Ősz

Ezt a képet napra pontosan egy évvel ezelőtt készítettem ott, ahol most kellene lennem. Na, majd jövőre!:-)
Jó hétvégét mindenkinek!

Update: végül ez a hétvége volt az ősz legjobbja! Írtam róla itt.

Sült hagymás, baconos, sajtos kifli

Útravalónak készült, még a múlt héten. Nem egy könnyed, hópihe kifli, hanem az a fajta, amit szendvics helyett is be lehet vetni. Hajszálvékony bacon szeletekkel és sajttal töltöttem.

Hozzávalók:
fél kg liszt
4-5 evőkanál ropogós sült hagyma
25 g friss élesztő
100 g puha vaj
1 kiskanál só
3 dl langyos tej
1 mokkáskanál cukor
10 dkg szeletelt bacon
8-10 dkg szeletelt sajt
1 tojás

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olvasztott vajat, a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Kiolajozott tálba teszem, tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni míg duplájára nem kel. Kiveszem a kelesztő tálból és olajozott deszkán téglalap alakúra, fél cm vastagra kinyújtom, rászórom egyenletesen a ropogós sült hagymát és a rövidebbik oldalánál kezdve feltekerem, háromba hajtom (képzeletben elharmadolom, majd az alsó és felső harmadát is ráhajtom a középső harmadrészre). A kapott hajtoványt még egyszer kinyújtom kb ugyanolyan vastagra, mint az előbb és nagyjából kör alakúra. Derelyevágóval körcikkekre vágom, mindegyikre teszek bacon és sajt szeleteket és kifliszerűen feltekerem. Sütőpapíros tepsire teszem, hagyom még negyedórát kelni, majd megkenem enyhén felvert tojással és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20-25 perc alatt szépen megsülnek. Laktató falatok.

Sütőtök krémleves baconnal és gránátalmával

Kislány koromban az ősz egyik fontos momentuma volt, amikor Édesapám hazahozta a szezon első hatalmas sütőtökét, amit kint hagytunk a teraszon mindaddig, míg megcsípte a fagy. Akkoriban csak sütve tudtam elképzelni, manapság már az egyik kedvenc őszi-téli alapanyagom, szívesen főzök belőle levest, egytálételt, vagy köretet. Édesen vagy sósan, ízével és színével vidámságot lop egy szürke, ködös hétköznapba is. Most baconnal és gránátalmával főztem, levesnek.

Hozzávalók:
1 sütőtök (kb 1 kg-os)
5 dkg vaj
10 dkg szeletelt, vagy kockázott bacon
1 nagyobb fej hagyma, felkockázva
2 sárgarépa felaprítva
1 kis fej zeller fele, felkockázva
1-2 gerezd fokhagyma, zúzva
1 liter csirke alaplé
só, frissen őrölt (fehér) bors és frissen őrölt szerecsendió, ízlés szerint
1 / 2 gránátalma magjai

A sütőtököt meghámozom, magjait eltávolítom és feldarabolom, tepsire teszem és sütőben félpuhára sütöm. Felolvasztom a vajat és pörcösre sütöm rajta a szalonnát, szűrőkanállal kiszedem és félreteszem. Az ízes zsiradékon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát, egy perc múlva az aprított zellert és sárgarépát, kevergetve hagyom, hogy kicsit karamellizálódjanak. Hozzákaparom a sütőtök húsát, ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, felöntöm az alaplével, puhára főzöm, majd pürésítem és ha szükséges, igazítok az ízesítésen. A sült baconnal és gránátalma magokkal tálalom. Még szuperfinnyás Picilánynak is ízlett.

Lencsés-kelleveles ricottatorta

Múlt héten voltam a Hoventa kiállításon. Gyér látogatottság, évről-évre kevesebb kiállító, Mirelle-el sem sikerült összefutnom… meg szerencsére azzal a vendéglátós-tanuló csoporttal sem, aki elemelte Mirelle táskája zsebéből a párjának szánt Bergmann diós pozsonyi kiflit…azért nem voltam potyára, vettem jó áron olajecsetet és szilikon canelé formát, amit régóta nézegetek,

Fotó a gyártó honlapjáról

de 9990.-Ft-ot nem volt szívem kiadni érte, most kevesebb, mint harmadáron jutottam hozzá, hamarosan felavatom. Elképesztő választék volt szilikon formákból, nemcsak sütésre, hanem bonbon készítésre alkalmasból is.

A nap fénypontja a Vendon standján aznap főzőbemutatót tartó Jahni László volt, a balatonszemesi Kistücsök chéfje, aki a nagy hajtás mellett is volt olyan kedves, és elmesélte a kóstolt fogások elkészítését. Ettünk finom napraforgócsíra salátát pácolt hallal,

Fotó: Kistücsök Facebook oldala

nyúldagadó tekercset isteni kelleveles, sárgarépás, lencse körettel,

Fotó: Kistücsök Facebook oldala

és birsdesszertet diós piskótával, birssajttal és birsfagylalttal.

Fotó: Kistücsök Facebook oldala

A lencseköret (is) annyira ízlett, hogy itthon reprodukáltam (a brunoise-ra aprított sárgarépa kimaradt), és továbbgondolva egy sós ricottatorta született belőle. (Ha kivilágosodik majd készítek a maradékról normálisabb képet)

Hozzávalók:
fél kg ricotta
6 tojás
15 dkg vörös lencse
15 dkg zöld, apró szemű lencse
5 kellevél (egy nagy fej kelkáposzta külső levelei)
2 gerezd fokhagyma
1 nagy fej hagyma
2 ek olívaolaj
4-5 ek frissen reszelt parmezán
só és frissen őrölt bors

A kelleveleket megmosom, csíkokra felaprítom. A lencsét megmosom, leszűröm és az aprított, 2 ek olívaolajon megdinsztelt hagymára dobom, a kellevél csíkokkal együtt. Fokhagymával, sóval, borssal ízesítem, felöntöm a lencseadaghoz képest másfélszeres mennyiségű húsalaplével és hagyom roppanósra puhulni. A tojásokat egyenként feltöröm (hat tojásnál nem érdemes “veszélyesen élni”, mert lehet, hogy az utolsó nem friss és akkor mehet mind a kukába), felverem, összekeverem a túróval, majd a kissé kihűlt kelleveles lencsével és tisztességes mennyiségű frissen reszelt parmezánnal. Kerek szilikon tortaformába simítom és betolom a 180 fokos sütőbe, úgy 45 percre, míg a teteje szép pirosra sül. Melegen is, hidegen is sikere volt.

