2007. november 26.

Egy finom levest?

Életem Párja káposztalevest kért. Igen, azt a káposztalevest, amitől fogyni lehet. Mondjuk, nekem sem ártana…Hát főztem, de nem a recept szerinti leveskockával, hanem a töltött husik sütésénél keletkezett finom szaftot higítottam vízzel, ebbe főztem bele a zöldségeket:

egy fej káposztát, nagyobb darabokra vágva
egy fej hagymát, aprítva
egy fej zellert, kockázva
4 sárgarépát, kockázva
néhány darab kelbimbót, felezve
két fehérrépát, kockázva
két csokor petrezselyemzöldet aprítva, amit akkor adtam a leveshez, amikor lekapcsoltam alatta a tüzet.

Nagyon kellemes, jó ízű leves lett belőle. 5 liter, úgyhogy most rájárunk egy darabig :-)

2007. november 25.

Pisztáciás-szezámmagos keksz


Nagyon szeretem a szezámmagot. Zsemlén, pogácsán, édesen, sósan, bárhogyan. Múlt héten, egy arab fűszeresnél kóstoltam egy nagyon szezámos –pisztáciás kekszet, reprodukálnom kellett. Bár nem vagyok egy nagy sütő – desszertkészítő, a csokipályázatos siker annyit lendített az önbizalmamon, hogy nekiálltam, csak úgy magamtól, kekszet gyártani. Szezámmagos, pisztáciás kekszet:-)

Hozzávalók
:
200 g szezámmag, picit megpirítva (száraz vasserpenyőben)
110 g tisztított, sózott, pörkölt pisztácia, amiről lemostam a sót és enyhén langyos sütőben (kenyérsütés után) megszárítottam, majd durvára törtem
250 g barna cukor
180 g puha vaj
1 tojás
500 ml liszt (igen, amióta kenyeret sütök a lisztet is ml-ben mérem)
1 teáskanálnyi sütőpor
fél teáskanálnyi szódabikarbóna
1 vaníliás cukor

A puha vajat a barna- és vaníliás cukorral jól összekevertem. Habos nem lett jó pár perc után sem, nem kínoztam tovább, hozzáadtam az egész tojást, a szezámmagot és pisztáciát, majd a liszttel elkevert sütőporos szódabikarbónás keveréket. Addig gyúrtam, míg összeállt, ekkor henger alakúra formáztam, betekertem frissentartó fóliával és fél óráig a mélyfagyasztóban dermesztettem.
Közben előmelegítettem a sütőt 190 fokra, kibéleltem egy sütőlemezt sütőpapírral. A hengerből éles késsel 5-6 mm széles korongokat vágtam, a sütőlemezre raktam és 12 perc alatt megsütöttem. Hagyni kell pár percet hűlni a sütőlemezen, mert melegen törékenyek-morzsalékosak. Kb 5 perc után költöztettem át egy rácsra, ott hűltek reggelig. 35 finom, ropogós keksz lett a fenti mennyiségből, igaz, kicsit nagyok (olyan 7-8-cm átmérőjűek), legközelebb karcsúbbra formázom a hengert, így kisebbek lesznek a kekszek.
Az ízük nagyon intenzíven szezámos, majdnem olyan, mintha szezámmag szeletet ennék. Még a csibéknek is ízlett:-)

Vendégváró húsroládok

Pénteken szép csiperke jött haza velem, egy darab sovány sertés lapocka és 3 csirkecomb kíséretében, ám nemsokára kiderült, hogy szombaton ebédvendégeim lesznek. Azt az adagot, amit magunknak szántam, ki kellett bővítenem és legjobb megoldásnak a többfajta töltelékkel készített húsroládokban láttam. Így egy menetben többféle íz került az asztalra és látványnak sem volt utolsó:-)

Hozzávalók 3 húsroládhoz:
60 dkg sovány sertés lapocka, szétnyitva és vékonyra klopfolva
20 dkg csirkemáj, az ép (lebeny) része apróra darabolva, a középrész egy deszkán pépesre elkaparva (így kényelmesen megszabadulunk minden hártyától)
20 dkg gomba (nálam most csiperke)
1 zsemle
1 csokor petrezselyem zöldje, aprítva
2-3 cikk fokhagyma, zúzva
1 fej hagyma, aprítva
1 ek liba vagy kacsazsír
2 tojás
édesnemes pirospaprika
só, bors
egy marék kesudió és pisztácia (jó a pörkölt-sózott változat is)
pár szem aszalt szilva és barack, borban vagy brandyben áztatva
pár szem főtt gesztenye
3 szelet füstölt - főtt sonka
egy darab póré, leveleire szedve és blansirozva, hogy tekerhető legyen
1 sárgarépa
1 csomag szeletelt bacon
szeletelt (füstölt) sajt

