Sült, sajtos-morzsás szárzeller

Szeretem Hugh Fearnley-Whittingstall: River Cottage - Zöldséget minden napra! könyvét, telis-tele van kedvemre való receptekkel, sok közülük pofonegyszerű, az a fajta, aminek olvasása közben a homlokomra csapok, „hogy ez eddig miért nem jutott eszembe”. Ilyen ez is, amit Hugh Szárzellergratinnek nevez a könyvben és amit most egyszemélyes tálkákban készítettem.

Hozzávalók 4 főre:
1 csomag szárzeller

babérlevél
friss kakukkfű
diónyi vaj
kb. 200 ml zsíros tejszín (NEM főzőtejszín!)
pár evőkanálnyi kenyérmorzsa
pár evőkanálnyi erőteljes ízű kemény sajt (nálam érett kecskesajt és grana padano), finomra reszelve

só és frissen őrölt bors

A szárzellert megmosom, a leveleit és a külső szárakat levágom (és elteszem máshoz, előbbit azért, mert megbarnulna sütés közben, utóbbit azért, mert fás lehet, de sabaj, majd elhasználom alaplébe). A szárakat feldarabolom akkorákra, amekkorák az egyszemélyes sütőedényeim. A feldarabolt szárakat beleteszem a sütőedényekbe, a szárak közé egy-egy fél babérlevelet dugdosok, mindegyik szárba teszek egy-egy szál kakukkfüvet. Sózom, borsozom, rámorzsolom a vajat és mindegyik tálkába teszek úgy 3 evőkanál vizet. Lefedem alufóliával és betolom 180 fokra előmelegített sütőbe puhulásig (kb. fél óra), utána leveszem a fóliát, eltávolítom a babért és kakukkfüvet, mindegyik tálkába öntök kb 50 ml tejszínt és megszórom az egészet a reszelt sajttal összekevert kenyérmorzsával. Visszateszem a sütőbe még 15-20 percig, ameddig a morzsa aranybarnára pirul és tádááám! Mennyei!

Lecsókrémleves kolbászcsipsszel

Újjáéled a blog J Az utolsó bejegyzés óta kipipálhattam egy bakancslistát utat, megtettük a Kiskőrös - Lloret de Mar - Barcelona - Aix-en-Provence - Cannes - Velence - Kiskőrös utat (2 hét alatt, olyan autóval, amelyre már nem köthettünk biztosítást), majd írok róla, mert van mit. Hazaérve egyből belefutottam a FB hírfolyamomban karácsonyi dalba, "szilveszterezzen nálunk" felhívásba és síelős utazási ajánlatba, de könyörgöm, most jöttünk haza a nyaralásból, onnan, ahol még majdnem nyár van! Őszt akarok, sárguló leveleket, ezer rozsda árnyalatban pompázó lankákat és még sok napsütést (ehhez képest napok óta a szürke a legélénkebb színárnyalat az égen és Erdélyben - ahonnan a legszínpompásabb őszi domboldalak látványát várom november elején - havazott), de nem adom fel!
Kihasználom a kert idei utolsó ízes termését és az érett paradicsomokból és paprikákból lecsó krémlevest főzök. Kolbászcsipsszel. Életem legszebb nyarának emlékére.

Hozzávalók 4 személyre:
2 +1 evőkanál olívaolaj
1 nagy vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
3 paradicsom
3-4 zöldpaprika

1 evőkanál spanyol füstölt fűszerpaprika
3 dkg füstölt, paprikás kolbász
só és frissen őrölt fekete bors

A hagymákat megtisztítom és felaprítom, a paradicsomot, paprikát kicsumázom és kis kockákra vágom. A kolbászt vékonyan felszeletelem.

Egy edényben 2 evőkanál olívaolajon üvegesre pirítom a vöröshagymát, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd egy-két perc múlva a paprikát. Ha kezd puhulni, hozzáadom a paradicsomot, sózom, borsozom, ízesítem spanyol füstölt őrölt pirospaprikával (pimenton de la vera). Jól átkeverem, majd kis lángon, fedő alatt, néha megkeverve puhára főzöm. Mikor kész, botmixerrel  vagy blenderben pürésítem és szűrön, vagy kedvenc idei új kütyümön átpasszírozom, így megszabadulok a paradicsom és paprika héjdarabkáktól, a magvaktól.
Közben egy evőkanál olívaolajon, alacsony lángon kisütöm a kolbász szeleteket és levesbetétnek szolgálom fel.  Kadarkát, vagy kékfrankos sillert kínálok hozzá.

Dry ager – a húsérlelő

A marhahúst érlelni kell. Ezt azóta tudjuk, mióta első alkalommal kikerekedett a szemünk egy olyan steak kóstolásakor, ami érlelt húsból készült és ami ízében, állagában fényévnyire volt azoktól, amiket addig ettünk.
A hús éréséhez időre és megfelelő körülményekre  van szükség, de még mindig – főleg vidéken – kevés helyen lehet érlelt húshoz jutni.
A hagyományos száraz érleléses eljárás különlegesen porhanyóssá, ízében intenzívvé alakítja a húst, az érlelés során felszabaduló ízek és a fogyasztása keltette kulináris élvezet semmi mással nem vethető össze.
Egy-egy kisebb darab hús házi érlelésére kiválóan alkalmas az érlelőtasak, de nemrég megjelent itthon is az a külső megjelenésre időtálló, belül csúcs-precíziós mérnöki teljesítményt nyújtó, a kézművesség és a high-tech találkozásából született érlelő szekrény, a DRY AGER. 

Hát nem gyönyörű? A hús a csonton érik a szekrény belsejében 2°C-on 85%-os páratartalom mellett. A pontosan vezérelt elektronika akkurátusan szabályozza a DRY AGER DX 1000 hőmérsékletét, amely 0,1°C – fokonként állítható.

A páratartalom folyamatos szinten tartásáról az integrált HumiControl rendszer gondoskodik a 60%-90%-os tartományon belül.  A tökéletes és elvárt mikroklíma fenntartását az ideális mértékű légmozgás és folyamatos sterilizáció mellet, a külső hőmérséklet akár szélsőséges ingadozásai ellenére is a DX AirReg modul garantálja.

Az értékes beltartalom UV fény elleni védelmére az elegáns rozsdamentes acél keretű hőszigetelt üvegajtó lágy fémbevonatot kapott.A Dry Ager nem csak marhahús de szalámik, kolbászok, sonkák és számos egyéb húskészítmény érlelésére is alkalmas. 
Ha tökéletesen érlelt húsra vágysz, nincs más dolgod, mint elballagni egy olyan hentesboltba (pld. ide), ahol van Dry Ager, kiválasztod a neked tetsző darab húst, a névcímkére rákerül a neved és a hús bekerül az érlelő szekrénybe. 21 nap múlva érte mész és már sütheted is a tökéletes steaket. Így tettem én is.

Hogy a steak tényleg tökéletes legyen, nem árt egy kis segítség. Megéri!