Húsos rakott karfiol

Egy fajsúlyosabb változata a húsmentes rakott karfiolnak, nagyjából ugyanúgy készül. Nagyon szeretjük.

Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol
2 fej hagyma
fél kg darálthús (most pulykacomb)
1 dl száraz bor
2 ek vaj
5-6 ek (házi) zsemlemorzsa
fél liter 20 %-os tejföl
4-5 keményre főtt tojás
2 nyers tojás
só, frissen őrölt bors
reszelt sajt a tetejére

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és bő, forrásban lévő sós vízben félpuhára főzöm (kb 10-12 perc alatt), közben kivajazok egy sütőtálat, a maradék vajon a házi zsemlemorzsát világos barnára pirítom és beleszórom a felét a kivajazott sütőtál aljára.
Közben megdinsztelem egy kevés vajon az aprított hagymát, ha már üveges, hozzáadom a darált húst, sózom, borsozom, hozzáöntöm a bort és kevergetve addig sütőm, míg a hús kifehéredik és elfő minden leve. Leveszem a tűzről és félreteszem kicsit hűlni.
A főtt tojásokat felszeletelem, majdnem az egész tejfölt elkeverem a felvert tojással és fél teáskanál sóval, frissen őrölt borssal, egy kevés tejfölt félre teszek a tálaláshoz.
A karfiolt leszűröm, felét rárakosgatom a zsemlemorzsára, betakarom főtt tojás szeletekkel, rásimítom a hagymás darált húst, majd ráteszem a többi karfiolt, meglocsolom a tojással elkevert tejföllel, rászórom a maradék zsemlemorzsát, kevés reszelt sajtot és rátördelek egy kevés vajat, ami majd szépen beleolvad a rakottasba.
Előmelegített sütőben 200 C°-on, kb fél óra alatt szép pirosra sütöm. Kockára vágva, tejföllel tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Juhtúrós kosár, papucs, vagy minek nevezzem

Minap ÉP-nek körmös csülökpörköltre támadt gusztusa, összetrombitálta a barátainkat, meg is főzte bográcsban (nagyon jól sikerült), én meg sütöttem az istenhozott pohár pálinka mellé egy finom juhtúrós valamit (kosárkának indult, de amorf papucs lett). Mindegy, az íze miatt szerettük, de nagyon.

Hozzávalók egy tíz fős társaságnak:
1 kg liszt
50 g friss élesztő
200 g puha vaj
2 kiskanál só
6 dl langyos tej
1 kiskanál cukor
20-25 dkg juhtúró (brânză de burduf)
1 tojás

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olvasztott vajat (nem az egészet, csak a felét, azaz 100 g-ot), a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Kiolajozott tálba teszem, tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni míg duplájára nem kel. Kiveszem a kelesztő tálból és olajozott deszkán téglalap alakúra, fél cm vastagra kinyújtom. Megkenem az olvasztott vaj másik felével, rámorzsolom egyenletesen a juhtúrót és a rövidebbik oldalánál kezdve feltekerem. A hengert még egyszer kinyújtom (kb ugyanakkorára és ugyanolyan vastagra, mint az előbb), és megint feltekerem, most a hosszabb oldalán kezdem a feltekerést. A hengerből ollóval alakítom ki a kosarakat úgy, hogy félcentinként bevágom a hengert, minden harmadik bevágásnál teljesen átvágom, a két szélét kihajtom oldalra, a közepe állva marad, így úgy fog kinézni, mint egy kis kosár. Sütőpapíros tepsire teszem, hagyom még negyedórát kelni, majd megkenem enyhén felvert tojással és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20-25 perc alatt szépen megsülnek. Jó kis pálinkakísérő, vagy sörkorcsolya.

Laura receptjét nem tartottam be lépésről-lépésre, de a formázást igen.

Off, de muszáj megmutatnom!

Ha nem is magyar találmány, de jópofa!:-)))

Sörös marharagu

Ösztönfőzés, sörrel. Arany Ászok félbarnával.
A Dreher sörgyár meghívott pár bloggert és egy nagyon kellemes péntek délutánt töltöttünk gyárlátogatással, sörkóstolással és jóízű beszélgetéssel. A sörmúzeumban kezdtük, majd bejártuk a gyárat, megnéztük a sörfőzdét

a palackozóüzemet, volt sörkóstoló és vidámság. A kocsmablogos fiúk filmet is készítettek:-)
Ott kóstoltuk a Félbarnát is, azonnal eldöntöttem, hogy ezzel a sörrel főzni fogok (meg fagyit csinálok belőle).

De vissza a raguhoz: elzarándokoltam a kedvenc kiskőrösi hentesemhez (amelyik már nem is annyira kedvenc, mert nem hajlandó nekem marhahúst érlelni. Győzködni próbált, hogy semmi szükség az érlelésre, pácoljam csak be a steak-nek valót pár napra jó fűszeres mustárba, jó lesz az! Szegény, nem érti a lényeget…Nem baj, majd megyek a Józsihoz) és vettem szép, húsos marhaszegyet. A többi már jött magától, illetve a hűtőből.

Hozzávalók:
1 kg marhahús (csont nélkül értendő, én kb 2 kg húsos marhaszegyet csontoztam ki)
5 dkg vaj
2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
fél csomag szárzeller
1 csokor (5 db) zsenge petrezselyemgyökér
3 szál újhagyma
fél liter félbarna sör (pld. Arany Ászok Félbarna)
3 dl marhaalaplé
4-5 db sárgarépa
2 ág friss kakukkfű
só és frissen őrölt bors

A zöldségeket megpucolom, feldarabolom, a húst kockákra vágom. Egy tálba tekerek borsot a húsra, rászórok egy evőkanál lisztet és jól összekeverem.
A legnagyobb serpenyőmben megolvasztom a vajat és kisebb adagokban kisütöm rajta a húst. Mindig csak annyi húskockát teszek a serpenyőbe, amennyi egy rétegben, kényelmesen elfér, mert pirulnia kell, nem párolódnia. Kiszedem és átköltöztetem a cserépedényembe. A visszamaradt zsiradékba megy a vízszintesen elfelezett, pucolatlan fej fokhagyma (vágott felével lefelé), a hagyma, amit bőkezűen sózok, borsozok és kicsit megdinsztelek, felöntöm a sörrel, hozzáöntöm a marha alaplevet és felforralom. Ha már forr, ráöntöm az egészet a cserépedényben várakozó húsra, hozzáadom a feldarabolt sárgarépát, petrezselymet, szárzellert, újhagymát, beleteszem a kakukkfüvet, megkeverem, lefedem, betolom a 160 fokos sütőbe és hagyom, hogy 2,5 - 3 óra alatt elkészüljön a ragu.
Rusztikus, finom egytálétel.