Először elkészítem a májas-gombás tölteléket: a zsemlét vízben beáztatom és jól kifacsarom. A hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, majd ráteszem a felaprított gombákat. Sózom, borsozom, paprikázom, majd lefedve puhára párolom. Egy tálban a zsemlét összekeverem a kihűlt párolt gombával, a zúzott fokhagymával, az elkapart csirkemájjal, a májdarabkákkal, egy tojással, sóval, borssal és a petrezselyem zölddel. Én a fenti tölteléknek való mennyiséget megdupláztam és készítettem a húsrolád mellé töltött gombát, töltött csirke combokat és leveles tésztába töltve hasét is.
A kiklopfolt husit elharmadoltam, mindegyiket sóztam, borsoztam és megkentem felvert tojással, hogy a töltelék „ragaszkodjon” hozzá:-)

Az egyikre a blansirozott póré levelek kerültek, majd sajt szeletek és egy vékonyka sárgarépa.

A másodikat megtöltöttem a gombás-májas töltelékkel.

A harmadikat befedtem sajtszeletekkel, a sajtra sonkaszeleteket fektettem, erre jött az aszalt szilva, a darabolt főtt gesztenye, az aszalt barack, a pisztácia és a kesudió, egy borspuszi és a maradék felvert tojás - ragasztóanyagnak - hogy a töltelék jobban egyben maradjon.

Így nézett ki készen:

Mindhárom roládot feltekertem olyan alufólia darabba, amit bacon szeletekkel béleltem.
A roládok, töltött combok és töltött gombák a rácsos tepsimbe kerültek,

öntöttem alájuk vizet, letakartam az egészet alufóliával és a 250 fokos sütőbe töltöttek egy órát. Kihámoztam a fóliából a roládokat, visszatettem a tepsibe immár takarófólia nélkül. Időnként a szaftjával locsolgatva szép pirosra sütöttem. Amikor késznek nyilvánítottam, újra betakartam a tepsit fóliával, hogy ki ne száradjanak a husik, visszatettem a lekapcsolt sütőbe és melegen tartottam. Tálaláshoz ferdén szeleteltem a roládokat. Párolt kelbimbó és sült zeller volt a körete.

Hidegen jól szeletelhető és mutatós party falatok!

2007. november 24.

Gombás-májas hasé


Kedvenc és univerzális gombás-májas töltelékemből ezúttal hasé és húsrolád készült.
Hozzávalók 12 db haséhoz
fél kiló mélyfagyasztott leveles tészta
20 dkg csirkemáj, az ép (lebeny) része apróra darabolva, a középrész egy deszkán pépesre elkaparva (így kényelmesen megszabadulunk minden hártyától)
20 dkg gomba (nálam most csiperke)
1 zsemle
1 csokor petrezselyem zöldje, aprítva
2-3 cikk fokhagyma, zúzva
1 fej hagyma, aprítva
1 ek liba vagy kacsazsír
2 tojás
édesnemes pirospaprika
só, bors

A zsemlét vízben beáztatom és jól kifacsarom. A hagymát kevés zsíron megfonnyasztom, majd ráteszem a felaprított gombákat. Sózom, borsozom, paprikázom, majd lefedve puhára párolom. Egy tálban a zsemléket összekeverem a kihűlt párolt gombával, a zúzott fokhagymával, az elkapart csirkemájjal, a májdarabkákkal, egy tojással, sóval, borssal és a petrezselyem zölddel.
A mélyfagyasztott leveles tésztát egy éjszakára a hűtőszekrénybe költöztettem, reggelre kiolvadt. Mivel lapokban volt a tészta, nyújtani sem kellett. Mindkét lapot hat részre osztottam derelyevágóval és mindegyik rész közepére egy-egy kupac tölteléket raktam.
A tészta széleit kenőecset segítségével bekentem felvert tojással, majd egymásra hajtottam a két szélét, lenyomkodtam előbb kézzel, majd villával, a tojás miatt jól összeragadt és nem engedte a tölteléket kifolyni. A tetejüket is megkentem tojással és megszurkáltam villával, hogy a bent keletkező gőz távozni tudjon felrepedés veszélye nélkül.
Sütőpapírral bélelt sütőlemezen, 200 fokra előmelegített sütőben sütöttem kb 12 percig, amíg a tetejükön a tojástól szép mosolygósak nem lettek:-)
Ha nem téglalap alakúra vágom a tésztát a derelyevágóval, hanem szabályos négyszögre, csinos kis háromszögű hasékat is készíthettem volna. Az ízélmény ugyanaz:-)

2007. november 23.

