2011. január 31.

Finocchiona


A finocchiona toszkán specialitás, édesköménnyel és borssal ízesített szalámi. Tavaly karácsonyra KicsiVú megajándékozott a Leonardo lakomái című könyvvel, abban olvastam a receptjét, aztán januári toszkán utunkról hoztunk belőle kóstolót, ízmintának. Már tavaly is készítettünk, füstölés után legalább egy hónapig érlelni kell, azután vékonyra szeletelve fogyasztható. (A képen a tavalyi látható, az idei kóstolóval még legalább 2 hetet várni kell.)

Hozzávalók:
4 kg sertéscomb
1 kg zsírszalonna
120 g tengeri só
50 g frissen őrölt édeskömény mag
50 g szemes, színes bors
50 g frissen őrölt fekete bors

A húst és a zsírszalonnát késsel apró kockákra vágjuk (a húst fél-egy centisre, a zsírszalonnát apróbbra).


Összekeverjük a fűszerekkel és legalább pár órát, vagy akár egy egész éjszakát, hűvös helyen hagyjuk összeérni az ízeket. Másnap újra megdolgozzuk a masszát (két kézzel, dögönyözve, remek stressz levezető!) és előkészítjük a beleket. A szalámibél hentesboltban kapható, különböző vastagságokban, mi a finocchionát 45-ös műbélbe töltöttük. Kézmeleg vízbe kell áztatni legalább negyed órára, majd az egyik végét lezárni, un. farkashurokkal (így biztosan nem csúszik le). Kolbásztöltő segítségével a bélbe töltjük, majd a másik végét is lezárjuk. Legalább 12 órát szellős helyen, lógatva szikkasztjuk, majd akác és bükkfa fűrészporával, 2-3 hideg füsttel megfüstöljük. Szellős, hűvös kamrában érleljük legalább egy hónapig.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 26.

Narancslekvár


Vasárnap délutáni alvás helyett narancslekvárt főztem.

Hozzávalók:
kezeletlen héjú, magmentes, édes narancs
ha nem elég édes a narancs, minimális mennyiségű befőzőcukor
fűszerek (vanília esszencia, őrölt fahéj, szegfűszeg és kardamom)
jó minőségű vodka
sterilizált befőttes üvegek, fedővel
3-4 óra szabadidő, amit a lekvár kavargatásával töltünk

A narancsokat alaposan megmostam és a zöldséghámozóval vékonyan hámoztam a héjából, igyekezve, hogy fehér rész ne kerüljön bele, mert az keserű lehet. A narancshéjat julienne-re (vékony metéltre) vágtam, a narancsokat meghámoztam és feldaraboltam. Egy láda narancsból, hámozás után 6 kiló narancshús lett, ehhez tettem 1 kiló befőzőcukrot és feltettem főni. Amikor elkezdett forrni, takarékra vettem alatta a tüzet és néha megkevergetve főztem, míg megpuhult a narancs, akkor botmixerrel pürésítettem és fűszereztem többféleképpen, mindegyiket külön edénybe téve továbbfőztem, míg elérte a kellő sűrűséget és megfelelően dermedt, akkor sterilizált üvegekbe szedtem. Tetőt rátekertem, pár percre fejtetőre állítottam, majd száraz dunsztban (egy kosárban, plédek között) tartottam másnapig, aztán mentek a kamrapolcra.

Készült natúr változat (csak narancs, narancshéj és cukor), vaníliás-vodkás (házi vanília esszencia + a főzés végeztével löttyintésnyi vodka), karácsonyi feelinget árasztó fahéjas-szegfűszeges és egy kardamomos változat.
Pár üveggel már el is fogyott, került leveles tésztából készült kiflibe,


és túrós rétes töltelékébe is (a reszelt citromhéj helyett). 25 darab 2 dl-es üveggel töltöttem meg, de gyanítom, hogy nem tart ki a következő narancs szüretig. Annyi baj legyen…