Dorka lányom baguette-jei

Szombaton játszótérré változott a konyha, Nagylány kedvére kísérletezett (diétás, sós falatokat készített zabpehely, zabliszt és búzakorpa felhasználásával), Dorka lányom azzal jött, hogy ő kenyeret szeretne sütni. Ki is mérte a fél kiló lisztet, felfuttattuk az élesztőt és pici kezeivel nekiállt dagasztani. Pár perc elteltével figyeltem, mennyire ügyesen gyúrja, hiába, nem múlt el nyom nélkül az az idő, amit Édesanyám mellett töltött süti és kelt tészta sütéssel (én géppel szoktam dagasztani). Aztán kitalálta, hogy ne is kenyér legyen, hanem olyan baguette-k, amit Limara sütött a Blogkóstolón. Kerestem neki egy videót a neten, megnézte, hogy is kel formázni, én elvonultam délutáni alvásra, és arra ébredtem, hogy „Anya, megkeltek, vagdossuk be őket!”. Bevagdostuk, eldöntötte, melyiket mivel szórjuk meg, aztán mentek a sütőbe, a végeredményt meg már tegnap láthatta az, aki erre járt. Ej, ha én tizenkét évesen már kenyeret sütöttem volna… Büszke vagyok Rá (is), nagyon!

Hozzávalók:

fél kg liszt (BL 55 volt most itthon)

2 tk só

25 g friss élesztő

1 tk cukor

3 dl tej (vagy víz)

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolta az élesztőt. Hagyta felfutni, majd hozzáadta a szitált liszthez, amibe előzőleg belekeverte a sót, majd rugalmas, sima tésztát gyúrt. Kerek gombóccá formálta, kiolajozott tálba tette, tiszta konyharuhával letakarta és meleg helyen hagyta duplájára nőni. Kivette a kelesztő tálból és lisztezett deszkán 6 részre osztotta. Mindegyiket kicsit átgyúrta, egyenként inkább hosszú, mint széles téglalap alakúra kinyújtotta és a hosszabbik végénél összefogta, összecsipkedte és henger alakúra formázta, mindezt kétszer megismételte (a formázás a videón kb. a hetedik perctől látható). Konyharuhával letakarva pihentette másfél órát, meleg helyen. Egy óra elteltével bekapcsolta a sütőt 250 fokra és betette a sütőbe azt a kőtepsit is, amit kimondottan baguette sütésre vettem anno, de még sosem használtam (helyettesíthető egy kőlappal, gránitlappal, végső esetben sima sütőlappal). A második kelesztési idő leteltével bespriccelte őket vízzel, megszórta kedvére szezámmaggal, mákkal, sóval, majd szikével, illetve a sokcsúcsosat ollóval bevagdosta.

A forró sütőbe tett egy edénybe vizet, hogy biztosítva legyen a kellő páratartalom. Még kb 10 percet pihentek, majd átemeltem őket a forró kőtepsire, megspricceltük még egyszer vízzel és betoltuk a forró, nedves levegőjű sütőbe, kb 20 percre. Érdemes figyelni rájuk, mert majdnem megégtek, nagyon hamar elkészülnek. A mikor kivettük, nagy örömünkben elfelejtettük bespriccelni őket:-) Nagyon finom, ropogós, vastag héjú kenyérkék lettek! 

Ügyes voltál Babám!

A kenyér világnapja

Ma van a kenyér világnapja. Ez alkalomból fogadjátok szeretettel 12 éves Dorka lányom első kenyérsütésének eredményét, a csudafinom, ropogós héjú baguetteket és földim, Kányádi Sándor költő Nagyanyó-kenyér című versét:

Búzát vittem a malomba,

hej, de régen volt,

amikor még a Küküllőn

malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,

lisztje, mint a hó,

Örült neki a ház népe,

kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából

olyan kenyeret,

illatára odagyűltek

mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:

legyen a világ

olyan, mint a búza közt

a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven

illatos-fehér,

ropogósra sütött, foszlós

nagyanyó-kenyér!

A baguette receptjét ITT olvashatjátok!

Kacsahúsos rizottó

Rizottóimádó vagyok. Minden héten megkívánom, egy akadálya van csak, hogy húslevest nem főzök minden héten, rizottót meg sosem gyaláznék meg leveskockából főtt „alaplével”. Tudom, most sokak szemében gasztrosznob vagyok, de innen üzenem a kétkedőknek, hogy egyszer próbálják ki IGAZI alaplével a rizottókészítést. Zongorázni lehet a különbséget! Ha a rizottót a világ legjobb Acquerello rizséből főzöm (itt már írtam róla), akkor dukál a jó minőségű alaplé is.

A héten elbántam egy kacsával, kacsahúslevest főztem a legnagyobb fazekamban, egy hadseregnek való adagot. Ettünk belőle kétszer, a többit félretettem alaplének mindenféle leveshez és persze egy finom rizottóhoz. Az el nem fogyott főtt zöldségből fasírt készült, a maradék leveshúst kicsontoztam, szétcincáltam és a rizottót ízesítettem vele. Zsiradéknak sem olívaolajat és vajat használtam, hanem azt a finom kacsazsírt, ami a kacsa mellének sütésekor keletkezett. A végeredmény fenséges lett!

Hozzávalók 3 főre:
25 dkg rizottórizs
2-3 ek pecsenye kacsazsír
2 fej salotta hagyma
kb 25 dkg kacsahús (a húslevesből), kicsontozva, szétcincálva
1 dl száraz bor
1 l kacsahúsleves
frissen reszelt parmezán (jó maréknyi a rizottóba + a tálaláshoz)

A húslevest felforrósítom. A hagymát apróra vágom és a kacsazsíron üvegesre párolom, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. A rizst a hagymához adom és néhány percig kevergetem, hogy a zsiradék minden rizsszemet körülöleljen. Hozzáöntöm a bort és hagyom teljesen elpárologni, majd merőkanalanként elkezdem hozzáadni a húslevest, kis lángon, állandóan kavargatva, mindig megvárva, hogy elfőjön, aztán egy újabb merőkanálnyi forró alaplé, majd kavargatás, és így tovább, amíg a rizottó meg nem fő (kb. 20 perc). Ha a rizsszemek közepe „al dente” (ergo nincs szétfőve), belekeverem a kacsahúst és a frissen reszelt parmezánt, kevergetek még rajta egy párat, ez idő alatt a parmezán beleolvad, a kacsahús és a rizottó ízei szépen egybekelnek. Tálaláskor reszelek még rá parmezánt.

