2017. február 20.

Cukkinis-sárgarépás túrós pite kétféleképpen


Megláttam és azonnal felkerült a bakancslistámra. Mindkettő. A rózsás pite kinézetre némileg hajaz a fahéjas almás rózsákra, a másik egyszerűen csak szép és mivel alapanyag volt hozzá, adta magát, hogy mindkettőt elkészítem. Nem annyira macerás, mint amilyennek tűnik, de tény, hogy időigényesebb egy sima piténél. És sokkal szebb is J
A színes répát a METRO-ban vettem. Nem volt olcsó, de kb. ugyanannyit hagyott ott ÉP pacalra, amit én ugye nem eszem, így már nem is volt akkora lelkiismeret furdalásom az ára miatt... és a sötét lila répa belseje is sötét lila és nem fakult ki sülés közben sem, teljesen odavoltam érte (is).


Hozzávalók:
1 csomag friss leveles tészta
250 g ricotta, vagy tehéntúró
2 gerezd fokhagyma, reszelve
50 g frissen reszelt parmezán
2 egész tojás
frissen reszelt szerecsendió, só és őrölt fekete bors, ízlés szerint
kis csokor friss, vagy 1 teáskanál morzsolt oregáno
4 színű sárgarépa (krém, sárga, narancs és lila)
1 saláta cukkini
1 evőkanál olívaolaj, a kenéshez

A friss leveles tésztát – azt a fajtát, amit sütőpapírra feltekerve árulnak – letekerem és kibélelek vele egy kivajazott nagyobb (20 cm átmérőjű) és egy kisebb (12 cm átmérőjű) piteformát, a széleket körbevágom. Sütőpapírt teszek rájuk és agyaggolyókkal, vagy száraz babbal (lencsével, borsóval) megtöltve, vakon elősütöm* 180 fokos sütőben 15 percig. Kiveszem a sütőből, eltávolítom a vaksütéshez használt anyagokat és ameddig hűl, elkészítem a tölteléket.
Felverem a tojásokat, összekeverem a ricottával (túróval), parmezánnal, reszelt fokhagymával és elkeverem benne a fűszereket. A masszát a kihűlt, elősütött leveles tésztára simítom, majd hozzálátok a díszítéshez. Meghámozom a répákat, megmosom a cukkinit és a hámozóval vékony, szinte átlátszó szeleteket vágok a répákból és a cukkiniből. Hogy könnyebben fel tudjam őket tekerni és ne törjenek, a szeleteket 2 percre enyhén sós, forrásban lévő vízbe teszem, majd jeges vízbe szedem, hogy leálljon a főzésük. Tiszta konyharuhára, vagy jó minőségű konyhai papírtörlőre teregetem és felitatom róluk a nedvességet. A különböző színű répa szeleteket és a cukkinit is feltekerem, így rózsa-szerű tekercseket kapok, ha túl karcsúak lennének, körbetekerem még egy répa (vagy cukkini) szelettel, majd a kész rózsát, a pite közepétől kezdve beleállítom a túrótöltelékbe. Így haladok körbe, kifele haladva, figyelve arra, hogy 2 egyforma színű rózsa ne kerüljön egymás mellé.

A spirál pite közepére készítek egy cukkini rózsát, majd egyszerűen körberakom a különböző színű répa és cukkini szeletekkel, míg körbe nem érek.

A zöldségek tetejét finoman lekenem olívaolajjal, majd betolom a pitéket a 180 Celsius-fokra előmelegített sütőbe 45-50 percre.
Langyosan a legfinomabbak.

*A vakon sütésnek az a funkciója, hogy a tésztakéreg - még töltelék nélkül elő legyen sütve, mert ha nyersen tölteném be, félő, hogy a tölteléktől elázna és "szalonnás" lenne, nem sülne át rendesen. Azért kell valami nehezéket tenni rá a vaksütéshez, mert enélkül felpúposodna és elvesztené a formáját.

Ötlet innen és innen.

2017. február 15.

Savanyú káposztás húsgombócleves


A saját készítésű savanyú káposztából nem csak töltött káposzta készül. Esszük szinte minden nap cikára vágva, vagy gyalulva - köretnek, savanyúságnak. Ilyenkor főzöm az egyik kedvenc téli levesem, aminek főszereplője a gyalult káposzta mellett a savanyú káposzta leve is. Gyakran készítem olyan káposztalével, amiben előzőleg friss füstölt kolbászt  főztem, így a káposztalében, a főzés közben kioldódott kolbász íze még egy kis pluszt is ad a végeredménynek.

