2008. október 31.

Baszk kolbászos csirke


Hozzávalók:
6 csirkecomb

10 dkg száraz chorizo kolbász, felszeletelve
2 ek olíva olaj
só, frissen őrölt bors
2 piros kaliforniai paprika, 1 cm-es csíkokra vágva
2 fej vöröshagyma, vékonyra szeletelve
6 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
egy csokor friss kakukkfű
pár szem koktélparadicsom, félbe vágva
1,5 dl száraz sherry
2 tk édesnemes (vagy csípős) őrölt (spanyol) paprika
100 g zöld, magozott olivabogyó
ropogós, friss kenyér, a tálaláshoz


Felmelegítem a legnagyobb, vastagaljú serpenyőmet. Beleteszem a chorizo kolbászt és közepes hőfokon, gyengéden sütöm, míg kissé megbarnul és kiengedi a zsír egy részét, ekkor kiszedem egy tányérra. A kolbász zsírjához hozzáadom az olivaolajat és összemelegítem őket. A csirkecombokat sóval, borssal fűszerezem és erős lángon, körkörösen megfordítva megsütöm, majd kiszedem a combokat is a kolbász mellé.
A serpenyőbe teszem a kaliforniai paprikát, a vöröshagymát, a fokhagymát és a kakukkfüvet, és közepes hőfokon, pár percig pirítom a zöldségeket, míg kissé meg nem puhulnak. Hozzáadom a paradicsomot, olivabogyót, sherryt és a pirospaprikát, párat kevergetek rajta majd visszateszem a kolbászt és a csirkecombot a serpenyőbe. Lefedem és alacsony hőfokon, addig sütöm, párszor megforgatva a combokat, amíg a csirke meg nem puhul. Friss, ropogós kenyérrel tálalom. Régen ettem ilyen jóízű, rusztikus ételt.


A hejszakácsok receptje alapján.



Diós birs crumble


Nehéz a Nagylány élete…Tragédiaként érte a felismerés, hogy a hosszúnak hitt őszi szünetből összesen 4 nap van hátra, mese nincs, neki kell fogni tanulni. S amikor 4 oldalas cikket kell angolból úgy lefordítani, hogy a cikk témája fényévnyire áll az érdeklődési körétől, hát anya legyen a talpán, aki nem kényezteti szenvedő lányát egy kis finomsággal. „Tudod Anya, olyan morzsásat…legyen benne dió is!”


Éppen várakozott készen, megpárolva pár birs, csak úgy, édesítetlenül, jó fahéjasan, citromosan és még nem dőlt el a sorsuk. Nem volt hát nehéz dolgom, előkaptam a szuflé formákat, meg kevertem egy kis édes morzsát. Legközelebb kézzel keverem, mert a segédem túlságosan is egyenletes morzsát készített, így elveszett a desszert rusztikus vonzereje.


Hozzávalók:

maréknyi dióbél

6 kisebb birs

4 ek barnacukor

1 citrom

2 rúd fahéj

A morzsához:

15 deka liszt

8 deka cukor

8 deka hideg vaj


vaj a szufléformák kikenéséhez


A birset megpucolom és nagyjából centis kockákra vágom. Egy edénybe teszem és 2 rúd ceyloni fahéj meg egy félbevágott, kezeletlen citrom társaságában, annyi vízben ami épp ellepi, közepes erősségű tűzön kb 20 perc alatt puhára párolom a gyümölcsöt.

Egy száraz serpenyőben pár perc alatt illatosra pirítom a diót, sürgősség okán már langyos állapotában, mozsárban durvára töröm.

Leszűröm a gyümölcsöt, hozzákeverek találomra 4 ek barnacukrot (épp elég édes lett) és a diót. Kivajazok 6 szuflé formát és belekanalazom a cukros, diós párolt birset.

Elkészítem a morzsát. A robotgépembe illesztem a tompavégű keverőkar-betétet, beleszórom a lisztet, a cukrot és a hideg, felkockázott vajat és hagyom, hogy 1 perc alatt morzsákra dolgozza össze a gép a tésztát.

A kész morzsát egyenletesen rászórom a várakozó párolt diós gyümölcsre és 190 C-ra előmelegített sütőben, kb 30 perc kell ahhoz, hogy alul illatosan rotyogó, felül aranybarna terápiás édességet tudjak tálalni.


Fizetségem hálás pillarebegtetés és elégedett hümmögés…

2008. október 30.

Kéksajtos keksz


Ezt a finom kekszet is a provence-i főzőkurzuson tanultam. Ma reggel, maradék gorgonzola és stilton sajtok elhasználására követtem el. Persze a sajt csak alibi volt, igazából az új zenker keksznyomómat akartam már kipróbálni. A keksznyomó jól vizsgázott, a konyhában mennyei illat terjedt, Nagylány csukott szemmel és mosollyal az arcán botorkált ki a konyhába, az illatot követve. Langyos kekszet reggeliztünk egy bögre tejjel (alig maradt a kekszből).


Hozzávalók:
18 dkg liszt
14 dkg vaj
egy tk őrölt pirospaprika
másfél ek kukoricadara
18 dkg kéksajt (nagyjából fele-fele stilton és gorgonzola)


Az alapanyagokat jól összegyúrtam, rudat formáltam belőle, akkorát, hogy a keksznyomóba tudjam tölteni. A hullámos formán keresztül sütőpapírral bélelt sütőlemezre nyomtam a masszát, majd 180 fokon 15 percig sütöttem. Nem száradtak ki, melegen és hidegen is nagyon finomak. Legközelebb kevés friss rozmaringot is tennék bele és körtével (meg fehérborral) fogyasztanám. Szállításra nem kimondottan alkalmasak, mert morzsálódnak. Ha nem keksznyomóval készíti valaki, Ízbolygónál van hozzá jó leírás.


Christine Chapot receptje.


7 dolog...