A maradékból supplì al telefono-t csináltam volna, de Picilány addig járt rá, míg elfogyott. 

Túrós rétes, levelestésztából

Legyetek virtuális vendégeim egy szelet leveles túrós rétesre.

Hozzávalók:
1 csomag friss, készre nyújtott levelestészta
fél kg tehéntúró
2 ek házilag készített vaníliás cukor (vagy dr5ker bourbon vaníliás cukor)
1 citrom héja, reszelve

1-2 ek búzadara
10 deka (vagy ízlés szerint több) nádcukor

2 tojás + 1 tojássárgája a kenéshez
csipet só

pár szem friss, vagy fagyasztott szeder, málna vagy egyéb gyümölcs

A túrót villával összetöröm, közben belekeverem a vaníliás cukrot, a nádcukrot és egy csipet sót. Szétválasztom a tojásokat, a sárgáját eldolgozom a túróba, belekeverem a citromhéjat és a búzadarát. Ez utóbbit a célból keverem a töltelékbe, hogy felszívja sülés közben a túró által engedett nedvességet (ha félsz attól, hogy a búzadarától megkeményedne a tölteléked, használj étkezési keményítőt a búzadara helyett). A tojásfehérjét kemény habbá verem (esetleg adok hozzá egy evőkanálnyi porcukrot és pár csepp citromlevet) és óvatosan beleforgatom a túrómasszába.

A sütőpapírral együtt hengerelve kapható leveles tésztát letekerem, sütőpapírostól tepsire helyezem (így már nem kell mozgatni, ha betöltöttem) a közepére csíkban ráhalmozom a tölteléket, megpöttyözöm pár szem friss, vagy fagyasztott szederrel (vagy más gyümölccsel) és a képen látható módon, derelyevágóval párhuzamos bemetszéseket készítek. A tészta végeit ráhajtogatom a töltelékre és felváltva, egyet jobbról – egyet balról, a tésztacsíkokat ráhajtogatom a töltelékre. Egy felvert tojássárgával megkenem a rétesem tetejét és betolom a 220 fokos sütőbe, ahol kb. fél óra alatt aranybarnára sül. Felszeletelés előtt hagyom langyosra hűlni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

Sörben sült csülök

Íme a ropogós, mázas sült csülök, ami a paszternák püré mellett van az előző bejegyzés fotóján. Melyik húsevő tudna ennek ellenállni? Én nem...

Hozzávalók:
friss sertés hátsó csülök
fél liter félbarna sör (Arany Ászok Félbarnát használtam)
fél liter (vagy kicsit több) alaplé (húsleves)
pár szem egész bors
1-2 babérlevél
pár szem szegfűbors és 3 db szegfűszeg
1 fej fokhagyma
1 fej hagyma
só

A csülköt a hentessel kicsontoztatom, így a csontok nem foglalják a helyet, főzök majd belőlük alaplevet. A tisztított fokhagymával és félbevágott fej hagymával meg a fűszerekkel kuktában puhára főzöm a csülköt, amit a sörrel és annyi alaplével öntök fel, hogy éppen ellepje. Amikor puha, kiszedem, sütőedénybe költöztetem és a leszűrt, felére beforralt főzőlével gyakran kenegetve-locsolgatva, szép pirosra sütöm. Cuppogós finom falatok...

Paszternák püré

Eljött az én időm! A kiskőrösi piacon, egyik kedvenc kistermelőmnél van már paszternák, veszek is belőle minden héten.

A paszternák (vagy pasztinák) fehérjében, vas,- kalcium- és foszforban gazdag, kiváló B- és C-vitamin forrás, növényi rostjai által élénkíti a bélműködést, csökkenti a koleszterinszintet és szabályozza a vércukor szintjét is. Jótékonyan befolyásolja a csontok anyagcseréjét, illóolaj-tartalma révén pedig vizelethajtó, görcsoldó, vesehomok kezelésére és megelőzésére is alkalmas. Tisztítja a vesét és az epét, elősegíti a gyomor és az emésztőrendszer működését, egyszóval nem csak finom, hanem nagyon is egészséges!

Leggyakrabban pürének készítem, de szeretjük krémlevesnek, sütve (magában vagy más gyökérzöldségekkel), főve a húslevesben, nyersen – salátába, illetve amit krumpliból el lehet készíteni, az paszternákból is működik.

Püréhez a megtisztított paszternákot kockákra vágom és egy edényben kevés sóval, annyi tejben (így kevésbé kalóriadús), vagy tejszínben (így krémesebb, sokkal finomabb), hogy éppen ellepje, lassú tűzön, hogy épp csak pöszörögve főjön és szépen kiadja az édes ízét, megfőzöm. Ezután a főzőlevével együtt pürésítem, tekerek bele borsot és kézi mixerrel, vagy habverővel krémesre habosítom. Van, hogy a főzővizébe teszek egy fél, kettéhasított vanília rudat, vagy a pürébe reszelek parmezánt, úgy még különlegesebb az íze. Melegen köret (pld. sült csülök mellé), hidegen kivájt koktélparadicsomba töltöm, vagy rozskenyér pirítósra kenem. Imádjuk!

Rozmaringos zöldparadicsom-zöldalma lekvár

Még mindig lekvár, még mindig zöldparadicsomból, ezúttal zöld almával és sok rozmaringgal. Finom magában is, de még jobb érlelt kecske,- vagy juhsajttal, sült hússal, vagy egyszerűen, egy szelet vajas pirítóssal.

Hozzávalók:
1 kg zöldparadicsom
fél kg zöld alma
20 dkg 2:1 befőzőcukor
1 citrom leve és reszelt héja
2 ágacska (vagy ízlés szerint több) friss rozmaring

A zöldparadicsomot, almát feldarabolom és felteszem főni. Úgy fél óra elteltével botmixerrel megdolgozom, majd egy szitán átpasszírozom, így megszabadulok a felpöndörödött héj darabkáktól, magvaktól. A pürét összekeverem a cukorral, beleteszem a rozmaringot és addig főzöm, míg az állaga kedvemre való sűrűségű nem lesz. Sterilizált üvegekbe szedem, rátekerem a fedőt, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (kosárban, plédek között) tartom másnapig.

