2008. június 15.

VKF! XVI – Virtuális piknik

Gyerekkoromban sokat piknikeltünk. A többnapos piknik helyszíne leggyakrabban a Hargita volt, általában augusztusban, málnaszedéssel egybekötve. Ha egynaposra sikeredett, leginkább a Maros völgyén tettük, Szászrégen és Maroshévíz között valahol, lent a vízparton. Ilyenkor több család felkerekedett, enni-innivalóval, hordozható flekkensütő hiányában csak egy ráccsal, amihez a helyszínen kellett keresni négy, nagyjából egyforma magasságú követ, vagy kisebb szikladarabot és ami alatt mindig a helyszínen gyűjtött faanyagból gyújtottunk tüzet. Ezen sült kötelező jelleggel a flekken, amit akkoriban csak sertés tarjából tudtunk elképzelni, (ma már tudom, hogy tényleg abból a legfinomabb), na meg a mititei, esetleg rablóhús.

Ha megtaláltuk a megfelelő helyszínt, azonnal mindenki elindult tűzifát keresni. Lassan visszaszállingóztunk, a férfiak elkezdtek tüzet rakni, az asszonyok kipakolták a hideg ennivalót, mi, gyerekek meg „megkóstoltuk” a vizet (beledugtuk a lábújunk hegyét, ami általában elég is volt, mert a víz piszok hideg), utána jókat tollaslabdáztunk, fociztunk, fogócskáztunk. Időnként rájártunk a hideg falatokra. Emlékszem, mindig volt juhtúró (brînză), zöldhagyma, paradicsom, paprika, házi szalonna, néha kolbász, zakuszka, kora délután meg a grillen sült finomságok, ami után elpilledve, ki ülve, ki fekve, jókat beszélgettünk, nevettünk. Mindig akkor ért véget a piknik, amikor éppen sötétedni kezdett.

Manapság leginkább kerti partyn piknikezünk, de a gyerekkori Marosparti piknikeknek nagyon más íze volt…

Időhiány miatt virtuális piknik kosaram most abból töltöm meg, amit korábban készítettem, de egy szabadtéri piknikre magammal vinnék. Alapfelszerelés egy nagy, rusztikus szövésű kockás terítő, amit csak úgy, lezseren rávetünk arra a plédre, amin ülünk, erre pakoljuk ki a finomságokkal tele dobozokat, meg a fonott kenyereskosarat, amiben a kenyeret egy, még dédmamám által saját kezűleg szőtt vastag konyharuhaszerűség öleli körül. Lenne kétféle kenyér, egy barna rozsos, meg egy lenmagos, korpás kenyér. Rá, kennénk diós márványsajt krémet, karfiolkrémet, zakuszkát, vagy padlizsánkrémet. Ennénk hozzá házi kolbászt, szalámit, bazsalikomos - fokhagymás pácolt sajtot, kukoricás tonhalgolyókat, meg esetleg pár baconos – juhtúrós - medvehagymás muffint.

Ezután sütnénk a flekkent, mititeit, majd rablóhúst, hozzá grillezett töltött gombát, medvehagymás fűszervajat és finom salátákat ennénk. Desszertnek jó kis meggyes piskótát és csokis kuglófot vinnék. És délután ugyanúgy elpillednénk, csak most az én ölemben pihenne Picilány buksija, Nagylány biztosan az apja ölelő karjai között mesélne egy „képzeld Apa” kezdetű történetet. És mi is csak sötétedéskor indulnánk haza:-)

Gourmandulának köszönöm a témát, jó volt visszaemlékezni a gyerekkori piknikekre.

11 megjegyzés:

Hobbiszakács írta...

Szászrégen... nem valahol Ratosnya és Laposnya mellett van? Vagy Stinceni Neagra az :-)

gabojsza írta...

hobbiszakács, régóta gyanús vagy Te nekem...:-)
Szászrégen = Reghin, itt kezdődik a Maros völgyének az a szakasza, ami miatt kirándulni érdemes:-)És valóban , Ratosnya (Răstolita)és Laposnya (Lăpusna) alatt van, nem sokkal. Stînceni Neagra becsületes magyar neve: Gödemesterháza. És minden általad említett helyen, meg közöttük is félúton piknikeztem már...:-)))

Hobbiszakács írta...

Baj, ha járt az ember arrafelé?
:-))))))))))))))
Rég volt, de volt. Megmaradt a pisztráng, a szalonnával megsütött hirib- és kucsmagomba és a savanyúságnak eltett fenyőalja íze.

Névtelen írta...

Mint egykori Maros megyei, Régen mellőli olvaslak nagy élvezettel, nagyon szeretem írásaidat, azt ahogy tartod, őrzöd erdélyi mivoltodat!Régen mellett csodaszép helyek vannak, bár én csak ritkán voltam arra,Régen Kolozsvár felé eső részéről származom.(Sokat vonatoztam a Maros mnetén, míg volt hova haza mennem.)
Nagyon jó volt olvasni ezt is!
Kívánok még sok szép írást a magunk örömére is!
Szeretettel, Judit.

gabojsza írta...

Kedves Judit, tegnap mentem vegig Kolozsvar felol a Maros volgyen, egeszen felemelo erzes volt vegigautozni par napra ra, ahogy irtam rola...a gyikos to meg a bekasi szoros meg hab volt a tortan:-))) Most Piatra Neamt egy puccos szallodajaban ulok egy roman klaviaturas gepnel, ezert az ekezetnelkuliseg...
Koszonom, hogy olvasol!

Névtelen írta...

Kedves Gabojsza!Isten hozott haza!Nagyon jó dolog a régi helyeken járni, bát én itt vagyok, nekem is felemelő érzés ha arra járok!Édesanyámnak is ellekendeztem, hogy milyen jó írásid, receptjeid vannak, kinyomatom neki, úgy olvassa.
A család "ismerőse ", kedvence vagy!
Kellemes ittlétet, szeretettel, Judit.

Névtelen írta...

Bocsánat, mindig sikerül kihagyni egy-két betüt, azért érthető.Ju.

gabojsza írta...

koszonom, Judit, megtisztelo, hogy "csaladtagnak" fogadtatok:-)))

Hobbiszakács írta...

Piatra Neamt... Egyszer voltam, és nagyon kellemesen éreztem magam. Arra is emlékszem, hogy egy étteremben - vagy kantinban - üvegpohárból karamellizált édességet ettem. Mi is a neve? Nem fontos, csak eszembe jutott.

Ha utólag meggondolom, a román konyha habár egyszerű, a jó minőségű nyersanyagból egyenesen mennyei ízeket lehet produkálni. A gurméból gurmand lesz a mititeitől, az üstben sütött csirkének - pui la ceaun, szalmakrumplival és fokhagyma öntettel - az említésétől is megindul a nyáltermelés.

lesly írta...

A lucskos kaposzta fustolt szalonnaval nagyon finom lett.Koszonet a receptert. En sem hasznalok rantast de a kukorica kemenyito tokeletes surito es
termeszetes (meg kaloria mentes) Ugy latszik vannak akik csak moslekot tudnak fozni,ezzel nem dicsekednek.LMN

Gabojsza írta...

Köszönöm a visszajelzést:-)