Az aktuális körkérdést Mindennapi Manna és Vesta is felém gurította. Lássuk hát azt a 7 titkos dolgot, amit eddig nem tudtatok rólam:

Nagyon korán kelő vagyok (bár ez van, akinek nem titok). Számomra a hajnal a „csak az enyém” idő. Ilyenkor csendben, ráérősen (hajnali fél négykor minek sietni?!?) a lakás számomra legkedvesebb pontján (természetesen a konyhában) lefőzöm a nap első finom kávéját, elolvasom a leveleimet, megnézem a statisztikámat, elolvasom az előző napi „termést” és írok, olvasok, receptet gyűjtök, képet válogatok, reggelit, tízórait készítek, néha ebédet főzök. Így, mire a többieknek indul a nap, én csomó mindenen már túl vagyok, amire napközben nem mindig jutna idő

A koránkelés hátránya: este, viszonylag korán orra esek. Mondhatnám, hogy „ritkán látom a Barátok közt második részét”, ha nézném a Barátok közt, de nem nézem:-)
24 rajongó vagyok. Idei nyaralásom 2 napját a hatodik évad nézésével töltöttem. Agykikapcsolós, „vidéken vagyok eltemetve” szindróma telepszik rám, ha új évadra teszek szert

Szeretek mosogatni. Nem is lesz mosogatógépem. (Két okból. Az első, hogy nincs hová tenni. De tényleg!) Nekem a mosogatás kikapcsolódás, olyankor mindig vadul jár az agyam, olyankor szoktak új ötletek kipattanni (mint például a zöldparadicsom sajt). Viszont utálok vasalni. Ruhavásárlásnál főszempont, hogy ne kelljen vasalni

Néha meggondolatlan vagyok és hirtelen felindulásból, akaratlanul megbántom azt, akit eszem ágában nem lenne megbántani. Évek óta gyakorlom az „előbb gondolkodj, aztán szólalj meg” elvet, több-kevesebb sikerrel…

A mai napig nem tudok jóízű, hagyományos cukros-ecetes levet készíteni az uborkasalátának. Ezt mindig Életem Párja készíti, ebben (is) verhetetlen:-)

Nem túl trendi, de imádom a rizses hurkát. Tavaly nem készítettünk, így évközben többször előfordult, hogy grill részleggel ellátott élelmiszer áruházakban sült hurkát faltam. Csak úgy, kenyér nélkül, talpon állva

Megrögzött „akció” figyelő vagyok. Hetente lesem, mi hol olcsóbb. Van, amit nem vagyok hajlandó teljes áron megvenni, mert szerintem nem ér annyit. Amikor meg olcsóbb, bespájzolok. Néha ész nélkül. Szerencsére csak néha:-)

Továbbgurítom a kérdést. Kíváncsi lennék Tintaleves Eszter, „saját levében”, Bodza, Max, Lilahangya, Vajaspánkóék és Gabah 7 titkára.
A képet innen kölcsönöztem. Köszönöm.

2008. október 29.

Zöldparadicsom sajt


Nagyon rosszul állok kisméretű (üres) befőttes üvegek dolgában, így maradt valamennyi zöldparadicsom lekvár, amit nem volt mibe beletennem. Ekkor született az ötlet, hogy a birssajt mintájára zöldparadicsom sajtot készítsek a maradék lekvárból. Tovább főztem (sűrítettem) a kész lekvárt és minimuffin szilikonforma mélyedéseibe kanalaztam az igen sűrű masszát. Kihűltek, megdermedtek, kiborítottam, napokig szárítgattam és íme, a zöldparadicsom sajt! Isteni! (Nem gondolom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, de ilyen agyament ötletet még sehol nem olvastam.) Közben rájöttem, hogy gyakorlatilag bármilyen gyümölcsből készíthető sajt is, ha kellő pektin tartalmú az alapanyag. Ha nem, biztosan rá lehet segíteni némi zselésítő befőző cukorral:-)


2008. október 28.

Gesztenyés mini charlotte

Egyszerű desszert: ha van a fagyasztóban 1-2 csomag gesztenyemassza, akad némi tejszín és babapiskóta, már foghatok is hozzá. Célszerű 6-8 órával korábban elkészíteni, hogy tökéletes legyen az állaga.


Hozzávalók:

fél csomag babapiskóta

fél kg édes gesztenyemassza (előző este kivenni a fagyasztóból!)

200 ml tejszín

10 dkg ropogós Amaretto keksz

1 dl jó minőségű rum

folpack

szuflé formák

1 dl tej

pár szem (magozott) meggybefőtt


Fejenként egy szuflé formát kibélelek folpack fóliával úgy, hogy a fólia szélei jól lelógjanak a forma oldalán. A szélét körberakom felezett, pár másodpercre rumos tejbe áztatott babapiskótával. Habbá verem a tejszínt, összekeverem a lágy gesztenyemasszával, a rummal és belemorzsolom az Amaretto kekszet. Ezzel a krémmel megtöltöm a formákat, ráhajtogatom a lelógó folpack széleit és hűtőbe teszem tálalásig. Akkor kiveszem a formából, tányérra borítom, leveszem róla a fóliát és egy-egy szem meggybefőttel díszítem. Ha jó az időzítés, a babapiskóta kellemesen puha, a krém könnyen habos, a kekszmorzsa még ropogós…


Fakanál 2008/10

2008. október 27.

Fehér piskóta


Ideális alternatívája a Pavlova tortának, ha összejött pár tojásfehérje amivel nem tudok mit kezdeni.

Minden tojásfehérjéhez 1 ek cukrot és 1 ek lisztet használok.
A tojásfehérjéket elkezdem habbá verni, hozzáadom apránként a cukrot, amivel fényes és kemény habot verek, végül evőkanalanként beleszórom a lisztet. Teszek bele egy mokkáskanálnyi vanília esszenciát, sokat dob az ízén.
Egy őzgerinc- vagy hosszúkás (kalács) formát kivajazok, kilisztezek. Beleöntöm a tésztát és a tetejére lisztbe hempergetett gyümölcsöt (pld. meggybefőttet), durvára darabolt mandulát, mogyorót, vagy diót szórok. Azért hempergetem meg lisztben, mert így van rá esély, hogy nem vándorol azonnal a tészta aljára. Világosra sütöm, deszkára borítva hűtöm, szeletelem, porcukrozva tálalom.

2008. október 26.

VII. Tihanyi Látott Hal Fesztivál


Tegnap eleget tettünk a Vinitores Tychonienses Borlovagrend meghívásának és Nagymesterünkkel együtt Tihanyban töltöttem az egész napot a VII. Tihanyi Látott Hal Fesztiválon.


A garda Tihany egyik nevezetessége, az úgynevezett látott hal. Ősszel, amikor már kellően hideg a víz, a garda közel a víz felszínéhez rajokban úszik, a halászok csónakokból - egy hegyen járó ember segítségével, aki különféle jelekkel irányítja a dombról a halászokat - követik a gardák mozgását. Ezt a hagyományt elevenítették fel 7 évvel ezelőtt.


