2009. október 22.

Rongyos kifli, azaz házi croissant


Holnap hajnalban indulunk Erdélybe (végre!!!) utunk előtt haditanácskoztunk barátainkkal a vinnivalókról. Életem Párja isteni halászlét főzött, nekem valamilyen pálinkakísérő falatot kellett prezentálnom, elkezdtem böngészni a netet valami új, tuti pogácsa recept után. Ráakadtam Limara expressz croissant receptjére és „igen! ez kell nekem” felkiáltással hozzá is fogtam.
A croissant-al Svájcban estem szerelembe, igazán jót itthon kevés helyen kapni. Kár, hogy sokan azt hiszik, az a croissant, amit 7day márkanév alatt árusítanak…

Aki diétázik, vagy akinek lelkiismeret furdalást okozhat a tény, hogy 70 deka liszthez 30 dkg vaj társul úgy, hogy a végeredmény egyszerűen abbahagyhatatlan, az most azonnal lapozzon. Aki nem, az meg próbálja ki! Nagyon durván jó!

Hozzávalók:
70 dkg liszt
1 pohár kefir (175 g)
2 dl langyos tej
2 kk só
fél ek cukor
2 tojás
50 g friss élesztő
30 dkg hideg vaj

A hozzávalókból, a vaj kivételével tésztát dagasztotok, majd hűtőbe teszem 1 órára. Ezután nyolc egyforma darabra vágom, gömbölyítem őket, majd mindet kinyújtom jó vékonyra, lehetőleg kör alakúra. A hideg vajat a sajtreszelő nagylyukú oldalán lereszelem és 7, körülbelül egyenlő részre osztom. Az első kinyújtott lapra szórok egy adag vajat, ráteszem a következő lapot, erre jön megint vaj, megint lap és így tovább, míg el nem fogy, a legutolsó lap tetejére már nem kerül vaj. Ezután a tésztát elfelezem (nekem egyben nem fért volna el az asztalon, kinyújtva), kinyújtom 2-3 mm vastagra, köralakra és derelyevágóval cikkekre vágom. A cikkeket feltekertem és sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, hagyom őket duplájára kelni (kb 35 perc), tojással lekenve teszem a 180 fokra előmelegített sütőbe, kb. 20 percre, illetve amíg szépen megsülnek. Rácsra téve hagyom langyosra hűlni.

2009. október 21.

Idei utolsó gasztroblogger találkozó és Angyalka Játék

kép: innen

Megelőztük a briteket!
November végén lesz az első brit gasztroblogger találkozó. Végre egy terület, ahol jócskán megelőztük a briteket, mert nálunk már sok jóízű és még jobb hangulatú gasztroblogger találkozó volt:-) Lassan időszerű lenne az idei utolsón gondolkodni, ezért elveszett Doctor Peppertől magamhoz ragadom a kezdeményezést és ezennel meghirdetem az idei gasztroblogger Angyalka Játékot! (Aki nem tudná, mi az: gasztrobloggerek jelentkeznek a játékra, nevük bekerül egy „kalapba”, sorsolás útján eldől, ki-kit ajándékoz meg, a gasztroajándék átadás lehetőség szerint személyesen egy november végi, vagy december eleji Budapesti gasztroblogger találkozón).

Aki szívesen részt venne az idei Angyalkázásban, jelezze ezt itt kommentben, vagy írjon a gabojsza@gmail.com címre.

2009. október 20.

Sajtos kalácskenyér


Sajtkukac Niki felszólított, hogy hagyjam abba a szénhidrátdús posztokat, így egy ideig ígérem, ez lesz az utolsó!
Tudom, a kép hagy némi kívánni valót maga után, mert este 11 körül készült (előrelátó voltam - sejtettem, hogy a másnapi, kedvezőbb fényviszonyokat nem éri meg egyben - és igazam volt).
Niki, ne tudd meg, hogy langyosan, kefirrel milyen mennyei volt!:-)))
Ez is a jól bevált tésztából készült, vagyis:

300 g liszt
120 ml tej
21 g friss élesztő (fél kocka)
50 ml olaj
1 kk só
1 / 2 teáskanál cukor
1 tojás (a kenéshez)

A langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olajat, a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni 30 percig. Kiveszem a kelesztő tálból a tésztát, 3 részre osztom és sodrófával mindegyiket kinyújtom olajozott felületen téglalap alakúra. Rászórom a reszelt sajtot (mindenféle maradék, volt benne érlelt kecskesajt, edámi, gouda, ementáli és füstölt), feltekerem mint egy bejglit és a 3 sajtos tekervényt összefonom. Sütőpapírral bélelt kalácsformába teszem, tojással lekenem és betolom a hideg sütőbe, amit bekapcsolok 200 fokra és amíg a sütő felmelegszik, a kalács még kel egy keveset. Kb. 30 perc elég volt neki, elkészülési fokát a színén is látni.

Hagymalekváros kenyér


A csigákkal egyszerre készült egy kenyér is. Ez nem klasszikus kenyértészta, inkább valami átmenet a kenyér és a kalácstészta között, de nagyon, nagyon finom. Mindent ugyanúgy csináltam, mint a konfitált hagymás változatnál (de nem vagdostam be a tetejét) és aszalt áfonyás hagymalekvár tölteléket kapott. Ettől jobb borkorcsolyát régen ettünk:-)

A brassói diétás változata, avagy én is tesztelem az új gépet


Ahogy arról Grenadine is írt, néhány gasztrobloggerrel együtt Tefal párolót vagy olajsütőt kaptunk tesztelésre, receptes brain storming-ra. Én az Actifry olajsütőt választottam, mert roppant módon érdekelt, milyen az egy evőkanál olajjal készült étel, amit normál körülmények között legalább 1 liter olajba sütnék:-)

Átvétel napján kikerült a konyhapultra, azóta bajosabban lehet kinyitni a mikró ajtaját…(most lehet szörnyülködni, igen, használok mikrósütőt, pld. melegítésre). Pár napig nézegettük egymást, ismerkedtünk, aztán elkészült benne az első sültkrumpli, összesen 1, azaz egy kanál olajjal. Kívül pirospozsgás, mosolygós, ropogós, belül krémes sült krumpli, jó volt, na. Ma összesen félórám volt ebédkészítésre és nem túl fantáziadúsan brassóit késztettem az új kütyübe, pulykamell filével.

A képlet egyszerű, összesen 35 perc alatt lett kész úgy, hogy egy edényt piszkoltam és közben nem vele foglalkoztam, hanem volt időm elmosogatni, betenni egy mosást és még Picilány lelkét is ápolni, mert konyhánk új lakója egyedül tette a dolgát. És jól tette!:-)

A sütnivaló burgonyát (hámozás után) és a szeletelt pulykamellet nagyjából egyforma kockákra vágtam. A krumplit szárazra töröltem, betettem a gépbe, meglocsoltam 1 kanálnyi olívaolajjal és elindítottam. 35 perces sütési időt állítottam be. 20 perc után hozzáadtam a húskockákat is, sóztam, tekertem rá borsot és megszórtam majoránnával meg fokhagymaporral, dobtam közé vagy 10 db félbevágott (tisztított) apró salottahagymát, ami szépen megsült, karamellizálódott és olyan jó lett, hogy a végén mindenki azt vadászta a krumpli és húskockák között. A pulykamellnek tökéletesen elég 12-15 perc, nem is érdemes tovább sütni, mert kiszárad. A végeredmény a képen látható. Legjobban az tetszik, hogy nem kell kavargatni, felügyelni, hanem szépen duruzsol, teszi a dolgát és nem úszik a lakás kajaszagban. Lassan komolyabb feladatok elé is állítom, lássuk, mit tud.

2009. október 19.

