2008. november 28.

Citrusos ricottatorta

Mamma barátném készítette ezt a tortát egy beszélgetős ebéd desszertjeként. Két baj van vele: komolyan addiktív és még langyosan el szokott fogyni…nem először sütöm, és nem utoljára. Egyszerűen mennyei.

Hozzávalók:
Az omlós tésztához
300 g búzaliszt (BL80)
160 g vaj
120 g cukor
1 db tojássárgája
1 db citrom reszelt héja
1 ek citromlé
1 csipet só
A töltelékhez
5 ek (házi) narancslekvár
400 g ricotta
3 db tojás
150 g cukor 
2 ek étkezési keményítő
1 csipet só
2 db citrom forgácsolt héja
5-6 ek citromlé
30%-os tejszín, igény szerint

A sütőt légkeverésen 175 ºC-ra előmelegítem. Egy 26 cm-es kapcsos tortaformát egy konyhai törlőpapírral alaposan kikenek vajjal. Elkészítem a tölteléket: egy tálba teszem a ricottát, a tojásokat, a cukrot és a kézi robotgéppel alaposan összekeverem. Beleteszem a keményítőt, és annyi tejszínt, hogy még sűrű massza legyen. Beleforgácsolom a citrom héját, és 5 kanálnyi citromlevet, meg egy csipet sót.
A recept úgy szól, hogy a tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrok, frissentartó fóliába csomagolom és félórára a hűtőbe teszem. Ezt nyáron így is csináltam, de most, télen nem hűtöttem, hanem a tésztát elfeleztem úgy 60:40 arányban és hűtés nélkül, dolgoztam tovább.
A nagyobbik tésztát egy kb 28 cm-es koronggá nyújtom és belelapítom a tortaforma aljába úgy, hogy kb 2 cm-es peremet is készítek. Villával megszurkálom. Rásimítom a narancslekvárt, annyit, hogy vékonyan, de épp ellepje mindenhol, rákanalazom a ricottás tölteléket és elegyengetem.
Kinyújtom a kisebb tésztát is, ezt épp 26 cm-es körre. Ha megvan, ráemelem a töltelékre, de ezt már egyengetni nem lehet, csak ráfektetni és a széleit benyomkodni az alsó tésztához.
Ezt is megszurkálom villával alaposan mindenhol, hogy a gőz tudjon távozni belőle.
Betolom a sütő középső részére és kb 45 percig, tűpróbáig sütöm.

Mamma receptje alapján.

2008. november 27.

Vaníliás kifli - Hókifli



Olyan karácsonyi hangulatom támad ettől a sütitől:-)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
10 dkg darált mandula
10 dkg vaníliás cukor a hintéshez
csokoládémáz (opcionális)

A tésztához való anyagokat összegyúrom, ceruza vastagságú, hosszúkás rudakat sodrok, kb 5 cm hosszúra vágom és kifliket formálok belőlük. 160 fokos sütőben egész világosra sütöm és forrón vaníliás cukorba forgatom. (a vaníliás cukor is itthon készül: 2 hosszában és keresztben félbevágott vanília rudat tárolok egy kristálycukorral tele edényben, 2-3 hét után intenzív vaníliás cukrom van, ami nem kristályvanilin, hanem természetes vaníliával készült)
Úgy is készíthető, hogy sütés után cukorba forgatás helyett a kiflivégeket csokoládémázba mártom.

A recept Horváth Ilona szakácskönyvéből származik.

2008. november 24.

Mákos kalács



Bevallom, kalácsot még sosem sütöttem, mert Édesanyám olyan fantasztikus kalácsokat süt, hogy eddig nem volt érdemes próbálkoznom. Minap olvastam CSBL-nél ezt a kalács receptet, és rákattantam, ilyet sütnöm kell! (hétvégén meg is sütöttem, a mi szánk íze szerint, mákkal meg narancslekvárral.

Hozzávalók: a tésztához:
25 dkg liszt és még egy kevés a nyújtáshoz
7 g szárított élesztő
3 púpozott evőkanál cukor
1,25 dl tej
4 dkg vaj
1 kisméretű tojás
egy csipet só

A kencéhez:
4 dkg vaj
5 dkg porcukor
2 dl tej
10 dkg darált mák
1 ek vanília esszencia
1 citrom reszelt héja
2 púpozott ek narancslekvár
1 tojássárgája a tetejére

A tejet meglangyosítom, a vajat felolvasztom. A lisztet összekeverem az élesztővel, hozzáadok minden hozzávalót, majd hagyom, hogy konyhai segédem elvégezze a piszkos munkát. Ha összeállt a tészta, liszttel megszórom, 1 órát kelesztem meleg helyen.