Szedres, csokikrémes oreo torta sütés nélkül

Ez a torta az a fajta, amit elég 6 személyre is csak 17 cm-es tortaformában készíteni, mert annak ellenére, hogy magunktól egy szem cukrot nem adunk hozzá, elég tömény. Tömény élvezet, és még sütni sem kell. Készült már epres-pisztáciás változatban is, de egyértelműen ez a szedres vitte a prímet.

Hozzávalók egy 17 cm-es tortaformához:
300 g oreo keksz

100 g vaj

300 g jó minőségű étcsokoládé

400 ml 30%-os tejszín (NEM főzőtejszín!)

kis csipet só
250 g szeder

Az oreo kekszet késes robotgépben megdarálom (mindenestől), majd hozzáöntöm az olvasztott vajat és addig keverem a géppel, míg nedves homok állagú nem lesz. Kapcsos tortaformába öntöm a masszát és kanállal, vagy kézzel egyenletes vastagságúra lapítgatom a tortaforma alján és oldalán is, azaz egyenletesen kibélelem a tortaformát vele. Ameddig elkészítem a csokikrémet, beteszem a tortaformát a fagyasztóba, hogy dermedjen.
Egy keverőtálba teszem az aprított csokoládét (én 70% kakaótartalmú Callebaut csoki pasztillát használok), hozzáadok egy csipet sót (ez még jobban kiemeli a csokoládé ízét) és ráöntöm a majdnem forráspontig melegített tejszínt. 5 percig békén hagyom (ez azért fontos, mert így buborékmentes, sima lesz a krém), majd keverőlapáttal elkezdem kevergetni, és addig keverem, míg a csoki teljesen felolvad és egynemű, szép fényes krémet kapok (cukrász nyelven ez a ganache (ejtsd gánás), magyarul ganázs, vagy párizsi cukrászkrém). Előveszem a fagyasztóból a kekszalapos tortaformát, beleöntöm a csokikrém felét, kirakom szeder szemekkel a tetejét, majd ráöntöm a maradék csokikrémet és visszateszem a hűtőbe dermedni. 10-15 perc elteltével félig a csokikrémbe sülyesztem a szeder szemeket és legalább  2 órára hűtőbe teszem dermedni, majd a tortaformából kivéve tortatálra teszem. Szeletve tálalom, szedret adok mellé.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Ottolenghi citromos zellersalátája

Rajongok Yotam Ottolenghi receptjeiért, a jellegzetesen színes salátáiért meg különösen. Az első könyve, ami a kezembe került 2011 év elején a Plenty volt, oda voltam a szinte megszólaló ételfotókért és gyakorlatilag bármelyik ételét azonnal megkóstoltam volna annak ellenére, hogy egy szem hús nincs az egész könyvben. A Jerusalem című könyve még jobban tetszik, várom nagyon, hogy valamelyik itthoni kiadó is lásson benne fantáziát és megjelentesse magyarul.
Ha egy szóban kellene jellemeznem: inspiratív.  Lenyűgözően fantáziadús úgy is, hogy az esetek nagy többségében gyakorlatilag bárki számára elérhető, könnyen beszerezhető alapanyagokat és fűszereket kombinál. Az alábbi receptben az egyedüli különlegesség a szömörce (sumac), amit akár el is hagyhatunk, anélkül is valódi ízkavalkád ez a saláta. Üde, harsogóan friss, ízes, zseniális. Grillcsirkéhez ettük és imádtuk.

Hozzávalók 4 főre:
2 db húsos paprika (blondie, vagy kaliforniai)
2 evőkanál olívaolaj
1 citrom meghámozva,  1 cm-es kockákra vágva
1 csokor zeller levél, durvára vágva (vagy fél csomag szárzeller)
2 csokor zöldpetrezselyem, durvára vágva
2 nagy gerezd fokhagyma, aprítva

1 csokor zsenge újhagyma, felszeletelve
1 friss piros chili, apró kockákra vágva (kimagozva)
100 g magozott zöld olajbogyó, negyedelve
½ teáskanál szárított piros chilipehely
1 tk szömörce (sumac)
só és frissen őrölt bors

A paprikákat megmosom és koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges ízt kap, de grillezés hiányában a sütőben (grill fokozaton), vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, kerámialapos tűzhelyen meg feltétlenül használjunk több rétegbe hajtogatott VASTAG alufóliát, azon süssük, mert a sima alufólia ráég és nehéz letakarítani…
A paprika szárát igyekszem nem elégetni, mert annál fogva tudom könnyen mozgatni pucolás közben. Ha feketére sült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a húsa kicsit összeesik, a héja meg könnyen lejön. Megpucolom, kimagozom és előbb csíkokra, majd kockákra vágom a sült paprika húsát. Egy megfelelő méretű tálban összekeverem a felaprított petrezselyemmel és zeller levéllel (ha lett volna angol zellerem, az is mehetett volna bele), az aprított fokhagymával és chilivel, szeletelt újhagymával, negyedelt olajbogyóval és hámozott, kimagozott, kis kockákra vágott citrommal. Sózom, borsozom és megszórom a szömörcével, meg a chili pehellyel, meglocsolom olívaolajjal és jól összekeverem. Frissen az igazi, pár óra alatt kissé szottyos lesz. De az íze... J

Yotam Ottolenghi receptje alapján.

Szarvasgombás kacsamájkrém

Szombaton (2015 augusztus 15) Szarvasgomba Ünnep lesz Jásziványban, erre az alkalomra készítettem ezt a májkrémet, amit a reggel 9 órakor kezdődő "szarvasgombás reggeli" keretében meg is kóstolhatnak azok, aki ellátogatnak a rendezvényre. Szuperjó programok lesznek, aki teheti, jöjjön el!

Hozzávalók:

fél kg hízott kacsamáj
200 g vaj + 50 g a kész májkrém tetejére
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma

5 cl cognac, brandy, vagy calvados
só, frissen őrölt bors ízlés szerint
kb. 50 g friss szarvasgomba (most nyári szarvasgomba - tuber aestivum)

Egy méretes serpenyőben megolvasztok 100 g vajat, rádobom az aprított hagymát és a szeletelt fokhagymát, kevergetve üvegesre dinsztelem, majd hozzáadom a megtisztított, darabokra vágott kacsamájat. Tekerek rá borsot és fedő alatt addig sütöm, míg a májból villapróbára (szúrásra) nem távozik véres szaft. Hagyom zsírjára sülni, megsózom és kiszedem a serpenyőből. A visszamaradt pörkökre öntöm a konyakot és meggyújtom (flambírozom). Ha a lángok kialszanak, a serpenyő tartalmát is hozzáadom a sült májhoz és a maradék vajjal blenderben (így krémesebb a végeredmény), késes robotgépben vagy botmixerrel (így rusztikusabb a végeredmény) turmixszolom. Belekeverem a finomra reszelt szarvasgombát és ha kell, igazítok az ízén sóval, borssal. Alaposan elmosogatott, csatos befőttes üvegbe szedem, a tetejére öntök egy réteg olvasztott vajat, ez megóvja az oxidációtól és így tovább (2-3 napig) eláll (hűtőszekrényben!). Beteszem a hűtőbe dermedni, pár óra elteltével már fogyasztható pirítósra, vagy friss kenyérre kenve.