A reggeli érkezés és welcome pálinkák elfogyasztása után kisvonattal levonultunk a kikötőbe, majd hajóra szálltunk. A Szent Miklós hajóról figyeltük a gardahalászatot,


közben kellemesen megreggeliztünk,


megkóstoltuk a halászok borát,


meg a Salánki Pincészet vörösborait. A kikötőben fogadtuk a zsákmányt,


majd felvonultunk az Apátsághoz, ahol zenés, díszruhás felvonulás után, ünnepi szentmisén megáldották a halat és az újbort. Továbbvonultunk a Visszhang-dombhoz, ahol bebizonyosodott, működik még a Tihanyi visszhang, csak kell hozzá 110 erős torkú borlovag. Kezdetét vette a gardasütés, mi pedig figyelemmel kísértük a Borrendi avatást (Bujtor Istvánt is borlovaggá avatták tegnap)


A gardát orgona fa nyársra húzzák és venyigéből rakott tűz parazsa felett sütik.


A napot egy jókedvű, 4 fogásos estebéd zárta a Ferenc Pince Csárdában. Mi az 1813-ban épült teremben foglaltunk helyet, maga a pince 1680-ban épült.

Előételnek salátaágyon prezentált füstölt busát ettünk tejszínes tormával,



ezt egy jóízű balatoni halászlé követte



a főétel sültcsülök, a köret sültkrumplit egy lecsós raguba forgatták.



A desszert túrógombóc lett volna, de azt már nem vártuk meg, mert itthon még egy babgulyásos bográcsbuli várt ránk. Hosszú és cseppet sem diétás, de szép nap volt!

2008. október 25.

Körmös csülökpörkölt, bográcsban




Múlt hétvégén kerti party évadzárót tartottunk, össze is jöttünk harmincnégyen. Életem Párja főzte a főfogást – a körmös csülökpörköltet bográcsban – következzen itt a recept úgy, ahogy Ő készíti:

Hozzávalók 35 fő részére
14 kg darabolt csülök
3 kg darabolt köröm
kiló húsonként egy fej vöröshagyma (ez most 1,8 kg volt)
15 dkg mangalica zsír
5 púpozott ek édesnemes pirospaprika
1 fej zúzott fokhagyma
5 db nagy paradicsom
5 db zöldpaprika
4 db babérlevél
2 kanál őrölt csípős pirospaprika,
10 db kerek csípős paprika
fél liter száraz vörösbor
só szükség szerint
1 ek őrölt kömény

A recept úgy kezdődne, hogy: „a csülköt megtisztítom és bőrével együtt akkora kockákra vágom, mint a sertéspörkölt készítéshez”, de ezt a fázist megúsztam, mert a hentestől már bográcskész, kockázott csülök és darabolt köröm érkezett. (Köszönet érte Japinak!)
A bográcsot a zsírral vastagon kikenem, majd lassan, kis tűzön üvegesre pirítom rajta a hagymát. Hozzáadom a húst és a bográcsot rázogatva a húsdarabok fehéredéséig pirítom, majd annyi vízzel öntöm fel, amennyi jól ellepi. Belerakom a megmosott paradicsomokat egyben, így később, ha megfőttek a héjuk kivehető a bográcsból. Hozzáadom a felszeletelt zöldpaprikát, meghintem a fűszerekkel és lassan rotyogtatva, bográcsot rázogatva főzöm 2,5-3 órát, ezalatt a segítőkkel – melyek ilyenkor feltétlen szükségesek – lehet annekdotázni és sörözgetni, vagy borozgatni, kóstolgatni. Ha a hús majdnem puha, sózom, hozzáöntöm a vörösbort és addig főzöm a bográcsot folyamatosan pörgetve, mozgatva, amíg a szaftja szépen besűrűsödik.

Sós, köménymagos vízben főtt krumplival és friss kenyérrel, savanyúsággal tálaltuk.
(Úgy is lehet készíteni, hogy a már majdnem puha húshoz teszünk hámozott nyers krumpli hasábot, és kevés vízzel feltöltve, gulyásszerűen megfőzzük, de ezt csak akkor érdemes, ha biztosan elfogy azonnal a pörkölt, mert a maradék így nem fagyasztható.)


Isteni finom volt (másnap még finomabb)! :-)
A pörköltet nem szeretőknek sült 3 csirke,


estefelé pedig egy rakás rablóhús, de ezt már csak nyersen tudom megmutatni, mert mire elkészült sötét lett, elmaradt a fényképezés és az utolsó falatig elfogyott.


A vacsorát két tepsinyi házi krémes zárta.

2008. október 24.

Sültpaprika saláta



Kedvenc savanyúságom, fajsúlyosabb sültek vagy grillezett húsok kíséretére. Enni is nagyon szeretem, de legjobban a sülő paprika illatáért vagyok oda:-)
Hibátlan, kemény, lehetőleg jó vastag húsú paprikákat választok. A legeslegfinomabb blondy fajtájú paprikából, de jó hozzá a húsosabb kaliforniai is. Ha több színű, vidámabb a végeredmény:-)

A paprikákat megmosom és nemes egyszerűséggel hólyagosra, koromfeketére sütöm a grillrácson. A nyílt tűztől valami fenséges plusz ízt kap. Na de nem mindig van grillezés, annak hiányában a sütőben, grill fokozaton, vagy egy fém platnin, a kályhán lehet megsütni. Régi fajta villanytűzhelynél lehet egyenesen a melegedő fémlapra rakni a paprikát, kerámialapos tűzhelyen meg feltétlenül használjunk VASTAG alufóliát, azon süssük, mert a sima alufólia ráég és piszok nehéz eltakarítani…
A paprika szárát igyekszem nem elégetni, mert csak attól fogva tudom könnyen mozgatni. Ha megsült, azonnal egy edénybe teszem és lefedem, pár perc alatt a saját maga melegében dunsztolódik, a húsa összeesik, a héja meg könnyen lejön. Közben levet ereszt, ez semmiképpen nem dobom ki, mert igen ízes!

Salátalét készítek hozzá víz, só, cukor, olaj és almaecetből.
A képen látható 6 db kaliforniai paprikákhoz használtam:
2 dl vizet
3 ek almaecetet
fél ek sót
1 ek cukrot
1 ek étolajat

A langyos paprikára rázúdítom az összekevert levet a paprika saját levével együtt, majd hűtőben, lefedve érlelem. Pár óra után megkóstolom, ha szükséges pótolom az ecetet, sót, cukrot. Legjobb, ha másnapig hagyom összeérni az ízeket.