Malackodás


Sertésben legfinomabb a malachús. Szerintem.
Nem is szoktuk mással ízesíteni, csak sóval és borssal, kerül még mellé néhány fej hagyma felezve-negyedelve, 1-2 paprika és most - 1 liter világos, semleges ízű, alacsony alkoholtartalmú sör.

A látvány önmagáért beszél:-)

Hurrá! Csokibajnok lettem:-)

Tegnap, egy naaagyon hosszú – gasztroélményekben is gazdag Bpesti nap után hazaérve ért az örömhír, hogy KeserÉdes csokibolt és Melange által meghirdetett csokipályázaton az én fehércsoki bombáimat ítélte a zsűri nyertesnek édesség kategóriában. Részletek itt és gratulálok a többi bajnoknak!
A priviben gratulálóknak itt is, mégegyszer köszönöm! /Szemlesütve, pilla rebegtetés:-)/

2007. november 21.

Barna rozsos kenyér

Elkészült az első barna rozsos kenyerem, melasszal. Van benne 1/3 fehér liszt (B55), 1/3 világos rozsliszt és 1/3 teljes kiőrlésű búzaliszt. A vízhez hozzákevertem fél dl natúr melaszt - hogy jó barna legyen és egy picit jobban sóztam, mert a melasz piszok édes.
A végeredménnyel elégedettek vagyunk (az egész család), mindenkinek ízlett:-), jóval sűrűbb és "nehezebb", mintha csak BL55-ös lisztből lenne.Ugyanúgy készült, ahogy itt leírtam, csak a liszt lett variálva. És bár nem lett nagyon barna, jó szívvel ajánlom!


Túrós puliszka

Jó 20 éve, egyszer déltájt látogatott meg Életem Párja, Édesanyám éppen puliszkát főzött az ebédhez. Megnézte és kijelentette, hogy azt ő ugyan meg nem kóstolja, mert náluk ilyesmit a malacokkal etetnek. Pár hét múlva ismét ebédidőben járt felénk, akkor éppen túrós puliszkát ettünk, a látványának és főleg illatának már nem igazán tudott ellenállni, meg éhes is lehetett, megkóstolta de csak annyit mondott, hogy „nem rossz”.
Azóta úgy megszerette, hogy sokszor kérdezi: mikor eszünk már egy jó túros puliszkát? És ha én éppen nem kívánom, megcsinálja magának, néha még nálam is finomabbra!
Hozzávalók 4 személyre:
1 liter víz
1 kiskanál só
30 dkg kukoricadara
30-40 dkg juhtúró
tejföl

1 liter vizet felteszek forrni, 1 kk sóval. Amikor forr, beleöntöm a kukoricadarát, majd folyamatos kevergetés mellett addig főzöm, míg sűrű lesz, de nem kemény. A kevergetés fontos, mert odaég, hőforrás elzárása után, várakozó állásban is „dagad” . Szinte mindig egy- két kanálnyit félreteszek tejes puliszkának. Kevergetni sok mindennel lehet: Édesanyám a mai napig az ősrégi, erdélyi puliszkakeverő fával szokta, ami leginkább egy mini baseball-ütőhöz hasonlítható, én a botmixer szerű Zepter Mixsyvel szoktam, de megteszi a fakanál is, az felér egy bicepsz edzéssel:-). Egy sütőtál alját vékonyan kivajazom, de még jobb, ha kizsírozom, jóféle mangalica vagy kacsazsírral. Egy sor puliszkát simítok az aljára, rámorzsolom a túró 1/3-át, majd puliszkaréteg jön ismét, és így folytatom míg tart az alapanyagból. A tetejére túrót szórok, és beteszem a forró sütőbe (vagy ha sietek, a mikróba) addig, míg a tetején a túró megolvad. Közben 1-2 szelet füstölt szalonnából vágott apró kockákból szalonnatepertőt készítek, ezt lehet a tetejére szórni. Melegen, tejföllel tálalom.
Gyerekkorom kedvenc „levese”, a túróspuliszka előtti tejes puliszka. Ez nem más, mint egy mélytányérban 1-2 kanál forró puliszkára öntött hideg tej, amit a meleg puliszkával együtt kanalazunk ki. Puliszkát magában (túró nélkül), köretnek szoktuk enni tokányokhoz, lesi pecsenyéhez, de erről majd egy másik posztban:-)

