Tökéletes steak...kis segítséggel

Nem akarom laikusként osztani az észt steak ügyben, de attól senki sem tarthat vissza, hogy leírjam a tapasztalataimat.
Steak imádó lévén ettem már étteremben jót (pld. itt) és kevésbé jót is, és amióta van érlelő zacskóm, készítettem már többször magam is. 

Amikor eldöntöttem, hogy márpedig akkor is megtanulok tökéletes steaket sütni, azt hittem, hogy ez is úgy megy majd, mint a kacsamell rozéra sütése, avagy a gyakorlás a tudás anyja: a harmadik-negyedik kilónyi kacsamell környékén kezdtem érezni, hogy megy ez nekem, a hatodik kilónyi után már elégedett voltam, de rá kellet jönnöm, hogy a marha steak, az más. NAGYON más. Mert nagyon számít az alapanyag. Nem feltétlenül fontos, hogy argentin, vagy új-zélandi marha legyen, mert volt, hogy a magyar alapanyag érlelés után sokkal jobb ízű volt, mint a majd’ négyszeresébe kerülő dél-amerikai (khmm...a kobe wagyuval azért egyik sem vette fel a versenyt J ) . Számít a hús fajtája (ezt vásárlásnál tudjuk befolyásolni, mert rajtunk – illetve a pénztárcánk vastagságán múlik, hogy bélszínt, hátszínt, vagy mondjuk rostélyost vásárolunk), számít az érlelési idő, a szelet vastagsága és térfogata (ha magunk érleljük, egy többkilós darabból mindenképp vágjunk vastag, legalább 4 cm-es szeleteket), a zsírszövet vastagsága és a márványozottság (a zsír = íz, minél márványozottabb egy hús, annál szaftosabb lesz a belőle készülő steak). És ezzel nincs vége! Számít a hús sütés előtti hőmérséklete (mindenképp törekedjünk arra, hogy a hús sütéskor szoba hőmérsékletű legyen), a hőforrás típusa (az sem mindegy, hogy kiszántott szőlőtőkékből /krokoskából/, száraz akácfából, vagy faszén brikettből rakjuk a tüzet, mi több, az sem mindegy, hogy közvetlenül a parázs fölé helyezzük a rácsra a húst, vagy indirekt hő fölött készítjük, netán serpenyőben sütjük), ahogyan az sem mindegy, milyen hőmérsékleten sül a steak, és mennyi ideig.

Az egyik legnagyobb „sikerem” steak ügyben a nyáron volt, mikor az Adria partján grilleztünk egy szép darab (amúgy magyar), saját érlelésű marha hátszínt. Az ízét sosem fogom elfelejteni. A környezet idilli volt: közvetlen tengerparti villa kertje, napsütéses késő délután, végre együtt a család, nagylányom is velünk nyaralt, ment a sztorizás, előételnek homárt grilleztünk, már a második jéghideg rozé pezsgőt kortyoltuk, el is lazulhattam volna, de sütéskor ment a para, hogy Úristen, ha már három hétig pátyolgattam-érlelgettem a hűtőben, túl ne süssem, mert valljuk be, a még nem jó – még nem jó – már nem jó között elég pár másodpercre másfele figyelni és hopp, már nem is olyan nagy élmény az, amire annyira rákészültünk...

Aztán BUMM! Pár hete megérkezett a Steak Champ, és egy csapásra minden minden steak sütéssel kapcsolatos gondom megoldódott, minden aggodalmam elszállt! Ezentúl önfeledten sztorizhatok, pezsgőzhetek steak sütése közben, mert ez a kis kütyü figyel helyettem is és pislogással J (villanással) jelzi, mikor TÖKÉLETES a steak-em, illetve mikor kell levenni a grillről, mennyi ideig kell pihentetni és mikor tökéletes fogyasztásra. 

Ezentúl nincs más dolgom, mint az érlelt húst időben kivenni a hűtőből, legalább 4 cm vastag, egyforma vastag szeletekre vágni, ízesíteni frissen őrölt borssal (én sózni sütés után szoktam), bekenni vékonyan (ecsettel) jóféle olívaolajjal és aktiválni, majd belenyomni az egyik szeletbe a Steak Champ-ot (az enyém médium-ra van kalibrálva).

Ezután a szeleteket a parázs fölé, rácsra helyezem és élénk parázs fölött, oldalanként 2 perc alatt megkérgezem a húst.

Ezután a rácsot kissé távolabb helyezem a parázstól (a saját készítésű grillsütőn ezt ÉP egy kocsiemelő szerkezettel oldotta meg) és gyakran forgatva, hogy egyenletesen készüljön, addig sütöm a steaket, míg a Steak Champ led-je dupla villogásra nem vált, ezzel jelezve, hogy a hús elkészült, ideje pihentetni. Ekkor átteszem a steaket egy tányérra, ott addig pihentetem, míg a villogás abba nem marad, közben megszórom Maldon sópehellyel (tudom, gasztro-sznob vagyok, de ehhez tényleg a Maldon só a megfelelő) és tádáááámmm, a tökéletes médium steak kész arra, hogy elfogyasszuk! 

A Steak Champ a legtutibb karácsonyi ajándék minden steak-imádónak. Ha nem tudod, hogy használd, nézd meg ezt a videót!

Ezentúl mindig tökéletes steaket tudok sütni! Oh yeah!
A steak maradékából pedig másnap készíthetek egy szuper szendvicset, némi majonézzel, hagymával és rucolával. Királyság a köbön!

Gombás tartelette

Könnyű ebéd vagy vacsora, de hidegen is szívesen rájárunk majd, el lehet másnapra csomagolni tízóraira a gyereknek, vagy magunknak, irodai ebédnek. Olyankor szoktam készíteni, mikor marad valamennyi párolt gomba, de nekiláttam már friss gombából is.  Egyszemélyes sütőformákban sütöttem, így ha valamelyik családtag később ér haza, egy „csak az enyém” pite kerül a tányérjára, nincs az az érzése, hogy „maradékot” kap.

Hozzávalók 6 egyszemélyes tartelette-hez:
1 csomag friss leveles tészta (a sütőpapírra feltekert fajta)

2 evőkanál olívaolaj

1 fej vöröshagyma

250 g apró gomba (pld, barna csiperke)

2 gerezd fokhagyma

1 kiskanál morzsolt majoránna

kis csokor friss petrezselyem

3-4 tojás

1 csomag (100 vagy 125 g) mozzarella

só és frissen őrölt bors

pár apró bazsalikom levél a tálaláshoz (opcionális)

A leveles tésztát kiterítem és  hat egyenlő részre osztom (sütőpapírostól). A tészta darabokkal kibélelek 6 egyszemélyes piteformát, de a sütőpapírt nem fejtem le a tésztáról, mert erre teszem majd a vaksütéshez használt cuccot (vizuális típusúaknak: piteforma, benne a tészta, azon a sütőpapír). A forma szélein végiggörgetem a nyújtófát, ezzel levágom a tésztafelesleget, de a sütőpapírt nem, mert a túllógó széleire szükség van a vakon sütéshez. Beleszórom a tésztával kibélelt, sütőpapíros formákba a vakon sütésre használt borsómat (ehhez egy fél kilónyi sárgaborsót áldoztam be anno, amit jó pár éve csak erre használok. Kapható vaksütésre használható kerámia „sütőbab” , de nem olcsó).
220 fokos, előmelegített sütőben 8-10 percig elősütöm a tésztát, így biztosítva, hogy az ne púposodjon fel és az alja ne legyen „szalonnás”.