Közben elkészítem a mák krémet: egy gyorsforralóban elkeverem a mákot, a porcukrot, reszelt citromhéjat, vanília esszenciát, a tejet és sűrű krémmé főzöm. A krémet hagyom hűlni, majd simára dolgozom a vajjal és a narancslekvárral. (for dummies: a sűrű krém, az sűrű és nem folyik.)

A megkelt tésztát újra átgyúrom és kellően lisztezett deszkán (különben a tészta helyenként odaragad, aztán elszakad és kifolyik belőle a krém) fél cm vastagra kinyújtom, egyenletesen bekenem a krémmel, majd feltekerem, mint a bejglit. Hosszában középen kettévágom, de úgy, hogy a tetején kb. 1 cm hosszan egyben maradjon. (Képek a készítéshez itt!)
A két részt egymásba tekerem,

a tésztát megkenem tojássárgájával és kb fél óra sütőpapírral bélelt tepsin való pihentetés-kelesztés után 180 fokos sütőben addig sütöm, míg szép pirosra sül. Nagyon mákos, nagyon finom. Nem érte meg a másnapot.

2008. november 20.

V. Jubileumi Magyarországi Újbor és Sajt Fesztivál



Minden év novemberében sok újbor jegyében szervezett rendezvény van, közülük is egyik legfigyelemreméltóbb az immáron 5. alkalommal megrendezett Újbor és Sajtfesztivál, mely idén november 29-30-án kerül megrendezésre a Vajdahunyad várban.
A kétnapos fesztiválon mindenki kipróbálhatja a borok felismerését a „Magyarország Újborfelismerő Bajnoka 2008” címért szervezendő Újborfelismerő bajnokságon. Sok egyéb látványosság közepette részt vehetünk mindkét napon az egész napos Borturizmus Börzén. 

2008. november 14.

Töltött padlizsán



Hozzávalók:
4 kisméretű padlizsán
2 marék apró koktélparadicsom
pár fej apró csiperke, negyedelve
1 fej hagyma, szeletelve
3 gerezd fokhagyma
fél kaliforniai paprika, apró kockákra vágva
10 dkg magozott fekete olivabogyó, aprítva
olívaolaj
só, bors
oregánó
parmezán
kb 1,5 dl maradék sherrys paradicsomszósz

Félbe vágom a padlizsánokat, és egy éles kanállal kikaparom a belsejüket úgy, hogy körbe maradjon egy kis perem. A padlizsánbelet kisebb kockákra vágom. A hagymát olívaolajon megpirítom, hozzáadom a fokhagymát, majd pár perc múlva a padlizsánbelet, paprikát, gombát, koktélparadicsomot és olívabogyót. Sózom, borsozom, oregánóval fűszerezem, pár percig párolom. Hozzáadom a paradicsomszószt és jól összekeverem, leveszem a tűzről. A töltelékkel megtöltöm a padlizsánokat és mivel elfelejtettem beletenni a reszelt parmezánt, rászórom a tetejére. 250 fokos sütőben 20 percig sütöm. Nagylánynak nagyon ízlett, ÉP nem tiltakozott. Én egyenesen oda voltam érte, annyira finom:-)

2008. november 13.

Gorgonzolás-körtés capunti



Épp volt itthon körte, póré, gorgonzola, ÉP meg tésztát kívánt ebédelni. Így alakult 20 perc alatt ebédünk.

Hozzávalók:
25 dkg pugliai capunti
2 ek olívaolaj
4 db érett körte
10 dkg gorgonzola (vagy más, kékpenészes sajt)
200 ml tejszín
egy szál póré vagy 5 szál újhagyma
2 ek dió (helyett most amazóniai dió, mert a hazai épp elfogyott)
só, frissen őrölt bors

A tésztát al dente-re („fogkeményre”) főzöm. Közben a körtéket megmosom, meghámozom, félbevágom, magházukat eltávolítom és kis kockákra-szeletkékre vágom. A pórét (vagy újhagymát) felaprítom, a diót száraz serpenyőben megpirítom, majd mozsárban picit megtöröm. A gorgonzolát villával összetöröm, elkeverem a tejszínnel és tekerek rá borsot.

