Melanzane alla parmigiana

Kedvenc padlizsános-paradicsomszószos-sajtos íztrióm ezúttal rakott egytálétel formájában. Klasszikus fogás imádott Szicíliámból.

Hozzávalók 4 főre:

3 darab padlizsán

800 g paradicsomkonzerv (fele passata di pomodoro, fele aprított hámozott paradicsom)

1 csokor újhagyma

3 gerezd fokhagyma

kevés olívaolaj

1 kis csokor friss bazsalikom

3 darab szarvasi mozarella 

100 g frissen reszelt parmezán

só

étolaj

A padlizsánokat megmosom, a végeiket levágom. Éles késsel hosszában kb. 1 cm-es szeletekre vágom és besózom. Lereszelem a parmezánt, 2 mozzarellát felkockázok és egyet felszeletelek. Elkészítem a mártást is. Ehhez kevés olívaolajon megfuttatom a felkarikázott zöldhagymát, rádobom az elkapart fokhagymát, hozzáadom a paradicsomkonzerveket meg egy pici sót, és közepes lángon  gyakori kevergetés mellett kb. a 2/3-ára befőzöm.

A padlizsánszeletekről konyhai törlőpapírral alaposan leitatom a nedvességet. Egy serpenyőben  4 ujjnyi étolajat forrósítok és aranysárgára sütöm mindkét oldalukat. Több réteg törlőpapírt odakészítek, és rásorolom a megsült szeleteket, a tetejükről  is azonnal leitatom az olajat.

Egy tűzálló tál aljába egy fél merőkanálnyi mártást rakok, erre egy sor padlizsánt. Ezután megint mártást, néhány bazsalikomlevelet csipkedek rá,  majd elosztom rajta a felkockázott mozarella felét és egy jó nagy maréknyi parmezánt. Addig folytatom a rétegezést, amíg a hozzávalókból tart. Legfelülre egy kevés mártás kerül, bazsalikom, és a szeletelt mozarella. Megszórom bőven parmezánnal , és 180°C fokos sütőbe tolom 25-30 percre.

Bűvös szakács recept alapján.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Smart Chef 7in1, a szakácsrobot, avagy a tökéletes konyha negyed négyzetméteren

Ej, de sokszor kívántam, hogy „bárcsak létezne egy olyan kütyü, mely úgy főzne, hogy közben nem kell mellette állnom és kevergetnem, hiszen annyi mindent csinálhatnék helyette”... és íme, itt a legújabb szakácsrobot, a Vegital Smartchef, a 30 programmal rendelkező 7 az 1-ben készülék!
Rizsfőző, pároló, lassúfőző (slow cooker), joghurtkészítő, lekvárfőző, grill és többféle sütő funkciója van, mely lehetővé teszi számomra, hogy minimális idő és energia befektetéssel készíthessek különféle ételeket olyan napokon, amikor nincs időm sok időt tölteni a tűzhely mellett, vagy olyankor, amikor fontos, hogy minél kisebb energia és idő befektetéssel friss étel kerüljön az asztalra és a mosogatásra se kelljen sok időt szánni.

A kis alapterületű konyhámban van ugyan sütő, de egy rizsfőző, egy olajsütő, egy gőzölő-pároló készülék, grill, lassú főző, és még egy joghurtkészítő is egyszerűen nem fér el, pedig mindegyikre szükségem lenne... A megoldás számomra a Smart Chef 7in1 szakácsrobot, „aki” mindössze negyed négyzetméternyi helyet foglal el, és a nyári nagy melegben sem fogok hőgutát kapni mellette, egyszerűen kiteszem a teraszra és nem fűtöm feleslegesen a konyhát. A készülék könnyű, kis helyet foglal, vihetem magammal nyaralni, ugyanúgy elfér a gyerek kollégiumi szobájába, vagy egy zsebkendőnyi albérletbe (a nagyobb konyhákban is jól megállja a helyét, naná!). A tisztítása sem okoz gondot, a tapadásmentes réteggel ellátott 4,5 liter űrtartalmú edény és az átlátszó üvegtető könnyedén tisztává varázsolható egyszerű mosogatással, áttörléssel. Hidd el, tudom, miről beszélek, minden nap használom. Ebben sütöttem a legfinomabb tükörtojást reggelire, készült már benne frittata, hamburger húspogácsa, sült gomba, parmezános cukkini, levesek (a savanyú káposztás bablevesről még videó is készült), pörkölt, töltött káposzta, kuglóf, sültek, pizza, ázsiai étel és még mi minden. Ha magunk vagyunk, csak ebben főzök.

Gránátalmás, fetás gerslisaláta

Színes, ízes, laktató de mégsem nehéz. Van benne édes és sós, puha és ropogós, üde zöldfűszer és finom öntet, egyszerűen imádnivaló!
A dióféléket ezúttal is kedvenc lelőhelyemről szereztem be.

Hozzávalók (12 adag)

50 dkg gersli (hántolt árpa)
só
3 gránátalma magjai
3 evőkanál alma-, vagy fehérborecet
só, bors
1 evőkanál csípős mustár
1 teáskanál méz
1 dl olívaolaj
2 fej salotta hagyma, apróra felkockázva

10 dkg pirított kesudió
15 dkg pirított dió
2 csokor petrezselyem, durvára aprítva
2 csokor kapor, finomra aprítva
20 dkg fetasajt

A gerslit átöblítem, majd egy nagy lábasban feltesszem főni háromszoros mennyiségű sós vízben. Forralás után közepesre veszem a hőfokot és kb. 40 perc alatt puhára főzöm, majd leszűröm és összekeverem kevés olívaolajjal, hogy ne ragadjon össze.
A gránátalmát megpucolom, azaz kiszabadítom a magjait. Ennek a leghatékonyabb módja: a gránátalma koronás csúcsát levágom, majd éles késsel függőlegesen cikkelyekre vágom a gyümölcsöt, de nem vágom végig, hanem kézzel szétfeszítem a cikkelyeket, mintha egy narancsot bontanék. Egy nagy keverőtálba elkészítem a salátaöntetet: az ecethez adom a sót, borsot, a mustárt, mézet és jól elkeverem, majd lassú sugárban öntve hozzáadom az olívaolajat, hogy krémes emulzió képződjön. Az öntetbe szórom a megfőtt gerslit, és alaposan átkeverem. Hozzáadom a hagymát, a pirított, durvára őrölt diót és kesudiót, a felaprított petrezselymet, kaprot, végül az apróra kockázott fetát. Mi sült húsokhoz ettük köretnek, de másnap, magában is megállta a helyét.

