Égerszögi paradicsomos polip

Ezt az ételt egy éve főztem, Égerszögön. Az elmúlt  év alatt sokszor eszembe jutott az a hétvége, az Isten háta mögött lévő kedves kis zsákfalu, a remek szállásunk és a házigazdák, Marika néni és Gyuri bácsi, akik a falusi vendéglátás mellett minden évben képzőművészeti alkotótábort, a csűrszínpadra előadásokat,  a kultúrpajtába opera fesztivált szerveznek, és a hatvanon túl is még mindig a falu lelkei.
A ház a falu 1791-ben épült templomának a szomszédságában fekszik. Máig szívesen gondolok vissza a hűvös hajnalokra, amikor a templom tornyának tövében ücsörögtem a kávémmal a teraszon és arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha az a pillanat örökké tartana.
Barátokkal voltunk. Főzős, borozgatós, kirándulós hétvége volt,  hatalmas lakomákkal, kemencézéssel, barlangtúrával, de a legkellemesebb pillanatokat mégiscsak a Boróka ház tornácán töltöttük.
Idén tavasszal újra elmegyünk Égerszögre, és eldöntöttük, hogy ha tehetjük, minden májusban megtesszük. Olyan lesz, mint hazatérni.

Hozzávalók:
fél dl olívaolaj

4 fej salotta hagyma

1 fej fokhagyma

chili pehely ízlés szerint

1 friss polip (kb. 2 kg-os példány volt)
5 dl házi paradicsomszósz
só, frissen őrölt bors
fél kg friss tagliatelle
1 csokor friss bazsalikom

Megtisztítom a polipot. A csápok vékony végeit levágom, azután kifordítom a polipot, hogy a csőrszerű szájszerve kibukkanjon, azt kivágom. Elválasztom a testet, a „fejet”, és a csáprészt. A bőrét, amennyire lehet, lehúzom. A zsákszerű testét karikákra szeletelem, a csáprész kettévágom, majd falatnyi darabokra aprítom. Eléggé babra munka előkészíteni, de a végeredmény miatt megéri.

Ha nincs, kész paradicsomszósz, jó a hámozott-darabolt konzervparadicsom (mutti polpa) is, másfél-két doboz kell belőle. Ebben az esetben, még plusz 2 db. fokhagymagerezdet számolok.

A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágom, a petrezselymet felaprítom.
Egy nagyobb, magas falú serpenyőben olajat hevítek, beledobom a polip darabokat, és pirítom, max. egy percig, mert ha tovább sütném, rágós, gumiszerű lenne. Közben a fokhagymát és a chilit is rászórom.
Ha megpirult a polip, aláöntök egy dl vörösbort és forralom, míg az alkohol el nem párolog belőle. Ezután jön rá a paradicsomszósz, sózom, borsozom. A tűzet mérsékelem közepesnél gyengébbre, és a paradicsom szószban negyven percig, legfeljebb egy óráig lassan párolom, míg a polip szépen meg nem puhul, és a szósz be nem sűrűsödik. Mielőtt elkészülne, kifőzöm a tésztát, (al dente-re), majd ha már puha a polip, belekeverem, beleszórom a petrezselymet, elkeverem, rátépkedem a bazsalikomot, és tálalom. Egy pohár vörösborral maga a mennyország.

Zöld spárgával töltött csirkemell

Elsodort az élet... Míg kezdetben naponta posztoltam, de mindenképp hetente többször, most  5 hét „kihagyás” után jelentkezek új bejegyzéssel. Közben az „Anya, ez isteni!...” blog betöltötte hetedik életévét... 7 évig szinte minden napom, órám, pillanatom és gondolatom a blog és a főzés körül forgott. Most picit kezd csitulni a tűz (még pislákol, de kialudni persze nem hagyom), vasárnap végigcsináltam úgy egy grillezést, hogy eszembe sem jutott, hogy le kellene fotózni, pedig az új pác baromi jól sikerült. Húsforgatás közben is a bringázás volt a téma (ugyanis ez a fő szabadidős tevékenység mostanság), de estefelé azért főztem egy adag sült meggyet, meg egy bodzás, fehércsokis eperlekvárt, ami igen jó lett. Szóval lesznek még receptek, ahogy időm engedi, de mostanság a mozgásé az elsőbbség. Végre!

Az elmúlt 7 évben rengeteget tanultam. Séfektől, könyvekből, bloggertársaktól, és jó pár főzőkurzuson is jártam, a báránybontástól a cukorvirág készítésig sok mindent ellestem a szakma itthoni legjobbjaitól. Főzőkurzusra járni jó! Olyat tanulhat ott az ember, amit könyvekből nem mindig lehet elsajátítani. Persze nem mindegy, ki tartja az adott kurzust és nagyon nem mindegy a helyszín sem, mert mint mindenütt, itt is vegyes a kép és a kurzusokat szervező főzőiskolák felszereltsége sem azonos. Az egyik legjobb helyszín a METRO Gasztroakadémia, ahová nemrég több bloggertársammal együtt közös főzésre invitáltak. Bereznay Tamás vezetésével egy tavaszi menüsort készítettünk el jó hangulatban, majd közösen el is fogyasztottuk. Örömfőzés volt a javából, pazar menüvel: előételnek csőben sült fekete kagyló, 

amit libamáj (terrine) betétes karfiol krémleves (Thermomixben) követett, volt spárgás csirkés tésztás főétel  

és egy bazsalikomos fehércsokoládés pohárkrém, ami azonnal felvételt nyert a repertoárba, mert egyszerűen zseniális! 

