Levendula zselé (cukormentes)

Cukormentes, mivel nem cukorral készült, mert minimálisra redukáltam a cukorfogyasztásunkat és igyekszem –amit lehet – másképp megoldani. Jó ideje természetes stevia édesítőt használok, ami 4X édesebb a cukornál, jól oldódik hideg vízben is és nincs mellékíze. Nem olcsó, de valamit valamiért… A levendulát meg szeretjük és idén is volt nyílt nap szüretelési lehetőséggel a csodás kiskőrösi levendulásban, így készülhet idén is szörp, levendulás cukor, levendulás vaníliafagylalt, meg ez a zselé.
A zselé a szörpkészítéssel szorosan összefügg, ugyanis nem más, mint a kellemes édességűre hígított, majd pektinnel besűrített levendulaszörpöm egy része, amit palacsintába, desszertekbe, fagylaltra téve használok majd el.

Hozzávalók:
levendula szörp

víz

pektin, vagy lekvárzselésítő

csírátlanított, kisméretű üvegek, jól záródó tetővel

A töményen nagyon intenzíven levendula ízű szörpöt vízzel kelelemes édességűre hígítom, felforralom és belekeverem a pektint, vagy lekvár zselésítőt (amiből annyit használok, mintha gyümölcslekvárt főznék). 2-3 percig forralom, majd csírátlanított* üvegekbe öntöm. Az üvegeket lezárom, pár percre fejtetőre fordítom, majd száraz dunsztban (plédek között, egy kosárban) hagyom lassan kihűlni. Másnap-harmadnap mehetnek a kamrapolcra, de felbontás után hűtőben tárolom, mert nincs benne semmi tartósítószer és szoba hőmérsékleten pár nap alatt megromlana. Ugyanúgy és ugyanarra használom, mint bármelyik lekváromat.

* a szörpös üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15-20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Mascarponés almatorta

Ezt a pofon egyszerűen elkészíthető, ám annál finomabb almatortát Toszkána szívében sütöttem, „idegen” konyhában. Gambassi Terme óvárosában béreltünk egy tündérien berendezett apartmant, ahol nagy örömömre sütő is volt, így egyik este 10 perc alatt összedobtam, reménykedve szaglásztunk a levegőbe, miközben sült, majd másnap reggel elégedett hümmögések közben tüntettük el minden morzsáját. Itthon bizonyára magam készíteném a tészta alapot is hozzá, de nyaralás közben nem pepecseltem vele: egyszerűen bedobtam a bevásárló kosaramba egy csomag készre és kerekre nyújtott pâte brisée tésztát és még azzal sem foglalkoztam, hogy nincs nálam liszt, sem sütőpor… a süti isteni lett, még úgy is, hogy nem piteformában sült, hanem egy serpenyőben, mert a szükség nagy úr…

Hozzávalók:
1 adag készre nyújtott pitetészta*
250 g mascarpone
5 tojás
cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint (én inkasweet steviával sütöttem)
kis kanál őrölt fahéj
3-4 db alma

A készre nyújtott tésztát sütőpapírral együtt egy piteformába (ennek hiányában egy sütőben is használható serpenyőbe, vagy egyéb, nem túl magas peremű edénybe) teszem és 10 percig, 180 fokra előmelegített sütőben vakon elősütöm. Közben felverem a tojásokat, elkeverem a tojásmasszába a mascarponét, az édesítőszert (vagy cukrot) és a fahéjat.  Az almákat meghámozom, kimagozom, majd gerezdekre vágom.
A mascarponés tojásmasszát az elősütött tésztára öntöm, majd körberakom az almagerezdekkel és visszateszem a tortát a sütőbe 25-30 percre. Langyosan, vagy kihűlve, ízlés szerint porcukrozva, őrölt fahéjjal megszórva, szeletelve tálalom.
Mint a képen is látszik, nekem jól csúszott mellé az Aperol spritz J

*A pitetészta (pâte brisée) hozzávalói egy normál méretű piteformához:

180 g vaj
20 g cukor
250 g liszt
1 tojás
csipet só
1 ek víz

A bejegyzést a Szarvasi Mozzarella Kft szponzorálta, köszönet érte.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Cukormentes levendulaszörp

Tudom, kicsit hatásvadász a cím, mert hogy lehet egy szörp cukormentes? Hát úgy, hogy nem cukorral készült. Több okból minimálisra redukáltam a cukorfogyasztásunkat és igyekszem –amit lehet – másképp megoldani. Egyik évben mindent xilittel főztem be, na olyat többet nem csinálok, mert minket meghajt… egy ideje természetes stevia édesítőt használok, ami 4X édesebb a cukornál, jól oldódik hideg vízben is és nincs mellékíze. Nem olcsó, de valamit valamiért… A levendulát meg szeretjük és idén voltam olyan szerencsés, hogy szedhettem a csodás kiskőrösi levendulásban egy kosárra valót, amiből garázdálkodhatok kedvemre.

