2010. február 28.

Rántott pacal, avagy álarcos „halrudacskák”


Első ránézésre halrudacskának látszanak. Ugye?
Pedig nem is halrudacskák! Ezittkéremszépen panko morzsában panírozott rántott pacal, remoulade mártással és krumplipürével.

A „Hagyomány és Evolúció” versenyen Takács Lajos étterme, az Olimpia kínált rántott pacalt remoulade mártással és krumplisalátával. Megkóstoltuk, ízlett. Nem vagyok egy nagy pacalbarát - már ha pörköltnek, vagy csorbának van elkészítve - de rajtam kívül mindenki kedveli a családban, így ez lett a mai ebéd. Nem csalódtunk, érdemes új utakon is elindulni, nem kell mindig úgy és azt enni, amit az utóbbi 30 évben etettek velünk!

Hozzávalók 4-5 főre:
fél kiló pacal

Az abaléhez:
2 sárgarépa
1 hagyma
egy darab zeller gumó
1 fej fokhagyma
1 petrezselyemgyökér
2 babérlevél
só és szemes fekete bors

A panírozáshoz:
fél csomag panko morzsa
3 tojás
3-4 ek liszt

A sütéshez kacsazsír

A remoulade mártáshoz:
5-6 ek (házi)majonéz
25 g ecetes uborka
25 g leöblített és aprított kapribogyó
2 ek aprított tárkony (én ecetben eltettet használtam)
2 ek aprított salottahagyma
2 ek aprított petrezselyemzöld
pár tekerésnyi frissen őrölt fehérbors
2 kis szardella filé, aprítva

Egy nappal korábban jól megmosom a pacalt és úgy, ahogy van - egyben - egy fazékban puhára főzöm az abalé hozzávalóival. Amikor már puha, kiemelem az abaléből és sima felületre fektetve lepréselem (én ezt úgy oldottam meg, hogy egy nagy tepsibe kiterítettem a pacalt, rátettem egy akkora tepsit, ami belefért abba, amibe a pacal feküdt és lenyomattam egy nehéz húsdaraboló deszkával).
A remoulade mártáshoz a majonézben elkeverem a nagyon apróra felaprított hozzávalókat, tekerek bele kevés borsot és tálalás előtt hűtve érlelem.

Másnap reggelre a mártás összeérik, a pacal szépen kisimul, akkor halrudacska méretű csíkokra vágom, hagyományos módon bepanírozom, igaz, nem normál zsemlemorzsába, hanem panko morzsába hempergetem. A panko morzsa durva, pehelyszerű japán zsemlemorzsa, mely rendkívül ropogósra sül és nem szívja meg magát olajjal. Természetesen normál, házi friss morzsával is elkészíthető, de én Takács Lajos útmutatását követve panko morzsával dolgoztam.
Egy nagy serpenyőben, forró kacsazsírban sütöm aranybarnára „halrudacskáimat”, majd konyhai papírtörlőn hagyom, hogy a zsírfelesleg lecsöpögjön róla. Vajas krumplipürével és a mártással tálalom.

A rántott pacal Takács Lajos receptje, a remoulade mártásé a Szakácsok könyvéből van.

Marokkói, sóban eltett citrom (Lamoun makbouss)



3 éve készülök citromot sóban eltenni, de kezeletlen citrom híján eddig elmaradt. Édesanyám 4 éves citromfája megtáltosodott, 29 citrom van rajta, illetve már csak volt, mert 10 darabot – a legérettebbeket – leszedtük, hogy marokkói citrombefőtt legyen belőlük. Több recept elolvasása után készítettem el a saját verziómat.

Hozzávalók:
6-8 db kezeletlen héjú citrom (nálam saját termesztésű Meyer citrom)
1 evőkanál koriandermag
maroknyi színes bors
2 rúd fahéj
pár babérlevél
250 g durva tengeri só
frissen facsart citromlé szükség szerint

A citromokat megmosom és hosszában bevágom úgy, hogy az alján egyben maradjanak. A 2 rúd fahéjat kisebb darabokra töröm. Egy edénybe szórom a nagy szemű tengeri sót és jól összekeverem a fűszerekkel. A citromokat szétnyitom és beléjük nyomkodom a sót a fűszernövényekkel együtt, aztán egy csatos, zárható befőttesüvegbe, aminek az aljára egy marék fűszeres sót szórtam, elkezdem belegyömöszölni a sós, fűszeres citromokat. A citromok köré dugdosom a babérlevelet, meg a fahéjat, a legvégén a maradék sóval felöntöm az üveget és figyelek, hogy mindenhova jusson belőle, majd szobahőmérsékleten tartom minimum 1, maximum 3 napig (ez az állapot látszik a fotón). Legkésőbb harmadik nap felöntöm annyi frissen facsart citromlével, hogy ellepje a citromokat, lezárom az üveget és sötét, hűvös helyen érlelem legalább 8 hétig. Ha elkészült, a megkocsonyásodott citrom belsejét kikaparom és csak a héját használom fel, apróra vágva bárányhúsos, kuszkuszos, lencsés ételekhez.

2010. február 27.

Egymilliomodik látogató


Fotó: Marius Budu

Tegnap érkezett az egymilliomodik látogató a virtuális konyhámba!
Történt mindez azon a napon, amikor megjelent az első posztom a diningguide.hu-n, amikor – hála a pénteki forgalomnak - rekord idő alatt megjártuk Zágrábot és kora este hazaérve még annyi energiát éreztem magamban, hogy vígan sütöttem-főztem és bár 22 órája talpon voltam, nem éreztem magam fáradtnak. Mostanában annyi pozitív dolog történik velem és olyan jól alakul minden körülöttem, hogy egyfolytában úgy érzem, meg sem érdemlem. Boldog vagyok!

Az egymilliomodik látogatót pedig megünnepelném: vendégül látnám partnerével egy kedves olvasómat, egy Gabojsza féle grillpartyn, valamikor tavasszal, szép időben, amikor már kellemes kint ücsörögni! Mivel sokak számára a világ végén lakunk, a helyszínt közös megbeszélés alapján választanánk ki, a grillkonyhánk mobil:-)

Vendégeimet 2010 március 5, péntek éjfélig itt kommentelők, vagy a címemre (gabojsza@gmail.com) e-mail-ben jelentkezők között sorsolom ki, pontosan 1 hét múlva, március 6-án, szombaton.

2010. február 26.