Hagymalekváros csiga


A sonkás virágok és a konfitált fokhagymás kenyér sikerén felbuzdulva másnap tripla adag tésztát kevertem be, ami brutálisan hangzik, de mégsem az, ha a tripla adag 90 deka lisztet jelent. Volt még a hűtőben aszalt áfonyás lilahagyma lekvár, ezzel készítettem egy adag csigát, egy hagymalekváros kenyeret és mivel délelőtt lereszeltem egy rakás maradék sajtot azután, hogy rátaláltam a sajtos fiókban felejtett gorgonzolára, a harmadik adag tésztából egy sajtos kalácskenyeret készítettem. Mindehhez vasárnap este 8-kor fogtam hozzá:-)

Hozzávalók:
300 g liszt
120 ml tej
21 g friss élesztő (fél kocka)
50 ml olaj
1 kk só
1 / 2 teáskanál cukor
szeletelt sonka
1 tojás

A langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olajat, a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni 30 percig. Kiveszem a kelesztő tálból a tésztát és sodrófával kinyújtom olajozott felületen téglalap alakúra. Rákenem a hagymalekvárt, feltekerem mint egy bejglit és 2 cm vastag szeleteket vágok a tekervényből. Egymástól tisztes távolságba, sütőpapíros tepsire helyezem a csigákat és betolom a hideg sütőbe. Bekapcsolom a sütőt 200 fokra és amíg a sütő felmelegszik, a tészta még kel egy keveset. 15-20 perc elég nekik, elkészülési fokát a színén is látni. Nagylány tízóraira vitt belőle az iskolába és felhívott áradozva, hogy a 12 S-ben nagy sikere volt a csigáknak!

Almás, sajtos virslisaláta



Ezt a salátát már több, mint 20 éve készítem, már azt sem tudom, hol olvastam a receptet. Azt nem állítom, hogy ezzel nyertem el annó ÉP szívét, de tény, hogy Ő is, a lányok is szeretik, sosem tudok annyit készíteni belőle, hogy 2 napon belül ne fogyjon el. Lehet csak úgy, minden nélkül kanalazni (villázni) híradó nézése közben, de tízóraira is szívesen viszik a lányok az iskolába. Annak ellenére, hogy van benne hagyma, nem árad fogyasztójából a hagymaszag akkor sem, ha napközben eszi.

Hozzávalók:
4 alma (Goldennel szeretjük a legjobban)
4 pár virsli*
1-2 fej salotta, vagy 1 lilahagyma
10-15 dkg füstölt sajt
4-5 ek (házi) majonéz
1 dl sűrű tejföl
1 kk magos mustár
1 mk méz
kevés friss citromlé
frissen őrölt bors

A hagymát meghámozom és nagyon apróra vágom. Az almát lereszelem a reszelő nagylyukú oldalán, a virslit karikára, a füstölt sajtot apró kockákra vágom. A majonézt összekeverem a sűrű tejföllel, a magos mustárral, tekerek bele borsot és ízesítem kevés mézzel és citromlével. Akkor jó, ha se nem édes, se nem savanyú. Beleszórom a nagyon apróra vágott hagymát (így egyenletesebben keveredik a többi hozzávalóval) és az egészet ráöntöm a korábban felvagdalt alapanyagokra. Alapos keverés és legalább egy óra pihenés a hűtőben, de a több, még jobb: ha este készítem, másnapra érnek igazán össze az ízek. Sózni nem szoktam, valahogy nem hiányzik belőle.

* érdemes jó minőségű, enyhén füstölt, juhbélbe töltött virslit választani

Párnás rizs


Nem tudom ki, hogy van vele, mi nagyon szeretjük a rizst. Nekem amolyan „gyerekkor íze”, a vasárnapi tyúksültet el sem tudnám képzelni más körettel, mint párnás rizzsel. Mitől párnás? Hát attól, hogy párnák között készül el :-) Kb ötperces munkával olyan rizsköret a végeredmény, mely sosem ég le, sosem mászkos és még 7-8 óra elteltével is melegen tálalható.

Hogyan?
Míg a rizottóhoz mindig tartok itthon Arborio, vagy Carnarolit, a párnás rizshez az „A” típusú, teljesen szokványos magyar rizst szoktam használni. Fejenként 1 dl rizst használok (kávésbögrével szoktam kimérni, de nem a 2,5 dl-es, hosszúkávéssal!). A rizst (kézmeleg) vízben megmosom, többször cserélve rajta a vizet, addig, míg a leöntött víz már nem zavaros. Kevés olajon, vagy kacsazsíron megfonnyasztok egy fej apróra vágott salottát, vagy vöröshagymát és ráöntöm a rizst, pár percig kevergetem, míg kicsit üveges nem lesz. Ekkor felöntöm másfélszeres mennyiségű folyadékkal (pld.:húslevessel), és forrástól számítva 3 percig forralom, párszor megkevergetem. 3 perc forralás után leveszem a tűzről, az edényre illő fedővel letakarom, deszkára helyezem és deszkástól becsomagolom egy tiszta konyharuhába, vagy rongypelusba, törölközőbe, akármibe, majd beleteszem egy nylon bevásárlószatyorba, úgy „ruhástól”, a szatyor száját összekötöm. Csinos kis csomagomat beteszem a párnák közé, még a paplanokat is ráhalmozom, ügyelve, hogy az edény vízszintesem maradjon, ki ne boruljon és szólok a családnak, hogy párnacsata elhalasztva, vagy legalábbis ne abban az ágyban ugráljanak. Legalább két órára magára hagyom, de ha csak 7 - 8 óra elteltével veszem elő, akkor is finom meleg a köretem, mely felszívta az egész folyadékot és elkészült.
Ha nincs húslevesem, vízzel öntöm fel, 4 főre számítva 1 tk sóval és 2-3 ek bio vegamix-el, vagy más szárított zöldségkeverékkel, házi ételízesítővel készítem („kevésbé tudatos vásárlók” fél liter vízre számolva 1 leveskockával is készíthetik). Az ízének nem árt, ha aprított petrezselyem zöldje is kerül bele, de számítsunk rá, hogy az a rizs tetején fog landolni.
Fontos, hogy fém edényben tegyük párnák közé a rizst, mert műanyagban nem puhul meg. Ha vendégek előtt akarunk villogni, csak a párnás fázis után tegyük kiolajozott (kizsírozott) formába, amiből kiborítva lehet tálalni.

A maradékából (már ha marad), egy kis apróra vágott hagymával, pár csepp citromlével és egy lecsepegtetett tonhalkonzervvel finom halsaláta készíthető.

2009. október 18.

Konfitált fokhagymás kenyér


Minap húst sütöttem és dobtam mellé pár pucolatlan, vízszintesen elfelezett fej fokhagymát is. A hús elfogyott, a konfitált fokhagymákat kinyomkodtam a héjukból és a másnapra megkocsonyásodott pecsenyelével együtt kenyértésztában végezték. A kenyérhez ugyanazt a receptet használtam, mint a sonkás virágokhoz, azaz:

300 gr lisztet
120 ml tejet
21 g friss élesztőt (fél kocka)
50 ml olívaolajat
1 kk sót
1 / 2 teáskanál cukrot

A langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olajat, a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom duplájára kelni. Kiveszem a kelesztő tálból és olajozott munkafelületen a kezemmel téglalap alakúra igazgatom. A tészta jobboldali kétharmadát befedem a konfitált fokhagymával (a kocsonyásodott pecsenyeléből is kenek rá egy keveset). Azt a baloldali harmadot, amire nem került fokhagyma ráhajtom a tészta középső harmadára, majd a jobboldali harmadot balra hajtom, rá a középső harmadra, így a fokhagyma két rétegben van a tésztában. Konyharuhával letakarva pihentetem negyed órát, sodrófával kinyújtom és újra összehajtom: jobbról, balról, alulról – fölülről. Sütőpapíros tepsire teszem, tojással megkenem és ollóval 2-3 helyen bevagdosom a tetejét. Betolom a hideg sütőbe, a sütőt 200 fokra állítom, amíg az felmelegszik, a kenyérkém szépen megkel, majd 25-30 perc alatt meg is sül. Rácson hagyom kihűlni. Valami isteni finom!

Gorgonzolás sajtgolyók


A csirkemellből kimaradt tölteléket készítettem ily módon. El is csipegettük az egészet.

