Úgy kezdtük a hetet, hogy hajnalban zsenge turbolyát szedünk - egy nagy csokorra valót, levesnek – aztán még vagy másfél órán keresztül jártuk az erdőt, gomba után kutatva. Mesés illat volt, egyszerre elmúlás és kikelet, rothadó avarral, korhadó farönkökkel és virágzó gyöngyikékkel. A madárcsicsergés, a séta, felért egy meditációs programmal, már az sem zavart, hogy eleredt az eső és végül gomba nélkül, csuromvizesen értünk haza. Mennyivel jobb így kezdeni a hetet, mint hétfő reggeli munkaértekezleten azon gondolkodni, hogy „már megint hétfő van, csak ezt a hetet éljem túl…”
De vissza a turbolyához: nálunk gyomként tekintenek rá, az erdélyi konyhában szívesen használt, a franciáknál nagy becsben tartott fűszernövény. Kellemes, édeskés íze és diszkrét ánizsos illata van, sokrétűen használható, virágzásig gyakran feltűnik majd a konyhámban. Egyszerűen gondoltam elkészíteni, mint akármilyen „fapados” krémlevest: valami, hagyma, alaplé, 2 krumpli, tejszín (ez mindig működik), de csavartam rajta egyet, mert volt némi maradék, mondhatnám utolsókat rúgó csiperke, így ez is belekerült és szerintem nem rontott a végeredményen.
Hozzávalók 4 főre:
1 ek vaj
8-10 apró salotta, felkockázva
10 - 15 dkg csiperke (vadgombával még finomabb)
jókora csokor friss turbolya, szárával együtt
1 liter szárnyas alaplé
2 krumpli, meghámozva, felkockázva
2 dl tejszín
só, frissen őrölt bors
A vajon üvegesre párolom a hagymát, rádobom a felezett-negyedelt csiperkét és addig dinsztelem, néha megkevergetve, míg kicsit elfő a leve. A krumplit apró kockákra vágom és hozzáadom az összeaprított turbolyával együtt. Felöntöm az alaplével és addig főzöm amíg a burgonya teljesen megpuhul. Átöntöm turmixgépbe, hozzáadom a tejszínt és pürésítem. Ha túl sűrű lenne, kevés forró alaplével, vagy tejjel igazítok az állagán. Mennyei krémleves, fillérekből.
Zsófival egy rúgóra járt az agyunk, hétvégén Ő is turbolya krémlevest készített. (Kucsmagombával…én nem voltam ilyen szerencsés)
