Nagymamám még hetvenegynéhány évesen is gyúrta a tésztát a
káposztás tésztának, cérnametéltnek, diós-mákos laskának. Imádtam nézni, ahogy gyúrja, majd nyújtja, de legjobban azt
élveztem, mikor felvágta és megkaptam a szabálytalan formájú tésztavégeket, amit
azonnal meg is sütött nekem a sparhelt szélén.
Na az volt az igazi élvezet, nem
a csiocsipsz…
Hozzávalók 4 főre:
2 evőkanál olaj, vagy diónyi zsír
1 közepes fej káposzta
1 csapott evőkanál cukor
só, bors ízlés szerint
fél kg száraz kocka tészta
A tésztát lobogó, sós vízben kifőzöm.
Amíg fő a tészta, elkészítem a pirított
káposztát, ami ugye nem egyenlő a köretként futó párolt (dinsztelt) káposztával.
A dinsztelt káposztát köménymaggal, esetleg almával, kevés ecettel készítem. A
pirított káposzta a káposztás tésztára, meg a káposztás pogácsához való és bár hasonlóan készül mint a dinsztelt káposzta, mégis
teljesen más ízvilág.
A káposzta külső leveleit lehántom, majd
a fejet félbevágom és a reszelő legnagyobb lyukú oldalán lereszelem úgy, hogy a
torzsáját körbe reszelem, így nem fog leveleire hullani reszelés közben. A
lereszelt káposztát besózom, átforgatom, és negyed óra- húsz percet állni
hagyom, majd alaposan kinyomkodom. Az olajon, vagy zsíron egy csapott evőkanál cukrot
karamellizálok, amikor már szép világos barna, rádobom a káposztát.
Folyamatosan kevergetve pirítom, majd
mikor barnulni kezd megszórom bőkezűen frissen őrölt borssal, lefedem és néha
megkeverve, roppanós puhára párolom, majd a fedőt levéve, kevergetve addig
pirítom, amíg kap egy kis színt. Belekeverem a kifőtt tésztát és még azzal is
pirítgatom egy picit, hogy legyenek enyhén ropogós részei, úgy is azokat
vadássza mindenki.
Hallottam már cukros változatról is, de mi csak sósan, jó
borsosan szeretjük.