Hozzávalók:
15 dkg gorgonzola (vagy más kéksajt)
1 kis fej salottahagyma
1 tojás
fél csokor petrezselyem
2-3 ek zsemlemorzsa
só és frissen őrölt bors
liszt, tojás és zsemlemorzsa a panírozáshoz
olaj a sütéshez

A sajtot villával összetöröm, összekeverem a tojással, a nagyon finomra vágott hagymával, az aprított petrezselyemmel. Őrölt borssal fűszerezem, majd annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy formázható állagú legyen. A masszából golyókat formázok, hagyományosan panírozom és kisütöm. A kéksajttól pikáns ízű, aki ettől idegenkedik, ne tisztán kéksajtból készítse, keverjen hozzá semleges ízű sajtot is.

Kéksajtos töltött csirkemell

Árválkodott a sajtos fiókban egy darab, talán az ideális érettségi fokon túlesett (azaz ottfelejtett) gorgonzola, ebédre csirkemell volt tervben, de konkrét elképzelésem még nem volt vele. Google a barátom, a kéksajt – csirkemell keresőszavakra kiadott többek között egy receptet, amit végül alapötletnek használtam.

Hozzávalók:
6 szeletelt csirkemell
15 dkg gorgonzola (vagy más kéksajt)
1 kis fej salotta
1 tojás
fél csokor petrezselyem
2-3 ek zsemlemorzsa
só és frissen őrölt bors
12 szelet bacon

A hússzeleteket kiklopfolom, sóval, borssal fűszerezem. A sajtot villával összetöröm, összekeverem a tojással, a nagyon finomra vágott hagymával, az aprított petrezselyemmel. Őrölt borssal fűszerezem, majd annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy krém állagú legyen (talán kicsit keményebb is volt). A masszából rudakat formázok, a maradék masszát kigolyózom, panírozom és kisütöm. Egy-egy kéksajt rudat beletekerek a csirkemell szeletekbe, mindegyiket körültekerem baconnal és egy vastag, grillalufóliával kibélelt kalácssütő formába sorakoztatom őket, a hat husi pont elfér, jól megtámasztják egymást.


A fólia túlnyúló részeivel betakargatom és 200 fokos sütőben fél óra alatt megsütöm, majd kibontom a fóliát és hagyom kicsit megpirulni.
Párnás rizzsel ettük.

Sonkás virágok


Ez a vasárnapi reggeli nem csak finom, hanem szép is:-)

Hozzávalók:
300 gr liszt
120 ml tej
21 g friss élesztő (fél kocka)
50 ml olaj
1 kk só
1 / 2 teáskanál cukor
szeletelt sonka
1 tojás

A langyos cukros tejbe belemorzsolom az élesztőt. Hagyom felfutni, majd hozzáadom a szitált liszthez, belekeverem az olajat, a sót és rugalmas, sima tésztát gyúrok. Tiszta konyharuhával letakarom és meleg helyen hagyom állni 30 percig. Kiveszem a kelesztő tálból és elosztom a tésztát 7 egyenlő darabra. Az egyik darabból 6 golyót gyúrok, ezeket letakarva hagyom pihenni, míg a többi tésztadarabot sodrófával kinyújtom az 1. ábrán látható hosszúkás formára. Akkora legyen a hossza, hogy két fél szelet sonka elférjen rajta, úgy mint a 2. ábrán. A 3. ábra szerint ráhajtom a tésztát és henger alakúra sodrom (4. ábra)
A henger 2 végét összeillesztem, a kapott gyűrűt sütőpapíros tepsire költöztetem és lekenem felvert tojással. Ha mindegyikkel végeztem, a félretett kis golyóbisokat meghempergetem lenmagba (vagy szezámmagba, mákba, akármibe) és belehelyezem a gyűrűk közepébe, majd ollóval (minél nagyobb az olló, annál jobb, most a manikűrkészlet nem játszik!), bevagdosom a gyűrűk külső oldalát 6, vagy 8 helyen. Úgy lesz szimmetrikus, ha bevágom egy helyen, a következő bevágást vele szemben teszem. A következőt a két bevágás között félúton, aztán vele szemben és így tovább, így egy virágforma alakul ki. Az eredeti recept azt írja, hogy 200 fokos sütőben süssük 15 percig, én hideg sütőbe tettem a tepsit, így amíg a sütő elérte a 200 fokot, a tészta még kelt egy keveset. A 15 perc tényleg elég neki, elkészülési fokát a színén is látni. Mutatós és nagyon finom. (Legközelebb dupla adagot gyúrok be)

Innen a recept és a fázisfotók.

2009. október 17.

Szombat - halnap


A szombat délelőttök általában azonos forgatókönyv szerint zajlanak: reggel piac, bevásárlás, közös családi reggeli (előző vasárnap óta ez az első alkalom, hogy mind a négyen együtt vagyunk az asztalnál), majd romeltakarítás (pénteken mindenki lezserebb a rendrakással), kenyér sütés, ebédkészítés. Ha elhúzódik a reggeli, vagy estére vacsorás program adódik, a legjobb ebéd egy „gyorsan összedobom”, könnyű halétel.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg halfilé (nekünk most tőkehal jutott, láttam már szebbet is, bár az íze nem rossz. Ejj, ha én gazdag nyugdíjas leszek, tengerpartra költözök és mindennap friss halat, meg tengeri herkentyűt ebédelek!)
20-25 dkg koktél paradicsom (idén az apró koktélparadicsom bokor „felmászott” az almafára, az almát már leszedtük, paradicsom még van)
2 fej lilahagyma
2-3 ek olívaolaj
friss vagy morzsolt bazsalikom
tengeri só és frissen őrölt bors

Egy sütőtál alját kirakom vékonyra szeletelt lilahagymával, ráfektetem a halfiléket, sózom, borsozom és megszórom bazsalikommal. A halra újabb hagymakarika réteg kerül és a koktélparadicsomok. Meglocsolom olívaolajjal és 200 fokos sütőben 20 perc alatt kész is!
Friss kenyérrel és muzsdéjjal* ettük, száraz fehérborral öblítettük.

*A muzsdéjról: sok fajtája létezik, mindegyik alapja a zúzott fokhagyma.
A legegyszerűbb, ha a zúzott (reszelt) fokhagymát felöntjük szódával, vagy buborékos ásványvízzel és már kész is a muzsdéj (én sózni nem szoktam, van aki előbb kikeveri a fokhagymát sóval, aztán önti fel). A szénsavas víz kiszívja a fokhagyma erejét, élénkíti az ízét (ezt a variációt akkor is tudtam fogyasztani amikor még 3 epekövem volt és a fokhagymát nem bírtam megenni epegörcs veszélye nélkül).
Lehet variálni: sóval kikeverni, ízesíteni citromlével, kevés (oliva)olajjal, de ismerek olyan receptet is – főleg roston sült pisztránghoz szoktuk fogyasztani - amelyhez a zúzott fokhagymához, miután sóval és kevés olajjal „habosra” kevertem, hozzáreszelek egy friss paradicsomot (apró lyukú reszelőn) és csomborral ízesítem. Létezik majonézzel készített változat is, a francia konyha használja. Erdélyben és egész Romániában nem esznek grillezett húst sem halat muzsdéj nélkül:-)

2009. október 16.

Tejszínes rakott csicsóka


A piacon kaptam csicsókát (másnéven csókapityóka, földialma, tótrépa), ami nem csak finom, hanem nagyon egészséges: ötször annyi rostanyagot tartalmaz, mint a burgonya, jótékony hatással van az emésztésre. Cukortartalma könnyen felszívódik, szénhidráttartalma jóval kisebb a krumpliénál. Gazdag nyomelemekben, főleg vasban és szilíciumban, magas a kálium-, kalcium-, magnézium- és foszfortartalma. Jelentős a vitamintartalma is, főleg bétakarotin, thiamin, riboflavin, niacin, aszkorbinsav (vagyis A-, B1-, B2-, B3-, C-vitamin) található benne. Kedvezően hat a magas vérnyomásra, az érelmeszesedésre, növeli a HDL, azaz az a jó hatású- az „érvédő” koleszterin szintjét. Javítja a májfunkciókat, jelentős a szerepe a húgy- és a vesekő oldásában, gyógyítja a köszvényt.
Régen savanyúságként ettem, nagyon ízlett, ma füstölt sajttal, salottahagymával rétegeztem és tejszínnel leöntve sütöttem meg.

