2015. május 27.

Legyen már jó idő!

Hétvégén alaposan melléfogtak a meteorológusok, az egész napos esők elmaradtak, így végül szuperjó hétvégénk volt kemencézéssel, kirándulással, lillafüredi pisztrángebéddel, noszvaji glampinggel. Egy valami hiányzott nekem a hétvégéből – a grillezés. Ma reggel a kezembe akadt a húsvéti bárányból félretett bárányborda, így még inkább erősödött a vágy… pedig pocsék idő van és akkora szél, hogy még várnom kell a tűzgyújtással.


Szerencsére a bárányborda tud várni. Vágás után, azon frissiben vákuumtasakba tettem, amiben a hús – fagyasztás esetén is – sokáig megőrzi frissességét, nem színeződik el és sokáig megtartja ízét, zamatát.
Sokaktól megkapom, hogy vákuumozni nem olcsó. Persze, a vákuum tasak többe kerül, mint egy nylon zacskó, és én csak olyat használok, ami garantáltan biszfenol-A-mentes, ólommentes, polietilén-mentes és ftalát-mentes – azaz amiből hőkezelés során is biztosan nem oldódik semmiféle káros anyag az élelmiszerbe. Ilyen vákuumzacskóban tárolva a bordát  biztosan nem volt hiábavaló a húsvéti bárányunk halála és holnaptól talán már jobb idő lesz, lehet végre grillezni!

Grillrácson készült báránybordában még mindig ez a kedvenc. Vákuumtasakban meg ez.

2015. május 18.

Gluténmentes cantuccini


A cantucci (vagy kicsinyítő képzős formája a cantuccini) ropogós-keményre kétszer átsütött, édes desszertborba (az olaszoknál Vin Santo-ba), kávéba, vagy tejbe mártogatni való toszkán mandulás keksz, amit normál esetben búzaliszttel készítek, de mivel épp gluténmentes diétát vagyok kénytelen tartani és nem akartam kimaradni a „jóból”, megsütöttem gluténmentes változatban. Nincs benne egy szem búzaliszt sem, maglisztekből és egy kevés barna rizslisztből készült  mogyoróval, mandulával és aszalt áfonyával (a magliszteket, aszalt áfonyát és magvakat az új kedvenc helyemen vettem, a Nagyvásárcsarnokban).
Évekig nem használtam répacukrot, de még nádcukrot sem, vettem a drága és divatos null glikémiás indexes eritritet, xilitet meg xukrot, amitől egyszer csak besokallt az emésztőrendszerem és elkezdett „diétás történéseket” (értsd hasmenést) produkálni, úgy hogy vissza a természethez, azaz a mezei cukorhoz, amiből eleve olyan keveset használunk, hogy attól nagy bajunk nem lesz, az épp divatos (mű)édesítőszerekről meg egymás után bizonyosodik be, hogy meg sem olyan csodaszerek, mint azt megjelenésükkor propagálták.

Ez a fajta keksz az első sütés után bizony morzsolódik, nem egyszerű felszeletelni, pedig még melegen vágtam fel. Sebaj, a „hulladékot” külön raktam és megettük kekszmorzsa helyett vanília fagyival, némi tejszínhabbal és az első idei eperrel.

Hozzávalók kb. 30-35 szelethez:
200 g törökmogyoró liszt
150 g gesztenyeliszt
70 g barna rizsliszt
12 g (egy csomag) sütőpor
csipet só
130 g cukor
3 tojás + 1 a kenéshez
15 ml vanília esszencia
50 g olvasztott vaj
100 g törökmogyoró
100 g hántolt mandula
100 g aszalt áfonya
                    