Egy nagy serpenyőben felmelegítem az olívaolajat, megfuttatom rajta a hagymát, majd hozzáadom a körtét. Nem várom meg, míg megpuhul, csak éppen átmelegszik és már öntöm is rá a tejszínes gorgonzolát. Összekeverem, összemelegítem és ha jól időzítek, ekkorra épp megfő a tészta, amit leszűrök és beleöntök a serpenyőbe a finom körtés-gorgonzolás keverékhez. A dióval megszórva tálalom.

Az igazság az, hogy nem lett túl jó…illetve finom, de annyira diszkrét ízű, hogy nem nyert felvételt a repertoárba…maradt belőle, holnap újrahasznosítom némi cukkinivel és vadhúsos házikolbásszal rétegezve. Majd meglátjuk.

Menü a Duna Palotában



Tegnap Pesten töltöttem a napot a Duna Palotában, egy konferencián. A szünetben felszolgált töpörtyűs pogácsa csábítóan jól nézett ki, de sajnos íztelen, sótlan, a kötelezően elfelejtendő kategória győztese, még frissen is. Egy akkora helyen, mint a Duna Palota miért nem tudnak felkészülni rendesen egy előre ismert létszámú konferenciára? A 20 perces kávészünet első felében elfogyott a kávé (!?!) és kerek tíz percet vártunk, mire újra lehetett kávét inni, közben hosszú sor kígyózott a pult előtt… Az ebédlőben hat főre szépen megterítve, de csak 5 pohár. Az innivaló előre felbontva és akkorka üvegben (187 ml?), ami egy kávéhoz elegendő, de egy ebédhez édes kevés. Az ebéd átlagos. Híg, jóízű póréhagyma leves, camembert szeletke ráolvasztva a kiflikarika nagyságú pirítósra, ami sajnálatos módon nagyon elázott, mert csak egy oldala volt pirítós, amire a sajtot fektették. A főétel: bakonyi pulykamell nokedlivel: konzerv állagú gomba (gumis), egyenízű szósz (ételízesítővel készült), a pulykamell száraz, de a szósszal együtt elmegy, a nokedli meglepően finom, összességében jónak is lehetne mondani, mert nem egy csillagos helyen vagyunk, ez elvégre egy egyszerű ebéd. A desszert volt a kellemes meglepetés: még langyos, nagyon finom máktorta, egy gombóc (bolti) vaníliafagyival. Na az a máktorta sokat billentett pozitív irányban a megítélésben:-) Hazafele útba ejtettem a szomszéd utcában lévő olasz delicatesse boltot, mert az ott kapható mortadella és gorgonzola nélkül nem lett volna érdemes hazajönnöm.

A kép a Duna Palota honlapjáról származik.

Az étterem látogatás időpontja: 2008 november. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

2008. november 11.

Márton napi lúd lakoma

Barátainkat lúd lakomára hívtam: előételnek a welcome pálinkák után friss libatepertőt ettünk lilahagymával, majd konfitált libacomb és szárnytő következett, köretnek birsalmás-áfonyás párolt lilakáposzta, petrezselymes krumplival és hozzá a szombaton kóstolt egyik legszebb újbor: egy üde, friss, gyümölcsös Kékfrankos rozé. A desszert pár falat Heidi csokoládé, szóra sem érdemes, ám mégis jól esett egy kis édesség a vacsora lezárásaként.


A libatepertőhöz feldaraboltam a libahájat és egy vastalajú, magas falú edényben kiolvasztottam a zsírját, majd addig sütöttem, míg aranybarnák lettek a töpörtyűk. Szűrőkanállal kiszedtem és sóztam.

A libacombot és szárnytövet megmostam, papírtörlővel leszárítottam, sóztam, borsoztam. A legmélyebb sütőtálamban foglaltak helyet, megszórtam majoránnával és annyi meleg libazsírt öntöttem rájuk, hogy elfedje a húst. Így kerültek a 100 fokra előmelegített sütőbe, ahol kerek hat órát töltöttek, ezalatt vajpuhák lettek a libazsírban. Ekkor átköltöztek egy rácsos tepsibe és grillfokozaton ropogósra sültek.

A lila káposztához  GR receptjét használtam.

A petrezselymes krumplihoz a vízben főtt, kockára vágott krumplit átfuttattam egy kis libazsíron, amiben egy szép csokor aprított petrezselyem várakozott.

Béleczki Mihály Nagymester Kékfrankos rozéja csak feltette az í-re a pontot!:-)

2008. november 9.

