Fokhagymás-tormás cékla

A legjobb ízű cékla savanyúság, amit valaha készítettem. Se nem túl édes, se nem túl savanyú, hanem harmonikus, és kerek az íze, olyan „éppen jó”, a fokhagyma és a friss torma meg kellően megbolondítja.

Hozzávalók:

1 kg cékla

fél fej fokhagyma

ujjnyi darab friss torma

fél kávéskanálnyi köménymag (őrölt is lehet)

3 dl víz

2 evőkanál almaecet (balzsamecettel még finomabb)

2 csapott evőkanál cukor (vagy ennek megfelelő édesítőszer)

1 csapott kávéskanál só

A céklákat megmosom, egyenként alufóliába bugyolálom, és sütőben egy-másfél óra alatt puhára sütöm. Közben megtisztítom, gerezdekre szedem és szétnyomom a fokhagymát, meghámozom, majd finomra reszelem a tormát. Elkészítem a savanyúság levét (víz, ecet, cukor, só) és forralok rajta egyet.

A megsült céklát még melegen meghámozom, és a reszelő nagyobb lyukú oldalán lereszelem (vagy vékonyra szeletelem), hozzákeverem a fokhagymát, a tormát és a köményt. Rátöltöm a forró levet, csírátlanított (csatos) üvegbe kanalazom, letömködöm, lezárom, és ha megbontottam, a hűtőben tárolom, míg el nem fogy. Ha nagyobb mennyiséget készítenék, lével együtt felforralnám, üvegbe tenném és mint a lekvárokat szoktam, lezárás után fejtetőre állítanám pár percre, majd egy napig szárazdunsztba tenném (plédek közé).

Saly Noémi receptje alapján.

Savanyított spárga

Bevallom, nem hittem, hogy a savanyított spárga képes roppanós maradni, és hogy ennyire finom lesz a végeredmény. Tavaly készült először pár üveggel próbának, idén már bátrabban teszem majd el szezon végén, amikor már olcsóbb a spárga.

Hozzávalók:
zöld spárga

A felöntő léhez:

1 liter víz

2,5 dl almaecet

12 dkg cukor (vagy ennek megfelelő egyéb édesítőszer)

1 evőkanál só

2 babérlevél

1 mokkáskanál mustármag és szemes bors

egy nagy csipet borkén

 A spárgának lepattintom a fás végét és alaposan megmosom.

A csírátlanított, hosszúkás üvegekbe függőlegesen beleállítom a spárga sípokat, majd elkészítem a felöntő levet. Hogy tudjam, mennyi lére van szükségem, felöntöm a spárgával megtöltött üvegeket vízzel, majd ezt a vizet egy mérőkancsóba öntöm, és már tudom is, nagyjából mennyi ecetes levet kell készítenem (picivel több lesz mindig, az ecet, cukor és só hozzáadása miatt, de a maradékban lehet pld. retket savanyítani). Egy fazékba teszem a megmért vizet, majd minden liter vízhez teszek egy nagy csipet borként, amitől ropogós marad a zöldség és a színét is jobban megőrzi. Hozzáadok literenként egy evőkanál sót, 12 dkg cukrot (lehet kicsit többet, vagy kevesebbet, attól függően ki mennyire édesen, vagy kevésbé édesen szereti), a mustármagot, szemes borsot, 2 babérlevelet és végül az ecetet. A levet felforralom, majd hagyom kicsit hűlni, és az üvegekben lévő spárgára öntöm. Lezárom az üvegeket, majd szárazdunsztban (kosárban, plédek között) hagyom kihűlni. Kb. két hét múlva már fogyasztható is.

Ha nincs hosszúkás üveg kéznél, 2-3 cm-es darabokra aprítom a spárgasípokat és normál savanyúságos üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Fermentált daikon (jégcsap) retek

Az elkészítése pofon egyszerű, az íze remek és hasonlóan jó hatással van az emésztésre, mint a kimchi. Az elkészítéséhez, ugyanúgy, mint a kimchi készítésénél, a Vegital fermentáló készüléket használtam.