A törökmogyorót és mandulát forró, száraz serpenyőben kevergetve pár perc alatt illatosra pirítom, majd hagyom kihűlni. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tészta összeállítását szigorúan csak akkor kezdem, ha a sütő felmelegedett!  Egy tálban összekeverem a magliszteket, barna rizslisztet, a sütőport és csipetnyi sót. A 3 tojást habosra keverem a cukorral, elkeverem benne a vanília esszenciát, majd beledolgozom az egészet a lisztes keverékbe. Hozzáadom és jól elkeverem az olvasztott vajat, majd a legvégén a török mogyorót, a mandulát és az aszalt áfonyát. Az egészet gyorsan összegyúrom, majd lisztezett deszkára borítom. Három részre vágom, majd minden harmadból egy-egy, a sütőtepsim hosszával megegyező hosszúságú rudat sodrok. Az így kapott rudakat egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, a tetejüket megkenem a 4. felvert tojással, és 180 fokos sütőben, (légkeverésen) kb. 25 perc alatt megsütöm.
Kiveszem a sütőből és azon melegében (forrón sem egyszerű szeletelni, mert morzsolódik, ha kihűl, még nehezebb  szeletelni) a rudakat éles késsel, átlósan vágva (mint a '80-as években, a méteres kalácsot szoktuk) kb másfél cm-es szeletekre vágom, majd a szeleteket egymás mellé fektetve visszateszem a sütőpapírral bélelt tepsibe és még kb. 10-15 percig 180 fokon szárítom. Ha kihűltek, jól záródó dobozban tárolom, míg el nem fogynak.

2015. május 17.

Nyolcadik


Fotó: Fiona Hirons 
Ma van a blogszülinapom...pom...pom...
Nyolc éve írtam az első bejegyzést.  Kedvtelésből kezdtem, közben volt megfelelni akarás, sok kísérlet, kudarc, sok tanulás és még több élmény, pár őszinte, értékes barátság, némi siker. A házasságomat kivéve ez az egyedüli dolog az életemben, amit önszántamból ilyen hosszú idő óta csinálok. Folytatom.

2015. május 12.

VI. Belga Sörfesztivál - 2015. május 15-17. – Bálna Budapest


35 belga sörfőzde - 196 féle sör - 55 féle csapolt - 40 féle új sör

Május 15. és 17. között kerül megrendezésre a VI. Belga Sörfesztivál. A helyszín a Bálna Budapest, ahol lehetőség lesz zárt és nyílt térben egyaránt enni-inni, így a látogatók tetszés és igény szerint élvezhetik a szabadtéri szikrázó napsütést, és a belső terem hűvös klímáját.

A belga sörök rajongói jól tudják, hogy Belgiumban nem telik el év, hogy ne születnének újabb és újabb palackba, vagy épp hordóba zárt remekművek. A világon egyedülálló sörkultúra bemutatását célzó három napos fesztivál idei kiemelt söre a Magyarországon most debütáló pilseni típusú új belga sör, a Gallica Premium Pils, amelyet tiszta, aranyló szín és könnyű, komlós ízjegyek jellemeznek.
 Emellett olyan különlegességekkel is találkozhatnak a sörkedvelők, mint az idén 25 éves évfordulóját ünneplő Delirium ünnepi kiadása - a 7,8 %-os IPA sör - a DeliriumArgentum, amely méltó megkoronázása a rózsaszín elefánt 25 éves diadalútjának.


A különleges komlófajták szerelmesei találkozhatnak a 2015-ös év új Duvel Triple Hop változatával (volt szerencsém kóstolni), amelynek komlója idén az amerikai Equinox, egy viszonylag új keletű, gazdag aromájú komló.


A fesztivál újdonságai közé tartozik a háromféle gabonából készített, 7,5%-os Averbode. A világos apátsági ale az árpa, a zab és a tönköly összes jó tulajdonságát magában hordozza. Az Averbodebel tartalma mellett a történelme is igen izgalmas. A XIV. század óta ismertek és kedveltek voltak a premontrei apátságban készülő sörök, amelyeket
egészen az első világháború idejéig főztek. Ekkor azonban elkobozták a sör főzéséhez szükséges fém eszközöket és a sörgyártás abbamaradt. 2014-ben azonban a Huyghe sörgyár (amelyik a DeliriumTremens-t is gyártja) felélesztette a régi hagyományt és egy gazdag ízvilágú, fűszeres, kellemesen malátás világos sörrel tiszteleg a nagy múltú apátsági sörfőzés előtt.

