2010. július 30.

Túrós csusza


Nem a recept miatt jegyzem le, hanem mert jó lesz visszaolvasni és eszünkbe juttatja majd e túrós csusza ízét, meg az ebéd hangulatát, amikor elfogyasztottuk. Nagylány már több mint egy hete visszajött a 7,5 hónapos spanyol kint létből, élvezzük a család újraegyesítést, a közös ebédeket és vacsorákat. Rendszerint elhangzik részéről „az utóbbi félévben nem ettem ilyen finomat” című mondat, sokszor már az az érzésem, hogy a spanyol konyháról alkotott képem nem valóságos, legalábbis Nagylány rendszeresen megcáfolja.

A mángold mérgezést megelőzendő „egy jó túrós csuszát” kért ebédre, „de tudod Anya, olyat, amit a Mimi szokott!” A Mimi, azaz Édesanyám mindig átsüti sütőben tálalás előtt, aztán valósággal vadászunk az ízes pörcökre, amik úgy keletkeznek, hogy a tészta szélei itt-ott megpirulnak. Amikor elkészült, voltak kétségeim, hogy 3 napig ezt esszük majd, brutális adag lett, aztán a lányok megnyugtattak, hogy szívesen megeszik vacsorára is. Mondanom sem kell, vacsorára egy falat nem maradt, szépen rájártunk délután, az utolsó falatokat majdnem ki kellett sorsolni, mert több jelentkező is volt mindegyikre.

Hozzávalók (normál esetben 6 főre, vagy 4 főre, többszöri rájárásra):
fél kg tészta (most fodros nagykocka)
fél kg túró (jobb, ha a fele juhtúró)
fél kg kockázott bacon
fél liter tejföl (+ a tálaláshoz, mert van, akinek sosem elég tejfölös)

Azzal kezdem, hogy pirosra sütöm egy serpenyőben az ízes bacon kockákat. Közben kifőzöm a tésztát, vigyázva, hogy tényleg „al dente” legyen, ne főjön túl, mert ki szereti, ha pépes? Egy méretes tálban összekeverem a túrót a tejföllel, belekeverem a tésztát, majd a sült bacont, zsírjával együtt. Sózni sem kellhet, mert a bacon és juhtúrótól elég sós lehet. Kivajazott sütőtálba simítom és betolom a 200 fokra előmelegített sütőbe addig, míg a teteje picit megpirul. Igény szerint némi plusz tejföllel tálalom, bár ez úgy volt jó, ahogy volt. Egyensúlytészta:-)

Boldog születésnapot, Angyalom!