Elsőként Balatonkajáron a Feind Borházba érkezve megnéztük a birtokot, az ültetvények egy részét, majd a vinotéka kóstolótermében bort kóstoltunk és ebédeltünk olyan finomat, hogy sok étterem tanulhatna tőlük.
Feindéket 15 éve ismerem, akkortájt együtt voltunk Svájcban egy szakmai úton, ahol én gondtalanul élveztem a gyönyörű tájat és a finom borokat, ők meg sokat tanultak a kinti kisgazdaságoktól, készültek a „maszek” világra. Lajos -az apa, akkoriban vásárolta kárpótlásba az első pár hektár szőlőjét, Péter fia még diák volt. Mára Lajos felépítette birodalmát, már a visszavonuláson gondolkodik, Péter pedig olyan hozzáértéssel és jó érzékkel készíti a borokat, menedzseli a családi gazdaságot, hogy komoly elismerést váltott ki mindnyájunkból.
A boraik mind, egytől egyik nagyon jók és még jobbak.
Kedvenceim voltak (és haza is hoztam belőlük):
Cserszegi Fűszeres 2008. Üde, gyümölcsös, illatában és zamatában citrus és birs, pont olyan, amilyennek én a cserszegit szeretem. Fantasztikusan ötvözi a szülők (Irsai Olivér és Tramini) fajtajellegének szépségeit, kellemesen fűszeres és lendületes, könnyed és elegáns.
Chardonnay Premium 2006 : Ezt közvetlenül a 2008-as Chardonnay után kóstoltuk. A ’08-asra azt mondtam volna, hogy ez az én Chardonnay-m, de amint beleszagoltam-belekóstoltam a 2006-os borba, éreztem, végem. Ez a bor pont olyan, mint egy érett, gyönyörű nő. Testes, vadvirágos mező illata köszönt rám a pohárból és olyan ízorgia, amit leírni meg sem próbálok. A Balatonfõkajári Öreghegy dédelgette a szőlőt, majd 6 hónapig 400 literes tölgyfahordó formálta zamatát. A Pannon Bormustra Csúcsbora lett 2006-ban. (nem csodálom!)
Shiraz Rosé Prémium 2008:
Bevallom, eddig én csak ausztrál Shirazt ittam. Feindéken kívül nem tudom van-e más magyar borászatnak is Shiraz bora, de sejtem, Péter ausztráliai tanulmányinak köze lehet ahhoz, hogy Shirazt is telepítettek. Maga a bor friss, fűszeres, üde, gyümölcsös és karakteres, vidámságot tükröz finom lilásvörös színével és vidáman elfogy majd belőle jó pár palack a baráti társasággal.
Bár Lajos a Cabernet franc borára mondta azt, hogy attól jobbat nem tud prezentálni, nekem mégis a 2006-os Merlot Prémium volt a csúcsbor. Meggyvér színű, testes és karakteres, érezni rajta az 1 éves barrique hordós érlelés tölgyfás jegyeit, de épp ezek a taninok tették kerekké és olyan bársonyossá. Az ízében olyan erdei gyümölcsös íz és illat kavalkád, hogy a mennyekben éreztem magam tőle!
Amit még kóstoltunk (nem kóstolási sorrendben):
Olaszrizling '08
Szürkebarát '08
Ottonel muskotály '08
Sauvignon blanc '08
Irsai olivér '08
Chardonnay '08
Zenit '06
Sárga muskotály '08
Cabernet sauvignon rosé '08
Cabernet Franc '06
Ejtenem kell pár szót az ebédről is.
Tudom, tizenvalahány bor megkóstolása után minden szebb és jobb, de ez az ebéd bor nélkül is tökéletes lett volna. Előételnek lepcsánka tejföllel, talán egy kicsit túl borsos, de jóízűen falatozta mindenki a borkóstoló közben, a jó minőségű sajttal (végre, nem gumiízű trappista!) és dióval egyetemben. A főétel sült csülök és kacsacomb, mindkettő kívül ropogós, belül omlós, tökéletesen fűszerezve. A köret: párolt káposzta (erre elkelt volna a lepcsánka bors feleslege) és mennyeien finom tepsis krumpli, vele sült hagymával és sonka darabkákkal.
A meggyszósszal körített túrós rétes csak feltette a pontot a tökéletes ebédre.
Élményekkel tele, Feindéktől elköszönve továbbutaztunk a Balaton déli partján, következő állomásunk a Balatonlelle melletti Rádpusztán az IKON pincészet volt.
Impozáns, tiszteletet parancsoló többszintes épület, a Balaton déli partjának jó fekvésű dombjai között, azon a területen, mely évszázadokon keresztül a Tihanyi Apátság nagy becsben tartott szőlőbirtoka volt. A borászati munkát Konyári János, a 2008-as év bortermelője irányítja, „szezonon kívül” mindössze két állandó alkalmazott tevékenykedik a modern, gravitációs elven működő szőlőfeldolgozóban és az impozáns, félkör alakú érlelő térben.
A legfelső szinten elhelyezkedő csupa üveg kóstolóteremből lélegzetelállító kilátás nyílik egyrészt a szőlőültetvényekre, másrészt a környező dombokra, halastavakra, Balatonra.
Hat bort kóstoltunk. De gustibus est non disputandum és ne kövezzen meg senki, de nem találtam meg egyikben sem azt, amit délelőtt éreztem minden borban. Azt a valamit, amitől összenéztünk kóstolótársaimmal és megállapítottuk, hogy ebből is kell haza vinni… Nagyon visszafogott illat, kicsit „steril” ízvilág, azt a fajta mindennapok bora (bár sejtem, nem annak szánták) amit a multik polcairól lehet leemelni. Korrekt, de minden izgalomtól mentes. Valahogy a lenyűgöző környezet nekem nem volt összhangban azzal, amit a szép kóstolópoharakba töltöttek. És kiderült, ezt nem csak én éreztem így.
Minden esetre aki arra jár, látogassa meg az IKON-t, mert látványnak impozáns, a borkóstoló meg szubjektív dolog, lehet, hogy máskor, kicsit korábban felnyitott és szellőztetett palackokból még nekem is ízlene. Legközelebb, ha arra járok inkább Konyári úr családi borászatát látogatnám meg, gondolom az igazi kincsek ott rejlenek:-)
Mindent együttvéve tartalmas napunk volt, kellemesen elfáradtunk, hazaérkezvén pedig egy jéghideg sörrel zártuk a napot, úgy, ahogy a borászok szokták.