Hozzávalók:

1 méretes daikon (jégcsap) retek

2 salotta hagyma
fél citrom frissen facsart leve

csipet (vagy ízlés szerint több) házi chilipehely

2 cm friss gyömbér

2-3 teáskanál só

szénsavmentes ásványvíz

A retket vékonyan meghámozom, majd zöldség spirálozóval spagettire vágom. A megtisztított salottát és gyömbért vékonyra szeletelem, majd összekeverem a retek „spagettivel”, a sóval, chili pehellyel és citromlével. A fermentáló gép tartályába teszem és annyi vizet öntök rá, ami teljesen ellepi. Háztartási fóliával lefedem, ráteszem a tartály tetejét, a fermentáló gépbe teszem, a gép tetejét a helyére illesztem és bekapcsolom a kimchi készítő programot. 28 óra elteltével - ha lejárt a program - csatos üvegbe szedem és felhasználásig hűtőszekrényben tárolom. Savanyúságnak használom. 

Köszönöm Anitának az ötletet!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csalamádé

Anyósomnak híresen jó volt a csalamádéja. Édesanyám a mai napig az ő receptje szerint készíti, ennek a változatnak is az volt az alapja, csak én kevesebb cukrot teszek bele, és nem nátrium-benzoáttal, hanem  borkősavval tartósítom, mert a borkősav veszélytelen anyag, több gyümölcs természetes alkotóeleme, lényegében mennyiségi korlátozás nélkül használható. A szalicilt a nagyipari termelésben már betiltották, a nátrium-benzoát is veszélyes anyag.
Fűszer nincs a csalamádémban, de nekünk nem is hiányzik belőle. Egyszerű, mint a faék, és abbahagyhatatlanul finom!

Hozzávalók:
2 kg káposzta (2 kisebb fej)
2 kg uborka

1 kg sárgarépa
1 kg vöröshagyma
1 kg kápia paprika
3 dl 10%-os ecet
30 dkg cukor
10 dkg só (semmiképpen nem jódozott! , én parajdit használok)
1 mokkáskanál borkén
1 mokkáskanál borkősav

Minden zöldséget vékonyra gyalulok és egy méretes edényben jó alaposan összeforgatom a többi hozzávalóval. 12-16 órát hagyom állni, közben néha átforgatom, majd sterilizált üvegekbe teszem és a saját lével felöntöm. Tetőt rácsavarom és már mehet is a kamrába.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Savanyú káposzta készítése

A probiotikum-tartalmú élelmiszerek közül – tekintve, hogy érlelt sajtok kivételével tejterméket 5-6 éve nem igen fogyasztok, így a joghurt is kilőve – nálam a savanyú káposzta az abszolút No1. Szeretem nyersen, cikára vágva, kis olíva, vagy tökmagolajjal meglocsolva, vagy párolva, köretnek. Korhelylevesen eléldegélnék jó darabig, rakott káposztán még tovább, képtelen vagyok megunni, a töltött káposztáról, vagy kedvenc téli egytálételemről már ne is beszéljünk. Amióta az eszemet tudom, mindig savanyítottunk otthon káposztát, nincs ez másképp most sem, minden év november elején hordóba kerül 25-30 fej, Karácsonyra már ebből készül a töltött káposzta.

Az erjedés során elszaporodó laktobaktériumok elsősorban a vastagbélben fejtik ki jótékony hatásukat, ugyanis a stressz, a bélfertőzések, vagy antibiotikum-kúrák után segítenek helyreállítani a felborult egyensúlyt. De nem csak a káposzta kerül felhasználásra. A savanyú káposzta-lé legalább akkora kedvenc és legalább annyira hasznos a szervezet számára. Azt mondják, tehermentesíti a májat, megsemmisíti a káros baktériumokat és már napi 1 dl elfogyasztása erősíti a bélflórát. Persze én sem vágyom mindennap káposzta lére, így a téli időszakban leginkább probiotikum szedéssel igyekszem megelőzni a betegségeket. Olvass tovább a probiotikumokról itt!

