2010. november 29.

Spenótos, sajtos-sonkás nyúldagadó


Karácsonykor is asztalra tenném.

Hozzávalók:
friss spenót
szeletelt füstölt, főtt sonka
nyúldagadó (annyi darab, ahány tekercset készítek)
füstölt sajt, kis rudacskákra vágva
szeletelt bacon
só, bors

Kiterítem egymás mellé a nyúl dagadókat, sózom, borsozom, betakarom friss spenót levelekkel, majd egy-egy szelet sonkával, még egy sor spenót levél és mindegyikbe teszek egy–egy füstölt sajt rudat, majd feltekertem. Bacontakaróban, sütőtálban egymás mellé fektetve, 180 fokos sütőben kb fél óra alatt szép pirosra sütöm. Salátával tálalom. 

Ezredik bejegyzés: nyúlpástétom tésztaburokban


Készítettem már hasonlót vadnyúlból, ez alkalommal házi nyúlból készült. Igazi ünnepi fogás!

Hozzávalók:
fél kiló nyúlhús (gerinc és comb filé)
15 dkg füstölt szalonna
1 tojás
2 salotta hagyma
1 ágacska friss kakukkfű
10 deka vékonyra szeletelt, füstölt sonka
egy nyúl mája
fél deci brandy
6-8 db apró savanyú uborka (cornichon)
só, pár szem natúr pisztácia és egész rózsabors

A pástétom fűszerhez:
4 g koriander
4 g szárított bazsalikom
4 g szegfűszeg
2 g szerecsendió (reszelve)
2 babérlevél
3 g vargányapor
4 g fehérbors

A tésztához:
300 g liszt
75 g vaj
60 g sertés zsír
1 tojás
2 tojássárgája
fél dl hideg víz
só

A pástétomtésztához a lisztet a vajjal és zsírral összemorzsolom, majd az egész tojással, a tojások sárgájával, kevés sóval és a hideg vízzel összegyúrom, folpackba csomagolom és legalább egy órára hűtőszekrénybe teszem. Filé híján a nyúlhúst kicsontozom, hártyáit lefejtem, a húst a szalonnával együtt ledarálom.
A pástétom fűszerkeverékhez a hozzávalókat fűszermalomba finomra őrlöm és összekeverem a darált szalonnás nyúlhússal, a tojással, brandyvel, a nagyon apróra vágott salottával és a kakukkfű leveleivel.
A tésztát pihentetés után fél cm vastagra kinyújtom és kétharmadával kibélelek egy terrine, vagy más hosszúkás formát, vagy egyszemélyes adagokat készítek, szuflé formákban. Ujjaimmal kissé benyomkodom, hogy a nyers tészta felvegye a forma alakját és a tésztával bélelt formát „kitapétázom” vékony sonka szeletekkel. Ezután a forma aljára simítok egy adag húspürét, erre fektetek apró uborkát, majd újra húspép következik, erre a csíkokra vágott nyúlmáj, köré pisztácia és rózsabors, majd megint húspép. Tetejére ráhajtom a sonkaszeletek lelógó részét, majd a maradék kinyújtott nyers tésztával befedem, a széleket összedolgozom, közepébe kis kerek nyílást vágok, hogy legyen hol távozni sülés közben a keletkezett gőznek. A pástétom tetejét tojással megkenem, különböző alakúra vágott pástétomtésztával díszítem, majd az egészet ismét lekenem tojással, így sülés után szép fényes máz keletkezik rajta. Előmelegített sütőbe teszem, 190 fokon sütöm 10 percig, majd 170 fokon még 50 percig. Ha megsült, a formában hagyom kihűlni. Közvetlen a tálalás előtt a formából kiborítom és felszeletelem (ha többszemélyes adag készült), zöld salátalevelekkel díszítem. Tálaláskor ribizke- vagy áfonyadzsemet adok hozzá.
Előfordul, hogy a pástétom tésztája sütés után elválik a tölteléktől. Ezt megelőzendő, a kihűlt pástétom tetején lévő nyíláson, olvasztott és lehűtött, redukált húslevessel készített aszpikot töltök bele, közben kissé az asztalhoz ütögetve, hogy a beöntött aszpik mindenütt betöltse a sütés közben keletkezett réseket. Ilyenkor célszerű pár órát hűteni tálalás előtt.

Csicsóka krémleves csomboros nyúlkolbásszal


Nyúlkolbászt most készítettem első alkalommal, nagyon jól sikerült és kellemes kísérője volt a csicsóka krémlevesnek. Jóízűen ettük magában is, mustárral és friss kenyérrel.

Hozzávalók a nyúlkolbászhoz:
1 kg kicsontozott nyúlhús, darálva (én combfilét használtam)
25 dkg sertés szalonna, darálva
12 g só
20 g fokhagyma
3 ek morzsolt, szárított csombor (a friss még jobb lett volna)
3 g frissen őrölt fekete bors

Hozzávalók a csicsóka krémleveshez:
fél kg csicsóka
2-3 salotta hagyma
1-2 ek olívaolaj
1 liter húsalaplé
2 dl tejszín
só és frissen őrölt bors
a tálaláshoz pár csepp olívaolaj és egy csepp pesto (opcionális)

A kolbászhoz a darált nyúlhúst és szalonnát összegyúrom a fűszerekkel és vékonybélbe töltöm, majd kevés vajon, vagy zsíron, 160 fokra előmelegített sütőbe szép pirosra sütöm (kb 60 perc kellett neki).
A csicsóka krémleveshez meghámozom a csicsókát, azonnal hideg vízbe teszem, mert a burgonyához hasonlóan gyorsan barnul (oxidálódik). A megtisztított, felaprított salottát üvegesre dinsztelem az olívaolajon, rádobom a felkockázott csicsókát és pár percig együtt pirítom. Felöntöm annyi húsalaplével, hogy jól ellepje sózom, borsozom és puhára főzöm.
Simára turmixszolom a tejszínnel, ha túl sűrű lenne, forró alaplével hígítom. Tányérba merem, megpöttyözöm olívaolajjal, egy csepp zöld pesto-val és a sült nyúlkolbásszal tálalom.

Nyúlgerinc paszternák pürével, zöldségtoronnyal


Ünnepi nyúllakoma, nyúllal.

Hozzávalók 4 főre:
fejenként 2-3 csík nyúlgerinc filé
2 evőkanálnyi vaj
1 evőkanálnyi olívaolaj
30 dkg paszternák
2 dl tejszín, vagy tej
2 evőkanálnyi frissen reszelt parmezán
1-1 piros és sárga kaliforniai paprika
4 fej barna csiperke gomba
4 szál újhagyma
1 kisebb padlizsán
1 kis csokor petrezselyem
só és frissen őrölt bors

A zöldségeket megmosom. Az újhagymát 5-6 cm-es darabokra vágom, a paprikákat kicsumázom és fél centis csíkokra vágom, a padlizsánt is (héjastól) hasonló méretűre, a gombát felszeletelem. Serpenyőbe összemelegítek 1 evőkanálnyi olíva olajat és vajat, rádobom a zöldség hasábokat, a gombát és rázogatva, kevergetve roppanós-puhára készítem, majd hozzákeverem az aprított petrezselyem zöldjét. Tálalásig melegen tartom, a tányérra „tornyot” építek a zöldségekből.

