A Waldorf saláta igazi klasszikus, 1896-ban készítették először a patinás New York-i Waldorf Astoria szálló éttermében. Kifinomult ízkombináció, könnyen elkészíthető és a hozzávalókban sincs semmi különleges, vagy beszerezhetetlen. A jó Waldorf saláta készítésének van három alapszabálya. Az első: a hozzávaló zeller. Az igazi Waldorf saláta nem zellergumóból, hanem angol zellerből készül, azt is igen apróra kell vágni, mert ha nagyobb darabkák érkeznek belőle az ember szájába, akkor a zeller erős íze agyoncsaphatja az ízharmóniát. A második: a majonéz dressing éppen csak vonja be vékonyan a zöldségek felületét. A harmadik: a salátának legalább egy órát állnia kell a fogyasztás előtt.
Egy fél csomag angol zellert megmosok, egészen apró darabokra szeletelem, majd folytatom két nagy, mondjuk egy piros és egy zöld, lehetőleg savanykás almával.
Két evőkanál (házi) majonézt elkeverek két evőkanál tejföllel, vagy felvert tejszínnel, sózom, borsozom. A zellert és az almát összeforgatom az ízesített majonézzel. Egy marék (szárazon) pirított dióbelet durvára vágok és azt is hozzáforgatom a salátához. Frissen őrölt borssal megkoronázom, behűtve tálalom. Ha van otthon, lehet belekeverni pár (felezett)szem fehér és kékszőlőt.Egy fél csomag angol zellert megmosok, egészen apró darabokra szeletelem, majd folytatom két nagy, mondjuk egy piros és egy zöld, lehetőleg savanykás almával.
Ehhez a salátához remekül illenek a kékpenészes sajtok, de kitűnő kísérője a halas, vagy húsos fogásoknak is. Nálunk egy ünnepi ebéd előételében kapott szerepet: füstölt makréla filével és parmezános keksszel tálaltam.
