A legfinomabb citromlekvár

Nem gyakran fordult elő, hogy november 20 körül kész legyek itthon a lomtalanítással - selejtezéssel - nagytakarítással (hálás köszönet Nagylányomnak a sok segítségért), a fényfüggöny is felkerült már az ablakra, igy idén időben elkezdhettem a konyában is hangolódni az ünnepekre. Tervezgetem, mit fogok sütni, a menü is lassan összeáll, de egy biztos: ez a citromlekvár része lesz a karácsonyi menünek, mint süti töltelék, és ajándékba is kerül a fa alá.

Az alapanyag frissen érkezett Lajosmizséről, a Szőrös és Kisjuhász Kertészetből, ahová szombaton el is fogok látogatni egy újabb adag citromért, mert olyan finom lett ez a lekvár, hogy főznöm kell még belőle egy nagyobb adagot. Nem mellesleg a citrom bio körülmények között terem és kezeletlen, tehát fogyasztásra alkalmas a héja is.

 A recept amit használtam Mautner Zsófi édes-keserű citromlekvár receptje, de a készítési módszert kissé megváltoztattam, mert az összes citromlekvár recept, amit olvastam úgy szól, hogy vágd fel darabokra a megmosott, kezeletlen héjú citromot, öntsd fel annyi vízzel, ami ellepi és forrald erős lángon 20 percig, majd öntsd le róla a vizet (ezzel meg lehet szabadulni a citromhéj keserűségének nagy részétől). Igen ám, de ezzel a levétől és az ízének egy részétől is megszabadulunk... így változtattam és azt hiszem bevált a módszerem.

Hozzávalók:
1,5 kg kezeletlen (Meyer) citrom
1/2 kávéskanál őrölt kurkuma
1/2 kávéskanál őrölt kardamom
édesítés ízlés szerint (az eredeti recept 40 dkg befőző cukrot ír, én folyékony édesítőt használtam)

 A citromokat megmosom, kettévágom és citrom facsaróval kifacsarom a levüket, egyúttal megszabadulok a nem kevés magtól is. A citromhéjakat feldarabolom, és egy lábasban annyi vizet öntök rájuk, amennyi ellepi. Felforralom, és 20 percig főzöm erős lángon, majd leöntöm róluk a vizet (így a citrom elveszíti agresszív keserűségét). A majdnem puha citromhéjakat felöntöm a citromok kifacsart levével, hozzáadom a kurkumát és a kardamomot és közepes lángon addig főzöm (kb. 15-20 percig), amíg a citrom teljesen megpuhul. Késes robotgépben simára pürésítem, visszaöntöm a lábasba a citrompürét, hozzáadom az édesítőszert és folyamatosan kevergetve még pár percig főzöm, majd sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom, és száraz dunsztban (plédek között) hagyom teljesen kihűlni. 

Magában is isteni finom, de kerül majd palacsintába, linzerbe, máktortára, és még ki tudja mibe… 

IR barát kevert süti

 

Ezt a süteményt saját kútfőből dobtam össze annak apropóján, hogy volt 5 db, felhasználásra váró tojásfehérjém. Volt egy bontott üveg cukormentes, jó savanykás szeder-meggy lekvárom, azt is kevertem bele és annak ellenére, hogy nem emelkedett meg túlságosan, jó kis süti lett, gyorsan elkészült és gyorsan el is fogyott.

Hozzávalók (egy kb. 20×25 cm-es tepsihez):
5 tojás fehérje
15 dkg cukornak megfelelő édesítőszer
4 púpozott evőkanál zabpehely liszt
8 g sütőpor
150 ml cukormentes mandulatej
50 ml szőlőmagolaj
2-3 evőkanál gyümölcslekvár (nálam most cukormentes szeder-meggy)

A tojásfehérjét az édesítőszerrel kemény habbá verem, majd belekeverem a sütőporral elkevert zablisztet, a lekvárt, a kókusztejet és olajat, csomómentesre dolgozom és sütőpapírral bélelt tepsibe simítom.
180 °C-ra előmelegítet sütőben kb. 35-40 perc alatt készre sütöm (tűpróbával ellenőrzöm). 
Kockákra vágva kínálom.

Vaníliás narancslekvár cukormentesen

Ehhez a lekvárhoz tényleg csak a jó érett, szuperédes narancs való, mivel nincs benne sem hozzáadott cukor, sem egyéb édesítőszer. A fűszerezését lehet variálni sok mindennel, én most az egyszerűség jegyében csak vaníliát adtam hozzá. Gyerekkoromban vajas kenyérre kenve ettem volna, manapság inkább elkeverem egy kis ricottával, vagy mascarponéval és pohárkrémmé rétegezem elmorzsolt amaretti, vagy csokis keksszel.
Érett, igazán édes, lédús narancsot Giuseppe minden szezonban hoz Olaszországból (ami ráadásul kezeletlen héjú), az idei szezonnak már vége, de jövőre is lehet lekvárt főzni J

Hozzávalók:
édes, lédús narancs
vanília (rúd, vagy kaviár)
pektin (ha szükséges)

