2010. szeptember 10.

Házi ketchup


Fényévnyire attól, ami manapság kechup-ként árusítanak.
Főztem már hasonlót, most a korábbi luxus változat egy egyszerűbb kiadása készült, mert épp nem volt itthon sem szárzeller, sem édeskömény gumó, de attól még igen jól sikerült! Kinyitottam a fűszeres fiókot, válogattam, aztán került bele, amit jónak láttam:-)

Hozzávalók:
15 (azaz tizenöt) liter, passzírozott paradicsomból kinyert lé
2 dl olívaolaj
4 nagy fej hagyma (2 vörös és 2 lila), megtisztítva és aprítva
2 csokor zeller zöldje
4 csokor zöldpetrezselyem
nagy csokornyi friss bazsalikom, jól megmosva, felaprítva
1 evőkanál fehér mustármag, frissen őrölve
1 púpozott evőkanál őrölt gyömbér
1 fej fokhagyma, hámozva és reszelve
fél evőkanál őrölt szegfűbors
fél evőkanál őrölt szegfűszeg
1 evőkanál őrölt fahéj
1 evőkanál koriander mag, frissen őrölve
tengeri só ízlés szerint
1 evőkanál frissen őrölt fekete bors
2 dl spanyol sherryecet
16 evőkanál (vagy ízlés szerint több-kevesebb) lágy barna nádcukor

A hagymát, fokhagymát az olívaolajon megdinsztelem, majd ráöntöm a paradicsomlevet. Hozzáadom az összekötözött petrezselyem és zeller zöldjét, a többi hozzávalót, fűszert, és gyakori kevergetés mellett ketchup sűrűségűre (azaz kb. az eredeti térfogat felére) főzöm (ez nálam 5 órányi főzést-kevergetést vett igénybe, de ez ne riasszon el senkit, a végeredményt kóstolva megérte!). Ha már elég sűrű, kihalászom az összekötözött zöldeket (kutatómunkát folytatok a leesett - elveszett madzagok után, mert rém kellemetlen lenne, ha egy ajándék szószban lelne rá a megajándékozott). Még melegen, csírátlanított üvegekbe rakom és száraz dunsztban (pld. egy kosárban, plédek között) tartom másnapig, majd irány a kamrapolc.