Gyömbéres paradicsomlekvár

Fűszeres és finom, de nem vetette le a trónról a nagy kedvenc chilis paradicsomlekvárt. Azért biztosan elfogy…

Hozzávalók.
1,5 kg jó érett paradicsom
150 g cukor
2 evőkanál frissen facsart citromlé
1 evőkanál darált kandírozott gyömbér (vagy friss, reszelt gyömbér)
1 teáskanál őrölt kömény
1 / 2 teáskanál őrölt fahéj
1 / 4 teáskanál őrölt szegfűszeg
1 teáskanál só
1 kávéskanál pirospaprika pehely
cayene bors, ízlés szerint

A paradicsomot megmosom, leszárazom, kivágom a csumáját és feldarabolom. Egy rozsdamentes edénybe teszem a többi hozzávalóval, felforralom és közepes lángon, gyakran kevergetve lekvár sűrűségűre főzöm.
Csírátlanított üvegekbe szedem és ugyanúgy, mint a lekvárt szoktam, rátekerem a kupakot és fejtetőre állítom 10 percre. Szárazdunsztba (kosárba, plédek között) hagyom másnapig, aztán irány a mostanra kissé túlzsúfolt kamrapolc.

A New York Times receptje alapján.

Retrósüti: kókusztekercs

Jó húsz évvel ezelőtt gyakran készítettem, aztán megmaradt „nyaralós süti”-nek, itthonról kimérve vittem a hozzávalókat, majd ha a társaságnak kedve támadt, összegyúrtuk. Hétvégén jutott eszembe, de régen is csináltam, mikor megpillantottam a desszertes tányéron, egy keresztelőn.

Hozzávalók:
20 dkg darált keksz
8 dkg porcukor
2 evőkanál jó minőségű kakaópor
1/2 dl rum
15-20 ml (presszó) kávé
1 teáskanál vanília kivonat
10 dkg darált dió, vagy mogyoró (opcionális)

Krém:
7 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 nagy csomag (200 g) kókusz reszelék (kb fele a krémbe, a többibe hempergetek)

Egy tálban összegyúrom a darált kekszet a többi hozzávalóval. Két darab frissen tartó fóliát tépek, egyikre halmozom a masszát, ráteszem a másik fólia darabot és a két fólia között lévő masszát nyújtófával igyekszem négyszög alakúra nyújtani, majd lehámozom róla a felső fóliát. Összekeverem a krém hozzávalóit, rákenem a kekszes alapra és feltekerem. Lehámozom a tekercsről a fóliát, kókuszreszelékbe alaposan meghempergetem és beteszem a hűtőszekrénybe, dermedni. Vékony pengéjű késsel szeletelem. Szárazon pirított, majd darált dióval / mogyoróval dúsítva még finomabb!

Thai vörös currys sütőtök krémleves

Ősz eleji kamrapolc pakolás közben találtam egy kis üveg thai vörös curry pasztát, ideje volt felhasználni. Beindult a sütőtök szezon, főztem vele egy gazdag és intenzív ízű, jó sűrű levest. Pont ilyen szomorkás hétfőre való.

Hozzávalók:
1 kis fej zeller, kockázva
1-2 sárgarépa szeletelve
1 hagyma apróra vágva
3 evőkanál olívaolaj
kb 1 kg friss sütőtök (kockára vágva)
1 evőkanál piros thai curry paszta
2 teáskanál frissen reszelt gyömbér (opcionális)
1 liter csirke-, vagy zöldségalaplé
1 kis konzerv (187 ml) kókusztej

Egy fazékban megmelegítem az olívaolajat, üvegesre dinsztelem rajta a hagymát, majd pár percig pirítom a zeller és sárgarépa kockákkal együtt. Rákanalazom a curry pasztát, majd hozzáadom a kockákra vágott sütőtököt, ráreszelem a gyömbért, felöntöm az alaplével és lassú tűzön hagyom főni kb 40 percig, amíg megpuhulnak a zöldségek. Botmixerrel pürésítem, majd belekeverek egy kis konzerv kókusztejet, tálaláskor meglocsolom egy kis olívaolajjal. Legközelebb megszórom egy maréknyi pirított tökmaggal is, hogy legyen mit ropogtatni benne.

Mézes sültpaprika lekvár

Ezt a lekvárt kétszer főztem. Másodszor azért, mert elsőre ugyan jó lett, de az íze minden izgalomtól mentes, így utólag felturbóztam némi zöld borssal, chilivel és balzsamecettel.

Hozzávalók:

5 kg húsos paprika (én sárga kaliforniait használtam)

4 evőkanál méz

1 tk frissen őrölt zöld bors

1 dl balzsamecet

1 evőkanál dijoni mustár

2 db piros, friss chili, aprítva (magok nélkül)

ízlés szerint só

A paprikát megmosom, kicsumázom és alufóliával bélelt sütőlemezre sorakoztatom. 220 fokos sütőben megsütöm, lehámozom a bőrét és a levével együtt rozsdamentes fazékba teszem. Hozzáadom a mézet, balzsamecetet és kevergetve lekvár sűrűségűre főzöm, félidőben botmixerrel pürésítem a paprikát. A végén belekeverem a mustárt, még forrón sterilizált üvegekbe rakom, rátekerem a fedőt, fejtetőre állítom pár percre, majd száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig. 

Kenyérre is kenhető paprikakrém

Sajtokhoz, vajas pirítósra, pörköltekbe, tokányba és bográcsos ételekhez fogom elhasználni. Finomabb, mint Édesanyám darált paprikája.

Hozzávalók:
2 kg paprika (pritamin, vagy kápia)
2 ek 10% ecet
2 ek só
5 (vagy ízlés szerint több) gerezd fokhagyma, reszelve
2 dl olaj (én olivát használtam)

A paprikát megmosom, kicsumázom, megszabadítom a magoktól és ledarálom, összekeverem egy megfelelő méretű edénybe a többi hozzávalóval és felteszem főni. Forrástól számítva 20 percig kavargatva főzöm, majd még forrón, sterilizált üvegekbe töltöm, rácsavarom a tetőt és száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig.

A kaskantyúi Manci néni receptje.

Zsírjában sült kacsamáj

Csütörtök reggeli merénylet: sütöttem egy szép kacsamájat, zsírjában, sok fokhagymával és hagymával, Chili&Vanília szakácskönyvében található családi recept szerint.
A történethez hozzátartozik, hogy tavaly Márton napra bevállaltam a borlovagrend újbor kóstoló program reggelijének készítését 50 főre. A fő attrakció:

7 kg kacsamájból kellet finomat alkotnom (libamájra nem volt pénzünk), de mivel ennyi emberre és ennyi májból még sosem készítettem, Zsófitól kértem tanácsot, aki elküldte az akkor készülő szakácskönyvében megjelenő családi receptet. Azóta többször készült, libamájból, kacsamájból egyaránt tökéletes!