Hozzávalók:
egy 60 literes fa, vagy műanyag hordó, jól záródó tetővel, az sem hátrány, ha van rajta csap
25-30 fej káposzta, vagy amennyi a hordóba belefér (minél kisebbek, tömöttebbek és vékonyabb levelűek a fejek, annál jobb!)
durva só (nem jódozott, finom, hanem a kapható legdurvább, ha „kavicsosnak” véljük, szitáljuk!) én a parajdira esküszöm
száraz kapor és csombor (borsikafű)
friss torma, tisztítva és hosszában negyedelve

A káposztafejek torzsa részét régebben kivájtuk késsel, üreget képezve, amit megtöltöttünk csurig sóval. Idén már nem vájtuk ki, hanem Alíz tanácsára csak kereszt alakban bevágtuk, mert állítólag a torzsa olyan anyagot tartalmaz, ami segíti az erjedést, vagyis Karácsony előtt már készen lesz a savanyú káposztánk és a leve sem lesz annyira sós, mint az előző évek némelyikében. A hordó aljába teszünk egy nagy csokor száraz kaprot és csombort, a tetejére sorba rakjuk a fejeket és közé dugdosunk tisztított torma sípokat (Alíz tormát sem tesz bele, de 81 éves Édesanyám abba ugyan belement, hogy a torzsák helyét ne töltsük meg sóval, de ahhoz már ragaszkodott, hogy torma kerüljön bele).
Ha megtelt a hordó, felöntjük annyi sós vízzel, hogy ellepje (10 liter vízhez 45 dkg só került feloldásra), teszünk a tetejére egy rácsot (pld. egy új, mosogatóba használatos műanyag rácsot) és nehezéket - tisztított, fertőtlenített, jó nehéz követ, hogy lenyomja a káposztafejeket (mi erre a célra egy hegyi patakból hazahozott „lapos” követ használunk évek óta).

A hordó tetejét rácsavarjuk és békén hagyjuk pár napig. 2-3 nap elteltével minden nap, de legkésőbb 2 naponta bedugunk egy slagot a hordónak a lehető legmélyebb pontjára és egy vödörbe leszívunk fele annyi levet, ahány literes a hordónk. Pld. a hatvanliteres hordóból harminc literrel kell leszívni és azonnal vissza is önteni, ezzel biztosítva a káposztalé keveredését. (Ha tízliteres vödörrel dolgozok, három vödörrel szívok le és öntök vissza). Ha van csap a hordón, a művelet egyszerűbb, nem kell a slaggal kínlódni. Ha trehányak vagyunk és ezt nem végezzük el rendszeresen, képes bepimpósodni az egész, a káposzta megpuhul és tönkremegy. A műveletet 6 hétig kell folytatni, míg a káposzta majdnem "érett". Karácsonyra szokta elérni azt az állapotát, amiből már isteni töltött káposztát készíthetünk. Meddig elég? Voltak évek, mikor az utolsó fejet augusztusban pusztítottuk el, idén kitartott októberig.
A saját készítésű savanyú káposzta a bolti termékektől összehasonlíthatatlanul finomabb. Tartósítószer-, citromsav-, ízfokozó- és műizé mentes, egészséges C-vitamin forrás.

Mindenkinek egészségére!

Marinált cukkini

Cukkini túltermelés… Sebaj, van újabb recept hozzá. Bár a magyar ízlésnek lehet, hogy túl savanyúnak tűnik a csak ecet alapú felöntőlé, a végeredmény igazán finom. Kevésbé bátrak készítsék a felöntőlevet úgy, hogy az ecet egyharmadát vízzel helyettesítik.

Hozzávalók:

sárga és zöld, zsenge cukkini

vékonyra szeletelt mogyoróhagyma  (a cukkini mennyiség kb. 1/5-e)

üvegenként  1 teáskanál mustár por  (elhagyható, zavaros lesz tőle a felöntőlé)

1 teáskanál mustármag

1 mokkáskanál szemes (fehér)  bors

1 mokkáskanál koriander mag

A felöntőlé:

1 dl almaecethez  30 g cukor és 5 g só

A cukkinit megmosom, levágom a  végeit és vékonyan felszeletelem. Nem kell átlátszóan vékonynak lennie, de túl vastag se legyen. A cukkini szeleteket összekeverem egy tálban a hagymával és sóval, engedek rá hideg vizet, majd egy óra múlva leszűröm és nagyon tiszta üveg(gek)be teszem (a leöntött sós vízre már nincs szükség). Felöntöm vízzel, majd a vizet kicsurgatom egy mérőpohárba, így megtudom, mennyi felöntőlevet kell készítenem. Minden deci felöntőléhez feloldok 1 dl almaecethez számítva 30 g cukrot és 5 g sót, felforralom, majd még forrón ráöntöm  az üvegekben várakozó cukkinire. Lefedem, hagyom kihűlni, beteszem a hűtőbe és legalább 2 napig hagyom érlelődni. Finom, gyors savanyúság.