Közben előkészítem a tölteléket: megpucolom és felaprítom a hagymát, felszeletelem a gombát (ezt leggyorsabban tojás, vagy mozzarella szeletelővel lehet abszolválni) és durvára reszelem a mozzarellát. A gombákból félreteszek  - gombaszelet méretétől függően – 18-24 nagyjából egyforma szeletet a díszítéshez.  Az olívaolajon üvegesre dinsztelem a hagymát, hozzáadom a felszeletelt gombát, hozzáreszelem a fokhagymát, sózom, borsozom, megszórom majoránnával és néha megkevergetve hagyom, hogy a gomba levet eresszen, majd megpuhuljon. Ha elfőtt a leve, hagyom hűlni, közben felverem a tojásokat, belekeverem a durvára reszelt mozzarellát, meg az aprított petrezselymet, sózom, borsozom, majd összekeverem a dinsztelt gombával. Belekanalazom a tölteléket az elősütött leveles tésztával kibélelt  sütőformákba, tetejüket díszítem a félretett gomba szeletekkel és betolom az egészet a 200 fokos sütőbe 20-25 percre, illetve tűpróbáig. Langyosan tálalom, de hidegen is isteni. 

Zsályás-sütőtökös rakott krumpli

A zsályát és a sütőtököt egymásnak találták ki, zseniálisan jók együtt. Mi tudja még fokozni az ízélményt? Egy leheletnyi füstösség – feketeerdei sonka formájában – meg egy kis tejszín, ami a krémességet biztosítja és egyesíti az ízeket. Tejszín, azaz legalább 30% zsírtartalmú! Ne használjunk főzőtejszínt, ami szerintem az élelmiszeripar egyik nagy átverése! A gyártók azt sugallják, hogy főzéshez a főzőtejszín való, a zsíros habtejszínt meg használjuk csak desszertekhez... Hát nem azért teszünk tejszínt egy ételbe, hogy dúsítsuk, krémesítsük azt? Akkor minek tennénk egy zsírjától (és ezzel ízétől is) megfosztott, ám egyéb adalékokkal (karragén, guargumi, szentjánoskenyérliszt, stb.) felturbózott „készítménnyel”?
A zsír (a tejzsír is) = íz, a Lajos is megmondta :-)  „...a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik ha akarnának se tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabadgyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük?” (Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége). Szóval rendes tejszínt vegyetek. Legalább 30% zsírtartalmút!

Hozzávalók 4 adaghoz:

4 nagyobb szem krumpli

1 kanadai sütőtök (sonkatök)

5 dkg vaj

10 dkg feketeerdei sonka (a leheletvékonyra szeletelt fajta)

kis csokor friss zsálya

4 dl tejszín (min. 30% zsírtartalmú, NEM főzőtejszín!)

frissen őrölt bors

A sütőt előmelegítem 200 Celsius-fokra. A krumplit és a sütőtök hosszúkás (nyaki részét) meghámozom és zöldséggyalun, vagy mandolinon egészen vékony szeletekre vágom. Egy közepes méretű sütőtálat, vagy 4 db egyszemélyes sütőformát kikenek a vaj felével, majd lerakom a vékonyra szeletelt zöldségeket tetőcserépszerűen úgy, hogy a szeletek kicsit fedjék egymást. Nálam a sorrend a következő: krumpli, sütőtök, zsálya, krumpli, sütőtök feketeerdei sonka, majd újra krumpli, sütőtök, zsálya, stb., míg a sütőedény meg nem telik. Sózni nem feltétlenül szükséges, nekünk épp elég volt a sonka sóssága, de akinek nem, az finoman sózza meg. Meglocsolom a tejszínnel, borsozom (ha előbb borsoznám, a tejszínt ráöntve az egy helyre sodorná az egész borsot), a tetejére vajdarabkákat teszek, letakarom alufóliával és betolom a sütőbe 20-25 percre, majd leveszem a fóliát és sütöm még 10-15 percig. Villával ellenőrzöm, mikor puhulnak meg a zöldségek és a sütés utolsó 3-5 percére a sütőt grillfokozatra állítom, hogy a teteje kicsit megpiruljon. Magában is nagyon finom, de köretként halak, vagy sült húsok mellé is pazar.

Chili&Vanília Zsófi receptje alapján.

Töpörtyűs pogácsa

Szombat reggelenként 2 helyen biztosan nagy a sor a kiskőrösi piacon: kint a szabad placcon, a zöldségesek között Danis Évánál  és bent a húsos csarnokban a Kalocsai Embernél, akinek – szégyellem, de nem tudom a nevét. Mindketten saját készítésű, kiváló füstölt árúval járnak a piacra. Ha füstölt csülökre vagy tarjára fájna a fogunk, azt Évánál szoktam venni (a többi terméke is szuperjó,  a friss hurkája az egyik legjobb, amit ettem, szalonnát-kolbászt-szalámit meg ugye mi is füstölünk és ritkán fogy el a saját, így azt ritkán veszek). A Kalocsai Embernél azonban MINDEN szombaton van jelenésünk, ugyanis olyan, de olyan isteni sült császár és húsos hasaalja szalonnát árul, hogy azt ép ésszel nem lehet kibírni. A bőre ropog, jó húsos, épp elég sós és rendesen meg van sütve. Minden szombaton azt reggelizzük, évszaktól függően újhagymával, paradicsommal, vagy salottával. Ha „fogyókúra” van, akkor is, legfeljebb nem fejenként kettő, csak egy szeletet és nem eszünk hozzá kenyeret J Nála veszünk disznózsírt is, meg töpörtyűt, de az angolszalonnája és a felsál sonkája is említésre méltó (és minden bizonnyal a többi terméke is, de azokat még nem kóstoltam).  Töpörtyűt magam is szívesen készítek, de a jó töpörtyűnek való olyan ritka a hentesnél, mint a fehér holló, így kényelmes, hogy szombatonként bármikor – már ha időben ott vagyok, mert bizony hamar elfogy  - vehetek olyan jó húsosat, amiért nem érdemes itthon macerázni.
Néha többet veszek, reggelire (a sült szalonna után, desszertnek) kicsipegetjük a leghúsosabbakat, a maradékot pedig ledarálom és pogácsába sütöm. Ez most nem a leveles, hajtogatott fajta, hanem az egyszerűbb, élesztős változat, de langyosan, ízre legalább akkora élmény.

Hozzávalók:

50 dkg rétesliszt

25 dkg darált (házi) töpörtyű

20 g friss, vagy 4 g szárított élesztő

fél dl tej (vagy víz)

2 tojás

2 dl tejföl

5 dkg disznózsír

só, frissen őrölt bors

A darált töpörtyűt összemorzsolom a liszttel, fészket csinálok a közepébe, hozzáadom a többi hozzávalót, bőkezűen megborsozom és gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát. Egy-másfél óra alatt, meleg helyen duplájára kelesztem, lisztezett deszkán 2 cm vastagra nyújtom, éles késsel berácsozom a tetejét, majd lisztbe mártott pogácsa szaggatóval kiszaggatom. A maradék tésztát újra összegyúrom – kinyújtom – kiszaggatom, míg el nem fogy. A pogácsákat sütőpapíros tepsire teszem egymástól 2-3 cm távolságra, hagyom még 20-25 percet pihenni, lekenem a tetejüket felvert tojással, majd 30-35 perc alatt megsütöm a 200 fokra előmelegített sütőben. Langyosan a legjobb!