Gasztro ajándékok

Nővéremék villámlátogatást tettek ma nálunk. Megkaptam a GoodFood magazin szeptemberi és októberi számát, Haydee Tamzali : LA CUISINE EN AFRIQUE DU NORD. 444 recettes tunisiennes, algériennes et marocaines dont 33 couscous című szakácskönyvét (külön köszönet érte!),



fadobozos tunéziai fűszerválogatást és egy tubus Harissa krémet.

Harissát készültem itthon is főzni, most legalább lesz mivel összehasonlítanom:-)

Karamelles-almás lilakáposzta



Mint azt már bevallottam amikor 7 titkomat kifecsegtem, mai napig nem tudok jóízű cukros-ecetes levet készíteni a hagyományos uborkasalátához. Azt nem fecsegtem ki, (most megteszem), hogy normális – értsd jóízű – párolt lila káposztát sem tudok készíteni, mert a cukor-ecet-kömény trió „érzésre” adagolása nekem egyszerűen nem megy! Anyósom doktori szinten művelte a párolt lila káposztát, Édesanyám sem piskóta, nekem valahogy nem sikerült. Máig!
Reggeli kávém mellé átfutottam a napi termést és megakadt a szemem Sajtkukacék blogján, ahol N. Sajtkukac éppen Gordon Ramsay féle almás lila káposztát készített. Volt egy kis fej káposzta a hűtőben, kaptam az alkalmon és nekiveselkedtem. Nem pontosan úgy csináltam, mint Sajtkukacék, ezért lejegyzem a lényeget:

Hozzávalók:
1 kisebb fej lila káposzta
2 szép nagy alma
150 g vaj
150 g nádcukor
150 ml almaecet
0,5 kk fahéj
0,5 kk őrölt szegfűszeg
csipet darált kömény (a hagyomány miatt)
só, frissen őrölt rózsabors

Egy nagy serpenyőben megmelegítem a vajat, hozzáadom a nádcukrot, és addig melegítem, míg el nem olvad benne. Ekkor ráöntöm az ecetet: karamell összeugrik, sistereg, de ennek így kell lenni. Fűszerezem, kavargatom és megvárom, hogy a karamell újra felolvadjon. Hozzáadom a laskára vágott káposztát és a meghámozott, vékony csíkokra vágott almát, alaposan összeforgatom, csipet sóval és tekerésnyi rózsaborssal ízesítem, majd fedő alatt puhulásig párolom.

Gordon Ramsay receptjét N. Sajtkukac a GoodFood novemberi számában találta, én meg a Sajtkukacon. Mennyei! (és köszönöm!)

2008. november 8.

Kelbimbó csőben sütve



Kezdhettem volna úgy, hogy a kedvenc brüsszeli káposztám, de ezt a poént már Ági lelőtte tegnap:-) Mindegy, akkor is nagy kedvenc.
Semmi más nem kell hozzá, csak kelbimbó, sajt(ok) meg egy kis tejszín.
Időnként összegyűlnek maradék sajtok, olyan nyúlfarknyi adagok, enni már kevés, már kicsit szikkadtak is, ezeket fogom és lereszelem. A puhábbat szeletelem vagy tépkedem, a lényeg, hogy maradékhasznosítás címen finom húsmentes egytálétel lesz belőle és még a lelkem is boldog.

A kelbimbót vízben megpárolom, leszűröm és beleborítom a kivajazott vadiúj sütőtálamba. Rászórom fajtánként a sajtreszeléket (most ementáli, old amsterdam és némi füstölt márnemtudommilyenfajta), úgy, hogy mindegyikből mindenhová jusson egy kevés. Rátépkedem a camembert sajtot, ráhelyezem a (határidős) mozzarella szeleteket. Megszórom frissen őrölt borssal, rálocsolok 2 dl tejszínt és addig sütöm, míg a sajtok összeolvadnak és megpirulnak. Köretnek sem utolsó.



Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2008. november 7.

Kóstold meg az újboromat!

A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, de azok gágogásukkal és szárnycsapkodásukkal elárulták hollétét. Innen a „Márton lúdja” elnevezés. Ilyenkor vágják le a tömött libákat, úgy tartják: „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

Régen ezt a napot tartották a tél kezdetének, Márton napra befejezték a mag- és szőlőszüretelést, s megkezdték a disznóvágásokat.
A néphit szerint a Márton napi lúd mellcsontjából meglehet jósolni, a következő hónapok időjárását, ha a liba csontja fehér, hosszú, havas, hideg telünk lesz, ha barna, csak hómentes, fekete karácsonyos időre számíthatunk. Dologtiltó nap is volt: tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna.