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Essencia


Szeretem az Essencia főzőiskolát. Hangulata van a helynek, meg az ott töltött estéknek.
Első alkalommal a Tefal ActiFry próbahónap kapcsán jártam náluk, a projekt záróakkordjaként jó hangulatú közös főzésen vettünk részt az akcióban résztvevő többi gasztrobloggerrel.
A 3Séf sorozat kapcsán rendszeresen és növekvő lelkesedéssel ültem be az „iskolapadba” (azaz a demo konyhába), ha időben érkeztem – és igyekeztem időben érkezni - kvázi „bérelt helyem” volt az előadó séf mellett, a bemutató pult végében. Szeretek ott ülni, mert onnan minden mozdulatot látok, még kezdés előtt szemügyre tudom venni a mise en place-t (a főzési folyamat meggyorsítását szolgáló, előkészített alapanyagokat), néha még arra is sor került, hogy besegítsek egy „keverd ezt össze” felkérésre:-)

Kemény egy-egy ilyen kurzus a gyomornak is! Ami az este folyamán készül, azt mind meg is kóstoljuk és 10 fogás alatt nem ússza meg az ember. Néhányszor volt szerencsém ÉP-vel fuvaroztatni magam, akkor bort, pezsgőt is kóstolhattam, de vezető beosztásban, ásványvízzel kísérve is tökéletes esték voltak! Mindig sóhajtozva, tele ízélményekkel és megvalósításra váró ötletekkel indultam neki a 120 km-es, hazafelé vezető útnak, alig várva a következő alkalmat. Irigylem azokat, akik minden alkalommal ott voltak a kurzusokon, jómagam olyan témákat választottam, amik engem a legjobban érdekeltek, de sokszor a többiekkel beszélgetve a homlokomra csaptam, hogy b@sszus, erre is be kellett volna nevezni...

Az egyik legemlékezetesebb alkalom Bíró Lajos -marha, sertés és vöröshúsú szárnyasok kurzusa - volt, melyen a wagyu marha steak-től kezdve a fledermausból készült, eddigi életem legfinomabb rántott húsáig sok minden tányérra került (összesen 17 fogás), rengeteg technológiai infót, konyhai trükköt és jó tanácsot kaptunk, abban a hamisítatlan BíróLalis, sztorizós stílusban. Élvezet volt nézni, ahogy a hússal bánik, és élmény volt hallgatni, ahogy beszél róla (hiába 60 éves, ellenállhatatlan a pasas!).

Bicsár Attilának köszönhetően sokkal jobban eligazodok már az édesvízi, tengeri halak, és a tenger gyümölcsei világában, bátrabban nyúlok akár filéző késsel a laposhaltól a nyelvhalig. Hálás vagyok Vomberg Frigyesnek, hogy a „falatnyi univerzumok”, a hors d`oeuvres (egyfalatnyi), amuse-bouche (másfél falatnyi) és többfalatnyi előétel ötlettáram is jelentősen bővült. A „Nemes őszi gombák” kurzust követően már meg tudom különböztetni a téli és nyári szarvasgombát:-) Olyan gombákat is kóstolhattam, melyekért a Barcelonai piacig kellett volna utaznom. Másik emlékezetes alkalom a „Vadak és vadmadarak” kurzus volt, nem utolsó sorban Papp Lajos fővadász előadásának köszönhetően, de Vomberg Frici nagy karácsonyi menüje is igazi élmény volt, nem csak az ízlelőbimbóinknak:-)

Minden alkalommal kifogástalan alapanyagokkal dolgoztak (olyanokkal is, amihez magamfajta vidéki háziasszony ritkán, vagy csak sok utánajárással tudna hozzájutni), az ételsor és a főzés menete szépen fel volt építve, megtanulhattuk a mise-en-place, a tervezés és szervezés lényegét, rengeteg recepttel lettünk gazdagabbak és olyan tudásra tettünk szert, amit szakácskönyvből nem lehet elsajátítani.
Ez a kurzus nem profiknak szól, hanem lelkes amatőröknek, akik mindennap, a saját konyhájukban tevékenykednek és örömmel főznek. A szervezés profi, érződik rajta a gasztronómia iránti rajongás és az elkötelezettség, mégis családias a hangulat, olyan hely, ahová szívesen megy az ember, mert még egy nehéz nap után is feltöltődve indul haza. Nem olcsó, de ez így egyben minden pénzt megér! (szoktam mondogatni, hogy ruhára nem sokat költök, de az Essenciát nem vonom meg magamtól:-)).