Zöldséges borjúbríz csipkehájba sütve


Nem állítom, hogy a borjúbrízt könnyű beszerezni, de nem lehetetlen. Tavaly a pécsi Enoteca Corso-ban ettem életemben először és annyira ízlett, hogy azonnal elkezdtem kutatni a beszerzés lehetőségét, pár hónap után meg is találtam, kis országunk egyik legnagyobb marha vágóhídján, ami nincs is olyan nagyon messze tőlünk.

Az ínyencfalatnak számító borjúmirigyet zellerrel, sárgarépával, paszternákkal és salottával csipkehájban (csepleszben) sütöttem. Igazán különleges fogás született, vendégváró, ünnepi asztalra való.



Hozzávalók:
6 db borjúbríz
fél konyhakész csipkeháj (cseplesz, sertésháló)
2 nagy sárgarépa
1 paszternák
fél zellergumó
2 gerezd fokhagyma
4 kis salotta
fél kis fej káposzta
2 tojás
só, frissen őrölt bors
2 babérlevél (a bríz előkészítéséhez)
1 ek morzsolt majoránna
fél marék friss bazsalikom levél

A borjúbrízt előkészítjük: pár órát hideg vízbe áztatjuk, többször váltunk rajta vizet, majd megmossuk, lehártyázzuk és enyhén sós, babérleveles vízben 15-20 percig posírozzuk. Jeges vízben lehűtjük, még egyszer megtisztítjuk, majd két deszka közé téve súllyal (pld. 2 konzerves dobozzal) lenyomatjuk és legalább egy órát hűtőben pihentetjük.
Amíg a bríz pihen, megpucoljuk a zöldségeket. A fokhagymát aprítjuk, a salottát csíkokra vágjuk, a többi zöldséget a reszelő nagy lyukú oldalán lereszeljük. A borjúbrízt keskeny csíkokra vágjuk és egy tálban összekeverjük a zöldségekkel és fűszerekkel.
A tojást felverjük és belekeverjük a brízes zöldségmasszába, majd az egészet a kiterített csipkeháj közepére halmozzuk. A csipkeháj oldalait ráhajtva becsomagoljuk és cseréptálba helyezzük (vagy jénai edénybe, kapcsos tortaformába, vagy ami épp kéznél van). 180 fokos sütőben kb 1 órát sütjük, közben – ha szükséges – leöntjük a csipkehájból kisülő zsiradékot. Hidegen még finomabb!

2010. február 23.

Szarvasgombás paszternák krémleves


Bár Eisenstadtban, az Esterházy étteremben még nem jártam, de figyelemmel kísérem Horváth László séf munkásságát, csodálom kreativitását. A januári étlapján láttam a paszternák krémlevest, burgonya krutonnal és fekete szarvasgombával és felkeltette érdeklődésem, mivel a paszternák egyik kedvenc gyökérzöldségem. Azonnal klaviatúrát ragadtam és kikérdeztem Lacát, hogy is készül ez a leves. Íme:

„A paszternákot megpucolom majd nagyon vékony szeletekre vágom. Hagymát aprítok, a vajon átfuttatom, hozzáadom a paszternákot és együtt, lassú tűzön pirítom míg a paszternák cukortartalma kellően karamellizálodik. Ezután fokhagymát teszek bele, felöntöm tejjel, kevés tejföllel, tejszínnel és csontlevessel. Puhára főzöm, majd turmixszolom és szűrön átszűröm. Ízesítem sóval, borssal, kevés cukorral, zöldcitrom levével és pár csepp szarvasgombaolajjal.”

Az útmutatás alapján készítettem és vajas zsemlekrutonnal, szarvasgombás olívaolajjal meglocsolva ettük. Gazdag ízű, különleges krémleves.

Laca, köszönöm a receptet!

2010. február 22.

Vasárnap - versenynap

Két szakácsverseny helyszínére látogattunk el tegnap, megnéztünk egy kiállítást, finomakat ettünk, jó borokat ittunk és még jobbat sétáltunk a télvégi napsütésben, egyszóval szuper napunk volt!

Délelőtt a Vörösmarty téren kezdtünk, a Gerbeaud házban, ahol már folyt a Hagyomány és Evolúció, a Magyar Gasztronómiai Egyesület által fémjelzett szakácsverseny. Sok érdeklődő, ismerős arcok, pezsgő hangulat a versenyhez méltó környezetben, mert valljuk be, a Gerbeaud „a hely”, még akkor is ha egy tágasabb térben jobban elfértünk volna mi, nézők, szurkolók. Sebaj, sok jó ember kis helyen is elfér és aki nem fért közel a kordonhoz, akár a sörházban ülve, kivetítőn figyelhette az eseményeket, Mautner Zsófi és Harmath Csaba szakszerű kommentárja mellett.
Íme, néhány a délelőtti versenyzők tányérjaiból:











A szigorú zsűri: 


Jobbról-balra: Jan van Lissum, a holland Gault&Millau igazgatója, a Wine and Food Association vezetője, Nicolas Le Bec, a két Michelin-csillagos lyoni Le Bec étterem tulajdonosa és séfje, Philippe Gobet, a párizsi École Lenôtre igazgatója és a három Michelin-csillagos Pré Catelan étterem üzemeletetője,  Christian Meyer, a Gault&Millau munkatársa, valamint Erik Schröter, a Chateau Visz éttermének Michelin-csillagos német séfje.

A versenyt Széll Tamás, az Onyx sous chef-je nyerte, csirkekolbászt készített libamájjal, savanyú káposztahabbal, habart tojással és kandírozott szalonnával,


kép: dinninguide.hu

valamint csirkemellet és glazírozott combhúst füstölt burgonyapürével, kakas herés rizottót ropogós, langyos céklasalátával.


kép: dinninguide.hu

Horváth Szilveszter (La Mareda, Győr) a következő ételekkel érdemelte ki az a második helyet: Tanyasi csirkemell májával és füstölt osztrigás halványított cikóriával, céklával marinált feketegyökér, medvehagyma desztillátum; Rakott comb meleg zellersalátával, paprikás csirke és burgonya konfit.

A harmadik Varjú Viktor, a Bock Bisztró szakácsa lett, ő csángó csirkelevest gondolt újra, illetve tengeri pókkal töltött csirkemellet készített konfitált combbal, zöldségekkel, sütőtökkel, céklás borsóval és Prosecco habszósszal.

Fodor Sándor (Solier/Gödöllő) és Krámer László (Alabárdos) a zsűri különdíját kapták, Metzger László a legjobb kelet-magyarországi versenyző lett.

A sörházban jelképes összegért több neves chef és étterem újragondolt magyaros fogásait kóstolhattuk, meg is kóstoltunk egy kivétellel mindent (a kacsanyelv kocsonya elfogyott, pedig de szerettem volna...), mindezt jó borok kíséretében.