Ha már nekifogok, nem érdemes vacakolni pár darabbal, hanem megsütök pár kilónyi paprikát, amit pucolás után adagonként bezacskózok és lefagyasztok, így ha sültpaprika salátára támad kedvünk, csak levet készítek, abban hagyom felengedni a paprikát és másnap lehet fogyasztani. Hetekig eláll az ecetes lében a hűtőben.

2008. október 23.

Megérkezett!

Az Alexandra tényleg komolyan veszi az egy napos kiszállítást. Hétfőn délelőtt megrendeltem és kedd délelőtt 11-kor már csöngetett is a futár a két Gordon Ramsay könyvvel, miközben én éppen Kecskeméten punnyadtam egy környezetvédelmi termékdíjról szóló fejtágításon. Hát alig vártam, hogy hazaérjek és kézbe vegyem, mert amúgy az egész keddi napot szívesen kihagytam volna az életemből…


Mindkettőt a "megéri a befektetést" kategóriába sorolnám. Szuper receptek vannak benne!
A Háromcsillagos séf lenyűgöző. Inspiráló képek és csodálatos fogások, nem elérhetetlen hozzávalókból! Egyedüli hátránya, hogy esténként nem lehet csak úgy, ágyban fekve lapozgatni, mert ha véletlenül az arcomra dől, nem lesz ki felnevelje a gyerekeimet.


A Vasárnapi ebédnek fantasztikusak a receptjei, de megérdemelt volna ez a könyv egy jobb papírminőséget, azáltal a képek színei is élethűbbek lettek volna. A végeredménnyel vannak gondjaim. Nem az a színvilág, amit szívesen a kezembe veszek és kedvtelésből lapozgatok, ezt még a kitűnő receptek sem ellensúlyozzák. Persze használni fogom:-)


Ezennel köszönöm a Jézuskámnak az ajándékot!

Gong Bao csirke



Huszonnyolcadik születésnapomat Krakkóban ünnepeltem a Wierzynek-ben, amit akkoriban Krakkó legjobb éttermének tartottak. Abban az egy hétben amit Krakkóban töltöttünk voltam életemben először kínai étteremben, ott ettünk gong bao csirkét és ez volt az első kínai étel, amit megtanultam elkészíteni. Volt az akkori munkahelyemen egy kollégám, akinek szakácsnő feleségétől kaptam a receptet, amiben a hozzávalók között zacskós „kínai fix” is szerepelt. Jó ideje már magam kutyulom a szószt is hozzá:-)

Hozzávalók:
1 csirkemell filé, kis kockákra/csíkokra vágva
szárított chili pehely (ízlés szerint)
1-2 újhagyma vagy póré, vékony szeletekre vágva
újnyi friss gyömbér, reszelve
1-1 zöld, sárga, piros kaliforniai paprika csíkokra vágva
1 konzerv szeletelt gomba
1 konzerv darabolt ananász
1 üveg (konzerv) bambuszrügy
1-2 ek pörkölt földimogyoró (ha sózott, leöblítem róla a sót)
1-2 ek világos szójaszósz
1- 2 ek kukoricakeményítő
1/2 ek cukor, vagy méz
pár ek rizs főzőbor
1-2 ek rizsecet
2 -3 dl víz
2 ek olivaolaj

A csirkehúst és a zöldségeket feldarabolom, a konzerveket felnyitom, levüket leszűröm. Egy kistálban összekeverem a vizet, szójaszószt, rizsecetet, mézet (cukrot), kukoricakeményítőt, rizsbort, chili pelyhet. Ez a munka dandárja, ha ez megvan, gyakorlatilag jó tíz percen belül lehet enni!
A felforrósított wokban, az olivaolajon megfuttatom a reszelt gyömbért, rádobom és megsütöm a kockázott (csíkozott) csirkemellet. Ha folytonos rázogatás-kevergetés mellett zsírjára sült, felöntöm a szósszal, ahogy forrni és sűrűsödni kezd, hozzáadom a zöldségeket és a mogyorót. Még pár percig rotyogtatom és kész! (úgy jó, ha a zöldségek még roppanósak)
Üvegtésztával, vagy rizzsel körítem.

2008. október 22.

Minek nevezzelek?


Volt pár házi füstölt sonka szeletvég, amit már senki nem akart megenni, mert kiütött rajta a só és megkeményedett. Gondoltam megfőzöm, majd lesz vele valami…Meg is főztem, bio vegamix-el, babérlevéllel, fokhagymával, szemes borssal és egy fej hagymával ízesített vízben. A sonka darabokat kiszedtem, de olyan jó illata és íze volt a főzőlevének, hogy sajnáltam kidobni, ezért leszűrtem, felöntöttem annyi vízzel, hogy ne legyen túl sós, majd belefőztem néhány szem kockára vágott krumplit. Amikor megfőtt, botmixerrel megdolgoztam és hozzáadtam 2 dl tejszínt. Levesbetétnek a főtt sonkát aprítottam bele, mindenkinek ízlett!


Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Hívhatnám szegény ember levesének, hiszen csak egy kis sonka főzőlé meg pár szem krumpli. Vagy lehetne sonkás burgonya krémleves. Mindegy, minek hívom, finom, melengető és laktató. Maradékhasznosítás mesterfokon:-)

2008. október 21.

Birsalma sajt



A birssajt ugyanúgy készült mint a lekvár, csak több cukor került bele és tovább főztük.

A gyümölcsöt több vízben megmossuk, (epiláljuk) daraboljuk és kicsumázzuk, majd annyi vízben, hogy éppen ellepje, puhára főzzük.


Leszűrjük a levét, a gyümölcsmasszát visszatesszük a lekvárfőző edénybe, ott botmixerrel pépesítjük és kb 20 percig főzzük cukor nélkül, majd minden kg gyümölcshöz 50 dkg cukrot és fél citrom levét adjuk hozzá. Nagyjából folytonos kevergetés közben sűrűre főztük, addig, míg fényes, zselés nem lesz.
Ha valaki szereti, keverhet bele durvára darabolt, vagy darált diót (mi most natúr változatot készítettünk).
A masszát fóliával bélelt tálcára, vagy őzgerinc formába öntjük, ahogy hűl, úgy dermed. Másnap kiborítjuk a formából és száraz helyen pár napig szárítjuk, időnként megforgatva.

Birslekvár


Mint minden ősszel, idén is szép, érett birs szállítmány érkezett a szomszédból, aszaltunk belőle, mert ezt a „csipszet” örömmel rágcsálják a gyerekek és nem haragszom érte. Kell egy kevés „ágynak” a birspálinka alá, de a nagyobbik részéből lekvár és birssajt készült.

