Cékla - lila káposzta – áfonya juice

Beállt az őszi idő, a szomorkás reggeleket igyekszem feldobni egy-egy csupa vitamin, élénk színű juice-al, amit a lassú présemmel készítek, és ha nem fogy el reggelire, szívesen kortyolok napközben is. Az alábbi juice bevallom, nem „kezdőknek” való… A cékla földes íze, az áfonya fanyarsága és a lila káposzta enyhe csípőssége nekem bejön magában is. Akinek nem, tegyen hozzá 2-3 almát, az tompít, kerekít az ízélményen.

Hozzávalók:
2-3 db cékla (mérettől függően)

2-3 alma (opcionális)

250 g áfonya

negyed lila káposzta

A hozzávalókat megmosom, a céklát meghámozom (az almát kicsumázom) és mindent felaprítok akkora darabokra, hogy a lassú prés garatnyílásán beférjen, majd kipréselem (kétszer, hogy garantáltan minden levet kinyerjek). Ha nem fogy el azonnal, üvegedényben (egy csatos üvegben, vagy üvegkulacsban), lezárva, max. 24 órát tárolom a hűtőszekrényben.

* Lassú prést használva, akár 30-40%-kal több zöldség, vagy gyümölcslevet kapok, és ugyanennyivel több vitamint és más beltartalmi értéket, egy hagyományos gyümölcscentrifugához képest. A pohárban az ital idővel sem válik szét, homogén, selymes, krémes állagú, már ránézni is jó. A hideg préselés miatt az ízek, illatok intenzívebbek. A lassú prések megbirkóznak leveles zöldségekkel is (spenót, mángold, káposzták), friss fűszernövényekkel, kifacsarják az összes levet a répából, zellerből, céklából. Működésük sokkal halkabb, könnyen tisztíthatók és nem utolsó sorban jóval kevesebb helyet foglalnak a konyhapulton.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Áfonyás csirke wellington

Wellingtonba való bélszínhez jutni vidéki kisvárosban nem egyszerű, de csirke mellhez nem kihívás. Egy kis üveg (házi) áfonyalekvár, némi gomba, friss leveles tészta és kész az ünnepi fogás. Az alábbi mennyiségből négy, bőséges egyszemélyes adag készül.

Hozzávalók 4 főre:

4 db csirkemell filé (azaz 2 csirkemell, kicsontozva)

tengeri só és frissen őrölt fekete bors

1 üveg áfonyalekvár (kb. 2 dl)

1 ek olívaolaj

50 g vaj

pár szál friss kakukkfű

1 kiskanál szárított, morzsolt oregánó

2 gerezd fokhagyma
750 g csiperke gomba

1 fej vöröshagyma

150 g vékonyra szeletelt füstölt sonka (speck, vagy fekete erdei)
2 x 250 g friss, vajas leveles tészta (a sütőpapírra tekert fajta)

1 nagy tojás, felverve

Felaprítom a vöröshagymát és üvegesre dinsztelem az olívaolaj-vaj keverékén. Közben lereszelem nagy lyukú reszelőn a gombát, hozzáadom a már üveges hagymához. Kevergetve sütöm addig, míg elforr a leve és egy sötét, formázható pépet kapok, ami éppen kezd pirulni.Sózom, borsozom, hozzáreszelem a fokhagymát és fűszerezem a kakukkfű levelekkel, meg az oregánóval. Hűlni hagyom.
A csirkemelleket egy éles késsel megnyitom, azaz jobbról-balról zsebet vágok mind a négybe, szórok mindegyikre egy-egy jó csipet sót és borsot, majd egyenletes rétegben megtöltöm az áfonyalekvárral. Formájára visszahajtom, hogy a lekvárt belsejébe zárjam és forró serpenyőben sütöm a nem vágott oldalát 4 percig, majd hagyom pár percig pihenni a még meleg serpenyőben. Ha ez is megvan, nekilátok a wellington összeállításának: egy jókora darab folpackot kihúzok az asztalra. A folpackra helyezek füstölt sonkaszeleteket úgy, hogy azok kicsit fedjék egymást és akkora téglalapot alkossanak, amin kényelmesen elfér egy-egy csirkemell. A sonkaszőnyegre pakolom a gombapépet és egyenletesen eloszlatom, kicsit le is nyomkodom. Ennek az alapnak akkorának kell lennie, hogy majd feltekerve minden irányban körbeérje a csirkemellet - és minél egyenletesebb a réteg, annál szebb lesz majd a végén a vágott felülete a Wellingtonnak. Ha megvan a sonkás-gombás alap, ennek a közepére jöhet a hús, majd a folpackot felemelve ráhajtom a sonkát-gombát a mellre úgy, hogy jó szorosan körbeölelje, miközben a húst végiggörgetem az alapon. Ha ez megvan, a folpack két végét szorosan összetekerem, hogy egy szép roládot kapjak. Ezt megismétlem a másik három csirkemellel is és beteszem a roládokat a fagyasztóba 10 percre. Enyhén lisztezett felületen kiterítem a hűtőben tartott vajas leveles tésztát, mindkét tészta darabot elfelezem. A fagyasztóból kivett húsról leveszem a folpackot és a roládokat ráhelyezem a tészta darabok közepére és ugyanúgy vonom be a tésztával, mint ahogy a sonkás-gombás alappal tettem.