Volt rántott pacal krumplisalátával és rémoulade-mártással


Zseniális szalontüdő perecgombóccal, saját mártásával és hollandival,


pácolt balatoni fogas, gyömbéres karfiol krémmel á la Kistücsök,


60-as évek lencsefőzeléke sült kolbásszal új köntösben - azaz lencse velouté lencse vinaigrette-el, sült csípős paprikás kolbász és lecsókolbász és "körömpörkölt", amiből sajnos nem tudtunk repetázni, mert közben elfogyott (a lencsét kolbásszal és újragondolt „körömpörköltet” egyszerűen elfelejtettem lefényképezni, pedig mindkettő megérdemelte volna)
Desszertnek barackos-mákos óriásmacaron,


mogyorókrém kávés-csokis spagettivel és a Gerbeaud ház Somlói 21.-ik század pohár desszertje (ez ízlett a legjobban a desszertek közül).


Sajnos csak a délelőtti turnus tányérjait láthattuk, mert a délutáni versenyzők még épp a mise en place-t végezték, mikor elindultunk a Bocuse d’Or verseny helyszínére, a Hungexpo területére, ahol a versennyel egy időben a Foodapest kiállítás is zajlott.

A Bocuse d’Or, a világ leghíresebb szakácsversenyének magyarországi döntőjének első napja volt tegnap és számomra ismeretlen versenyzők indultak, akiken látszott, mennyire izgulnak, de az egész hangulat sokkal kimértebb, hivatalosabb, össze nem hasonlítható a Hagyomány és Evolúción tapasztalt boldog pezsgéssel, ahol tényleg az volt az érzésünk, hogy részesei vagyunk a „gasztroforradalomnak”.
Itt nem sokat fényképeztem, mert állandóan útban voltam tálalás közben...




Hajdú Zoltán borjú étele: finom füvekkel érlelt borjúgerinc lassan sütve, rakott borjúfej zellerágyon céklás rizottóval, párolt cukorborsóval, burgonyafánkkal és borzselével,
hozzá klasszikus pecsenyelé és tejszínes-fokhagymás hab




Kiss Krisztián borjú étele: sous-vide-olt borjúkaraj parajjal, fenyőmagos kacsanyelv töltelékkel, borjú-csirke prádban tálalva, sóban sült körtével és vajjal főtt retekkrémmel rakott kelkáposzta, aszalt barackkal, vaníliával párolt cékla gőzölt burgonyában, rozmaringos tejben posírozott gyöngyhagymával, szarvasgombás-libamájas fejhús kolbász-sütőtökös gersli talpazaton, mézben konfitált paradicsommal és borjú glace.

Kövezzenek meg, de a Hagyomány és Evolúción több kreativitást, kifinomultabb megoldásokat láttam, a Bocuse D’Or tányérjai mintha egyszerűbbek lettek volna, persze inspirációt meríthettem bőven mindkét helyen.

A „Foodapest” kellemes emlékeket idézett bennem abból az időszakból, mikor borkereskedő koromban kiállítóként voltam jelen, ám a régi idők legpompásabb élelmiszeripari kiállításának csak nyomai maradtak. Erős pangás, a gazdasági válság súlyos lenyomatával. Kevés kiállító, még kevesebb érdeklődő, egy – két színfolttal tarkítva. A pékszakma képviselte magát a leglátványosabban, a boros szakma egyértelműen átpártolt a Szőlészet és Pincészet kiállításra.

Kóstoltunk mindenféle finom kecske és juhsajtot, voltak érdekességek is, mint például az egészségesnek hirdetett nyírfacukor és igazán látványos volt egy olasz cég 110 kg-os mortadellája,


kár, hogy nem hajszál vékonyra szeletelve kínálták kóstolásra.


Eseménydús nap volt, több ilyen kellene!

2010. február 19.

Borzas Kata


Borzas Katát ismerem legalább 30 éve, mégis ritkán futunk össze személyesen. Mivel régen találkoztunk, itt volt az ideje egy újabb randevúnak.

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
4 tojássárgája
150 g vaj
10 dkg cukor
50 g tejföl
5 g sütőpor
csipet só

A töltelékhez:
5 tojásfehérje
250 g cukor
egy citrom lereszelt héja
2-3 ek baracklekvár
250 g darált dió
fél dl rum
továbbá vaníliás porcukor a tálaláshoz

A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd elfelezem. Az egyik felét kinyújtom és kivajazott, kilisztezett tepsibe teszem. A töltelékhez habbá verem a tojásfehérjét a cukorral, majd óvatosan belekeverem a töltelék többi hozzávalóját, a masszát rásimítom a tésztára, majd a tészta félretett részét a reszelő nagy lyukú oldalán egyenletesen ráreszelem. 160 fokra előmelegített sütőbe megsütöm (szeretem, ha a teteje is kevés színt kap), még melegen megszórom vaníliás porcukorral. Négyzetekre vágva tálalom.

Nekem ez igazi retro süti:-)

2010. február 18.

Gourmet vajaskenyér party

Vajas kenyeret reggelizni gourmet módon lehet hirtelen felindulásból, otthon, pizsamában, magunk alá gyűrt lábakkal. Ha nagyon lezser módon történik (vizuális típusúak előnyben), nem a vajat kenjük a kenyérre, hanem a még langyos – ideális esetben saját sütésű, rusztikus, ropogós héjú kenyeret érintőlegesen belemártjuk a vajtartóba, amiben - szintén ideális esetben - szobahőmérsékletű, jóféle magyar (Garabonciás, hmmm…), nagyon gasztrosznob egyén esetében eredetvédett francia vaj található. Ha sózott vaj van a vajtartóban, nincs más feladat, mint szánkhoz emelni a falatot és teljes odaadással élvezni a legegyszerűbb és egyik legfinomabb reggeli ízét (sótlan vaj esetén csipetnyi fleur de sel használata ajánlott).
Ha mindezt nem otthon, pizsamában tesszük, akkor lehet kora délelőtt, kellemes környezetben – például a Stand Bisztróban – ahogy én tegnap tettem, jó társaságban, még gourmébb módon, a magyar sajtópiac eddigi legátfogóbb gasztronómiai kiadványának, a Superbrands TOPLISTA Gasztronómia 2010 magazin sajtóbemutatóján.


Nagyon tetszett az ötletes, egyszerű és mégis flancos reggeli, amin a tányéralátét nem más volt, mint a "nevető séfek" kép nyomtatása.