Idén már csak Bálint napig kell várnom, mert beneveztem a


3Cukrász + 1Pék kurzus 4 alkalmára és ígérem, minden alkalom után részletesen beszámolok!

A kurzusokon készült fotóimat megnézheted a Facebookon.

2011. január 23.

Kacsa bourguignon


A franciák híres egytálételét ezúttal kacsahúsból készítettem. Igazi vasárnapi komfort ebéd! Ha előző nap megpucolom a zöldségeket, reggel max. félórás meló van vele: felaprítom a zöldségeket, közben elősütöm a húst, majd mindent bele a sütőedénybe, be a sütőbe és máris szabad vagyok délig, vissza lehetne feküdni, olvasni, beszélgetni. Szép terv, de most a henyélés helyett előkészültem a narancslekvár főzésre.

Hozzávalók (4 főre):
1- 1,5 kg kacsahús (most pecsenyekacsa szárnytöve)
4 dl száraz, jófajta fehérbor (ezúttal badacsonyi olaszrizling)
1 kis csokor friss kakukkfű
pár szál sárgarépa
1-1 fehérrépa és paszternák
fél fej zellergumó
50 dkg apró barna csiperkegomba
1 ujjnyi szelet (kb 10 dkg) füstölt szalonna
30 dkg egészen apró salottahagyma
4 gerezd fokhagyma
2 dl kacsahúsleves
vaj és kevés liszt a húsok átsütéséhez
só, frissen őrölt bors

A húsokat megmosom, az apró salottát megtisztítom, a fokhagymát tisztítás után felaprítom, a megtisztított zellert, fehérrépát, paszternákot és sárgarépát 2 cm-es darabokra aprítom, a nagyobb gombákat félbevágom.
Egy nagy tálba teszem a húsdarabokat, bőkezűen tekerek rájuk borsot, megszórom a liszttel és jól összekeverem. Kisebb adagokban kisütöm egy méretes serpenyőben, vajon. Mindig csak annyi húst teszek a serpenyőbe, amennyi egy rétegben, kényelmesen elfér, mert pirulnia kell, nem párolódnia. A szalonnát előbb vékony csíkokra, majd kis kockákra vágom és egy kicsi átsütöm abban a serpenyőben amiben a húskockák pirultak. Hozzáadom a salottát, a sárgarépát, fehérrépát, zellert és az egészet egy kicsit átpirítom. Rászórom az aprított fokhagymát, végül a gombát és amikor megérzem a fokhagyma illatát, öntök rá egy kevés bort, ezzel feloldom a serpenyő aljáról az ízes pörköket, majd az egészet, a hússal együtt belezúdítom egy fedeles, vastag falú öntöttvas, vagy egy fedeles, méretes cserép edénybe.
Sózom, rászórom a kakukkfüvet és a babérlevelet, ráöntöm a bort meg a kacsahúslevest és letakarom: előbb sütőpapírral – így nem szökik a gőz – majd az edény tetejével. 150 fokon 3-4 órát párolom a sütőben, időnként megnézem a hús elkészülési fokát, ha elfőné a levét húslevessel vagy kevés borral pótolom. Amíg a hús megpuhul, a leve szépen besűrűsödik, a zöldségek szinte karamellizálódnak. Van olyan jó, mint a marhahúsos változat!
Krumplipürével tálalom.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 17.

Tejszínes sült hagyma


Könnyű ebédünk volt ÉP bográcsban főtt birkapörkölt-vacsorája előtt (amit én végül csak másnap kóstoltam). Egyszemélyes adagokat készítettem, mindenki akkor látott hozzá, amikor épp éhes lett. 5 perc összedobni, 20 perc a sütőben és újramelegítve is finom!

Hozzávalók fejenként:
1 méretes vöröshagyma
50-60 ml tejszín
só, frissen őrölt bors
kiskanálnyi aprított petrezselyemzöld
löttyintésnyi fehérbor
pár szem olajbogyó (most épp zöld, magozott)
füstölt pizza mozzarella sajt, szeletelve, vagy reszelve
vaj a sütőtál kikenéséhez

Meghámozom a hagymát, félcenti vastagra szeletelem és a kivajazott sütőtálba rendezem. Közé rakom az olajbogyókat, meglocsolom egy korty száraz fehér borral, ráöntöm a tejszínt, sózom, tekerek rá borsot, megszórom egy kis petrezselyemmel és befedem a füstölt sajttal. Kb 20 percre (vagy amíg szépen megpirul a teteje) 180 fokos sütőbe tolom. Köretnek is adnám natúr sült mellé.
Friss kakukkfű, vagy zsálya is jo lenne a petrezselyem helyett.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 16.