Hozzávalók:

1 liter víz

200 g inka sweet stevia 4x

35 g (egy 3 dl-s pohár) levendulavirág (tisztán mérve, szára nélkül)

25 g citromsav (ettől lesz igazán szép színe)

A édesítőszerből (akit nem kötnek diétás tanácsok, főzze nyugodtan cukorból), citromsavból és vízből szirupot főzök, hagyom kicsit hűlni, majd hozzáadom a levendula virágokat. Hagyom állni pár órát (vagy egy éjszakát), majd leszűröm, a virágokat szűrőben jól kinyomkodom, a levet újra felforralom és csírátlanított* üvegekbe öntöm. Az üvegeket lezárom, majd száraz dunsztban (plédek között, egy kosárban) hagyom lassan kihűlni. Másnap-harmadnap mehetnek a kamrapolcra, de felbontás után hűtőben tárolom, mert nincs benne semmi tartósítószer és szobahőmérsékleten pár nap alatt megromlana.

Vízzel, vagy szódával hígítva, jégkockával, esetleg (bio) citromszelettel kínálom üdítőnek, vagy a tömény szirupot kekszekbe, krémekbe, desszertekbe (pld. sajttortába) ízesítőnek használom.
Töményen nagyon intenzíven levendula ízű, ez hígításkor épp kellemesre szelídül, a színe pedig még szódával hígítás után is mesés a citromsavnak köszönhetően, szóval ehhez tényleg érdemesebb citromlé helyett citromsavat használni! (citromlével sárgás szirupot kapunk)

* a szörpös üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15-20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Ricottás táskák

Gyors pénteki süti, bolti leveles tésztából, finom ricottával töltve. Kevés munkával finoman roppanós, illatos kis táskák kerülnek ki a sütőből, alig van idejük langyosra hűlni…

Hozzávalók:
1 csomag friss leveles tészta (a sütőpapírra tekert fajta)
250 g szarvasi ricotta
2 ek (házilag készített) vaníliás cukor

1 citrom héja, reszelve

1-2 ek étkezési keményítő

5 deka (vagy ízlés szerint több) nádcukor, vagy 10 g Inka Sweet Stevia

1 tojás + 1 a kenéshez

csipet só

A ricottába belekeverem a vaníliás cukrot, a nádcukrot (vagy stéviát) és egy csipet sót. Szétválasztok 2 tojást, az egyik sárgáját félreteszem a kenéshez, a másik sárgáját eldolgozom a túróba, belekeverem a citromhéjat és az étkezési keményítőt (ez utóbbit a célból keverem a töltelékbe, hogy felszívja sülés közben a ricotta nedvességét). A tojásfehérjéket kemény habbá verem és óvatosan beleforgatom a ricotta masszába.

A leveles tésztát kibontom, letekerem és sütőpapírostól egy tepsire teszem. Hosszában ketté, szélességében három fele vágom, így 6 db tészta négyzetet kapok. Mindegyik közepébe rákanalazom a ricottás töltelék hatodát, majd a tészta sarkait behajtom boríték alakúra. A félretett tojás sárgáját elkeverem pár csepp (tényleg csak pár csepp!) vízzel, megkenem a kis batyuim tetejét, és betolom a 220 fokosra előmelegített sütőbe, ahol 25-30 perc alatt aranybarnára sülnek. Langyosan, (stéviával) porcukrozva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Új perui stevia édesítőszer

Tavaly találkoztam egy újfajta édesítőszerrel, ami felkeltette az érdeklődésem.  Az Inka Sweet Stevia nem egy szokványos cukorpótló, nem egyszerűen édesítőszer, hanem funkcionális élelmiszer is egyben, melynek rendszeres fogyasztása képes optimalizálni az emberi szervezet működését.

Mi van benne?
99%-os stevia kivonat (Rebaudioside-A), cikóriából kinyert Inulin rost (prebiotikum) és a legtelítetlenebb, tengeri algából kinyert Omega 3 zsírsav. Semmi adalék, semmi „mű” anyag.
Nincs mellékíze és az összes, általam eddig kipróbált alternatív édesítőszerrel ellentétben nem okozott puffadást, hasmenést vagy egyéb, nem kívánt emésztési kellemetlenséget sem nálam, sem a családtagjaimnál.
Por alakú, akár hideg vízben is csomósodás-mentesen, azonnal oldódik, kelt tésztáknál is működik és nem mellesleg karamell is készíthető belőle. Amúgy, mivel hőstabil, magas hőfokon sem veszít édesítő értékéből és pozitív tulajdonságaiból, ezért mindenbe használható, amibe cukrot tenne az ember. 

Miben más?

Például abban, hogy bár a benne található háromszázszoros édesítő erejű stevia koncentrátum

glükózzal van felhígítva, mégis - ugyanazon élvezeti érték mellett - 80% kal kevesebb kalóriát és szénhidrátot viszünk be vele, mint cukorral, valamint nem emeli meg a vércukor szintet sem. 

Merőben más, mint a magyar piacon hozzáférhető édesítőszerek, vagy a többi stevia-csepp, por és tabletta.