A gyümölcsöt több vízben megmostuk, (epiláltuk) daraboltuk és kicsumáztuk, majd annyi vízben, hogy éppen ellepje, puhára főztük. (azért a királyi többes szám, mert mindez a szüleim házában történt, ilyenkor a család apraja-nagyja besegít mosni, darabolni, keverni). Leszűrtük a levét, a gyümölcsmassza visszakerült a lekvárfőző edénybe, ott botmixerrel pépesítettük és kb 20 percig főztük a cukor nélkül, majd minden kg gyümölcshöz 30 dkg cukrot és fél citrom levét adtuk hozzá. Nagyjából folytonos kevergetés közben, jó félóra alatt sűrűre főztük. Üvegekbe került és ugyanúgy kezeltük, mint a többi lekvárt: tető rá, fejtetőre vele, majd szárazdunszt.


A leszűrt levet sajnáltam kidobni, mert cukor nélkül is jó édes és intenzíven birs íze volt, másnap egyharmadára beforraltam, híg méz sűrűségű lett, üvegekbe vár a sorsára. Majd kitalálom, mihez lesz nélkülözhetetlen, ha addig el nem fogy ásványvízzel hígítva:-)

2008. október 20.

Provence-i menü – III.

Cukkini gratiné emmentáli sajttal



Ez volt a zsályás-ricottás sertés szűz körete, de önálló egytálételként is megállja a helyét.

Hozzávalók:
8 db saláta cukkini
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
Olivaolaj
2 tojásfehérje
15 dkg emmentáli sajt
Só, bors
2 ek provence-i fűszerkeverék
4 ek fehérbor

3 cukkínit vékonyan felszeletelünk, a többit kb 1 cm-es kockákra vágjuk.
Meleg oliva olajon megfuttatjuk a 2 gerezd provence-i fokhagymareszelőn lereszelt fokhagymát.(Na itt elakadtam, mert jól felszerelt a konyhám, de provence-i fokhagymareszelőm, az nincs! Ezért kedvenc reszelőmmel részeltem le. Christine azzal magyarázta, hogy a provence-i fokhagymareszelőn reszelve krémes lesz a fokhagyma)
Felöntjük tejszínnel, hozzáadjuk a cukkínit és 20 percig hagyjuk redukálódni. Sózzuk, borsozzuk, provence-i fűszerkeverékkel ízesítjük, majd ha langyosra hűlt, óvatosan belekeverjük a két, kemény habbá vert tojásfehérjét.
Egy kivajazott sütőtálba cukkini szeleteket fektetünk, megszórjuk reszelt sajttal (nekem szeletelt emmentálim volt itthon, azt használtam). Rásimítjuk a tejszínes-tojásos massza felét, majd újabb cukkini szeletek és sajt következik. Erre jön a massza másik fele, amit a maradék cukkini szeletekkel és sajttal fedünk be, majd meglocsoljuk a borral és 180 fokos sütőben 15-20 percig (sajt olvadás – pirulásig) sütjük.

Christine Chapot receptje.

Provence-i menü – II.

Zsályás-ricottás sertésszűz


Ehhez a fogáshoz szükség van sütőfóliára. Nem jókedvemben vettem, hanem azért, mert más nem volt. A „legkisebb is számit” áruházban kapható sajátmárkás sütőfólia nagyon gazdaságos (nekik), de még duplán is annyira vékony és úgy szakad, hogy amíg három sertés szüzet berolniztam elhasználtam 3 méternyit, közben válogatott csúnyabeszéd hagyta el ajkaimat. Tud valaki jó minőségű sütőfóliát?


Hozzávalók:

60-70 dkg sertés szűzpecsenye

pár szelet nem füstölt húsos szalonna (nekem csak füstölt volt, így nem volt annyira autentikus, de mindenképpen finom)

50 dkg ricotta (kellett volna, de én friss, piacon vett kistermelői túróval készítettem)

fél maréknyi friss zsálya levél

só, bors

provence-i fűszerkeverék


A zsályát megmossuk, felaprítjuk és egy villa segítségével összekeverjük a túróval. A húst sózzuk, borsozzuk és provence-i fűszerkeverékkel ízesítjük.

Egy megfelelő méretű sütőfóliára fektetjük a szalonna szeleteket, szorosan egymás mellé. Egy spatula segítségével rákenjük a szalonnára a zsályás túrót és rátesszük a szüzet, majd szorosan feltekerjük, a két végét lezárjuk. Pár órát így, sütésre készen érlelem a hűtőben, majd 180 fokra előmelegített sütőben sül 50 percet. Lehámozzuk róla a fóliát és grill alatt még 5 percig piruljon, míg színt kap. Éles késsel érdemes szeletelni, így a végeredmény szép is, nem csak finom:-) Cukkíni gratiné-val mennyei fogás!


Christine Chapot receptje.


Szolgálati közlemény

A héten 40% árengedmény az Alexandránál egy rakás szakácskönyvre!

Aki még nem tette, most jelentősen olcsóbban szert tehet Gordon Ramsay két, nemrégen megjent szakácskönyvére is, a VASÁRNAPI EBÉD
és a HÁROMCSILLAGOS SÉF – re!


Azt hiszem, hozzám szerdán jön a Jézuska:-)))

2008. október 18.

Provence-i menü – I.


Papeton d’aubergine, azaz sült padlizsán pástétom fűszeres paradicsomszósszal

Amint azt már említettem, részt vettem egy provence-i főzőesten, ahol Christine Chapot egyszerű, ám annál ízletesebb provence-i menüsorral kápráztatott el minket olyannyira, hogy hazaérve azonnal meg kellett mutatnom itthon is, mit tanultam.
Mesélte, hogy Tavele-ben, a kis Provence-i faluban ahol él, nagyon egyszerűen és egészségesen étkeznek, mértékletes fűszerezéssel készítik az ételeket. Leginkább friss fűszernövényeket használnak: kakukkfüvet, tárkonyt, bazsalikomot, petrezselyemzöldet, babérlevelet, meg szerecsendiót, fahéjat, tengeri sót és fekete borsot. Jókat mosolyogtunk, mert minden fogást provence-i fűszerkeverékkel ízesített:-)
A papeton pástétomot jelent és ez a padlizsán étel tényleg olyan - színében, állagában - mint egy pástétom.