A narancsokat meghámozom, kifilézem, és ami marad a filézés után azt kifacsarom, a filé darabokat pedig kisebb kockákra vágom. Egy rozsdamentes edényben összeöntöm a levet és a narancsdarabokat, hozzáadom a vaníliát és kevergetve addig forralom, ameddig besűrűsödik a keverék. Ha mégsem tenné, akkor használok egy kis gyümölcspektint, ami természetes zselésítő anyag, kifejezetten lekvárok, dzsemek elkészítéséhez (a csomagoláson rajta van, hogy mennyi kell belőle). Ha besűrűsödött, csírátlanított kisüvegekbe öntöm a kész lekvárt és lezárom őket, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (plédek között, vagy egy hűtőtáskában) hagyom teljesen kihűlni.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

A Legjava

Rohanós napokat élek. Elkezdődött az év utolsó hónapzárása az irodában, közben lázasan készülök a Karácsonyra. Kilenc napig tizennégyen ülünk majd asztalhoz, tervezem a menüt, gyűjtöm az ötleteket.  Ilyenkor jól jön ebédre (vagy vacsorára) egy gazdag leves, vagy bármi olyan, amit pár perc alatt asztalra lehet tenni, finom, és tápláló. Minap grillezett sajtra vágytam, amire egy isteni finom, rozmaringos meggy chutney került, a Legjavából.

Hogy mi az a Legjava? Mindenféle adalékanyag, színezék és tartósítószertől mentes, a Homokhátság szívében – Bordányban –kézzel készült finomságok.

A Homokhátság Szíve Zöldség – és Gyümölcsfeldolgozó Szociális Szövetkezet hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztat, a helyi gazdáktól felvásárolt terményekből készítenek prémium minőségű gyümölcsleveket, és saját receptúrák alapján többféle szószt, krémet, lekvárt és chutneyt, meg olyan szárított zöldségkeverékeket, melyek nem tartalmaznak sót, vagy ízfokozót. Exkluzív megjelenésű termékeik sikeresek a kézműves vásárokon és piacokon, egyre több kézműves boltban is kaphatóak (viszonteladókat szívesen látnak), de webshopjukból is megrendelheted és egytől-egyig olyan, amit kóstoltam, és jó szívvel ajánlok akár a karácsonyi asztalra, akár ajándéknak. Ha nem szoktál befőzni, de olyat ajándékoznál, amit magad is szívesen fogyasztanál, a Legjava jó megoldás!

Könyvajánló: Márk Szonja – Főzz be és süss!

„Nincs is jobb annál, mint a nyár legjavát üvegbe zárva megőrizni télire” állítja Márk Szonja (az Édesem Tortaműhely megálmodója, tulajdonosa, cukrásza, szíve-lelke), és milyen igaza van! Jártam már én is úgy, mint ő, azaz a nyáron megálmodott remek íz-párosításokkal készült lekvárjaim nem mindig fogytak el, bár ÉP lelkesen kanalazza a vörösboros sült meggyet, vagy a fűszeres sültszilvalekvárom csak úgy magában. Mégis a java nálunk is desszertekbe álmodva fogy el, és Szonja könyvében sok jó ötletet találunk lekvárjaink felhasználására.

A Főzz be és süss! könyvében Szonja bebizonyítja, hogy a vajas kenyéren túl is van élet a lekvárok számára, és igenis érdemes lekvárt főzni akár egy kilónyi gyümölcsből is!

Egy lekvárfőző gyorstalpaló után - amiben külön részletezi a gyümölcs, a cukor, a pektin, a citrom, az eszközök, a hőfok, és a ráncteszt jelentőségét - tíz féle lekvárt mutat be, majd minden lekvárt három, vele készült süteményrecept követ (na itt vesztem el… J )

A BOOOK Kiadó gondozásában megjelent könyv letisztult, jól átlátható, olvasmányos, tele Erdőháti Áron hangulatos fotóival. Ami külön tetszik, az a könyv mérete (egy retikülben simán elfér, így vihetem magammal bárhová), illetve az, hogy majd minden süteményreceptnél van egy bekeretezett rész olyan plusz infókkal, amiből sok újat megtudhat az, akinek nem a gasztronómia a szakmája, vagy hobbija.

A receptek egytől egyig különlegesek, de ezt Szonjától már megszoktuk. Mennyire menő már egy sacher cakepop („sütinyalóka”), amiben a klasszikus sacher torta ízei vannak golyóméretűre összegyúrva, pálcára tűzve és csokoládéban kimártva, vagy mennyivel szebb egy piskótatekercset tortának tálalni, mint a megszokott formában…

Márk Szonja – Főzz be és süss!
BOOOK KIADÓ KFT
2018
128  oldal
3 990 Ft

Kökénylekvár

Év végén tettünk ÉP-vel meg a lányokkal egy nagy erdei sétát, útba ejtettünk pár kökény bokrot is, aminek terméséből évek óta készülök kökénylekvárt főzni, de eddig mindig elmaradt... vagy túl korán jártunk a kökénybokrok felé és még nem csípte meg a fagy, vagy túl későn, és már nem igen volt mit szedni... De most jött el az ideje az én kökénylekváromnak! Volt már mínusz 7 fok is, a szemek még nem indultak aszalásnak, kukacosnak sem látszottak, szedtünk hát egy fél szatyorral, aztán Újév napjának délutánján meg is nyitottam a 2018-as befőzőszezont.