A hámozott csicsókát karikára szeltem és kivajazott tűzálló tálba sorba raktam. A csicsóka-sorra füstölt pizza mozzarella és vékonyra szelt salotta, ismét csicsóka, sajtszelet és hagymakarikák kerültek, a csicsóka rétegeket sóztam, borsoztam. A rétegezést addig folytattam, amíg a hozzávalók el nem fogytak, tejszínnel leöntve, sütőben pirosra sütve tálaltam.

Majonézes zöldbabsaláta


Ültettünk lilababot, ami hőkezelés hatására zöld lett, de meglepően jó az íze.


Saláta (is) készült belőle, majonézzel, jó fokhagymásan, mert a zöldbab fokhagyma nélkül mit sem ér…

Hozzávalók:
40-50 dkg (lila)zöldbab
pár ek majonéz
1 tk magos dijoni mustár
kevés méz
friss citromlé
só és frissen őrölt bors
3 gerezd fokhagyma

Egy adag babot megpucolok, feldarabolok, enyhén sós vízben megfőzöm, leszűröm, salátás tálba teszem. Készítek egy majonézes öntetet magos dijoni mustárral, 3 gerezd reszelt fokhagymával, pici mézzel, citromlével, amit sóval, borssal fűszerezek és összekeverem a főtt babbal. Egy-két óra alatt a hűtőben szépen összeérnek az ízek. Finom vacsora hideg fasírttal, vagy maradék sülttel.

2009. október 15.

Tejfölös gombapaprikás, puliszkával


Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg gomba laskagomba
50 dkg barna csiperke
2 evőkanál olívaolaj
5 dkg vaj
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk pirospaprika
só, frissen őrölt bors
1 kis paradicsom
1 zöldpaprika
1 ek morzsolt majoránna
1 csokor friss petrezselyem zöldje, aprítva
2 dl tejföl
1 ek étkezési keményítő

Az összevágott hagymát a vaj olaj keveréken megpirítom, ha már üveges, hozzáadom a késsel szétlapított, majd apróra vágott fokhagymát. Amikor megérzem az illatát, leveszem az edényt a tűzről, meghintem a pirospaprikával, az apró kockákra vágott friss paradicsomot és paprikát beleteszem és egy kevés vízzel felöntve visszateszem a tűzre és összefőzöm, hogy szép sima mártást kapjak. Beleteszem a megtisztított, cikkekre, illetve csíkokra vágott gombákat. Előbb a laskagombát, aminek a tönk részét egészen vékonyra szeletelem (nehezebben puhul), ennek kicsit több idő kell, mint a barna csiperkének. Fűszerezem sóval, borssal, majoránnával és úgy 20 perc elteltével hozzáadom a csiperkét és puhára párolom. Az étkezési keményítővel simára keverem a tejfölt és hozzáadom, addig kevergetem, míg besűrűsödik (nem tovább, mert akkor újra hígul). A végén beleteszem az aprított petrezselymet és elzárom alatta a tüzet. Közben sós vizet forralok és egy közepesen lágy puliszkát főzök, ezzel tálalom a gombapaprikást. Jó étvágyat!

Coq au vin


A leghíresebb borban készült szárnyas a franciák coq au vin-je, a kakas borban.
Az 1900-as évek elején elterjedt ételhez a kakashúst savas (vörös)borban puhítják néhány napig, majd nehéz cserép- vagy vasedényben, alacsony hőmérsékleten, 4-5 óra alatt készítik el. A mártását hagyományosan a szárnyas vérével (esetleg passzírozott májával) óvatosan, forralás nélkül „alvasztják” sűrűre, de van, hogy beurre maniéval (liszt és vaj keverékével) sűrítik.
Kakas helyett készülhet nagyobb jércével, kappannal, vagy gyöngytyúkkal. A vörösboros mellett létezik fehérboros változat, Belgiumban sörös, Champagne-ban pezsgős, Burgundban pedig az igazi puristák a világ egyik legdrágább borát, a Chambertint használják a pácléhez.

Az egy-másfél éves, 4,5-5 kg-os kakasnak legalább 24 órát kell állnia a boros pácban, de állhat akár 3-4 napig is. Az alábbi recept és az étel története is a bűvös szakácsról származik és ősi burgundi változatnak tekinthető. Én 6 személyre készítettem egy 5 kilós kakasból, a munkát 2 napra osztottam el.

Burgundi boros kakas (coq au vin)

Hozzávalók
egy 4,5-5 kg-os kakas (egy-másfél éves)

A pácléhez:
1 liter élénk savú vörösbor ("pl. Heimann Cervaes", de ott még nem tartok anyagilag, így Béleczki Mihály Nagymester kiskőrösi Kékfrankos borát használtam)
2 közepes nagyságú hagyma félbe vágva
1 szárzeller 5 cm-es darabokra vágva (vagy fél zellergumó vastagabbra szeletelve)
1 nagy sárgarépa 3 cm-es darabokra vágva
1 ízesítőcsokor (friss kakukkfű, petrezselyem és babérlevél a póréhagyma külső héjába burkolva, megkötözve)
1 fej fokhagyma, héjastól keresztben félbe vágva
10 szem fekete bors, 7 szem bors szétlapítva
½ dl olívaolaj

A pácléhez a hozzávalókat az olaj kivételével néhány percig forralom, hagyom kihűlni. A combokat levágom, kettévágom alsó és felsőcombra, majd a felsőcombot is kettévágom, és a hát húsos, alsó részével együtt a páclébe helyezem, tetejére öntöm az olívaolajat, átlátszó fóliával lefedem és 1-4 napra a hűtőszekrénybe teszem.

A kakas mellét, nyakát, szárnyát, hátának felső részét 5 cm-es darabokra vágom, tepsibe teszem úgy, hogy a húsdarabok egy rétegben elférjenek és betolom egy órára 200 ºC-os sütőbe. Félidőben megforgatom, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott zöldségeket (2 sárgarépa, 2 hagyma, 2 fej gerezdre bontott fokhagyma héjastul, kevés zeller). Minderre rákenek 2-3 evőkanál paradicsompürét. Egy óra után kiveszem a tepsit, megdöntöm és annyi zsírt kanalazok le róla, amennyi csak lehetséges. Felöntöm kevés vízzel, hogy a tepsi aljára lesült pörcöket feloldjam, majd az egészet beteszem egy fazékba, hozzáadom a megtisztított lábakat, nyakat, kakastaréjt, zúzát, szívet, 2 szegfűszeget és egy ízesítőcsokrot, felöntöm annyi vízzel, hogy 4-5 cm-rel ellepje és lassan, gyöngyözve három órán át főzöm (ilyen ízes alaplevet még nem készítettem!). Hagyom kihűlni, majd lezsírozom és leszűröm, a kapott folyadékot egy-másfél literre beforralom.

A burgundi garnírunghoz kell 15 dkg angol vagy kolozsvári szalonna 1x2,5 cm-es hasábokra vágva (én előfőzöttet használtam), finomra vágott petrezselyem és 15-20 db gyöngyhagyma (én salottát használtam)

A hagymákat egy magas falú serpenyőben – melyben épp elférnek egy rétegben – vajon megforgatom, kevés nádcukorral megszórom, sózom, félig felöntöm vízzel, kis rést hagyva lefedem és hagyom párolódni. Mikor a víz majdnem teljesen elpárolgott, a hagymákat a serpenyőben addig rázogatom, míg fényes bevonat nem keletkezik rajtuk.

A mártáshoz „beurre manié”-t készítek: 5 dkg vajat és 5 dkg lisztet összedolgozok és hűtőszekrénybe teszek, hogy megdermedjen.
4 dkg szárított vargányát 20 percre kevés langyos vízbe áztatok. Ezután a gombát kiveszem, levét leszűröm.