A hétköznapi magyar konyha nagyasszonya, F. Nagy Angéla receptje alapján.

Sült szőlő

A szombati piacon több helyen árultak szőlőt. „Szezonban” ritkábban kívánom meg, de így november elején elcsábultam...majd megsütöttem.

Hozzávalók (2 adaghoz):
két fürt szőlő
40 g olvasztott vaj
2 evőkanál jófajta dióolaj
2 evőkanál melaszos barnacukor

A sütőt grillfokozatra állítom. A szőlőt megmosom, lecsöpögtetem, majd leszemezem. Egy Pataki mázas tálban tálban összeforgatom az összes alapanyagot, majd grill alá teszem 6-7 percre. Nagyjából 3 perc után a szőlőszemek elkezdenek felrepedni, majd töppedni, az ízük még koncentráltabbá válik. Tálaláskor meg lehet szórni aprított pirított dióval, és fagylalttal, vagy mascarpone krémmel kész is a desszert.

Ötlet: Chili&Vanília.

Zsályás sütőtökös csirke

Igazi comfort food olyan hétvégékre, amikor nincs sok idő főzni, mert  inkább sétálunk egyet a közeli erdőben, vagy jó program van a városban és oda megyünk a gyerekekkel, de hazaérve jól esik valami tisztességes ételt az asztalra tenni.

Apropó jó program: 2014 november 14-16 között a Budapest Sportarénában a gyerekes családok részére egy szuper rendezvény lesz!  A Babamama Expo és a Gyerekvilág Élményhétvége ezen időszak egyik legnagyobb eseménye, közel 100 ingyenes programmal. A gyermektervezés pillanatától kezdve, 0-12 éves korig  megtalálható sok minden, ami a gyerekneveléshez kell. A belépőjegyek pedig 2000 forint értékben levásárolhatók az eMAG.hu-n!

De vissza a recepthez: szűk fél óra alatt össze lehet dobni, 60-70 perc a sütőben és kész az ebéd, amit egy évestől a száz évesig mindenki ehet. Gluténmentes, laktózmentes, tojásmentes, egészséges és még finom is.

A zsálya és a sütőtök verhetetlen páros, a csirke illik mindkettőhöz! Pici babáknak bors nélkül készítsük, vagy bőre nélkül tálaljuk a csirkét.

Hozzávalók 4 főre:

2 evőkanál olívaolaj

2 fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 kg sütőtök

4 db csirkecomb

kis csokor friss zsálya

só és frissen őrölt bors

fél dl víz

A csirkecombokat megmosom, konyhai papírtörlővel megszárítgatom és sózom-borsozom. Megpucolom a zöldségeket. A hagymát vastagabb szeletekre vágom és szétszedem hagymakarikákra. A fokhagyma gerezdeket elfelezem, a sütőtököt hámozás-mageltávolítás után falatnyi darabokra felkockázom. Egy öntöttvas edény aljára locsolok 1 evőkanálnyi olívaolajat, terítek rá egy sor hagymakarikát, egy sor sütőtök kockát, szórok rá pár zsálya levelet és ráfektetem a befűszerezett csirkecombokat és ezekre is teszek pár zsályalevelet. Rászórom a fokhagymát, majd betakarom a maradék sütőtök kockával és hagymakarikával. Öntök az egészre fél dl vizet és meglocsolom még egy evőkanálnyi olívaolajjal, lefedem és 60 percre betolom a 200 Celsius-fokra előmelegített sütőbe. Egy óra elteltével leveszem a fedőt, a csirkecombokat felülre helyezem és 8-10 percig, grill fokozaton picit megpirítom a csirke bőrét.

Én pár darab sárgarépát és egy felkockázott paszternákot is tettem bele, így még finomabb volt a végeredmény.

Caprese tartelette

A caprese (ejtsd: káprézé) az egyik nagy olasz íztriumvirátus: paradicsom, (bivaly)mozzarella és friss bazsalikom. Az olaszok ezt salátának rétegezve fogyasztják, némi sóval és olívaolajjal ízesítve, én most mini pitéknek készítettem el, leveles tésztával.

Hozzávalók 6 darab egyszemélyes tartelette-hez:
1 csomag friss leveles tészta (a sütőpapírra feltekert fajta)

pár szem koktél paradicsom

1 csomag (200 g) mini mozzarella

pár csepp olívaolaj

só, frissen őrölt bors

friss bazsalikom

A leveles tésztát kiterítem és  hat egyenlő részre osztom (sütőpapírostól). A tészta darabokkal kibélelek 6 egyszemélyes piteformát (ilyet), de a sütőpapírt nem fejtem le a tésztáról, mert erre teszem majd a vaksütéshez használt cuccot (vizuális típusúaknak: piteforma, benne a tészta, azon a sütőpapír). A forma szélein végiggörgetem a nyújtófát, ezzel levágom a tésztafelesleget, de a sütőpapírt nem, mert a túllógó széleire szükség van a vakon sütéshez. Beleszórom a tésztával kibélelt, sütőpapíros formákba a vakon sütésre használt borsómat (ehhez egy fél kilónyi sárgaborsót áldoztam be anno, amit jó pár éve csak erre használok. A vaksütésre kapható kerámia „sütőbab” nem olcsó).
220 fokos, előmelegített sütőben 8-10 percig elősütöm a tésztát, így biztosítva, hogy az ne púposodjon fel és az alja ne legyen „szalonnás”. Közben előkészítem a tölteléket: leszűröm a mini mozzarellát, lecsipkedem a száráról a bazsalikom leveleket, és felszeletelem a paradicsomot, majd az elősütött pite tésztákba pakolom a mozzarellát és a paradicsomot. Meglocsolom pár csepp olívaolajjal, sózom, tekerek rá borsot és visszatolom a forró (180 fokos) sütőbe, kb. 25 percre. 

A bazsalikom levelekkel megszórva, langyosan tálalom.

A tökéletes gyökérkenyér

A „csoda” a részletekben rejlik és sokszor a véletlenen múlik, hogy rájöjjünk egy-egy titokra. Megsütöttem az eddigi legjobb, „a tökéletes” dagasztás nélküli gyökérkenyerem. Gyakorlatilag így készült, de egy ideje egyszerűsítettem a formázáson, a kilapogatott tésztát csak bejgli-szerűen feltekerem, majd megcsavarom. Újabban nem egy órát pihentetem formázás után, csak 30-40 percet (vagy még kevesebbet) és – most jön a trükk – nem edénybe teszek vizet a sütő aljába gőzfejlesztés céljából (amit eddig többször el is mulasztottam), hanem egyszerűen bedobok a sütőbe 6-8 darab méretes jégkockát. Na ettől olyan csodásan megemelkedik a tészta, hogy öröm nézni! A képen látható kenyértészta majd 20 órát pihent formázás előtt a hideg sütőben (mert az igazán huzatmentes és állandó hőmérsékletű hely).

Szóval nekem most ez a tökély. Még cserepesedett is a teteje, pedig eddig nem szokott J Vajas kenyér volt a reggeli.