A kökénylekvár (vagy szörp) készítése egyszerű, de nem a pikk-pakk munkák egyike, mert kissé munkaigényes. Ki kell válogatni a szép, ép szemeket, majd le kell szárazni őket. Több vízben megmosni, majd főzni, passzírozni, majd a gyümölcsvelőt újra főzni.
Így utólag azt mondom, megérte. Isteni finom kökénylekvárom lett úgy is, hogy semmivel nem fűszereztem, mindössze egy kevés természetes, Inka Sweet steviával édesítettem, mert magában ehetetlenül fanyar lett volna.

A kiválogatott, leszárazott és alaposan megmosott kökényt magostól, annyi vízben amennyi majdnem ellepi, felteszem főni. Forrástól számítva 12-15 percig főzöm, ez alatt a szemek megpuhulnak, lehet magtalanítani passzírozással, akkora lyukú szűrőn, amin a magok nem mennek át.
A magmentes, amúgy sűrű gyümölcsvelőt ismét felforralom, ízlés szerint édesítem, majd forrástól számítva kb.15 percig kis lángon kevergetve főzöm (mivel magas a pektin tartalma, nem kell túl sokáig főzni), közben sterilizálom*  a lekváros üvegeket és kupakjaikat. 

A kész kökénylekvárt még forrón a sterilizált üvegekbe töltöm, a szintén steril tetőkkel lezárom és kihűlésig száraz dunsztban tartom.

Szörpöt nem igen iszunk, de ha innánk, a „törkölyből” főznék kökényszörpöt úgy, hogy a passzírozás után visszamaradt részt felönteném vízzel, és cukorral (vagy édesítőszerrel) összefőzném. Szűrés után sterilizált üvegekbe önteném és száraz dunsztban hagynám kihűlni.

*A lekváros üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Leggyakrabban betolom a 120-130 Celsius-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás és olyan is van, aki mikróban csírátlanít.
Mivel most nem főztem be nagy mennyiséget és pár pici üveg miatt luxusnak tűnt felfűteni a sütőt, a csírátlanítást a SmartChef szakácsrobotban végeztem. Tettem az edényének aljába egy pont beleillő szilikonlapot, erre pakoltam az elmosogatott üvegeket, melléjük a kupakokat, meg a weck üvegek gumi tömítéseit. Öntöttem az edénybe ujjnyi vizet és 130 fokon, 15 percig jártattam a gépet. 

Tökéletes megoldás, ha csak pár darab kisméretű üveget kell csírátlanítani.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Diós-fügés padlizsánlekvár

Padlizsánból lekvárt? Fügével meg dióval? Miért ne?
Főztem már korábban lekvárt padlizsánból és nagyon ízlett, így megörültem, mikor újabb padlizsán lekvár receptre bukkantam Ildi blogján. A saját verziómba füge is került és kevésbé édesre főztem, mert már rég nem szeretjük a túl édes lekvárokat (sem).

Hozzávalók:

1 kg zsenge padlizsán

10 db lila füge

15 dkg szárazon pirított dióbél

20 dkg cukor (én mézzel főztem)

5-6 dl víz

1 vaníliarúd kikapart belseje

1 teáskanál őrölt fahéj

1/2 bio citrom reszelt héja és leve

1 teáskanál őrölt gyömbér

Fél liter vizet összeforralok a cukorral (mézzel), közben meghámozom a padlizsánokat és egy centis kockákra vágom. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késes robotgépben nem túl finomra aprítom. A fügéket megmosom és a padlizsánnal azonos méretűre kockázom.

Ha a cukor felolvadt a forrásban lévő vízben, beledobom a padlizsán és füge kockákat. Eleinte lehet, hogy nem lepi el az összeset, de egy idő után összeesik annyira, hogy ellepje. Hozzá adom diót és a fűszereket, a citrom levét és héját, majd elkeverem és kevergetve főzöm. Egy idő után kezd majd sűrűsödni a főzet, ekkor botmixerrel keverek rajta párat. Ha elérte a kívánt állagot, még forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom a kupakokkal és fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni.

Nagyon kellemes, komplex ízű lekvár lett belőle, érett sajtokhoz fogom kínálni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Vaníliás, balzsamkrémes szederlekvár

Az idei már saját termésből készült, némi vaníliával megbolondítva, mert a vanília minden bogyós lekvárnak jól áll. Az előző évi tapasztalatokra alapozva ment bele egy kis balzsamecet krém is, ami gyakorlatilag az édesítését is megoldotta, mert cukrot amúgy egyáltalán nem tettem bele. Nem szeretjük az édes lekvárokat, ez a fajta meg pont jó lesz sültek, érett sajtok mellé ugyanúgy, mint egy joghurt tortába, vagy pohárkrém desszertbe. A legközelebbi adagot passzírozni is fogom, így az apró magvacskák sem okoznak majd bosszúságot evés közben...

