2009. június 14.

Hétvége

Csuda jó hétvégém volt! A szokásosnál egy nappal korábban kezdődött, egy családi ballagás okán. Itt beszereztem egy gyomorrontást, de akár örülhetek is neki, mert boldogabban állok majd mérlegre, ha túl leszek rajta:-) A hátulütője, hogy miatta nem tudtam részt venni Anna vasárnapi grillkolbász partiján, ám végül ez is jótékony hatással van a kilóimra.
Még ballagás előtt rávettem ÉP-t, hogy árkon-bokron keresztül, építési és felújítási területeken átgázolva vigyen el engem a Haris közbe, hogy megrendeljem életem terrine formáját. Legalább 2 éve vágyok egy igazi, fehér porcelán, tetős terrine formára, olyan nem túl nagy méretűre, amibe egy libamájból is lehet terrint készíteni, nem kell rögtön három libamájra beruházni. A múlt havi Nők Lapja konyhájában láttam egy képen valami hasonlót, mint amire a fogam fájt és utánajártam, hol lehetne beszerezni. Telefon a szerkesztőségbe, hogy ki kölcsönözte az edényeket az ételfotókhoz, majd pár kanyar után eljutottam a Kitchen Factoryba, ahol tudatták, hogy sajnos amit én keresek, az náluk nincs, de megtudtam, hogy álmaim terrine formáját a francia REVOL cég gyártja és valahol a Haris közben van a magyarországi importőrük. Neten átlapoztam a katalógust, kiválasztottam a méretet, feljegyeztem a kódszámát és minden infóval felvértezve elindultam a Haris közbe. Közben kiderült, hogy amit én keresek, nem is a Haris közben van, hanem egy utcával odébb, a Párizsi utcában, ott, ahol vettem annó az első microplane reszelőmet. A boltba úgy léptem be, hogy most majd megrendelem, majd egy hónapon belül esetleg hozzájutok, erre meglepetés! volt terrine forma, nem csak abban a méretben, hanem kisebb és nagyobb is! Hát minden vágyam így teljesüljön!:-)

kép innen
Végre amouse bouche kanalakra is szert tettem, előbb-utóbb majd felbukkannak az ételfotóimon. Olyan boldogan jöttem ki a boltból, mint egy kisgyerek, mikor megkapta áhított játékát, az a pillanat „a hét fénypontja” címet is elnyerhette volna, ha este felé nem találkozok egyik legkedvesebb, messziről jött barátnőmmel, akitől spanyol gasztro ajándékokat kaptam, egy mediterrán ízesítésű tengeri sót ( a fleur de sel spanyol testvérét) és egy delicatesse-nek ígérkező citrom lekvárt, ami állítólag még a kedvenc dán narancslekváromnál is finomabb.


Vasárnapra volt egy vitorlázással egybekötött halászlé főzésre-evésre meghívásunk, ami igazán jól sikerült, bár a halászlét kicsit elsózták a szerelmetes szakácsok:-) Kezd nyári hangulatom lenni…