A kakast a pácolási idő leteltével kiveszem a pácból, megszárítom, sózom, borsozom, lisztben meghempergetem, a fölösleget lerázom.
Serpenyőben, olaj és vaj keverékén a kakas darabokat - ha szükséges, több részletben – hogy kényelmesen elférjenek, süljenek és ne főjenek - egyenletes barnára pirítom. Ha megpirultak, átteszem a húsdarabokat vastagfalú cserép- vagy vasedénybe (én a kenyérsütő cserépedényemet használtam). A serpenyőből, kevés páclével felkaparom az aljára ragadt pörcöket, ezt is a kakashúshoz adom, majd az egészet felöntöm a páclével és az alaplével, hozzáadom a szárított vargányát és annak szűrt áztatólevét. Először zsírpapírral, majd fedővel lefedem a cserépedényt és 120 ºC-os sütőbe teszem 4-5 órára. Akkor van kész, ha a hús már puha, de még nem omlik le a csontról.
Ha elkészült, a kakasdarabokat kiveszem, tálalásig melegen tartom. A levet – a zöldséget jól kinyomkodva – leszűröm, lezsírozom, felforralom és besűrítem. Nekem olyan szépen besűrűsödött, hogy a beurre manié-ra már nem is volt szükség. (Ha szükséges, a beurre maniét hidegen, több részletben, 1-2 cm-es kockákra vágva a forrásban lévő leveshez kell adni. Sűríthető egyszerűen, egy literre egy evőkanálnyi keményítővel is. Hagyományosan a kakas vérével vagy szitán áttört nyers szárnyasmájjal sűrítették. A vért és májat nem szabad már felforralni.) A mártást sóval, borssal, pár csepp citrommal ízesítem.

Tálalás előtt a szalonnát gyorsan megpirítom: kívül legyen pirult, belül lágy, ne száradjon ki. A hagymát kis lángon kevés folyadék hozzáadásával megmelegítem. A tányérra teszem a húst, rá és köré öntöm a sűrű, fényes mártást, köré rakom a hagymát, szalonnát, meghintem finomra vágott petrezselyemmel (ezt elfelejtettem!). 180ºC-os sütőben 5 percig sült vajas-fokhagymás baguette-el illik tálalni, mi krumplipürével ettük.

Összegzés: több napi munka, rengeteg edény és egy kicsit túlbonyolított recept (Tamás, bocs!), de a legeslegfinomabb fogás amit valaha készítettem és amiért megkaptam a lehető legnagyobb elismerést , ami engem érhet: Édesapám - aki csak Édesanyám főztjét értékeli, az én főztömre és az új dolgokra fintorog és megjegyzéseket tesz - kijelentette, hogy ezentúl főzhetem én a vasárnapi ebédet:-)))

Legközelebb szabadtartású gyöngytyúkból készítem, az „áldozatot” már kiszemeltem a baromfiudvarban.

2009. október 14.

Környezettudatos vagyok?


kép innen

Alíztól kaptam egy körkérdést, a Zöld Erdély környezetvédő ifjak felhívásával együtt, a környezettudatos vásárló tízparancsolatával, most sajátos módon – a konyhára kihegyezve
Íme a tízparancsolat, dőlt betűvel pedig a személyes reflektálásom

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Régi bölcsesség, hogy éhesen ne menj vásárolni, mert teli hassal nehezebben csábulsz el olyanra, amire nincs igazán szükséged. Az összeírással jó barátságban vagyok, évek óta listát írok, vásárláshoz is.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

A piaclátogatást kevés kivétellel minden szerdán és szombaton megejtem, ott szerzem be a zöldség-gyümölcs szükségletünket, legalább is azt a részét, ami nem terem meg Édesanyám kertjében. A helyi kisboltok mindegyike már becsatlakozott valamelyik üzletlánchoz és van, hogy gagyibbat árul, drágábban. Évek alatt kialakult, mit – hol veszek és annak köszönhetően, hogy állandó mozgásban vagyok, mindent ott veszek meg, ahol a legjobb az ár-érték arány.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Ez nem kérdés. A táskámban is mindig van 1-2 rongyszatyor, a kocsiban több is, a piacra meg kosárral járok, zacsit nem kérek a zöldséghez. Igyekszem minél kevesebb „csomagolóanyagot” felvinni a lakásba, a szemetet meg évek óta szelektíven gyűjtöm.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Tömegközlekedni Pesten szoktam, itthon már az is tömegközlekedés, ha négyen szállunk autóba. Gyaloglás ügyben lenne javítani valóm, mert sajnos mindig, mindenhová kocsival megyek (az állandó időhiányra kenem…pedig tudom, csak elhatározás kérdése lenne).

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Amit lehet, helyben szerzek be. Lennék sokkal elkötelezettebb locavore, ha helyben minőséget termelnének. Elkelne egy kis szemléletváltás sokaknál…

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Nem szoktam bedőlni a látszatnak és a lányokat is arra tanítom, mindig nézzék meg a beltartalmat, mert a csomagolás csak mézesmadzag…

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Azt hiszem ezzel a ponttal egészen jól állok.

8. Vegyél idényzöldséget és gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Ma már ezzel sincs gond (azért ezentúl is eszünk majd guacamolét, pedig az avokádó messziről jön…)

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár.

A papírzsepiről nem szívesen mondanék le, de elektromos fogkefém vagy konzervnyitóm sosem volt és nem is lesz. Kenyérszeletelőm van, de évek óta egy magaspolcon pihen, mert jó a csuklóm és a kenyérvágó késem is.

10. Olvasd el a címkéket! (naná!)
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Ha betartod ezeket a szabályokat egészségesebb leszel, több pénzed és szabadidőd lesz, hozzájárulsz a helyi gazdaság megerősödéséhez és a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mindenképp megér egy próbát!

Továbbgurítom a kérdést sedithnek, Judithnak és Mindennapi Mannának.

Ma reggeli piacolás


Korán keltem (tudom, ez nem újság) és kimentem a piacra, készletfeltöltés céljából, mert enni kell, ha nem is nekem...legjobban a laska gombának örültem (Életem Párja tegnap említette, hogy enne), a szép, színes paradicsomoknak (pitén és hal mellett végzik), de legeslegjobban a CSICSÓKÁNAK!!! Már nagyon vágytam az ízére:-)))

Szüret



Ilyen gyönyörű biotermesztésű kövidinkát szüreteltünk szombaton:-)

2009. október 13.

Korhatáros grillszűz

Ahogy a képet nézegetem, azon gondolkodom, elkelne rá a tizennyolcas karika. Nyersen nem volt ennyire egyértelmű…


Grillezett cajun sertésszűz ananásszal

Hozzávalók:
sertés szűzpecsenye, 2 főre elegendő egy darab, az sem baj, ha nem így néz ki:-)
1 friss ananász (köretnek)

A cajun fűszerkeverékhez:
3 ek só
1 ek őrölt feketebors
1 ek őrölt római kömény
2 ek édesnemes pirospaprika
1 ek fokhagyma granulátum
1 ek szárított kakukkfű
½ ek szárított oregano
1 tk őrölt koriander
1 tk édeskömény, megtörve
1 tk őrölt kardamommag
1 tk őrölt chili

A beizzított faszén fölötti grill rácson, párszor megforgatva, kb 20 perc alatt rózsaszínre sültek a szűzpecsenyék, mellettük a hámozott, szeletelt ananász szeletek is elfértek. Párolt rizs is készült azok számára, akik nem érték be a grillezett ananásszal.

A cajun fűszerkeverék Mamma receptje.

2009. október 12.

Provence-i paradicsom


Ez az egyszerű finomság még múlt héten készült, mikor a szép idő az utolsókat rúgta. Az akkori hangulatomhoz és a gyönyörű napsütéshez igazán passzolt az ízes paradicsom harsány piros színe, ma biztosan valami sötétbarna, vagy inkább szürke ételt kellene választanom…
Az eredeti recept mindössze 5 hozzávalót igényel: érett, napsütötte ízes paradicsomot, friss házi (kenyér)morzsát, aprított petrezselyem zöldet, reszelt fokhagymát és némi olívaolajat. A fokhagymát biztosan egy provence-i fokhagymareszelőn kellene lereszelni, ami kis kerámia alkalmatosság, leginkább a nálunk bébipapi készítésére használt almareszelőre hajaz, azon állítólag krémesebb lesz a reszelék. Nem vitatom:-)
Az elkészítése rém egyszerű: kettévágtam a paradicsomokat, kimetszettem a „nedves” részét, kikanalaztam a magjait és sütőtálra tettem a fél paradicsomokat. A szikkadt kenyér héját levágtam, a kenyérbélből konyhai robottal morzsát készítettem, ezt összekevertem a fokhagymával, petrezselyemmel, sóztam, tekertem bele borsot. Én megspékeltem a tölteléket egy kevés frissen reszelt parmezánnal és némi reszelt citromhéjjal, jól összekevertem, a paradicsomokba töltöttem, meglocsoltam egy kis extra szűz olívaolajjal és grill alá dugtam pár percre, míg a teteje barnulni kezdett. Nagyon gyors, nagyon ízes fogás. Könnyű ebédünk volt egy gyönyörű, napsütötte pénteken.