Tavaly az összes karácsonyi sütit az Inka Sweet Steviával sütöttem, így nagylányom is boldogan evett mindegyikből (cukrot amúgy egyáltalán nem fogyaszt), a kökénylekvárom is azzal főztem, a január nyolcadikán indított kontroll diétámmal együtt pedig teljes mértékben kiiktattam a cukrot, illetve kiváltottam az Inka Sweet Steviával. Ezzel készítem a házi mustárom és tormakrémem is, így bűntelenül kenhetem bármelyiket a puffasztott rizs szeletemre, a házi felvágottam alá.
Nagy kedvezménnyel ITT szerezhető be. Érdemes kipróbálni!

Házi magos mustár

Jó ideje már a mustárt is házilag készítem. Sokkal jobb, mint a bolti mustárok és az alábbi alap, natúr mustárt sokféleképpen lehet variálni különböző fűszerekkel, gyümölcsökkel, a variációs lehetőségeknek tényleg csak a képzelet szab határt.

Hozzávalók:

5 dkg fehér mustármag 

1 dl Tokaji érlelt Jonatán almaecet 

1 dl száraz fehérbor (vagy almalé, vagy víz)

negyed mokkáskanál stevia, vagy 2 kiskanál méz 

1 teáskanál kurkuma 

1 teáskanál reszelt torma

egy csipet só 

A mustármagot egy tálkába teszem, felöntöm az almaecettel és hagyom, hogy 2-3 óra alatt a mustármag teljesen beszívja a ecetet. Öntök rá egy dl fehérbort és hagyom az egészet 2 napig ázni. 2 nap után leöntöm róla a felesleges bort és félreteszem, mert ezzel tudom a mustár állagát hígítani, ha túl sűrű lenne. Hozzáadom a reszelt tormát, egy teáskanálnyi kurkumát és az édesítőt, majd botmixerrel krémesre pürésítem az egészet.
Ha túl csípősnek érezném, lehet hozzákeverni egy kis reszelt almát, az enyhíti a csípősségét, de én direkt élvezem a jó kis csípős ízét. Sterilizált kisüvegekben, hűtőszekrényben tárolom.

Zsófi és Vali is hasonlóan készítik.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.

Kökénylekvár

Év végén tettünk ÉP-vel meg a lányokkal egy nagy erdei sétát, útba ejtettünk pár kökény bokrot is, aminek terméséből évek óta készülök kökénylekvárt főzni, de eddig mindig elmaradt... vagy túl korán jártunk a kökénybokrok felé és még nem csípte meg a fagy, vagy túl későn, és már nem igen volt mit szedni... De most jött el az ideje az én kökénylekváromnak! Volt már mínusz 7 fok is, a szemek még nem indultak aszalásnak, kukacosnak sem látszottak, szedtünk hát egy fél szatyorral, aztán Újév napjának délutánján meg is nyitottam a 2018-as befőzőszezont.

A kökénylekvár (vagy szörp) készítése egyszerű, de nem a pikk-pakk munkák egyike, mert kissé munkaigényes. Ki kell válogatni a szép, ép szemeket, majd le kell szárazni őket. Több vízben megmosni, majd főzni, passzírozni, majd a gyümölcsvelőt újra főzni.
Így utólag azt mondom, megérte. Isteni finom kökénylekvárom lett úgy is, hogy semmivel nem fűszereztem, mindössze egy kevés természetes, Inka Sweet steviával édesítettem, mert magában ehetetlenül fanyar lett volna.

A kiválogatott, leszárazott és alaposan megmosott kökényt magostól, annyi vízben amennyi majdnem ellepi, felteszem főni. Forrástól számítva 12-15 percig főzöm, ez alatt a szemek megpuhulnak, lehet magtalanítani passzírozással, akkora lyukú szűrőn, amin a magok nem mennek át.
A magmentes, amúgy sűrű gyümölcsvelőt ismét felforralom, ízlés szerint édesítem, majd forrástól számítva kb.15 percig kis lángon kevergetve főzöm (mivel magas a pektin tartalma, nem kell túl sokáig főzni), közben sterilizálom*  a lekváros üvegeket és kupakjaikat. 

A kész kökénylekvárt még forrón a sterilizált üvegekbe töltöm, a szintén steril tetőkkel lezárom és kihűlésig száraz dunsztban tartom.

Szörpöt nem igen iszunk, de ha innánk, a „törkölyből” főznék kökényszörpöt úgy, hogy a passzírozás után visszamaradt részt felönteném vízzel, és cukorral (vagy édesítőszerrel) összefőzném. Szűrés után sterilizált üvegekbe önteném és száraz dunsztban hagynám kihűlni.

*A lekváros üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Leggyakrabban betolom a 120-130 Celsius-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás és olyan is van, aki mikróban csírátlanít.
Mivel most nem főztem be nagy mennyiséget és pár pici üveg miatt luxusnak tűnt felfűteni a sütőt, a csírátlanítást a SmartChef szakácsrobotban végeztem. Tettem az edényének aljába egy pont beleillő szilikonlapot, erre pakoltam az elmosogatott üvegeket, melléjük a kupakokat, meg a weck üvegek gumi tömítéseit. Öntöttem az edénybe ujjnyi vizet és 130 fokon, 15 percig jártattam a gépet. 

Tökéletes megoldás, ha csak pár darab kisméretű üveget kell csírátlanítani.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.