További izgalmas nóvum lesz a tölgyfahordóban érlelt világos ale, a Cornet is. A hordós érlelésű sör 8,5%-os alkoholtartalommal rendelkezik, telt, friss és gyümölcsös karakterű, vaníliás felhangokkal.
Az újdonságok mellett a pultokból idén sem hiányozhatnak a közkedvelt klasszikusok. 

196 féle belga sört, köztük 55 csapolt sört kóstolhatnak az látogatók.  A választék nem csak hatalmas, de rendkívül sokszínű is, így idén is garantáltan megtalálja mindenki a maga sörét. Idén először van
lehetőség elővételben is jegyet vásárolni a rendezvényre. Az elővételes vásárlók jegyenként egy pohár Gallica Premium Pils sört kapnak ajándékba a fesztiválon.

Az elképesztő sörkínálat mellett a Magyar Sörpingpong Egyesület közreműködésével a vendégek kipróbálhatják az egyre népszerűbb "kocsmajátékot", a sörpingpongot.

Jegyárak: Sörkedvelő 2800.-Ft (pohár és 3 zseton)                   
                 Sörrajongó 4000.-Ft (pohár és 5 zseton)
                 Minden további zseton 600.-Ft/db

Nyitva tartás:  pénteken 17:00-23:00
                       szombaton 12:00-23:00
                       vasárnap 12:00-20:00

2015. május 11.

Szülinapi csokitorta


Dorka lányom születésnapjára sütöttem. Brutálisan csokis, az a fajta, amiben „benne van az anyag” és amit akkor süt az ember, ha nem habos-babos tortára vágyik, hanem igazi kényeztetésre. A tetejét kandírozott naranccsal díszítettem, meg olyan fűszeres bevonatos mandula szemekkel, amiket a Naschmarkton vettem mindig aranyárban, de találtam a Vásárcsarnokban egy helyet, ahol remek kínálat van minden földi jóból (olajos magvakból, szárított-kandírozott gyümölcsökből, rizsből, tésztából, olajokból és még sok egyébből), korrekt árakkal. Ezentúl gyakori vendég leszek náluk.

Hozzávalók:
25 g kakaópor
100 g 70%os étcsoki
50 g vaj
100 g cukor
1/3-ad tonkabab, frissen reszelve
4 tojásfehérje
85 g liszt
1 mokkáskanál őrölt fahéj
fél marék kandírozott narancshéj
100 g 70%os étcsoki a bevonáshoz
vanília fagyi és kandírozott narancshéj a tálaláshoz

A sütőt előmelegítem 200 Celsius-fokra és kivajazok egy 20 cm-es kapcsos tortaformát. A kakaót, csoki pasztillát (én Callebaut használok, a METRO-ban veszem), vajat, 7 dkg cukrot egy lábasba teszem, hozzáadok egy dl vizet és összemelegítem, majd belereszelem a tonkababot, hogy a langyos csokis masszában kioldódjanak az aromái.
Közben a tojásfehérjékből csipet sóval habot verek, a vége felé kanalanként hozzáadom a cukrot, majd ha a habom fényes és kemény, hozzászitálom a lisztet és a fahéjat, majd beledolgozom a habba és belekeverem a csokoládés masszát is. A kivajazott formába öntöm és a tetejét sűrűn megpöttyözöm kandírozott narancshéj darabkákkal. 25 perc alatt nagyjából szilárdra sütöm, ahogy hűl, úgy még szilárdul egy kicsit. Ha kihűlt, bevonom olvasztott csokoládéval és kandírozott narancshéj szeletekkel, meg fűszeres bevonatos mandulával díszítem. Vanília fagyival kínálom.

A kiindulópont Ízbolygó receptje volt.

2015. május 7.