Mautner Zsófi receptje alapján készítettem el. 

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Paradicsomszószban sült mozzarellás padlizsán

A padlizsán – paradicsom – mozzarella remek hármast alkot, együtt összesütve valami mennyei. Egyszemélyes adagokban elkészítve lehet meleg előétel, vagy  kényeztető, húsmentes szingli vacsora. 

Hozzávalók 2 adaghoz:
2 kisebb padlizsán

fél dl olívaolaj

2 dl házi paradicsomszósz (ennek hiányában 1 konzerv hámozott paradicsom, 1 fej (salotta) hagyma, 2 gerezd fokhagyma és 1 ek szárított, morzsolt oregánó)

100 g szarvasi mozzarella (lében)

pár szál friss kakukkfű

só és frissen őrölt bors

A padlizsánt megmosom, végeit levágom és nem túl vékonyan felszeletelem, sózom, borsozom, majd a szeletek mindkét oldalát, forró serpenyőben, kevés olívaolajon pirulásig sütöm. Kiveszem és melegen tartom ameddig felszeletelem a mozzarellát, amit igyekszem annyi szeletre vágni, mint a padlizsánt (erre a feladatra a tojás szeletelőhöz hasonló, de nagyobb, mozzarella szeletelő hárfám szoktam használni).
Kevés olívaolajjal kikent sütőtálba öntöm a fűszeres, házi paradicsomszószom (ennek hiányában összeturmixolok 1 konzerv hámozott paradicsomot, 1 fej aprított (salotta) hagymával, 2 gerezd reszelt fokhagymával és 1 ek szárított, morzsolt oregánóval). Tetőcserépszerűen elrendezem benne a padlizsán és mozzarella szeleteket, megszórom friss kakukkfűvel és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe kb. fél órát sütöm. Azonnal tálalom.

Ötlet: egy régi Kreatív Konyha receptkártya.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Kristinus Borbirtok

ÉP-vel meglátogattuk a Kristinus Borbirtokot, Kéthelyen. Csodás őszi napfényben érkeztünk, azonnal kedvem támadt kiülni a hatalmas teraszra és csukott szemmel élvezni pár percig a napsugarak simogatását. Az istenhozott pohár ital egy kellemes, Chardonnay-Szürkebarát-Sárga muskotályból készült Krisecco gyöngyözőbor volt,  melynek elfogyasztása után bepillantást nyertünk az érlelő „pincébe” (mely amúgy az emeleten van), ahol nem csak tölgyfa hordókban hanem kerámia amforákban is érlelődnek a borok. 

Megnéztük a minden igény kielégítésére felszerelt konferenciatermet (ami rossz idő esetén akár koncert-rendezvényteremként is működhet), néhány rövidfilm erejéig beültünk a rendszeresen üzemelő moziterembe, elképzeltük a nyüzsgést a színpaddal felszerelt belső rendezvényudvaron és a földszinti borszentélybe is bekukkantottunk (ami amúgy közkedvelt esküvői helyszín), aminek végében megcsodáltuk a batonázs* (battonage) technológia alkalmazására készült, 360 fokban elforgatható kerámiahordókat, melyekbe az 56 hektáros birtok fehérborainak egy része kerül majd érlelésre.

Az impozáns épületben étterem is működik - a Kristinus Gasztro Műhely - melynek konyháját a nagy szakmai múlttal rendelkező Klaus Deutschmann** vezeti. Klaus zseniális figura! A konyhába invitált minket és az étvágygerjesztő falatok elkészítése közben három nyelvű, német-magyar-angol keveréknyelven kommentálta a falatkák elkészítését olyan vibrálóan szórakoztató stílusban, hogy elhallgattuk volna egész nap.

A Kristinus Gasztro Műhely Klausnak köszönhetően nem ismer kompromisszumot az alapanyagok minőségében, a tálalás esztétikájában és a helyi termékek iránti elkötelezettségben. A vendég itt nem átlagos menüvel találkozik, hiszen menü struktúrája a hagyományos előétel-leves-főétel-desszert felosztás helyett a borbirtok borait követi, a vendég a Kristinus Borbirtok Irsaijához, Roséjához vagy SAS Cuvéejéhez kap ételajánlást.

A 16-os évjáratú Chardonnay mellé bőrén sült durbincsfilét kínált Klaus, tökös mousseline mártással, melyet sütőtök krémmel töltött krumplirolád és tápiókagyöngyből készített ropogós kisért.

A birtok 15-ös Pinot Noir-ja mellé roséra sült ízletes galambmellet kaptunk bőrén sütve, alatta popcorn-pürére állított kacsamáj kanapé. Bébi bok choy, falatnyi sült csicsóka, kelbimbó és némi cékla tette teljessé a főfogást, a legnagyobb meglepetést számomra mégis a mellékszereplőként a tányéron lévő panko morzsás karalábé „ravioli” jelentette. Na meg az isteni rákmártás...

A desszert maga egy rózsaszín gömb, amiről kiderült, hogy erdei gyümölccsel készült habcsókból van, melyben málnás tápióka puding lapul, felette könnyű gesztenyekrém és rumos tejszín várta, hogy az ehető csomagolással együtt kényeztessen.
A kávé korrekt, a borok kifogástalanok, a kilátás is pazar.

 A Kristinust nem csak a borai és konyhája miatt érdemes felkeresni. Különféle programokat kínálnak a mozitól a koncertekig és a vendégek számára tíz kényelmes szobában szállást is nyújtanak a gasztronómiai élmények mellett.

A látogatáson készült fotóimat ITT tudod megnézni.

*A batonázs (battonage) egy, a Loire völgyében elterjedt technológia, melyben a finomseprőn érlelt (sur lie) fehérboroknál a hordó aljára leüllepedett seprőágyát pár havonta felkavarják (erre jó a 360 fokban elforgatható kerámiahordó, aminek anyaga bónuszként kb 15%-al több oxigént enged át, mint pld. egy tölgyfafahordó), aminek következtében a borban azok a tejsav baktériumok melyek az elhalt élesztősejteken élnek (mikozben az almasavat tejsavvá alakítják át) a finomseprő felkavarásával több almasavhoz jutnak, amit át tudnak alakítani (egyébként csak a seprő felületén zajlana a folyamat). Az eredmény egy testesebb, ízjegyekben teljesebb, zamatosabb bor.