Pár szó a túróról: Erdélyből hozott juhsajtból - saját magunk által gyúrt túróval szoktuk készíteni. A 30-40 cm átmérőjű, 6-8 kg-os friss juhsajtot szeleteljük és pár napig szikkasztjuk, utána a Mamámtól örökölt régi, 8-as húsdarálón ledaráljuk, besózzuk és jól meggyúrjuk (ezt Életem Párja végzi nagy élvezettel). Adagonként zacskózzuk és a mélyfagyasztóban tároljuk felhasználásig. Készül belőle túrós puliszka, sztrapacska, de friss paradicsommal és puha kenyérrel sem utolsó!
Ha nincs erdélyi juhtúrónk, veszünk szlovák brindzát, vagy magyar gomolyát, azzal is finom!

Sajt horror

Két hete vettem kecskesajtot. Nagyon friss volt, így készítője azzal a tanáccsal látott el, hogy a rántani valót még legalább 10 napig „érleljem” a saját levében, ha az elfogy, öntsek alá kevés vizet és legjobb, ha két hét múlva fogyasztjuk. Be is tartottam a tanácsát de egy sajttal kísérletbe fogtam és nem a saját levében érleltem, hanem vörösborban. És JÓ! Bár reméltem, hogy a belseje szép márványos lesz, csak a külsején látszik a vörösbor nyoma, de az ízének nagyon, nagyon jót tett, az állaga meg sokkal krémesebb mint a vele egykorú natúr sajté. A kinézete kicsit horrorisztikus…

2007. november 20.

Guacamole



Kedvenc kencéim egyike, Stahl Judit receptje alapján szoktam készíteni. Krémes, légiesen habos és erős, gyorsan kész és még gyorsabban elfogy :-)
Avokádót kapni már mindenhol, ám jó érettet szinte lehetetlen. A mostaniak majd egy hetet pihentek a konyhapulton a gyümölcsös kosárban az almák között. Ha nincs egy hetem, 2-3 nap alatt is puhává lehet varázsolni a húsukat ha egy papírzacsiba zárom őket.

Hozzávalók:
2 puha avokádó
1 kis fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 chili paprika
1 zöld citrom (lime)
1 deci tejszín

frissen őrölt bors
tortilla chips a mártogatáshoz és Coronita sőr a tökéletes kísérethez

Az avokádót kettévágom, kiszedem a magját – érett avokádónál ez gyerekjáték - és egy kanállal kikanalazom a húsát. Beteszem egy tálba, villával kicsit összetöröm és meglocsolom a lime levével. A hagymát felaprítom, a fokhagymát pépesre reszelem, a kimagozott chili paprikát pedig vékony forgácsokra aprítom és hozzáadom az avokádóhoz. Ráöntöm a tejszínt, és botmixerrel pépesre keverem a világoszöld színével ártatlannak tűnő, de a chili paprika miatt izmos kencét.
Amikor kész, megsózom, borsozom és tálkába kanalazom.
Ha van itthon, jót tesz neki egy marék aprított petrezselyem zöldje, de most nem volt (az eredeti recept koriander zöldet ír, de annak hiányában maradok a petrezselyemnél).