Hozzávalók:
egy kb. 60 dkg-os hízott liba, vagy kacsamáj
1 liter tej
1,5-2 kg liba, vagy kacsaháj
10 gerezd fokhagyma, hámozatlanul (én többet szoktam bele tenni. Sokkal többet)
1 nagy fej vöröshagyma, meghámozva, félbevágva
1 evőkanál őrölt fűszerpaprika
nagyszemű tengeri (Maldon) só

A májat egy éjszakára tejbe áztatom, lefedve, hűtőben várja a reggelt. Másnap előveszem, leöntöm róla a tejet, konyhai papírtörlővel megszárítgatom, fél órát kint hagyom a konyhapulton, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A hájat kisebb darabokra vágom, epilálom (eddig mindig kellett), edénybe teszem, 1-2 evőkanál vizet teszek alá és közepes lángon, az elején néha megkevergetve, teljesen felolvasztom, amíg a hájból csak egész apró, ropogós töpörtyűk maradnak. Ezeket szűrőkanállal kihalászom, még melegen megsózom, majd finom salottahagymával és friss kenyérrel, némi lelkiismeret-furdalás közepette elfogyasztom.

Az immár szobahőmérsékletű májat széles lapát segítségével, óvatosan a forró zsírba süllyesztem, domború felével felfelé. Köré szórom a pucolatlan fokhagymagerezdeket és a két fél hagymát. Lefedve, közepes lángon pontosan 7 percig sütöm, majd egy óvatos, de határozott mozdulattal megfordítom a májat. Erősebbre veszem alatta a lángot és fedő nélkül, ismét 7 percig sütöm.
Közben előveszem azt a porcelán formám, amit terrine forma gyanánt vettem, még mielőtt megtaláltam volna életem terrine formáját a Revol-nál, ebben ugyanis kényelmesen elfér egy ekkora darab máj. Az alját megszórom őrölt pirospaprikával és Maldon sóval, amikor letelt a második 7 perc kiemelem a májat és az edénybe helyezem. Rászűrök annyi zsírt, hogy épp ellepje, majd mellédobálom a krémesre és édesre sült hagymadarabokat. A fokhagymadarabokat kinyomkodom a héjukból és a máj köré szórom, legalább is azt a párat, ami nem egyenesen a számban landol. Hagyom teljesen kihűlni, majd hűtőben megdermesztem. Állítólag hetekig eláll, de felénk még sosem ért meg 3 napnál többet. Hiába, nagy a forgalom.

Vaníliás szőlőzselé

Kaptunk egy szatyor biotermesztésű Bianka szőlőt, nem nagyon fogyott, leszemezgettem és szőlőzselét főztem belőle. Nagyon jó lett, meg fogom ismételni Othello szőlővel is.

Hozzávalók:
1,5 kg szőlőszem
20 dkg dr5ker 2:1 befőzőcukor
fél citrom leve és reszelt héja
1 vaníliarúd

Egy rozsdamentes edénybe összekeverem a szőlőszemeket a citromlével, citromhéjjal, befőzőcukorral és felteszem főni. Kb 20 perc főzés után egy szitán átpasszírozom, így megszabadulok a szőlő héjától és magvaitól. Visszateszem főni egy kettéhasított vaníliarúddal és lassan, pöszörögve forralom még kb 1 órát. Egy kistányéron dermedési próbát végzek., Ha szépen megdermed, azonnal sterilizált üvegekbe töltöm, rácsavarom a tetőt, fejtetőre állítom pár percre és száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között) tartom másnapig.

Legközelebb az összes hozzávalót csak passzírozás után adom hozzá.

Levendulás szilvalekvár cukor nélkül

Igen, már megint lekvár és így lesz ez még egy ideig…

Egyik este Kati barátnőm (aznap, mikor elbántunk a 105 kg padlizsánnal) megajándékozott egy vödör szilvával. Örültem neki, de aznap úgy hiányzott az a vödör szilva, mint ablakos tótnak a hanyatt esés, főleg, hogy másnap hajnalban indultunk Zágrábba... ÉP hozta haza, rögtön be is jelentette igényét natúr, cukormentes, hagyományos szilvalekvárra. Ne is tegyek bele semmit, se fahéjat, se más fűszert, finom, meg minden az a sok firlefrancos ilyen-olyan lekvárom, de ő most olyanra vágyik, amit gyerekkorában is evett. Nem sok időm volt gondolkodni, bevágtam a sütőbe, mert a sült szilvalekvár már tavaly is igen jól sikerült. A sütőben sült szilvalekvárnál nincs semmi trükk és a fáradságos, több órás kevergetést is meg lehet spórolni, a végeredményre pedig nem lehet panasz.

Megmostam és kimagoztam a szilvát, majd a két legnagyobb, magas falú sütőtepsim aljára locsoltam egy kevés almaecetet, körbeforgattam a tepsiben, hogy egy vékony filmréteg keletkezzen a belső falain és alján, ez akadályozza meg, hogy odaégjen a szilva sülés közben. Beletettem a magozott szilvát, nem kevertem meg, csak betoltam a sütőbe kb. 110 fokra és békén is hagytam reggel 4-ig, addig aludtam pár órát. A hatórányi sütés után elzártam a sütőt és otthagytam estig, mikor hazatértünk.

Akkor kivettem a sütőből és konstatáltam, hogy a szilvák jó sok levet eresztettek, szépen megsültek, a léből kikandikáló példányok némileg karamellizálódtak. Átköltöztettem az egészet egy rozsdamentes edénybe és a tűzhelyen addig főztem, amíg a leve elpárolgott és szépen besűrűsödött (ez kb. fél óra, igaz itt már gyakran, illetve állandóan kellett kevergetni, mert pöfög és leéghet, ha nem figyelek rá). Ez az idő épp elég volt arra is, hogy az újra 110 fokosra felmelegített sütőben csírátlanítsam az alaposan elmosott lekváros üvegeket és kupakjait. Mivel a szilva elég édes volt, nem kellett édesíteni a lekvárt, amit amúgy méz hozzáadásával tettem volna.

ÉP-nek ezen a ponton a csíramentesített üvegekbe szedtem a részét, lezártam, fejtetőre állítottam és pár perc után száraz dunsztba tettem (kosárba, plédek közé). A maradék lekvárba belekevertem porított, szárított levendula virágot, még öt percig főztem kevergetve, utána ugyanúgy jártam el vele, mint az előző adaggal. Provence illatú és ízű levendulás lekvárom lett, attól tartok, erre is ÉP fog jobban rájárni.