Házi fűszerkeverék sült oldalashoz

Időnként elkap a hév és sorban készítem a házi fűszerkeverékeket, a napokban mutatok is párat a „termésből”. Egyik legjobban sikerült darab az, amivel oldalast sütöttem.

Hozzávalók a fűszerkeverékhez:

1 evőkanál füstölt fűszerpaprika (pimentón de la vera)

2 evőkanál szárított oregánó

2 evőkanál szárított rozmaring 

2 evőkanál granulált fokhagyma

½ teáskanál őrölt színes borskeverék

1 teáskanál (parajdi) só

 Elkészítem a fűszerkeveréket: késes robotgépbe teszem a hozzávalókat, majd pulzáló mozgással nyomkodva az indító gombját, jól összekeverem. Nagyvonalúan beszórom vele a feldarabolt egy-másfél kilónyi sertés oldalast, a darabokat pici olívaolajjal kikent sütőedénybe sorakoztatom, öntök alá kb. 1 dl fehér (száraz) bort, letakarom alufóliával, és betolom a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe. 1 órán át sütöm (vagy ameddig vajpuha a hús), majd leveszem róla a fóliát és a saját szaftjával locsolgatva, időnként megforgatva szép pirosra sütöm. Egy könnyű salátával finom ebédünk volt.

A természet ízei a Kaba Farmon

A Szigetvártól Kaposvár felé  vezető úton, Mozsgó után egy kis zsákfaluban, Almáskeresztúron,  annak is a végén található a Kaba Farm. Alapítói, a guineai-magyar származású Lamine és svájci felesége, Simone az alkalmazotti mókuskerékből kitörve, a szabadságot jöttek megtalálni a zselici dombok között. A porta egykoron Lamine festőművész nagyapjáé volt, aki unokáját évekkel ezelőtt megajándékozta egy kis földdarabbal, amellyel tulajdonképpen útjára is indította a ma már virágzó gazdaságot.

 A Kaba Farmon Lamine és Simone tavasztól-őszig a kecsketejből lágy-, krém- és  érleltebb sajtokat, ősztől-tavaszig pedig húskészítményeket készít (pástétomot, kolbászt és szalámit) svájci, családi receptek szerint. 

A termékeiket helyben értékesítik, de rendszeres beszállítói pécsi éttermeknek, megtalálhatók számos rendezvényen, fesztiválon, helyi termékeket árusító piacokon. Fogadnak látogatókat a farmon is, ugyanis szeretnék megmutatni azt, amivel foglalkoznak.
Ma már több mint 70 állatból álló a kecskenyájuk, amelyből huszonhármat fejnek naponta meg.  A tejből pedig egyfajta, tartósítószert egyáltalán nem tartalmazó gyors érlelésű sajtot készítenek négyféle ízesítésben, valamint  kenhető sajtokat, kecskemozzarellát, camembert-t.

A Kaba Farm állomása a "Pannon Flavours” fantázianévre hallgató, dél-dunántúli és határközeli horvát termelőket összefogó projekt keretein belül létrejött  „Természet Ízei” élményútvonalnak. A projektről és az élmény útvonalakról bővebb infó itt olvasható.

A természet ízei a BioBia Portán

A Mecsek egyik gyönyörű kis falujában – Cserkúton - a Jakab-hegy oldalában, távol a város zajától, érintetlen környezetben találjuk a  Biobia Porta Pajta Szállót, hazánk talán egyik legegyedibb vendéglátóhelyét. Ha egyszerű szállásra vágysz, májustól novemberig, 15 fő számára matracszállást kínál a faluban a Pajta szálló. A Mézeskalács házikó erdei szállás, egész évben üzemel, 7 fő számára kínál hajlékot és felejthetetlen, gyertyafényes estéket. A közelében lévő Könyves ház pedig egy történész könyv és folyóirat hagyatékával, 5 fő számára kínál hajlékot, és „villanyos”. Lehetsz önellátó, főzhetsz magadra, bográcsozhatsz, kemencézhetsz, de ha csak vendég lennél, kérésedre a házigazdák őstermelői vendégasztalt biztosítanak. A hely szíve és motorja Dr. Németh Ibolya - Bia - aki oly sok mindent csinált életében, míg otthonra és önmagára talált Cserkúton.

A hely igazi különlegessége a konyha „szellemében” van.

Itt bárki garantáltan helyi és vegyszermentes alapanyagokból készült ételt kap, ugyanis a hozzávalókat a természet adja. Erdők-mezők ajándékából főznek, gombákkal, medvehagymával, bogyókkal, gazakkal, ehető virágokkal díszítik és vadítják az ízeket és a látványt. Jórészt hagyományos falusi ételeket kínálnak, csak mindegyikhez valami „gazt” is hozzáadnak. Folyamatosan figyelik mi terem a környéken, nyomon követik a növények sorsát, utánanéznek azok élettani hatásainak, s ez alapján készítenek felhasználásukkal ehető kollekciókat a vendégeik számára. Gazreggelit, gazebédet, gazvacsorát. Két társával együtt létrehozták a Mecsek Ökocsalit  - amivel bevallásuk szerint - az ízek életre kelnek!

Falusi vendégasztalt, ökobüfét kínálnak munkareggelin, konferencián, rendezvényeken, a büféjükben pedig minden helyi termék (a kávé meg a fahéj nem, - de az is fair trade).

Itt minden helyi - a kertből, az ólakból, a legelőről, a rétről, az erdőről, a halastóból... Szezonális - olyan gyümölcsöket, zöldségeket, gazokat, virágokat kínálnak, amik éppen érnek, vagy tartósítószermentesen eltettek télire. Kínálnak hagyományos és újdivatú ételeket, kukorica málét is és medvehagymás szendvicset is, klasszikus kőrözöttet és salátaboglárka virágos erdei salátát, vagy porcsinos gazsalátát. Italaik közt jó gyógyteákat és házilag készített divatos „iceteát" is találunk, meghökkentő, de finom zöld ivólét - akár csalánból is. 

A BioBia Porta Pajta Szálló állomása a "Pannon Flavours” fantázianévre hallgató, dél-dunántúli és határközeli horvát termelőket összefogó projekt keretein belül létrejött  „Természet Ízei” élményútvonalnak. A projektről és az élmény útvonalakról bővebb infó itt olvasható.

Dunakömlődi ponty halászlé

Nem vagyok egy nagy halászlé rajongó. Nem mondhatom, hogy nem szeretem, ha elém teszik,  megeszem, de nem szoktam megkívánni. A tartózkodó álláspontom valószínűleg azzal függhet össze, hogy itthon ritkán van alkalom másból főzni, mint szikes halastóban nevelkedett halból, az meg előfordul, hogy iszapízű. A dunai pontynak még a hús szerkezete is más, mint a tavi halaké, mert a Dunában a halnak állandóan úsznia kell a sodrás miatt és a folyó vízének köszönhetően az ízére sem lehet panasz. Legutóbb a horvát Kopácsi réten lévő Kormorán étteremben ettünk annyira finom halászlét, amire még én is azt mondtam, hogy ilyet bizony gyakrabban ennék! Épp egy izgalmas gasztrotúrán voltunk Dél-Baranyában. Jó pár éttermet, csárdát jártunk és ettünk-ittunk végig, mind-mind állomásai a „Pannon Flavours” elnevezésű projekt keretében létrehozott élménytúráknak, melyek célja a terület gasztro-turizmusának fellendítése.  A programban résztvevő éttermek alapanyag szükségletük egy részét a helyi termelőktől szerzik be és büszkén hirdetik, hogy helyi terméket használnak.