A paszternák püréhez a megtisztított paszternákot kockákra vágom és egy edényben kevés sóval, annyi tejben (így kevésbé kalóriadús), vagy tejszínben (így krémesebb, sokkal finomabb), hogy éppen ellepje, lassú tűzön, hogy épp csak pöszörögve főjön és szépen kiadja az édes ízét, megfőzöm. Ezután a főzőlevével együtt pürésítem, reszelek bele parmezánt, tekerek bele borsot és kézi mixerrel, vagy habverővel krémesre habosítom. Tálaláskor teszek a zöldségtorony mellé egy kanálnyi pürét.

Utolsónak a nyúlgerinc filét készítem el: a sütőt előmelegítem 200 Celsius-fokra. A vékony nyúlgerinc-csíkokra nagyjából egy perc alatt vasserpenyőben, 1 evőkanálnyi vajon kérget sütök, majd félreteszem öt percre, fedő alatt pihenni. Ezután betolom a forró sütőbe öt percre, így biztosan nem száradnak ki, átsülnek és szaftosak maradnak. Jófajta sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem és a zöldségtoronnyal, meg a paszternák pürével tálalom.

Nyúlbonbon


Karácsonyi lakoma üdvözlőfalatja, csinos, rakott szoknyához hasonló mignonpapírban tálalva.

Hozzávalók:
50 dkg darált nyúlcomb filé
1 tojás
1 saláta cukkíni
2 salotta hagyma
1 kiskanál őrölt fahéj
2 csipet őrölt szegfűbors
só és frissen őrölt színes bors
panko morzsa
olaj a sütéshez
mignon papír

A cukkinit héjastól lereszelem és összekeverem a darált nyúlhússal, tojással, nagyon apróra vágott salottával, fűszerekkel. Legalább egy órát pihentetem a masszát a hűtőben – hogy összeérjenek az ízek – majd 3 cm átmérőjű golyókat formázok a masszából, meghempergetem panko morzsában (vagy friss, házi kenyérmorzsában) és bő, forró olajba kisütöm. Konyhai papírtörlőn hagyom lecsepegni a fölös olajat, mignon papírba tálalom.

Nyúl herán tokány puliszkával


Gyerekkoromban, az Erdélyben tradicionálisnak számító örmény eredetű herán (vagy herány) tokányt általában disznóhúsból, ünnepnapokon az akkoriban még „fekete” vágásból származó borjúból készítette Édesanyám. Most nyúlcomb filéből főztem és merem állítani, hogy finomabb, mint az ünnepnapi borjús változat. Egy köret sem illene jobban hozzá, mint a puliszka.

Hozzávalók 4 személyre:
1 kg nyúlcomb filé, kockákra vágva
1 fej hagyma
2 ek vaj
2 dl száraz fehérbor
1 tk étkezési keményítő
1 ek mustár
1 dl tejföl
só, frissen őrölt bors
1-2 ágacska friss kakukkfű

A puliszkához, ha kevés az időm:
fél liter víz
2 csipet só
15 dkg kukoricadara
Ha bőven ráérek:
15 dkg kukoricadara
2 csipet só
hétszeres mennyiségű víz

A hagymát finomra vágom és a vajon megfonnyasztom, majd rádobom a kockákra vágott nyúlhúst. Sózom, bőkezűen borsozom, kevergetve megvárom, hogy kifehéredjen a hús. Mustározom, kicsit lepirítom, majd felöntöm a borral és fedő alatt puhára párolom (ha szükséges, pótolom a szaftot vízzel, az a jó, ha épp ellepi a húst). Amikor megpuhult, besűrítem a keményítővel elkevert tejföllel. Összeforralom.
A puliszkát attól függően készítem, hogy 20 perc, vagy 2 óra áll rendelkezésemre a tálalásig.
Ha kevés az időm, a gyors változat készül: felteszem forrni a vizet, 2 csipet sóval. Amikor forr a víz, beleöntöm a kukoricadarát és folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert odaég, hőforrás elzárása után, várakozó állásban is „dagad” . (Szinte mindig egy- két kanálnyit félreteszek tejes puliszkának, ez volt gyerekkorom kedvenc”levese”).
Ha van két órám a puliszkakészítésre, hétszeres mennyiségű vizet forralok, beleszórom a kukoricadarát és az elején párszor megkeverve, nagyon lassú tűzön 2 órán keresztül főzöm. Az íze klasszisokkal jobb, mint a gyors változatnak, de mivel az alja rendesen letapad, macerásabb a mosogatás. Valamit valamiért :-)
A tokányt a puliszkával és házi savanyúsággal tálalom.

2010. november 28.

Nyúlgerinc kelbimbó „főzelékkel”


Nagylány minap azzal hívott fel telefonon, hogy „Anya, mit hagytam ki az elmúlt 19 évben azzal, hogy nem ettem kelbimbót!...” Elárulom, Angyalom, hogy ettél, mert kisbaba korodban az volt a kedvenc bébipapid, valamikor ovis korodban döntöttél úgy, hogy nem szereted…most újra rájöttél, hogy milyen jó is a kelbimbó!:-)

Hozzávalók 4 személyre:
fejenként 2-3 csík nyúlgerinc filé
fél kg kelbimbó
1-2 szál újhagyma
2 ek vaj (kb 50-60 g)
5-6 szem kifliburgonya
fél darab piros kaliforniai paprika kimagozva, centis kockákra vágva
só, frissen őrölt bors
1 kiskanál köménymag

A „főzelékhez” pár szem kifliburgonyát (vagy más, kisméretű krumplit) sós, köménymagos vízben héjastul nem túl puhára főzök, ha kihűlt, meghámozom és felkockázom.
A kelbimbót megtisztítom és sós, lobogva forró vízbe teszem, újraforrástól számított két percig blansírozom. Jeges vízben lehűtöm, majd tiszta konyharuhára terítem, ha megszikkadt, elfelezem a kis káposztafejeket.
A legnagyobb serpenyőmben evőkanálnyi vajat hevítek, rádobom az elfelezett kelbimbót, a kockázott, főtt krumplit, a kockázott kaliforniai paprikát és együtt pirítom. Egy-két perc elteltével megszórom a felaprított újhagymával (zöldjével együtt), sózom, borsozom és jól összeforgatom.

A húsfeltéthez a sütőt előmelegítem 200 Celsius-fokra. A vékony nyúlgerinc-csíkokra nagyjából egy perc alatt egy vasserpenyőben 1 evőkanálnyi vajon kérget sütök, majd félreteszem öt percre, fedő alatt pihenni. Ezután betolom a forró sütőbe öt percre, így biztosan nem száradnak ki, átsülnek és szaftosak maradnak. Jófajta sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem és a „főzelékkel” tálalom. Frissen aprított snidlinggel díszítem.

2010. november 27.

