.
Közepes lángon addig főzöm az egészet néha megkeverve, míg szépen besűrűsödik. A spagettit a csomagoláson jelzett ideig. sós vízben megfőzöm, amikor al dente a tészta leszűröm de a főzővízből egy keveset félreteszek, ezzel lehet hígítani a szószt, ha szükséges. A tésztát beleforgatom a szószba és hagyom, hogy jól magába szívja az ízeket. Ha már annyira kihűlt, hogy kézzel is megfogható, kezdődhet a móka. Csak erős idegzetűeknek ajánlott, lehetőleg zen állapotban.
A padlizsán szeleteket feltekerem úgy, hogy mindegyik közepébe rejtek 1-2 kis golyó mini mozzarella sajtot, vagy egy normál méretű mozzarella golyóból vágott hasábot. Egyszerre mindig csak egyet, mert ha a padlizsán szelet nem volt túl hosszú, kitekeredik a bitang abban a pillanatban, ahogy leteszem. Minden padlizsántekercsre rácsavarok néhány ízes spagettit (kell hozzá türelem ... ), majd egy sütőpapírral borított tepsibe sorakoztatom. Bespriccelem olívaolajjal és 5-6 percig grillezem, közben imádkozok (nem sok sikerrel), hogy ne olvadjon ki belőle az összes mozzarella. Tálaláskor a tetejére pecorinot, vagy parmezánt reszelek és egy pohár finom vörösborral a kezemben fogadom meg, hogy legközelebb nem variálok és a hagyományos módon készítem Catania e híres tésztafogását.