2008. április 6.

VKF! XIV - Magyar ízek

Számomra a legmagyarabb íz a paprikás kolbászé. Hogy nem túl autentikus, mert más nemzetnek is van paprikás kolbásza? Ám jó magyart csakis kalocsai paprikával érdemes készíteni – és itt nem az ipari termékre gondolok. A fűszer- és gyógynövényként terjedő paprikára az első írásos utalás, hogy az 1703. évi összeírás csanádi jobbágylajstromában szerepel, 1748-tól az érseki uradalom számadásaiban is fellelhető. A város határában csak a XIX. század végén kezdték el nagyobb arányú termesztését. Volt idő, amikor a kalocsai védett paprikavidék 32 falu határára terjedt ki. Kezdetben a dunai vízimalmok őrölték az itt termett paprikát, 1820-ban épült Bátyán az első szárazföldi malom, de a feldolgozás háziipari jellege sokáig fennmaradt. A Kalocsai Paprikakísérleti és Vegyvizsgáló Állomást 1917-ben nyitották meg, itt kísérletezte ki Horváth Ferenc az első csípősségmentes paprikát. Ma a Paprika Múzeum mutatja be a vidék jellegzetes fűszernövényének történetét, termesztését. A táj világhíres termékének a szüretéhez kapcsolódó Paprika-napok keretében tudományos tanácskozást, képzőművészeti kiállítást is rendeznek. A paprika-motívum a külföldiek által oly kedvelt kalocsai hímzésekben is látható.

Amikor Maci kiírta a témát, az első ami bevillant egy gyerekkori emlék, ezúttal nem Erdélyből, hanem Kiskőrösről. Ülünk a Baross utcában Miska bácsiéknál a reggelinél, az asztalon házi füstölt sonka, friss kenyér és paprikás szalámi. Nagyon paprikás. Kicsit csípős, de nagyon finom. És olyat csak a Miska bácsiék tudtak. Most már mi is tudunk, és az évek alatt szépen kikopott a repertoárból a „sápadt”, paprikamentes erdélyi változat, már csak paprikás kolbász és szalámi készül. Évről-évre, egyre finomabb…

És ha már magyar ízek – hungarikumok - akkor jóféle kisüsti pálinka, ami cukor hozzáadása nélkül készül, mosott, egészséges, ép gyümölcsből vagy éppen bio törkölyből. Tudom, az olaszoknak is van grappájuk, de pálinkánk csak nekünk, magyaroknak :-)