Dobos C. József 1881-ben megjelent szakácskönyve szerint a lúd gazdasági szempontból tekintve a legszükségesebb háziállatokhoz tartozik, mert nemcsak a húsa hasznos, de zsírja finom ízénél fogva sokkal értékesebb a sertésénél, tolla pedig majdnem nélkülözhetetlen. Ami a máját illeti - az a legkényesebb ínyencek által is méltányoltatik.

Márton az újbor bírája, tartja a hiedelem, mert ilyenkor már iható az újbor. Évek óta megrendezi a Kiskőrösi Gondűző Borlovagrend a „Kóstold meg az újboromat” rendezvényét, idén november 8-án, szombaton. Alig várom, hogy megkóstoljam az üde, friss rozékat és persze a többi újbort is:-)

Tavalyi élménybeszámolóm itt olvasható.

2008. november 4.

Libamáj krémleves szarvasgomba habbal



A hízott libamájjal, a „legdekadensebb luxusfinomsággal” mostanig csak étteremben találkoztam, itthon a kacsamájig jutottam, nem utolsó sorban az ára miatt. A Bábel étterem szakácsai azonban megadták a kellő lökést, így azzal sem foglalkoztam, hogy ÉP elsápad, amikor a baromfiboltos beüti a pénztárgépbe a libamáj árát. Nem volt mit tenni, felét megsütöttem neki, a másik feléből megalkottam a szuperlevest.

Hozzávalók:
1 salotta hagyma
fél dl olívaolaj
1 liter + fél dl tej
2 gerezd fokhagyma
20 dkg libamáj
2 dl konyak (vagy brandy)
1 dl tejszín
1 ek liszt
1 tojás sárgája
0,5 dl szarvasgombás olaj
só és sóvirág (Maldon)
kakukkfű
frissen őrölt fehérbors
1 liter húsalaplé (húsleves)
szarvasgomba szeletkék a díszítéshez

Előző este a megmosott libamájat beáztatom tejbe, mely a hűtőben az éjszaka leple alatt kiszívja belőle az esetleges véres nedveket. Másnap szemöldök csipeszt ragadok és eltávolítok belőle minden erecskét.

A salottát aprítom és olívaolajon megpárolom a kakukkfűvel és zúzott fokhagymával. Ha már puha, hozzáadom a kierezett, nagyobb darabokra vágott libamájat és pár percig keverve pirítgatom. (Na, itt erősen gondolkodóba estem a további sorsát illetően, de győzött a kísérletező énem és folytattam a leves készítést.) Rászórom az egy evőkanálnyi lisztet, felöntöm a tejszínnel és alaplével. Sózom, (fehér)borsozom és beleöntöm a konyakot. (Ez most tényleg konyak volt. A jófajta…Szerencsére ÉP nem olvassa a blogom, bár a 2 dl mínusz biztosan feltűnik majd neki, ha kézbe veszi az üveget…)
Kb 10 percig forralom, majd botmixerrel simára dolgozom és a még forró, de már nem forrásban lévő levesbe habverővel elkeverem a tojássárgáját.

A szarvasgombás habhoz turmixgépben összehabosítom a szarvasgombás olajat fél dl tejjel (ha tovább keverném biztosan maionesa blanca lenne belőle), ezt rákanalazom a kitálalt leves tetejére. Egy szeletke friss szarvasgombával díszítem (ennek hiányában lehet aprított snidling a dísz). Mennyei és nagyon drága, de egyszer élünk címszóval ki kellett próbálni !

Ősz ...

2008. november 3.

Albondigas en salsa de tomate, azaz húsgombócok sherrys paradicsommártásban



Mennyei spanyol tapas. Szorongással vegyes izgalommal tettem az asztalra és mindenki figyelmét felhívtam, hogy ez nem az aminek látszik, ez nem paradicsomszósz minifasirttal, úgyhogy ne azt az ízvilágot várják, mert ez valami nagyon más!:-)
Tényleg finom és különleges attól a jófajta sherrytől, ami a mártásba és a gombócokba belefőtt. Nem marhahúsból készült (pedig abból kellett volna), de a végeredménnyel nagyon elégedett voltam. Még a diót nemszerető Életem Párja is vígan falatozta, a lányok az ismert szlogennel jutalmaztak: „Anya, ez isteni!...”

