Fotó: Bakró-Nagy Ferenc
11 nap csend után újra itt vagyok, lement a nagy hajtás, reményeim szerint előbb-utóbb visszaállok a normális posztolási rendbe, bár jövő héten is összesen egy napot leszek itthon. Lezajlott a Blogkóstoló, amin tavaly még csak látogatóként vettem részt, idén már részese voltam a blogger csapatnak, aki megmutathatta a nagyérdeműnek, hogy nem csak a klaviatúrát tudja bűvölni, hanem főzni is tud...
Volt izgalom bőven, kezdve azzal, hogy mit főzzek, ami 1.)finom, 2.) el tudom készíteni 500 kóstoló adagban, 3.) mások is hajlandók megkóstolni, netán még fizetnének is azért, hogy megkóstolhassák, 4.) kvázi kockázatmentes, azaz előre elkészíthető és másnap még mindig csúcsformában tálalható.
Első ötletem az volt, hogy kolbászt töltök, azt megsütöm és valami firlefrancos, saját készítésű mustár költeménnyel kínálom. De ezt már elsütötte tavaly Malackaraj Anna, legyek már egy pöttyet eredeti! Végül arra a megbeszélésre menet, amin elő kellett adnunk, ki mivel készül, kb az utolsó 500 méteren ugrott be, hogy „
töltött szőlőlapi”! Erdélyi (ez a recept feltétlenül az), különleges, mégis egyszerű, előre elkészíthető, finom másnap is, és június elején már van friss szőlőlevél, mert azzal az igazi. Amikor bejelentettem mit készítenék, Fűszeres Eszter felkiáltott, hogy „én is töltikét akartam!”, de szerintem mindketten, és a közönség is jól járt azzal, hogy Eszter „B verzióként” észt sóletet készített.
Az „előkészületek” egy szakmai nappal kezdődtek csütörtökön, amikor is a Sziget Kft jóvoltából meghívót kaptunk a Budai Gourmet fesztivál nulladik, szakmai napjára. Mindennapi Mannával és Horasszal (meg még csatlakoztak mások is) töltöttem egy olyan napot, amiben régen nem volt részem, egy olyat, amikor nem érdekelt, hogy volt-e tegnap, vagy lesz-e holnap…
Naszóval: a belépő karszalag felhelyezése után gyors terepszemle, indításnak a Pócz Pincészet 2010-es cuveé Roséja. Éhgyomorra nem szerencsés borozni, meg dél is elmúlt már, így gyorsan betértünk a Kistücsökhöz egy citromos nyúlkolbászra medvehagyma mustárral,
amit harcsa halászlémártásban, kapros darával követett.
A citromos nyúlkolbászt már kóstoltam anno
Balatonszemesen is, de így, vékonyabb bélben talán még jobban ízlett, a medvehagyma mustár inkább hab, és nagyon kellemesen kísérte a nyúlkolbászt. Bár nem vagyok nagy halászlé-rajongó (pedig ÉP is nagyon jókat főz), Jahni László harcsájából tudtam volna még enni. Tízpontos!
A Kistücskös fogásokkal egy időben lecsúszott pár Tukacs Roland-féle (felülmúlhatatlan) vajas kifli, meg egy királyleányka fröccs a DiVino borbár standjánál, majd átballagtunk a Sauska sátorhoz, leöblíteni az addigiakat. 113. , majd 2009-es Kékfrankos élvezete közben égindulás-földszakadás zúdult ránk, Eszter jó házigazda révén Roland diós bucijaival marasztalt. Megkóstoltuk
Rosensteinék gefülte fish-ét és leckét kaptunk igazi vendéglátásból, Rosenstein Robi módra. Le a kalappal, így kell ezt csinálni, kétségtelenül jó géneket örökölt, mert ez belülről jön, így nem lehet megtanulni. Jó kezekben lesz a Rosenstein étterem Robinál is:-)
Az eső elálltával tovább kóstoltunk: én a Mezzo 36 órás 62,5 fokon készült marhapofáját petrezselyemgyökér krémmel és grillezett polentával,
a többiek a Chateau Visz kacsa-rilette cornetto kovászos uborka chutney-val
és a Valrhona-Roquefort nyalókát.