Égerszögi paradicsomos polip


Ezt az ételt egy éve főztem, Égerszögön. Az elmúlt  év alatt sokszor eszembe jutott az a hétvége, az Isten háta mögött lévő kedves kis zsákfalu, a remek szállásunk és a házigazdák, Marika néni és Gyuri bácsi, akik a falusi vendéglátás mellett minden évben képzőművészeti alkotótábort, a csűrszínpadra előadásokat,  a kultúrpajtába opera fesztivált szerveznek, és a hatvanon túl is még mindig a falu lelkei.
A ház a falu 1791-ben épült templomának a szomszédságában fekszik. Máig szívesen gondolok vissza a hűvös hajnalokra, amikor a templom tornyának tövében ücsörögtem a kávémmal a teraszon és arra gondoltam, hogy de jó lenne, ha az a pillanat örökké tartana.
Barátokkal voltunk. Főzős, borozgatós, kirándulós hétvége volt,  hatalmas lakomákkal, kemencézéssel, barlangtúrával, de a legkellemesebb pillanatokat mégiscsak a Boróka ház tornácán töltöttük.
Idén tavasszal újra elmegyünk Égerszögre, és eldöntöttük, hogy ha tehetjük, minden májusban megtesszük. Olyan lesz, mint hazatérni.


Hozzávalók:
fél dl olívaolaj
4 fej salotta hagyma
1 fej fokhagyma
chili pehely ízlés szerint

1 friss polip (kb. 2 kg-os példány volt)
5 dl házi paradicsomszósz
só, frissen őrölt bors
fél kg friss tagliatelle
1 csokor friss bazsalikom

Megtisztítom a polipot. A csápok vékony végeit levágom, azután kifordítom a polipot, hogy a csőrszerű szájszerve kibukkanjon, azt kivágom. Elválasztom a testet, a „fejet”, és a csáprészt. A bőrét, amennyire lehet, lehúzom. A zsákszerű testét karikákra szeletelem, a csáprész kettévágom, majd falatnyi darabokra aprítom. Eléggé babra munka előkészíteni, de a végeredmény miatt megéri.

Ha nincs, kész paradicsomszósz, jó a hámozott-darabolt konzervparadicsom (mutti polpa) is, másfél-két doboz kell belőle. Ebben az esetben, még plusz 2 db. fokhagymagerezdet számolok.

A fokhagymát hajszálvékony szeletekre vágom, a petrezselymet felaprítom.
Egy nagyobb, magas falú serpenyőben olajat hevítek, beledobom a polip darabokat, és pirítom, max. egy percig, mert ha tovább sütném, rágós, gumiszerű lenne. Közben a fokhagymát és a chilit is rászórom.
Ha megpirult a polip, aláöntök egy dl vörösbort és forralom, míg az alkohol el nem párolog belőle. Ezután jön rá a paradicsomszósz, sózom, borsozom. A tűzet mérsékelem közepesnél gyengébbre, és a paradicsom szószban negyven percig, legfeljebb egy óráig lassan párolom, míg a polip szépen meg nem puhul, és a szósz be nem sűrűsödik. Mielőtt elkészülne, kifőzöm a tésztát, (al dente-re), majd ha már puha a polip, belekeverem, beleszórom a petrezselymet, elkeverem, rátépkedem a bazsalikomot, és tálalom. Egy pohár vörösborral maga a mennyország.

2015. május 6.

Orgonaszörp és zselé


Évek óta készülök orgonából szörpöt és zselét főzni, idén végre sikerült. Kiderült, hogy mázlista vagyok, olyan orgonát találtam, ami nem keserű, pedig az itthoni fajták 95%-a keserű. Tessék megkóstolni a virágot szedés előtt! Ha keserű, kár a gőzért, a keserű íz nem fog elmúlni. Ha nem, lehet szedni :-)
A szörpnek olyan sikere van, hogy tegnap újabb adag készült, Dorka lányom önként és dalolva szirmozott le egy jókora adagot.
A vasárnapi ebéd levezetéseként egy nagy szatyornyi orgona virágot pillanatok alatt megszedtük (tiszta helyről, forgalmas úttól messze, eső után pár órára, az orgonabokor magasan fekvő részéről). A virágokat – szerintem - nem érdemes megmosni, mert azzal az íze nagy részét is kimossuk... Számítottam rá, hogy legalább olyan macerás lesz az  előkészítése, mint az akác lekvárnál, de aránylag gyorsan ment a virágok lecsipkedése. A kis lila virágocskákat le kell szedegetni a szárról úgy, hogy a szörp alapanyagába egyáltalán ne kerüljenek bele zöld részek.