A legjobb hazai éttermek házi kenyereire kenhettük a vajak széles választékát, a kommersz minőségűtől, a legdrágább francia kézműves vajig, de volt sonka és kolbász a legjobbnak ítélt hentesektől, pohár-desszert a Váci Desszertszalonból, Csiszár Katalin kézműves bonbonjai és nem utolsó sorban Malackaraj Anna által készített sertés és marha rillette, isteni kencék, finom olívabogyó.


Egyedül a kávém hűlt ki, mert belemerültem a beszélgetésbe Giuseppe-vel, de egyáltalán nem bántam... Jó volt, na.

A Superbrands TOPLISTA Gasztronómia 2010 magazin megtervezésére a kiadó a Chili&Vanília Zsófi által vezetett Dining Guide szerkesztőségét kérte fel, egész csapat neves étteremkritikus, ismert blogger és szakértő vett részt a projektben. Jó munkát végeztek, szép kiadvány született, jó forgatni.


A kiadvány az újonnan induló Superbrands TOPLISTA sorozat első darabja. Nem receptgyűjtemény, inkább egyfajta évkönyv. Számos érdekes cikkel és közel harminc toplistával, 144 oldalon térképezi fel az egyre pezsgőbb hazai gasztronómiai életet. Olvashatunk benne Magyarország 15 legjobb étterméről, az ország legjobb henteseiről, van piac toplista és megtudhatjuk, hol lehet elkölteni a legjobb üzleti ebédet vagy randivacsorát, melyek a leginkább nélkülözhetetlen szakácskönyvek és konyhai eszközök. Ha nem lennék ennyire gasztro-őrült, akkor is rohannék érte az újságárushoz:-)

Most le lehet engem gasztrosznobozni. Vállalom.

A fotókat Tóth Rita készítette.

Heimann borvacsora Gödöllőn, a Solier Café-ban


Ma torkos csütörtök van, ám idén két nappal korábban, kedden torkoskodtunk (ha nem is féláron) Gödöllőn, a Solier Café-ban. A napokban egy másik blogon megjelent eléggé lehangoló éttermi látogatásból született írás alapján kétszeresen is vártam a Heimann borvacsorát a Solier-ban. Most jártam náluk először, de gasztroblogger körökben jó hírnévnek örvend az étterem, a honlapjuk és blogjuk alapján úgy gondoltam, jó helyen töltjük majd az estét. És igazam lett, nem csalódtunk. Olyan tökéletes ízharmóniát, ami az ételek és borok között volt, régen tapasztaltunk.

Heimann borokat kóstolni megint élmény volt, Zoltán és felesége Ági mutatta be őket, abban a stílusban, amit annyira szeretünk. A kiszolgálás gördülékeny és szakszerű volt, jó érzéssel mindig a megfelelő pillanatban jelent meg asztalunknál a mindig mosolygós pincérnő. (Csak a mienk volt mosolygós, a másik pincérnő nagyon komoly volt. Majdnem mogorva)

A menü:

Az istenhozott pohár (mennyivel jobban hangzik, mint a welcome drink!) egy 2007-es Viognier, amit utolsó szekszárdi látogatásunkon még hordóból kóstoltunk. Kaptunk hozzá egy kosár házi kenyeret, amit a Solier helyben süt. Mindegyik nagyon jó a maga nemében, nálam a hagymás változat vitte a prímet, repetát is abból kértünk.

Az előételt - chilis juhsajtkrém házi sonkával, sós ostya tölcsérben - egy 2008-as Fuschli kísért. Az ostyatölcsér kellemes (lehetett volna ropogósabb), a juhsajtkrém kimondottan jó, de chilit sehogyan sem éreztem benne. A házi sonka sütve díszelgett a krém tetején és nagyon sós volt, de erről nem a Chef tehet, mert a házi füstölt sonka sütve már csak ilyen.

A következő fogás jércemell mousse, sültpaprika veloutéval, petrezselyem olajjal és zöldfűszeres stanglival, amit egy 2007-es Kadarka kísért. Telitalálat itt is az ízpárosítás. A zöldfűszeres stangli olyan jó, hogy azóta is azt enném, a sültpaprika velouté ízes és krémes. A petrezselyem olaj lehetne üdébb, persze csak akkor, ha helyben készül Thermomixben (azzal készült?), a jércemell mousse jópofa, játékos megjelenése a levesbetétnek.

Kacsamell és cékla „lasagne”, sós karamell ropogóssal (ebben fekete szezámmag) és meggy coulis következett 2007-es Merlot kíséretében. Minden egyes falatnál kortyoltam egyet a borból és hangosan adtam hangot megelégedettségemnek, kb abban a stílusban, mint a Julie és Julia filmben, az amerikai kiadó munkatársa, amikor elkészíti Julia Child kéziratából a boeuf bourguignont és megkóstolja…

A főétel: borjú szűz és pofa, kellevélbe csomagolt vargányás árpagyöngy rizottóval és szilvás rakott palacsintával. Ez volt az est fénypontja, a 2006-os Pinot Noir kísérettel. Ezért az egy fogásért is érdemes lett volna Gödöllőre utazni! A szűzre nem találok szavakat (a pofára már talán), a kellevélben tálalt vargányás gersli annyira jó volt, hogy vettem már kelkáposztát, hogy itthon is elkészítsem (gerslit és szárított vargányát mindig tartok „kéznél”). Lehet, hogy 1-2 napon belül böjti főfogássá avanzsálom:-)

A vaddisznó gerinc sajnos túlsült, a vörösboros demi-glace sem segített már rajta… a májas hurka jobb, mint a mienk (szomszéd fűje mindig zöldebb), a lencsefőzelék pedig zseniális! A fogást kísérő 2006-os Barbár az i-re a pont.

A desszert is mély nyomot hagyott bennem, a 2006-os Cervaes szépen kísérte a „3D” fantázia nevű csokoládé, eper, meggy, szarvasgomba és sajt kompozíciót.


kép innen

A vacsora végén Szoljár Csaba üzletvezető és Fodor Sándor Chef minden asztalhoz odament és elbeszélgetett a vendégekkel, nyíltságuk és szerénységük nagyon jó benyomást keltett.

Fodor Sándor Chef az egyik döntős a Magyar Gasztronómiai Egyesület által szervezett Hagyomány és Evolúció versenyen, a vacsora végén kulisszatitkokat is elárult a döntős menüjével kapcsolatban. Ezúton is sok sikert kívánok és vasárnap a helyszínen, a Gerbeaud házban szurkolok majd neki:-)


Solier Étterem és Café
2100 Gödöllő, Dózsa György út 13.
Tel: 06 20 396 5512 vagy 06 20 322 0372

Az étteremlátogatás időpontja: 2010. február. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

2010. február 16.