2009. október 7.

Pico de Gallo, a mexikói paradicsomos salsa


Hozzávalók 4 főre:
4 nagy, érett paradicsom
1 fej hagyma (én 3 kis fej salottát használtam)
1 jókora csokor apróra vágott friss koriander (nálam petrezselyem, ha nincs ló, jó a szamár is elven)
1 zöld jalapeño (nálam egy erős zöldpaprika)
2 evőkanál frissen facsart citromlé
Maldon sópehely (tudom, gasztrosznob vagyok, de akkor is ez a kedvencem)
frissen őrölt bors
friss avokádó (nekem most nem volt, majd legközelebb)
a tálaláshoz tortilla chips, vagy taco kagyló

A paradicsomot elfelezem, kiszedem a lágy részt a magvakkal együtt és vágott felületével lefelé egy konyhai papírtörlőre teszem, ez felszívja a kicsurgó nedvét, amig a többi zöldséget aprítom. Mindegyiket pici kockákra vágom, hozzáadom a petrezselymet, sózom, borsozom és ráfacsarom a citromlevet. Jól összekeverem és legalább egy órányit hagyom a hűtőben összeérni az ízeket. Lehet tortilla chips-szel mártogatni, vagy taco kagylóba töltve enni (mint most mi). A felnőttek stílusosan, egy jól behűtött Coronita sörrel fokozhatják a mexikói feelinget.
Legközelebb grillezett hús mellé adom. Olyan üde és finom!

Innen az ötlet.

2009. október 6.

Zsályás, kecskesajtos paradicsomleves


Milyen ízkombináció ugrik be, ha azt mondják paradicsom? Nekem a friss kecskesajt (vagy telemea), a bazsalikom vagy zsálya, fokhagyma és az olivaolaj. Lehet fokozni az ízorgiát, ha a paradicsom grillezett, és még tovább fokozni, ha jóízű, érett koktélparadicsomot grillezünk. Mindezt egy levesben? Ide vele!

Hozzávalók:

1 kg paradicsom (nálam sárga és piros koktélparadicsom)
5-6 db apró salottahagyma
4 gerezd fokhagyma
oliva olaj
Maldon sópehely (tengeri só)
1 liter alaplé (csirke vagy zöldség)
5 cl száraz sherry
1 ek méz (szükség szerint kicsit több)
frissen őrölt bors
pár db friss zsályalevél (vagy 1 ek szárított zsálya)
1 kis csomag friss kecskesajt (150 g)
tejföl a tálaláshoz

A paradicsomokat megmosom, a nagyobbakat elfelezem és egy sütőtálba helyezem. A salottahagymát megpucolom, hosszában elfelezem és a paradicsomokra szórom. Ugyanígy teszek a fokhagyma gerezdekkel. Meglocsolom az egészet kevés jóízű olivaolajjal, megszórom Maldon sópehellyel, tekerek rá borsot és betolom a 200 fokos sütőbe úgy 30 percre, azalatt a keverék megpuhul és levet ereszt. Grill fokozaton sütöm még pár percet, így még jobb ízű lesz a zöldség, mert kicsit karamellizálódik.
Kiveszem a sütőből, a sütőtál tartalmát átköltöztetem egy fazékba, ráöntöm a sherryt, az alaplevet és hozzáadom a zsályát, meg a mézet. Felforralom és még 10 percig főzöm, hogy összesimuljanak az ízek. Belereszelem a kecskesajtot, botmixerrel pépesítem, majd egy szitán átpasszírozom a levest. Tejföllel díszítve tálalom.


Christie receptjét dolgoztam tovább.

Kecskesajtos, hagymalekváros tartlette


A nyaralást kivéve nehéz nyaram volt. Főleg lelkileg. És ha a lélek nincs rendben, előbb-utóbb a test is megbetegszik. Egy veseproblémával egy hétre ágyba kényszerültem, tévézéssel meg gasztroblog olvasgatással töltöttem az időt, gyógyulásra várva. Az utóbbi időben rákattantam a francia gasztroblogokra, sok jó ötletet találtam, amit előbb-utóbb a konyhámban is bevetek (az alábbi recept is onnan való).
Nemrég főztem hagymalekvárt, ezzel készültek ezek a mennyei falatkák, nem először és nem utoljára:-)

Hozzávalók 15-18 darabhoz:
1 csomag friss, készre nyújtott levelestészta
2 csomag kecskesajt (a hengeres formájú, aminek penészes kérge van, mint a camembertnek)
2 ek fenyőmag
kevés Provence-i fűszerkeverék
hagymalekvár
5 dkg olvasztott vaj

Fagyasztott leveles tésztából ugyanolyan jól működik, a friss, készre nyújtott csupán maceramentes, kényelmi termék. Nem is merek rágondolni, hogy házi készítésű leveles tésztával mennyire jó lehet a végeredmény…na majd egyszer!

Felszeletelem a kecskesajtot, mindegyik csomagból 10 szeletet vágok. Letekerem a tésztát, derelyevágóval négyzetekre, vagy pogácsa szaggatóval kerekre vágom és egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezem őket. Villával középen megszurkálom, hogy sülés közben ne púposodjanak fel, a széleket megkenem olvasztott vajjal, majd mindegyik közepére helyezek egy kiskanál hagymalekvárt, egy korong kecskesajtot, pár fenyőmagot és megszórom provence-i fűszerkeverékkel. Betolom az előmelegített sütőbe és kb 15 percig sütöm 200 ° C-on. (Közben nem árt, ha nem telefonálok, különben úgy járhatok mint most, hogy majdnem későn vettem ki a sütőből:-))
Vendégváró, előétel, póker party ellátmány, vagy lélekkényeztető. Kinek mi:-)

Innen az ötlet.

Hová menjünk 5 napra pihenni?


Ezt a kérdést tették fel Szindbádék ma, itt.

Nem sokára itt van az október 23.-i hosszú hétvége, amit a gyerekek őszi szünete követ és én már vágom a centit és minden este imádkozok, hogy szép idő legyen 3 hét múlva…

“Legyen csend, jó ágy, jó kaja és lehetőleg valamiféle víz”. Hát, ahová mi megyünk, ott mindez megvan! Az ottani jó levegőt harapni lehet és 3 hét múlva már ezer színben pompázik a domboldalon az erdő, a látvány lenyűgöző, a csend megnyugtató. Imádom, ahogy este a kandallóban pattog a tűz, olyan hangokkal, hogy az már muzsika, közben legjobb barátaimmal beszélgetek, elnyúlva a kandalló előtt. Hajnalban, ha pirkad, kilopózok a teraszra és végignézek a völgyön, amit még pára borít.


Hideg van. Megvárom míg fázni kezdek, aztán gyorsan visszabújok édesen szuszogó ÉP mellé és hálát adok, hogy ott lehetek.
Állandó háttérzene a völgyben a patakzúgás, de olyan, hogy nem győzünk betelni vele, ha ott vagyunk!
„Legyen jó ágy”: ott csak jó, szerelmeskedésre csábító ágyak vannak, de ha csergét terítenénk egy kazal szénára és azon hajtanánk le fejünket, akkor is jó lenne…
„Jó kaja”: ott csak az van! Pár órás séta után olyan fenyők között, aminek ha megnézed a csúcsát, leesik a kalapod, minden kaja jól esik :-) Még mindig érzem a számban annak az őzláb gombának az ízét, amit az esztenáról hazafele találtunk és grillezve fogyasztottunk…
„lehetőleg valami víz”: ott a patak, aminek a partján hatalmas kövek vannak – oda szoktam kiülni – és a víz sebes folyását bámulva veszem számba az elmúlt időszakot és szövöm a terveket a jövőre nézve, közben minden bánatom elszáll és jókedvvel, energiával feltöltődve jövök haza, abban reménykedve, hogy mihamarabb visszatérek. Vár a világ(om) közepe!