A halászlé készítésénél sarkalatos pont a fűszerpaprika minősége, mert a jó hal mellett, azon is múlik, milyen lesz a végeredmény. A Kormoránban is helyi paprikát használnak, aminek alapanyaga ott terem, ahol – igaz, a Duna túloldalán – az itthon nagy hírnévre szert tett és Aranyszalag minősítést elnyert bezdáni paprika is.
Hőség ide, vagy oda, csütörtökön halászlét kértem, ÉP meg is főzte bográcsban, az isteni fűszerpaprikával, paksi recept alapján.

Hozzávalók:

1,6 kg ponty hús

2 fej vörös hagyma

1 paradicsom

1 zöldpaprika

1 csípős cseresznyepaprika (vagy piros chili) 

4 evőkanál őrölt fűszerpaprika

2 liter víz

ízlés szerint só

A halat megtisztítjuk, a belsőségét félre tesszük. A halhúst patkóra vágjuk, és előre besózzuk.  A bográcsba rakjuk, hideg vizet teszünk rá, hozzáadjuk a megfelelő mennyiségű sót, belerakjuk a paradicsomot, a zöldpaprikát, a cseresznye paprikát és a leturmixolt vöröshagymát. Alágyújtunk és főzzük. Amikor elkezd forrni, akkor beletesszük a fűszerpaprikát, meg a belsőséget. Forrástól számítva 20 perc alatt készen van.  Fontos hogy ahány kiló hal van, maximum annyiszor 1.4 liter vizet lehet hozzá adni, hogy ne legyen híg.

Kézzel gyúrt, sós vízben főtt házi metélttel tálaljuk.

Kovács Sándor –  a paksi Fabro Pince borászának receptje. A halászlét meg is lehet kóstolni a Fabro Pincében, Pakson.

Ferdinánd tekercs

Enyhült a napokig tartó kánikula, lehet sütni, még mielőtt újra vörös riasztást adnának ki az egész országra.

Hozzávalók a tésztához:
0,5 kg liszt (tönköly fehérliszt, vagy BL55)
25 g friss élesztő
csipet só
80 g cukor
80 g puha vaj
1 tojás
kb 3,5 dl zsíros tej
½ vaníliarúd kikapart magjai
½ citrom reszelt héja
löttyintésnyi rum

A töltelékhez:
100 g puha vaj
1 kis üveg (2 dl) házi narancslekvár
2 ek jó minőségű, cukrozatlan kakaópor
A kenéshez: 1 tojás
A locsoláshoz: 2-3 ek cukor
2,5-3 dl tej és a vaníliarúd másik fele (kikaparva)

A tésztához kevés langyos, cukros tejbe felfuttatom az élesztőt, majd a többi hozzávalóval összekeverve (vigyázva, hogy a só ne érintkezzen közvetlenül az élesztővel) ruganyos tésztát gyúrok.
Amikor már nem ragad a tészta a kezemhez, dagasztótálba teszem, letakarom és huzatmentes, meleg helyen hagyom fél órát pihenni.
Amikor letelik a tészta pihenési ideje, lisztezett felületre borítom, sodrófával kinyújtom és megkenem a vajjal elkevert narancslekvárral, megszórom a kakaóval, feltekerem és másfél-két centi széles szeletekre vágom. Az így kapott csigákat sütőpapíros tepsibe helyezem, tojással lekenem és meleg helyen addig hagyom kelni, míg a csigák megtöltik a formát. 210 fokra előmelegített sütőbe tolom és 10 perc után csökkentem a sütő hőmérsékletét 180 fokra, összesen 22-25 percig sütöm. 5-8 perccel a sütési idő lejárta előtt kiveszem és meglocsolom pár evőkanálnyi langyos, cukros tejjel, amibe elkevertem a vaníliarúd másik felének kikapart magjait (ettől mennyeien puha, omlós lesz és sokáig friss marad).

Az én szépségeim kemencében sültek, Tukacs Roland receptje alapján.

Márfai kakukkfüves, gombás húsfalatok

Tudjátok, hogy mi a pecsenyefű? Én bevallom nem tudtam, hogy ez a kakukkfű népies neve. Pedig a kakukkfű az egyik kedvenc zöldfűszerem, használom is mindenféle pecsenyéhez. Azt mondják segíti az emésztést, zsíroldó, baktériumölő, köhögéscsillapító, görcsoldó.  És isteni ízt kölcsönöz nem csak pecsenyéknek!
A Tenkes-hegy déli oldalán, a Rozmaring mediterrán fűszerkertben is terem bőven. Kézzel gyűjtik és használják nem csak a Présházban, hanem a környékbeli éttermekben is, frissen és szárítva. Helyi termék. 

"Pannon Flavours” fantázianévre hallgat az a dél-dunántúli és határközeli horvát termelőket összefogó projekt, melynek célja a terület gasztro-turizmusának fellendítése. A projekt szervezői négy különféle élményútvonalat alakítottak ki, amely mentén végighaladva az érdeklődők megismerhetik azokat a baranyai – horvát oldalon az Eszék-Baranya megyei – és somogyi termelőket, akik helyi előállítású élelmiszereket, alapanyagokat kínálnak a nagyközönségnek, de csatlakoztak a programhoz azok az éttermek is, amelyek már korábbról vagy éppen a projekt keretében nyitottak a helyi termelőktől származó alapanyagok felhasználására. Mindez egy Magyarország és Horvátország közötti határokon átnyúló együttműködési program keretében, IPA pályázati támogatással jött létre.

Mindegyik útvonal konkrét tematika köré épül, így születettek meg az Aktív Gasztronómia, a Természet Ízei és a Vadregényes Ízek fantázianévre hallgató gasztroutak és az ezeket egységesen összefogó Dél-Dunántúli Gasztroútvonal, melynek egyik állomása a fent említett Rozmaring Fűszerkert. Nemrég bejártam a gasztroútvonal pár állomását és nagyon jó tapasztalatokat szereztem, jó szívvel ajánlom a térséget mindenkinek. De vissza a recepthez:

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg csirke- vagy pulykamellfilé, sertéskaraj, ill. olyan friss hús, amely jó hirtelen sütve

50 dkg kg csiperkegomba (esetleg +ízesítésnek 5dkg szárított erdei gomba)

5 dkg vaj

2,5 dl zsíros tejszín (NEM főzőtejszín!)

