Kaptam egy újabb kördést, ezúttal Maxtól, hogy mi, gasztrobloggerek tudjuk-e mekkora a felelősségünk, és tisztában vagyunk-e vele?
Szeretek kísérletezni, állandóan új ízeket próbálok ki a konyhámban, ennek ÉP issza a levét, mert nagyon ritkán főzöm kétszer ugyanazt, így sosem tudja, mire számíthat ha farkaséhesen hazaér. Néha a szememre veti, hogy ő csendes, családon belüli erőszak áldozata, mert túl van etetve, de alapvetően panaszkodni azért nem szokott és hálás vagyok, hogy mindenben kísérleti nyulam és fő támogatóm.
Amikor elkezdtem blogolni, az elsődleges cél az volt, hogy legközelebb tudjam, ezt, vagy azt hogyan csináltam és lányaim is tudják majd, ezt vagy azt hogyan kell csinálni, ha „anyai” ízekre vágynak.
De itt a statisztika. Meg a látogatottság. Sokan olvasnak és van, aki el is készíti a leírásom alapján. (Pont a napokban láttam, hogy a NLC fórumról volt jó pár látogatóm, utánajártam, milyen apropóból és kiderült, hogy valaki elkészítette és agyondicsérte ezt a receptem) Így valótlan, nem kipróbált dolgokat nem érdemes megjelentetni, mert hamar kiderülne.
Nagy. Mert egy TV műsort sokan látnak, de csak azok, akik akkor éppen a TV előtt ülnek. A mi írásainkat pedig bárki, bármikor, bárhonnan elolvashatja, receptjeinket kipróbálhatja, letesztelheti. TV-ből származó recepttel én óvatos vagyok, (magyar)újságból származóval meg picit gyanakvó, mert nem egyszer volt rá példa, hogy ami le volt írva, nem úgy működött, a végeredmény nem olyan lett, amilyet ígértek.
Továbbmegyek. Néha még a szakácskönyvekben található receptek is „lezseren” vannak lejegyezve. Nemrég beruháztam egy könyvre. Nem bántam meg, hogy megvettem, inspirációnak, ötletadónak jó. DE: azt ígéri a könyv, hogy 25 magyar csúcsétterem étlapján szereplő fogásokhoz olyan receptúrát kapunk, melyek alapján a kulináris élvezet rajongói otthon is elkészíthetik a fogásokat. Ugyan, kérem! Őszintén: van már olyan magyar (átlag)háztartás, ahol van Pacojet készülék, vagy tudunk otthon sous vide technológiával ételeket készíteni, majd sokkolóban 5 Celsius fok alá hűteni azt, felhasználáskor ronnerben regenerálni? Én kicsit parasztvakításnak éreztem némelyik Chéf úr fejezetét, mert csőcseléknek odaszórt egy kis morzsát.
Egyet ígérhetek: az „Anya, ez isteni!...”-n csak kipróbált, általam elkészített ételekkel találkozhat az, aki idetéved. És megtisztelő, hogy vannak a világ másik felén élő olvasóim, Suriname-tól Japánig, akik naponta visszajárnak ide. Nem egy kedves ismeretséget köszönhetek már e blognak. De kérem fogadják el: ez én vagyok, az én ízlésemet tükrözi az én konyhámban. Amit leírok, azt meg felelősséggel vállalom.