Narancsos hagymalekvár

Főztem már hagymalekvárt, de ez más. Citrusos, fűszeres, mégis hagymalekvár a javából! Érett manchego sajtot kísért első kóstoláskor, sikert aratott.

Hozzávalók.

fél kg narancs, kifilézve

1 narancs héja

1 dl narancslé

negyed kiló édes hagyma (salotta)

100 g befőzőcukor (dr5ker 2:1)

50 ml mézes balzsamecet

csipet só (fleur de sel)

1 babérlevél

1 mokkáskanál szárított csombor (borsikafű)

1/4 teáskanál frissen őrölt borskeverék

Krumpli hámozóval vékonyan lehámozom a narancs héját és juliennre (gyufaszálra) vágom, majd a fehér részt levágom a narancs húsáról és kifilézem a narancsokat. Megtisztítom a hagymát és félkörre, vékonyan felszeletelem.

Rozsdamentes edénybe felteszem főni a hagymát, narancsfilét, narancshéjat a narancslével és néha megkevergetve lassú tűzön rotyogtatom 40 percig, lefedve. Hozzáadom a cukrot, sót, balzsamecetet, babérlevelet, borsot és csombort és addig főzöm, míg sűrű lekvárrá fő. Még melegen, csírátlanított üvegekbe rakom, lefedem, pár percre fejtetőre állítom, majd száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig, aztán irány a kamrapolc.

400 ml lekvár készült a fenti mennyiségből.

Egy szerb fórumon olvastam a recept ötletét, amit a szám íze szerint alakítottam.

Rókagombás rizottó

Gyerekkoromban sokat gombásztunk Marosvásárhely környékén. Volt, hogy teli zsákkal tértünk haza, Édesanyám eltette télire sós lében, vagy savanyúságnak, de ettük frissen is, a lilapereszkék illatára még ma is emlékszem. Manapság is sok gombát eszünk, leginkább termesztettet, mert sajnos itt az alföldi homokon nem kényeztet el a sors sokféle vadgombával. Tavasszal szedtünk párszor kucsmagombát, meg papsapkát, az igazi élvezet azonban őszi Erdélyi útjainkon következik be, amikor a világom közepén, a ház mögötti dombon akad reggelire való gomba, bőven.

Azt, amit nem eszünk meg ott, helyben, megdinsztelem hagymával és lefagyasztom, így haza is hozok az erdő ízeiből.

Volt még a fagyasztóban így elkészített rókagomba, a hétvégi csirke húslevesből is tettem félre, hogy rókagombás rizottót készítsek a világ legjobb rizottó rizsével.

A rizottórizsek királya a carnaroli, ennek speciális biofajtája a piemonti Acquerello, melyet a termesztő Colombara Rondolino családi birtokon betakarítás után 12 hónapig 10ºC-on tárolnak. A tárolási idő alatt utóérés zajlik le a rizsben, aminek a következményeként a fehérjék, a keményítő és a vitaminok jobban oldódnak a vízben, a belőle készült rizottó egyenletesen puhul és nem mállik szét, a főzés után hosszú ideig őrzi állagát és ízesebb lesz, emiatt a szakácsok is szeretik világszerte. A végeredmény egy krémes, fantasztikus rizottó volt, megkoronázta a hétfőnket. Giuseppe, igazad volt, köszönöm!

Hozzávalók 3 főre:
25 dkg rizottórizs
2-3 ek olívaolaj
kb 5 dkg vaj
2 fej salotta hagyma
kb 60 dkg rókagomba, olívaolajon, hagymán dinsztelve
1 dl száraz bor
1 l (csirke)húsleves
frissen reszelt parmezán
1 csokor friss petrezselyem

A húslevest felforrósítom. A hagymát apróra vágom és az olívaolaj – vaj keveréken üvegesre párolom, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. A rizst a hagymához adom és néhány percig kevergetem, hogy a zsiradék minden rizsszemet körülöleljen. Hozzáadom a bort és hagyom teljesen elpárologni, majd merőkanalanként elkezdem hozzáadni a húslevest, kis lángon, állandóan kavargatva, mindig megvárva, hogy elfőjön, aztán egy újabb merőkanálnyi forró alaplé, majd kavargatás, és így tovább, amíg a rizottó meg nem fő (kb. 20 perc). Ha a rizsszemek közepe „al dente” (azaz fogkemény, ergo nincs szétfőve), belekeverem a párolt rókagombát és a parmezánt, az aprított petrezselyemzöldet és tálalom.
Annyira finom, hogy azt szavakba önteni meg sem kísérlem.

Alíz, köszönöm a témát. Nekünk valóban minden (ehető) gomba jó gomba és alig várom már az október végét, hogy újra erdélyi levegőt szívjak és gombát szedjek a Szalárdi domboldalban!

Egyéb gombás receptjeim itt.

Sült csirke grillezett citrommal, olíva-, és kapribogyóval

Nagylány még mindig diétázik, neki külön főztem a vasárnapi ebédet. A mi ebédünk (a szarvasgombát kivéve) kivételesen hagyományos volt (húsleves - rántott csirke - szarvasgombás krumplipüré - tejfölös uborkasaláta), de az övé annyira jó lett, hogy lesz repeta az egész családnak.

Hozzávalók fejenként:
1 kisebb bio citrom
kevés olívaolaj
egész csirkecomb (most bőre nélkül)
só és frissen őrölt bors
1 marék magozott zöld olajbogyó (citrommal töltött olajbogyót használtam)
1 teáskanál kapribogyó
1 / 2 dl fehér bor
1 kis kocka vaj
friss petrezselyem, a tálaláshoz

A kezeletlen, vagy nagyon alaposan megmosott citromot felszeletelem, a szeletek mindkét oldalát bespriccelem olívaolajjal, enyhén sózom és egy akkora serpenyőben, amiben majd a csirkecombok is kényelmesen elférnek addig sütöm, amíg a citrom külseje picit karamellizálódik, akkor kiveszem és félreteszem.
A csirkecombo(ka)t elvágom az izületnél, fűszerezem őrölt borssal és ugyanabban a serpenyőben amiben a citrom sült, kevés olívaolaj hozzáadásával mindkét oldalát aranybarna sütöm. Hozzáadom a bort (vagy száraz sherryt), lefedem és puhára párolom, majd megszórom az olajbogyóval és kapribogyóval, beledobom a vajat, visszateszem a citrom szeleteket, keverek egyet rajta, lefedem és még pár percig hagyom, hogy összeérjenek az ízek. Friss petrezselyemmel megszórva tálalom. Sült sárgarépa volt a körete.

