Tegnap eleget tettünk a Vinitores Tychonienses Borlovagrend meghívásának és Nagymesterünkkel együtt Tihanyban töltöttem az egész napot a VII. Tihanyi Látott Hal Fesztiválon.
A garda Tihany egyik nevezetessége, az úgynevezett látott hal. Ősszel, amikor már kellően hideg a víz, a garda közel a víz felszínéhez rajokban úszik, a halászok csónakokból - egy hegyen járó ember segítségével, aki különféle jelekkel irányítja a dombról a halászokat - követik a gardák mozgását. Ezt a hagyományt elevenítették fel 7 évvel ezelőtt.
A reggeli érkezés és welcome pálinkák elfogyasztása után kisvonattal levonultunk a kikötőbe, majd hajóra szálltunk. A Szent Miklós hajóról figyeltük a gardahalászatot,
közben kellemesen megreggeliztünk,
megkóstoltuk a halászok borát,
meg a Salánki Pincészet vörösborait. A kikötőben fogadtuk a zsákmányt,
majd felvonultunk az Apátsághoz, ahol zenés, díszruhás felvonulás után, ünnepi szentmisén megáldották a halat és az újbort. Továbbvonultunk a Visszhang-dombhoz, ahol bebizonyosodott, működik még a Tihanyi visszhang, csak kell hozzá 110 erős torkú borlovag. Kezdetét vette a gardasütés, mi pedig figyelemmel kísértük a Borrendi avatást (Bujtor Istvánt is borlovaggá avatták tegnap)
A gardát orgona fa nyársra húzzák és venyigéből rakott tűz parazsa felett sütik.
A napot egy jókedvű, 4 fogásos estebéd zárta a Ferenc Pince Csárdában. Mi az 1813-ban épült teremben foglaltunk helyet, maga a pince 1680-ban épült.
Előételnek salátaágyon prezentált füstölt busát ettünk tejszínes tormával,
ezt egy jóízű balatoni halászlé követte
a főétel sültcsülök, a köret sültkrumplit egy lecsós raguba forgatták.
A desszert túrógombóc lett volna, de azt már nem vártuk meg, mert itthon még egy babgulyásos bográcsbuli várt ránk. Hosszú és cseppet sem diétás, de szép nap volt!