Hozzávalók:
1 liter savanyú káposztalé
1 fej savanyú káposzta legyalulva
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb zellergumó
250 g darált sertéshús (comb, vagy lapocka)
2-3 evőkanál nyers rizs, többször átmosva
1 tojás
1 fej hagyma, aprítva
1 evőkanál szárított, morzsolt kapor
1 evőkanál szárított, morzsolt csombor
só és frissen őrölt bors
a tálaláshoz tejföl (opcionális)

A savanyú káposztalevet ugyanannyi vízzel felteszem főni. Amikor forr, beleteszem a gyalult savanyú káposztát és az apró kockákra darabolt zöldségeket (a hagyma kivételével) és 20-25 percig főzöm. Összedolgozom a darált hússal a finomra aprított hagymát, nyers rizst, tojást, kaprot, csombort, frissen őrölt borsot, pici sót és apró gombócokat formázok belőle, majd a leveshez adom és még kb fél órán át, takaréklángon főzöm. A levest külön nem szoktam sózni, általában elég sós a káposzta levétől. Tejföllel és friss kenyérrel tálalom.

2017. február 10.

Arancello, az én házi narancslikőröm


Úgy nőttem fel, hogy a szüleim meggylikőrt (vişinată), áfonyalikőrt (afinată) és köményes likőrt (săcărică) minden évben készítettek. A hozzávaló köménymag és meggy a kertben termett, az áfonyát a Hargita lankáin szedtük hozzá. Édesapám zseniális zöld diólikőrt készített (épp minap találtam egy üveggel a kamrában), de szívesen kísérletezett mindenféle gyümölcslikőrrel, az epertől, a „tutti frutti”-ig. Volt a pincének egy polca, ahol szinte állandóan érlelődött valami egy-egy demizsonban, ha vendég jött, volt miből megkínálni. A házi likőröket többre tartotta mindenki, annak ellenére, hogy annak idején még voltak igazán jó román konyakok (brandyk) is. A likőrkészítés családi hagyományát folytatom, a kísérletező kedvem sem lankad, most épp citrusokkal „játszom”, melyek egyenesen Szicíliából érkeztek kedvenc olajdílerem közreműködésével. Az első a hatalmas, kezeletlen héjú narancsokból készült arancello.

Hozzávalók:
5-6 db kezeletlen héjú narancs
fél  liter tiszta szesz (vagy vodka)*
1 rúd fahéj
2 szem csillagánizs
4-5 db szegfűszeg
3 szem zöld kardamom
fél liter víz
350 g cukor

Alaposan megmosom a kezeletlen héjú narancsokat, zöldséghámozóval vékonyan levágom róluk a narancs színű héjat (minél kevesebb fehér résszel, mert az keserű lehet), majd késsel lehámozom róluk a fehér részt és egy tál fölött (hogy a kicsurgó levet is felfogjam), kifilézem, a filéket is a tálba teszem. A filézés után maradó részt jól kicsavarom (sok lé van még benne, naná, hogy a tálba kerül az is J), majd jól záródó (befőttes) üvegbe öntöm az egészet a zöldséghámozóval leoperált héjjal és a fűszerekkel együtt. Ráöntöm a tiszta szeszt (ennek hiányában a vodkát) és legalább egy hétig érlelem, mielőtt ráönteném a cukorszirupot (a fotón ez az állapot látszik, úgy 5-6 napja érlelődnek a gyümölcsök és fűszerek a tiszta szeszben).

A cukorsziruphoz forrásban lévő fél liter vízbe teszem a 350 g cukrot, kevergetem ameddig a cukor felolvad, majd néha megkeverve, takaréklángon hagyom, hogy sziruposra besűrűsödjön. Ha kész, kihűtöm, majd ráöntöm az egy hete-10 napja érlelődő szeszes (vodkás) - fűszeres narancsra és naponta egyszer megrázogatva, érlelem még legalább 14 napig. Két hét után tiszta üvegekbe szűröm és már kész is a házi arancello.
*Ha van tiszta szesz, érdemesebb azt önteni rá, a végeredményt tekintve nagyobb mennyiségre számíthatunk, mintha csak vodkával készítenénk, mivel jobban lehet hígítani. Itthon nem egyszerű tiszta szeszhez jutni, de pld. Romániában bármely nagyobb élelmiszer áruházban lehet kapni 96%-os tiszta szeszt. Szoktunk is hozni egy-egy literrel, ha arra járunk.

2017. február 1.