**Klaus Deutschmann séf 1992-ben kezdte a szakmát, dolgozott Ciprustól Norvégiáig több két Michelin-csillagos étteremben. 2011 óta dolgozik Magyarországon, 2016 szeptembere óta vezeti a Kristinus Borbirtok konyháját.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Helytakarékos kocsonya

Gyakrabban készül nálunk, mint a hagyományos kocsonya. Megvan benne mindaz, amiért a kocsonyát szeretjük, akár nyáron is el lehet készíteni és nem foglalja el a fél kamrát a sok kocsonyás tányér. Kezdetben csak körömből készítettem, de mostanában a köröm mellett fül és csülökhús is kerül bele, na meg jóóó sok fokhagyma :-) Miklós Mester jól megfogalmazta kommentjében: ez kocsonyaesszencia, a tömény gyönyör.

Hozzávalók egy adaghoz:
3 sertés köröm

3 sertés fül
1 kisebb hátsó csülök

1 vöröshagyma
1 fej fokhagyma
2-3 babérlevél
1 kiskanál szemes bors
só

A hentest megkérem, hogy csonfűrésszel darabolja fel valamennyire a körmöket, meg a csülköt, így nem keletkeznek csontszilánkok.
Az „alkatrészeket” megmosom, különös gondosságot fordítva a körmök közötti részekre, meg a fülre. Beteszem mindet egy megfelelő méretű edénybe, dobok mellé egy hagymát, fél fej fokhagymát, szemes borsot, 1-2 babérlevelet, alaposan megsózom és felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Puhára főzöm, annyira, hogy könnyen ki tudjam csontozni. Kibélelek egy (vagy több) edényt (vagy műanyag dobozt, vagy terrine formát) folpack fóliával és belerétegeztem a kicsontozott húst-körmöt-fület a formába, minden réteget megkenek zúzott fokhagymával.
A lerétegezett cuccra töltök pár evőkanálnyit a főzőléből, az szépen leszivárog és kitölti a húsok közötti üregeket. Régebben lepréseltem, de ma már csak fóliával befedem az edényt és beteszem a hűtőbe, ahol pár óra alatt szépen megdermed, majd kiszedtem a formából és szeletve tálalom. Salotta, vagy lilahagyma és friss kenyér illik hozzá.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csángó csicsóka leves

Fotó: Bakcsy Árpád

Ezt a levest még 2012-ben főztem, amikor a Magyar Konyha magazin január-februári számában megjelent pár csicsókás receptem. Lassan kezdődik a csicsóka szezon, így újra aktuális. Aki szereti az erdélyi csorbákat, annak nagyon fog ízleni, aki még nem evett ilyet, az főzze meg bátran, nem fog csalódni.

Hozzávalók 4 főre:

25 g vaj

1 fej vöröshagyma

arasznyi darab póré

2 sárgarépa

1 fehérrépa

1 paszternák

kis darab zeller

30 dkg csicsóka

1 liter alaplé

2 dl tejszín

2-3 ek tárkonyos ecet

1 ek ecetben eltett, aprított tárkony

só, bors

Egy finomra reszelt sárgarépát vajon megdinsztelek, hozzáadom az aprított vöröshagymát, a pórét és üvegesre dinsztelem. Sózom, borsozom. A csicsóka kivételével hozzáadom a többi aprított zöldséget és az egészet pár percig kevergetve pirítom, felöntöm az alaplével (vagy vízzel) és 10-12 percig főzöm. Hozzáadom a kis kockákra aprított csicsókát és további 5-8 percig főzöm, míg a csicsóka és a zöldségek roppanós-puhák lesznek. Belekeverem az aprított tárkonyt és ecetet, végül a tejszínt. Ha szükséges, igazítok a fűszerezésen és tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Marbella, avagy olajbogyós-aszalt szilvás csirke

A Chocolate&Zucchini blogon olvastam a receptet még 2008-ban és azóta sokszor elkészítettem. Nem szép, ne nagyon finom. Ízorgia. De senki ne higgye el, csak próbálja ki! Apró változtatásokat eszközöltem, pld. az eredeti receptben zöld olajbogyót használnak, én jobban szeretem feketével, most épp sherry ecetem sem volt, így almaecettel készült, az aszalt szilvát meg a kedvenc magboltomban vettem hozzá. A sütés előtti cukros szórás is elmaradt, eléggé édeskés a végeredmény nélküle, szerintem nem hiányzik belőle/róla.

Hozzávalók 4 személyre:
fejenként 1 csirke comb kettévágva, alsó és felső részre
15 dkg fekete olívabogyó (magozva), felezve
30 dkg aszalt szilva kimagozva, feldarabolva
4 gerezd fokhagyma, zúzva
3 babérlevél
4 ek olívaolaj
3 ek almaecet
2 ek szárított oregánó
só
frissen őrölt bors
1,5-2 dl száraz fehérbor

Előző este bepácolom a húst: megmosom, feldarabolom és egy sütőtálba teszem. Elkészítettem a pácot: a zúzott fokhagymát, az aszalt szilvát és az olívabogyót a borral, az olajjal, oregánóval és az ecettel késes robotgépben összedolgozom. A húst alaposan sózom és borsozom, ráöntöm a pácot, majd alaposan átkeverem, hogy mindenhova jusson belőle, hozzáadom a babérleveleket majd alufóliával lefedve a hűtőbe teszem éjszakára.
Sütés előtt egy órával kiveszem a hűtőből, 200 fokos előmelegített sütőben kb 40-50 perc alatt puhára sütöm, 20 percenként átforgatva a húsdarabokat. Sülés közben isteni illatok terjengenek a konyhában!

Parmezános-tejszínes krumplipürével szoktam tálalni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Zsályasó

A zellersóhoz hasonlóan zsályasót is szoktam készíteni, amivel nagyon finom sertés sülteket, vagy sütőtökös ételeket lehet fűszerezni.
Egy nagy csokor  friss zsálya leveleit lecsipegetem a szárról, megmosom, salátacentrifugában leszárítom, majd 1-2 evőkanál durva szemű parajdi, vagy tengeri sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos, jól záródó kis üvegekbe teszem. Gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Hólabda

Kiskőrösön a tótok hozták divatba, manapság már csak kihalásos alapon lehet hólabda sütőformához jutni, hacsak nincsenek az ember lányának Balaton parti barátai akik vesznek neki ott, ahol nem annyira kapós, mint Kiskőrösön (itt is köszönet érte!). Egyszerű, de nagyszerű édesség, mint sok régi recept. Nagyon sokan a kozák sapkát ismerik hólabdának, felénk ez a hólabda.