Hozzávalók:

1 kg szeder

lekvárzselésítő (pektin)

2 evőkanál balzsamecet krém

2-3 evőkanál házi vanília esszencia, vagy egy rúd vanília kikapart magjai

Azzal kezdem, hogy csírátlanítom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és szájjal felfelé tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A szedret átválogatom, óvatosan megmosom és rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a balzsamecet krémmel, a pektinnel (a tasakjára rá van írva, mennyi gyümölcshöz mennyi kell) és forrástól számítva 3-5 percig főzöm, majd hozzáadom a vanília esszenciát. Jól elkeverem, rotyogtatom még 1 percig, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe (vagy kosárba, plédekkel bebugyolálva), ott hűlnek ki szép lassan a száraz dunsztban, aztán mehetnek a kamrapolcra felhasználásig.

Nincs benne tartósítószer, cukor sem, így felbontás után célszerű hűtőben tárolni és 3-4 napon belül elfogyasztani, épp ezért én 1, max. 2 dl-es üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Bodzabogyó lekvár

A bodza terméséből készült lekvár teljesen más jellegű, mint a virágából készült illatos csoda. Némi vaníliával megspékelve eszméletlenül finom, mintha nem is ugyanannak a növénynek a termése lenne! Cukor nélkül elkészítve vadhúsok, sültek mellé adom, finoman édesítve pedig pohárkrémbe, palacsintába, tortakrémbe, joghurt, - vagy túrótortába való. Szépen színez (például egy márványozott túrótortát) és olyan íze van, hogy meg kell tőle bolondulni J

Hozzávalók:
1 kg bodza bogyó (tisztítva mérve)

löttyintésnyi (házi) vanília esszencia

cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint

lekvárzselésítő (pektin)

pár csepp frissen facsart citromlé

sterilizált lekváros üvegek

Ezt a lekvárt a nemesített bodza fajtából szoktam készíteni. A bodzabogyókat leszedegetem a szárról, megmosom és főzöm 8-10 percig. Botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok az apró magvaktól és a bogyók héjától. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, ha kell, édesítem minimális mennyiségű cukorral (vagy egyéb édesítőszerrel), elkeverek benne pár csepp frissen facsart  citromlevet, beleszórom a pektint (rá van írva a csomagolásra, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi pektin kell, de én most kevesebbet tettem bele mert egy hígabb változatra vágytam) és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom lassan kihűlni, majd irány a kamrapolc.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Rózsavizes, rebarbarás eper lekvár

Lassan vége az eper szezonnak, de lehet még kapni a piacon (nálunk érik még a kertben), de már nem olyan kívánatosak mint a szezon elején, nyugodt szívvel megfőztem lekvárnak, ezúttal rebarbarával. A végeredmény picit savanykás a rebarbarától, üde, egzotikus a rózsavíztől. Jó, na.
Amit lehet, cukor nélkül főzök be, de ebbe a lekvárba kívánkozott egy kis édesítés, mert a rebarbarától igen csak fanyar lett volna cukor nélkül és a sok esőtől az eper sem olyan édes, mint lehetett volna kánikula idején.

Hozzávalók:
2 kg eper

1 kg rebarbara

1 evőkanál (vagy picit több) rózsavíz

250 g nádcukor (vagy egyéb édesítőszer)

pektin, vagy 2 csomag lekvár zselésítő

Mosás – tisztítás - aprítás után rozsdamentes edénybe teszem a gyümölcsöt a zselésítővel és nádcukorral, felfőzöm és kb 5 percig forralom. Hozzáadom a rózsavizet és további 3 percig főzöm, majd csírátlanított* üvegekbe szedem, kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd betolom a 130 fokos, már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig, majd mennek a kamrapolcra.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy csírátlanítom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120 fokos sütőbe legalább 20 percre, vagy annyi időre, ameddig megfő a belevaló.

Akinek van mosogatógépe, csírátlaníthatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a lekvárt a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Innen az ötlet.

A legfinomabb málnalekvár (zselé), amit valaha kóstoltál!

Pierre Hermé világhírű íztrilógiája - az Ispahan - málnát, licsit és rózsát tartalmaz. Főztem már Ispahan lekvárt, de elkészítése nem egyszerű, mert felénk ritkán van egyszerre friss málna és licsi. Pár éve nyáron, málnaszüret idején rájöttem, hogy a licsit kihagyva, a málna rózsavízzel befőzve is isteni, így azóta is ez az egyik kedvencem. Főzöm szezonban friss málnából, és néha tavasszal is, fagyasztottból, hogy ürüljön a fagyasztó. Rózsavíz bármelyik hipermarket nemzetközi konyha osztályán kapható.

Hozzávalók:
3 kg málna

löttyintésnyi (házi) vanília esszencia

cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint

lekvárzselésítő (pektin)

pár csepp frissen facsart citromlé

1-2 evőkanál rózsavíz

sterilizált lekváros üvegek

Ha friss málnából készítem, a málnát megpucolom, ha szükséges -óvatosan megmosom és megfőzöm. Ha fagyasztott málnából főzöm, még fagyosan rozsdamentes, a szokásosnál is gondosabban elmosogatott edénybe teszem és takaréklángon, csak lekvárfőzéshez használt keverőlapáttal kevergetve hagyom felengedni, majd főzöm 8-10 percig (ha friss málnából készítem, akkor is ennyi a főzési idő). Botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok az apró magvaktól. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, ha kell, édesítem minimális mennyiségű cukorral (vagy egyéb édesítőszerrel), elkeverek benne pár csepp frissen facsart  citromlevet, beleszórom a pektint (rá lvan írva a csomagolásra, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi pektin kell) és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát meg a rózsavizet, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom másnapig, azután irány a kamrapolc.