Csicsókás lepény


Csütörtök este készült a borlovag társaimnak adott vacsorára, pálinkakísérőnek. Pogácsának indult, de mivel elszöszmötöltem a napot egy kosárnyi juhtúrós papucs, túrós pogácsa és 16 rúd sós túrós, édes túrós és erdei gyümölcsös rétes gyártásával, már nem maradt időm kiszaggatni és megsütni, az egyszerűség kedvéért belelapogattam a tésztát a baguette-sütő kő tepsimbe, focaccia-szerűen megnyomkodtam, megpakoltam olajbogyóval, megszórtam aprított rozmaringgal, meglocsoltam olívaolajjal és megsütöttem. Ennek volt a legnagyobb sikere, percek alatt elfogyott az utolsó morzsáig. A csicsóka is érezhető volt az ízében, de nem tolakodóan, az is szerette, aki amúgy nem rajong a csicsókáért.

Hozzávalók:
30 dkg csicsóka
60 dkg liszt
csipetnyi cukor
15 dkg vaj
25 g friss élesztő
1 ek só
1 dl tej
1 db tojás
40 dkg zöld, magozott olajbogyó
2 ág friss rozmaring
2 csipet tengeri só
frissen őrölt bors
fél dl jóféle olívaolaj

A csicsókát megmosom és héjastól, annyi vízzel, hogy ellepje felteszem főni. Ha puhára főtt, leszűröm, hagyom hűlni és meghámozom (nagyon könnyen lejön a héja!). Villával összetöröm és félreteszem. Az élesztőt langyos tejben, egy csipet cukorral és kiskanálnyi liszttel felfuttatom, majd összedolgozom a liszttel, csicsókával, olvasztott vajjal, sóval és tojással. Jól formázható tésztát gyúrok belőle (ha túl ragacsos lenne, teszek bele még egy kis lisztet). Egy-másfél órát pihentetem, majd belelapogatom kézzel egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Megnyomkodom az ujjaimmal, hogy mélyedések keletkezzenek a tésztába, meglocsolom olívaolajjal, megrakom zöld, magozott olajbogyóval, megszórom aprított, friss rozmaringgal, tekerek rá borsot és 2 csipet fleur de sel sót. Még egy olívaolajas locsolás és betolom a 200 fokos sütőbe, ahol kb fél óra alatt megsütöm.

2010. november 24.

Marokkói citrom befőttes, olajbogyós nyúlcomb


A héten pár nyúlhússal készült fogás következik, olyanok, amelyek a Karácsonyi ünnepek alatt is asztalra kerülhetnek. A Tetrabbit Kft receptversenyt hirdetett a gasztrobloggerek körében, volt/van jó pár ötletem, de ember tervez, az élet meg átírja a forgatókönyvet, a szombati napra tervezett nagy nyúlfőzés elmaradt, azóta meg nemigen bővelkedek szabadidőben és nemigen süt felénk a nap, így a fogásokról készült képek nem olyanok lettek, amilyet szerettem volna, de idő hiányában nincs lehetőségem újrafőzni.

Jó dolog a nyúl hús, sokat veszítettem azzal, hogy vagy 20 évig nem ettem, mostanában igyekszem azzal pótolni, hogy gyakrabban kerül a tányérunkba nyúlból készült fogás. Elsőként íme egy marokkói citrombefőttel megbolondított, ízes fogás.

Hozzávalók 4 főre:
combmérettől és étvágytól függően 4-8 nyúlcomb (filé)
egy fél sóban eltett (marokkói) citrom héja
kb 2,5 dl nyúl-alaplé (a csontos részekből főzött, bezöldségelt nyúlhúsleves, leszűrve)
1 ek vaj
2-3 ek olívaolaj
fejenként 2-3 kifliburgonya és pár szem fekete (magozott) olajbogyó
kaliforniai paprika (piros)
só, frissen őrölt bors

A krumplit megmosom és sós vízben, héjastól nem túl puhára főzöm. Ha kicsit kihűlt, meghámozom és falatnyi kockákra vágom. Egy vastagaljú serpenyőben összemelegítem az olívaolaj-vaj keveréket, majd a sóval, frissen őrölt borssal fűszerezett nyúlcomb filé mindkét oldalára kérget sütök, aztán apránként nyúl alaplét hozzáadva puhára sütöm-párolom. Ha már puha, kiveszem és melegen tartom, a serpenyőben visszamaradt ízes mártásba beleforgatom a krumpli kockákat, olajbogyót, kockákra vágott piros kaliforniai paprikát és az aprított marokkói citrombefőttet. Tálaláskor a krumplis-olajbogyós-paprikás köretet tányérra szedem, ráteszem a nyúlcombot és megszórom egy kevés aprított citrombefőttel, ami különleges ízével még izgalmasabbá teszi a fogást. Ha nem hús-krumpli párosítást ennék, a krumplit tarlórépával, vajrépával, vagy feketegyökérrel váltanám ki.

Egyéb nyulas receptjeim itt.

2010. november 23.

Quesadilla, a mexikói melegszendvics


A quesadilla (ejtsd keszadíjja) gyorskaja mexikói módra, gyakorlatilag egy bármilyen töltelékkel töltött és megsütött tortilla, egy a lényeg, legyen benne valamilyen sajtféleség, mert az tartja egyben. A mexikóiak kenyeréből, tortillából készül, melynek autentikus változatát egy speciális kukoricalisztből, a masa harina de maiz-ból sütik, de elterjedt a sima búzalisztből készült változat is (felénk hiperekben ehhez lehet hozzájutni). Készítettem már - nem túl autentikus módon - libanoni kenyérből is (azt meg a román hiperekben szoktam venni).

Lehet egyetlen – félbehajtott – tortillából csinálni, de én jobban szeretem úgy, hogy felforrósítok egy tapadásmentes serpenyőt, beleteszek egy tortillát, megszórom reszelt (jól olvadó) sajttal, rá a tetszés szerinti töltelék, újra reszelt sajt és még egy tortilla lap. Annyi ideig sütöm, hogy a tortilla alulról megpiruljon, a sajt pedig nagyjából megolvadjon. Ekkor az egészet megfordítom: a felső tortillára teszek egy megfelelő méretű lapostányért, egyik kezemben a serpenyő nyele, másikkal fogom a lapos tányért, majd egy határozott mozdulattal megfordítom, így a tortilla a tányérra kerül, megsütött felével felfele. A tányérról visszacsúsztatom a serpenyőbe, így az a fele kerül alulra, amelyiknek sülnie kell. Addig sütöm, amíg az alsó oldala is megpirul, ezalatt a sajtnak köszönhetően az oldalak nagyjából összeragadnak, úgyhogy nem esik szét. Tányérra csúsztatom, felnégyelem és azonnal tálalom. A fenti képen látható változat sok-sok sajttal, friss spenóttal, nyers barna csiperkével és füstölt-főtt sonkával készült, az lenti képen láthatót Bicsár Attila séf készítette nekünk az Essencia főzőiskola 3séf gombás kurzusán, abban krémsajt és szarvasgomba a töltelék.