Hozzávalók 20 darabhoz:

35 dkg liszt

5 tojás sárgája

1 csapott tk só

2 tk cukor

2,5-3 ek tejföl

1 kupica pálinka vagy 1 ek ecet (pálinkával finomabb, ecettel hólyagosabb lesz a végeredmény)

a sütéshez napraforgó olaj

A tésztát jól összegyúrjuk rétestészta keménységűre, legalább fél órát pihentetjük, majd ötfelé osztjuk és vékonyra, lehetőleg kerek formára nyújtjuk. Minden kört elnegyedelünk, majd mindegyik közepébe derelyevágó segítségével párhuzamos vágásokat ejtünk.

Egy kisebb, magas falú edényben annyi olajat forrósítunk, hogy a sütőforma kerek része majd teljesen elmerüljön benne. Egy-egy bevagdosott tésztát a két szélén a két kisujjunkkal megemelünk, kicsit megtekergetjük (mintha hógolyót gyúrnánk) majd a formába helyezzük, a formát összezárjuk és a forró olajba helyezve pár perc alatt aranybarnára sütjük a hólabdákat.

 Ha megsült, kivesszük a formából, papírtörlőn lecsöpögtetjük, még melegen porcukorba – amit lehet ízesíteni fahéjjal, vaníliával – meghempergetjük.

A receptet Zsuzsa nénitől kaptam, akitől a HabLola receptje is származik, a fázisképeket a kiskőrösi szlovák tájházban készítettem 2010-ben.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tök zakuszka

A padlizsános zakuszka sem lett trónfosztott, de ezt is ki kellett próbálnom. Finom kis kenyérre való kence lett és jó megoldás arra az esetre, ha a kert ontja a cukkini és tök termést, de a fagyasztó már tele tökfőzeléknek valóval.

Hozzávalók, tisztítva mérve:

1,8 kg főzőtök (vagy cukkini)

500 g vöröshagyma

300 g sárgarépa

300 g kaliforniai, pritamin, vagy kápia paprika

3-4 gerezd fokhagyma

900 g paradicsom

friss chili, vagy őrölt csípős fűszerpaprika, ízlés szerint (opcionális)

csipetnyi cukor

1 evőkanál só

130 ml olaj

A hagymát megpucolom és nagyon apróra felkockázom. A paradicsomot megmosom és ledarálom, vagy robotgéppel pépesítem. A tököt meghámozom (a cukkinit nem kell hámozni), a paprikát megmosom, kicsumázom, a répát meghámozom, majd apró lyukú reszelőn lereszelem a zöldségeket. A zúzott fokhagymát, a sót, csipet cukrot hozzáadom és jól összekeverem. Ha csípőset is teszek bele, azt is most adom hozzá.

A hagymát megdinsztelem az olívaolajon, hozzáadom a zöldséges keveréket és mérsékelt tűzön kb 45-50 percig, kavargatva főzöm, míg jó krémes nem lesz. Sterilizált üvegekbe szedem, lezárom, fejjel lefelé fordítom pár percre, majd száraz dunsztban (paplanok között) hagyom teljesen kihűlni.

Köszönet az ötletért Horváthné Tímeának!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Házi zellersó

Régebben gourmet boltokban vettem, de pár éve már itthon készítem a zellersót (is).
Egy nagy csokor  friss zellerlevelet megmosok, salátacentrifugában leszárítok. A leveleket lecsipegetem a szárról, majd 1-2 evőkanál durva szemű (parajdi) sóval késes aprítóban összemixelem. Sütőpapírra kiterítem és hagyom teljesen kiszáradni, majd csinos kis üvegekbe teszem. Használom levesekbe, mártásokba, vagy a kedvenc házi ketchupomba és fűszeres paradicsom szószomba.
Szép kis üvegben gasztro-ajándéknak sem utolsó.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Diós-fügés padlizsánlekvár

Padlizsánból lekvárt? Fügével meg dióval? Miért ne?
Főztem már korábban lekvárt padlizsánból és nagyon ízlett, így megörültem, mikor újabb padlizsán lekvár receptre bukkantam Ildi blogján. A saját verziómba füge is került és kevésbé édesre főztem, mert már rég nem szeretjük a túl édes lekvárokat (sem).

Hozzávalók:

1 kg zsenge padlizsán

10 db lila füge

15 dkg szárazon pirított dióbél

20 dkg cukor (én mézzel főztem)

5-6 dl víz

1 vaníliarúd kikapart belseje

1 teáskanál őrölt fahéj

1/2 bio citrom reszelt héja és leve

1 teáskanál őrölt gyömbér

Fél liter vizet összeforralok a cukorral (mézzel), közben meghámozom a padlizsánokat és egy centis kockákra vágom. A diót száraz serpenyőben illatosra pirítom, majd késes robotgépben nem túl finomra aprítom. A fügéket megmosom és a padlizsánnal azonos méretűre kockázom.

Ha a cukor felolvadt a forrásban lévő vízben, beledobom a padlizsán és füge kockákat. Eleinte lehet, hogy nem lepi el az összeset, de egy idő után összeesik annyira, hogy ellepje. Hozzá adom diót és a fűszereket, a citrom levét és héját, majd elkeverem és kevergetve főzöm. Egy idő után kezd majd sűrűsödni a főzet, ekkor botmixerrel keverek rajta párat. Ha elérte a kívánt állagot, még forrón sterilizált üvegekbe töltöm, lezárom a kupakokkal és fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni.

Nagyon kellemes, komplex ízű lekvár lett belőle, érett sajtokhoz fogom kínálni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Csalamádé

Anyósomnak híresen jó volt a csalamádéja. Édesanyám a mai napig az ő receptje szerint készíti, ennek a változatnak is az volt az alapja, csak én kevesebb cukrot teszek bele, és nem nátrium-benzoáttal, hanem  borkősavval tartósítom, mert a borkősav veszélytelen anyag, több gyümölcs természetes alkotóeleme, lényegében mennyiségi korlátozás nélkül használható. A szalicilt a nagyipari termelésben már betiltották, a nátrium-benzoát is veszélyes anyag.
Fűszer nincs a csalamádémban, de nekünk nem is hiányzik belőle. Egyszerű, mint a faék, és abbahagyhatatlanul finom!

