A
cantucci (vagy kicsinyítő képzős formája a cantuccini) ropogós-keményre kétszer
átsütött, édes desszertborba (az olaszoknál Vin Santo-ba), kávéba, vagy tejbe mártogatni
való toszkán mandulás keksz, amit normál esetben búzaliszttel készítek, de
mivel épp gluténmentes diétát vagyok kénytelen tartani és nem akartam kimaradni
a „jóból”, megsütöttem gluténmentes változatban. Nincs benne egy szem búzaliszt
sem, maglisztekből és egy kevés barna rizslisztből készült mogyoróval, mandulával és aszalt áfonyával (a magliszteket, aszalt áfonyát és magvakat az új
kedvenc helyemen vettem, a Nagyvásárcsarnokban).
Évekig nem használtam répacukrot, de még nádcukrot sem, vettem a drága és divatos null glikémiás indexes eritritet, xilitet meg xukrot, amitől egyszer csak besokallt az emésztőrendszerem és elkezdett „diétás történéseket” (értsd hasmenést) produkálni, úgy hogy vissza a természethez, azaz a mezei cukorhoz, amiből eleve olyan keveset használunk, hogy attól nagy bajunk nem lesz, az épp divatos (mű)édesítőszerekről meg egymás után bizonyosodik be, hogy meg sem olyan csodaszerek, mint azt megjelenésükkor propagálták.
Évekig nem használtam répacukrot, de még nádcukrot sem, vettem a drága és divatos null glikémiás indexes eritritet, xilitet meg xukrot, amitől egyszer csak besokallt az emésztőrendszerem és elkezdett „diétás történéseket” (értsd hasmenést) produkálni, úgy hogy vissza a természethez, azaz a mezei cukorhoz, amiből eleve olyan keveset használunk, hogy attól nagy bajunk nem lesz, az épp divatos (mű)édesítőszerekről meg egymás után bizonyosodik be, hogy meg sem olyan csodaszerek, mint azt megjelenésükkor propagálták.
Ez a fajta keksz az első sütés után bizony morzsolódik, nem egyszerű felszeletelni, pedig még melegen vágtam fel. Sebaj, a „hulladékot” külön raktam és megettük kekszmorzsa helyett vanília fagyival, némi tejszínhabbal és az első idei eperrel.
Hozzávalók
kb. 30-35 szelethez:
200 g törökmogyoró liszt
200 g törökmogyoró liszt
150
g gesztenyeliszt
70
g barna rizsliszt
12
g (egy csomag) sütőpor
csipet
só
130
g cukor
3
tojás + 1 a kenéshez
15
ml vanília esszencia
50
g olvasztott vaj
100
g törökmogyoró
100
g hántolt mandula
100
g aszalt áfonya
A
törökmogyorót és mandulát forró, száraz serpenyőben kevergetve pár perc alatt illatosra
pirítom, majd hagyom kihűlni. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tészta
összeállítását szigorúan csak akkor kezdem, ha a sütő felmelegedett! Egy tálban összekeverem a magliszteket,
barna rizslisztet, a sütőport és csipetnyi sót. A 3 tojást habosra keverem a
cukorral, elkeverem benne a vanília esszenciát, majd beledolgozom az egészet a
lisztes keverékbe. Hozzáadom és jól elkeverem az olvasztott vajat, majd a
legvégén a török mogyorót, a mandulát és az aszalt áfonyát. Az egészet gyorsan összegyúrom,
majd lisztezett deszkára borítom. Három részre vágom, majd minden harmadból egy-egy,
a sütőtepsim hosszával megegyező hosszúságú rudat sodrok. Az így kapott rudakat
egymás mellé fektetem a sütőpapírral bélelt tepsibe, a tetejüket megkenem a 4.
felvert tojással, és 180 fokos sütőben, (légkeverésen) kb. 25 perc alatt megsütöm.
Kiveszem a sütőből és azon melegében (forrón sem egyszerű szeletelni, mert morzsolódik, ha kihűl, még nehezebb szeletelni) a rudakat éles késsel, átlósan vágva (mint a '80-as években, a méteres kalácsot szoktuk) kb másfél cm-es szeletekre vágom, majd a szeleteket egymás mellé fektetve visszateszem a sütőpapírral bélelt tepsibe és még kb. 10-15 percig 180 fokon szárítom. Ha kihűltek, jól záródó dobozban tárolom, míg el nem fogynak.
Kiveszem a sütőből és azon melegében (forrón sem egyszerű szeletelni, mert morzsolódik, ha kihűl, még nehezebb szeletelni) a rudakat éles késsel, átlósan vágva (mint a '80-as években, a méteres kalácsot szoktuk) kb másfél cm-es szeletekre vágom, majd a szeleteket egymás mellé fektetve visszateszem a sütőpapírral bélelt tepsibe és még kb. 10-15 percig 180 fokon szárítom. Ha kihűltek, jól záródó dobozban tárolom, míg el nem fogynak.