Hozzávalók 2 gyökérkenyérhez:
fél kg liszt
minimum 3,5  maximum 5 g szárított élesztő
16 g (parajdi) só
4 dl langyos víz

Egy tálban elkeverem a liszttel a sót, majd hozzákeverem az élesztőt, hozzáadom a 4 dl vizet és szilikon lapát segítségével összeállítom a tésztát. Nem kell dagasztani, sem túl simára keverni, csak éppen nedvesedjen át a liszt. Letakarva (hogy ki ne száradjon), huzatmentes helyen (pld. a fűtetlen sütőben) kelesztem 12-14 órát (hidegben lehet tovább pihentetni). Az idő leteltével bőven lisztezett felületre borítom a tésztát, elfelezem, majd mindkét darab tésztát nagyobb téglalap alakúra paskolom és megformázom: bejgliszerűen feltekerem és hengerré formázom a tésztát, majd többször megcsavarom (tekerek rajta párat, mintha mosott ruhát csavarnék ki). Sütőpapírral bélelt tepsire teszem és huzatmentes helyen hagyom pihenni letakarva. Hogy meddig? Régebb 30-40 percig pihentettem, mostanában már csak 10 percet pihentetem. Közben felfűtöm a sütőt 230 fokra, majd betolom a kenyereket a sütőbe és dobok a sütő aljába 3-4 méretesebb jégkockát. 45-50 percig sülnek, de félidőben megfordítom a tepsit és ha nagyon pirulnának a hőmérsékletet is visszaveszem 200 fokra). Addig sütöm, míg szép színük nem lesz és az aljuk – megkopogtatva – kongó hangot nem ad.

Egyszerű sajtos stangli

Pénteken olyan cudar idő volt, hogy sütni kellett. Nálunk a sós mindig jobban fogy, mint az édes, hát sajtos stanglit sütöttem. Etette magát úgy is, hogy sütőpor helyett véletlenül szódabikarbónát tettem bele, de sütőporral jobb lenne...

Hozzávalók:
25 dkg liszt

25 dkg vaj

25 dkg reszelt sajt (finomra reszelve, egyharmada lehet füstölt sajt)
1 teáskanál só

1 teáskanál sütőpor

1 csapott mokkáskanál frissen őrölt bors

3 tojás sárgája + 1 egész tojás a kenéshez

a tetejére reszelt sajt, vagy mák, köménymag, szezám, vagy lenmag

A hozzávalókat összegyúrom, kb fél cm vastagra nyújtom, derelyevágóval stanglikat vágok és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, tetejüket felvert tojással megkenem és tetszés szerint megszórom sajttal, vagy mákkal, köménymaggal, szezámmal, vagy lenmaggal.
Érdemes egyszerre dupla adagot sütni, így 6 tojás fehérje fog maradni, ami tökéletes alap egy fehér gyümölcskenyérhez, vagy egy Pavlova tortához.

Köszönet a receptért Harmatiné Editnek!

Levendulás hagymalekvár

Idén sok mindenbe tettem levendula virágot. Legfinomabb az áfonyalekvár lett tőle, meg ez a lila hagymalekvár, amit az aszalt áfonyás hagymalekvárom receptje alapján készítettem.

Hozzávalók:
1 kg lila hagyma
1 dl málna balzsam(ecet)
0,5 dl olívaolaj
4 púpozott evőkanál nádcukor
1 csapott teáskanál só
frissen őrölt bors
2 babérlevél
6 szem szegfűbors
125 g aszalt áfonya, apróra vágva
1 csapott teáskanál szárított levendulavirág

A hagymát megpucolom és vékonyan felszeletelem. Felforrósítom az olajat egy jókora serpenyőben és bele teszem a hagymát, sózom, borsozom. Folyamatosan kavargatva, addig főzöm, míg összeesik és kezd puhulni. Megszórom a nádcukorral, hozzá adom a málna balzsamot, az aszalt áfonyát, babérlevelet, szegfűborsot, majd együtt tovább főzöm, takaréklángon, sűrűn kavargatva, míg a hagyma szinte karamellizálódik, az összes lé elpárolog, a lekvár meg szép fényes és sűrű lesz. Az utolsó 10 percben belekeverem a levendula virágot, majd kisméretű sterilizált befőttes üvegekbe szedem, lezárás után fejtetőre állítva tartom 10 percig, majd száraz dunsztba hagyom kihűlni. Felbontás után hűtőben eltartható 1-2 hétig. Natúr sültekhez, sajtokhoz használom.

Petrezselyem krémleves körtével

A kedvenc körtefánkon idén 3 szem körte termett. Egy elfogyott nyersen, kettő ebben a levesben végezte.

Hozzávalók 4 főre:
2,5 dkg vaj

2 evőkanál olívaolaj
2 salottahagyma (vagy egy közepes vöröshagyma)
3 közepes burgonya
fél kg  fehérrépa (petrezselyem gyökér)
1 dl tejszín
8 dl húsleves (vagy víz)

2 körte
só, frissen őrt szerecsendió

ölt bors
frissen reszel

A zöldségeket meghámozom. A hagymát finomra aprítom, a krumplit felkockázom, a fehérrépát is apróra kockázom, vagy vékonyra szeletelem.
A vajat felolvasztom egy fazékban, hozzáadok 2-3 ek olívaolajat és üvegesre párolom rajta a finomra aprított hagymát, majd hozzáadom a fehérrépát, átforgatom, hogy a vaj-olaj keverék mindenütt bevonja és kevergetve dinsztelem 5-8 percig. Hozzáadom a felkockázott krumplit, felöntöm a húslevessel (vagy vízzel), sózom, borsozom és fedő alatt addig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. Blenderben (vagy botmixerrel) simára pürésítem, majd szitán átpasszírozom. Hozzáadom a tejszínt, reszelek bele kevés szerecsendiót és a meghámozott, apró kockákra vágott körte húsával tálalom.

Paradicsomos csicseriborsó főzelék

Mikor hét és fél éve elkezdtem gasztroblogot írni, huszon-egynéhány hasonló témájú blog létezett a magyar blogszférában. Ma közel kétezer van. Kitűnni csak az tud, aki valamit nagyon jól csinál. Mint például Feri, a főzelékes, aki nem beszél zöldségeket, hanem megfőzi. Mindet. 

Szatmári Ferenc agrármérnökből lett szakács és blogger, ma már minden napja a főzésről szól. Izgalmas ízpárosítások, eredeti ötletek, sok-sok zöldfűszer jellemzi Feri főzelékeit. Annak a korosztálynak, aki ilyen főzelékeken nő fel, nem lesz megosztó sem a kelkáposzta főzelék, sem a paradicsomos káposzta. Feri összes főzeléke sűrű, tartalmas, laktató és nem utolsó sorban lisztmentes, így glutén érzékenyek is bátran fogyaszthatják. 

Ma ferifőzeléket ebédeltünk, paradicsomos csicseriborsót. A most megjelent első könyveben sült zellerrel szerepel, nálunk ma zeller chips került a tányérra, de a blogján lévő változat is izgalmas, érdemes kipróbálni!

Hozzávalók 2 főre:

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

3 ek olíva olaj

750 gr főtt csicseriborsó (lehet 2 doboz konzerv is)

2 gerezd fokhagyma

1 kk őrölt római kömény

3 dl paradicsomlé (nálam házi ketchup)

pár csepp frissen facsart citromlé

2 dl csicseriborsó főzőlé vagy a 2 konzerv leve

1 dl víz

tálaláshoz zellerchips és friss zeller levél

Ha száraz csicseriborsót használok, azt minimum egy napra beáztatom, majd bő vízben, kanálnyi szódabikarbónával, kuktában puhára főzöm (ez kb másfél óra). Aki ezt macerásnak tartja, használjon készre főtt csicseriborsó konzervet (mint én most).

