Gyerekkorom vasárnapi ebédje. Nem húszperces kaja, de érdemes rááldozni az időt. Olyan békebeli ízek születnek, melyek lassan csak emlékeinkben élnek…
Ha csak megérzem az illatát, már látom is lelki szemeim előtt a korommal fényesített sparheltet a konyhánkban, sarkában a száz-egynéhány éves öntöttvas lábassal, amiben vastag hagymarétegen készült a tyúksült. A sok gyerekkori ízből talán ez a kevesek közé tartozik, amit sikerült ugyanolyannak reprodukálnom, amilyennek Nagymamám, majd Édesanyám készítette.
Hozzávalók:
tyúkcomb, vagy egész tyúk
só, frissen őrölt bors
vöröshagyma (sok)
tyúkhájból nyert tyúkzsír, ennek hiányában kacsa (liba)zsír, végső esetben olívaolaj
Ha házi tyúkhoz jutok, azt sütök, ha hentesemnél veszem, inkább combokat választok.
A húst feldarabolom, frissen őrölt borssal fűszerezem. Egy akkora edényt választok, amiben egy sorban elférnek a húsdarabok (legalkalmasabb egy nehéz, öntöttvas edény). 5-6 evőkanálnyi tyúkzsíron (vagy kacsa/liba zsíron, végső esetben olívaolajon) üvegesre dinsztelem a karikára vágott hagymát, annyit, hogy egy-másfél ujjnyi vastag réteget képezzen az edény alján. Ha már üveges a hagyma, de még nem barnul, ráhelyezem a tyúkhús darabokat, kicsit megsózom és felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Lassú tűzön, fedő alatt hagyom puhulni, néha ránézek, megfordítom a húsdarabokat, ha kell, pótolom a vizet (egy kevés száraz fehérbor sem árt neki), úgy 3-4 óra alatt szokott elkészülni. Sok törődést nem igényel, igazi vasárnapi slow food.
Ha már puha, egy kevés szaft kíséretében átköltöztetem egy sütőtálba, pár perc alatt meggrillezem és tálalom. Gyerekkoromban is mindig rizs körettel ettük, manapság inkább rizottót készítek hozzá, alaplének pedig a párolásnál keletkezett szaftot használom. Na olyan rizottót egy húslevessel sem lehet készíteni…
Ha tetszett a recept, csatlakozhatsz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.