Kakukkfüves citromos kolbász


Kellemesen fűszeres lett, a sóban eltett citrom íze nagyon jót tett neki, mint ahogyan az is, hogy a citrombefőttből kihalászott sóval lett ízesítve. Készítsetek sózott citrombefőttet, érdemes még kolbászba is tenni!

Hozzávalók:
1 kg sertéscomb, darálva
250 g sertés zsírszalonna, darálva
1 kiskanálnyi frissen őrölt szegfűbors
1 kis csokor friss kakukkfű (vagy 1 evőkanálnyi szárított, morzsolt)
20 g só a citrombefőttből
12 g fokhagyma, zúzva
1 sóban eltett citrom héja, finomra aprítva

A húst, zsírt és fűszereket jól összedolgozom,


hagyom legalább egy órát összeérni az ízeket, majd kolbászbélbe töltöm. Egy éjszakára, hűvös helyen fellógatva hagyom szikkadni, majd másnap megsütöm, ami nem fogy el, adagonként vákuumozva lefagyasztom.
Grillen, vagy serpenyőben sütve, mustárral, friss kenyérrel az igazi.

Duende receptje alapján.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2011. január 13.

Chorizo


Tavalyelőtt készült chorizo első alkalommal, de nem volt jó a recept, sok volt benne a pirospaprika és az ecet (akkor almaecetet használtam). Tavaly már finomítottam az arányokon, de állítom, idén lett a legjobb! Frissen, sütve ettük, valamennyit fel is füstöltünk. Nem lesz ideje kiszáradni…A mennyiségeket egy kiló húshoz adom meg, hogy könnyebb legyen számolni.

Hozzávalók:
1 kg darált sertéscomb
250-300 g darált sertés zsírszalonna
20 g tengeri só (nem jódozott, sima)
10 g zúzott fokhagyma
7 g őrölt fahéj
5 g frissen őrölt szegfűszeg
6 g frissen őrölt fekete bors
12 g édes fűszerpaprika
5 g cayenne bors
5 g morzsolt oregánó
5 g barna nádcukor
1 ek. balzsamecet (én Star almabalzsamot használtam)

A húst, zsírt és fűszereket jól összedolgozom, hagyom pár órát érlelődni, majd kolbászbélbe töltöm. Egy éjszakára fellógatom, majd egy részét másnap átviszem a füstölőbe és 2 napon át hideg füstöt kap akác és tölgyfa fűrészporból. Füstölés után hűvös, szellős kamrában lóg, míg el nem fogy, a nem füstölt része pedig a készítés másnapján megy a fagyasztóba, azt grillen, vagy serpenyőben sütve fogyasztjuk.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 12.

Helyzetjelentés

Akárhogy igyekeztem, az elmúlt napokban nem kerültem blog közelbe, de net-közelbe se nagyon…pedig pár napja készülök megmutatni az idei kolbásztermést! Ízelítő most, receptek meg szép sorban, ahogy időm engedi.


Főzésileg semmi új a nap alatt, illetve a konyhámban, kolbásztöltés után volt pár sült kolbász kóstoló, vasárnap szuper-hagyományos húsleves-tyúksült-párnás rizs ebéd, mostanában leginkább régi, jól megszokott ízekre vágyunk, amióta meg leszedtük a füstről a kolbászt, naponta többször van savanyú káposztalében főtt kolbász tormával és mustárral, míg meg nem unjuk. A maradék kolbászhúst (már ami a kolbásztöltőben maradt) hasznosítottam korhely levesben, mostanában a savanyú káposztás ételek nagyon mennek nálunk.