A finomra aprított hagymát az olajon puhára dinsztelem, megsózom, hogy hamarabb puhuljon. Ráreszelem a fokhagymát, hozzáadom a római köményt és a megfőtt csicseriborsót, a levével együtt. Ráöntöm a paradicsomlevet (házi ketchupot), a vizet és össze forralom. Sózom, borsozom, hozzá facsarom a citromlevet és 1-2 percig forralom. Tálalás előtt egy-két merőkanálnyi főzeléket késes robotgépben (blenderben, vagy botmixerrel) pürésítek, majd visszaöntöm az alaphoz, ezzel sűrítem a főzeléket. Elkeverem, összerotyogtatom és tálalok. Zeller zölddel díszítem, amire teszek pár zeller chipszet. Koriander zölddel még finomabb lenne.

Szatmári Ferenc – Főzelékes Feri

42 zöldségétel feltéttel és feltétlenül
Bookline Könyvek

2014.

120 oldal

3990.-Ft

Diós rozsos dnk gyökérkenyér

Október 16 a kenyér világnapja, amit pár éve meg is szoktunk ünnepelni. Idén Gondaanyuékkal kemencéztünk Érsekhalmán a Tájházban, ahová frissen pirított dióval és rozslisztekkel érkeztem, hogy diós rozsos kenyereket süssek (tavaly ezek készültek). Hagyományos (dagasztott) kovászos kenyeret Pásztói rozsos lisztből sütöttem (az alábbi fotón elöl a középső kenyér), 

készült még egy fehér kenyér, egy aszalt paradicsomos vekni, de nekem a két, dagasztás nélküli (dnk) gyökérkenyér ízlett a legjobban.

Hozzávalók 2 nagyobb gyökérkenyérhez:
35 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt

30 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt

35 dkg fehér tönkölyliszt
7 (maximum 11) g szárított élesztő
25 g só

1 teáskanál lágy, barna nádcukor

1 teáskanálnyi őrölt kömény

2 marék dióbél
8 dl langyos víz

Az eljárás kezdetben ugyanaz, mint a dagasztás nélküli kenyérnél: egy tálban elkeverem a lisztekkel a sót, majd hozzákeverem az élesztőt, hozzáadom a 4 dl vizet és szilikon lapát segítségével összeállítom a tésztát. Nem kell dagasztani, sem túl simára keverni, csak éppen nedvesedjen át a liszt. Letakarva (hogy ki ne száradjon), huzatmentes helyen (pld. a fűtetlen sütőben) kelesztem 10-12 órán át. Az idő leteltével bőven lisztezett felületre borítom a tésztát, elfelezem, majd mindkét darab tésztát nagyobb téglalap alakúra paskolom, rászórom az előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított diót és bejgliszerűen feltekerem, azaz hengerré formázom a tésztát, majd többször megcsavarom. Sütőpapírral bélelt tepsire teszem és hagyom pihenni letakarva egy órán át.

Bekapcsolom a sütőt 200 fokra (tudom, hogy a sütőm kb 20 perc alatt éri el a 200 fokos hőmérsékletet, így 20 perccel a kenyér 1 órás pihenési idő lejárta előtt kapcsolom be), teszek a sütő aljába egy edénybe forró vizet, majd betolom a kenyereket a sütőbe. 45-50 percig sülnek, míg szép színük nem lesz és az aljuk – megkopogtatva – kongó hangot nem adnak. 

A kemencében kb. 35 perc kellett nekik.
Még több fotó a kemencézésről a Facebook oldalamon.

Spenótos, gombás pappardelle kecskesajttal

Nemrég megint főztünk egy jót a METRO Gasztroakadémián. Bereznay Tamás és Gálicz István vezetésével készítettünk egy "Minden napi, de nem mindennapi menüt": friss pappardelle tésztát kecskesajttal és spenóttal, libamájat gofrival, zöld almával és krémes gyökérpürével, meg lisztmentes csokoládétortát (aminek a maradék tésztáját szuflé formákban sütöttük ki). A hangulatra most sem volt panasz, soha rosszabb hétfő délutáni programot! Minél gyakrabban van alkalmam részt venni egy-egy gourmet kurzuson, annál jobban élvezem. Itthon meg újra elkészítem a fogásokat, mert gyakorlás a tudás anyja.

Spenótos, gombás pappardelle kecskesajttal 

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg friss papardelle tészta

3 dkg vaj

1 fej vöröshagyma

50 dkg barna csiperkegomba

25 dkg friss bébispenót

2 dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

12,5 dkg krémes kecskesajt

só, frissen őrölt bors

A vajon megdinsztelem a finomra aprított hagymát, hozzáadom a felcsíkozott gombát, belereszelem a fokhagymát, sózom, borsozom és hagyom, hogy a gomba levet eresszen, majd megpuhuljon. Ha már majdnem jó, hozzáadom a megmosott bébispenótot, ami a hő hatására 1-2 perc alatt összeesik. Ráöntöm a tejszínt, hozzáadom a kecskesajtot és pár perc alatt, kevergetve, mártás sűrűségűre forralom, ez idő alatt a kecskesajt is beleolvad.

Közben lobogva forró, alaposan megsózott vízben 2-3 perc alatt al dente-re, azaz haraphatóra főzöm a tésztát, leszűröm, jól összekeverem a kecskesajtos, tejszínes, gombás, spenótos mártással, elzárom alatta a tüzet és fedő alatt hagyom 4-5 percig pihenni, hogy a tészta magába szívja az ízeket, majd tálalom.

A kurzuson készült még több fotó a Facebookon.

Kolbászos-sajtos napkerék

Pálinkakísérőnek sütöttem egy tanyabulira, az alapreceptet megspékeltem egy kolbászos-füstölt sajtos töltelékkel. Mire kettőt pislogtam, el is fogyott! A 28 cm-es tortaformámba legközelebb 60 dkg lisztből fogom sütni, hogy jobban kitöltse a formát, az alábbi adag inkább a 26 cm-es formába való.

Hozzávalók egy 26 cm-es tortaformához:

500 g liszt

4 g szárított, vagy 20 g friss élesztő

2,5 - 3 dl tej

10 g só

1 kiskanál cukor

2 evőkanál libazsír

A töltelékhez:

2 evőkanál libazsír

20 dkg füstölt (házi) kolbász, vagy szalámi

10 dkg füstölt sajt, reszelve

A kenéshez és díszítéséhez:

1 tojás

2-3 evőkanál mák (vagy szezámmag)

Felfuttatom az élesztőt: 2 dl langyos tejben elkeverem a cukrot meg az élesztőt és várok, míg felhabzik. A lisztet beleszitálom egy tálba, elkeverem benne a sót, majd a közepébe mélyedést készítek és beleöntöm a felfuttatott élesztőt. Hozzáadom a libazsírt, meg a maradék tejet és a tésztát jól kidolgozva, finom tésztává gyúrom. Meleg helyen, letakarva duplájára kelesztem, majd alaposan belisztezett felületre kiborítom és 5 egyenlő részre osztom, minden darabból labdaformát készítek és 10 percig pihenni hagyom, ez idő alatt a kolbászt nagyon apró kockákra vágom, és lereszelem a sajtot, majd mindkettőt négy fele osztom.

Az első tészta labdát kinyújtom (a tortaformától kb 3-4 cm-nél nagyobbra), vékonyan megkenem libazsírral, megszórom az apró kolbász kockák és a reszelt sajt egynegyedével, aztán kinyújtom ugyanakkorára a következő tészta labdát, ráhelyezem az elsőre, megkenem libazsírral, megszórom kolbásszal és sajttal és ezt addig folytatom, míg mind az 5 tésztalap kinyújtva egymásra kerül, a legfelsőre már nem kenek libazsírt és nem szórok semmit. A tésztából körbe levágok egy kb. 3 cm-es szegélyt, azt 4 egyenlő részre osztom és mindegyiket külön feltekerem rózsaformájúra, ezek a „csigák” kerülnek majd a tortaforma közepébe.