És íme egy gyöngyszem, ami ide kívánkozik, tegnap nagyon jót mulattam rajta, élvezze hát az is, akinek nincs meg Váncsa István szakácskönyve, az Ezeregy recept

"GUACAMOLE
Avokadóhús, finomra vágott zöld chili, fokhagyma, citromlé
Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt. Bonyolultságát tekintve a guacamole a zsíros kenyér szintje alatt marad, a guacamole ugyanis, ha szigorúbban nézzük, nem is étel, hanem az avokadó fogyasztásának technikája. Az avokadót úgy esszük, hogy a húsát kikanalazzuk a héjból, összetörjük, beledolgozunk egy jó adag chilit, sózzuk, ennyi.
Ehhez képest a guacamole készítésének valóságos iskolái vannak. A legszigorúbban ortodox, fundamentalista irányzat képviselői szerint guacamole csakis Mexikóban készíthető, ugyanis a lényege az avokadó maga, márpedig e célra alkalmas avokadó egyedül Mexikóban terem. Mások azt mondják, hogy ez ugyan igaz, de azért próbálkozzunk, megint mások akként vélekednek, hogy jónak tekinthető minden olyan guacamole, amely a gyümölcs ízét - függetlenül annak származásától - érvényesülni hagyja.
A közvélekedés ezzel szemben afelé tendál, hogy azért a guacamoléba kell egy kis citromlé, korianderzöld, fokhagyma, finomra vágott vöröshagyma, esetleg tejföl, netán római kömény, de csak egy leheletnyi, aztán semmi más.
Végezetül vannak az újhullámos, neobarokk-posztmodern őrültek, akik szerint mehet bele szezámmag, savanyított gyömbér, almaborecet, wasabi. Vagy akár brokkoli, majonéz, parmezán, cheddar, curry por, worcester, tequila, Monterey Jack, chorizo, és mindez együtt.
Én a magam részéről a puristákhoz állok közelebb, azaz szerintem Isten az avokadót elég jól kitalálta, nem hiányzik abból semmi. Más kérdés, hogy némi erős paprika, fokhagyma és citromlé sohase árt, ezért aztán a guacamole összetétele az én fogalmaim szerint: pépesített avokadóhús, finomra vágott zöld chili, kis fokhagyma, pár csepp citromlé, tortilla chips. Ez így nagyon finom, másrészt meg minden javasasszony, sámán vajákos és csodadoktor szerint roppant egészséges, tehát a guacamole fogyasztása közben az ember büszkén gondol arra, hogy íme, a halhatatlanok ételét fogyasztom, noha ezzel az erővel ehetnék csülköt is."

DNK sokadik felvonás

Hetekkel ezelőtt irigykedve olvastam gasztroblogger kolleginák beszámolóit a finomabbnál-finomabb dagasztás nélküli kenyerekről, nekem akkortájt csak a sörös kenyér ment elég jól, azt meg egy idő után azért meglehet unni! Aztán az első sikeren felbuzdulva, most már naponta készül itthon a kenyér, eddig csak fehér lisztből, fedeles jénaiban vagy cserépedényben. Tegnap este sült az első olyan, ami fele-fele arányban sima fehér lisztből (BL55) és teljes kiőrlésű búzalisztből készült. Elégedett vagyok, ugyanolyan finom, ropogós héjú, lyukacsos, kicsit „nedves”.

Holnap igazi „barna” kenyeret készülök sütni, melasszal.

2007. november 19.

Megint tizenharmadika...

Szeretlek !!!
Ezt írta ide a kiscsibém, ameddig betettem a sütőbe a kenyérsütő edényemet. Rámfér a kényeztetés, pocsék napom volt. Egy áruház parkolójában beletolatott a kocsim oldalába egy „kedves” fiatalember egy bilikék Ladával, amin sem műszaki, sem kötelező biztosítás, a pacáknak sem bejelentett munkahelye, de még jogosítványa sincs. Majd győzzem polgári peres úton behajtani a javítás költségét…
Kárpótlásul megsütöttem a lazacot, ami a pácban várt a sorsára.

Egy kilónyi friss lazacfilét elnegyedeltem és betettem egy lapos tálba. A szeleteket bekentem két gerezd zúzott fokhagymával, ztam, tekertem rájuk borsot, megöntöztem citromlével, tettem rájuk citromszeleteket, megszórtam morzsolt rozmaringgal és kakukkfűvel, majd öntöttem a halra annyi olivaolajat, hogy ellepje. Így pihent a hűtőben ma délutánig, amikor a vastag serpenyőmben olvasztottam kevés vajat és oldalanként kb 4 percig sütöttem benne a lazacot, pár ág rozmaring és a citromszeletek társaságában.


Valószínű, hogy tenyésztett lazachoz volt szerencsém, meg sülés közben egy csomó levet eresztett, de az íze…kárpótolt a törött kocsiért és az egész napos mérgelődésért. Kajaterápia, egy pohár francia bor társaságában :-)

2007. november 18.