Idén szerény mennyiségű húst dolgoztunk fel (a tavalyi 140 kg-hoz képest), mindössze 47 kilónyi sovány sertéscombot, ehhez jött 8 kiló zsírszalonna. A nagyobbik részéből paprikás szalámi (és kevés kolbász) készült, 5 kiló húsból finocchiona (édesköményes olasz) szalámi, jóval soványabb mint tavaly, késsel daraboltuk hozzá a húst, ez tartott a legtovább az összes munka közül:-)
Készült még csípős chorizzo (egy részét felfüstöltük), a szokásos csomboros kolbász, és első alkalommal citromos kolbász, amibe a marokkói citrombefőttet használtam, nagyon, nagyon finom lett, mindenkinek ízlett, aki kóstolta.

Kipróbáltam még egy ribizli likőrös receptet is, hát hogy is mondjam…érdekes (pozitív értelemben!), majd még finomítom a receptet és ha maradéktalanul elégedett leszek vele, megosztom. Nagy a gyanúm, hogy mire kitavaszodik, legalább egyszer lesz még sütőkolbász töltés, mert grillezve igazán jók lennének! Grillezésről jut eszembe, hogy lehetne már tavasz! Jaj, de vágyok már langyos napsütésre és egy nagy sétára az erdőbe, ánizs illatú turbolyaszőnyegen gázolva!


Tudtátok, hogy 2011 az erdők éve?

Ha tetszik a poszt, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 5.

Kedvenc téli egytálételem


Maga az étel nagyon egyszerű, de már második napja eszem és annyira, de annyira ízlik, hogy az utóbbi pár évben – ha jól belegondolok – Fűszeres Eszter sóletja gyakorolt rám ilyen hatást.

Egytál étel ez is, mondhatnám, hogy véletlenül született, de persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek.

Eldöntöttem, hogy amíg tart a tél, mindennap lesz leves, és hetente legalább 2-3 alkalommal lesz valamiféle főzelék, szigorúan liszt és keményítőmentesen, saját anyagával sűrítve. Hét elején hozzá is fogtam, és két fajta főzelék mellé készítettem egy savanyú káposztás korhelyleves szerűséget, ami aztán átalakult, és valami fenomenális egytálétellé változott, na erről zengem itt a dicshimnuszt, kéretik elhinni, hogy ez a ronda és naaaaaaagyon finom kategóriagyőztes.

Fapados korhelynek, vagy inkább savanyú káposztalevesnek indult. Egy kanál kacsazsíron kiolvasztottam 20 dkg kockázott (jó húsos) bacon zsírját, majd ráküldtem egy arasznyi darab házi kolbászt, szeletelve. Az is kiengedte a zsírját, de mielőtt ropogósra pirult volna hozzáadtam fél kilónyi metélt savanyú káposztát annyi vízzel, hogy jól ellepte. Tekertem rá borsot, dobtam bele 2 babérlevelet, majd tettem az egészhez egy jó maréknyi megmosott gerslit (rendes nevén hántolt árpa). Lefedtem és lassú tűzön hagytam, hogy a gersli, meg a káposzta roppanósra puhuljon. Sejteni lehetett, hogy sűrű lesz a végeredmény, de sebaj, szeretjük a tartalmas leveseket. Mire megfőtt, este lett, akkor kevertem bele egy kis pohár tejfölt, másnap reggelig otthagytam a tűzhelyen, hadd hűljön, majd reggel mehet a hűtőbe. Igen ám, de reggelre a gersli úgy megduzzadt (mégsem lett túl puha), hogy gyakorlatilag alig maradt leve a „levesnek”, sokkal inkább főzelékszerű, az íze meg…hmmm…komolyan addiktív. Ma reggelire is azt ettem egy tányérral, meg ebédre is másféllel. A végére jártunk és sajnálom, hogy elfogyott. Sebaj, pár nap múlva főzök még egy adagot!

Update: megfőztem már a Konyhakiállítás nagyszínpadán is, nagy sikere volt!

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 4.

Felvágott helyett


Eszternél olvastam tegnap, hogy megfogadta, 3 hónapig megpróbál csakis otthon készített ételeket és italokat adni a családjának, de előre fél a házi „felvágott” készítésétől. Pedig van arra - a házi sonka, vagy kolbászon túl is - számtalan alternatíva, például egy szép darab, fűszeres kencével göngyölt - sült karaj, melyet vékonyra szeletelve tehetek Picilány szendvicsébe. Garantáltan nátrium-glutamát, mesterséges színezék és tartósítószer-mentes. Nem mellesleg, nagyon finom!