* a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Bodzás eper zselé, cukor nélkül

Kertünk ontja az epret, pár bodzabokrunk is van, így saját termésből készült ez a mennyeien illatos és ízes eper zselé. Miért zselé? mert nem szeretem, ha a fogam alatt ropognak a kis magvak... Hozzáadott cukrot nem tartalmaz, tartósítószert sem, nincs más benne csak eper, bodzavirág, löttyintésnyi házi vanília esszencia, meg egy kevés zselésítő (pektin), hogy ne legyen túl folyós az állaga. Ja, és negyed óra alatt kész!

Hozzávalók:
1,5 kg érett, édes eper

3-4 nagy bodza virág

löttyintésnyi házi vanília esszencia

10 g pektin

sterilizált lekváros üvegek

Az epret megmosom, megpucolom, kivágok belőle minden puhuló részt, nehogy egy rothadó pötty miatt megromoljon a cukormentesség miatt amúgy is csökkentett eltarthatóságú lekvár. Bár az, hogy csökkentett eltarthatóság csak arra vonatkozik, hogy felbontás után 4-6 napon belül el kell fogyasztani, felbontatlan állapotban eláll több évig.

A bodza virágokat letépkedem a zöld szárakról, de nem mosom meg, mert azzal az ízének jó részétől is megszabadulnék és amúgy is pár órával eső után szedtem és a forgalomtól távol eső helyen van a kert.

Rozsdamentes, a szokásosnál is gondosabban elmosogatott edénybe teszem az epret és a bodza virágokat, csak lekvárfőzéshez használt keverőlapáttal kevergetve főzöm 8-10 percig, majd botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok a kis magvaktól, meg a bodza virág sűrűjétől. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, beleszórom a pektint és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom másnapig, azután irány a kamrapolc.

Hétvégén kefires lángoson ettük, meg friss croissanttal, meg vajas kenyéren...

* a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Kefires lángos (hűtős lángos)

Ezen a kicsit szomorkás időjárású pünkösdi hétvégén a Bódva völgy - Cserhát vidék egyik legszebb szegletében, kedvenc kis zsákfalunkban - Égerszögön, - a Boróka házban vagyunk barátainkkal. Minden évben eltöltünk itt egy májusi hétvégét jóízű lakomákkal, borozgatással, éjszakába nyúló beszélgetésekkel, nagy kirándulásokkal és az sem zavar, ha épp esik, mert esőnapon lehet barlang-túrázni, jó időben meg kinti programot szervezni. Reggelente én szoktam elsőnek felkelni, mire a társaság felébred, már ehetőre hűlnek a kenyerek, meg a belga barátunk reggelijéhez a croissant. Előkerül az otthoni sonka, kolbász, házi májpástétom, meg a lekvárok, de idén a fő kívánság az volt, hogy egyik reggel süssünk lángost. OK, de én eddig lángost sosem sütöttem, mert Édesanyám verhetetlen lapótyát süt és ha mégis lángosra vetemednénk, jófajtát kapni a kiskőrösi piacon…  Házigazdánk, Marika néni adott receptet és útmutatást, majd kisütni is segített. Kefires lángost készítettünk,  aminek este bedagasztottam a tésztáját, az éjszakát a hűtőben töltötte, reggel pedig frissen kisütöttük. Ha nem sütöttük volna ki egyszerre az egészet, a tésztáját akár egy egész hétig is el lehet tartani a hűtőben, mindig annyit kivéve belőle, amennyit frissen kisütünk.
Most el is fogyott mind, fokhagymásan-tejfölösen-sajtosan, na meg lekvárosan, ahogy gyerekkoromban én is ettem és ahogy a belgák (is) szeretik.

Hozzávalók kb 15 db közepes méretű lángoshoz:
1 kg liszt (BL55)
20 g só
kb. 300 g kefir (függ a liszt minőségétől)
3 tojás
10 g szárított élesztő (vagy 50 g friss)

a sütéshez kb fél liter olaj

a tálaláshoz:
pár gerezd zúzott fokhagyma, tejföl és reszelt sajt
az édes szájúaknak lekvár

Egy méretes keverőtálban elkeverem a lisztben a sót, beleütöm a 3 tojást és beleöntöm a kefirt, amiben elkeverem az élesztőt és jól kidolgozom, semmiképpen sem kemény és nem is túl lágy tésztát dagasztok. Kiolajozott nagyméretű nylon zacskóba teszem, lezárom úgy, hogy legyen bőven helye megkelni és beteszem a hűtőszekrénybe másnapig.
Sütés előtt kb. fél órával kiveszem a hűtőből a tésztát, ami az éjszaka leple alatt szépen kitöltötte a zacskót, közben olajat melegítek egy magasabb falú serpenyőben és ha már kellően meleg az olaj (kb. 180 fokos), olajos kézzel gombócnyi tésztát kiveszek, kihuzigálom nagyjából kerekdedre és a forró olajban, oldalanként pár perc alatt aranybarnára sütöm. 

