2009. január 1.

Az én szilveszteri malackáim


A 2009-es szilveszter vitathatatlan „sztárjai” a malackák voltak. Legalább olyan karriert futottak be a gasztroblogok világában, mint a dagasztás nélküli kenyér, a másfélórás buci vagy a hasselback burgonya. Villogtam velük én is:-) Más receptet is ki fogok próbálni, mert az alábbi frissen (langyosan) nagyon finom, de másnap már közel sem olyan ízélmény, mint például a sajtos stanglim.

Ahogy tegnap készültek:
40 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 ek só
25 dkg margarin
1 ek 10 %-os ecet,
másfél pohár natúr joghurt
8 dkg (füstölt)sajt

A hozzávalókat a leírt sorrendben összedolgozta konyhai segédem (a joghurt annyi, amennyitől összeállt a tészta), folpackba csomagolva pár órát pihent a hűtőben, majd félcenti vastagra nyújtottam, nagylelkűen lisztezett deszkán.

A továbbiakban csak egy normál és egy kisméretű pogácsaszaggató kapott szerepet, illetve néhány szem tökmag hosszában kettévágva (a pörkölt tökmag erre nem túl jó, mert ropogós és törik, nem igazán lehet kettévágni), na meg pár szem lenmag, amit zen állapotban tud az ember lánya helyére passzintani egy saslikpálca segítségével. Szükség van még „ragasztóanyagra”: egy felvert tojásra meg a kenőecsetre. A malacpofa alapja egy kör (a nagyobbik pogácsaszaggatóval kivágva), rá kell "ragasztani" a tojással megkent pofira a fülét és orrát. Az orra a kisméretű pogácsaszaggatóval kivágott kör, a fülek pedig orrméretű kör elnegyedelve, ergo egy kis körből 2 malackányi fül keletkezik. (na, ezt jól elmagyaráztam!) Tökmagból szemet, szezámmagból vagy lenmagból orrlyukakat kap a malacka, aztán lehet gyönyörködni, egyik bénább, mint a másik. Sütőpapírral bélelt tepsiben, egymástól kellő távolságban sültek mosolygósra, 180 fokon, kb 20 perc alatt.
Az ötletért köszönet Katának.