Hozzávalók:
1 darab sertés karaj (ez most baráti disznóvágásból kapott, boldog sertésből való)
konyhai kötöző madzag
1 ek sertészsír (vagy olaj)
1 dl száraz fehérbor

A pesto rosso-hoz:
1 marék szárított paradicsom
fél dl olívaolaj
pár szem magozott (kalamata) olajbogyó
1 ágacska rozmaring
2 gerezd fokhagyma
chili pehely, ízlés szerint
só és frissen őrölt bors
1-2 evőkanálnyi frissen reszelt parmezán

Azzal kezdem, hogy elkészítem a paradicsomos pestot: a hozzávalókat késes konyhai aprítóba teszem és az olívaolajat hozzácsurgatva kenhető, de nem híg masszát készítek.
A karajt éles késsel felnyitom, igyekezve minél nagyobb téglalapot alakítani belőle. Sózom, borsozom és megkenem a paradicsomos kencével, majd felgöngyölöm és a kötöző zsineggel körbekötözöm, hogy sülés közben megtartsa a formáját és ne nyíljon ki.

Egy serpenyőben kevés zsíron minden oldalát (a végeket is) jól körbepirítom, majd sütőtálba helyezem. A serpenyőben maradt ízes pörcöket egy kis borral feloldom és az egészet a sütőtálba várakozó karajra öntöm. Letakarom fóliával és betolom a 110 fokra előmelegített sütőbe úgy 2 órára. A második óra vége felé hús hőmérővel ellenőrzöm a maghőmérsékletet, akkor jó, ha 65 fok felett van, az enyém 73 volt mikor ellenőriztem, ennek ellenére a hús szaftos maradt, még hidegen, szeletelés után is finom volt.

Ha megsült, kiveszem a sütőből és fólia alatt hagyom kihűlni. Vékonyra szeletelve, szendvicsbe használom felvágott helyett.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

2011. január 3.

Egyszemélyes pulykakocsonya


Az idei első, a sorban már a 39.-ik Vigyázz, Kész, Főzz! játék egyik témája a kocsonya. Dizájnos egyszemélyes adagokat készítettem pulykaszárnyból. Akinek jó a kézügyessége, cifrázhatja a díszítést.

Hozzávalók 4 főre:
2 méretes pulyka szárny
1 sárga és egy narancssárga sárgarépa
1 nagy fej hagyma
2 fej fokhagyma
1-2 ek ételízesítő (én ízfokozó, adalék és sómentes, bio, szárított zöldségkeveréket használok)
só és szemes bors

A húsokat megmosom és hideg vízben (annyi, hogy jól ellepje) felteszem főni egy méretes edényben a felnegyedelt hagymával, egy fej (hámozatlan) fokhagymával, sóval, borssal, ételízesítővel. Ha forr, azonnal minimál-takarékra csendesítem alatta a lángot, mert csak gyöngyözve szabad neki főni, különben zavaros lesz a kocsonya. Folyamatosan lehabozva addig főzöm, míg a hús teljesen meg nem puhul, leválik a csontokról (ez 2-2,5 óra). Az utolsó félórában beleteszem a megpucolt sárgarépát is és roppanós-puhára főzöm azt is.
Leveszem az edényt a tűzről, szűrőkanállal kiszedem a húsokat és a visszamaradt lében elkeverem a második fej fokhagymát zúzva, vagy reszelve, hogy jól kiadja a zamatát. Ha a húsok már annyira kihűltek, hogy meg tudom fogni, kicsontozom, lebőrözöm, a sárgarépákat felszeletelem. Hőálló kis egyszemélyes tálkák aljára szűrők egy kevés kocsonya levet, a sárgarépa szeletekből díszítést készítek, majd rászedem a kicsontozott, bőrétől megszabadított húst, rámerem egy szűrőn keresztül a levet, majd hűvös helyen kidermesztem a kocsonyát.
A két szárny bőrében lehetett elég zselatin, a kocsonyám nem lett kemény, de szépen megdermedt. Akinek kétségei vannak, tegyen hozzá plusz zselatint.