Konyhai törlőkendővel kibélelt tepsire sorakoztatom a megsült lángosokat (ez felszívja a fölösleges olajat), majd azonnal tálalom. 

Van, aki édesen szereti (a képen a friss, cukormentes bodzás eperzselém van a lángoson),

a többiek kedvük szerint megkenik fokhagymával (a zúzott fokhagymát pici olajjal és vízzel elkeverve), tejföllel és reszelt sajttal tolják. Az állaga mesés, a szélei ropogósak, egyáltalán nem zsíros, nem tocsog az olajtól és ha maradna a tésztából, egy hétig eláll a hűtőben, mindig annyit lehet belőle kisütni, ami épp elfogy frissen. 

Tóthné Marika néni receptje alapján.

Lekváros, diós csiga

Kedves barátaink esküvője napján készítettünk reggelit az egész vendégseregnek. Kérésük az volt – mivel a család fele belga és ők leginkább a kontinentális reggeli hívei – hogy 6-7 fajta péksütivel készüljünk, főleg édesekkel. Dorka lányom volt a segítségem, sütöttünk sósat is, de a legnagyobb sikere az édeseknek volt. Készültek mandulás-lekváros táskák, szilvás lepénykék, lekváros kiflik meg ezek a lekváros diós csigák. A tésztát elkészíteni szuper-egyszerű, a végeredmény szemet gyönyörködtető és pocakot simogató.

Hozzávalók:

25 dkg túró 

25 dkg liszt

0,5 dl tej

5 evőkanál semleges ízű olaj

10 dkg porcukor 

csipet só

6 g sütőpor

a töltelékhez:

15 dkg darált dió

10 dkg baracklekvár

A túrót szitán áttöröm, majd összekeverem a porcukorral, a tejjel és az olajjal. Beledolgozom a masszába a sütőporral elkevert lisztet és az egészet jól összegyúrom, majd lisztezett deszkán 40 X 50 cm-es téglalappá nyújtom. Megkenem a tésztát a lekvárral és egyenletes rétegben rászórom a diót. Feltekerem mint  a bejglit, 2 cm-es szeletekre vágom és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom a csigákat. 

Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 20 percig sütöm, majd rácson hagyom kihűlni. Porcukrozni is ér.

Gesztenye recept.

Orgonaszörp és zselé

Évek óta készülök orgonából szörpöt és zselét főzni, idén végre sikerült. Kiderült, hogy mázlista vagyok, olyan orgonát találtam, ami nem keserű, pedig az itthoni fajták 95%-a keserű. Tessék megkóstolni a virágot szedés előtt! Ha keserű, kár a gőzért, a keserű íz nem fog elmúlni. Ha nem, lehet szedni :-)
A szörpnek olyan sikere van, hogy tegnap újabb adag készült, Dorka lányom önként és dalolva szirmozott le egy jókora adagot.

A vasárnapi ebéd levezetéseként egy nagy szatyornyi orgona virágot pillanatok alatt megszedtük (tiszta helyről, forgalmas úttól messze, eső után pár órára, az orgonabokor magasan fekvő részéről). A virágokat – szerintem - nem érdemes megmosni, mert azzal az íze nagy részét is kimossuk... Számítottam rá, hogy legalább olyan macerás lesz az  előkészítése, mint az akác lekvárnál, de aránylag gyorsan ment a virágok lecsipkedése. A kis lila virágocskákat le kell szedegetni a szárról úgy, hogy a szörp alapanyagába egyáltalán ne kerüljenek bele zöld részek.

Hozzávalók:
370 g zöld rész mentes orgona virág (nekem ennyi lett, de kevesebb virággal is működik, a második adag már csak 290 g virágsziromból készült és ugyanolyan jó lett)
1 liter víz
1 kg cukor

8 g citromsav

1 bio citrom

a zseléhez pektin, vagy 4:1 lekvárzselésítő
 

A szörp és zselé készítése azzal kezdődik, hogy egy liter vizet egy kiló cukorral összefőzök. Amikor már jó alaposan forr, elolvadt a cukor és kezdene sziruposodni, lehúzom az edényt a tűzhelyről, elkeverek a cukorszirupban 8 gramm citromsavat és belekeverem a zöldrész-mentes, lecsipkedett orgona virágokat. Elkeverem, beledobok egy felszeletelt bio citromot is, lefedem és másnapig állni hagyom.
Másnap az egészet leszűröm, előbb szitán, utána egy papír teafilteren is, hogy mind a szörpöm, mind a zselém szép tiszta legyen.

A leszűrt szörpöt visszateszem a tűzhelyre és felforralom, azt a részét, amit szörpnek szánok, forró, sterilizált* üvegekbe töltöm (csurig), lezárom és pár percre fejre állítom, majd száraz dunsztba teszem másnapig (egy kosárba, plédek közé bugyolálva).