Ha valamilyen (darált)húsos, vagy zöldséges töltelékkel készítem, akkor a tölteléket előre megfőzöm, mert maga a tortilla két-három perc alatt átmelegszik. Guacamole illik hozzá, de jó az magában is, nagyon.

2010. november 17.

Sajtkrémes spenóttorta


Gyors, egyszerű, finom és még egészséges is. Abból készült, amit épp találtam a hűtőben, miután „főzésileg” pár napig távol voltam.

Hozzávalók:
2 ek olívaolaj
1 csomó újhagyma
2 gerezd fokhagyma
1 zacskó friss spenót (kb 25 dkg)
10 dkg füstölt sajt, apróra kockázva
1 doboz natúr krémsajt (125 g)
6 tojás
só, bors ízlés szerint

Az olívaolajon megdinsztelem a zöldjével együtt felkarikázott újhagymát, majd rádobom a felszeletelt fokhagymát és az alaposan megmosott spenótot. Ha a spenót összeesett, eloltom a tüzet alatta. Egy tálba felverem a tojásokat, belekeverem a sajtkrémet, majd a kis kockákra vágott füstölt sajtot, végül beleforgatom a hagymás-fokhagymás spenótot. Ízesítem sóval, borssal, beleöntöm a masszát egy szilikon tortaformába (vagy bármilyen sütőformába, ha nem szilikon, tessék kivajazni!) és betolom a 160 fokos sütőbe kb 40 percre, illetve míg szép pirosra sül. Hidegen, melegen, szendvicsbe, magába, ahogy tetszik:-)

2010. november 16.

Koroknai Porta, Báránd


A debreceni munkás napokat egy felejthetetlen Bárándi hétvége követte, a Koroknai Portán. Az utóbbi idők legjobb hétvégéje volt. Niki barátnőmmel és családjával élveztük a létet egy kis földi paradicsomban, ahol a múlt kellemesen összefonódik a jelennel. A szállás kifogástalan, a házigazdák vendégszerető, türelmes, kedves emberek. Zokszó nélkül felfűtötték mindkét kemencéjüket a két elvetemült gasztrobloggernek, azonnal kenyértésztát készítettünk,


majd sütöttünk a búbos kemencébe, vacsorára pedig csülköt (öntöttvas edényben, sörben, ahogy illik).


Közben a házigazdánk, Béla isteni kenyérlángost tolt be a kinti kemencébe,


amit azon melegében, lábon állva, a kemence ajtajánál be is faltuk, esélye nem volt kihűlni.
Másnap reggel összedobtunk egy szerény adag vadgombás, sonkás rántottát 30 tojásból


amit kapirgálós, boldog tyúkok


tojtak aznap reggel.


majd Béla felesége, Marika olyan, de olyan kakaós csigát rittyentett, hogy amíg élek, nem felejtem el!


Béla főzött nekünk öntöttvas bográcsában egy igazi hortobágyi slambucot, amiben csak szalonna, krumpli és tészta volt, szakszerűen, 32X megfordítva. Tudtak valamit a pásztorok, a Béla most is tudja, nagyon:-)


A gyerekekre nem volt gondunk, egész nap vígan terelgették a kecskéket és birkákat, hajkurászták a tyúkokat és libákat, megmászták a kukoricaszár "dombot", lovagoltak, korongoztak, mi közben jókat beszélgettünk, eszegettünk, borozgattunk, igazi lazulós-pihenős hétvége volt, bármikor megismételném!

Rettenetes…

…hogy majdnem 2 hete nem főztem! Már komoly elvonási tüneteim vannak. Persze enni ettünk, jobbnál-jobb és kevésbé jó helyeken, voltak gasztro-orgazmisztikus és kötelezően elfelejtendő élmények is. Többrészes beszámoló következik:-)

Pár napot Debrecenben töltöttem egy konferencián, napközben a Kölcsey Központ büféjétől nem jutottam távolabb, de estére már jólesett volna egy tál tisztességes, meleg étel.

A jó konyhájúnak mondott városszéli csárda egy nem helybélinek megtalálhatatlan. Sehol egy útbaigazító tábla, az irányítószám alapján a GPS másik településre vitt, a megkérdezett helybéliekkel nem volt szerencsénk, többen is tudták, hol van, de nem tudták elmagyarázni, mert „nem egyszerű megtalálni”. Mintha az lenne a cél, hogy csak a „bennfentesek” ehessenek a főztjükből. Szállásadónk szerint „megvan azok forgalma maguk nélkül is”, ezzel azt hiszem mindent elmondott, másnap este már nem is kerestük, inkább egy többek által ajánlott, központi helyen lévő étteremben próbálkoztunk. Gyakorlatilag telt ház volt, de végül kaptunk egy kétszemélyes asztalt, örültünk, de nem sokáig. A hely kellemes, a kiszolgálás figyelmes, az étel viszont pocsék. Ehetetlenül sós és áthatóan ételízesítő ízű mindkét fogás, sajna ezt már nem veszi be a gyomrom. Továbbra sem értem minek kell „gorgonzolás mártásnak” nevezni olyat, amibe nem gorgonzolát, hanem mezei márványsajtot tesznek, azt se sokat, de jól megsózzák. Desszertet már nem kértünk…

a nagypiac, fotó: eszaon.hu

Tetszett viszont a szombat reggeli debreceni piac. Szép árú, bőséges választék, elfogadható árak, egyedül a csicsókát adták kétszer annyiért, mint a kiskőrösi piacon. Plusz piros pont, hogy a piaci büfében lehet hagymás sült vért enni és többeknél is ki van írva, hogy pálinka kapható:-) Vettem a másnapi reggelihez friss vadgombát, többfélét is (sárga tinórut, lila pereszkét, hmmm…), a szárított kucsmagombát a pestihez képest harmad áron, volt naspolya, finom juhtúró és kecskesajt, sokfajta aszalt gyümölcs és vagy tízfajta bab. Különösen tetszett, hogy a krumplira nem azt írták ki, hogy „burgi 140.- ”, hanem a fajta neve is szerepelt, mindegyik árusnál.
Ezentúl Debrecenben várhatóan gyakrabban megfordulok, de igyekszem önellátó lenni, míg fel nem fedezek egy olyan helyet, ahol tisztességes ételt tesznek elém és ezért nem kell egyhavi fizetést otthagynom. Ismertek ilyet?

2010. november 4.