A rétegelt tésztakört 16 egyforma körcikkre vágom, a körcikkeket egyenként feltekerem, de nem úgy, mint egy kiflit, hanem úgy, hogy a tésztaháromszög egyik oldala mentén tekerem fel. A feltekert csigákat körben a kerek sütőformába helyezem úgy, hogy a szélesebb felük legyen kifelé, majd a sütőforma közepére helyezem a tészta szegélyéből tekert 4 tésztacsigát. Meleg helyen kelni hagyom, aztán felvert tojássárgájával megkenem, megszórom mákkal, vagy szezámmaggal, és 200 Celsius-fokra előmelegített sütőben sütöm 45 percig. Ha a sütés vége felé már elkezd túlságosan pirulni, akkor visszaveszem a hőmérsékletet 180 fokra és lazán letakarom alufóliával a tetejét, hogy meg ne égjen. A sütőből kivéve rácson hagyom langyosra hűlni.

Alaprecept, fázisfotók és formázási útmutató Limaránál.

Fetás bárányragu puliszkával

Ritkábban eszünk bárányt, mint szeretnénk. A „kötelező” húsvéti báránymenüt kivéve évente alig egyszer-kétszer jutunk fiatal bárányhúshoz. Pestiek előnyben, ott a török hentes, vagy a Mészársteak, ahonnan hoztam már én is grillezni való bordát, de a METRO áruházban is vettem már zsenge báránycombot. Birkahúst sokkal könnyebb felénk beszerezni (leginkább házi vágásból), a legjobb birkapörköltet minden évben Bárándon esszük a kenyérfesztiválon, de ha nem pörköltről van szó, a fiatal bárányt jobban szeretjük. Legutóbb a Kárpátok szívében, a Fogarasi piac tejcsarnokában kérdezte a juhsajt árus - miközben mérlegre vetette a pitének való ordát - hogy érdekelne-e bárányhús, aznap reggeli vágásból. Naná, hogy érdekelt, vettünk is egy negyed bárányt, az itthoni árakhoz képest nevetségesen olcsón. Egy részéből ragu lett, kicsit görögösre hangolva.

Hozzávalók 4 személyre:
80 dkg bárányhús (comb, vagy lapocka)
2-3 ek olívaolaj

2 fej hagyma
5-6 gerezd fokhagyma
pár levél friss zsálya
4-5 ág kakukkfű
1 paradicsom
1 paprika

só, frissen őrölt bors
2 dl vörösbor
10 dkg feta (vagy telemea) sajt

1-2 újhagyma zöldje
1 friss, piros chili

A puliszkához:

15 dkg kukoricadara
4 dl víz
ízlés szerint só

A húst feldarabolom. Az olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát és fokhagymát, hozzáadok egy aprított (hámozott) paradicsomot és paprikát, majd hozzáadom a húst. Hozzászórom a kakukkfű levélkéit meg az aprított zsályát, sózom, borsozom, ráöntök kb. egy deci vörösbort és lassú tűznél, lefedve, néha megkevergetve készre párolom (ha szükséges, pótolom a folyadékot pici vízzel).

Közben megfőzöm a puliszkát: felforralom a vizet, megsózom, beleszórom a kukoricadarát és folyamatos keverés mellett megfőzöm.

Tálaláskor rámorzsolom a ragura a feta (vagy telemea) sajtot,  megszórom az újhagyma felaprított zöldjével, kevés friss, vékonyra felszeletelt piros chilivel és kanalazok rá a puliszkából.

Jót enni jó, jót tenni jó!

Hallottatok már az Élelmiszerbankról?  Az Élelmiszerbank azzal foglalkozik, hogy az élelmiszeriparban és kereskedelemben jelentkező élelmiszer felesleget, ami minőségileg kifogástalan, de valamiért már nem eladható (pl. hamarosan lejáró termékek, húsvéti/karácsonyi szezonális áruk, stb.) összegyűjtik, és rászorulókhoz juttatják el. Így ezek a – teljesen rendben lévő, fogyasztható – ételek nem a kukákban végzik, hanem rászoruló emberek asztalára kerülnek. Annak köszönhetően, hogy nem veszik, hanem „mentik” az ételt, és jellemzően önkéntesek dolgoznak náluk, nagyon hatékonyan tudnak működni, 1 Ft működési költségből 30 Ft értékű élelmiszersegélyt tudnak előteremteni. 

Évente kb. 6000 tonna élelmiszert mozgatnak meg. Mint a legtöbb civil szervezetnek, nekik is fontos, hogy finanszírozni tudják működésüket. Az élelmiszerek tárolásához és szállításához raktárt és hűtőautót kell fenntartaniuk.

Idén októberben indítják el harmadszor az Együnk Egymásért programot, amibe szeretnének minél több sütni-főzni szeretőt bevonni. A program lényege, hogy aki bekapcsolódik, az főz, süt valamit, és a főztjét, süteményét adományért „cserébe” kínálja ismerőseinek, kollégáinak. 

A program mottója: "jót enni jó, jót tenni jó", mivel most a sütés-főzés, mások kínálásának és a finom ételek elfogyasztásának öröme párosul azzal, hogy mindez egy jó ügy szolgálatában történik: a programból befolyó adományokat arra költik, hogy minél több élelmiszercsomagot tudjanak eljuttatni szegénységben élőknek. 

Együnk Egymásért az Élelmiszerbank szervezésében éttermek, menzák és sütni-főzni szerető önkéntesek jelentkezését várják!

A programról bővebb információ, önkéntesek jelentkezése a www.elelmiszerbank.hu/egyunkegymasert oldalon.

Kemencében sült kenyérlángos

Negyedik alkalommal fűtötték fel a kedvemért a falu kocsmájának udvarán lévő kemencét, hogy süssek kenyeret a kaskantyúi falunapra és az a ragyogó ötletem támadt, hogy a kenyerek kemencébe vetése előtt sütnék a bográcsban főzőknek pár tepsinyi kenyérlángost.

Életem első kenyérlángosát Bárándon ettem, a Koroknai Porta udvari kemencéjében sütötte nekünk Béla, a házigazda, és alig győzte sütni, akkora sikere volt. Májusban már majdnem önállóan készítettem két tepsivel az edelényi tájház udvarán, amikor Babettel kemencéztünk. Zoli medvehagyma krémjét kevertem a tejfölbe amivel megkentem a tésztát, arra került jó sok lila hagyma, saját készítésű és füstölésű szalonna meg kolbász. Aki evett belőle, azóta is emlegeti. Most kolbász nem került rá, csak jóféle mangalica szalonna, olyan malacból, ami a szemünk előtt nőtt fel. 8 tepsivel készült és legalább akkora sikere volt, mint a vacsoránál feltálalt meleg kenyérnek.

Hozzávalók 2 nagy tepsihez:

50 dkg liszt

2-3 szem főtt, áttört krumpli

1,5 dl a krumpli főzővizéből

1 dl tej

2,5 dkg friss élesztő (vagy 7 g száraz)

12 g só

csipet cukor

2-3 evőkanál olaj

evőkanálnyi zsír a tepsik kikenéséhez

A tésztára:

1 nagy pohár tejföl (minimum 375 gr-os)

2 gerezd fokhagyma, reszelve (vagy kiskanálnyi medvehagyma krém)

csipet só 

3-4 fej lila hagyma, vékony karikákra vágva

apróra kockázott (mangalica) szalonna

A hozzávalókból lágyabb tésztát dagasztok, letakarva hagyom a duplájára kelni. 