Ötlet: Bon Appetit magazin

Fokhagymával és mazsolával töltött, konfitált cseresznyepaprika

Malackaraj Anna zseniális tapas-a adta az ötletet. Egyetlen bibi, hogy nem találtam itthon diót…Bosszantó, mert a napokban akárhányszor Édesanyámék háza elé kanyarodok, mindig jó pár darab Kati néni diófájáról lepotyogott diót taposok el a kocsifelhajtón.

Szóval nem volt itthon dió, késő volt már ahhoz, hogy kimenjek szedni, így dió helyett mazsolával készült, a fűszerezését sem bonyolítottam túl, érvényesüljön csak a tiszta, csípős íz!

Hozzávalók:

cseresznyepaprika és mini méretű almapaprika

paprikánként egy-két gerezd fokhagyma

paprikánként pár szem mazsola

olívaolajából annyi, hogy az edénybe sorakoztatott töltött paprikákat épp ellepje

só és frissen őrölt bors

Gumikesztyűt húzok, majd a paprikákat ÉP szuperéles bicskájával kicsumázom és kikapirgálom a magokat. Mindegyikbe teszek (paprika és fokhagymagerezd mérettől függően) egy-két gerezd fokhagymát, az üres részeket kitömködöm mazsolával és a megtöltött paprikákat szorosan egymás mellé rakom egy lábos aljába. Sózom, borsozom és felöntöm annyi olívaolajjal, hogy épp ellepje.

Lefedve, egészen alacsony lángon másfél-két órát gyöngyöztetem, közben minden vajpuha lesz, a paprika és a fokhagyma enyhén karamellizálódik. Forrón, sterilizált üvegekbe töltöm, rácsavarom a tetőt, majd száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig.

A végeredmény valóban tökös kis előétel, van egy-két barátunk, aki „falja” a csípőset, élvezni fogják! 

Ma

Erre a szombatra két jelentős gasztro-esemény is jutott:
Hőgyészen ma kezdődik a harmadik szarvasgombafesztivál és Budapesten ma lesz az első Blogkóstoló.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a szervezők felkértek bemutató főzésre Hőgyészen, így reggel Harmath Csaba kuktája és műsorvezető társa lehetek, délután Zsuzsa lesz a beszélgetőpartnerem, miközben elkészítem a nézőknek a szarvasgombás tésztát tejszínes mángold szósszal, Giuseppe csodálatos tésztájával. Több kiló salotta és hatalmas csokor frissen szedett mángold már a csomagtartómban várja az indulást. (nem kicsit izgulok, de ez érthető…:-))

A Hőgyészi program után indulunk Pestre, a Blogkóstolóra, ahol a legjobbak főztjét és Giuseppe jobbnál-jobb olajait kóstolhatja a Tabáni teraszra látogató.

Picilány elkísér, mert egy éve vár, hogy újra találkozzon Mokka kutyával, délután bekukkant a Kuktanodába, ahol Ízbolygó segítségével mindenféle finomságokat készít majd.

Csak ne essen az eső!

Update: Nem esett, szakadt egész nap...de minden jól sikerült, klassz napom volt. NAGYON klassz. (Saját bevallása szerint Picilánynak is)

Házi ketchup

Fényévnyire attól, ami manapság kechup-ként árusítanak.
Főztem már hasonlót, most a korábbi luxus változat egy egyszerűbb kiadása készült, mert épp nem volt itthon sem szárzeller, sem édeskömény gumó, de attól még igen jól sikerült! Kinyitottam a fűszeres fiókot, válogattam, aztán került bele, amit jónak láttam:-)

Hozzávalók:
15 (azaz tizenöt) liter, passzírozott paradicsomból kinyert lé
2 dl olívaolaj
4 nagy fej hagyma (2 vörös és 2 lila), megtisztítva és aprítva
2 csokor zeller zöldje
4 csokor zöldpetrezselyem
nagy csokornyi friss bazsalikom, jól megmosva, felaprítva
1 evőkanál fehér mustármag, frissen őrölve
1 púpozott evőkanál őrölt gyömbér
1 fej fokhagyma, hámozva és reszelve
fél evőkanál őrölt szegfűbors
fél evőkanál őrölt szegfűszeg
1 evőkanál őrölt fahéj
1 evőkanál koriander mag, frissen őrölve
tengeri só ízlés szerint
1 evőkanál frissen őrölt fekete bors
2 dl spanyol sherryecet
16 evőkanál (vagy ízlés szerint több-kevesebb) lágy barna nádcukor

A hagymát, fokhagymát az olívaolajon megdinsztelem, majd ráöntöm a paradicsomlevet. Hozzáadom az összekötözött petrezselyem és zeller zöldjét, a többi hozzávalót, fűszert, és gyakori kevergetés mellett ketchup sűrűségűre (azaz kb. az eredeti térfogat felére) főzöm (ez nálam 5 órányi főzést-kevergetést vett igénybe, de ez ne riasszon el senkit, a végeredményt kóstolva megérte!). Ha már elég sűrű, kihalászom az összekötözött zöldeket (kutatómunkát folytatok a leesett - elveszett madzagok után, mert rém kellemetlen lenne, ha egy ajándék szószban lelne rá a megajándékozott). Még melegen, csírátlanított üvegekbe rakom és száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig, majd irány a kamrapolc.

Töltött cukkinivirág

A szomorkás időjárást ellensúlyozva ma fogadjátok szeretettel egy napfényes finomság, a töltött cukkini virág receptjét.

Hozzávalók személyenként:

4 db friss cukkinivirág

100 g ricotta

1 evőkanál frissen reszelt parmezán

1 evőkanál crème fraîche

pár levél friss bazsalikom, kakukkfű és rozmaring

só és frissen őrölt bors

A cukkinivirág törékeny, bánjunk vele gyengéden. Bibéit távolítsuk el, óvatosan mossuk meg, majd hagyjuk megszáradni. Készítsük el a tölteléket: keverjük össze a ricottát, crème fraîche–t, parmezánt és aprított zöldfűszereket. Sózzuk, borsozzuk és egy habzsák segítségével töltsük a virágokba. A megtöltött virágokat süthetjük sütőben – kevés olívaolajjal megpermetezve (5-6 perc alatt, előmelegített sütőben, a sütő legmagasabb fokozatát használva) vagy márthatjuk tempura tésztába és kisüthetjük olajban.