Tarte aux fromages, a sajtos pite


Ha még nem derült volna ki, imádjuk a tarte-okat, lepényeket, pitéket:-) Na jó, leginkább én imádom, a többiek meg azt eszik, amit kapnak. Azért nem szoktak tiltakozni…

A pitetészta (pâte brisée) hozzávalói:
180 g vaj
20 g cukor
250 g liszt
1 tojás
csipet só
1 ek víz

A töltelékhez:
2 tojás
50 g reszelt parmezán
30 g gorgonzola, vagy más kéksajt
100 g natúr sajtkrém
1 fej salottahagyma
1 ág friss kakukkfű és rozmaring,
koktélparadicsom
só és frissen őrölt bors

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrom, kis gombócot formázok belőle és folpack fóliába csomagolva 1-2 órára a hűtőbe teszem (ha nagyon sietek, a fagyasztóba elég neki 30 perc). Két folpack réteg között kinyújtom és beleügyeskedem a piteformába, a nyújtófát a tetején végiggörgetve levágom a felesleget. A tésztában lévő vaj bőven elég ahhoz, hogy ne ragadjon a formába, külön kivajazni a formát szükségtelen. A maradék tésztát folpackba csomagolva beteszem a mélyhűtőbe, mert több ilyen maradékból lehet majd egy újabb pitét csinálni.
A sütőt előmelegítem 180 fokra és elkészítem a tölteléket: Felverem a tojásokat és belekeverem a sajtkrémet, a reszelt parmezánt, az aprított salottát meg a fűszereket. Beleöntöm a keveréket a piteformába, belepöttyözöm a kéksajtot, bele helyezem a koktélparadicsomokat és 40-45 percre (illetve ameddig a teteje szépen megpirul) betolom az előmelegített sütőbe.

Innen a recept.

2009. október 4.

Brokkoli krém

Ez nem más, mint a csőben sült brokkoli maradékhasznosítása.


A köretmaradékot botmixerrel össze turmixszoltam egy tömlős natúr krémsajttal. Kis családom boldogan kente szombat reggel a kiflire, hogyezmilyenfinom, meg miből van… Na, miből? :-)

Zakuszkás rúd


Idén is készült zakuszka, de nem lesz hosszú életű. Fogy rendesen nem csak kenyérre kenve, hanem tészta szószba, vagy pizzára. Minap gyors vendégváró „valami” kellett, hát leveles tésztában végezte. Még az is elégedetten hümmögött, aki amúgy nem rajong a zakuszkáért.

Hozzávalók:
1 csomag friss levelestészta
1 kisüveg zakuszka
200 g reszelt chedar (vagy bármilyen más, jól olvadó sajt)

A leveles tésztát letekerem és megkenem zakuszkával. Rászórom egyenletesen a sajtot, a kencés, sajtos téglalap alakú tésztát kettéhajtom – így a sajtos kence belülre kerül - és másfél, vagy két cm-es csíkokra vágom. A csíkokat egyenként megtekerem és egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 180 fokra előmelegített sütőbe 15-20 perc alatt mosolygósra sülnek.

Baconos sertésszűz korona


Sokszor hallom, hogy drága a sertésszűz. Hát olcsónak nem mondható, de ha egy fejedelmi fogáshoz négy főre 900,-Ft-ot hagyok a hentesnél és nem farhátat, hanem sertésszüzet tálalok belőle, azt gondolom, megéri!

Hozzávalók:
2 db sertés szűzpecsenye (kb 55 dkg)
8 szelet bacon
2 evőkanál mustár (nálam dijoni, petrezselymes)
2 gerezd fokhagyma
Provence-i fűszerkeverék
1 dl fehérbor
1 dl húsleves (vagy alaplé)
só, frissen őrölt bors
mogyorónyi vaj, a sütőtál kikenéséhez

A húst hosszanti irányban elnegyedelem (akinek most megfordul a fejében, hogy „szüzet hosszában elvágni???”…, annak igaza van, de tegye túl magát rajta, inkább ragadjon kést!)
Minden csíkra fektetek egy szelet bacont, feltekerem, összeillesztem a két végét és lezárom a „koronát” egy fogpiszkálóval úgy, hogy a két bacon szeletvég egymást átfedje egy kicsit. A 8 koronát egy kivajazott sütőtálba helyezem.
Összekeverem a mustárt a zúzott fokhagymával, Provence-i fűszerkeverékkel, sóval és borssal. Egy ecsettel rákenem a húskoronákra, aláöntöm a húslevest és a bort és 180 ° C-ra előmelegített sütőben sütöm mintegy 20 percig alufóliával borítva. Eltávolítom a fóliát és hagyom picit pirulni, közben locsolgatom a szaftjával, így nem szárad ki.

Baconnal körbetekert zöldbab kévével körítettem, amit én nem a sütőben készítek, hanem a roppanós-puhára főzött zöldbabot, miután körbetekerem baconnal, egy serpenyőben csak addig sütök kevés vajon, míg a bacon-szalag megpirul, így a zöldbab nem szárad ki.

Innen az ötlet.

2009. október 3.

Már megint lopnak!


kép innen

Hajnalban kénytelen voltam levelet írni, mert egy politikai szövetség honlapján egy "úriember" sajátjaként jelentette meg a pár napja közzé tett paradicsomlevesem, az általam készített fényképpel együtt. A bejegyzés 2/3-át szóról szóra kimásolta, az elkészítés módját átírta (biztosan túlságosan sajátos a nyelvezetem egy politikai oldal szellemiségéhez) és pancser módon úgy fogalmazott, hogyha valaki az alapján készítené el a levest, bizony kénytelen lenne azt nyers, a levesben áztatott tésztával fogyasztani.

Levelem itt is közzéteszem:
"Tisztelt Sass Tamás!

Meglepődve tapasztaltam, hogy Ön sajátjaként, saját fényképemmel jelentette meg "A" paradicsomleves című bejegyzésem.
Ez lopás! Nem járulok hozzá írásaim közléséhez - még ha az elkészítés módját át is írta, a többi szóról-szóra a blogomról van kimásolva - amennyiben a forrás nincs megjelölve, blogom linkje nincs feltüntetve. E tény amúgy a blog alján is fel van tüntetve:
"A blogon található összes fotót és írást bármilyen módon felhasználni forrás megjelölése nélkül, a szerző (a fotós) engedélye, írásos beleegyezése nélkül tilos; megsértése jogi következményeket von maga után!"

Felhívom figyelmét, hogy a blogokban közzétett receptek, egyéb írások, és fotók szerzői védelem alá eső szellemi termékek, melyek engedély nélküli felhasználását, sokszorosítását és terjesztését a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. tiltja.
Jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - polgári jogi igényt támaszthat, a fenti törvény, valamint a Ptk 86-87 §-aiban foglaltak szerint.
Elsősorban követelheti
- a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;
- a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
- hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;
- hogy a bíróság kártérítés fizetésére kötelezze a jogsértőt.

Kérem azonnal távolítsa el a bejegyzést és a fényképet, vagy haladéktalanul jelölje az írás alján a blogom linkjét, mint forrást!

Várom intézkedését!
Gabojsza
http://gabojszakonyhaja.blogspot.com"

Napokon keresztül elküldtem a fenti levelet email-ben, de sorra visszapattant, biztosan tele volt a postaláda. Skype-on is hagytam üzenetet, de azt 3 nap elteltével sem kézbesítették. Öt nap "sikertelenség"után elküldtem levelem faxon, amire másnap délelőtt megérkezett a pártelnök úr korrekt (bár kétségtelenül behódoló) válasza, mely a kommenteknél olvasható. A lopás ügy megoldódott.

2009. október 2.

