A probiotikum-tartalmú élelmiszerek közül – tekintve, hogy
érlelt sajtok kivételével tejterméket 5-6 éve nem igen fogyasztok, így a
joghurt is kilőve – nálam a savanyú káposzta az abszolút No1. Szeretem nyersen,
cikára vágva, kis olíva, vagy tökmagolajjal meglocsolva, vagy párolva,
köretnek.
Korhelylevesen eléldegélnék jó darabig,
rakott káposztán még tovább,
képtelen vagyok megunni, a
töltött káposztáról, vagy kedvenc
téli egytálételemről már ne is beszéljünk. Amióta az eszemet tudom, mindig
savanyítottunk otthon káposztát, nincs ez másképp most sem, minden év november
elején hordóba kerül 25-30 fej, Karácsonyra már ebből készül a töltött káposzta.
Az erjedés során elszaporodó laktobaktériumok elsősorban a
vastagbélben fejtik ki jótékony hatásukat, ugyanis a stressz, a bélfertőzések,
vagy antibiotikum-kúrák után segítenek helyreállítani a felborult egyensúlyt. De
nem csak a káposzta kerül felhasználásra. A savanyú káposzta-lé legalább akkora
kedvenc és legalább annyira hasznos a szervezet számára. Azt mondják, tehermentesíti
a májat, megsemmisíti a káros baktériumokat és már napi 1 dl elfogyasztása
erősíti a bélflórát. Persze én sem vágyom mindennap káposzta lére, így a téli
időszakban leginkább probiotikum szedéssel igyekszem megelőzni a betegségeket. Olvass
tovább a probiotikumokról
itt!
Hozzávalók:
egy 60 literes fa, vagy műanyag hordó, jól záródó tetővel, az sem hátrány, ha
van rajta csap
25-30 fej káposzta, vagy amennyi a hordóba belefér (minél kisebbek, tömöttebbek
és vékonyabb levelűek a fejek, annál jobb!)
durva só (nem jódozott, finom, hanem a kapható legdurvább, ha „kavicsosnak”
véljük, szitáljuk!) én a parajdira esküszöm
száraz kapor és csombor (borsikafű)
friss torma, tisztítva és hosszában negyedelve
A káposztafejek torzsa részét régebben kivájtuk késsel,
üreget képezve, amit megtöltöttünk csurig sóval. Idén már nem vájtuk ki, hanem
Alíz tanácsára csak kereszt alakban bevágtuk, mert állítólag a torzsa olyan
anyagot tartalmaz, ami segíti az erjedést, vagyis Karácsony előtt már készen
lesz a savanyú káposztánk és a leve sem lesz annyira sós, mint az előző évek
némelyikében. A hordó aljába teszünk egy nagy csokor száraz kaprot és csombort,
a tetejére sorba rakjuk a fejeket és közé dugdosunk tisztított torma sípokat (Alíz
tormát sem tesz bele, de 81 éves Édesanyám abba ugyan belement, hogy a torzsák
helyét ne töltsük meg sóval, de ahhoz már ragaszkodott, hogy torma kerüljön
bele).
Ha megtelt a hordó, felöntjük annyi sós vízzel, hogy ellepje (10 liter vízhez 45
dkg só került feloldásra), teszünk a tetejére egy rácsot (pld. egy új,
mosogatóba használatos műanyag rácsot) és nehezéket - tisztított,
fertőtlenített, jó nehéz követ, hogy lenyomja a káposztafejeket (mi erre a
célra egy hegyi patakból hazahozott „lapos” követ használunk évek óta).
A hordó tetejét rácsavarjuk és békén hagyjuk pár napig. 2-3
nap elteltével minden nap, de legkésőbb 2 naponta bedugunk egy slagot a
hordónak a lehető legmélyebb pontjára és egy vödörbe leszívunk fele annyi
levet, ahány literes a hordónk. Pld. a hatvanliteres hordóból harminc literrel
kell leszívni és azonnal vissza is önteni, ezzel biztosítva a káposztalé
keveredését. (Ha tízliteres vödörrel dolgozok, három vödörrel szívok le és
öntök vissza). Ha van csap a hordón, a művelet egyszerűbb, nem kell a slaggal
kínlódni. Ha trehányak vagyunk és ezt nem végezzük el rendszeresen, képes
bepimpósodni az egész, a káposzta megpuhul és tönkremegy. A műveletet 6 hétig
kell folytatni, míg a káposzta majdnem "érett". Karácsonyra szokta
elérni azt az állapotát, amiből már isteni töltött káposztát készíthetünk.
Meddig elég? Voltak évek, mikor az utolsó fejet augusztusban pusztítottuk el,
idén kitartott októberig.
A saját készítésű savanyú káposzta a bolti termékektől összehasonlíthatatlanul
finomabb. Tartósítószer-, citromsav-, ízfokozó- és műizé mentes, egészséges
C-vitamin forrás.
Mindenkinek egészségére!