Good Food recept alapján.

Káposzta saláta

…ahogy Édesanyám készíti. A kedvenc káposztasalátánk, amit savanyúság helyett fogyasztunk, mikor (télen) már unjuk a vödrös savanyúságot, (nyáron) épp kovászos uborka szünetet tartunk, vagy (f)el kell használni egy fej káposztát.

Hozzávalók:
1 fej káposzta, vékonyra gyalulva
1,5 liter víz
1 púpos evőkanál só
4 ek ecet
3-4 ek cukor (vagy méz, ízlés szerint)
1 teáskanál koriander mag
2 babérlevél
fél evőkanál szemes bors
egy teáskanál mustármag
1 evőkanál egész kömény
fél evőkanál morzsolt csombor (borsikafű)

A fűszerekkel, másfél liter vízben forrázó levet főzök, ezt forrón ráöntöm a gyalult káposztára, hagyom kihűlni, majd jól elmosott befőttes (savanyúságos) üvegekbe szedem, alaposan lenyomkodom, felöntöm a fűszeres lével.
Ha nem szeretném, hogy a koriander, mustármag, kömény meg borsszemek a káposzta között kallódjanak, a forrázó levet úgy főzöm, hogy a fűszereket egy méretes teatojásba teszem, majd egyszerűen eltávolítom őket.
Hűtőben 1-2 hétig eláll. Már mandulasarok is elkészítette:-)

Csípős savanyú retek

Az ecetes, csípős retket pikk-pakk, néhány perc alatt összedobtam,  David Lebovitz receptje alapján. Egy nap „érés” után máris ehető a frissen készült savanyúság, ami a hűtőben állítólag egy hónapig is eláll.

Hozzávalók:
1 csomag hónapos retek
1 dl víz
1 dl Tokaji borecet (furmintból)
1/2 teáskanál só
1/2 teáskanál méz
1 kis szárított chili paprika (este 10-kor nem volt kéznél friss, pedig az kell bele)
1 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
frissen, durvára őrölt bors

Vastagabb karikákra szeletelem a megmosott, végeitől megszabadított retket.
Egy edényben összeforralom a vizet az ecettel, mézzel és a sóval (addig forralom, míg feloldódik a méz és a só). A tűzről levéve hozzá adom a chilit, a fokhagymát és a borsot.
A retek karikákat tiszta üvegbe eszem és felöntöm a forró, fűszeres-ecetes folyadékkal.
Lefedem, hagyom kihűlni, majd hűtőben érlelem legalább 24 órát.

Chili helyett babérlevéllel, tárkonnyal, vagy friss kaporral ízesíthető.

Zöldparadicsom savanyúság ecet és cukor nélkül

Ahhoz képest, hogy „csak” egy éretlen gyümölcs (vagy zöldség?), a zöldparadicsom kész csoda! Chutney-nak, lekvárnak, gyümölcssajtnak valami isteni, de bevallom, savanyúságnak eltéve nem rajongtam érte. Mostanig. Igaz, ez másképp készült, mind az a változat, amivel gyerekkoromban ki lehetett kergetni a világból, mert sokkal inkább hajaz a kovászos uborkára, azt meg nagyon szeretem! Tudom, a nagy „eltevések” ideje lejárt, a napokban inkább káposztát savanyít mindenki, az egyéb savanyúságok már a kamrapolcon sorakoznak, de jövőre is lesz nyárvég és akkor biztosan többet készítek ebből a finomságból, mint az idei teszt adag. A receptet Lauránál találtam és felettébb érdekelt, milyen lesz a zöldparadicsom savanyúság, amiben nincs ecet, sem cukor, csak só és a fűszerek. Állítólag 2-3 hét kell neki, hogy elkészüljön, én csak 5 hét elteltével jutottam a kóstolásig, de nagyon kellemes meglepetés ért. Sokkal jobb, mint az ecetes változat és a díszítésként belerakott sárgarépa és fokhagyma hab a torán, ha lehet, még finomabb, mint a zöldparadicsom!