A zselének szánt részbe belekeverem a pektint (vagy lekvár zselésítőt) és további 3-4 percig forralom, szilárdulási próbát végzek (egy fagyasztóban lehűtött kistányérra teszek egy mokkáskanálnyi zselét, ha pár perc alatt megköt, kész a zselé), majd sterilizált* üvegekbe töltöm, lezárom és pár percre fejre állítom, majd száraz dunsztba teszem ezeket is másnapig.

A végeredmény: a szörp elég édes, lehet jócskán hígítani vízzel, vagy szódával, citromot belefacsarni, gyömbért bele reszelni (vagy csak a levét belecsöpögtetni), netán mentával felturbózni.
A zselé tuti nyerő egy vanília fagylalttal, bár vajas kalácson, vagy kiflin sem utolsó.

*A befőzésnél használt szörpös és lekváros üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom legalább 20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Citromzselé

Bio citromot egyre több helyen kapni, ám ha van rá lehetőség, érdemes ezt a zselét igazi dél-olasz citromból készíteni. Én itt vettem, március elejéig hetente érkezik friss szállítmány, érdemes előre megrendelni azt a mennyiséget, amire pályázunk. Nem olcsó, de az íze... J

Hozzávalók:

2 kg kezeletlen héjú citrom

2 dl víz

30 dkg cukor

1 csomag lekvár zselésítő (3:1)

A citromokat alaposan megmosom, majd az új konyhai játékszeremmel hasábokra daraboltatom, héjastól (ugyanezzel daraboltam a narancslekvárnak valót). Rozsdamentes edényben felteszem főni  a héjastól feldarabolt citromot 2 dl vízzel, meg 30 dkg cukorral. Puhára főzöm, botmixerrel pürésítem, majd szitán átpasszírozom. A „sűrűjét” félreteszem, lesz belőle házi citromfagyi, a levét visszateszem a kályhára és hozzáadom a lekvár zselésítőt. 5 percig forralom, majd sterilizált* befőttes üvegekbe öntöm, kupakot teszek mindegyikre és fejtetőre fordítom 5 percre. Száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) hagyom kihűlni, majd másnap mehetnek a kamrapolcra.

* a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom legalább 20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Kardamomos narancslekvár

Narancslekvárt kezeletlen héjú gyümölcsből érdemes főzni, a jó narancslekvár alapja pedig a jó ízű narancs. Az alapanyag kedvenc olajdílerem, Giuseppe közreműködésével egyenesen Dél-Olaszországból érkezett és az hagyján, hogy frissen, magában finom, de olyan jó ízű lekvár lett belőle, hogy azt szavakba önteni meg sem próbálom. Nem is fűszereztem agyon, csak egy leheletnyi kardamommal tettem izgalmasabbá.

Mivel elsőre nem volt elegendő üvegem, két menetben főztem narancslekvárt. Az első főzésnél a narancsot vízben tettem fel főni, a végeredmény hígabb lett, az állaga hasonló kedvenc dán narancslekváromhoz (az íze klasszisokkal jobb :-) ). Másodjára sokkal kevesebb cukorral és folyadékkal készítettem és nem vízzel, hanem frissen facsart narancslével, a végeredmény jóval sűrűbb lett, az íze még koncentráltabb és éppen elég édes. Januárban – a legközelebbi narancs szállítmány érkezésekor – ki fogok próbálni egy cukormentes változatot is. Ha baromi finom, kezeletlen héjú narancsot (és citromot) vennétek, itt érdemes. Nem olcsó, de az íze...

Hozzávalók a hígabb változathoz:
2 kg kezeletlen héjú narancs

1 (bio) citrom frissen facsart leve
2 liter víz

70 dkg cukor

5 g őrölt kardamom

Hozzávalók a sűrűbb változathoz:
2 kg kezeletlen héjú narancs

1 (bio) citrom frissen facsart leve
 0,5 liter frissen facsart narancslé

30 dkg cukor

5 g őrölt kardamom

A narancsokat alaposan megmosom és csíkokra darabolom, héjastól. Ha csak pár naranccsal kell ezt a műveletet elvégezni, nincs is gond, elő egy éles kést és hajrá! De nekem összesen 4 kg narancsom volt... és akkor bevetettem legújabb szárnysegédem, „aki” pikk-pakk felcsíkozta a narancsokat. Kockázni is tud :-)

A héjastól felcsíkozott narancsokat, a citrom levével együtt 2 liter vízben (illetve fél liter narancslében) felteszem főni. Ha felforrt, másfél órán át alacsony lángon, gyöngyözve főzöm, majd belekeverem a cukrot és azzal is főzöm még fél órát. 10 perccel a vége előtt beleszórom az őrölt kardamomot, majd sterilizált* üvegekbe szedem és száraz dunsztban hagyom kihűlni. Fenti képen a hígabb változat látható, a második főzés egészen zselés lett. Kb. 2 liter lekvár a végeredmény.

* a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom legalább 20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Levendulás hagymalekvár

Idén sok mindenbe tettem levendula virágot. Legfinomabb az áfonyalekvár lett tőle, meg ez a lila hagymalekvár, amit az aszalt áfonyás hagymalekvárom receptje alapján készítettem.