Narancsos, olívaolajos sült csirke


A sült csirkét imádjuk. Grillszezonban gyakran forog 2-3 darab egyben, vagy, alkatrészenként a grilldobon, hagyományosabb, vagy különlegesebb ízesítéssel. Most vasárnap egy sütőben sült, különleges ízű sült csirke készült, a különlegesen finom páccal megbolondítva.

Hozzávalók:
egy konyhakész csirke
1 dl olívaolaj
5 gerezd fokhagyma
1 narancs reszelt héja és leve
só és frissen őrölt bors

A csirkét kívül-belül megmosom, konyhai papírtörlővel megszárítom és a gerince vonalán csirkeollóval szétnyitom, kicsit szétlapítom és sütőtálba igazítom. Elkészítem a pácot: egy dl jó minőségű olívaolajba belereszelek 5 gerezd fokhagymát, egy narancs héját, belefacsarom a levét, tekerek bele borsot, megsózom és jól összekeverem. A sűrű, illatos páccal wellness masszázsban részesítem a csirkét, a sütőtálat befedem alufóliával és betolom 50-60 percre a 180 fokos sütőbe. Ha már puha a csirkehús, leveszem a fóliát és a szafttal gyakran locsolgatva szép pirosra sütöm. Szerecsendiós krumplipürével tálalom.

2010. február 14.

Almás krémes


Mai sütink: piskótás, almás és még krémes is, csokival a tetején.

Hozzávalók:
1,5 kg alma
8 tojás
18 dkg porcukor
3 ek víz
20 dkg liszt
1 ek kakaópor
fél zacskó sütőpor

a krémhez:
fél liter tej
25 dkg vaj
18 dkg porcukor
2 zacskó dr5ker bourbon vaníliás pudingpor
125 g étcsoki (vagy tortabevonó)

Fenti mennyiségből egy nagy, 34 x 42 cm-es tepsivel lett. Aki nem a fél falut látja el kóstolóval (mint mi), nyugodtan felezze - harmadolja a hozzávalókat.
A tepsit alufóliával kibélelem és a meghámozott, kicsumázott és szeletelt almát szorosan egymás mellé rakosgatom két sorban (legközelebb 3 sor alma lesz és kevesebb piskóta). A tojások sárgáját a porcukorral habosra keverem, egyenként hozzákeverem a 3 ek vizet, majd beledolgozom a liszttel lekevert sütőport meg a tojásfehérjékből felvert habot. A massza felét az almára simítom, a megmaradt tésztamasszához hozzákeverem a kakaóport. Ezt helyenként rákanalazom a sárga rétegre, így mókás, foltos lesz a végeredmény. Előmelegített sütőben, 160 fokon megsütöm (50-60 perc alatt). Miközben sül, a tejben megfőzöm a pudingot, cukor nélkül (ez a fajta pudingpor semmi műsz@rt nem tartalmaz!). Míg a puding hűl, a vajat habosra keverem a cukorral, majd a kihűlt pudingot hozzákeverem. A már kihűlt süteményt deszkára borítom (egy deszkát teszek a sütőtepsire, majd egy határozott mozdulattal megfordítom, leteszem a deszkát és leemelem a sütiről a tepsit), így az alma – mely eddig az alján volt – kerül felülre. Lehúzom róla a fóliát és a krémet az almára kenem, majd olvasztott csokoládéval bevonom a tetejét. Ha a csokiréteg megdermedt, meleg késsel felszeletelem. Kicsit macerás, de megéri:-)

Egy régi Receptéka magazinból való a recept.

Ha tetszik a recept, csatlakozz Gabojsza konyhája Facebook közösségéhez.

Gorgonzolás sült körte


Terítéken újra a kedvenc gasztro-triumvirátusom: a körte-gorgonzola-rozmaring, ezúttal füstölt baconba tekerve. Mennyei! Ünnepi ebédre előétel, vagy egy pohár borral könnyű vacsora.

Hozzávalók 4-6 főre:
6 érett, de még kellően kemény körte
80 g gorgonzola sajt
1 ágacska friss rozmaring
12 hosszú és vékony szelet füstölt bacon
2-3 dl fehérbor
1 citrom leve
2 babérlevél
6 szem fekete bors

Felteszem egy edénybe főni a fehérbort, a szemes borssal és babérlevéllel, felhígítva annyi vízzel, hogy a körtéket ellepje a szárukig. Közben meghámozom a körtéket (a szárát mindegyiken rajtahagyom), kis talpat vágok nekik, hogy stabilabban álljanak és beleállítom a fűszeres boros főzőlébe, alacsony hőmérsékleten, éppen gyöngyözve főzöm kb 15-20 percet.
Kiveszem őket, tányérra teszem és hagyom kihűlni. Minden körtének kalapot vágok – azaz vízszintesen elvágom ott, ahol sejtem, hogy véget ér a magháza és karalábévájóval ki is kaparom azt. A helyére gorgonzolát (vagy más kékpenészes sajtot) tömködök, meg egy-két rozmaring levélkét. Visszahelyezem a kalapjukat és mindegyiket körbetekerem vékony bacon szeletekkel. Sütőtálba helyezem és 180 fokos sütőben addig sütöm, míg a bacon szép pirosra sül. Zöldsalátával tálalom.


2010. február 13.

Sonkák a szélben


Ha ma valaki felénk jár, ez a látvány fogadja a hátsó teraszon... Estig még szikkadnak, majd mennek a füstre.

Nudli. Angyalbügyürű


Felénk így hívják. Prézli, az legyen rajta bőven, mellé híg sárgabarack lekvár, vagy tejföl. Van, hogy prézli helyett mákosan esszük, vaníliás porcukorral.

Hozzávalók:
fél kg krumpli
kb. 10 dkg liszt (a krumpli keményítőtartalmától függően)
1 tk olaj
1 db tojás
1 ek búzadara
5 dkg zsemlemorzsa (vagy darált mák)
csipet só
vaj, vagy olaj a zsemlemorzsa pirításhoz
porcukor vagy lekvár, esetleg tejföl

A krumplit megmosom és héjában megfőzöm. Még melegen meghámozom, lereszelem és hagyom kihűlni. Ha kihűlt hozzáadom a lisztet, teáskanálnyi olajat, csipet sót, a búzadarát és a tojást. Az egészet egynemű, sima tésztává összegyúrom, rövid ideig pihentetem. A tésztát belisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtom, majd késsel kisujjnyi darabokra vágom és megsodrom. Ha a tészta ragadna, a bügyürűket (nudlikat) egy kevés liszttel meghintem. Enyhén sós, forrásban lévő vízben főzöm, ha feljöttek a víz felszínére, akkor még 1 percig forralom, szűrőkanállal kiveszem, lecsepegtetem, majd egy kevés vajon (vagy olajon) megpirított zsemlemorzsába (vagy darált mákba) forgatom. Híg házi baracklekvárral, vagy vaníliás porcukorral meghintve, tejföllel meglocsolva, melegen tálalom.