Hozzávalók:
2 kg káposzta (2 kisebb fej)
2 kg uborka

1 kg sárgarépa
1 kg vöröshagyma
1 kg kápia paprika
3 dl 10%-os ecet
30 dkg cukor
10 dkg só (semmiképpen nem jódozott! , én parajdit használok)
1 mokkáskanál borkén
1 mokkáskanál borkősav

Minden zöldséget vékonyra gyalulok és egy méretes edényben jó alaposan összeforgatom a többi hozzávalóval. 12-16 órát hagyom állni, közben néha átforgatom, majd sterilizált üvegekbe teszem és a saját lével felöntöm. Tetőt rácsavarom és már mehet is a kamrába.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Házi chilipehely

Minden évben szárítok itthon chilit meg cseresznye paprikát, ami megterem a kertünkben. Volt, hogy füzért készítettem belőle, de egy idő után beporosodott, már csak dísznek volt alkalmas, fogyasztásra nem, így ha csörgősre száradt, inkább chilipelyhet készítek belőle. Késes robotgépbe teszem a száruktól megszabadított chiliket és pulzálva nyomva a gép indítógombját tetszés szerinti finomságúra őrlöm. Jól záródó üvegben, sötét helyen tárolom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Házi chilikrém, avagy az én Erős Pistám

ÉP nagy chili imádó. Napi szinten eszik chilit, bármilyen leves van, tesz bele egy keveset. Beérett a kertben a chilik egy része, azokból főztem egy bitang erős krémet, amiből késhegynyi is elég egy tál ételbe. Természetesen tartósítószer és adalékanyagok nélkül készült (mint minden, amit elteszek).

Hozzávalók:

chili paprika (lehet többféle)

1 paradicsom

só

balzsamecet

méz

nagyon pici (40-50 ml-es) sterilizált befőttesüvegek

Mennyiségeket nem írok, mindenki készítse szája íze szerint. A chilit nem aprítom, hanem blenderbe (ebbe több fér egyszerre), vagy késes robotgép aljára teszek egy paradicsomot, mert kell némi lé, hogy a paprikákat is fel tudja aprítani, majd a paradicsomra teszem a száruktól megszabadított chiliket, csumájukkal, magjaikkal együtt, némileg felaprítva (gumi kesztyűben végzendő művelet!). Krémesre turmixolom, majd felteszem főni. Sózom, teszek bele pici balzsamecetet és némi mézet, majd addig főzöm kevergetve, míg kicsit besűrűsödik. Ha már kellően sűrű az állaga, még forrón sterilizált üvegekbe szedem (egészen picikbe, hogy mihamarabb elfogyjon, mert nincs benne tartósítószer és felbontás után max. egy hetet bír ki a hűtőben). A megtöltött üvegekre rátekerem a tetőt, fejtetőre állítom őket pár percre, majd száraz dunsztban hagyom teljesen kihűlni. A legközelebbi adagba teszek majd egy kis reszelt fokhagymát is, biztosan nem ront a végeredményen.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Lencse „bolognai” cukkini spagettivel

A zöldségből spirálozott spagetti kalóriatakarékos megoldás a szénhidrátdús tésztával szemben és nem utolsó sorban igazán finom. Cukkinit egész évben kapni, így télen is el fogom készíteni ezt a 30 perc alatt tálalható fogást.

Hozzávalók 3-4 főre:

2 db saláta cukkini

1 evőkanál olívaolaj

100 g szeletelt bacon

1 közepes hagyma, aprítva

4 gerezd fokhagyma, reszelve

400 ml (házi) paradicsomlé, vagy 1 konzerv hámozott paradicsom

15 dkg vörös lencse

1 teáskanál füstölt paprika (pimenton de la vera)

2 teáskanál morzsolt oregánó

1 teáskanál vörösborecet

só és bors, ízlés szerint
aprított petrezselyem a tálaláshoz (opcionális)

Felmelegített serpenyőben az olívaolajon megpirítom a felcsíkozott bacont, majd üvegesre dinsztelem rajta a hagymát és fokhagymát. Hozzáadom a megmosott vörös lencsét és a fűszereket, felöntöm a paradicsomlével és kevergetve addig főzöm, míg megpuhul a lencse. Ízesítem az ecettel és ha kell, igazítok az ízén sóval, borssal.

Zöldség spirálozóval elkészítem a cukkini spagettit, tányérokra szedem és megkoronázom a lencseraguval és aprított petrezselyemmel  megszórva kínálom.

Innen az ötlet.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Padlizsán-mentes ajvár

A klasszikus, padlizsános ajvár helyett inkább padlizsán-mentes változatot főztem, mivel előző hajaz a zakuszkára, amiből idén is készült háromszoros adag, egész pontosan 107 üveggel.
A ajvárhoz a paprikát faszén parázson koromfeketére sütöttem, megpucoltam, majd összefőztem a fűszeres, házi paradicsomlevemmel és az ajvárhoz való többi ízesítővel. Remek kence lett, amit sültekhez, sajtokhoz, vagy csak úgy, vajas kenyérre lehet kenni.

Hozzávalók:

5 kg húsos, piros paprika (pritamin, kaliforniai, vagy kápia), a mennyiség nyersen, tisztítva (kicsumázva) mérve

3 dl (házi) paradicsomlé

1dl olívaolaj

cukor, só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

1 fej fokhagyma, tisztítva és lereszelve

1 csokor petrezselyemzöld

50 ml balzsamecet

A paprikák héjas oldalát hólyagosra, koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges plusz ízt kap, de szabadtéri grillezés hiányában sütőben, grill fokozaton, vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, a kerámialapos tűzhely erre nem igazán alkalmas.
Ha megsült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a saját maga melegében dunsztolódik, a héja meg könnyen lejön.

Közben levet ereszt, azt semmiképpen nem dobom ki, mert igen ízes! Ha mindet megpucoltam, blenderben/késes robotgépben összeturmixolom a többi hozzávalóval és egy edénybe téve negyed óra-húsz percig forralom, majd steril, még forró üvegekbe teszem, rátekerem a kupakot és fejre fordítom pár percre. Száraz dunsztban (plédek között, bebugyolálva) hagyom kihűlni.

Készítettem teljesen krémes változatot, de olyat is, amiben van julienre (gyufaszálra) vágott sült paprika is. A képen az látható.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

FOOD TRUCK - az első street food szakácskönyv

Szeptember elsején, a Bookline gondozásában jelent meg az első magyar street food szakácskönyv  több mint 50 egyéni stílusú és ízvilágú receptúrával, csodás fotókkal, inspiráló történetekkel megspékelve.

De mi is az a food truck? Az 1970-es években az irodaházakkal sűrűn beépített amerikai nagyvárosokban jelentek meg a kézből is fogyasztható ebédet kínáló stílust teremtő, látványos büfékocsik.  Olyan városrészekbe települtek, ahol  négyszer-ötször annyi ember dolgozott, mint ahányan le tudtak volna ülni a helyi éttermekben, ezért pld. ebédidőben nagy volt a kereslet  az általuk kínált gyorsan prezentálható, mégis minőségi ételekre. Innen indultak aztán világhódító útjukra, hogy a 2010-es évek elején végre hazánkba is elérjen a food truck forradalom.