Sült padlizsánhajó fűszeres joghurttal és gránátalmával


Korán van… Ülök a konyhában és élvezem az utóbbi három nap első kávéját. Időnként kinézek az ablakon, lesem, ahogy pirkad, majd száll fel a pára és bújnak elő a napsugarak. Megírtam ma vizsgázó Kati barátnőmnek a babona SMS-t, lassan ébresztem Picilányt, indulunk Pestre, csajos napokat élünk kettesben (Nagylány Írországban, ÉP továbbképzésen). Tegnap nem sikerült eldönteni, hogy ebédre Olimpia, vagy MÁK legyen inkább, estére az Essencia főzőiskola 3séf kurzusán megnézem, milyen volt a gomba felhozatal a Naschmarkton. Főzni ma sem fogok, legfeljebb fejben, de hogy ne maradjatok recept nélkül, olvassátok az utóbbi idők egyik legegyszerűbb és legfinomabb fogásom, a Yotam Ottolenghi által inspirált gránátalmás sült padlizsánhajó receptjét:

Hozzávalók 4 főre:
4 közepes méretű padlizsán
1 gránátalma magjai
400 g görög, vagy török joghurt
durva tengeri só és frissen őrölt fekete bors
pár evőkanál olívaolaj
1 kis gerezd fokhagyma
1 evőkanál a következő fűszerkeverékből:
2 rész görögszéna levél
4 rész szárított, morzsolt kakukkfű
3 rész szárazon pirított szezámmag
4 rész morzsolt majoránna
4 rész morzsolt oregánó
(ha a görögszéna levél helyett szömörcét használunk, a közkedvelt za'atar nevű közel-keleti fűszerkeveréket kapjuk)

A padlizsánt megmossuk, hosszában elfelezzük. A húsát gyémánt alakzatban bevagdossuk, vigyázva, hogy ne vágjuk át a padlizsán héját. Sütőpapíros tepsire tesszük, egy kenőecset segítségével megkenjük a vágott felületét olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk és betoljuk a 200 fokos sütőben 20-25 percre, illetve ameddig a padlizsán puhára és aranybarnára sül. Kivesszük, hagyjuk hűlni. Közben kimagozzuk a gránátalmát és elkészítjük a fűszerkeveréket, melyből egy evőkanálnyit belekeverünk a joghurtba, belereszelünk egy kis gerezd fokhagymát és jól összekeverjük.

Tálaláskor fűszeres joghurtot kanalazunk a padlizsánhajókra és megszórjuk a gránátalma magokkal.

2010. november 3.

Olivás, rozmaringos, bárányhúsos lepény


Egy kevés darált bárányhús, hagyma, fekete olívabogyó, rozmaring, leveles tészta és kész a vacsora, a család azon részének, aki nem küzd gyomorvírussal, mint én…

Hozzávalók:
2 fej hagyma
25 dkg darált bárányhús (most comb)
1 marék fekete olajbogyó
2 dkg vaj
1 dl száraz bor
3 tojás
1 ág friss rozmaring
1 csomag (250 g) friss, készre nyújtott leveles tészta (vagy fél csomag fagyasztott)
só és frissen őrölt bors

A hagymát meghámozom, felaprítom és üvegesre párolom a vajon. Rádobom a darált bárányhúst és az aprított rozmaringot, sózom, borsozom, pár percig kevergetem, hozzáöntöm a bort, hozzáadom a magozott, felezett fekete olajbogyót és fedő alatt párolom, míg elfő az összes leve. Közben egyenként felütöm, majd ráöntöm a felvert tojásokat, amiből egy sárgáját félre teszek a kenéshez. Majdnem szilárdra sütöm, leveszem a tűzről és hagyom kicsit hűlni. A leveles tésztát kiterítem, a masszát szétterítem a leveles tésztán, feltekerem, átemelem a tekercset egy sütőpapíros tepsire, lekenem a tetejét a félretett sárgájával és betolom a 200 fokos sütőbe, míg a teteje szépen megpirul. Langyosan az igazi, egy pohár borral.

2010. november 1.

2010. október 29.

Ősz


Ezt a képet napra pontosan egy évvel ezelőtt készítettem ott, ahol most kellene lennem. Na, majd jövőre!:-)
Jó hétvégét mindenkinek!

Update: végül ez a hétvége volt az ősz legjobbja! Írtam róla itt.

Sült hagymás, baconos, sajtos kifli


Útravalónak készült, még a múlt héten. Nem egy könnyed, hópihe kifli, hanem az a fajta, amit szendvics helyett is be lehet vetni. Hajszálvékony bacon szeletekkel és sajttal töltöttem.

Hozzávalók:
fél kg liszt
4-5 evőkanál ropogós sült hagyma
25 g friss élesztő
100 g puha vaj
1 kiskanál só
3 dl langyos tej
1 mokkáskanál cukor
10 dkg szeletelt bacon
8-10 dkg szeletelt sajt
1 tojás

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olvasztott vajat, a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Kiolajozott tálba teszem, tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni míg duplájára nem kel. Kiveszem a kelesztő tálból és olajozott deszkán téglalap alakúra, fél cm vastagra kinyújtom, rászórom egyenletesen a ropogós sült hagymát és a rövidebbik oldalánál kezdve feltekerem, háromba hajtom (képzeletben elharmadolom, majd az alsó és felső harmadát is ráhajtom a középső harmadrészre). A kapott hajtoványt még egyszer kinyújtom kb ugyanolyan vastagra, mint az előbb és nagyjából kör alakúra. Derelyevágóval körcikkekre vágom, mindegyikre teszek bacon és sajt szeleteket és kifliszerűen feltekerem. Sütőpapíros tepsire teszem, hagyom még negyedórát kelni, majd megkenem enyhén felvert tojással és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20-25 perc alatt szépen megsülnek. Laktató falatok.

2010. október 28.

Sütőtök krémleves baconnal és gránátalmával


Kislány koromban az ősz egyik fontos momentuma volt, amikor Édesapám hazahozta a szezon első hatalmas sütőtökét, amit kint hagytunk a teraszon mindaddig, míg megcsípte a fagy. Akkoriban csak sütve tudtam elképzelni, manapság már az egyik kedvenc őszi-téli alapanyagom, szívesen főzök belőle levest, egytálételt, vagy köretet. Édesen vagy sósan, ízével és színével vidámságot lop egy szürke, ködös hétköznapba is. Most baconnal és gránátalmával főztem, levesnek.

Hozzávalók:
1 sütőtök (kb 1 kg-os)
5 dkg vaj
10 dkg szeletelt, vagy kockázott bacon
1 nagyobb fej hagyma, felkockázva
2 sárgarépa felaprítva
1 kis fej zeller fele, felkockázva
1-2 gerezd fokhagyma, zúzva
1 liter csirke alaplé
só, frissen őrölt (fehér) bors és frissen őrölt szerecsendió, ízlés szerint
1 / 2 gránátalma magjai

A sütőtököt meghámozom, magjait eltávolítom és feldarabolom, tepsire teszem és sütőben félpuhára sütöm. Felolvasztom a vajat és pörcösre sütöm rajta a szalonnát, szűrőkanállal kiszedem és félreteszem. Az ízes zsiradékon megfuttatom a hagymát, majd hozzáadom a zúzott fokhagymát, egy perc múlva az aprított zellert és sárgarépát, kevergetve hagyom, hogy kicsit karamellizálódjanak. Hozzákaparom a sütőtök húsát, ízesítem sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, felöntöm az alaplével, puhára főzöm, majd pürésítem és ha szükséges, igazítok az ízesítésen. A sült baconnal és gránátalma magokkal tálalom. Még szuperfinnyás Picilánynak is ízlett.

2010. október 26.

