2010. július 16.

Töltött dagadó


A töltött dagadóról a régi idők Húsvét-hétfői jutnak eszembe. Igazi retro fogás, amit azért nagyjából kétévente most is elkövetek, szigorúan a „hagyományos” recept szerint, ami nálunk gombás töltelék. Kánikula ide, vagy oda, a melegben is éhesek vagyunk és eszünk is, legfeljebb hajnalban főzök olyat, ami hidegen is jó.

Hozzávalók:
egy nagyjából 1 kg-os dagadó (a hentest szoktam megkérni, hogy „szúrja fel”, azaz vágjon bele zsebet, a tölteléknek)
fél kiló gomba (pld. barna csiperke)
2 zsemle
1 jókora csokor petrezselyem zöldje, aprítva
2-3 cikk fokhagyma, zúzva
kevés morzsolt majoránna
1 fej hagyma, aprítva
1 ek liba vagy kacsazsír
2 tojás
só, frissen őrölt bors
(házi) zsemlemorzsa

A zsemléket vízbe áztatom, majd jól kifacsarom. A hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, ráteszem a felaprított gombákat, sózom, borsozom, megszórom majoránnával, majd lefedve puhára párolom és hagyom fedő nélkül, hogy elfője a levét. Egy tálban a kinyomkodott zsemléket összekeverem a kihűlt párolt gombával, a zúzott fokhagymával, a felvert tojással, sóval, borssal, és a petrezselyem zölddel. Ha túl lágy lenne a massza, kevés zsemlemorzsával igazítok az állagán.
A dagadót megtöltöm a töltelékkel, a végét hústűvel lezárom (vagy konyhai cérnával egyszerűen bevarrom), sózom, borsozom a külső részét és tepsibe rakom. Öntök alá kevés vizet, vagy fehérbort és puhulásig lefóliázva, majd fólia nélkül, 250 fokos sütőben kb 60-70 perc alatt szép pirosra sütöm, a végéhez közeledve gyakran locsolgatva a szafttal. Ha nem fért volna be az egész töltelék a dagadóba, egy kis tepsit, vagy őzgerinc formát kizsírozok és megszórok morzsával, majd belesimítom a maradék töltelékmasszát. A tetejét is megszórom morzsával és a sütőben megsütöm a dagadóval egyszerre. Hidegen, szeletelve szoktuk enni krumpli salátával és paradicsommal, paprikával.