Ma már egyre többen kipróbálják ki itthon is a jópofa járgányokról árult kreatívan megálmodott és szívvel-lélekkel készített ételkülönlegességeket.

A most megjelent könyvből megismerhetjük a legmenőbb hazai büfékocsikat és legnépszerűbb receptjeiket: 26 elhivatott csapat adja közre saját, egyéni stílusú és ízvilágú receptúráját, hogy bárki kipróbálhassa otthon is ezeket az ínycsiklandó street food fogásokat. Legyen szó hagyományos orosz vagy mexikói ételről, különleges hamburgerről, magyaros csülkös pogácsáról, fűszeres kolbászról vagy éppen francia süteményről, a több, mint 50 receptből mindenki meríthet ötleteket. Ha kóstoltál valami izgalmasat egy itthoni fesztiválon és hozzá fognál otthon is elkészíteni, most megteheted, mert receptet is találsz hozzá!

Itt lehet kedvezményesen megrendelni.

FOOD TRUCK
Bookline Könyvek
2017
184 oldal
4.999,- Ft

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Vaníliás, balzsamkrémes szederlekvár

Az idei már saját termésből készült, némi vaníliával megbolondítva, mert a vanília minden bogyós lekvárnak jól áll. Az előző évi tapasztalatokra alapozva ment bele egy kis balzsamecet krém is, ami gyakorlatilag az édesítését is megoldotta, mert cukrot amúgy egyáltalán nem tettem bele. Nem szeretjük az édes lekvárokat, ez a fajta meg pont jó lesz sültek, érett sajtok mellé ugyanúgy, mint egy joghurt tortába, vagy pohárkrém desszertbe. A legközelebbi adagot passzírozni is fogom, így az apró magvacskák sem okoznak majd bosszúságot evés közben...

Hozzávalók:

1 kg szeder

lekvárzselésítő (pektin)

2 evőkanál balzsamecet krém

2-3 evőkanál házi vanília esszencia, vagy egy rúd vanília kikapart magjai

Azzal kezdem, hogy csírátlanítom a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem és szájjal felfelé tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 130 fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár.

A szedret átválogatom, óvatosan megmosom és rozsdamentes, gondosan elmosogatott fazékba teszem, összekeverem a balzsamecet krémmel, a pektinnel (a tasakjára rá van írva, mennyi gyümölcshöz mennyi kell) és forrástól számítva 3-5 percig főzöm, majd hozzáadom a vanília esszenciát. Jól elkeverem, rotyogtatom még 1 percig, majd kiveszem a sütőből a forró, csírátlanított üvegeket és belemerem a lekvárt. Kupak mindegyikre, fejtetőre velük 5-10 percre, majd vissza a már kikapcsolt sütőbe (vagy kosárba, plédekkel bebugyolálva), ott hűlnek ki szép lassan a száraz dunsztban, aztán mehetnek a kamrapolcra felhasználásig.

Nincs benne tartósítószer, cukor sem, így felbontás után célszerű hűtőben tárolni és 3-4 napon belül elfogyasztani, épp ezért én 1, max. 2 dl-es üvegekbe teszem el.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mozzarellás cukkini

Diétás vacsora egy munkás nap után, pár egyszerű alapanyagból. Épp volt a hűtőben egy csomag mini mozzarella, cukkini terem a kertben...

                     

Hozzávalók 2 db egyszemélyes adaghoz:

1-1 sárga és zöld salátacukkini

1 paradicsom

kevés olívaolaj

só, frissen őrölt bors

1 csomag mini mozzarella

A cukkinit megmosom és zöldség szeletelővel vékonyan felszeletelem. Az egyszemélyes piteformákat vékonyan kikenem olívaolajjal és kirakom a cukkini szeletekkel, tetőcserépszerűen, minden szelet cukkinire egy-egy szeletke mini mozzarellát is helyezve, majd az egészet megismétlem, így 2 emelet mozzarellás cukkinim lesz minden tálkában. Középre teszek egy-egy fél paradicsomot, meglocsolom pár csepp olívaolajjal, finoman sózom, tekerek rá borsot és betolom a forró (180 fokos) sütőbe, úgy 15-20  percre, ameddig elolvad a mozzarella és kezd pirulni. Langyosan tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Bodzabogyó lekvár

A bodza terméséből készült lekvár teljesen más jellegű, mint a virágából készült illatos csoda. Némi vaníliával megspékelve eszméletlenül finom, mintha nem is ugyanannak a növénynek a termése lenne! Cukor nélkül elkészítve vadhúsok, sültek mellé adom, finoman édesítve pedig pohárkrémbe, palacsintába, tortakrémbe, joghurt, - vagy túrótortába való. Szépen színez (például egy márványozott túrótortát) és olyan íze van, hogy meg kell tőle bolondulni J

Hozzávalók:
1 kg bodza bogyó (tisztítva mérve)

löttyintésnyi (házi) vanília esszencia

cukor, vagy egyéb édesítőszer, ízlés szerint

lekvárzselésítő (pektin)

pár csepp frissen facsart citromlé

sterilizált lekváros üvegek

Ezt a lekvárt a nemesített bodza fajtából szoktam készíteni. A bodzabogyókat leszedegetem a szárról, megmosom és főzöm 8-10 percig. Botmixerrel turmixolom és szitán átpasszírozom a cuccot, így megszabadulok az apró magvaktól és a bogyók héjától. A szűrt levet visszateszem a lekvárfőző edénybe, ha kell, édesítem minimális mennyiségű cukorral (vagy egyéb édesítőszerrel), elkeverek benne pár csepp frissen facsart  citromlevet, beleszórom a pektint (rá van írva a csomagolásra, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi pektin kell, de én most kevesebbet tettem bele mert egy hígabb változatra vágytam) és még 3-5 percig főzöm. Elkeverem benne a vanília esszenciát, majd sterilizált* kisméretű üvegekbe szedem. Lezárom, fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva) hagyom lassan kihűlni, majd irány a kamrapolc.

 * a lekváros üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom, míg elkészül a lekvár. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tökfőzelék kovászos uborka levével főzve

Nem gondolom, hogy feltaláltam volna a spanyolviaszt, amikor hirtelen ötlettől vezérelve a kertünkben termett ízletes, sárga és igen kemény húsú, zöld héjú tököt a kovászos uborka levében főztem meg. Gondoltam, hogy jó lesz, de azt merni sem reméltem volna, hogy ennyire jó! Szóval ezentúl ki ne öntsétek a kovászos uborka levét, és ha nem kovászos uborka krémlevest főznétek belőle, használjátok fel tökfőzelékhez. Az én „főzelékem” inkább csak kapros párolt tök, mert sem habarás, sem tejföl nem került rá, mégis olyan finom volt, hogy nem tudtunk vele betelni. Magában, valami feltéttel, vagy egy szelet grillezett hús mellé maga a (majdnem) nullkalóriás mennyország!