Hozzávalók:
apró zöldparadicsom
sárgarépa
kapor
csombor
mustármag
szemes bors
egy ujjnyi meggyfa ág és pár meggyfa levél
pár gerezd fokhagyma
durva só és víz

Megtöltöm a savanyúságos üveget a zöldparadicsommal, felöntöm vízzel, majd a vizet egy mérőpohárba öntöm, így kiderül, mennyi sóra van szükség. Literenként 1 ek durva konyhasót elkeverek a vízben. Kiürítem az üveget és szárazra törölöm. Egy félbevágott fokhagyma gerezddel bekenem az üveg belsejét, az aljára teszek kaprot, csombort, mustármagot és szemes borsot, majd a zöldparadicsomot úgy, hogy közé szórom a felszeletelt sárgarépát és szeletelt fokhagymát. A végén felöntöm a sós vízzel és beleteszem a meggyfa ágat, meg a leveleket, ez különleges zamatot kölcsönöz a savanyúságnak. Pár napig egy kistányérral lefedve pihentetem (nálam a konyhapulton tanyázott), majd ha erjedni kezd, fedővel lezárom és hűvös, sötét helyre rakom. A leve előbb zavaros lesz, aztán kitisztul, két-három hét után fogyasztható. A fűszerektől nagyon jó ízű, a sárgarépa meg egyenesen durvánjó:-)

Ha tetszett a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Savanyú csípőspaprika

Még Erdélyből hoztuk a receptet, a fiúk majd minden levesbe tesznek belőle, így az kellemesen csípős lesz. Évente 1 kilónyi csípős paprikából készül (vagy 2-3 évente 2-3 kg paprikából, mert eláll).

A csípőspaprikát kb centis darabokra vágjuk (műanyag kesztyűben, mert szétmarja a kezet!) és tisztára mosott kisméretű befőttes üvegekbe rakjuk, felöntjük vízzel, majd egy fazékba kiöntjük a vizet. Ez jó módszer arra, hogy biztosan elegendő levet készítsünk. Minden liter vízhez kell 1 ek só és 2 dl 10%-os ételecet. A sós, ecetes felöntőlevet 2-3 perc forralás után rátöltjük a paprikára és hagyjuk kihűlni. Leöntjük, felforraljuk, újra felöntjük, hagyjuk kihűlni. Mindezt háromszor kell megismételni, majd lefedni az üvegeket és száraz dunsztban tartani 1-2 napig.

Házilag savanyított káposzta

Gyerekkorom óta mindig savanyítunk fejes káposztát. Ilyenkor (november elején) van a szezonja és karácsonyra készül belőle az első töltött káposzta. Szeretjük magában is, „cikára” vágva, savanyúság helyett és a levében főzzük a friss, füstölt házi kolbászt. Erre sokan felkapták már a fejüket, ám mikor megkóstolták szinte rabjává váltak, annyira finom. És ugye nagyon egészséges: sok benne a C vitamin és jól karbantartja a vércukor szintet.

Hozzávalók:
Egy 60 literes műanyag hordó, jól záródó tetővel
20 fej káposzta, vagy amennyi a hordóba belefér (minél kisebbek, tömöttebbek és vékonyabb levelűek a fejek, annál jobb!)
durva só (nem jódozott, finom, hanem a kapható legdurvább, ha „kavicsosnak” véljük, szitáljuk!)
száraz kapor és csombor (borsikafű)
friss torma, tisztítva és hosszában negyedelve

A káposztafejek torzsa részét kifaragjuk késsel, üreget képezve, amit megtöltünk csurig (parajdi)sóval. Sorba rakjuk a hordóban a fejeket sós üregükkel felfelé, a sorok közé fektetünk bőven kaprot, csombort, a fejek közé dugdosunk tisztított torma sípokat (max. kisujjnyi vastagságúak legyenek) Ha megtelt a hordó, 2-3 napra lezárjuk, hogy a só kicsit „megpuhítsa” a káposztát a torzsa helyén. Harmadik napon felöntjük annyi sós vízzel (10 liter vízhez kb 20 dkg só), hogy ellepje, teszünk a tetejére egy rácsot (pld. egy új, mosogatóba használatos műanyag rácsot) és nehezéket - tisztított, fertőtlenített követ, téglát vagy akármit, csak jó nehéz legyen, hogy lenyomja a káposztafejeket. Mi erre a célra egy hegyi patakból hazahozott „lapos” követ használunk évek óta. Tetejét rácsavarjuk és békén hagyjuk pár napig.