2010. február 12.

Házi panírmorzsa

Évek óta házilag készített zsemlemorzsát, panírmorzsát használok. A maradék kenyeret (legjobb a saját sütésű), vagy zsemlét megfosztom a héjától (főleg a házi sütésű kenyér alsó kérge már nem igazán alkalmas morzsakészítésre), két-három napig hagyom szikkadni, ezután kisebb kockára vágom, egy tepsibe rakom, és miután sütöttem valamit a sütőben, résnyire nyitva hagyva annak ajtaját, a hűlőfélben lévő sütőbe teszem száradni, másnapig. Ha már száraz, egy vászonzsákba kerül, majd ha Édesapámnak kedve támad morzsát darálni, előveszi a több, mint 100 éves diódarálót és ledarálja rajta a kenyér és zsemle kockákat.


Egyszerre sosem készít sokat, mindig csak annyit, amennyi a zsemlemorzsás edénybe (egy jól záródó Tupper tároló) belefér.
Egyszerű, olcsó és praktikus alternatívája ez a boltban kapható zsemlemorzsának. Biztosan nem dohos, nincs benne szemét, nem úgy söprögették össze…
Panírozáskor néha keverek a morzsába reszelt parmezánt, szezámmagot, vagy darálóban porított szárított paradicsomot, de aprított zöldfűszerekkel keverve is nagyon finom panír készíthető. Olcsó és nem ráz:-)

2010. február 11.

Diós laska


Még tavaly írtam egy ajándékposztot, kedves bloggertársam egy saját könyvvel kedveskedett cserébe, melyben Zita néni és Arnold történetei olvashatóak. Vicces és elgondolkodtató történetek, Erdélyből elszármazottaknak különösen jólesőek. A második történetben szó esik a diós laskáról. De régen is ettem…

De íme a történet:

„A flekkencsapda
- Mától fogva nem eszek húst! - Jelenik meg Kisarnold a konyhaajtóban. - És nem akarom azt, hogy feleslegesen győzködjetek. Az állatok sajnálatra méltó társaink, ráadásul nem is egészséges hússal táplálkozni. Csak purinok és trikinek valamint kergekór bacilusok vannak benne!
- Mit mondjak, ez is egy vélemény. - Köszörüli meg a torkát Arnold. - Mondd, nem tudnál holnapig várni az elhatározással? Ez így egy kicsit hirtelen jött. Szó se róla, fontos az egészség, a tiszta lelkiismeret, csak hát az átállás sok problémával jár. Gondoltál te például arra, hogy mi lesz akkor, ha majd meghívnak vacsorára, és amíg a többiek ínyét fönséges zamatok árasztják el addig te hevenyében rögtönzött, főtt brokkolit fogsz rágcsálni?
- Manapság minden vendéglőben tudnak vegetariánius menüvel szolgálni. Tészta, szója, zöldség ... - Vonja meg a vállát Kisarnold. Látszik rajta, hogy alaposan megtárgyalták az iskolában. Dobozos kólát vesz ki a hűtőből és bevonul a szobájába.
- És tojást? Vagy talán azt sem fogsz enni? - Nyomul utána Arnold. - Sajtot azért rakhatok a vajaskenyérre, vagy tejterméket sem fogyasztasz majd, mint a vegánok?
Kisarnoldon először mutatkoznak a tanácstalanság jelei, zavarában a távirányítóval pásztáz a csatornák között. Arnold valamivel nyugodtabban csukja rá az ajtót. Egy ideig matat még konyhában, aztán bejön és leül velem szemben a kanapéra.
- Csak így, egybõl vegetariánussá válni. És te egy szót sem szólsz? - Néz rám szemrehányóan.
- Éppenséggel nem örülök, de elég, hogy ha csak te esel pánikba. - Vonom meg a vállamat.
Nem mondom, engem sem ért váratlanabbul a bejelentés, hiszen ha valaki igazán húsos a családban, akkor az Kisarnold. Arnold mindenevõ, én meg inkább az salátástálak és az édességek felé húzok.
- Te tudod, hogy ez mivel jár? Minden ételt megvizsgálni, a pincért kifaggatni … Karácsonykor főtt krumplit majszolni, miközben a többiek, kihasználva a munkaadó bõkezűségét, a sonkaszeletekkel, húsgombócokkal, füstölt-pácolt lazacszeletekkel púposra rakott tányérjaikkal már harmadszor térnek vissza a roskadásig megrakott svédasztaltól. - Arnold megborzong a gondolattól.
- Tulajdonképpen az a sok hús sem egészséges. - Nyugtatom háborgó kedélyét. - Akárki is mondta azt, hogy fogainkkal ássuk a sírunkat, de igaza volt. És azt se felejtsd, hogy annak idején, a hús nélküli években mindent kipróbáltunk, a csalán rügyeitől a pitypang leveléig … És lám, itt vagyunk, túléltük. Végül is a zöldségekben sokkal több vitamin van … és mire lenne nagyobb szüksége a fejlődésben levő szervezetnek, mint a vitaminokra?
- Ha állandóan arra gondolsz amit eszel, akkor hamarosan egy vitamin ABC és egy kalóriatáblázat fogja kitölteni az agyadat. - Arnold nem hagyja magát meggyőzni. - Mondd, hallottál te a makrobiótikáról? - Bátortalanul bólintok, mire folytatja. - A főtt gabonát, magokat tartják a legmegfelelőbb ételnek, és főtt algákkal, babfélékkel és zöldséggel egészítik ki az étlapjukat. A lakto-ovo-vegetariánusok ezekhez képest aránylag mérsékeltebbek, hiszen nemcsak zöldséget, hanem tojást és tejtermékeket is fogyasztanak. - Elmosolyodik. - Igaz is, a Főtéren volt is egy vendéglő, a lábasház mellett, Lakto-Vegetaránius-nak hívták. Tejfölös-tehéntúrós puliszkát csak ott tudtak rendesen csinálni.
- Azóta sokat változott a világ. - Sóhajtok, részben a felidézett emlék hatására. - A bicsérdisták a sírukban foroghatnak, annyi ágazata van már az éhenhalással kacérkodóknak. Nézd meg a vegánokat, a totális vegetáriánusokat. Sem bőrdzsekit sem pedig gyapjúpulóvert nem viselnek, annyira szeretik az állatokat. Amellett nix nikotin, narkotika és alkohol. Amit mellesleg csak helyeselni lehet.
- Egy frászt, nem az állatokat szeretik, hanem a növényeket gyűlölik. - Vigyorog Arnold. - Egy grafittis könyvben olvastam. - Teszi hozzá. - Már csak az hiányzik, hogy valakinek az is az eszébe jusson …
- Azt is kitalálták már a frugivorok! - Fagyasztom a vigyort az arcára. - Meghagyják a növények jogát az élethez. Csak a növények termését fogyasztják: diót, gyümölcsöt és gabonaféléket. Salátákban õk sem szűkölködnek, mert gyümölcsnek számít az ugorka, paradicsom, babfélék, paprika, szóval azok a zöldségek amelyek gyümölcsként nőnek.
- Azt is meg tudnád mondani, hogy most mit készítsek ebédre? - Szakít félbe egy legyintéssel Arnold.
- Hallottad mit mondott: Mindegy, csak ne legyen benne hús! - Húzom Arnoldot. - Igazad van, most törhetjük a fejünket, hogy mit főzzünk ebédre. Édesanyám szokta mondogatni a szűkös időkben, hogy húsból bezzeg mennyire könnyű ebédet készíteni. Azt is mondta, hogy a szegénység nem szégyen, hanem kényelmetlen, aztán nekiállt és krumpliból vagy répából csinált főzeléket, amit aztán fintorogva piszkáltunk.
- A halat nem is kérdeztem. - Int Arnold Kisarnold szobája felé. - De az sem lenne nagy vigasz. A csuka, a lazac, és a pisztráng méregdrága, kész anyagi csőd halat flekkenezni.
- Lehet zöldségből is flekkent készíteni. - Vigasztalom. - A szója ismert húspótló, hallottam, hogy még hamburgert is lehet hamisítani vele. A rántott padlizsán, a gomba, karfiol, a tök, mind kiváló csemege. Igaz, hogy drágább mint a csirkehús, de ha már így alakult ... Aztán ott van a számtalan tésztaféle - otthon laskának neveztük - amit cukorral, dióval, mákkal, ízzel lehet fogyasztani. Édesapám soha nem tudott betelni a diós laskával, minden áldott vasárnap azt kért ebédre. Gyulafehérváron, a papoknál járt kollégiumba, és azok mindig kispórolták belőle a diót. Enyhén viszolyogva néztük, amint a világról megfeledkezve lapátolta be a cukros dióval vastagon beszórt laskát. Addig szinte nem is vett lélegzetet, amíg fényesre nem takarította a tányért.
- Ha nekik van igazuk, akkor meg, hogy a fenébe éltek meg az emberek a vitaminok felfedezése előtt?! - Tér vissza az eredeti témához Arnold. - A homéroszi hősök túlnyomórészt húson, kenyeren és boron tengették az életüket, és a rómaiak orgiájából sem hiányoztak a lukulluszi falatok. Saláta nem szerepelt az étrendjükben, és mégis az erő a szépség és az egészség példaképeivé váltak … Miért, hallottál te olyat, hogy római saláta? Vagy szerinted létezik akár egy vegetariánus bányász avagy öntőmunkás? - Kimeredt szemekkel mered rám. - Az állati eredetű táplálék hamarabb melegíti fel az emberi testet, mint a növényi eredetű. Ez közismert tény. Ezért is esznek északon több húst. Mi pedig északon élünk, és én igenis fázok néha.
- Tévedsz, találkoztam olyan fizikai munkással is, aki vegetariánus volt. - Kivételesen nem az ellenkezés ösztöne váltja ki belőlem az emléket. - Simon, az intézetünk asztalosa, hosszú éveken keresztül együtt ebédelt Demeterrel, a fűtővel. Az egyik nap Simon, a másik nap Demeter hozta otthonról, két kis lábosban a szerény, de kalóriadús ebédet. A fasírozottak nagysága és száma, a kovászos ugorka vastagsága, mind megmérettek, úgy, hogy egyikük se érezhette magát megrövidítve. Gyakran sütöttek füstölt szalonna zsírjában tükörtojást, amihez Simon felesége szállította a tormás, ecetes céklát. Egy szép nap aztán, Simon - mert éppen õ volt a soron - ellentmondást nem tűrő hangon bejelentette, hogy továbbra is szívesen ebédel Demeterrel, de csak szigorúan vegetariánus alapon. Demeter szó nélkül kanalazta az üres borsófőzeléket, csak komor tekintete árulta el, hogy gondolatai messze járnak. A hír hamar terjedt a műhelyben, hamarosan az egész intézet tudta, hogy másnap eldől, hogy Demeter ezentúl egyedül fog ebédelni, vagy Simon példáját követve õ is vegetariánussá válik.
- Amilyen anyagiasnak írtad le őket, az utóbbi valószínűbb. - Tippel Arnold.
- Másnap délben Demeter alaposan letisztított vaslapot helyezett az eredetileg a tepsinek tervezett állványra, és a legmagasabb fokozatra állította a gázégőt. Tarsolyából a habosra vert krumplipürével telt kislábosokon kívül egy zsírpapírba bugyolált csomag, fehér kenyér valamint zöldség került elő. A paradicsomot, hagymát és a paprikát apró szeletekre vágta, megsózta és jól összekavarta. A zsírpapírból, kétujjnyi vastagra vágott, alaposan megfűszerezett karajszeleteket vett elő, amelyeket egyenként beolajozott majd a felhevült lapra helyezett. A sercegő hang által az akaraterőn ütött résen betóduló illat hullámokban mosta el a maradék ellenállást, és Simon, aki mindaddig szó nélkül követte figyelemmel az eseményeket, megadóan tartotta a tányérját a fűszeres zsírtól csepegő szelet alá …
Arnold szája a füléig ér, felpattan a kanapéról. A konyhából pár perc múlva ínycsiklandozó illatok szivárognak ki. Kisarnold előkerül a szobájából, lezökken a helyére. Lesütött tekintetét a tányérját félig eltakaró, zaftos karajra, a pürédomb közepén csillogó sültzsír tavacskára szegezi. Arnold közben könnyű sört bont és a poharakba tölti. Kisarnold még egy ideig a csalamádét piszkálja a villájával, aztán nagyot sóhajt és nekilát az evésnek.
- Nem kell restellned, hiszen tudvalevő, hogy a jól átsült flekken a vegetariánus legnagyobb öröme. - Emeli koccintásra a poharát Arnold. - Ezt egy svéd humoristától tudom. És ha nem vetted volna észre, gombával sütöttem ki. - Mutat a tányér szélére kipiszkált, üvegesre pirult maradékra.”