A tepsikbe sütőpapírt teszek (biztos, ami biztos J), vagy kikenem vékonyan zsírral, majd zsíros kézzel belelapogatom a tésztát. Nekem a kemence mellett macerás lett volna sodrófával kinyújtani, de én a pizza tésztát is kézzel szoktam kilapogatni, így kicsit rusztikusabb a kinézete, helyenként picit vastagabb lesz a tészta, de úgy jó, ahogy van. A kemencébe vetés előtt nem kell különösebben keleszteni (a kemencében szépen megemelkedik).  Ha valaki sütőben süti, a sütőt elég akkor bekapcsolni, amikor a tepsibe kerül  a tészta.

A tejfölbe belekeverem a zúzott/reszelt fokhagymát, picit megsózom, a fokhagymás tejfölt rákenem a tésztára, bőkezűen megszórom a szeletelt  lila hagymával, majd a szalonna kockákkal és a forró kemencében/sütőben 20-30 perc alatt készre sütöm. Melegen, kockákra vágva tálalom. 

A kemence kenyérsütésre lett felfűtve, de a parazsat nem húztuk ki, csak hátra toltuk, úgy sültek a kenyérlángosok.

Babettnek köszönöm a receptet és az útmutatást, Dorkának, Erikának és Evelinnek köszönöm a segítséget!

Játék!

Nemszeretem nap a hétfő? Ha szerencséd van, a következőt szeretni fogod.
A METRO Gasztroakadémia a profi séfek után megnyitja kapuit a lelkes háziasszonyok és háziurak előtt is, az első Gourmet képzésre pedig felajánlottak egy kétszemélyes belépőt, amit akár Te is megnyerhetsz!
2014. szeptember 8.-án hétfőn délután, remek társaságban, egy csúcsfelszereltségű konyhában főzhetsz  egy minden napi, de nem mindennapi menüt, Bereznay Tamás vezetésével, amivel aztán elkápráztathatod a családod, meg a barátaidat. 

Ha szeretnéd megnyerni a két személyre szóló belépőt, jelezd hozzászólásban itt, a bejegyzés végén szombaton (szeptember 6) este 8 óráig. Vasárnap reggel a facebookon kiderül, ki volt a szerencse fia J

A helyszín: METRO Gasztroakadémia, 2041 Budaörs, Budapark, Keleti u.3. 

Az időpont: 2014. szeptember 8.-án, hétfő, 15-18 óra. Én is ott leszek :-)

Rumos szilva (nyers)

ÉP előző életében tengerész lehetett. Imádja a tengert, meg a rumot. Szerinte minden desszert jobb (legyen az sütemény, pohárkrém, lekvár, vagy bármi), ha meglocsolja egy kis rummal... A 80 fokos Stroh rum a kedvence (vadásszuk is mindenfele, mert vidéken nem egyszerű hozzájutni), de nekem az túl erős, jobban kedvelem a Baccardit, bár én leginkább befőzéshez használom. Rumba tettem el a szilvát is. Egyszerű, semmi macera, csak türelemjáték, mert állítólag úgy 3 hónap múlva lesz kész. Karácsony táján megkóstoljuk!

Hozzávalók:

félig érett szilva

házi vaníliás cukor 

rum (nálam Baccardi sötét)

csatos üveg

Besztercei szilvából lenne az igazi, de a próbaadagot  Blu Free szilvából  készítettem (a Stanley és President fajták keresztezéséből nemesített önporzó fajta). A szilvát gondosan megmosom, kimagozom, és elkezdem lerakni csírátlanított* befőttesüvegbe úgy, hogy egy sor felezett szilva, rá egy evőkanál házi vaníliás cukor**, újabb réteg szilva, újabb réteg vaníliás cukor, míg meg nem telik az üveg. Hagyom állni 2-3 órát, ezalatt a cukor elolvad, a szilva levet ereszt., Felöntöm rummal, úgy, hogy az ellepje a szilvák tetejét. Légmentesen lezárom (a gumigyűrűs, csatos üveg erre különösen alkalmas) és száraz, hűvös helyen érlelem 3 hónapig. Utána magában, bonbonba, fagyira, sütibe, bárhogy :-)

*az üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15- 20 percig. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

**Házi vaníliás cukrot úgy készítek, hogy 1-2 rúd vaníliát késes robotgépben összeaprítok fél kg cukorral (xilittel).

A legtutibb házi ketchup, sült paradicsomból

Minden évben főzök ketchupot, paradicsomos tésztaszószt. Néha ipari mennyiségű paradicsomléből. Tavaly már bográcsban nyomtuk ÉP-vel, mert abban gyorsabban felforrt és mivel nagy a párolgási felület, gyorsabban is sűrűsödött, de MOST találtam meg a tuti módszert, amivel kevesebb paradicsomból (ahogy a kertben érik), a lehető legkevesebb munkával isteni ízű, jó sűrű  ketchupot lehet készíteni és még a mosogatni való sem olyan sok, hogy hozzáfogni se legyen kedve az embernek.

Hozzávalók:
2-3 kg paradicsom
3 fej vöröshagyma (közepes méretű)
4 gerezd fokhagyma
1-2 evőkanál olívaolaj

ízlés szerint őrölt koriander, őrölt fahéj és zellersó (utóbbi opcionális)
só és frissen őrölt fekete bors
1 evőkanál (nád)cukor (vagy xilit)
1 evőkanál almaecet, vagy balzsamecet

A paradicsomokat vízszintesen félbe vágom és tepsire sorakoztatom. A hagymát, fokhagymát megpucolom, a hagymát darabolom és mindet a paradicsomokra szórom.

A tepsibe halmozott zöldségeket vékonyan meglocsolom olíva olajjal, tekerek rájuk borsot, majd a 180 fokra előmelegített sütőben jó egy órát sütöm (ha kezd karamellizálódni, már jó). 

A tepsi tartalmát leturmixolom (robotgépbe, blenderbe téve, vagy botmixerrel), majd szűrőbe öntöm és merőkanál segítségével átpasszírozom egy lábasba, hogy a szűrőben csak a (nagyjából száraz) paradicsom magok és héjak maradjanak.

A paradicsomszósz már így is kellően sűrű és igen finom, de most jön a fűszerezés: sóval, további őrölt borssal, némi zellersóval, pici őrölt fahéjjal és korianderrel (legutóbb még őrölt római köményt is tettem bele), egy evőkanál alma/vagy balzsamecettel, meg ugyanannyi cukorral vagy édesítőszerrel (hogy a paradicsom vadságát elvegyük).

Sűrűn kevergetve (vigyázat, bugyog!) felforralom, majd sterilizált* üvegekbe teszem, lezárom, fejtetőre állítom pár percig, majd száraz dunsztban hagyom kihűlni, utána irány a kamrapolc.

*az üvegeket: nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom 15- 20 percig. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

Innen az ötlet.