A főétel egyik eleme azóta többször is készült itthon, mert aránylag gyors, igazán egyszerű és nagyszerű étel, a köretét lehet variálni tetszés szerint. Az idei spárgaszezon kedvence lett.

Hozzávalók 4 főre:

2 db kicsontozott csirkemell

16-20 szál zöld spárga

só, frissen őrölt bors

evőkanálnyi vaj és olívaolaj

Előkészítem a spárgát: a vágott végét lepattintom (ott fog eltörni, ahol már nem fás), majd megmosom és konyhai papírtörlővel leszárítom. A zöld spárgát nem szoktam hámozni, ha valaki szokta, tegye J
A kicsontozott csirkemelleket elfelezem, majd mindegyikbe – egy keskeny pengéjű, éles késsel -  nyitott zsebet lukasztok, amit megtöltök 4-5 szál zsenge zöld spárgával (a nyitott zsebnek köszönhetően a spárga a csirkehús mindkét végénél kilóg). Sózom, borsozom a hús mindkét oldalát, majd serpenyőben, a felhevített vaj-olívaolaj keveréken körbepirítom. Sütőtálba teszem a megkérgezett csirkemelleket és 160 Celsius-fokos sütőben, 20-25 perc alatt átsütöm. Volt, hogy füstölt sajttal megszórva, azt ráolvasztva tálaltam, de magában is igazán finom, akár gombás spárgakörettel (mint a képen), akár krumpli pürével, vagy fehér spárgás, tejszínes tagliatellével, mint a Gasztroakadémián ettük.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Kéksajtos spárgás szélesmetélt

Steaket sütöttem ebédre (azt is spárgával ettük) és a serpenyőben maradt jóízű, pörcös szaftot sajnáltam elmosogatni, inkább kéksajtos mártást „építettem” rá, ebből lett jó kis tésztavacsoránk. Természetesen spárgával (aki már unja a spárgás recepteket, lapozzon…:-)).

Hozzávalók 4 főre:
300 g tagliatelle
150 g kékpenészes sajt (gorgonzola, roquefort, vagy stilton)
300 g zsenge fehér spárga
4 dl tejszín
frissen őrölt bors
pár koktélparadicsom a tálaláshoz
(5 dkg vaj)

A tésztát enyhén sós vízben „al dente”, azaz fogkeményre főzöm. A megmosott, fás végétől megszabadított és hámozott, aprított fehér spárgát megfuttatom abban a serpenyőben, amiben a steaket sütöttem (ennek hiányában egy kevés vajon) és felöntöm a tejszínnel. Tekerek rá borsot, pár percig rotyogtatom, majd belekeverem az elmorzsolt kéksajtot, hagyom felolvadni. Hozzáadom a kifőtt tésztát, még 1-2 percig kevergetem, ezalatt a tészta magába szívja az ízes mártást, a spárga kellemesen roppanós lesz. A tányérban negyedelt koktélparadicsommal tálalom.

Tagliatelle spárgával és gombával

„doboz” szülte ebéd, abból, ami épen volt (a hűtőben), de minden várakozást felülmúlt. Ízek kavalkádja. Abbahagyhatatlan!

Hozzávalók 2 főre:
200 g tagliatelle
6-8 vékony szelet bacon
10 szál zsenge zöld spárga
25 dkg barna csiperke
2 kis fej vöröshagyma, vagy 4-5 szál újhagyma, vagy maréknyi medvehagyma
2 dl tejszín
só, frissen őrölt bors
kevés majoránna és oregánó
10 dkg natúr sajtkrém
1-2 ek frissen reszelt parmezán

A tésztát enyhén sós vízben „al dente”-re főzöm. Egy serpenyőben pirosra, de nem ropogósra sütöm a bacont, majd hozzáadom a durvára darabolt hagymát és megdinsztelem. Ha már üveges, hozzádobom a negyedelt, kisfejű barna csiperkét, a megmosott, fás végétől megszabadított, ferdén (centis darabokra) aprított zöld spárgát és felöntöm a tejszínnel. Tekerek rá borsot, fűszerezem és pár percig rotyogtatom, míg a gomba és a spárga megpárolódik, de még picit roppanós. Belekeverem a sajtkrémet, hagyom felolvadni. Hozzáadom a kifőtt tésztát, majd 1-2 percig kevergetem, ezalatt a tészta magába szívja az ízes mártást. Megkóstolom, ha kell sózom és tálalok. A tányérban frissen reszelt parmezánnal koronázom.