Átballagtunk a
Bock Bisztrohoz, ott megkóstoltuk a hideg ízelítőt szajmókával, kolbásszal és mangalica sonkával,
ettünk zseniális panko morzsás rántott véres hurkát meleg káposztasaláta ágyon,
és kaptam egy ajándék, életmentő Bock rozé fröccsöt személyesen Bíró Lajostól, mert jól megtanultam rizottót főzni:-)
Következett egy zseniális mentás bárányburger
Fotó: vilagevo.hu
és rántott mangalica oldalas, na meg olyan kovászos uborka, hogy majdnem sírtam a gyönyörűségtől a Laci! Pecsenye! előadásában
Fotó: vilagevo.hu
(elfelejtettem fotózni, így kölcsönöztem a képeket), utána Tukacs Roland kenyérlángosa (a legfinomabb, ami valaha ettem),
majd teriyaki marinádos grillezett lazac és halkolbász a Metro Vevőakadémia standjáról, személyesen Szabó Pétertől, aki még a teriyaki marinádot is maga állította össze (szintén tízpontos).
Következett egy kis édesség: házi pisztáciás morzsa eperrel az Aranyszarvastól
és rögtön utána szibériai tokhal kaviár mini blini kanálkára tálalva (szintén Aranyszarvas),
néhány kör
Heimann bor, pezsgőzés a
CEWI standján, a Pataki cukrászda zseniális fagylaltjai (a kapros-fehércsokis tiszta ordás palacsinta!), egy repeta a szuvidos marhapofából, még pár kör Heimann bor, majd záróakkordként
Csíki Sándorral a Costesnél pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládé habbal. Még szerencse, hogy közben zárórát fújtak, mert könnyen meglehet, hogy reggel értünk volna haza…:-)
Többször elhangzott, hogy „ez már nem fér belém, de muszáj megkóstolni” és szerencse, hogy a rántott véreshurka időben elfogyott, mert abból is repetáztunk volna, ha rajtunk múlik.
Sokan panaszkodtak, hogy drága volt a belépő, és a kóstoló adagok sem olcsók. Igaz, de hol lehet pár ezer forintból 6 -8 jó étterem fogásait megkóstolni? Ha többen kóstolnak egy-egy fogást, mint ahogy mi tettük, még több minden belefér a keretbe és magam tanúsítom, hogy 2-3 kóstolóadag után is szünetet kell tartani, mert tele a pocak… Akárhogy, egyszer egy évben van ilyen, érdemes rákészülni és elmenni, mert egy helyen van minden, mi szem-szájnak ingere.
Másnap délelőtt találkoztam egy
kedves bloggertársammal, egy kávé mellett jól elbeszélgettünk, majd indultam a háttérkonyhára elkészíteni a töltikéket.
Első alkalommal jártam nagykonyhán. Mivel éppen délben érkeztem, a konyha leginkább egy hangyabolyra hasonlított, mindenki sürgött-forgott, tette a dolgát. Gyors terepszemle, találkozás a többiekkel, akik a saját fogásaikat készítették elő. Kijelölték a helyi mentort,
megkaptam az alapanyagokat, közben ÉP is befutott, kezdődhetett a móka. Ledarálta a 20 kg húst (gyönyörű sertés lapocka, marhacomb és bárány lapocka), felaprítottuk a 4 kg hagymát, közben gőzpárolóban előkészítettük az 1200 db szőlőlevelet, egy 1 méter átmérőjű edényben (alig bírtam el) bekevertük a tölteléket, majd kaptunk 4 segítséget és délután hatra elkészült az 1169 darab töltike,
túl a felén...
15 tepsiben. Felöntöttük alaplével (egy legalább 50 literes edényben gőzölgött a konyha egyik sarkában és megtudtam, hogy állandó jelleggel 3 féle alaplevet készítenek), egy órára betolták a gőzpárolós sütőben, közben ráértünk megcsodálni, ahogy Lorien aprítja a lasagne-nak valót, Horaszék a vietnámi tekercs hozzávalóit készítik elő, Doktor Pepper süti a brownie cheesecake-et, Lila Füge meg a pavlovák állaga miatt izgul. Közben Limara is befutott elkészíteni a medvehagymás-paradicsomos bucikhoz az öregtésztát, bemutatták neki az egyszerre 10 kg liszttel is elbíró dagasztógépet, amely sajnos megmakacsolta magát és meg sem nyekkent, szegény Limara kénytelen volt kézzel dagasztani (Horasz is beszállt a tésztacsapkodásba), miután hozatott normális kenyérlisztet, mert valami oknál fogva úgy gondolták az alapanyag beszerzők, hogy a bucikái német kész lisztkeverékből lesznek a legjobbak.