Rácsos virsli

Szeretek a Lidl-ben vásárolni*, sok minden van, amit rendszerint ott veszek meg. A panírozáshoz használt natúr corn flakes, a számunkra egyetlen ehető virsli (Dulano, nem olcsó, de legalább jó, még a Bűvös szakács virslitesztjén is jó pontszámmal végzett), a mascarpone, a tejföl (vödrös, Pilos), bio citrom, friss gyömbér, rucola és madársaláta mindig onnan kerül a hűtőnkbe. Amióta nincs Spar Kiskőrösön, a leveles tésztát is onnan veszem, meg a réteslapot, fehér lisztet, és még sorolhatnám. Ott vettem a rácsos virsli hozzávalóit is, melyet vendégvárónak sütöttem, pálinka mellé. Az ötletet a leveles tészta csomagolásán látott rácsos sütemény adta.

Hozzávalók:
mini virsli (21 db)

1 csomag készre nyújtott friss leveles tészta (250 g-os)

tésztarácsozó henger

20 g olvasztott vaj a tészta lekenéséhez

tésztarácsozó henger

A Lidlben megjelent egy jófajta, kb 8 cm-es baromfi virsli (a kedvenc sertés virslink kistesója), azt használtam (Dulano márkájú, 2 X 6 db van egy csomagban). Mindegyik virslibe, hosszába ejtek egy 2 mm mély bevágást, különben sülés közben ott reped, ahol neki tetszik.
A leveles tésztát kiterítem és nyomást kifejtve végig gurítom a kinyújtott tésztán a rácsozó hengert (különben csak mintát „rajzol” rá, nem vágja át a tésztát!), a rövidebb oldallal párhuzamosan, majd késsel kb. 3 ujjnyi csíkokra (vagy ahogy a virsli mérete megkívánja) szabom a berácsozott leveles tésztát. 

A csíkokat hosszában elharmadolom, kézzel kicsit széthúzom a tészta rácsot és beletekerem a virslit úgy, hogy a virslibe ejtett vágás alulra kerüljön, oda, ahol a tészta összeér és kb. 1 cm-en fedi egymást. Illesztéssel lefele sütőpapíros tepsire sorakoztatom a betekert virsliket, és a tésztarácsot megkenem olvasztott vajjal (azért nem tojással, mert attól összeragad és a tészta rétegek nem tudnak szétválni sülés közben). 

Betolom 220 fokra előmelegített sütőbe és addig sütöm, míg a rács kis színt kap.
Rácson hagyom ehetőre hűlni, de még langyosan tálalom.
Nem minden darab lett tökéletes, voltak csúnyán elrepedt példányok is, de hűlés közben a virsli repedése visszahúzódott és végül talán 2 „vállalhatatlan” példány akadt, amit azonnal bekóstoltunk Dorka lányommal, így nem kerültek a vendégek elé.

*Ez NEM egy szponzorált bejegyzés. Tényleg szeretek a Lidl-ben vásárolni :-)

Sajtos kalász

Hétvégi reggelire, vagy egy borozgatós-beszélgetős estére való. Még langyosan törjünk belőle egy darabot, és élvezzük az olvadt sajttöltelék ízét. Hogy milyen sajt való bele? Gyakorlatilag bármilyen jól olvadó fajta (az oázis pld. erre nem alkalmas).

Füstölt scamorza sajttal volt a legfinomabb.

Hozzávalók:
fél kg liszt

kb. 3,5 dl langyos tej (lisztfüggő, hogy mennyi folyadékot vesz fel)

1 kiskanál cukor

2,5 dkg friss, vagy 4 g szárított élesztő

5 evőkanál olaj

16 g só
20 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is)

5 dkg puha vaj

1 tojás a kenéshez

Egy deci langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt (kb. 10 perc alatt a tej tetején halványbarna hab képződik). A lisztet egy mély tálba szitálom, belekeverem a sót, beleöntöm az élesztős és majdnem az egész maradék tejet, majd az olajat és az egészből szép sima, az edény falától elváló, de puha tésztát gyúrok (ha szükséges, adok még hozzá tejet dagasztás közben).
A tésztát konyharuhával letakarom és huzatmentes helyen hagyom, hogy duplájára keljen. Amikor megkelt, elfelezem és cipókká formázom. A cipókból egyenként kb. 2-3 mm vastag téglalapot nyújtok, a kinyújtott tésztát megkenem a vaj felével és megszórom a reszelt sajt felével, majd úgy, mint a bejglit, föltekerem. Ugyanígy járok el a második tésztacipóval is, majd mindkettőt sütőpapírral bélelt tepsire teszem (egy tepsire egy tekercs fér el kényelmesen, keresztbe fektetve).
A tekercseket egy centinként éles késsel bevágom úgy, hogy az alja egyben maradjon és a szeleteket kalász formára kihajtogatom (egyet jobbra, egyet balra), majd bekenem a tésztát a felvert tojással.

200 Celsius-fokra előmelegített sütőben aranybarnára megsütöm, rácson hagyom kihűlni. Langyosan a legfinomabb.

Recept innen.

Slow food bajor sült csülök

„Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a romaiak”, a helyzet tehát megkívánta, hogy a második, Bajorországban töltött hetünk vége felé, az echte nürnbergi bratwurstok után csülök is kerüljön az asztalunkra.

Ha sürgős lett volna, előkapom a kuktát, de jobb ráérősen sütni, alacsony hőfokon, majd ha már puha a csülök, ropogósra sütni a bőrét. A  Gordon Ramsaytől tanult  trükk megint bevált, csak úgy ropogtattuk a bőrkét az ebédnél...

Hozzávalók 6 főre:
3 nyers csülök (kb 1 kilós példányok)

4 fej hagyma

6 gerezd fokhagyma

fél liter sör

só, frissen őrölt bors

nagy szemű só és olívaolaj

Előveszek egy akkora vastag és magas falú, lehetőleg öntöttvas edényt, amiben kényelmesen elfér a három csülök. A hagymákat megpucolom és fél centi vastagon felszeletelem, majd megágyazok a hagymaszeletekkel a csülköknek.

A csülköket megmosom, konyhai papírtörlővel megszárítgatom, majd éles késsel a bőrüket bevagdosom, vigyázva, hogy csak a vékony zsírréteget vágjam át, a húsba ne nyessek bele. Bőkezűen sózom, borsozom őket minden oldalukon, majd ráültetem a hagymaágyra. Köréjük dobom a felszeletelt fokhagymát és alájuk öntöm a sört (nem rájuk, mert azzal le is sodornám a felületükről a sót-borsot). Az edényt lefedem és betolom a 200 fokra előmelegített sütőbe, majd 20 perc után (ez alatt jól átforrósodik az edény), csökkentem a hőmérsékletet 110 Celsius-fokra.

3,5- 4 óra elteltével - amikor már vajpuhák a csülkök, egyenként kiveszem és kicsontozom őket, majd sütőpapírral bélelt tepsibe teszem úgy kiterítve, hogy az egész bőrfelület felülre kerüljön. 

Feltekerem a sütőt 250 fokra (ha van grillfokozat, akkor arra).
Az ekkor még puha bőrkét meglocsolom kevés olívaolajjal és megszórom nagyszemű sóval, majd visszatolom a tűzforró sütőbe, ahonnan pár perc után biztató hangokat (pukkanásokat) hallok, ami azt jelzi, hogy a bőrke bizony hólyagos-ropogós lesz, perceken belül! Ha már szép piros-ropogós, kiveszem a sütőből és hagyom pár percig ehetőre hűlni. Közben, a sütőedényben visszamaradt sült hagymás szaftból mártást készítek: botmixerrel pürésítem a hagymát, az egészet kissé beforralom, majd – ha szükséges – igazítok a fűszerezésén.
Párolt savanyú káposzta illik hozzá, meg sör. Sok. Utána szuszogás...