Lencsés-kelleveles ricottatorta

Múlt héten voltam a Hoventa kiállításon. Gyér látogatottság, évről-évre kevesebb kiállító, Mirelle-el sem sikerült összefutnom… meg szerencsére azzal a vendéglátós-tanuló csoporttal sem, aki elemelte Mirelle táskája zsebéből a párjának szánt Bergmann diós pozsonyi kiflit…azért nem voltam potyára, vettem jó áron olajecsetet és szilikon canelé formát, amit régóta nézegetek,
Fotó a gyártó honlapjáról

de 9990.-Ft-ot nem volt szívem kiadni érte, most kevesebb, mint harmadáron jutottam hozzá, hamarosan felavatom. Elképesztő választék volt szilikon formákból, nemcsak sütésre, hanem bonbon készítésre alkalmasból is.

A nap fénypontja a Vendon standján aznap főzőbemutatót tartó Jahni László volt, a balatonszemesi Kistücsök chéfje, aki a nagy hajtás mellett is volt olyan kedves, és elmesélte a kóstolt fogások elkészítését. Ettünk finom napraforgócsíra salátát pácolt hallal,


nyúldagadó tekercset isteni kelleveles, sárgarépás, lencse körettel,


és birsdesszertet diós piskótával, birssajttal és birsfagylalttal.


A lencseköret (is) annyira ízlett, hogy itthon reprodukáltam (a brunoise-ra aprított sárgarépa kimaradt), és továbbgondolva egy sós ricottatorta született belőle. (Ha kivilágosodik majd készítek a maradékról normálisabb képet)


Hozzávalók:
fél kg ricotta
6 tojás
15 dkg vörös lencse
15 dkg zöld, apró szemű lencse
5 kellevél (egy nagy fej kelkáposzta külső levelei)
2 gerezd fokhagyma
1 nagy fej hagyma
2 ek olívaolaj
4-5 ek frissen reszelt parmezán
só és frissen őrölt bors

A kelleveleket megmosom, csíkokra felaprítom. A lencsét megmosom, leszűröm és az aprított, 2 ek olívaolajon megdinsztelt hagymára dobom, a kellevél csíkokkal együtt. Fokhagymával, sóval, borssal ízesítem, felöntöm a lencseadaghoz képest másfélszeres mennyiségű húsalaplével és hagyom roppanósra puhulni. A tojásokat egyenként feltöröm (hat tojásnál nem érdemes “veszélyesen élni”, mert lehet, hogy az utolsó nem friss és akkor mehet mind a kukába), felverem, összekeverem a túróval, majd a kissé kihűlt kelleveles lencsével és tisztességes mennyiségű frissen reszelt parmezánnal. Kerek szilikon tortaformába simítom és betolom a 180 fokos sütőbe, úgy 45 percre, míg a teteje szép pirosra sül. Melegen is, hidegen is sikere volt.

2010. október 25.

Húsos rakott karfiol


Egy fajsúlyosabb változata a húsmentes rakott karfiolnak, nagyjából ugyanúgy készül. Nagyon szeretjük.

Hozzávalók:
1 nagy fej karfiol
2 fej hagyma
fél kg darálthús (most pulykacomb)
1 dl száraz bor
2 ek vaj
5-6 ek (házi) zsemlemorzsa
fél liter 20 %-os tejföl
4-5 keményre főtt tojás
2 nyers tojás
só, frissen őrölt bors
reszelt sajt a tetejére

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és bő, forrásban lévő sós vízben félpuhára főzöm (kb 10-12 perc alatt), közben kivajazok egy sütőtálat, a maradék vajon a házi zsemlemorzsát világos barnára pirítom és beleszórom a felét a kivajazott sütőtál aljára.
Közben megdinsztelem egy kevés vajon az aprított hagymát, ha már üveges, hozzáadom a darált húst, sózom, borsozom, hozzáöntöm a bort és kevergetve addig sütőm, míg a hús kifehéredik és elfő minden leve. Leveszem a tűzről és félreteszem kicsit hűlni.
A főtt tojásokat felszeletelem, majdnem az egész tejfölt elkeverem a felvert tojással és fél teáskanál sóval, frissen őrölt borssal, egy kevés tejfölt félre teszek a tálaláshoz.
A karfiolt leszűröm, felét rárakosgatom a zsemlemorzsára, betakarom főtt tojás szeletekkel, rásimítom a hagymás darált húst, majd ráteszem a többi karfiolt, meglocsolom a tojással elkevert tejföllel, rászórom a maradék zsemlemorzsát, kevés reszelt sajtot és rátördelek egy kevés vajat, ami majd szépen beleolvad a rakottasba.
Előmelegített sütőben 200 C°-on, kb fél óra alatt szép pirosra sütöm. Kockára vágva, tejföllel tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2010. október 19.

Juhtúrós kosár, papucs, vagy minek nevezzem


Minap ÉP-nek körmös csülökpörköltre támadt gusztusa, összetrombitálta a barátainkat, meg is főzte bográcsban (nagyon jól sikerült), én meg sütöttem az istenhozott pohár pálinka mellé egy finom juhtúrós valamit (kosárkának indult, de amorf papucs lett). Mindegy, az íze miatt szerettük, de nagyon.

Hozzávalók egy tíz fős társaságnak:
1 kg liszt
50 g friss élesztő
200 g puha vaj
2 kiskanál só
6 dl langyos tej
1 kiskanál cukor
20-25 dkg juhtúró (brânză de burduf)
1 tojás

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olvasztott vajat (nem az egészet, csak a felét, azaz 100 g-ot), a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Kiolajozott tálba teszem, tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni míg duplájára nem kel. Kiveszem a kelesztő tálból és olajozott deszkán téglalap alakúra, fél cm vastagra kinyújtom. Megkenem az olvasztott vaj másik felével, rámorzsolom egyenletesen a juhtúrót és a rövidebbik oldalánál kezdve feltekerem. A hengert még egyszer kinyújtom (kb ugyanakkorára és ugyanolyan vastagra, mint az előbb), és megint feltekerem, most a hosszabb oldalán kezdem a feltekerést. A hengerből ollóval alakítom ki a kosarakat úgy, hogy félcentinként bevágom a hengert, minden harmadik bevágásnál teljesen átvágom, a két szélét kihajtom oldalra, a közepe állva marad, így úgy fog kinézni, mint egy kis kosár. Sütőpapíros tepsire teszem, hagyom még negyedórát kelni, majd megkenem enyhén felvert tojással és betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol kb. 20-25 perc alatt szépen megsülnek. Jó kis pálinkakísérő, vagy sörkorcsolya.

Laura receptjét nem tartottam be lépésről-lépésre, de a formázást igen.

2010. október 18.

Off, de muszáj megmutatnom!

