2008. április 12.

Ha bor lennék…

Szeretem a bort és tisztelettel emelem ajkaimhoz minden pohárral. Előbb szemügyre veszem, azután várom, hogy elvarázsoljon az illata, majd belekortyolok és kezdődik a játék, az ismerkedés. Ha jó, szerelem is lehet belőle. Ha kevésbé, csak találkozás.
A borkészítés művészet, a borkóstolás pedig élvezet, mindenkinek meg kellene tanulni. Úgy húsz éve értékelem a szép borokat és élvezem , ahogy a borászok órákon át képesek egy-egy borról eszmét cserélni. Voltak életemben felejthetetlen borok, némelyik már csak emlék, néhányból még lapul egy-egy palack a pincénkben.

Hogy én milyen bor lennék?

Előbb szőlő lennék: vastag vesszős tőkén erős növekedésű, bőven termő, jellegzetes zamatú kékszőlő, majd szüret után a borkészítő fantáziája és hozzáértése alapján válnék borrá.

Lennék világos, üde, gyümölcsös rozé, olyan mint egy ifjúkori szerelem.
Lennék siller, ha a borkészítő úgy akarná, az utóbbi 10 évben talán az is voltam.
És lennék tanulásra és kísérletezésre alkalmat adó fűszeres, izgalmas, egy vaníliás árnyalattal megbolondított, gyümölcsös jegyekben gazdag vörösbor. Játékos ízvilágú, mint egy könnyed zenemű, ugyanakkor értelmes társ a beszélgetéshez. Kadarka lennék.

A kép innen származik, köszönet érte.