De térjünk vissza a diós laskához: a tésztája házilag készült. Minden nyáron Édesanyám összefog három szomszédasszonyával és pár nap alatt elkészítik a 4 család egész évre való tarhonya és diós, mákos laskának való szükségletét. Ha pedig diós laskára támad kedvünk, nincs más dolgunk, mint megfőzni egy adag finom házi tésztát, megszórni darált dióval és cukorral.
Ha ma ennék először diós laskát, nem biztos, hogy ízlene…de már vagy 40 éve eszem:-)

Zsályás, kolbászos bableves


”Gombhoz a kabát” levese volt a mai ebédnek. Egy ideje tanyázott a hűtőben némi zsályás vaj (egy mártáshoz sütöttem vajban egy marék zsályalevelet, egy részét felhasználtam, a maradék egyre hátrébb került a hűtő polcán, tegnap este találtam meg). Minap bedobtam a kosárba 2 konzerv fehér babot, különösebb cél nélkül, ma hajnalban gondoltam hozzá a többit, jó kis téli leves lett belőle, ám a konzerv babnak köszönhetően mégis gyors változat.

Hozzávalók 4-5 főre:
2 konzerv fehér bab
3 gerezd fokhagyma, durvára vágva
2 fej vöröshagyma, felaprítva
fél marék friss (morzsolt, vagy fagyasztott) zsályalevél
1 tk vaj
2 nagy sárgarépa, megtisztítva, apróra kockázva
1 darab (házi) füstölt kolbász, vagy szalámi
fél dl száraz fehérbor
só és frissen őrölt bors

Kedvenc levesfőző fazekamban megolvasztom a vajat és rádobom a kis kockákra vágott kolbászt. Kevergetve hagyom, hogy kiolvadjon a zsírja, mielőtt elkezdene letapadni, hozzálöttyintek egy kis fehérbort. Kevergetem-kavargatom, ha jól megsült, de még nem száradt ki (nem kolbász-töpörtyű készítése a cél), egy lyukas kanállal kiszedem a kolbászkockákat, félreteszem. A jóízű zsiradékon megfonnyasztom a hagymát, hozzádobom a fokhagymát, majd a sárgarépát, pár percig dinsztelem, majd hozzáadom a lecsepegtetett, leöblített babot és a sült kolbászkockákat. Felöntöm annyi vízzel, hogy elegendő levesünk legyen, sózom, borsozom és lassú tűzön hagyom főni, míg a sárgarépa is megpuhul. A leves felét leturmixolom, majd visszaöntöm, ezzel be is sűrítem szépen. Ha kell, igazítok a fűszerezésen és forrón tálalom a jó sűrű, finom téli levest. Legközelebb zsálya helyett rozmaringgal ízesítem, gondolom ugyanolyan jó lesz.

Finomabb lenne cannelini babbal, de egyszerűen nem vagyok hajlandó háromszoros árat fizetni érte.

2010. február 10.

Először és utoljára: túrófánk



Hétvégén olvastam valamelyik blogon a túrófánkot. Szemem felcsillant, ilyet csinálok! Aztán megszólalt a telefon, adódott más tennivaló, fánksütés elmaradt. Ma újra eszembe jutott, de mivel nem mentettem el a receptet és nem emlékeztem, kinél láttam, google a barátom, egy kattintás és már ontotta is a túrófánk recepteket. Mivel nagyjából emlékeztem az arányokra, nem keresgéltem tovább, épp a receptmánia oldalon lévőt készítettem. Először és utoljára! Ilyet csak az csináljon, aki szereti a nehéz, olajtól tocsogó fánkszerűséget. Nyersen megkóstoltam, az íze kellemes volt (akkor még bizakodtam), sütéssel együtt kb 10 perc alatt kész is, de 2 darab 200 forintos érmenagyságú fánkocska után le kellett küldenem egy feles törkölyt, hogy szétcsapassam az olajat a gyomromban…

Hozzávalók:
25 dkg tehéntúró
10 dkg liszt
2 egész tojás
3 evőkanál házi vaníliás cukor
1/2 csomag sütőpor
csipet só
olaj a sütéshez
vaníliás porcukor a tálaláshoz

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és csipet sóval, belekevertem a túrót, majd a sütőporos lisztet. Teáskanál segítségével a forró olajba szaggattam, pár perc alatt mindkét oldalát aranybarnára sütöttem. Vaníliás porcukorral meghintve tálaltam.
”Farsang idején sok helyen sütnek fánkot. Próbálja ki ezt a különleges, de egyszerűen elkészíthető változatot” de csak akkor, ha az olajtól tucsogós fánkot szereti!
Magam részéről maradok a hagyományos fajtánál.

2010. február 9.

Mozzarella tekercs




Csuda jópofa mozzarella „fóliát” hoztam Olaszországból, úgy néz ki mint egy készre nyújtott, sütőpapírra tekert leveles tészta, persze mozzarellából. Megtöltöttem rucolával, sonkával, olajbogyóval, majd jóízűen megvacsoráztuk:-) Felszeletelve, előételnek, vendégváró falatkának sem rossz. Persze lehetne egy kicsit nagyobb is a mozzarella lap a dobozban, mert nagyobbat sejtet, mint amekkora…

Brokkoli ropogós


Hozzávalók:
egy fej brokkoli rózsáira szedve (brokkoli szár gondosan félretéve egy másik projekthez)
csokornyi apróra vágott petrezselyem zöld (ettől még üdébb íze lesz)
3 db közepes méretű krumpli
3 ek frissen reszelt parmezán
1 tojás
zsemlemorzsa
szárított, őrölt rozmaring (opcionális, én most tetem bele)
só, frissen őrölt bors

A brokkolit sós vízben megfőzöm, leszűröm, majd villával összetöröm. Hozzáreszelem a meghámozott nyers krumplit, majd hozzáadom a tojást, a petrezselymet, sót, borsot és rozmaringot ízlés szerint. Annyi zsemlemorzsával keverem, hogy jól formálható masszát kapjak. Rudakat és/vagy golyókat formázok belőle, zsemlemorzsába hempergetem és forró olajban kisütöm. (Fakanál intelmét vegyük figyelembe: „Itt érdemes vigyázni, nehogy hamar megbarnuljon a ropogós külseje, mert idő kell neki, amíg a krumpli is megpuhul benne”). Hidegen még finomabb:-)

Karfiolból ugyanolyan jó, mint brokkoliból.

2010. február 6.

Kolbász csiga


Tekeredik a kolbász, csiga akar lenni... :-)