Hozzávalók:
370 g zöld rész mentes orgona virág (nekem ennyi lett, de kevesebb virággal is működik, a második adag már csak 290 g virágsziromból készült és ugyanolyan jó lett)
1 liter víz
1 kg cukor
8 g citromsav
1 bio citrom
a zseléhez pektin, vagy 4:1 lekvárzselésítő
 
A szörp és zselé készítése azzal kezdődik, hogy egy liter vizet egy kiló cukorral összefőzök. Amikor már jó alaposan forr, elolvadt a cukor és kezdene sziruposodni, lehúzom az edényt a tűzhelyről, elkeverek a cukorszirupban 8 gramm citromsavat és belekeverem a zöldrész-mentes, lecsipkedett orgona virágokat. Elkeverem, beledobok egy felszeletelt bio citromot is, lefedem és másnapig állni hagyom.
Másnap az egészet leszűröm, előbb szitán, utána egy papír teafilteren is, hogy mind a szörpöm, mind a zselém szép tiszta legyen.
A leszűrt szörpöt visszateszem a tűzhelyre és felforralom, azt a részét, amit szörpnek szánok, forró, sterilizált* üvegekbe töltöm (csurig), lezárom és pár percre fejre állítom, majd száraz dunsztba teszem másnapig (egy kosárba, plédek közé bugyolálva).

A zselének szánt részbe belekeverem a pektint (vagy lekvár zselésítőt) és további 3-4 percig forralom, szilárdulási próbát végzek (egy fagyasztóban lehűtött kistányérra teszek egy mokkáskanálnyi zselét, ha pár perc alatt megköt, kész a zselé), majd sterilizált* üvegekbe töltöm, lezárom és pár percre fejre állítom, majd száraz dunsztba teszem ezeket is másnapig.

A végeredmény: a szörp elég édes, lehet jócskán hígítani vízzel, vagy szódával, citromot belefacsarni, gyömbért bele reszelni (vagy csak a levét belecsöpögtetni), netán mentával felturbózni.
A zselé tuti nyerő egy vanília fagylalttal, bár vajas kalácson, vagy kiflin sem utolsó.

*A befőzésnél használt szörpös és lekváros üvegeket nagyon alaposan elmosogatom, még alaposabban leöblítem és tepsire sorakoztatom, az ugyanúgy elmosott kupakokkal együtt. Betolom a 120-130 C-fokra előmelegített sütőbe és ott is hagyom legalább 20 percre. Mosogatógépben, 90 fokos programon is tökéletes a csírátlanítás.

2015. május 5.

Paprikás krumpli


Hetek óta kívántam, de mindig közbe jött valami. Szombaton már alig találtam hozzá öreg krumplit a piacon, mert nekem a paprikás krumpli abból az igazi, bár néha újkrumpliból is megfőzöm.Most öreg krumpli kellett, hogy a végeredmény olyan krémes legyen, amibe muszáj beletunkolni a friss kenyér csücskét, majd egyensúlyozni kell vele, hogy le ne csöpögjön a szaftja, míg a számhoz ér a falat.
Erre is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, mindenkinek megvan a maga tuti receptje, mint a lecsóra, meg a brassóira. Íme az enyém:

Hozzávalók 4 főre:
1-1,5 kg krumpli
ujjnyi vastag szelet füstölt szalonna
2 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
arasznyi füstölt paprikás kolbász
1 csokor friss petrezselyem
pár szál zeller zöldje
só, bors, fűszerpaprika

Egy megfelelő méretű edényben kiolvasztom a kis kockákra vágott szalonna zsírját. A szalonnát bőrével együtt aprítom, az a kevés bőrke is plusz füstölt ízt ad az ételnek és külön élvezet lesz a pörcösre sült darabkákra ráakadni evés közben. Üvegesre futtatom rajta az aprított vöröshagymát, hozzáadom a szeletekre vágott kolbászt, vagy kis kockákra (kb. centis darabokra) vágott házi paprikás szalámit, és amikor az is kiengedte a zsírját, belekeverem a zúzott fokhagymát, megszórom csapott evőkanálnyi fűszerpaprikával (néha vadulok, és füstölt paprikával szórom meg), elkeverem és felöntöm pici vízzel, hogy ne keseredjen meg a paprika. Pár percig rotyogtatom, majd hozzáadom a falatnyi kockákra vágott krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy épp ellepje, belekeverem az aprított zeller zöldjét, lefedem és addig főzöm közepes lángon, míg a krumpli megpuhul. Ha már puha, belekeverem az aprított petrezselyem zöldet és friss kenyérrel, cukros-ecetes fejes salátával (vagy savanyúsággal) tálalom. 