Ha nem is magyar találmány, de jópofa!:-)))


Sörös marharagu


Ösztönfőzés, sörrel. Arany Ászok félbarnával.
A Dreher sörgyár meghívott pár bloggert és egy nagyon kellemes péntek délutánt töltöttünk gyárlátogatással, sörkóstolással és jóízű beszélgetéssel. A sörmúzeumban kezdtük, majd bejártuk a gyárat, megnéztük a sörfőzdét


a palackozóüzemet, volt sörkóstoló és vidámság. A kocsmablogos fiúk filmet is készítettek:-)
Ott kóstoltuk a Félbarnát is, azonnal eldöntöttem, hogy ezzel a sörrel főzni fogok (meg fagyit csinálok belőle).

De vissza a raguhoz: elzarándokoltam a kedvenc kiskőrösi hentesemhez (amelyik már nem is annyira kedvenc, mert nem hajlandó nekem marhahúst érlelni. Győzködni próbált, hogy semmi szükség az érlelésre, pácoljam csak be a steak-nek valót pár napra jó fűszeres mustárba, jó lesz az! Szegény, nem érti a lényeget…Nem baj, majd megyek a Józsihoz) és vettem szép, húsos marhaszegyet. A többi már jött magától, illetve a hűtőből.

Hozzávalók:
1 kg marhahús (csont nélkül értendő, én kb 2 kg húsos marhaszegyet csontoztam ki)
5 dkg vaj
2 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
fél csomag szárzeller
1 csokor (5 db) zsenge petrezselyemgyökér
3 szál újhagyma
fél liter félbarna sör (pld. Arany Ászok Félbarna)
3 dl marhaalaplé
4-5 db sárgarépa
2 ág friss kakukkfű
só és frissen őrölt bors

A zöldségeket megpucolom, feldarabolom, a húst kockákra vágom. Egy tálba tekerek borsot a húsra, rászórok egy evőkanál lisztet és jól összekeverem.
A legnagyobb serpenyőmben megolvasztom a vajat és kisebb adagokban kisütöm rajta a húst. Mindig csak annyi húskockát teszek a serpenyőbe, amennyi egy rétegben, kényelmesen elfér, mert pirulnia kell, nem párolódnia. Kiszedem és átköltöztetem a cserépedényembe. A visszamaradt zsiradékba megy a vízszintesen elfelezett, pucolatlan fej fokhagyma (vágott felével lefelé), a hagyma, amit bőkezűen sózok, borsozok és kicsit megdinsztelek, felöntöm a sörrel, hozzáöntöm a marha alaplevet és felforralom. Ha már forr, ráöntöm az egészet a cserépedényben várakozó húsra, hozzáadom a feldarabolt sárgarépát, petrezselymet, szárzellert, újhagymát, beleteszem a kakukkfüvet, megkeverem, lefedem, betolom a 160 fokos sütőbe és hagyom, hogy 2,5 - 3 óra alatt elkészüljön a ragu.
Rusztikus, finom egytálétel.

2010. október 17.

Dorka lányom baguette-jei

Szombaton játszótérré változott a konyha, Nagylány kedvére kísérletezett (diétás, sós falatokat készített zabpehely, zabliszt és búzakorpa felhasználásával), Dorka lányom azzal jött, hogy ő kenyeret szeretne sütni. Ki is mérte a fél kiló lisztet, felfuttattuk az élesztőt és pici kezeivel nekiállt dagasztani. Pár perc elteltével figyeltem, mennyire ügyesen gyúrja, hiába, nem múlt el nyom nélkül az az idő, amit Édesanyám mellett töltött süti és kelt tészta sütéssel (én géppel szoktam dagasztani). Aztán kitalálta, hogy ne is kenyér legyen, hanem olyan baguette-k, amit Limara sütött a Blogkóstolón. Kerestem neki egy videót a neten, megnézte, hogy is kel formázni, én elvonultam délutáni alvásra, és arra ébredtem, hogy „Anya, megkeltek, vagdossuk be őket!”. Bevagdostuk, eldöntötte, melyiket mivel szórjuk meg, aztán mentek a sütőbe, a végeredményt meg már tegnap láthatta az, aki erre járt. Ej, ha én tizenkét évesen már kenyeret sütöttem volna… Büszke vagyok Rá (is), nagyon!

Hozzávalók:
fél kg liszt (BL 55 volt most itthon)
2 tk só
25 g friss élesztő
1 tk cukor
3 dl tej (vagy víz)

A tésztához a langyos cukros tejbe belemorzsolta az élesztőt. Hagyta felfutni, majd hozzáadta a szitált liszthez, amibe előzőleg belekeverte a sót, majd rugalmas, sima tésztát gyúrt. Kerek gombóccá formálta, kiolajozott tálba tette, tiszta konyharuhával letakarta és meleg helyen hagyta duplájára nőni. Kivette a kelesztő tálból és lisztezett deszkán 6 részre osztotta. Mindegyiket kicsit átgyúrta, egyenként inkább hosszú, mint széles téglalap alakúra kinyújtotta és a hosszabbik végénél összefogta, összecsipkedte és henger alakúra formázta, mindezt kétszer megismételte (a formázás a videón kb. a hetedik perctől látható). Konyharuhával letakarva pihentette másfél órát, meleg helyen. Egy óra elteltével bekapcsolta a sütőt 250 fokra és betette a sütőbe azt a kőtepsit is, amit kimondottan baguette sütésre vettem anno, de még sosem használtam (helyettesíthető egy kőlappal, gránitlappal, végső esetben sima sütőlappal). A második kelesztési idő leteltével bespriccelte őket vízzel, megszórta kedvére szezámmaggal, mákkal, sóval, majd szikével, illetve a sokcsúcsosat ollóval bevagdosta.


A forró sütőbe tett egy edénybe vizet, hogy biztosítva legyen a kellő páratartalom. Még kb 10 percet pihentek, majd átemeltem őket a forró kőtepsire, megspricceltük még egyszer vízzel és betoltuk a forró, nedves levegőjű sütőbe, kb 20 percre. Érdemes figyelni rájuk, mert majdnem megégtek, nagyon hamar elkészülnek. A mikor kivettük, nagy örömünkben elfelejtettük bespriccelni őket:-) Nagyon finom, ropogós, vastag héjú kenyérkék lettek! 


Ügyes voltál Babám!

2010. október 16.

A kenyér világnapja


Ma van a kenyér világnapja. Ez alkalomból fogadjátok szeretettel 12 éves Dorka lányom első kenyérsütésének eredményét, a csudafinom, ropogós héjú baguetteket és földim, Kányádi Sándor költő Nagyanyó-kenyér című versét:

Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.

Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.

Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.

Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.

Mindenkinek jusson bőven
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!

A baguette receptjét ITT olvashatjátok!

2010. október 15.

Kacsahúsos rizottó


Rizottóimádó vagyok. Minden héten megkívánom, egy akadálya van csak, hogy húslevest nem főzök minden héten, rizottót meg sosem gyaláznék meg leveskockából főtt „alaplével”. Tudom, most sokak szemében gasztrosznob vagyok, de innen üzenem a kétkedőknek, hogy egyszer próbálják ki IGAZI alaplével a rizottókészítést. Zongorázni lehet a különbséget! Ha a rizottót a világ legjobb Acquerello rizséből főzöm (itt már írtam róla), akkor dukál a jó minőségű alaplé is.
A héten elbántam egy kacsával, kacsahúslevest főztem a legnagyobb fazekamban, egy hadseregnek való adagot. Ettünk belőle kétszer, a többit félretettem alaplének mindenféle leveshez és persze egy finom rizottóhoz. Az el nem fogyott főtt zöldségből fasírt készült, a maradék leveshúst kicsontoztam, szétcincáltam és a rizottót ízesítettem vele. Zsiradéknak sem olívaolajat és vajat használtam, hanem azt a finom kacsazsírt, ami a kacsa mellének sütésekor keletkezett. A végeredmény fenséges lett!