Hozzávalók 3-4 főre:
1 főzőtök (az enyémek pucolás után közel kétkilósak)
1 nagy, vagy 2 kisebb fej vöröshagyma, aprítva

2 evőkanál olívaolaj

1 csokor friss, vagy 2 evőkanál szárított kapor

2-3 dl kovászos uborka leve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

Olívaolajon megdinsztelem a hagymát, aztán rádobom a hámozott, kimagozott, gyalult tököt.
Adok hozzá 2-3 dl kovászos uborka levét, ebben rotyog addig, míg roppanós-puhára nem fő (ez - a tök fajtája miatt hosszabb idő, mint a sima főzőtök esetében, így van ideje a levének elpárologni,a tök meg roppanós-puha lesz, nem puhul túl). Közben megy hozzá ízlés szerint só, bors, és csokornyi aprított friss vagy 2 evőkanál szárított kapor. Semmi habarás, az enyémben még tejföl sem, anélkül is isteni finom, bár némi belekevert tejföl biztosan nem ront rajta!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tartosítószer-mentes házi paradicsomszósz tésztához, pizzára

Idén gyönyörűek a paradicsomok a kertben! Tavaly az árgyasudvarhelyi, brassói és fogarasi piacokon megvettem a legszebb, legnagyobb, legbibircsókosabb paradicsomokat , azokat a fajtákat, melyeknek „heirloom” az angol jelölése. Begyűjtöttem a magjaikat, majd tavasszal Édesanya palántákat nevelt belőlük és most virulnak, meg ontják a termést. Minap két nagy diszperzites vödörrel szedtünk és befőztem az idei első tésztaszósz adagot. Nagyon jól sikerült! Természetesen ez is, mint minden befőzött termékem  mentes mindennemű tartósítószertől.

Hozzávalók:

12 liter nyersen passzírozott paradicsomlé

4 púpozott evőkanál só

2 nagy fej fokhagyma, zúzva

2 nagy csokor bazsalikom

2 csokor petrezselyem zöldje

1 nagy csokor zellerlevél

1 nagy csokor friss, vagy 2 púpozott evőkanál morzsolt majoránna

1 csapott evőkanál őrölt római kömény

1 csapott evőkanál őrölt fahéj

2-3 evőkanál méz

Az alábbiak egy nagyméretű teatojásba téve:
5 babérlevél

5 szem szegfűszeg

1 evőkanál koriandermag

1 evőkanál szemes bors

12 szem szegfűbors

1 teáskanál mustármag

A paradicsombefőzésnél én mindig nyersen passzírozom a paradicsomot és csak utána főzöm. Ehhez alaposan megmosom a paradicsomokat, kivágom a csumájukat, feldarabolom és blenderben (vagy késes robotgépben, netán botmixerrel) összezúzom, utána passzírozom. Van egy motoros passzírozóm, a Passi, pillanatok alatt végzek a munkával, ha minden blendernyi lé (ami kb 2 liter) lepasszírozása után kitisztítom a szűrőjét. Nem egy komplikált dolog, és érdemes megtenni, mert sokkal tempósabban halad a passzírozás. Ha valakinek van lassú gyümölcsprése, azzal is passzírozhat.

Ha kinyertem a magmentes levet, felteszem főni egy rozsdamentes fazékba. kb. 1 liternyi lében, blenderben összeturmixolom a szárukról leszedegetett zöldfűszerek leveleit, majd a zúzott fokhagymával, mézzel és a többi fűszerrel együtt belekeverem a paradicsomlébe. Ekkor kezdődik a türelemjáték: 3-4 percenként kevergetve addig főzöm, míg el nem éri a kívánt sűrűséget, ami nálam a felére beforralást jelentette.

Ha kész, csírátlanított* üvegekbe szedem, kupakot teszek mindegyikre, fejtetőre velük pár percre, majd bebugyolálom és paplanok között hagyom 2 napig (szárazdunszt), ott hűlnek ki szép lassan, majd mennek a kamrapolcra, míg tésztára, pizzára, rakott zöldségekre, miegymásra nem kerülnek.

*A befőttekhez, lekvárokhoz úgy csírátlanítom az üvegeket, hogy kupakjukkal együtt nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban elöblítem, lecsurgatom, majd szájukkal felfelé tiszta tepsire sorakoztatom, a kupakokat is melléjük teszem. Betolom a tepsit 120 fokos sütőbe legalább 20 percre.

Akinek van mosogatógépe, csírátlaníthatja az üvegeket egy 90 fokos mosogatással, a lényeg, hogy a befőzött cuccot a még forró üvegekbe szedjük, azonnal zárjuk le és fordítsuk fejtetőre pár percre (így vákuum képződik).

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Cukkinivirágos, zöldfűszeres frittata, a hedonista változat

Egyik kedvenc hétvégi reggelink, vagy könnyű szombati ebédünk az olaszok tojáslepénye (frittata) megpakolva minden földi jóval. Ebben a gyönyörűségben most jóféle füstölt húsos szalonna került majdnem pörcösre sütve, istenien édes hagyma, soook zöld petrezselyem, némi reszelt comté sajt és a kertünkből ma reggel frissen szedett sárga és zöld bébicukkini, némelyik virággal együtt. Soha rosszabbat!

Hozzávalók 2 főre:

1 teáskanál olívaolaj
5-7 dkg füstölt, húsos szalonna, csíkokra vágva

1 fej vöröshagyma, nagyobb kockákra aprítva

2 saláta cukkini, felkockázva

1 csokor petrezselyemzöld, aprítva

2 evőkanál habtejszín (30-35% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)

3-4 (tanyasi) tojás

5 dkg jól olvadó sajt (nálam comté), reszelve

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

 Egy öntöttvas, sütő-kompatibilis serpenyőben gondolatnyi olívaolajon majdnem pörcösre pirítok 5 dkg füstölt húsos szalonnát, majd rádobok egy közepes, nagyobbacska kockára vágott vöröshagymát és két, kockákra aprított cukkinit. Egy külön edényben két evőkanál tejszínnel felverek 3-4 tojást, sózom, borsozom, és beleszórok sok finomra vágott petrezselymet, meg 5 dkg reszelt comté sajtot. Ráöntöm a cukkinire, a tetejére helyezem a cukkini(s)virágokat, 200 Celsius-fokon, légkeverésen sütöm 15 percig, amíg a teteje kissé megpirul. Azonnal tálalom. 