Hozzávalók 4 főre:
2 padlizsán
2 salotta hagyma, apróra vágva
2-3 ek olivaolaj
3 tojás
2 dl tejszín
fél tk tengeri só
negyed tk őrölt bors

A paradicsomszószhoz:
1 kg paradicsom (én egy 400 ml-s hámozott paradicsom konzervet használtam)
pár gerezd fokhagyma
provence-i fűszerkeverék

A padlizsánt meghámozzuk, felkockázzuk. Wokban olivaolajat melegítünk, megfuttatjuk rajta a hagymát, hozzáadjuk a padlizsánt és gyakran kevergetve puhára pároljuk. Ha már langyosra hűlt, hozzáadjuk a tojást, a tejszínt, sót, borsot és botmixerrel simára dolgozzuk. A masszát szilikon (muffin) formákba kanalazzuk és 180 fokos előmelegített sütőben megsütjük.
Közben elkészítjük a fűszeres paradicsomszószt: ha friss paradicsomot használunk, meghámozzuk, aprítjuk. Én konzervet használtam, így ezt a munkafázist megúsztam. Olajat melegítünk a wokban, átfuttatjuk rajta az aprított fokhagymát, hozzáadjuk a paradicsomot és jó sűrűre főzzük, majd alaposan átturmixoljuk.

A papetont melegen a paradicsomszósszal tálaljuk. Hidegen is nagyon finom!

Christine Chapot receptje.

2008. október 17.

Zöldparadicsom lekvár



Próbát tettem a környezetemben: vakkóstolásnak tettem ki a zöldparadicsom lekvárom. Nem tudták megmondani mit esznek, "valami egzotikus gyümölcs"-re tippeltek, de mindenki egyetértett abban, hogy nagyon, nagyon finom!
Édesanyám mesélte, hogy dédnagymamám (akire állítólag testalkatra és konyhai vonzódásban is hasonlítok) főzött régen zöldparadicsom lekvárt. Gyerekkoromban a zöldparadicsomból csak savanyúság készült, az un. gogonele, de azt idén már tettünk el, így a mostani 3,8 kg-ból lekvár lett, a régi idők emlékére. Nem utoljára!

Használtam hozzá:
3,8 kg zöld paradicsomot
1,7 kg kristálycukrot
2 citrom levét és reszelt héját
1 rúd vaníliát, hosszában és keresztben is elfelezve
A recept pofon egyszerű, bár majdnem túlkomplikáltam. A zöld paradicsomot megmostam, az aljára (fenekére) keresztet metszettem a késsel és forrásba levő vízbe dobtam azzal a céllal, hogy megszabadítsam héjától. Jelentem, semmi értelme! A zöldparadicsomnak ugyanis nem jön le könnyen a héja csak akkor, ha majdnem megfőtt, úgyhogy feladtam. Hagytam langyosra hűlni, kimetszettem a csumáját és négybe vágtam (a kisebbeket félbe). Beletettem egy nagy lábosba és elkezdtem főzni. Amikor már jól kieresztette a levét, ráöntöttem a cukrot (fele annyi kiló cukor, ahány kiló a paradicsom, de az én ízlésemnek még így is kissé édes lett). Ráfacsartam a 2 citrom levét és belereszelem a héját, majd lassú tűzön, sűrűn kevergetve összefőztem, nálam ez kb. 3,5 óra volt. Úgy a második óra táján beledobtam a darabolt vanília rudat és azzal együtt főztem szép fényes, zselés állagúra.
Csírátlanított, előmelegített üvegekbe szedtem, lezártam és fejtetőre állítottam pár percre, majd jó meleg, puha takaróval kibélelt kosárban érték meg a másnapot.

Körkérdés: mióta főzök, és miért?

Cukroskata kérdezi, mikor kezdtem el főzni és miért?
A gyerekkori játékfőzéseket leszámítva nagyjából akkor, mikor főiskolás lettem. Első év felénél már albérletben laktunk Életem Párjával és szép dolog a szerelem, de enni is kellett:-) Akkoriban kezdtem el az önálló főzést, persze egyszerű dolgokkal.

Akkoriban kezdődött a reform konyha időszakom, mikor húst csak hétvégén ettünk otthon, hétközben különböző szója fogásokon éltünk és akkoriban vettem meg az első szakácskönyvem is, Liscsinszky Béla tollából.


Leginkább salátán meg szóján éltünk, volt, hogy elmentünk gombászni (Kecskemét mellett találtunk egy szuper lelőhelyet, ahol bőven termett csiperke, őzláb és lila pereszke, amit azóta sem ettem), így ha volt gomba, egyből háromfogásos ebéd (vacsora) készült gombaleves, gombapaprikás meg rántott gomba formájában:-)
Emlékszem, egyszer kaptunk egy üzemlátogatás alkalmával egy láda spárgát, egy hétig azt ettük, mindenféle formában elkészítve.

Amikor 1990-ben visszaköltöztünk Kiskőrösre, már rendszeresen főztem. Másik nagy „mérföldkő” Stahl Judit főzőműsorának megjelenése volt, akkoriban itthon dolgoztam, minden reggel megnéztem és délben általában azt ettük, amit ő aznap bemutatott. Akkor kezdtem el friss fűszernövényeket használni, akkor kezdtem el vajjal, olivaolajjal főzni és frissen őrölni a borsot. Elég korán elkezdtem használni az internetet receptkeresésre és folyamatosan „tágult” a világ.
Úgy 2-3 éve vált fő hobbivá a gasztronómia, időnként kicsit túlzásba is esek és ezúton köszönöm családomnak, hogy elviselik és ilyen jól tűrik állandó kísérletező kedvem, meg azt, hogy néha távol töltök tőlük 2-3 napot, gasztrokalandozással.

Miért?
Nem tudom megmagyarázni. Úgy jön, belülről. Sokszor hetekig érik bennem a gondolat, aztán hozzá fogok és megcsinálom (mint például a zöldparadicsom sajtot). Annyi minden vár még kipróbálásra! Annyi mindent meg kell még kóstolni!

Mivel ez egy körkérdés, továbbgurítom Nektek, kedves Mamma, Ízbolygó, Doctor Pepper kicsiVú és Max. Ha van kedvetek és időtök, válaszoljátok meg:-)

2008. október 14.

Culinaris Ízakadémia


Októberben 2 estémet a Culinaris főzőestjein töltöttem, mindkét estén sok jó ötletet láttam, tanultam, megint úgy jöttem haza, hogy lesz mit reprodukálnom. Sajnálom, hogy az indiai főzőestre már nem fértem be, számomra a menü nem volt annyira izgalmas, mint maga a chef, Allen Diwan. Barátnőm mosolyogva kérdezte, hogy erre a dagadt indiaira gerjedtek? Hát erre. Nem a férfira, hanem a chefre:-) Tud valamit a pasi az indiai konyháról... Na, majd legközelebb!