Hozzávalók 3 főre:
25 dkg rizottórizs
2-3 ek pecsenye kacsazsír
2 fej salotta hagyma
kb 25 dkg kacsahús (a húslevesből), kicsontozva, szétcincálva
1 dl száraz bor
1 l kacsahúsleves
frissen reszelt parmezán (jó maréknyi a rizottóba + a tálaláshoz)

A húslevest felforrósítom. A hagymát apróra vágom és a kacsazsíron üvegesre párolom, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. A rizst a hagymához adom és néhány percig kevergetem, hogy a zsiradék minden rizsszemet körülöleljen. Hozzáöntöm a bort és hagyom teljesen elpárologni, majd merőkanalanként elkezdem hozzáadni a húslevest, kis lángon, állandóan kavargatva, mindig megvárva, hogy elfőjön, aztán egy újabb merőkanálnyi forró alaplé, majd kavargatás, és így tovább, amíg a rizottó meg nem fő (kb. 20 perc). Ha a rizsszemek közepe „al dente” (ergo nincs szétfőve), belekeverem a kacsahúst és a frissen reszelt parmezánt, kevergetek még rajta egy párat, ez idő alatt a parmezán beleolvad, a kacsahús és a rizottó ízei szépen egybekelnek. Tálaláskor reszelek még rá parmezánt.
A maradékból supplì al telefono-t csináltam volna, de Picilány addig járt rá, míg elfogyott. 

2010. október 12.

Túrós rétes, levelestésztából

Legyetek virtuális vendégeim egy szelet leveles túrós rétesre.


Hozzávalók:
1 csomag friss, készre nyújtott levelestészta
fél kg tehéntúró
2 ek házilag készített vaníliás cukor (vagy dr5ker bourbon vaníliás cukor)
1 citrom héja, reszelve
1-2 ek búzadara
10 deka (vagy ízlés szerint több) nádcukor
2 tojás + 1 tojássárgája a kenéshez
csipet só
pár szem friss, vagy fagyasztott szeder, málna vagy egyéb gyümölcs

A túrót villával összetöröm, közben belekeverem a vaníliás cukrot, a nádcukrot és egy csipet sót. Szétválasztom a tojásokat, a sárgáját eldolgozom a túróba, belekeverem a citromhéjat és a búzadarát. Ez utóbbit a célból keverem a töltelékbe, hogy felszívja sülés közben a túró által engedett nedvességet (ha félsz attól, hogy a búzadarától megkeményedne a tölteléked, használj étkezési keményítőt a búzadara helyett). A tojásfehérjét kemény habbá verem (esetleg adok hozzá egy evőkanálnyi porcukrot és pár csepp citromlevet) és óvatosan beleforgatom a túrómasszába.


A sütőpapírral együtt hengerelve kapható leveles tésztát letekerem, sütőpapírostól tepsire helyezem (így már nem kell mozgatni, ha betöltöttem) a közepére csíkban ráhalmozom a tölteléket, megpöttyözöm pár szem friss, vagy fagyasztott szederrel (vagy más gyümölccsel) és a képen látható módon, derelyevágóval párhuzamos bemetszéseket készítek. A tészta végeit ráhajtogatom a töltelékre és felváltva, egyet jobbról – egyet balról, a tésztacsíkokat ráhajtogatom a töltelékre. Egy felvert tojássárgával megkenem a rétesem tetejét és betolom a 220 fokos sütőbe, ahol kb. fél óra alatt aranybarnára sül. Felszeletelés előtt hagyom langyosra hűlni.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2010. október 7.

Sörben sült csülök


Íme a ropogós, mázas sült csülök, ami a paszternák püré mellett van az előző bejegyzés fotóján. Melyik húsevő tudna ennek ellenállni? Én nem...

Hozzávalók:
friss sertés hátsó csülök
fél liter félbarna sör (Arany Ászok Félbarnát használtam)
fél liter (vagy kicsit több) alaplé (húsleves)
pár szem egész bors
1-2 babérlevél
pár szem szegfűbors és 3 db szegfűszeg
1 fej fokhagyma
1 fej hagyma
só

A csülköt a hentessel kicsontoztatom, így a csontok nem foglalják a helyet, főzök majd belőlük alaplevet. A tisztított fokhagymával és félbevágott fej hagymával meg a fűszerekkel kuktában puhára főzöm a csülköt, amit a sörrel és annyi alaplével öntök fel, hogy éppen ellepje. Amikor puha, kiszedem, sütőedénybe költöztetem és a leszűrt, felére beforralt főzőlével gyakran kenegetve-locsolgatva, szép pirosra sütöm. Cuppogós finom falatok...

2010. október 5.

Paszternák püré


Eljött az én időm! A kiskőrösi piacon, egyik kedvenc kistermelőmnél van már paszternák, veszek is belőle minden héten.

A paszternák (vagy pasztinák) fehérjében, vas,- kalcium- és foszforban gazdag, kiváló B- és C-vitamin forrás, növényi rostjai által élénkíti a bélműködést, csökkenti a koleszterinszintet és szabályozza a vércukor szintjét is. Jótékonyan befolyásolja a csontok anyagcseréjét, illóolaj-tartalma révén pedig vizelethajtó, görcsoldó, vesehomok kezelésére és megelőzésére is alkalmas. Tisztítja a vesét és az epét, elősegíti a gyomor és az emésztőrendszer működését, egyszóval nem csak finom, hanem nagyon is egészséges!

Leggyakrabban pürének készítem, de szeretjük krémlevesnek, sütve (magában vagy más gyökérzöldségekkel), főve a húslevesben, nyersen – salátába, illetve amit krumpliból el lehet készíteni, az paszternákból is működik.

Püréhez a megtisztított paszternákot kockákra vágom és egy edényben kevés sóval, annyi tejben (így kevésbé kalóriadús), vagy tejszínben (így krémesebb, sokkal finomabb), hogy éppen ellepje, lassú tűzön, hogy épp csak pöszörögve főjön és szépen kiadja az édes ízét, megfőzöm. Ezután a főzőlevével együtt pürésítem, tekerek bele borsot és kézi mixerrel, vagy habverővel krémesre habosítom. Van, hogy a főzővizébe teszek egy fél, kettéhasított vanília rudat, vagy a pürébe reszelek parmezánt, úgy még különlegesebb az íze. Melegen köret (pld. sült csülök mellé), hidegen kivájt koktélparadicsomba töltöm, vagy rozskenyér pirítósra kenem. Imádjuk!