1 csokor (10-12szál) friss, vagy 1 kk szárított kakukkfű

1 db közepes méretű hagyma

só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A húst ujjnyi vastag szeletkre vágom, a gombát, hagymát megtisztítom, a hagymát felaprítom, a gombát felszeletelem. A vajat hússütő serpenyőben megolvasztom, a hússzeleteket csipetnyi sóval, borssal ízesítve átsütöm. Ha kész, kiveszem a serpenyőből és letakarva meleg helyen pihentetem, amíg a megmaradt zsiradékban az apró kockára vágott hagymát üvegesre hevítem, majd a felszeletelt gombával együtt megpárolom. Amíg a gomba párolódik, megmosom a csokor kakukkfüvet, lehúzom a levélkéket a száráról, deszkán késsel egyenletesre aprítom. A gombát lesütöm a zsiradékjára, ráöntöm a tejszínt, sóval, borssal és a kakukkfűvel ízesítem, majd felforralom. A hússzeleteket visszateszem a gombás szószba, és felforrósítom.

Rizzsel vagy krumplis krokettel körítem. Citrommal ízesített friss saláta vagy barack, körtebefőtt illik hozzá.

Tipp: a fűszeres gombás szósz rizzsel, önállóan is megállja helyét vegetáriánus ételként. A kakukkfüvet cserélhetjük zsályával, vagy tárkonnyal is, az utóbbit plusz pár csepp citrommal pikánssá tehetjük.

Nagypálné Hellényi Katalin gyógy,- és fűszernövény termesztő receptje.

Citrusos lazacsaláta

Kánikulai ebéd/vacsora, amihez még tűzhely sem kell, nem, hogy sütő, egy pohár jégbe hűtött pezsgő meg egyenesen kötelező hozzá.
Az alapanyagokért csak a helyi kedvenc üzletembe kell elmennem (az, aminek a Mautner Zsófi az egyik arca). Zsófival amúgy naponta találkozom (ugyanis van a bejáratnál egy ember nagyságú Zsófi-Széll Tamás tábla), ő mindig mosolyog, én meg mindig „szia Zsófi”-val lépek be a boltba...  Na, nem fényezem tovább a négybetűs áruházat, de tény, hogy szeretek ott vásárolni és ehhez a salátához még a friss kaprot és a Kiskőrösön máshol nem beszerezhető bio citromot is megkapom. A füstölt lazac amit árulnak meg az egyik legízletesebb fajta, amit itthon elérhető áron, pláné vidéken be lehet szerezni.

Recept nincs, ugyanis nincs más teendő, mint időben behűteni a száraz pezsgőt, felbontani a füstölt lazacos csomagot, ízlésesen elrendezni egy tálon filézett citrom és vörös grapefruit gerezdekkel felváltva, rászórni a száráról letépkedett friss kaprot, reszelni rá egy keveset a jól megmosott bio citrom héjából, tekerni rá pici színes borsot és meglocsolni pár csepp citromlével, meg olívaolajjal. Ennyi! Várjuk az enyhülést...

Szőlőszemekkel töltött sajtcsemege

Az alábbi remek borkorcsolya receptje a Siklósi Gasztrohölgyek Egyesületének tagjától, Borosné Tihanyi Györgyitől származik, onnan, ahol mediterrán jellegű szőlőterületekről csodás fehér, rozé és vörösborok készülnek. De Siklós nem csak a borról híres. A Csukmadűlőben készül a Mennyei Rétes, a Harkányi úton a Báthori Méhészetben generációk óta kiváló méztermelés folyik,  az Arany János utcában pedig klasszikus kézműves csokoládéburokba zárják a borok és párlatokhoz hangolt különleges ízeket és fűszereket a Kakas Bonbon Manufaktúrában. Mindezek helyi termékek, melyek a Pannon Flavour program keretében,  a határokon átívelően népszerűsítik a minőségi, hagyományos és regionális ételeket.

Hozzávalók:

10 dkg lágy ízű kéksajt  

10 dkg reszelt sajt (pld. Edami)

15 dkg krémes kecskesajt

2  lap zselatin

2 dl tejföl

25 dkg nagyszemű szőlő

1 dl tejszín

a tálaláshoz balzsamecet, szőlő és dió

A kéksajtot és a kecskesajtot villával szétnyomkodom és összekeverem a reszelt sajttal.  A lapzselatint higed vízbe áztatom 5 percre, majd jól kinyomkodom, feloldom a langyosra melegített tejszínben, majd ha szobahőmérsékletűre hűlt, a sajtokhoz adom. Hozzákeverem a tejfölt és az elfelezett, kimagozott szőlőszemeket. A masszát fóliával kibélelt formába öntöm, elegyengetem, kicsit odacsapkodom (hogy távozzanak az esetleges légbuborékok) és hűtőszekrényben hagyom pár óra alatt jól megdermedni. Fogyasztás előtt ujjnyi vastagra felszeletelem, a szeleteket  balzsamecettel díszített tálaló tálra teszem, szőlőt (és diót) adok mellé.

Pekándiós clafoutis

A clafoutis (ejtsd klafuti) Limousin tartományból származó klasszikus francia édesség, amelyet hagyományosan nagy szemű, fekete cseresznyével készítenek, de ha lejár a cseresznye szezon, más gyümölccsel is érdemes megsütni. Egy vegyes gyümölcsös – pekándiós változatba belesütöttem az épp itthon lévő maradék meggyet, barackot és szilvát.  A pekándió kellemes textúra váltást jelent a selymes állagú pitében és igazán jól kiegészíti a gyümölcsök ízét. Itt vettem, kimérve, ahogy az utóbbi időben minden olajos magvat és aszalt gyümölcsöt. Jó forgalmú bolt lévén mindig friss az árú és tetszik, hogy ha valamiből nekem épp 3 deka kell, nem kell hónapokkal korábban előre csomagolt 10 dekát megvennem.

Hozzávalók 4 adaghoz:
kb. 35 dkg gyümölcs: barack, meggy és magvaváló szilva, vegyesen
2 tojás
1 tojássárgája
3 dl tejszín
4,5 dkg liszt
diónyi vaj
5 dkg cukor
csipet só
1tk (házi) vaníliakivonat

a tetejére pár szem pekándió
a tálaláshoz: porcukor

A tojást és a tojássárgáját fehéredésig keverem a cukorral és a a csipet sóval, hozzáadom a lisztet, és csomómentesre keverem. Apránként hozzáöntöm a tejszínt, hozzáadom a vaníliakivonatot és kézi habverővel egy sűrű palacsintatészta állagú masszává keverem.Négy egyszemélyes pitetálat (vagy egy nagyot) kivajazok. A megmosott gyümölcsöket kimagozom, feldarabolom és lerakom a tálba, ráöntöm a masszát, a tetejére helyezek pár szem pekándiót és betolom az egészet a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe. Kb. 35-40 percig sütöm, amíg aranysárgára sül, és már nem remeg. Langyosan tálalom, porcukorral meghintve. Vanília fagylalttal még finomabb!

Zsófi receptje volt az alap, de mivel nálunk nem igen van itthon tej, a receptben szereplő tej mennyiséget is tejszínnel helyettesítettem.