Csoki imádóknak

Melange, a KeserÉdes csokibolt megálmodója pályázatot hirdetett vállalkozó kedvű gasztrobloggerek számára. A legutóbbi gasztroblogger találkozón át is vettük a próbacsokikat, ki-ki kedve szerinti összeállításban. Én fehércsoki pasztillákat, márványos csokiforgácsot és csokigyöngyöket választottam, melyek annyira szépek, hogy szinte kár megenni!

Hetekig halogattam a próbacsokik elkészítését, mert igazán „alkotni" akartam! Valóságos kutatómunka vette kezdetét, elolvastam az összes szakácskönyvemben fellelhető csokis receptet, kutakodtam a neten és úgy döntöttem, a fehér csoki pasztillákból egy könnyű csoki mousse-t készítek, a forgácsokat meg a gyöngyöket házi készítésű bonbon, vagy csokigolyóhoz használom. Igen ám, de telt-múlt az idő és a kolleginák egyre-másra publikálták a jobbnál-jobb csokimousse recepteket, Dolce vita épp egy fehércsoki mousse-t alkotott, ezt a vonatot lekéstem, újat kellett kitalálni. Tegnap, a huszonnnegyedik órában, végre megcsináltam. És mi hangzott el ma rögtön a csigareggeli után? „Anya, mikor fényképezed már le a csokikat?" Lefényképeztem, megkóstolták. A hivatalossá avanzsált „kóstoló csapat" verdiktuma: Anya, ez isteni!

Fehércsoki bomba

Hozzávalók kb 30 db golyóhoz és 24 db kosárkához:
10 dkg babapiskóta
20 dkg fehércsoki pasztilla, a KeserÉdes csokiboltból
1 kk vanilía kivonat
5 dkg márványos csokiforgács és 5 dkg csokigyöngy a KeserÉdesből
5 dkg vaj
5 dkg magas kakaótartalmú étcsoki
1 doboz (IKEA) kosárka (24 db)
24 db kesudió és 30 db mogyoró (forró, száraz serpenyőben pár percig körbekergetve, mert úgy sokkal jobb az ízük)

Azzal kezdtem, hogy feltettem úgy 3-4 újnyi vizet forrni egy olyan lábasban, amire pontosan illik egy peremes króm keverőtálam. Lényeges, hogy a keverőtál alja ne érjen bele a forrásban lévő vízbe, mert akkor megég a csoki! Amikor forrt a víz, a tálban megolvasztottam a fehér csokipasztillákat, majd belekevertem a vajat, a vanília kivonatot, összekevertem, majd összedolgoztam a babapiskótával, amit előzőleg morzsává daráltam. Amikor kicsit kihűlt, golyókat gyúrtam a masszából, mindegyik közepében egy-egy mogyorót rejtettem, a golyókat meghempergettem a csokiforgácsban, ettől „borzas” lett a kinézetük, majd mindegyiket „megkoronáztam” egy-egy csokigyöngyel.

A maradék masszát betöltöttem a kosárkákba, mindegyikbe egy-egy kesudiót rejtettem és másnap reggelig a hűtőben várakoztak és dermedtek. Ma reggel a kosárkák tetejét olvasztott étcsokiba mártottam és őket is egy-egy csokigyöngyel díszítettem. Csoki imádóknak (mint az én kóstoló brigádom) ideális édesség, nekem kicsit tömény lett a végeredmény. Legközelebb a fehércsoki-babapiskóta páros helyett marcipán masszával is kipróbálom.

Egy szép dobozban, a kosárkák saját kapszlijában ideális gasztroajándék!


Update: a recept a fent említett pályázaton az édesség kategória győztese :-)))

Csigareggeli

Ha vasárnap reggel kényeztetni szeretnénk családunkat, íme egy gyors és finom reggeli ötlet. Igaz, hírtelen felindulásból nehezen követhető el, de ha előző este eldöntöttük - és kivesszük a mélyhűtőből a leveles tésztát (reggelig a hűtőszekrényben hagyjuk felolvadni), pár perc munkával be is lehet gyűjteni az elégedett hümmögéseket és a magyar tésztanagyhatalom szlogenjét (kérek még).