Amikor a görgetésnél a tészta körbeér, jó erősen egymásra simítom a rétegeket és a végeket, hogy összezárjanak, és egy alul és az oldalainál is zárt tésztacsomagot kapjak. A tésztát díszíthetem leveles tésztából kivágott motívummal, az egészet átkenem egy felvert tojással. 200 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütöm. Ha kivettem a sütőből, 10-15 percig pihentetem és csak utána szeletelem. Krumplipürével, salátával tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Gluténmentes cantuccini

A cantucci (vagy kicsinyítő képzős formája a cantuccini) ropogós-keményre kétszer átsütött, édes desszertborba (az olaszoknál Vin Santo-ba), kávéba, vagy tejbe mártogatni való toszkán mandulás keksz, amit normál esetben búzaliszttel készítek, de mivel épp gluténmentes diétát vagyok kénytelen tartani és nem akartam kimaradni a „jóból”, megsütöttem gluténmentes változatban. Nincs benne egy szem búzaliszt sem, maglisztekből és egy kevés barna rizslisztből készült  mogyoróval, mandulával és aszalt áfonyával (a magliszteket, aszalt áfonyát és magvakat az új kedvenc helyemen vettem, a Nagyvásárcsarnokban).
Évekig nem használtam répacukrot, de még nádcukrot sem, vettem a drága és divatos null glikémiás indexes eritritet, xilitet meg xukrot, amitől egyszer csak besokallt az emésztőrendszerem és elkezdett „diétás történéseket” (értsd hasmenést) produkálni, úgy hogy vissza a természethez, azaz a mezei cukorhoz, amiből eleve olyan keveset használunk, hogy attól nagy bajunk nem lesz, az épp divatos (mű)édesítőszerekről meg egymás után bizonyosodik be, hogy meg sem olyan csodaszerek, mint azt megjelenésükkor propagálták.

Ez a fajta keksz az első sütés után bizony morzsolódik, nem egyszerű felszeletelni, pedig még melegen vágtam fel. Sebaj, a „hulladékot” külön raktam és megettük kekszmorzsa helyett vanília fagyival, némi tejszínhabbal és az első idei eperrel.

Hozzávalók kb. 30-35 szelethez:
200 g törökmogyoró liszt

150 g gesztenyeliszt

70 g barna rizsliszt

12 g (egy csomag) sütőpor

csipet só

130 g cukor

3 tojás + 1 a kenéshez

15 ml vanília esszencia

50 g olvasztott vaj

100 g törökmogyoró

100 g hántolt mandula

100 g aszalt áfonya

                    

A törökmogyorót és mandulát forró, száraz serpenyőben kevergetve pár perc alatt illatosra pirítom, majd hagyom kihűlni. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tészta összeállítását szigorúan csak akkor kezdem, ha a sütő felmelegedett!  Egy tálban összekeverem a magliszteket, barna rizslisztet, a sütőport és csipetnyi sót. A 3 tojást habosra keverem a cukorral, elkeverem benne a vanília esszenciát, majd beledolgozom az egészet a lisztes keverékbe. Hozzáadom és jól elkeverem az olvasztott vajat, majd a legvégén a török mogyorót, a mandulát és az aszalt áfonyát. Az egészet gyorsan összegyúrom, majd lisztezett deszkára borítom. Három részre vágom, majd minden harmadból egy-egy, a sütőtepsim hosszával megegyező hosszúságú rudat sodrok. Az így kapott rudakat egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, a tetejüket megkenem a 4. felvert tojással, és 180 fokos sütőben, (légkeverésen) kb. 25 perc alatt megsütöm.
Kiveszem a sütőből és azon melegében (forrón sem egyszerű szeletelni, mert morzsolódik, ha kihűl, még nehezebb  szeletelni) a rudakat éles késsel, átlósan vágva (mint a '80-as években, a méteres kalácsot szoktuk) kb másfél cm-es szeletekre vágom, majd a szeleteket egymás mellé fektetve visszateszem a sütőpapírral bélelt tepsibe és még kb. 10-15 percig 180 fokon szárítom. Ha kihűltek, jól záródó dobozban tárolom, míg el nem fogynak.

