Édesanyám negyven éves kora után tanult meg főzni, addig anyósa mellett csak kuktáskodott, zöldséget pucolt, darabolt meg mosogatott. Mama halála után nekifogott és ellátta a családot. Hamarosan úgy bánt a kelt tésztákkal, mintha bölcsis kora óta gyakorolná, a foszlós kalácsa, a kelt kiflijei és nem utolsó sorban a kürtős kalácsa fogalom Kaskantyún (és nem csak ott :-)) Az e fajta kürtős fánk készítése kétemberes feladat, egyvalaki tekeri a tésztát a fára, a másik forgatja a fát a forró olajban. Édesapám nem volt egy nagy konyhatündér, de szívesen forgatta az olajban a kürtős fákat (mostanában én forgatom).
Hozzávalók kb 35 darab kürtős fánkhoz, vagy 15- 16 db kürtős kalácshoz:
1 kg liszt
3 tojás
1 cs. (50g) friss élesztő
6-6,5 dl tej
3 ek cukor
1 citrom reszelt héja
csipet só
1 dl olaj
Másfél-két deci langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt, majd a többi hozzávalóval rugalmas tésztát gyúrok. Huzatmentes helyen, tiszta konyharuhával letakarva duplájára kelesztem, majd kiborítom a tésztát a gyúródeszkára, elfelezem, átgyúrom (virgolom), hagyom 5 percig pihenni, utána darabolom, ujjnyi vastagra hengerelem, feltekerem a beolajozott sütőfára, végig görgetem a fát a gyúródeszkán (ezzel eltűnnek az esetleges rések a tésztán), majd folyamatosan forgatva, a forró olajban kisütöm. Vaníliás porcukorba hempergetem még melegen. Langyosan fogyasztva az igazi.
ÉP esztergált nagyobb méretű fákat is, az erre tekert tésztát cukorba hempergetjük és faszénparázs fölött sütjük, így alakul ki a jellegzetesen ropogós karamell réteg a felületén. Darált dióval kevert cukorba mártva is készült már.