Köszönöm Zsófinak az ötletet!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Tök curry krémleves

Minap tök curryt főztem, de nagy volt a tök és nem fogyott el a curry aznap, amikor készítettem, így másnap blenderbe vágtam és pürésítettem, lett belőle jó sűrű  krémleves. Valami isteni!

Hozzávalók 2 adaghoz:
kb fél kg főzőtök húsa (tisztítva mérve), kockákra vágva

1 evőkanál olívaolaj (vagy vaj, paleósoknak kókuszzsír)
1 fej vöröshagyma

3-4 evőkanál curry fűszerkeverék

400 ml kókusztej

kis csokor petrezselyemzöld, aprítva

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

Az aprított vöröshagymát olívaolajon üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a  felkockázott zsenge tököt. Sózom, borsozom, megszórom a curry fűszerkeverékkel, jól összeforgatom és a kókusztejjel felöntve puhára főzöm, majd blenderben (vagy botmixerrel) pürésítem az egészet. Chili pehellyel megszórva tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra - Ötödik nap

Elérkezett szicíliai gasztrotúránk utolsó napja. Reggel még csobbantunk egyet a medencében, magunkba szívtuk az olívaültetvény és a hihetetlenül kék tenger látványát. Megreggeliztünk, elbúcsúztunk a házigazdáinktól és lementünk a tengerpartra napozni meg fürdeni egy csendes, hangulatos kis faluba, Sampieribe.

Ebédünket „a semmi közepén”, tizenvalahány kilométerre a parttól, az Al Monaco Agriturismoban költöttük el és túlzás nélkül állítom, a legfantasztikusabb halas-tengeri herkentyűs ebéd volt, amihez valaha szerencsém volt.

Tíz fajta előétel, egy halas tésztafogás, majd egy nyolc fajta grillezett hallal, tintahallal és óriás garnélákkal megrakott haltál érkezett zöld salátával, amit után egy isteni citrom sorbet-val zártuk az ebédet.
Délután Marzamemi halászfaluban hatalmasat sétáltunk.

Betévedtünk pár jókora, régen halfeldolgozóként működő csarnokba, ahol most helyi termékeket forgalmaznak – nyilván turistáknak.

Legszívesebben mindenből hoztam volna haza, de mivel bőröndjeink már befóliázva várakoztak a kocsiban, kénytelenek voltunk beérni a látvánnyal és néhány szilárd halmazállapotú, a kézipoggyászban is szállítható aprósággal. Megvolt az utolsó pisztácia és mogyoró fagylalt, az utolsó Aperol spritz a tengerparton, majd este az Etna látványával búcsúztunk Szicíliától. Csodálatos öt nap volt, bármikor szívesen indulnék vissza! Remek gasztrotúra volt mesés környezetben, olyan helyeken, ahová magánemberként sosem jutottam volna be és bár dúskáltunk a jobbnál-jobb programokban, mégis volt idő pihenésre is, fürdésre is, fagyizásra, bóklászásra, vagy csak úgy beülni egy kellemes kis hely teraszára inni valami hideget. Köszönet a szervezőknek, Veletek bármikor, bárhová!

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 

Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Az előzményeket itt találod.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Szicíliai gasztrotúra – Negyedik nap

Megérkezésünk napjának élményeiről itt, a második nap történéseiről itt, a harmadik nap történéseiről itt olvashatsz.

A reggelit követően ellátogattunk a Chiaramonte hegyi falu lábánál, festői környezetben elhelyezkedő Pianogrillo nevű biogazdaságba, ahol a tulajdonos Lorenzo Piccione volt a házigazdánk. A család története hosszú időkre nyúlik vissza, es a közel 100 hektáros birtok évszázadok óta olívafáknak, szőlőtőkéknek és citrusoknak ad otthont,  meg a szicíliai fekete malac fajtának, a suino neronak, amiből Lorenzóék isteni szalámit készítenek. 

Miután meglátogattuk a hatalmas családi birtokot, megkóstoltuk az olasz piacon híres, több Michelin csillagos étteremben is felszolgált, prémium minőségű pianogrillo olívaolajat (a Particela 34 nevű olajukat évek óta használom, az egyik kedvenc saláta olajam. Pesten a Buono-ban szoktam venni). A birtok bio borainak megismerését hordós tételeket kóstolásával kezdtük a pincében. 

Ebédünket a birtok hatalmas, árnyas teraszán fogyasztottuk el, majd végigkóstoltunk egy borsort, amiben igen figyelemreméltó tételek is akadtak, pár palackkal hoztunk haza is a kedvencekből. Lorenzónak ízlett a pálinkánk, egy rúd szalámival viszonozta, meg a búcsúzóul kihozott isteni olasz brandyvel, amihez foghatót még nem ittunk. Különleges élmény volt!

A birtokon Bed&Breakfast  szállás is van, a kertben medence, lehet lovagolni, meg gyönyörködni a mesés tájban és a sok száz éves olajfákban...

Ebéd után elbúcsúztunk Lorenzóéktól és Scicli felé vettük az irányt, ugyanis délután a város egyik neves éttermében, az Al Galu-ban főzőkurzus várt ránk.
A főzőkurzus előtt jutott idő egy kis városnézésre, fagyizásra. Belecsöppentünk egy esküvőbe és a mostanság legnépszerűbb olasz sorozat forgatásába is, így a fagyizás sem volt eseménytelen.

Délután ötkor beléptünk az AL Galu étterem ajtaján és egy „személyzeti” Moak kávé után (amely az egyik legjobb volt, amit kint ittam és hál'istennek az Ízbisztróban is van), Luca Giannoneval, a főszakáccsal (és egyben tulajdonossal) neki álltunk második főzőkurzusunknak, melynek a halak és tengeri herkentyűk adták a gerincét. 

Készítettünk egy antipastot, 1 primot,1 secondot és egy egyszerű, ám annál finomabb desszertet, majd az elkészített vacsorát az étteremben finom helyi borok kíséretében fogyasztottuk el. Nem ez volt az első, étterem konyhájában szervezett főzőkurzus amin részt vettem, de kétség kívül ez volt az eddigi legélvezetesebb!

Folytatás itt.

Ha részt vennél egy Szicíliai gasztrotúrán, jó szívvel ajánlom az Ízbisztró csapatát! 

Itt tudsz jelentkezni a legközelebbi túrára. Nyugodtan hivatkozz rám!

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.