Hódos Hajni írta minap, hogy „a tojásos nokedlivel az égattaegy világon semmi baj nincs.
Hiszen mértéktartó felnőtt emberként annyit szedek belőle, amennyi jólesik, harapom a cukros-ecetes salátát, tavasz van, esőillatot hoz a szél.

A tojásos nokedlivel az a baj, hogy ebéd után még jó húsz percig állunk a lábos fölött és a fakanállal zabálunk, kézzel nyúkálunk a salátába és csöpögtetjük világnak a cukros-ecetes levet és csak akkor hagyjuk abba, mikor már fulladozunk”.
Na így vagyok én a paprikás krumplival, még a 
cukros-ecetes saláta is stimmel.

2015. május 4.

Korianderes zöldborsó főzelék (gluténmentes)


Egy véletlennek köszönhető, hogy rájöttem, mennyire jó a zöldborsó koriander zölddel. Épp nem volt itthon friss petrezselyemzöld (ritka pillanat, mert minden szombaton veszek 2 jókora csokorral a piacon). Nyúltam a fagyasztóba... sikerült is egy petrezselymesnek kinéző zacskót előkapni. Felaprítottam, beleszórtam a főzelékbe és 1 perc múlva az illatáról tudtam, hogy az bizony nem petrezselyem volt... De ugye tudjuk, nincsenek véletlenek, és bebizonyosodott, hogy a zöldborsóhoz nem csak a menta és a petrezselyem, hanem a koriander zöldje is isteni, már annak aki szereti a koriander zöldet. Szerencsére mi rajongunk érte.

Hozzávalók:
2-3 ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
1 tk méz
1 kg zöldborsó (mirelit)
2 dl tejszín (30%-os, NEM főzőtejszín)
só, frissen őrölt bors
aprított koriander zöldje

Az olívaolajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Ha már üveges, hozzáadom a mézet, ráöntöm a zöldborsót és a tejszínt, fűszerezem sóval, borssal és kevergetve párolom addig, míg a zöldborsó megpuhul, de nem veszti el az üde, zöld színét. Ekkor a fele mennyiséget átmerem egy blenderbe (vagy késes robotgépbe) és össze turmixszolom. Összekeverem a turmixszolt részt a maradék párolt zöldborsóval, belekeverem az aprított koriander zöldet és már kész is! Egy szelet sülttel, vagy tükörtojással tálalom.

2015. május 3.

Pisztráng piccata


A piccata eredetileg vékonyra szeletelt borjúhúsból készült olasz fogás, amit manapság – mint például a saltimbocca esetében is– készítenek csirkéből, vagy halfiléből. A lényege, hogy az enyhén lisztezett hús (hal) szeletet vaj-olaj keverékén megsütjük, majd a visszamaradt zsiradékon mártást készítünk hagymával, kapribogyóval, borral és citromlével, amit a hús (hal) szeletre halmozva tálalunk. A lillafüredi Pisztrángtelepen nevelkedett pisztráng filéből készítettem, az elmúlt félév legjobb ízű halfogása volt.
Apropó Pisztrángtelep: ha Miskolc környékén kirándulsz, feltétlenül keresd fel Lillafüreden a Pisztrángtelepet, lehetőleg ebédidődben, lehetőleg éhesen :-) A nyitva tartásról itt érdemes tájékozódni és forgalmas napokon érdemes bevállalni egy kis sorban állást is, mert ami a tányérra kerül, az kárpótol mindenért. Ja, és ne feledd: ott készítik a legeslegjobb füstölt pisztrángot az országban!
Itt egy jó írás a Pisztrángtelepről. De vissza a recepthez...