Paleo moszkauer

A 2013-as Segítsütim*

A nyerteseim (egy „fő” nyertes és egy „vigaszágas”) végül egy második sütésből készült moszkauert kaptak, mert az elsőt akarva-akaratlanul „házi fogyasztásra” ítéltem. Történt ugyanis, hogy a kertben termett, Édesanyám pucolta törökmogyorót nem bogarásztam át, hanem belezuttyintottam a darálóba és khmm…maradtak benne héj darabkák, így nem kockáztattam, hogy bárki ráharapjon…sebaj, majd elfogy itthon, óvatosan harapdálva… A második sütésre meg várni kellett, nem is keveset, de jelentem: jól sikerült, szuperfinom, a nyertesek megkapták, ízlett mindenkinek, aki kóstolta. Íme a recept:

Hozzávalók kb. 30 db moszkauerhez:
70 g dió, durvára őrölve
330 g pirított törökmogyoró, darálva
300 g Xukor zéro
270 g kókuszolaj
200 g kókuszliszt
100 g friss, kezeletlen narancs héja, durvára reszelve

100 g aszalt vörös áfonya
680 ml kókusztej
250 g 85%-os olvasztott étcsoki

A kókuszolajat a Xukor zéroval, aprított narancshéjjal, durvára őrölt dióval és a kókusztejjel egy edénybe teszem és fakanállal állandóan keverve felforralom. Miután levettem a tűzről, hozzákeverem a kókusz lisztet és a mogyoróőrleményt, a masszát hagyom kissé hűlni és teáskanál segítségével, sütőpapíros tepsire, bő három ujjnyi távolságra dió nagyságú halmocskákat adagolok. Ezeket vízbe mártott kanállal szétlapítom és 180 C-on kb. 12-15 perc alatt aranybarnára sütöm. Ha kihűltek (melegen nagyon törékenyek), fejjel lefelé rácsra teszem és a talpukat olvasztott csokival bevonom. Dermedés után fogyasztható.

A dekorációnak használt kellékekért külön köszönet az Oltári Bazárnak.

*A Segítsüti egy jótékonysági sütiárverés. Gasztrobloggerek süteményeire lehet licitálni, a bevételből civil szervezeteket és egészségügyi intézményeket támogatunk (bővebb infó itt). Idén a Magyar Gyermekmentő Alapítvány totálkárosra tört gyermek mentőorvosi autójának pótlásához, felszereltségéhez járulunk hozzá, az aktuális részletek az akció honlapján olvashatóak.

Karácsonyi gesztenyés pulyka, másképp

Szoktatok gesztenyés pulykát enni karácsonykor? Mi igen. Minden évben kicsit másképp készítem. Volt, hogy bébi pulykát sütöttem egészben, gyönyörű látvány volt a pirosra sült bőrével, de sehogy sem akart elfogyni. Következő évben már csak fél pulykát sütöttem, aztán több éven keresztül ilyen formában került az asztalra, idén megint variáltam egy kicsit.

 A román GoodFood decemberi számában volt egy tőzegáfonyás gesztenyepástétom, na abból kiindulva lett a mi idei gesztenyés pulykánk. A karamellizált paszternák szeletekkel a tetején látványra sem utolsó, és az íze, meg az illata… Hmmm…

Hozzávalók 6-8 főre:

60 dkg darált pulykacomb

25 dkg Maroni natúr gesztenye massza

5 dkg vaj

1-2 evőkanál olívaolaj

1 póréhagyma fehér szára

2 kis fej salotta hagyma

30 dkg barna csiperke gomba

1 kiskanál morzsolt majoránna

1 tojás

10 dkg aszalt tőzegáfonya

3 evőkanál zsemlemorzsa

4-5 db aprócska paszternák

egy ág friss rozmaring

pár ágacska friss kakukkfű

kis csokor petrezselyem

só, frissen őrölt bors

1 kiskanál méz

sütőpapír

pástétomforma

A paszternákot megpucolom és enyhén sós vízben 4-5 percig előfőzöm, majd leszűröm és hagyom hűlni. A hagymákat megpucolom, felaprítom, a gombát a reszelő nagy lyukú oldalán lereszelem. Egy méretes serpenyőben felolvasztom a vaj kétharmadát, összemelegítem az olívaolajjal és lassú tűzön üvegesre dinsztelem a hagymákat. Ha megsózom, a hagyma könnyebben kiadja magából a nedvességet, gyorsabban üvegesedik. Hozzáadom a hagymákhoz a gombát, tekerek rá borsot, megszórom majoránnával (nekem a gomba és a majoránna íze valahogy összetartozik) és fedő nélkül, kevergetve megpárolom, majd elfőzöm a gomba összes levét. Hagyom hűlni, majd keverőtálba teszem és összedolgozom a darált pulykahússal, a natúr gesztenye masszával (vigyázat, NEM gesztenyepüré!), a tojással, zsemlemorzsával, aprított zöldfűszerekkel és ízlés szerint sózom, borsozom.