Az első este „Fúziós konyha főzőest” –ként lett meghirdetve, ehhez képest Ferran Adria molekuláris konyha termékeivel főzték végig a menüt, amit nem bántam, mert pár hónapja bőszen agitáltam gasztroblogger barátnőimet, ruházunk be egy-egy próba csomagra és vágjunk bele a kísérletezésbe:-) Már tudom, érdemes beruházni és ami késik nem múlik, lesz még a kiskonyhám boszorkánylabor:-)

Voltak azonban olyanok, akik „átverve” érezték magukat, mert a fúziós konyha az ugye nem egyenlő a molekuláris konyhával…


A menüt a nemrég nyílt Babel étterem fiatal chefjei alkották. Kíváncsivá tettek, mert amit ott ettünk jó volt, de nem rendkívüli. Igaz, szerény körülmények között, idegen konyhában főztek. A Babel-ről pedig Chili&Vanilia áradozott (és nem csak ő), majd letesztelem, hogy főznek a saját konyhájukban:-)


A molekuláris főzőest menüje:
- Karfiol panna cotta folyami rákkal: Finom, de semmi rendkívüli. Az egész folyami rák igen látványos elem a tányéron, kár, hogy csupán másfél-két centi fogyasztható belőle:-) A panna cotta Agarral készült, itthon is fogom készíteni, nem csak karfiolból, brokkoliból is jó lehet.
- Libamáj krémleves szarvasgomba habbal: Számomra az est legjobb fogása. Harmonikus ízek, kellemes állag. A szarvasgomba habtól nagyon „trendi” fogás, ha vendégek előtt akarunk villogni:-)
- Barbarie kacsamell violaburgonyával, sütőtökpüré habbal: a kacsamell sous vide technológiával készült (itthon nehéz reprodukálni), valóban rózsaszín (volt akinek túlságosan is!) A viola burgonyával ez volt első interaktív találkozásom, úgy érzem, megkedveltük egymást (a Brüsszeli piacon láttam, megállapítottam, hogy jó pofa de akkor nem kóstoltam). A sütőtökpüré légies hab, ízletes, de ehhez a fogáshoz meg lennék nélküle…A duplafalu habszifont meg legközelebb Bécsben lehet beszerezni. Mindenesetre szép, színes fogás, a shiitake gomba meg a Maldon só csak emelte a kellemes ízhatást
- Csokoládéravioli passionfruit szósszal, meggyhabbal: számomra az est leggyengébb láncszeme. Persze nézőpont kérdése, mert nagyon jópofa játék az, amivel az olvasztott csokiból ravioli lesz, de az íze valahogy útközben elveszett…A passiógyümölcs szósz finom, a meggyhab a „kérek még” kategória


A felszolgált borok korrektek voltak de este fél tízkor nem vertem ököllel a Culinaris ajtaját, hogy azonnal nyissanak ki, mert venni akarok.


A második alkalom a provence-i főzőest volt, amit imádnivaló francia akcentussal beszélt végig angolul Christine Chapot, akit egyszerűen imádtam, annyira, hogy jövő nyáron lehet, hogy megnézem magamnak a saját konyhájában, ahol 2-7 napos provence-i főzőkurzusokat vezet, vagy csak egyszerűen főz a vendégeinek a kis családi „bed & breakfast” panziójában.

Irigylem az Etyekieket, akikkel testvértelepülési kapcsolatot létesít Tavel, Christine kis faluja!


A menü:

- Roquefort sajtos keksz: egyszerű, gyors és finom. A lányoknak is ízleni fog (én imádtam), csak nem kell túlsütni.
- Padlizsán "papeton" paradicsomszósszal:
sült padlizsán pástétom friss, fűszeres paradicsomszósszal. Mennyei! (állítólag hidegen is ilyen jó!)
- Zsályás-ricottás sertés vesepecsenye emmentáli sajtos cukkíni gratiné-val:
egyszerű és mégis rafinált, igazán „franciás” fogás. (reggel a hentesnél kezdek!)
- Málnahabos torta:
friss, tejszínes málnahab vékony, ropogós piskóta alapon. A hab nagyon jó, a piskóta nekem annyira nem jött be, azt biztosan másképp csinálom majd.


Két francia bor kísérte a menüt, igaz, csak belekóstoltam (zéro tolerancia program), de nem hagyott bennem mély nyomokat.




Bevallom, előítéletekkel indultam a Culinaris Ízakadémia főzőestjeire, mert olvastam jót is, rosszat is, de elégedett vagyok azzal, amit kaptam. Nem éreztem, hogy a készletet szeretnék rámsózni, de jó tudni, hogy ott kapható minden, amiből a fogások készültek (bár ezt feltűnően nem hangoztatták).

Nem utoljára jártam a Perc utcai főzősuliban:-)


A kép innen származik, köszönet érte.


2008. október 13.

Junk food

78 féle adalékanyagot tartalmaz egyetlen, a gyerekek körében is rendkívül népszerű gyorséttermi menü – állítja a The Independent című brit napilap elemzésében. Az 578 alkalommal végzett mintavétel elemzése szerint a legnépszerűbb hamburgercég legnagyobb menüje tartalmaz 78 mesterséges adalékot, azaz „fogásonként" átlagosan hét „E" található az ételsorban.

Habár a cég állítása szerint a húspogácsa színtiszta darált marhahús, a zsemle, a sajt és a szószok már közel sem ennyire természetes eredetűek.

A Big Mac-szendvics ezért 18, a sajtburger 17 élelmiszeripari „műanyagot" tartalmazott. Valamiféle adalékot pedig gyakorlatilag az étterem teljes választéka tartalmaz – beleértve a grillezett csirkemellet és a salátákat is.

Egyes szakemberek szerint néhány adalék mellékhatása lehet nehézlégzés és fejfájás. A Big Mac és a sajtburger – a vizsgálat szerint – olyan tartósítószert tartalmaz, amelyről megállapították, hogy súlyosbítja a hiperaktív gyerekek tüneteit, hasonlóan a cég 1250 brit éttermében árusított desszertek és üdítőitalok színezékeihez. Holott a vállalat – éppen az fogyasztóvédők kampányának hatására – azt állította, hogy csökkenti termékeiben az E-számú adalékokat. A napilap tanulmánya ennek éppen az ellenkezőjét látszott bizonyítani: az elmúlt év során a felhasznált adalékok inkább szaporodtak, mint csökkentek.

