Viszketett már a lekvárfőzős fakanalam, hát használtam.
Édesanyámnál vödör számra terem az eper, fogtam egy vödörnyit, megpucoltam és
megfőztem. Édesítés nélkül, mert cukrot nem eszünk jó ideje, és volt egy sanda
sejtésem, hogy jó lesz az édesítés-mentesen is. Nem is értem, eddig miért
tettem bármilyen édesítőt a lekvárokba… Vanília fagyival mennyei lesz! Megjegyzem, magában is az.
Hozzávalók:
eper (sok)
lekvár zselésítő (pektin), az eper mennyiségétől függően (rá lesz írva a csomagolásra, mennyi gyümölcshöz, mennyi pektin kell)
vanília rúd (vagy vanília kaviár)
löttyintésnyi jófajta rum (most épp 80 fokos Stroh rum)
sterillizált lekváros üvegek
A gyümölcsöt megmosom, megpucolom, kivágok belőle minden
puhuló részt, nehogy egy rothadó pötty miatt megromoljon a
cukormentesség miatt amúgy is csökkentett eltarthatóságú lekvár.
Bár az, hogy csökkentett eltarthatóság csak arra vonatkozik, hogy felbontás
után 2-3 napon belül el kell fogyasztani, felbontatlan állapotban eláll több évig.
Rozsdamentes, a szokásosnál is gondosabban elmosogatott edénybe
teszem és (csak lekvárfőzéshez használt keverőlapáttal) kevergetve főzöm 15 percig, majd beleszórom a pektint, meg a vanília
kaviárt* és még 10-15 percig főzöm. Sterilizált** kisméretű üvegekbe szedem (kb 2 dl-es, mert ez elfogy 2-3 nap alatt, ha megbontom), lezárom,
fejtetőre állítom 5 percre (ez alatt vákuum képződik és tuti nem romlik meg a
lekvár), majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között, bebugyolálva)
hagyom másnapig, aztán irány a kamrapolc.
*A vanília kaviár nem más, mint a vanília rudak kikapart
belseje. Kényelmes megoldás, jól záródó üvegben tartom, lényegesebb tovább eláll és kevesebb
helyet foglal, mint a vanília rudak.
Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz, mostanában ott sokkal aktívabb vagyok.