Az időközben kihűlt paszternákot fél cm vastagon, hosszában felszeletelem.  A pástétomformát kibélelem sütőpapírral, majd a sütőpapírt megkenem a maradék felolvasztott vajjal. A pástétomforma aljába elkenem a mézet, kirakom a paszternák szeletekkel, erre simítom a gesztenyés pulyka massza felét, rászórom az aszalt tőzegáfonyát, belesimítom a massza másik felét, a pástétomformát egy tepsire helyezem és betolom a 180 C-fokra előmelegített sütőbe 50-60 percre.

Ha megsült, hagyom kicsit hűlni, majd tálaló tányérra borítom és leveszem róla a sütőpapírt.
Langyosan tálalom (így szebben szeletelhető), de hidegen is nagyon finom. És szép:-)

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Fűszeres áfonyalekvár

A kényszer áfonyalekvár főzés harmadik felvonása. 

Első felvonás itt, a második felvonás itt.

Hozzávalók:

500 g fekete áfonya

15 dkg demerara nádcukor

1 rúd vanília

fél dl Calvados

1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj

késhegynyi őrölt szegfűszeg és gyömbér

fél kezeletlen (bio)citrom leve és reszelt héja

Az áfonyát rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a nádcukorral, citromhéjjal és citrom levével, fűszerezem fahéjjal, szegfűszeggel és gyömbérrel, majd forrástól számítva 8 percig főzöm. Hozzáöntöm és elkeverem benne a Calvados-t. Kiveszem a sütőből a forró, sterillizált* üvegeket és belemerem a kész lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig, majd mennek a kamrapolcra.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy sterilizálom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120-130 fokos sütőbe legalább 20 percre, vagy annyi időre, ameddig megfő a lekvár.

Akinek van mosogatógépe, sterilizálhatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a lekvárt a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Áfonyalekvár vaníliás őszibarackkal

A kényszer áfonyalekvár főzés második felvonása. Első felvonás itt, a harmadik meg itt.

Hozzávalók:
500 g áfonya

250 g kész, vaníliás őszibarack lekvár
10 dkg demerara nádcukor
fél dl crème de cassis (fekete ribizli likőr)

Az áfonyát rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a nádcukorral és forrástól számítva 5 percig főzöm, majd hozzáadom a vaníliás őszibarack lekvárt (vagy szezonban a kettéhasított rúd vaníliát és a meghámozott, kimagozott, feldarabolt őszibarackot). Újraforrástól számítva, kevergetve főzöm még 3-4 percig, hozzáöntöm és elkeverem benne a crème de cassis likőrt. Kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított* üvegeket és belemerem az illatos lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe, ott hűlnek ki szép lassan, másnapig, aztán mennek a kamrapolcra.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy csírátlanítom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120-130 fokos sütőbe legalább 10 percre, vagy annyi időre, ameddig megfő a lekvár.

Akinek van mosogatógépe, sterilizálhatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a lekvárt a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Rumos, csokoládés áfonyalekvár, kandírozott narancshéjjal

Minap gyorsan le kellett hűteni egy üveg pezsgőt, de dugig tele a fagyasztó. Kivettem pár dolgot arra a félórára, ám visszapakoláskor egy nagy zacskó áfonya sehogy sem fért vissza oda, ahonnan kijött. Március elején nincs éppen lekvárfőző szezon, de a kényszer nagy úr, hát lekvárt főztem. Egyből háromfélét. Ez lett a legfinomabb.

Hozzávalók:
500 g fekete áfonya
10 dkg demerara nádcukor
50 g, 70%-os kakaótartalmú keserű csokoládé
fél kezeletlen (bio)citrom leve és reszelt héja
100 g kandírozott narancshéj

fél dl (Baccardi) rum

Az áfonyát összekeverem a nádcukorral, a citrom levével és reszelt héjával és egy rozsdamentes edényben felteszem főni. Ha már rotyog, hozzákeverem a kandírozott narancshéjat, beletördelem a csokoládét és kevergetve beleolvasztom, majd 8-10 percig főzöm, míg az áfonya megadja magát és szépen egybeolvad a csokival. Beleöntöm a rumot és 1-2 perc elteltével sterilizált üvegekbe* szedem.

Tetőt rá, pár percre fejtetőre állítom, majd mehet a száraz dunsztba (kosárba, plédek közé), vagy vissza a forró, immár kikapcsolt sütőbe, ott a sütővel együtt, lassan hűl ki. Felbontás után hűtőben tárolom.

Annyira jó, hogy nem lesz hosszú életű.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy sterilizálom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120-130 fokos sütőbe legalább 20 percre, vagy annyi időre, ameddig megfő a lekvár.