Az egy óra sütési idő leteltével izgalommal telve kóstoltuk a töltikéket és azon nyomban megnyugodtam, mert ilyet akartam a vendégeimnek kínálni.
A háttérkonyha dolgozóival nekem személy szerint csak jó tapasztalataim voltak, bármilyen kérésemre azonnal megtalálták a megoldást, segítőkészek és kedvesek voltak, ezúton is köszönet nekik, Bognár Zoltán chéf úrnak pedig minden elismerésem!
A munka végeztével Limarával, Horasszal és ÉP-vel átballagtunk az út túloldalán lévő Wang mester éttermébe és lazultunk egy sort, néhány finom falat és néhány sör mellett. Este fáradtan, de boldogan bújtam ágyba, azzal a tudattal, hogy részemről mindent megtettem a másnapi siker érdekében.
Szombaton korán reggel megtettük immár szokásos körünket Mindennapi Mannával a Komjádi piacon (na jó, Manna minden áldott szombaton ott kezd, én meg már másodszor voltam). Bőséges reggeli után
kimentünk a Millenárisra, a Blogkóstoló helyszínére. A helyes kis segédek megmelegítették az első tepsinyi töltikét, elhelyezkedtem a kijelölt helyemen, a Gourmet Stúdió (Mindennapi Manna, WÁgi és Horasz), mellett
Fotó: Krumpli Béla
és vártuk a vendégeket, akik leginkább hullámokban érkeztek. A bloggerek egy hosszú pult mögött helyezkedtek el, ami elég magas volt és ezzel az éles demarkációs vonallal gyakorlatilag elveszett a tavalyi Blogkóstoló barátkozós-beszélgetős-borozgatós bája, mert igencsak árusítóhely jellege volt az egésznek, és a nagyon profi szervezés ellenére ezt nem csak én éreztem így. Sajnálom, hogy sok blogger társam, aki kijött a rendezvényre nem jött oda hozzám, szívesen megismerkedtem volna többükkel személyesen is, a blogokon megjelent beszámolók alapján többen voltak…
A szombati nap gyakorlatilag elrepült, nagyon meglepődtem, amikor egyszer csak kiderült, hogy már este fél nyolc van, na akkor kértem meg ÉP-t – aki aznap részt vett a Metro Vevőakadémia által szervezett lazacbontó bajnokságon,
Fotó: Kiss Krisztián
és be is került a döntőbe – hogy hozzon nekem egy pohár bort, lehetőleg egy hűs rozét, mert megérdemlem:-)
A Budai Gourmet-tól külön belépővel látogatható Dining Guide Food Showra sajnos sokkal kevesebben jöttek be, így volt olyan pillanat, amikor kint egy tűt nem lehetett elejteni, annyian voltak, nálunk, bent a csarnokban meg alig lézengtek az emberek. Sebaj, én elégedett voltam, a töltikék ízlettek azoknak, akik megkóstolták, még Rosenstein Tibor és Segal Viktor is megdicsérte, és volt olyan vendég, aki hétszer jött vissza repetázni:-)
Tanulság: jól választottam. Azzal, hogy előző nap mindenem készen volt, másnap meg csak melegíteni kellett, gyakorlatilag kockázatmentes volt a „vállalkozás”. Minden blogger fogása nagyon finom volt, de voltak, akik még aznap is keményen megdolgoztak fogásaikért, le a kalappal előttük. Köszönet a szervezőknek, a segédeknek és a háttérkonyha munkatársainak minden segítségért, nélkülük nem jöhetett volna létre! Jó volt, remélem lesz folytatás, de ha lesz, szívesebben mennék vissza a Tabáni terasz meghitt udvarába barátkozni, beszélgetni, borozgatni…
Ha még több képre vagy kíváncsi, gyere a Facebook oldalamra, ott megnézheted az összes fotót!