Cukkini ropogós, sütőben sütve

Terem a cukkini a kertben, mint a bolond. Ma 8 adag főzeléknek valót tettem a fagyasztóba, ebédre pedig a legzsengébb példányokból helyes kis korongokat sütöttem. Sütőben. Semmi zsiradék. Eredetileg tápióka keményítővel akartam összefogni a masszát, de a csicseriborsó liszt hamarabb a kezembe akadt, így az került bele. Érdemes bátran fűszerezni.

Hozzávalók:
1-2 cukkini (mérettől függően)

1 sárgarépa

1 fej vöröshagyma finomra aprítva

2 gerezd fokhagyma

10 dkg cheddar sajt, reszelve

1 csokor friss bazsalikom, aprítva

2 ágacska friss kakukkfű levelei

2 nagy, vagy 3 kisebb tojás

pár evőkanál csicseriborsó liszt

tengeri só és őrölt fekete bors

1 citrom reszelt héja

A cukkinit megmosom, lereszelem és besózom. Kb fél órát magára hagyom, majd kinyomkodom, a levét kidobom. Egy tálban összekeverem a lereszelt sárgarépával, tojással, apróra vágott zöldfűszerekkel, zúzott fokhagymával, reszelt cheddar sajttal, citromhéjjal és apróra vágott hagymával. Sózom, borsozom és csicseriborsó liszttel igazítok az állagán. Ne legyen kemény, de folyós sem, inkább kellemesen lágy.
Nedves kézzel gombócokat formázok a masszából, sütőpapíros tepsire teszem, majd a kezemmel korongokká lapítom őket és 180 fokra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt  aranybarnára sütöm. Fokhagymás joghurttal, zöld salátával könnyű ebéd, vagy vacsora.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Lazac rillette

ÉP imádja a füstölt lazacot. Én is szeretem, de szívesebben eszem kenhető vagy darabos halkrémnek elkészítve, mint natúrban, csak citrommal meglocsolva.
Ha rilette készül belőle, 20 dkg lazacból 6 ember is jóllakik reggelire, vagy akár 8 emberre is elegendő előételnek, házi kenyérből készült pirítóssal tálalva.

Hozzávalók:
20 dkg füstölt lazac

20 dkg natúr sajtkrém (ehhez a tömlős ömlesztett sajt is megteszi)

1 kis fej salotta, nagyon apróra vágva

1 kis csokor friss kapor, aprítva

fél citrom reszelt héja és frissen facsart leve

frissen őrölt rózsabors, ízlés szerint

A lazacot egészen apróra vágom, majd összekeverem a salotta hagymával, kaporral, citromhéjjal, citromlével, sajtkrémmel és rózsaborssal. Legalább 2 órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek, majd (házi kenyérből készült) pirítóson tálalom.

Dél-Baranyai barangolás

Szoktatok úgy pár napos utazást tervezni, hogy mélyebb betekintést nyerjetek az adott régió gasztronómiájába? Mi nemrég ezt tettük. Ellátogattunk Dél-Baranyába, megnéztük mit tudnak manapság a helyi csárdák, pincék, éttermek, és még a határon túlra is átruccantunk körülnézni.

Az első állomás a  villánykövesdi Fülemüle csárda volt. Bevallom, az utóbbi időben nem sok jót olvastam csárdaebédekről, de ahogy beléptünk, máris kellemes meglepetés ért: a hely szinte tele volt. A beltér igazán hangulatos a látszó gerendás fafödémmel és a teljes falfelületen tapétaként megjelenő fotómontázzsal, amit fellelt, régi életképekből és sváb környezetet ábrázoló fotókból állítottak össze. Igazán különleges, teljesen odavoltam érte.

A csárda 150 éves múltra tekint vissza, 2010-ben egy nagy felújítás után nyitott újra és a sváb világ hangulatát, hagyományait képviseli a mai napig.  A hely tulajdonosa, Ledő Balázs elmesélte, hogy részesei annak az EU-s kezdeményezésnek, aminek célja, hogy a helyi éttermeket  összehozza a helyi termelőkkel, így ők a túrót, tejfölt, sajtot, házi füstöltárút, vadhúst és egyéb húskészítmények a környékbeli termelőktől szerezik be, a zöldfűszerek a saját fűszerkertjükben teremnek, a primőr zöldségeket a helyi, illetve a pécsi piacról vásárolják. Szezonális, svábos konyhát visznek, hagyományos fogásokkal, modern felfogásban elkészítve.

Előételnek füstölt finomságokat kóstoltunk helyi termelőktől, helyben sütött kemencés burgonyás kenyérrel, saját kerti zöldségekkel (a füstölt sonka különösen jó volt!) Ezt követte a spárgakrém leves, majd egy igazán finom halétel: dunai szürke harcsa zsenge zöldborsó pürével, spárgával. Az omlós húsú, kellemes ízű folyami hal után már úgy éreztem, hogy jól laktam, de következett még egy isteni rozmaringos kacsacomb lila káposzta pürével, újburgonyával, kár lett volna kihagyni. A helyi „folyékony gyümölcsök” – egy helybéli őstermelő gyümölcslevei, meg a ház rozé bora kellemesen kísérték az ebédet, melyet kávéval zártunk. Hogy lemozogjuk az ebédet, rövid sétát tettünk Villányban a pincesoron, de nem egy hagyományos pincébe, hanem a modern berendezésű 7773 borbárba tértünk be egy rögtönzött borkóstolóra. A villányi borokban most sem csalódtunk, a kóstoltak közül az Alamuszi volt a kedvencem.

Késő délután átbuszoztunk Baranya horvát oldalára, a Kopácsi rétre, mely nagyjából 30 km-re van Villánytól. A Drávaszögben elterülő, változatos élőhelyeket magába foglaló természetvédelmi terület rabul ejtő, annyira szép. Ezen a vidéken torkollik a Dráva a Dunába, hihetetlenül gazdag a hal és madárvilág, a tájból végtelen nyugalom sugárzik.
A Kopácsi rét több napot is megér, nekünk pár óra jutott belőle, de biztosan visszatérünk még sétálni a több kilométernyi fahidakon.

A legjobb vacsorahely a Kopácsi réten kétség kívül a Kormorán étterem, a rusztikus berendezésű csárda, ahol kihagyhatatlan a halászlé, meg a csíptetős ponty, amiért magyarok és horvátok egyaránt visszajárnak.  Nem vagyok egy halászlé fan, de a Kormorán halászleve egészen különlegesen finom volt. Kizárólag frissen, rendelésre készítik, aki halászlét rendel, annak bizony 50 percet kell várni az ételre, amit a kerti pavilonban főznek kis bográcsokban, fával tüzelve alá. Pontyból, harcsából és csukából főzik passzírozás nélkül, a hagyma is nyersen kerül bele, csak apróra vágva, nem dinsztelve. Adnak hozzá még kevés paradicsomot és fejenként egy evőkanálnyi helyi fűszerpaprikát, mely külön is megérne egy misét... csak annyit róla, hogy szemben, a Duna túloldalán lévő bezdáni fűszerpaprika nyerte el idén itthon a legjobb fűszerpaprikának járó Aranyszalag minősítést. 