Akinek van mosogatógépe, sterilizálhatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a lekvárt a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Vörösboros szarvaspörkölt, bográcsban

Hétvégenként gyakran összejövünk a barátainkkal egy kaskantyúi tanyán. Nagy társaságnak leghálásabb bográcsban főzni, közben együtt a társaság, míg elkészül az étel lehet beszélgetni, borozgatni, A ebéd ezúttal vörösboros szarvaspörkölt, ahogy ÉP készíti. 

Hozzávalók 20-22 főre:

10 kg kockára darabolt szarvashús (comb, nyak, bordás rész)

0,5 kg mangalicazsír

12 közepes nagyságú fej vöröshagyma, aprítva

1 fej fokhagyma

2 közepes méretű paradicsom

2 db paprika

1,5 dl (házi)  darált paprikakrém

4-5 evőkanál fűszerpaprika

3 babérlevél

3 evőkanál morzsolt majoránna

10-12 szem borókabogyó

só és frissen őrölt bors

2 dl vörösbor

1-2 evőkanál áfonya lekvár

2-3 db szárított cseresznyepaprika (opcionális)

Bográcsban felolvasztjuk a zsírt és kevergetve, aranysárgára dinszteljük rajta a hagymát (ha megsózzuk, hamarabb puhul). Belekeverjük a (házi) darált paprikakrémet, majd beletesszük a felkockázott húst és erős tűz felett addig forgatjuk a bográcsot, amíg a hús kifehéredik, majd annyi levet enged, hogy az egész húst ellepi – ez kb. 30-40 perc (ez az a fázis, amikor még használhatunk fakanalat). Amikor elkezd forrni, mérsékeljük a tűz intenzitását, beleteszünk 2 db paprikát és 2 db paradicsomot keresztben bemetszve, ha megfőtt a hús, ezek héját ki lehet szedni.

Fűszerezzük az enyhén megtört borókabogyóval, 3 púpozott evőkanálnyi édes fűszerpaprikával, 3 evőkanálnyi morzsolt majoránnával, 3 babérlevéllel és az egy fej aprított fokhagymával, 2 evőkanálnyi sóval.

A bográcsot folyamatosan forgatva, közepes erősségű tűz felett lassan főzzük, a leve éppen csak rotyogjon. Amikor kezd besűrűsödni és a hús majdnem puha, tekerünk rá borsot, igazítunk a sósságán, hozzáadunk 2 dl jó minőségű száraz vörösbort és annak függvényében, hogy milyen minőségű a fűszerpaprikánk adunk hozzá még egy, vagy két púpozott evőkanálnyit (ügyeljünk, hogy a paprika friss legyen, azaz ne legyen több 1 évesnél). A hús puhulásáig, a bográcsot folyamatos mozgásban tartva tovább főzzük, az elpárolgott szaftot kevés vízzel pótoljuk, de egyszerre mindig csak kevéssel, hogy legyen ideje újra besűrűsödni. Az utolsó 10-15 percben adhatunk hozzá ízlés szerint egy-két evőkanálnyi áfonyalekvárt és ha van, aki csípősen szereti, dobhatunk a tetejére pár szem ép, szárított cseresznyepaprikát. Ettől nem lesz csípős, csak épp egy picit pikáns, majd azok, akik csípősebben szeretnék, egy-egy paprikát szétnyomhatnak a saját tányérjukban.

Puliszkával, friss kenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Hagymalekváros kenyér

A csigákkal egyszerre készült egy kenyér is. Ez nem klasszikus kenyértészta, inkább valami átmenet a kenyér és a kalácstészta között, de nagyon, nagyon finom. Mindent ugyanúgy csináltam, mint a konfitált hagymás változatnál (de nem vagdostam be a tetejét) és aszalt áfonyás hagymalekvár tölteléket kapott. Ettől jobb borkorcsolyát régen ettünk.

Aszalt áfonyás hagymalekvár

Annyi mindenből készítettem már lekvárt, ideje volt lila hagymából is készíteni. Hogy mostanig mit hagytam ki! A saját verziómat jó pár angol és francia nyelvű recept olvasása alapján alakítottam és nem dicsekvés, de nagyon jó lett:-) Hétvégén baráti körben sült nyúl mellett lett tesztelve, ízlett mindenkinek.

Hozzávalók:
1 kg lila hagyma
1 dl málna balzsam(ecet)
0,5 dl olívaolaj
8 púpozott ek nádcukor
1 csapott tk só
frissen őrölt bors
2 babérlevél
6 szem szegfűbors
125 g aszalt áfonya
1 mk őrölt gyömbér

A hagymát megpucolom és vékonyan félkarikákra szelem. Felforrósítom az olajat egy jókora serpenyőben és bele teszem a hagymát, sózom, borsozom. Folyamatosan kavargatva, addig főzöm, míg összeesik és kezd puhulni. Megszórom a nádcukorral, hozzá adom a málna balzsamot, az aszalt áfonyát, őrölt gyömbért, babérlevelet, szegfűborsot és a fahéj rudat, majd együtt tovább főzöm, takarék lángon, sűrűn kavargatva, míg a hagyma szinte karamellizálódik, az összes lé elpárolog, a lekvár meg szép fényes és sűrű lesz. Kisméretű sterilizált befőttes üvegekbe szedem, lezárás után fejtetőre állítva tartom 10 percig, majd száraz dunsztba hagyom kihűlni. Felbontás után hűtőben eltartható 1-2 hétig. Sültekhez, sajtokhoz isteni!