Farsangi fánk


Farsangi szezon van, a fánksütések ideje. Édesanyám gyakran készít töltött fánkot, aminek receptjét az 1883-as kiadású Magyar-Franczia Szakácskönyvekben is megtaláltam. Akkoriban így készítették a békebeli, bécsi fánkot: „560 gramm (1 font) melegített legfinomabb lisztet megszitálunk, tálba tesszük, közepére mélyedést ásunk, ebbe 4 kanál jó élesztőt, 3 kanál czukrot, 140 gramm olvasztott vajat, kevés sót, és 8-10 tojás sárgáját. Az egészet 5/10 liter jó langyos tejsűrüvel, mit lassanként adunk hozzá, összekeverjük és gyönge tésztává jól fölverjük. Ha a kanálról egészen leválik, kissé beliszteljük, melegített ruhával betakarjuk és meleg helyre kelni tesszük. Ha az élesztő jó, fél óra múlva a tészta még egyszer olyan magas lesz, mint volt. – Ekkor harmadrészét melegített nyújtó deszkára tesszük, kézzel ujjnyi vastagra és simára nyomjuk, azonban nehogy fölül megliszteljük. Azután fánkmetszővel kerek formákra kimetszük, közepére késhegynyi finom baraczk-lekvárt teszünk, a tetejére másik fánkot rakunk, kisebb metszővel még egyszer kimetszjük, hogy a két fánk teljesen összeragadjon és egygyé álljon. Azután jól meglisztelt ruhára, az alsó részével fölfelé rakjuk, és meleg kendővel letakarjuk. A többi tésztát hasonlóul szaggatjuk ki és meleg helyre kelni tesszük mindaddig, míg még egyszer oly nagyokká nem nőnek. Ha ezt elértük, 1 kiló 680 gramm friss forró zsírba tesszük, az alsó részével fölfelé fordítva, és a lábast fedővel betakarva. Egy percz mulva az alsó része szépen megpirult, és a fánk felnőtt, amire azután megfordítjuk és a felső felét sütjük, de fedőt többé reá nem teszünk, s addig hagyjuk sülni, míg szépen megpirul. Ekkor lyukas kanállal kiszedjük, ruhára rakjuk, czukorral meghintjük, s ha mind kisült, lapos tálra szépen fölrakva beadjuk.”  
Manapság már nem 8-10 tojás sárgájával készül a fánk, és nem is töltjük minden alkalommal.

Hozzávalók 25-30 darabhoz:
50 dkg liszt (ehhez a félfogóst használom)
2,5 dkg friss élesztő
5 dkg porcukor
5 dkg puha vaj
3 tojássárgája
1 kupica (2,5 cl) rum (nem aroma!)
csipetnyi só
4-5 dl tej
A sütéshez disznózsír, vagy olaj

A hozzávalók legyenek szobahőmérsékletűek. A kelt tészta – és a fánk különösen – a jó meleg, huzatmentes helyet szereti a kelesztés idejére.
Az élesztőt 3 dl langyos, cukros tejben felfuttatom, a liszthez adom a porcukrot, csipetnyi sót, a puha vajat, a tojássárgájákat, a rumot, a felfuttatott élesztővel együtt és kb. 1 dl tejet hozzáadva addig dagasztom, amíg lágy, kalácsszerű tésztát nem kapok, mely elválik az edény falától és a kezemtől. A tészta tetejét megszórom pici liszttel, tiszta konyharuhával letakarom és langyos, huzatmentes helyen közel a duplájára kelesztem, majd lisztezett deszkára borítom és a kezemmel (vagy nyújtófával) óvatosan ujjnyi vastagságúra lapítom.
Fánk kiszúróval köröket szaggatok ki a tésztából, a maradék tésztát újból összegyúrom, kinyújtom és kiszaggatom, míg el nem fogy.


A kiszaggatott fánkokat konyharuhával letakarom és még kb. fél órán át kelesztem a meleg, huzatmentes helyre állított nyújtódeszkán, míg duplájára nem kelnek.
Felforrósított, de nem füstölgő, bő zsiradékban sütöm, egyszerre csak annyit, amennyi kényelmesen elfér az edényben, hogy legyen helyük a növekedésre. Sütéskor először a megkelt fánk felső része kerül alulra és lefedve sütöm addig, míg meg nem pirul, majd megfordítom, és fedő nélkül sütöm, amíg ez az oldal is aranybarnára sül. 


A kész fánkokat szűrőkanállal, papírtörlővel bélelt tálra szedem és még melegen meghintem porcukorral. Házi baracklekvárral, azonnal tálalom.