„Mindent bele” tarte


A tésztát az előző piték tésztájának leeső részeiből gyúrtam össze, a tölteléke pedig abból lett, ami épp volt a hűtőben. Hálás dolog úgy eltüntetni a maradékokat, hogy a végeredmény igazán ínycsiklandó, a gyerek meg szívesen viszi tízóraira, szendvics helyett.

A pitetészta (pâte brisée) hozzávalói:
180 g vaj
20 g cukor
250 g liszt
1 tojás
csipet só
1 ek víz

A töltelékhez:
2 tojás
100 g füstölt sajt
30 g gorgonzola, vagy más kéksajt
50 g natúr sajtkrém
1 fej salottahagyma
1 ág friss kakukkfű és rozmaring,
pár szem koktélparadicsom
füstölt, főtt sonka
1 marék fekete, magozott olajbogyó
só és frissen őrölt bors

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrom, kis gombócot formázok belőle és folpack fóliába csomagolva 1-2 órára a hűtőbe teszem (ha nagyon sietek, a fagyasztóba elég neki 30 perc). Két folpack réteg között kinyújtom és beleügyeskedem a piteformába, a nyújtófát a tetején végiggörgetve levágom a felesleget. A tésztában lévő vaj bőven elég ahhoz, hogy ne ragadjon a formába, külön kivajazni a formát szükségtelen. A maradék tésztát folpackba csomagolva beteszem a mélyhűtőbe, mert több ilyen maradékból lehet majd egy újabb pitét csinálni (most épp ez történt).
A sütőt előmelegítem 180 fokra és elkészítem a tölteléket: Felverem a tojásokat és belekeverem a sajtkrémet, az aprított salottát meg a fűszereket. Beleöntöm a keveréket a piteformába, belepöttyözöm a kéksajtot, bele helyezem a koktélparadicsomokat, a kis kockára vágott füstölt sajtot, a kis darabokra tépkedett sonkát, az olajbogyót és 40-45 percre (illetve ameddig a teteje szépen megpirul) betolom az előmelegített sütőbe. Melegen és hidegen is finom.

Aszalt áfonyás hagymalekvár


Annyi mindenből készítettem már lekvárt, ideje volt lila hagymából is készíteni. Hogy mostanig mit hagytam ki! A saját verziómat jó pár angol és francia nyelvű recept olvasása alapján alakítottam és nem dicsekvés, de nagyon jó lett:-) Hétvégén baráti körben sült nyúl mellett lett tesztelve, ízlett mindenkinek.

Hozzávalók:
1 kg lila hagyma
1 dl málna balzsam(ecet)
0,5 dl olívaolaj
8 púpozott ek nádcukor
1 csapott tk só
frissen őrölt bors
2 babérlevél
1 rúd fahéj
6 szem szegfűbors
125 g aszalt áfonya
1 mk őrölt gyömbér

A hagymát megpucolom és vékonyan félkarikákra szelem. Felforrósítom az olajat egy jókora serpenyőben és bele teszem a hagymát, sózom, borsozom. Folyamatosan kavargatva, addig főzöm, míg összeesik és kezd puhulni. Megszórom a nádcukorral, hozzá adom a málna balzsamot, az aszalt áfonyát, őrölt gyömbért, babérlevelet, szegfűborsot és a fahéj rudat, majd együtt tovább főzöm, takarék lángon, sűrűn kavargatva, míg a hagyma szinte karamellizálódik, az összes lé elpárolog, a lekvár meg szép fényes és sűrű lesz. Kisméretű sterilizált befőttes üvegekbe szedem, lezárás után fejtetőre állítva tartom 10 percig, majd szárazdunsztba hagyom kihűlni. Felbontás után hűtőben eltartható 1-2 hétig. Sültekhez, sajtokhoz isteni!

2009. október 1.

Zöldség fasírt


A képen látható fasírt a paradicsomleves készítéséhez használt zöldségekből készült. A leves átpasszírozása után maradt zöldség masszához adtam egy tojást, némi fűszert (provence-i keverék, zúzott fokhagyma, só, bors) és annyi zsemlemorzsát, hogy formázható legyen. A kis golyókat megforgattam felvert tojásba és zsemlemorzsába, majd forró, bő olajban kisütöttem.
Húslevesben főtt zöldségből is szoktam készíteni, szereti az egész család.

„A” paradicsomleves


Korábban már áradoztam paradicsomleves ügyben, de kénytelen vagyok belátni, mindig van jobb és a jót lehet még fokozni. Ettől finomabb paradicsomlevest még nem készítettem. Kicsit macerás, de megéri!

Hozzávalók:
2 kis fej salottahagyma
2 ek olivaolaj
5 dkg vaj
1 sárgarépa
2 kis saláta cukkini (én egy zöldet – egy sárgát használtam)
2-3 csiperke gomba
1 kisméretű padlizsán
1,5 liter (házi) paradicsomlé
só, frissen őrölt bors
2 ek nádcukor
1 kk őrölt fahéj
1 kk őrölt gyömbér
1 ek morzsolt oregánó
fél csokor petrezselyem zöld, aprítva
jó lett volna még egy kis zeller, de épp nem volt itthon

Minden zöldséget felaprítottam, apró kockákra. Az olivaolaj-vaj keveréken megdinszteltem a hagymát, majd rádobtam a gombát, ez eresztett egy kevés levet, majd sorban hozzáadtam a sárgarépát és 2 fajta cukkinit, végül a padlizsánt, ami szépen felszívta az összes zsiradékot – szaftot, ami addig keletkezett. Öntöttem rá egy kis vizet és fűszereztem sóval, borssal, petrezselyem zöldjével, morzsolt oregánóval és gyömbérporral, majd amikor megpuhultak a zöldségek, ráöntöttem a paradicsomlevet és összeforraltam. Érdemes megvárni, míg megpuhulnak a zöldségek és csak azután hozzáadni a paradicsomlevet, mert a savas környezetben nem puhulnának egyhamar. Botmixerrel pépesítettem és szitán átpasszíroztam az egészet, a zöldségeket jól kinyomkodtam, majd félretettem (fasírt készült belőlük). A levest tovább ízesítettem a fahéjjal és nádcukorral. Picilány betűtésztát kért bele (az Auchan áruházakban kapható lédig, nem egy olasz minőség, de egészen ehető), mi bögréből kortyolgattuk elismerő hümmögések közepette. Eszméletlenül finom!

Csőben sült brokkoli


Tegnap tobzódás volt a piacon, kicsit túl is vásároltam magam, mint mindig, amikor nem konkrét elképzeléssel megyek. Vettem gyönyörű kaliforniai paprikákat, sárgát, zöldet, pirosat, két féle erős paprikát, zöld és sárga cukkínit, fehér padlizsánt, gombát, ceruza babot és rengeteg petrezselyem zöldet (fagyasztóba, télire). Egy helyen volt brokkoli is, zsenge, friss és apró, olyan szilvásgombóc nagyságú fejek, hát hoztam haza abból is, ma csőben sült köret lett belőle.

Hozzávalók:
fél kg brokkoli
só, frissen őrölt bors
fél liter tej
5 dkg vaj
1 púpos ek liszt
1 gerezd fokhagyma
őrölt szerecsendió
25 dkg reszelt sajt (mozzarella-chedar keverék)
2 ek zsemlemorzsa

A brokkolit megmosom és sós vízben 10 percig előfőzöm. A kivajazott sütőedényem alján egyenletesen elterítem és megborsozom. Besamelt készítek fél liter tejből és a fenti mennyiségű vajból, lisztből: megolvasztom a vajat, ha már habzik, rászórom a lisztet és mielőtt barnulni kezdene fokozatosan hozzáöntöm a tejet, közben állandóan keverem. Szinte azonnal besűrűsödik. Sózom, jó sok frissen őrölt borsot, őrölt szerecsendiót adok hozzá, belekeverem a zúzott fokhagymát, majd a reszelt sajtot. Addig keverem, míg a sajt felolvad, majd a kész besamelt rálocsolom a brokkolirózsákra. Megszórom zsemlemorzsával és 200 fokos sütőben kb. 25 percig, illetve addig sütöm, míg szépen megpirul. Rántott pulykamellet kísért.