Míg főtt a halászlé és sült a csíptetős ponty, miután kigyönyörködtük magunkat a bográcsok körül és megfogadtuk, hogy legközelebb nem hagyjuk otthon a szúnyogriasztót, végigettünk egy beljei hidegtálat: megkóstoltuk a baranyai kulent (a legjobb, amit valaha ettünk), a helyi füstölt szalonnát, baranyai kolbászt és sajtokat, leöblítettük egy pohár méltán híres Grasevina-val (olaszrizlinggel). A halászlé tésztával érkezett és utána muszáj volt megkóstolnunk a Čobanacot is, a vadhúsból és borjúból készült gulyást. A két és fél órán át sülő csíptetős pontyból már csak csipegettünk, az isteni csokoládétortának meg nem tudtunk ellenállni.

Az éjszakát Csúzán töltöttük, a Piros csizma Panzióban. Odaérkezésünkkor épp a májusfa kitáncolását ünnepelték, szerintem ott volt az egész falu, olyan pezsgő volt a hangulat, mint egy jó lakodalomban, de ennek ellenére a szobákban csend volt, kellemesen hűvös, a belső udvarban késő éjszakáig jót beszélgettünk. Reggel gazdag baranyai reggeli várt házi készítésű finomságokból, a sült kolbászt azóta is emlegetjük. 

Délelőtt ellátogattunk a Kollar pincészetbe, ahol isteni vadszalámival, házi pogácsával és finom sajtokkal vártak minket, na meg egy impozáns borsorral. A Kollár család nem csak borászkodik, szállást és ételt is kínálnak vendégeiknek, sok kerékpáros szállóvendégük is van, akik végigbringáznak Európán, Isztambul fele tartva. 

Dél körül visszautaztunk Pécsre és bejártuk a Zsolnay negyedet. 

A Zsolnay Kulturális Negyed a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt keretében valósult meg és két év alatt új életre kelt a Zsolnay Porcelánmanufaktúra 5 hektáros területe. A negyed négy részre tagolódik:  a Míves negyedben kapott helyet a  Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos kiállítás, az egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítás, a Sikorski-házban pedig a Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézművész utca üzletsora. Az Alkotó negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és fesztiváloknak. A Gyermek és Családi negyed központi elemei a Planetárium, a Pécsi Galéria és a megújult Bóbita Bábszínház, míg az Egyetemi negyedben a Pécsi Tudományegyetem több kara kapott helyet. Nem is tudják a pécsi egyetemisták, mennyire szerencsések… 

Ott jártunkkor épp a Zsolnay piknik zajlott, a szabadtéri színpadon jazz zenekar játszott, ha kedvünk tartotta volna, akár bérelhettünk volna takarót, amire leheveredhettünk volna a fűre valamelyik fa árnyékába, hallgatni a zenét, bámulni az eget… De nem piknikeztünk, hanem betértünk a 2012 júniusában megnyílt Zsolnay étterembe ebédelni. Az éttermet mindenkinek ajánlom,  megér egy külön látogatást, egyszerűen lenyűgöző. 

A beltér elegáns, az üvegfalon keresztül akár a konyhába is beleshetünk, a terasza kockás abroszos, tiszta mediterrán feeling a kis fűszerkert szomszédságában.
Balogh Csaba étterem vezető tökéletes házigazda volt és úgy mesélt a Zsolnay családról, hogy az volt az érzésem, filmen látom a történeteket. A Zsolnay étterem is részese a kezdeményezéshez, melynek célja, hogy összehozza a helyi termelőket a helyi éttermekkel,  ennek szellemében húsáruikat a közeli Légrádi Húsüzemből, a tejtermékeket a Szigetvári Biófarmról, a borokat a környék pincészeteitől szerzik be.

A menü és borsor izgalmas volt, a szerviz pedig tökéletes.

Erős kezdést ígért a szárított paradicsomos kecskesajt tarte rukkola salátával, amit egy igazán különleges (és gluténmentes) sült burgonya krémleves követett, mangalica szalonnával, mustáros tejföllel. A svábos, konfitált kacsacomb házi káposztás suff nudlival egyszerűen tökéletes volt, az i-re a pontot a(z amúgy szintén gluténmentes) málnás csokoládétorta házi, fahéjas tejfölfagylalttal tette fel, na meg a hozzá kínált mecseknádasdi Hetényi pincészet 2006-os likőrbor, ami vetekedett a legjobb sherryvel.
Érdemes figyelemmel kísérni az étterem facebook oldalát, időnként tematikus élményvacsorákat adnak, barátságos áron. Az sem fog csalódni, aki valamelyik állandó kiállítás megtekintése után akár csak egy kávéra és sütire tér be a Zsolnay kávéházba.  

Ígérik a régióban a kerékpár turizmus fejlesztését, ami duplán jó: két étterem/pince/csárda és település között le lehet mozogni az elfogyasztott kalóriákat és a tájban is lehet tekerés közben gyönyörködni. Visszatérünk még, akár kerékpárral!

A program a Pannon Flavours horvát-magyar projekt keretében valósult meg. Külön tiszteletre méltó, hogy civilek  és vállalkozások összefognak és ajánlják egymást, meg biztatják a hozzájuk betérő vendégeket, hogy bátran keressenek fel más (akár konkurens) vállalkozókat is. Dél-Baranyában mindezt nem csak egy-egy településen belül teszik, hanem kiterjedt régió szinten, az országhatáron is átnyúlva. Van remény!

A hulala NEM TEJSZÍN!

Ha kell, minden nap világgá kiáltom: a hulala NEM TEJSZÍN! Bocsánat, de allergiás vagyok arra, hogy sokan azt hiszik, a margarin = vaj, a főzőtejszín, a hulala és társaik = tejszín, meg azt, hogy csöpögtetett joghurtból, vagy bolti tejfölből lehet mascarponét készíteni otthon...

A Facebookon tagja vagyok néhány sütős-főzős csoportnak és a minap kisebb palotaforradalom zajlott mikor az egyik tortás csoportban valaki megkérdezte, hogy értem, hogy a hulala nem tejszín? Most akkor rakjunk rendet tejszín vs hulala fronton.

A tejszín a tej fölözésével készül, így zsírtartalma lényegesen magasabb, mint a tejé (a habtejszínek zsírtartalma harminc százaléknál kezdődik, de a jó minőségű tejszín zsírtartalma 40-45%).