Áfonya likőr

A legfinomabb a Hargitán szedett áfonyából, de ahhoz nem mindig jutok hozzá, így megteszi a kertben termett is:-)

Hozzávalók:
1 kg megmosott, szárától megszabadított áfonya
250 g cukor
250 ml tiszta szesz
125 ml 40 fokos rum
50 ml brandy (konyak)
1 rúd vanília

Egy öblös üvegbe rétegezzük a cukrot az áfonyával, kitesszük a napra amíg a cukor teljesen elolvad, ez 2-3 napot vesz igénybe, közben naponta meglötyköljük az üveget, így könnyebben oldódik a cukor. Az erjedés megindulása előtt ráöntjük a tiszta szeszt, a rumot, a konyakot és a rúd vaníliát ketté hasítva. 4-5 hónap érlelés után az igazi, de évekig eltartható (lenne, ha el nem fogyna).
Régen, ha valakinek gyomorpanasza volt, áfonyalikőrrel kezelték. Ma is jobb, mint bármely hasmenés elleni szer.

Csokis Pavlova torta

A torta névadója Anna Pavlova (1881-1931) orosz balerina, akinek neve mára összeforrt a balett művészettel. Ő volt az első, aki körbeutazta a világot, s megmutatta az embereknek mi is a balett.
Anna balett iránti szenvedélye gyermekkorában kezdődött, amikor anyja elvitte a The Sleeping Beauty című előadásra. A pazar látvány mély benyomást tett a lányra, s alig múlt 8 éves amikor felvételizett a Birodalmi Balett Iskolába, majd tíz évesen fel is vették. Anna könyörtelenül gyakorolt és fejlesztette magát, nagyszerű tanároktól vett különórákat, rengeteg szóló szerepet kapott, a kor legnagyszerűbb darabjaiban. 1899-ben végzett a balett iskolában, mely lehetővé tette számára, hogy csatlakozzon a Birodalmi Balettintézethez. Előadásaival sorra lenyűgözte a kor kritikusait.

Az 1900-as években megalapította saját társulatát, s szinte az egész világot körbeutazták. Leghíresebb előadását, a The Dying Swan-t Michel Fokine rendezte 1905-ben. 1931-ben turnézni indult a The Hague darabbal, és éppen Hollandiában jártak, amikor vonatuk meghibásodott és kisiklott. Anna az éjszaka közepén egy szál pizsamában és egy vékonyka sálban szállt le a vonatról, hogy körülnézzen, mi történt. Sajnálatos módon ekkor annyira megfázott, hogy két hét múlva tüdőgyulladásban meghalt. A balett tradícióknak megfelelően a következő állomáson megtartották a darab bemutatóját, ám a színpadon csak egy fénycsóva körözött ott, ahol Annának kellett volna lennie.

A torta Pavlova nevét kapta. A sütemény külső része ropogós és kemény, míg belseje habos és puha. A desszertet a táncosnő tiszteletére készítették el, mialatt épp turnézott, ám a helyszínt illetően mái napig viták folynak. Egyesek szerint új-zélandi a torta, míg mások ausztrálnak vallják. Sok – sok éve már, hogy e két ország vitázik, és nem tudnak dűlőre jutni egymással. A torta nagyon népszerű és fontos része mindkét ország nemzeti konyhájának. Legtöbbször ünnepségeken, partikon fogyasztják, ám a karácsonyi vacsora részeként is elterjedt. Jómagam először az ausztrál nagykövetség egyik partiján ettem, de most készítettem először. Be kell vallanom, az állaga nem lett tökéletes, de az íze nagyon rendben volt, méltó az anyák napi ebédhez:-).

A Pavlovát tradicionálisan magas zsírtartalmú tejszínhabbal és gyümölcsökkel díszítik. A gyümölcsök és a tejszín lényege az édes-savanyú íz kombináció, így sokszor kerül rá kiwi, eper, málna, áfonya de előfordul, hogy banán, mangó, maracuja vagy barack-szeletekkel tálalják. Most szedres-áfonyás változat készült.