Hozzávalók:
1 kg lila hagyma
1 dl málna balzsam(ecet)
0,5 dl olívaolaj
4 púpozott evőkanál nádcukor
1 csapott teáskanál só
frissen őrölt bors
2 babérlevél
6 szem szegfűbors
125 g aszalt áfonya, apróra vágva
1 csapott teáskanál szárított levendulavirág

A hagymát megpucolom és vékonyan felszeletelem. Felforrósítom az olajat egy jókora serpenyőben és bele teszem a hagymát, sózom, borsozom. Folyamatosan kavargatva, addig főzöm, míg összeesik és kezd puhulni. Megszórom a nádcukorral, hozzá adom a málna balzsamot, az aszalt áfonyát, babérlevelet, szegfűborsot, majd együtt tovább főzöm, takaréklángon, sűrűn kavargatva, míg a hagyma szinte karamellizálódik, az összes lé elpárolog, a lekvár meg szép fényes és sűrű lesz. Az utolsó 10 percben belekeverem a levendula virágot, majd kisméretű sterilizált befőttes üvegekbe szedem, lezárás után fejtetőre állítva tartom 10 percig, majd száraz dunsztba hagyom kihűlni. Felbontás után hűtőben eltartható 1-2 hétig. Natúr sültekhez, sajtokhoz használom.

Vaníliás eperlekvár, cukor és tartósítószer nélkül

Viszketett már a lekvárfőzős fakanalam, hát használtam. Édesanyámnál vödör számra terem az eper, fogtam egy vödörnyit, megpucoltam és megfőztem. Édesítés nélkül, mert cukrot nem eszünk jó ideje, és volt egy sanda sejtésem, hogy jó lesz az édesítés-mentesen is. Nem is értem, eddig miért tettem bármilyen édesítőt a lekvárokba… Vanília fagyival mennyei lesz! Megjegyzem, magában is az.

Hozzávalók:

eper (sok)

lekvár zselésítő (pektin), az eper mennyiségétől függően (rá lesz írva a csomagolásra, mennyi gyümölcshöz, mennyi pektin kell)

vanília rúd (vagy vanília kaviár)

löttyintésnyi jófajta rum (most épp 80 fokos Stroh rum)

sterillizált lekváros üvegek

A gyümölcsöt megmosom, megpucolom, kivágok belőle minden puhuló részt, nehogy egy rothadó pötty miatt megromoljon a cukormentesség miatt amúgy is csökkentett eltarthatóságú lekvár. Bár az, hogy csökkentett eltarthatóság csak arra vonatkozik, hogy felbontás után 2-3 napon belül el kell fogyasztani, felbontatlan állapotban eláll több évig.

Rozsdamentes, a szokásosnál is gondosabban elmosogatott edénybe teszem és (csak lekvárfőzéshez használt keverőlapáttal) kevergetve főzöm 15 percig, majd beleszórom a pektint, meg a vanília kaviárt* és még 10-15 percig főzöm. Sterilizált** kisméretű üvegekbe szedem (kb 2 dl-es, mert ez elfogy 2-3 nap alatt, ha megbontom), lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom másnapig, aztán irány a kamrapolc.

*A vanília kaviár nem más, mint a vanília rudak kikapart belseje. Kényelmes megoldás, jól záródó üvegben tartom, lényegesebb tovább eláll és kevesebb helyet foglal, mint a vanília rudak.

** a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

(a facebookon megjegyezték, hogy ez nem is lekvár, hanem dzsem. Szerintem meg lekvár. A lekvár sűrű és pépes, a dzsem egész vagy nagyobb gyümölcsdarabokat tartalmazó lekvár, ergo amúgy is minden dzsem lekvár, ez különösen az, mert a fél óra főzés alatt a gyümölcs szétfőtt. Szerencsére a színét megőrizte!)

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Diós-baracklekváros rongyos kifli

Gyerek kényeztetőnek sütöttem. 

Volt a hűtőben friss leveles tészta (az a fajta, amely sütőpapírra van feltekerve), Dorka meg valami édesre vágyott. 

Hozzávalók:

1 csomag friss leveles tészta (250 g)

1 dl (házi) baracklekvár

2 evőkanálnyi darált dió

A "recept" pofonegyszerű: összekeverek kb. 1 dl baracklekvárt 1-2 evőkanálnyi darált dióval, amit előzőleg száraz serpenyőben megpirítottam, így sokkal intenzívebb az íze. A dió azért kell, mert a házi baracklekvárom kicsit folyós, így dióval keverve kevésbé folyik ki a kiflikből sülés közben, mintha csak a lekvárral tölteném.

A leveles tésztát letekerem, és derelyevágóval nyolc fele osztom. Minden nyolcadot srégen elfelezek, így 16 egyforma háromszöget kapok, azaz egy tekercs leveles tésztából 16 kis kifli lesz. 

A háromszögek szélesebbik végébe teszek egy-egy kiskanál tölteléket, feltekerem, a leveles tészta sütőpapírjával bélelt sütőlemezre sorakoztatom és lekenem egy kevés vízzel elkevert tojás sárgájával.

Betolom a 220 Celsius-fokra előmelegített sütőbe és 18-22 perc alatt aranybarnára sütöm, majd rácson hagyom kihűlni. 

A baracklekváros nekünk elég édes magában, de egy savanykásabb lekvárral készültet még melegen meg szoktam porcukrozni.