A növényi habok attól, hogy tejfehérjét tartalmaznak, nem nevezhetők tejszínnek, mert nem is azok! Habkrémnek, cukrászhabnak, vagy mittudoménminek hívják őket. A bennük lévő zsiradék általában pálmazsír, vagy más növényi olajból gyártott zsiradék, amit hidrogénezéssel állítanak elő, a folyékony halmazállapotú zsír ennek az eljárásnak köszönhetően lesz szilárd (zsiradékra azért van szükség, mert az teszi tartóssá a habot). Sokan – főleg a megrendelésre dolgozó „házi” tortakészítők - előnyben részesítik...míg az átlagos (30% zsírtartalmú) tejszín könnyebben összeesik, a hulalába nem kell zselatin, áll magától mint a cölöp, szállítható, hosszabb a szavatossága na és olcsó. Sokkal olcsóbb, mint a valódi tejszín, cserében viszont transzzsírsavat tartalmaz, íze pedig nyomába sem ér a tejszínének. Cukrozott változata rémesen édes és mindegyik filmréteget hagy a száj nyálkahártyáján, ami kellemetlen érzés, mondjuk erről könnyű felismerni...
De nézzük a hulala összetevőit (mivel élelmiszerről van szó, az összetevők csökkenő mennyiségi sorrendben vannak felsorolva): víz, hidrogénezett növényi zsíiradék (26%), cukor (11%), tejfehérje, stabilizátor: szorbitol szirup (E420ii), hidroxipropil cellulóz (E463). Emulgeáló szerek: zsírsavak mono- és digliceridjeinek mono és diacetil tartársav észterei (E472e) szója lecitin (E322), zsírsavak mono- és digliceridjeinek tejsav észterei (E472b), só, aroma, színezék: béta-karotén (E160a). Ezt tényleg mind meg kell enned? Még a tejfehérje diétát tartóknak sem jó, mert van benne tejfehérje...
A dobozos tejszínekben ehhez képest csak tejszín és karragén van, utóbbi azért, hogy a zsírt és vizet összetartsa, megakadályozza, hogy az emulzió szétváljon. Ennyi. Minél magasabb a tejszín zsírtartalma, annál keményebb habot lehet belőle verni.
Szóval nem összetévesztendő a kettő, mert nagyon nem ugyanaz.


Ezt a bejegyzést a FB oldalamon egy nap alatt több, mint tizenötezren olvasták el. Érdemes megnézni a hozzászólásokat is. Hál’Istennek nem vagyok egyedül.

Kép forrása.

Legyen már jó idő!

Hétvégén alaposan melléfogtak a meteorológusok, az egész napos esők elmaradtak, így végül szuperjó hétvégénk volt kemencézéssel, kirándulással, lillafüredi pisztrángebéddel, noszvaji glampinggel. Egy valami hiányzott nekem a hétvégéből – a grillezés. Ma reggel a kezembe akadt a húsvéti bárányból félretett bárányborda, így még inkább erősödött a vágy… pedig pocsék idő van és akkora szél, hogy még várnom kell a tűzgyújtással.

Szerencsére a bárányborda tud várni. Vágás után, azon frissiben vákuumtasakba tettem, amiben a hús – fagyasztás esetén is – sokáig megőrzi frissességét, nem színeződik el és sokáig megtartja ízét, zamatát.
Sokaktól megkapom, hogy vákuumozni nem olcsó. Persze, a vákuum tasak többe kerül, mint egy nylon zacskó, és én csak olyat használok, ami garantáltan biszfenol-A-mentes, ólommentes, polietilén-mentes és ftalát-mentes – azaz amiből hőkezelés során is biztosan nem oldódik semmiféle káros anyag az élelmiszerbe. Ilyen vákuumzacskóban tárolva a bordát  biztosan nem volt hiábavaló a húsvéti bárányunk halála és holnaptól talán már jobb idő lesz, lehet végre grillezni!

Grillrácson készült báránybordában még mindig ez a kedvenc. Vákuumtasakban meg ez.

Gluténmentes cantuccini

A cantucci (vagy kicsinyítő képzős formája a cantuccini) ropogós-keményre kétszer átsütött, édes desszertborba (az olaszoknál Vin Santo-ba), kávéba, vagy tejbe mártogatni való toszkán mandulás keksz, amit normál esetben búzaliszttel készítek, de mivel épp gluténmentes diétát vagyok kénytelen tartani és nem akartam kimaradni a „jóból”, megsütöttem gluténmentes változatban. Nincs benne egy szem búzaliszt sem, maglisztekből és egy kevés barna rizslisztből készült  mogyoróval, mandulával és aszalt áfonyával (a magliszteket, aszalt áfonyát és magvakat az új kedvenc helyemen vettem, a Nagyvásárcsarnokban).
Évekig nem használtam répacukrot, de még nádcukrot sem, vettem a drága és divatos null glikémiás indexes eritritet, xilitet meg xukrot, amitől egyszer csak besokallt az emésztőrendszerem és elkezdett „diétás történéseket” (értsd hasmenést) produkálni, úgy hogy vissza a természethez, azaz a mezei cukorhoz, amiből eleve olyan keveset használunk, hogy attól nagy bajunk nem lesz, az épp divatos (mű)édesítőszerekről meg egymás után bizonyosodik be, hogy meg sem olyan csodaszerek, mint azt megjelenésükkor propagálták.

Ez a fajta keksz az első sütés után bizony morzsolódik, nem egyszerű felszeletelni, pedig még melegen vágtam fel. Sebaj, a „hulladékot” külön raktam és megettük kekszmorzsa helyett vanília fagyival, némi tejszínhabbal és az első idei eperrel.

Hozzávalók kb. 30-35 szelethez:
200 g törökmogyoró liszt

150 g gesztenyeliszt

70 g barna rizsliszt

12 g (egy csomag) sütőpor

csipet só

130 g cukor

3 tojás + 1 a kenéshez

15 ml vanília esszencia

50 g olvasztott vaj

100 g törökmogyoró

100 g hántolt mandula

100 g aszalt áfonya

                    

A törökmogyorót és mandulát forró, száraz serpenyőben kevergetve pár perc alatt illatosra pirítom, majd hagyom kihűlni. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tészta összeállítását szigorúan csak akkor kezdem, ha a sütő felmelegedett!  Egy tálban összekeverem a magliszteket, barna rizslisztet, a sütőport és csipetnyi sót. A 3 tojást habosra keverem a cukorral, elkeverem benne a vanília esszenciát, majd beledolgozom az egészet a lisztes keverékbe. Hozzáadom és jól elkeverem az olvasztott vajat, majd a legvégén a török mogyorót, a mandulát és az aszalt áfonyát. Az egészet gyorsan összegyúrom, majd lisztezett deszkára borítom. Három részre vágom, majd minden harmadból egy-egy, a sütőtepsim hosszával megegyező hosszúságú rudat sodrok. Az így kapott rudakat egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, a tetejüket megkenem a 4. felvert tojással, és 180 fokos sütőben, (légkeverésen) kb. 25 perc alatt megsütöm.
Kiveszem a sütőből és azon melegében (forrón sem egyszerű szeletelni, mert morzsolódik, ha kihűl, még nehezebb  szeletelni) a rudakat éles késsel, átlósan vágva (mint a '80-as években, a méteres kalácsot szoktuk) kb másfél cm-es szeletekre vágom, majd a szeleteket egymás mellé fektetve visszateszem a sütőpapírral bélelt tepsibe és még kb. 10-15 percig 180 fokon szárítom. Ha kihűltek, jól záródó dobozban tárolom, míg el nem fogynak.