Hozzávalók:
6 tojásfehérje
15 dkg porcukor
3 e.k. jó minőségű kakaópor (Valrhona), átszitálva
1 tk erdei málnás balzsamecet vagy vörösborecet
50 g 70% kakaótartalmú csokoládé, apróra tördelve
3 ek étkezési keményítő
pár csepp vanília esszencia
300 ml magas zsírtartalmú tejszín
125 g áfonya
250 g szeder

A sütőt 180 fokra melegítem. A tojásfehérjét habbá verem, mielőtt teljesen kemény lenne, apránként hozzászitálom a porcukrot, majd a kakaóport. A végeredmény fényes, kemény hab lesz. Az étkezési keményítőt beleforgatom, hozzáadom a vanília esszenciát és a málna ecetet, a legvégén a mezzalunaval aprított csokidarabkákat. Egy sütőlapra sütőpapírt borítok, erre ráöntöm a masszát úgy, hogy kör alakja legyen, a tetejét lesimítom (én most egyszemélyes adagokat készítettem). A sütőbe teszem és a hőmérsékletet visszaveszem 150 fokra. Így sütöm 75 percet. A sütőajtót résnyire nyitva hagyva hagyom kihűlni. A tejszínből kemény habot verek, a torta tetejére simítom, majd díszítem a gyümölcsökkel. Az alap nagyon csokis, a tejszín alig édes, az áfonya fanyar, a szeder…hmmm…mennyei!

Ünnepi ebéd

Borókás pácban érlelt őzcomb vargányás burgonyapogácsán, vörösboros áfonyaraguval, karamellizált alma őrizetében

6 személyre, egy őzcombot az alábbiakból készített pácban érleltem 3 napon át:
2 dl olivaolaj
2 dl vörösbor (nálam Heimann Cervaes cuvée)
kis maréknyi borókabogyó, kőmozsárban megcsapkodva
1 duci gerezd fokhagyma reszelve és további 3 szeletelve
2 fej lilahagyma, szeletelve
1 ek dijoni mustár
frissen őrölt színes bors
1 sárgarépa, szeletelve
3-4 babérlevél

Sütéskor egy nagy serpenyőben kevés vajat hevítettem és oldalanként 2-2 perc alatt kérget sütöttem a pácból kiemelt húsra, ezzel összezáródtak a rostok és sülés közben a hús megőrizte minden értékes nedvét. Átköltöztettem a combot egy öntöttvas sütőtálban, betakartam a maradék páccal, öntöttem még alá 1 dl-t a borból, betakartam alufóliával és előmelegített, 180 fokos sütőben sült 3 órán át. Amikor késznek ítéltem, pihentettem a húst 20 percig, hogy „rendeződjenek” benne a nedvek, majd szeleteltem, tálalásig visszaraktam a sütőedénybe, az istenien besűrűsödött pácba.

Közben hozzáláttam a vargányás burgonyapogácsa elkészítéséhez.

Hozzávalók:
60 dkg burgonya
30 dkg friss barna csiperke
20 g szárított vargánya
1 fej lilahagyma
5 dkg vaj
2 tojás
3 csapott ek liszt
1 dl tej
só, frissen őrölt bors
1 ek morzsolt majoránna
fél csokor petrezselyem zöldje, aprítva

A szárított vargányát fél órára 2 dl meleg vízbe áztattam. A barna csiperkét megmostam és a reszelő nagy lyukú oldalán lereszeltem. A hagymát megpucoltam, aprítottam és a vajon üvegesre dinszteltem, majd hozzáadtam a leszűrt, aprított vargányát és a reszelt csiperkét. Fűszereztem és kb 20 perc alatt puhára pároltam, zsírjára pirítottam és félretettem hűlni. A tojásból, lisztből, tejből sűrű palacsintatésztát kevertem és sózás után ebbe dolgoztam bele a gombás ragut és a reszelő nagylyukú oldalán lereszelt nyers burgonyát. A masszát félórára félre tettem, hogy a burgonya és a liszt keményítőtartalma ki tudja fejteni a hatását, majd kevés vajon, forró öntöttvas serpenyőben betettem a lepényt a sütőbe, ahol a hús sült.
Kb 20 perc után megfordítottam a lepényt, hogy a másik oldala is megpiruljon. A fordításhoz a serpenyő fedőjét használtam: rátettem a fedőt, megfordítottam a serpenyőt, majd a fedőről belecsúsztattam a lepényt a serpenyőbe, visszatettem újabb 15-20 percre a sütőbe.
Tálalás előtt kétféle nagyméretű pogácsaszaggatóval vágtam korongokat a lepényből, erre tálaltam a hússzeleteket.

A karamellizált almához fejenként egy almát megmostam, eltávolítottam a magházát, centi vastag szeletekre vágtam és 1 teáskanálnyi vajban, serpenyőben, erős tűzön addig sütöttem, míg a saját cukortartalma karamellizálodott a szeleteken. Melegen tartottam.