Hozzávalók 4 főre:
4 db bőrös lillafüredi pisztráng filé
só és frissen őrölt bors, ízlés szerint
2 evőkanál liszt
2 evőkanál frissen reszelt parmezán
2 evőkanál olívaolaj
50 g sótlan vaj
1-2 lilahagyma, aprítva
½ citrom, vékonyra szeletelve
1 dl száraz fehérbor
2 evőkanál kapribogyó

A halfiléket konyhai papírtörlővel megszárítgatom, fűszerezem frissen őrölt borssal és kissé megsózom. Elvegyítek 2 evőkanál lisztet 2 evőkanál reszelt parmezánnal, majd beleforgatom a halfiléket.

Egy serpenyőben egy kevés vajat és 1 evőkanál olívaolajat hevítek, beleteszek 2 halfilét (így kényelmesen elférnek és sülnek, nem párolódnak), a halszeletek mindkét oldalát 3-3 percig sütöm. Amikor az első adag megsült, kiszedem egy tányérba, a serpenyőbe teszek még egy kevés olajat és vajat, majd a második adag halat is megsütöm. Kiveszem a halat, és a maradék zsiradékon megdinsztelem az aprított hagymát, ha már üveges, a serpenyőbe töltök egy deci száraz fehér bort, a lecsöpögtetett kapribogyót, néhány evőkanál citromlét, még egy kevés vajat és az egészet 4-5 percig összefőzöm, majd a halszeletekre öntöm. Azonnal tálalom.

2015. május 2.

Epres, csokikrémes oreo torta sütés nélkül


Egy videó adta az ötletet. Jó hír, hogy itthon az angol hipermarketben is megjelent végre az oreo keksz, így nem kell piacos árusnál vadászni, vagy magánimportálni Angliából.
Ez a torta az a fajta, amit elég 6 személyre is csak 17 cm-es tortaformában készíteni, mert annak ellenére, hogy magunktól egy szem cukrot nem adunk hozzá, elég tömény. Tömény élvezet. Jó, na. És még sütni sem kell.

Hozzávalók egy 17 cm-es tortaformához:
300 g oreo keksz
100 g vaj
250 g jó minőségű étcsokoládé
300 ml 30%-os tejszín (NEM főzőtejszín!)
kis csipet só
250 g eper
2 ek durvára darált natúr pisztácia

Az oreo kekszet késes robotgépben megdarálom, majd hozzáöntöm az olvasztott vajat és addig keverem a géppel, míg nedves homok állagú nem lesz. Kapcsos tortaformába öntöm a masszát és kanállal, vagy kézzel egyenletes vastagságúra lapítgatom a tortaforma alján és oldalán is, azaz egyenletesen kibélelem a tortaformát vele. Ameddig elkészítem a csokikrémet, beteszem a tortaformát a fagyasztóba, hogy dermedjen.
Egy keverőtálba teszem az aprított csokoládét (én 70% kakaótartalmú Callebaut étcsoki pasztillát használok), hozzáadok egy csipet sót (ez még jobban kiemeli a csokoládé ízét) és ráöntöm a majdnem forráspontig melegített tejszínt. 5 percig békén hagyom (ez azért fontos, mert így buborékmentes, sima lesz a krém), majd keverőlapáttal elkezdem kevergetni, és addig keverem, míg a csoki teljesen felolvad és egynemű, szép fényes krémet kapok (cukrász nyelven ez a ganache (ejtsd gánás), magyar neve ganázs, vagy párizsi cukrászkrém). Előveszem a fagyasztóból a kekszalapos tortaformát, beleöntöm a csokikrémet, elegyengetem és visszateszem a hűtőbe dermedni, ameddig megtisztítom az epret és durvára darálom a pisztáciát. 10-15 perc elteltével a csokikrémbe süllyesztem az egész szem epreket és megszórom az egészet a durvára darált pisztáciával.
Legalább  2 órára hűtőben hagyom dermedni, majd a tortaformából kivéve tortatálra teszem, szeletve tálalom és epret adok mellé.