A közelmúltban a McDonald's elleni számos vád - sokan szinte az elhízás egyik fő okozójaként emlegették – miatt több „egészséges" étel került a kínálatba, mint például a saláta és az ásványvíz; valamint ekkor vezették be a „legfrissebb alapanyagokból készült" szlogent is.

A vállalat brit csoportja nem volt hajlandó nyilatkozni az adalékanyagokról a The Independentnek. A lap tesztje szerint azonban a brit kínálatban csak a gyümölcsös táska, a tea és a nyers répa mentes a hozzáadott anyagoktól. Ellenben a lapkasajt savanyúságot szabályozó anyagot tartalmaz, a bacon(szalonna) aszkorbinsavat és nitrites sót, amelyet máskülönben műtrágyák és robbanóanyagok gyártására használnak.

A Southamptoni Egyetem kutatói szerint bizonyos adalékok hozzájárulhatnak a gyermekek figyelemzavaros tünetegyüttesének súlyosbodásához. Az általuk vizsgált anyagok közül a gyorsétteremlánc az E110-es és E104-es sárga, az E124-es vörös ételszínezékeket, valamint a nátrium-benzoátot (E211) használja.

A McDonald's közleményében kijelentette, hogy igyekszik megszabadulni a tartósítószerektől, s hogy a southamptoni kutatás vegyszerei közül csak a nátrium-benzoát mutatható ki a burgerekben, az is kizárólag a savanyúságban. Ezenkívül hangsúlyozták, hogy beszállítóikat ösztönzik az adalékanyagok használatának csökkentésére „ahol lehet".

A cég honlapján biztosítja a fogyasztókat, hogy az új termékek nem tartalmaznak nátrium-benzoátot és színezékeket. A The Independent 2007 szeptemberi első vizsgálata azonban 568 különféle adalékanyagot talált a McDonald"s termékeiben. Októberben pedig ez a szám már 578-ra emelkedett.
Forrás: MTI A kép innen származik, köszönet érte.

Ne etessük gyerekeinket ilyenfajta méreggel!

A világ legjobb reszelője



1994-ben járunk Kanadában, Ottawa államban. Lorraine Lee éppen egyik specialitását, örmény narancstortát akar sütni, ám reszelője csak tépi, szaggatja a narancshéjat. Lorraine ekkor rápillant a csomagra, amelyben férje új árut hozott haza szerszámboltjukból. Az egyik újdonság egy reszelő. Lorraine kipróbálja, és lenyűgözi az eredmény. Leonardot, a férjet is: már másnap megváltoztatja a termékleírást, és elkezdi konyhai szerszámként árusítani az eredetileg famegmunkálásra kitalált reszelőt.

Az eladás egyre nőtt, de a nagy ugrás két évvel később következett be, amikor egy New York-i főzőiskola vezetője is kipróbálta a kanadaiak áruját. Azonnal hívta a gyártót, és megvásárolta a kizárólagos jogot arra, hogy konyhai termékként árusíthassa a reszelőt az Egyesült Államokban. És aztán már csak Európa és az egész világ volt hátra, s a Microplane reszelői majd minden neves séf kezébe eljutottak.


De hogy megtudjuk, mitől is ennyire különlegesek ezek a reszelők, ahhoz vissza kell mennünk a Lorraine előtti időkbe. Két testvér, Jeff és Richard Grace 1990-ben dolgozott ki egy szabadalmaztatott eljárást arra, miként tudják jobban megmunkálni a fémet, hogyan tudnak élesebb tárgyakat készíteni arkansasi üzemükben. Az eljárás lényege, hogy nem mechanikailag alakítják ki a reszelő éleit (nem lyukat vágnak vagy élt hajlítanak), hanem kémiailag marják ki az acélt. Ha közelről megnézzük a reszelőt, látszik is a különbség. Nem a hagyományos, kiemelkedő nyílásokat látjuk, hanem kis fogakat a lyukakban, illetve a parmezánreszelőnél a felületből kiemelkedő hidakat – ez utóbbiak azt is lehetővé teszik, hogy oda-vissza használjuk a reszelőt.

Maga az alapmegoldás tehát változatlan maradt, de azért persze a cég igyekezett tudomásul venni, hogy terméke az alagsori műhelyből felkerült a konyhába. Az eredeti hosszú, keskeny reszelő mellett megjelentek a szélesebb, nagyobb felületűek. A nyél egyre kényelmesebb lett – és már több színben is megrendelhető, ami egy klasszikus férfieszköz elnőiesedésének szomorú, ám nyilván elkerülhetetlen jele. S folyamatosan bővül a termékpaletta is, bár azért az alaptriumvirátus (a sajt-, a citrus- és a fűszerreszelő) maradt a legnépszerűbb.


A parmezánreszelőt inkább rizottókhoz vagy olyan ételekhez célszerű használni, ahol a cél az, hogy a sajtdarabok felolvadjanak, a Microplane-nel ugyanis egészen pehelyszerű, leheletvékony darabokat kapunk, márpedig egy tészta tetején sokkal izgalmasabbak és rusztikusabbak a forgácsolt parmezándarabok – a különleges élesség igazi előnye itt abban mutatkozik meg, hogy erőlködés nélkül jutunk hozzá az eredményhez, ami lényegesen csökkenti annak veszélyét, hogy a bőrünkből is kerül a tányérba. Az igazi formáját a reszelő kétségkívül a citrushéjakkal találkozva mutatja meg. Úgy hullanak alá lebegve a héjdarabok, hogy egyetlen mikronnyi sem tapad hozzájuk a fehér rétegből, ami különben annyira megkeseríti a szakács ételét és életét.

Apró geg: lehet úgy is reszelni, hogy a reszelendő élelmiszer (gyömbér, szerecsendió, fokhagyma, amit csak akarunk) van alul és a reszelő fölül, ilyenkor a reszelő homorú részében gyűlnek össze a darabok, aztán egy mozdulattal célzottan önthetjük a helyükre.

A Microplane reszelők darabjának Európában 25 euró körül van az ára, de ha meg tudjuk oldani, érdemes Amerikából beszerezni nevetséges 15 dollárért.
Az elsőt itthon vettem (na jó, ajándékba kaptam Életem Párjától), a másodikat már Amerikában, tényleg nevetséges áron. Mivel törzsvásárló lettem, még kedvezményt is kapok:-) Mindenkinek jószívvel ajánlom, tényleg a világ legjobb reszelője!

A cikket a hejszakácsok oldalon találtam. Eredetileg a zona.hu-n jelent meg, Sztankóczy András tollából.