A vörösboros áfonyaraguhoz az alábbiakat használtam:
1 ek barnacukor
csipet só és őrölt fahéj
kevés reszelt limehéj
125 g friss áfonya
fél fej lilahagyma
5 dkg vaj
1 kisüveg áfonyalekvárnak a fele (sajátkészítésű, erdélyi áfonyából)
csipet chili pehely
1 dl vörösbor (Cervaes cuvée)
A vajon karamellizáltam a barna cukrot, hozzáadtam a finomra vágott lilahagymát, üvegesre dinsztelem, felöntöttem a vörösborral és rádobtam a megmosott friss áfonyát. Fűszereztem csipet sóval és fahéjjal, frissen őrölt rózsaborssal, kevés reszelt lime héjjal. Két-három perc után elkevertem benne az áfonyalekvárt, tekertem rá egészen kevés chili pelyhet, mikor megfelelő sűrűségűnek ítéltem, levettem a tűzről. Ez nagyjából egybeesett a tálalás pillanatával.

Tálaláskor a burgonyapogácsára tettem a hússzeletet, mellé az áfonyaragut, arra az almát. Párolt spárgacsúcsokkal és grillezett gombaszeletekkel díszítettem.
Az ételben és a borban is (Heimann Cervaes cuvée 2006) keverednek a bogyós gyümölcs ízek az édes fűszerekkel (fahéj), amit a leheletnyi chili éppen kellően megbolondít. Mennyei ízek bontakoztak ki minden falatnál és kortynál.

Rántott camembert diós bundában, áfonyamártással

Édesanyám kertjében éppen érik az áfonya. Imádom a sötét áfonya szemek fanyar ízét, de még jobban szeretem a belőlük készült lekvárt, csak úgy, vajas kenyérrel, a belőle készült fagylaltot, és hasonlóképpen szeretem a mártást ami kiváló kísérője a diós bundában panírozott rántott camembert sajtnak. Kedvenc mártásom receptjének alapja egy Stahl recept, amit ha jól emlékszem, egy vadsült kísérőjeként ajánlott.

Hozzávalók:

fejenként 1 db kisebb Camembert sajt
a panírozáshoz liszt, tojás és darált dióval kevert zsemlemorzsa
a sütéshez olaj

a mártáshoz:
só és frissen őrölt bors
1 csomag újhagyma
1 ötcentis friss gyömbér-darab vagy 1/2 kávéskanál őrölt gyömbér
1 evőkanál olívaolaj
2 dl száraz vörösbor
2 evőkanálnyi áfonyalekvár
1 kávéskanál mustár
5 dkg vaj
néhány szem friss, vagy mélyhűtött áfonya

A mártással szoktam kezdeni: először előkészítem a hozzávalók közül az újhagymát és a gyömbért. Az újhagymát apróra vágom, a gyömbérdarabot pedig hámozás után lereszelem. Ezután egy közepes méretű serpenyőben az olívaolajon kevergetve megfonnyasztom az újhagymát. Ha már puha, picit megsózom, és hozzáöntöm a vörösbort, majd belekeverem a reszelt gyömbért és a mustárt. Erős lángon felforralom, és addig forrásban tartom, amíg a felére el nem fő. Amikor ez megtörtént, belekeverem az áfonyalekvárt, és megkóstolom. Ha kell, megsózom, és alaposan megborsozom. Amikor az ízek már jól összeértek, a mártást leszűröm és visszaöntöm a serpenyőbe, majd takarékra csavarom alatta a lángot, és miközben kézi habverővel folyamatosan kevergetem, apránként hozzáadom a vajat és a friss, vagy mélyhűtött áfonyaszemeket. A kész, fényes mártást félreteszem tálalásig (az, ami nem fogy el a vacsorához, a hűtőben pár napig eltartható, sült húshoz szoktam adni egy következő napi ebédhez, aminek a körete valamilyen gyümölcsös ragu, de ez majd egy következő poszt-ban!).

A camembert sajtot feldarabolom, ha szükséges. Kisméretű sajtot jobban szeretek használni, mert azt egyben hagyhatom, így kisebb az esélye, hogy sülés közben kifolyik.
Lisztbe, frissen őrölt borssal ízesített felvert tojásba, majd újra lisztbe, tojásba mártom, végül a pár ek darált dióval elkevert zsemlemorzsába, ezt – kézzel segítve - jól rányomkodom. A darált diót mindig úgy készítem, hogy a diót pár percig száraz serpenyőbe pirítom, míg illatos nem lesz, majd ha kihűlt, nem túl durvára ledarálom, A panírozott sajtot forró olajba pár perc alatt megsütöm. Papírtörölközővel bélelt tányérra szedem, ami felitatja a felesleges zsiradékot, majd a mártással együtt tálalom. Vacsorára, egy pohár száraz vörösbor (Castel Bolovanu 2000-es Cabernet sauvignon) kíséretében fogyott el.