Hozzávalók 4 személyre:
A sherrys paradicsommártáshoz
2 ek olívaolaj
1 db hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 konzerv (400 ml) hámozott paradicsom
200 ml száraz sherry, a Lajosúrtól
1 tk barna cukor
pici szerecsendió, frissen reszelve
1 tk só
frissen őrölt bors

A sherrys húsgombóchoz
1 szikkadt zsemle, héja nélkül
6 ek száraz sherry
4 ek dió (legközelebb fenyőmaggal is kipróbálom!)
1 kisebb fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 marék fekete, magozott olívabogyó
fél kg darált sovány sertéshús

1 csipet római kömény, mozsárban megdolgozva
2 ek liszt
1 dl olívaolaj a sütéshez (spanyol, hogy stílusos legyek)

A mártáshoz egy gyorsforralóban felforrósítom az olajat és üvegesre pirítom benne az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Hozzáteszem a hámozott paradicsomot, kicsit besűrítem. Felöntöm a 2 deci sherryvel (kétszer is megnéztem a receptet: nem tévedés, tényleg ennyi kell a mártáshoz!), még pár percig forralom, sózom, borsozom.
A húsgombócokhoz a sherrybe áztatom az eltördelt, szikkadt, hámozott zsemlét. A diót szárazon megpirítom és durvára megtöröm ( zacskóban, húsklopfolóval). Apróra vágom a hagymát, fokhagymát, az olívabogyót és egy keverőtálban a darált hússal, a sherrys zsemlével és a fűszerekkel együtt az egészet összedolgozom. Vizes tenyérrel kis gombócokat formázok, lisztben mindegyiket meghempergetem és a forró olajban rázogatva megsütöm.
A húsgombócokat a mártással együtt tálalom.

Mamma receptje alapján.

Ha tetszett a bejegyzés és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a blog facebook oldalát, ITT megteheted. Instagramon is követhetsz.

2008. november 2.

Illatos gombaleves - VKF! XX.



Öregszem. Ezt azon kívül, hogy szülinapi tortámon szaporodnak a gyertyák, azon is észlelem, hogy egyre inkább lesznek olyan szokásaim, igényeim, amiről eddig azt gondoltam, majd egyszer…Ilyen a leves is. Éveken keresztül jól megvoltunk leves nélküli ebédeken, levest kizárólag hétvégén ettünk, a szüleimnél. Náluk nem ebéd az ebéd leves nélkül. Az utóbbi időben kívánjuk, igényeljük a levest (csak mi, a lányok nem mindig), így egyre gyakrabban készül a konyhámban. Persze a húslevesem sosem lesz olyan, mint Anyósomé volt, de még az Édesanyámé is messze van, de van, amire már büszke vagyok. Ilyen a kedvenc, illatos gombalevesem:

Hozzávalók:
30 dkg vegyes, friss gomba (barna és fehér csiperke, laska, shiitake. Ha vargánya is kerül bele, az már ízorgia)
3-4 sárgarépa
1-2 fehérrépa
petrezselyem zöldje
egy fej vöröshagyma (póréhagymával még finomabb)
2 gerezd fokhagyma
só, bors
csipet szerecsendió, frissen reszelve
1 ek morzsolt majoránna
1 ek morzsolt bazsalikom
fél mokkáskanálnyi édes fűszerpaprika
kevés olivaolaj
maréknyi aprócsiga tészta, vagy ha nagyon-nagyon ráérek, házi csipetke
1,5 liter húsleves, vagy alaplé
fél friss chili, kimagozva, vékonyra szeletelve
pár csepp citromlé

A gombát, zöldségeket megtisztítom, szeletelem, karikázom.
Készítek egy ízes, koncentrált gombapörköltet: kevés olajon a hagymát megpárolom, a tűzről levéve teszek hozzá fél mokkáskanálnyi fűszerpaprikát. Elkeverem, hozzáadom a fokhagymát, gombát és a fűszerekkel együtt, lefedve, néha megkevergetve hagyom, hogy a gomba kiengedje, majd elfője a levét. Ekkor hozzáadom a többi zöldséget, pár perc kevergetés - dinsztelés után felöntöm a hús alaplével és főzöm amíg megpuhulnak a zöldségek. Az utolsó 10 percben hozzáadom a tésztát (vagy csipetkét). Amikor megfőtt, ízesítem a friss chilivel, pár csepp citromlével és keverek bele egy kis csokor apróra vágott petrezselymet, majd tálalok.
Ha marad belőle, másnap 1-2 dl tejszínnel dúsítva új köntösbe tálalható.

Köszönöm Cserkének a remek témát.

A többi levesem ITT.

2008. november 1.

Fotó: flickr.com