Az e havi VKF! játék másik témája a töltött húsok. Bár már nem annyira trendi tölteni, meg göngyölni, de nálunk gyakran van töltött is, göngyölt is:
Avokádós, medvehagymás csirkemell
Bacon bomba
Baconos, rucola pestos csirkecsigák
Cordon bleu
Gesztenyés, aszalt gyümölcsös pulykarolád
Gombával töltött sertéscomb
Gombás-májas töltött csirkecomb
Grillezett spárgával töltött csirkemell
Kéksajtos töltött csirkemell
Medvehagymás, sajtos hústekercs
Sajtos, ananászos töltött csirkecomb
Spenótos, sajtos-sonkás nyúldagadó
Szárított paradicsomos morzsával és olajbogyóval töltött, konfitált malackaraj
Töltött pulykamell rolád
Töltött báránylapocka
Töltött dagadó
Töltött húsroládok
Zsebes töltött pulykacomb

Válogassatok kedvetekre, Edithnek köszönöm a játékot!

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Magyar Konyha


Útban Bécs felé, egy benzinkútnál pillantottam meg az új Magyar Konyhát. Rémlett, hogy vagy egy éve nem jelent meg, azonnal megvettem. Első ránézésre gyönyörű címlap, kellemes tapintás, visszafogott elegancia. Aztán belelapoztam és egyre szélesebb mosoly derült arcomon.
Számomra hiteles emberek írják. Végre nem légből kapott, kipróbálatlan receptekkel teli újság, hanem valóban gasztronómiai magazin, „amitől a szellem is jóllakik”.
Van benne bőven olvasnivaló, nem csak recept, az igényes és tájékozott Vendégnek. Hagyomány és haladás, a klasszikus konyhaművészet értékeinek megőrzése és tisztelete jegyében.

A Bittera Dóra –  Molnár B. Tamás szerzőpár derekasan kivette a részét az első szám megírásából, a tőlük megszokott színvonalon. Van desszert szekció Kolonics Zoltántól, a Gerbeaud főcukrászától, akivel az Essencia főzőiskola 3 Cukrász +1 Pék kurzusain is találkozunk tavasszal (már alig várom!), de a Bíró Lajos-interjú képe a legvagányabb, olyan nagyon bírólalis, a kezében tartott koktélnak látszó tárgy nem más, mint egy jól álcázott csülök:-). Van benne Segal Viktor öt receptje céklára és sütőtökre, Vinkó József (főszerkesztő) pedig az őrségi tökmagolaj- és kecskesajt készítés hagyományairól ír. A boros-pezsgős szekció Alkonyi László tollából való és egyik kedvencem, Schäffer Erzsébet írása is olvasható. Van Spájz rovat és szakácskönyvajánló. Ami nincs benne – megnyugtató módon – „házias” leveskocka reklám. Egy sem. Köszönöm. Előfizetek rá!

Update: azóta receptjeim jelentek meg a lapban több alkalommal, és még a házi húsérlelésről is jelent meg benne egy írásom. 

2011. január 1.

B.Ú.É.K.! 2011



Boldog Új Évet!
Happy New Year! 
La multi ani! 
Bonne année! 
Glückliches neues Jahr!
Feliz ano! 
Felice Anno Nuovo!
Gelukkig nieuwjaar! 
Sretna Nova godin! 
З Новым годам!  
Честита Нова Година! 
Head uut aastat! 
Hyvää Uutta Vuotta! 
Gëzuar Vitin e Ri! 
Ευτυχισμένο το Νέο Έτος!  
नया साल मुबारक हो
Athbhliain faoi mhaise daoibh!  
Selamat Tahun Baru! 
新年あけましておめでとうございます!
גליקלעך נייַ יאָר!  
Feliç 해피  이어
Szczęśliwego Nowego Roku!  
新年快
Laimīgu Jauno gadu!  
Среќна Нова Година!  
Selamat Tahun Baru!  
Godt nytt år!  
Շնորհավոր Նոր Տարի  
سال نو مبارک!  
Срећна Нова година!  
Furaha ya Mwaka Mpya! 
С Новым годом! 
Mutlu yıllar!

Kép innen.