2-3 nap után kezdődik a „munka”: minden nap, de legkésőbb 2 naponta bedugunk egy slagot a hordónak a lehető legmélyebb pontjára és egy vödörbe leszívunk fele annyi levet, ahány literes a hordónk. Pld. a hatvanliteres hordóból harminc literrel kell leszívni és azonnal vissza is önteni, ezzel biztosítva a káposztalé keveredését. (Ha tízliteres a vödröm, három vödörrel szívok le és öntök vissza). Ha trehányak vagyunk és ezt nem végezzük el rendszeresen, képes bepimpósodni az egész. A műveletet 6 hétig kell folytatni, míg a káposzta majdnem "érett". Karácsonyra szokta elérni azt az állapotát, amiből már isteni töltött káposztát készíthetünk, eltart amíg eltart, volt már, hogy az utolsó fejet augusztusban pusztítottuk el. Sok függ a káposztától, a sózástól és szerintem kicsit szerencse kérdése is. A „bolti” termékektől összehasonlíthatatlanul finomabb. Tartósítószer-, citromsav-, ízfokozó- és műizé mentes, egészséges C-vitamin forrás.

Mindenkinek egészségére!

* a kép a www.hazisavanyusag.hu-ról származik

Ha tetszett a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Pácolt fokhagyma

Hét elején szert tettem pár csinos csatos üvegcsére és kapóra jött a Nemisbékánál olvasott, karácsonyi gasztro-ajándéknak is kiváló pácolt fokhagyma receptje. És mivel nagy a baráti köröm, meg szeretek is saját kezű „kincseket”ajándékozni, rögtön dupla adagot készítettem.

Hozzávalók:
20 fej fokhagyma
7,5 dl száraz fehérbor
2,5 dl száraz rosé
2 dl balzsamecet
6 ek nádcukor
1 púpozott tk. só
1/2 tk. őrölt feketebors
6 babérlevél
minden üveghez 1 kis chilipaprika
3 ek. szárított petrezselyem
3 ek szárított kakukkfű
olívaolaj

Minden úgy történt, ahogy azt Nemisbéka megírta, azzal a különbséggel, hogy én nem kézzel pucoltam, hanem szilikon fokhagymapucoló hengerrel és bár az öngyilkossági gondolatok elkerültek, de mindenki annak rendje-módja szerint megkapta a magáét.(még Nemisbéka is, hogy miért kellett neki ilyen jókat posztolni, nekem meg elolvasni...)
A fenti páclé mennyiség pont elég volt a húsz fej fokhagymához, úgyhogy ha húst szeretnék benne pácolni, azt leghamarabb 3 hónap múlva teszem majd meg. Tényleg finom. És még milyen lesz! :-)

Kovászos uborka

Minden nyáron van olyan kánikula időszak, amikor leginkább görögdinnyén, főtt kukoricán és kovászos uborkán élünk napokig. A kovászos uborka pedig gyakori vendég a hűtőnkben, mert az egész család nagyon szereti.

Egy 5 literes üveghez kb 3 kg uborkát szoktam venni (volt időszak, hogy a fürtös uborkánál jobban kedveltem a mini kígyóuborkát, de mostanában újra a fürtösből készítem), gondosan megmosom, levagdosom a végeit és hosszában bevagdosom, így ha kész van, gusztán szétszedhető.Az üveg aljára teszek egy marék friss vagy szárított kaprot, néhány gerezd fokhagymát. Megtöltöm az üveget uborkával. A tetejére szórok másfél evőkanál sót és felöntöm meleg vízzel. A tetejére kerül a tüllbe csomagolt kenyérszelet, amit max. 2 nap után el szoktam távolítani. Letakarom az üveg száját, így kerül ki a teraszra. Ha nagyon meleg van, árnyékos helyre (mert már jártam úgy, hogy felforrt és puha lett az uborka), ha nincs nagyon meleg, érheti a nap. Kb 3 nap után ÉP megkóstolja és ítélkezik, hány százalékos. Ha késznek ítéli, behozom, kiszedegetem az uborkát egy jól záródó edénybe és rászűröm a levét. Így kerül a hűtőbe, ahonnan pár nap alatt elfogy (levéből leves készül joghurttal, vagy tejföllel), aztán minden kezdődik elölről…