Hozzávalók:
250 g mélyfagyasztott leveles tészta (nálam most Marathon márkájú – tegnapi Cora beszerzés - egy csomagban 2 lap van, nyújtani sem kellett)
szeletelt, füstölt – főtt sonka
reszelt füstölt sajt (nálam most scamorza)
1 felvert tojás
frissen őrölt bors
morzsolt oregáno
fél üveg zakuszka (helyettesíthető kechup-al vagy paradicsomszósszal)

A leveles tésztalapot megkentem felvert tojással, borsoztam, meghintettem oregánoval, erre reszelt sajt került, befedtem az egészet sonka szeletekkel, erre kentem a zakuszkát, majd újabb reszelt sajt réteg következett. Lehet, hogy így is megsüthettem volna - mint egy pizzát,

ám én feltekertem és éles késsel újnyi vastagságú szeletekre vágtam. A szeleteket sütőpapírral bélelt sütőlemezre tettem és betoltam az előmelegített 200 fokos sütőben (légkeveréssel).
Kb 20 perc alatt készre sütöttem (nem érdemes túlsütni, mert kiszárad). Legközelebb bátrabban fogok fűszerezni, a végeredmény így is percek alatt eltűnt!
Party falatkának is el tudom képzelni :-)

2007. november 17.

Az ördög és a részletek

Tuti, hogy ma tizenharmadika van! Reggel időben felkeltem, megírtam az évfordulós posztomat, kisütöttem a tegnap bekevert fasírtot, készítettem hozzá salátát, hogy csibéimnek meg nekünk is legyen harapnivalónk az úton, sikerült időben elindulnunk Karcagra, végre együtt mind a négyen, rég volt ez így. Jól is ment minden míg oda nem értünk. Megtaláltuk a Művházat, leparkoltunk, kiszálltunk, odamentünk, elolvastuk a bejárat melletti hirdetőfalon a kiállítás plakátját és benyitottunk. Zárva. Következő kapu. Zárva. Következő két kapu. Zárva. Na ekkor kezdett gyanús lenni a dolog. Nagylányom újra elolvassa a plakátot. Megvilágosodás. "A kiállítás megtekinthető 2007 november 27-ig hétköznap 8-18 óra között". (Ma szombat van) Hát, így jártunk. Tartoztunk az ördögnek egy 400 km-es úttal. Hogy ne maradjunk "élmény" nélkül, hazafelé otthagytunk egy rakás pénzt a szolnoki Corában, ahol éppen francia hetek vannak:-) Jött velünk cserépedényben sült francia pástétom (mennyei:-)), leveles tésztában sült csülök (finom), gruyerre sajt, friss lazac, meg még egy két apróság. Újra megerősítést nyert (nálam), hogy a francia borok némelyike semmivel nem jobb a magyar boroknál. A Corában otthagyott pénzösszeg arra ösztönzött, hogy kihagyjuk az éttermi ebédet és inkább itthon dobjak össze valamit. Mivel volt a hűtőben egy adag friss gnocchi, sajtok, gomba, csirkemell, hát összedobtam:

Sajtmártásos gnocchi, á la gabojsza

Hozzávalók:
1 kg friss gnocchi, 2 percig főzve, szűrve
1 csirke mellfilé, apró kockákra vágva
2 marék csiperke, szeletelve
3-4 féle sajt, nálam most friss kecskesajt, gorgonzola, camembert és rouge penészes sajt, a penészes kéregtől megszabadítva
só, bors, majoránna, fokhagyma
kevés vaj, olivaolaj
2 dl 30%-os tejszín

Egy nagy serpenyőben megolvasztottam a vajat kevés olivaolajjal, rádobtam és átsütöttem a csirkemell kockákat. Hozzáadtam a gombát, fűszereztem, pár perc múlva ment rá a tejszín és a sajtok. Amikor megolvadtak a sajtok, még rotyogtattam pár percig, míg besűrűsödött, ekkor hozzáadtam a kifőtt gnocchit és összeforgattam. Nekem és pici lányomnak nagyon ízlett, páromnak és nagylányomnak nem annyira, a gnocchi miatt, amely szerintük "olyan meghatározhatatlan állagú" volt. Lehet, hogy túlfőztem?

(Fél)évforduló

Ma féléves az "Anya, ez isteni!...".
110 bejegyzés, majdnem hetven recept, több mint 35000 látogató. :-)
Megszerettem a blogírást és nagyon sokat fejlődtem gasztronómiai téren. Sokat alakult az ízlésem és sokkal kritikusabb lettem, ha mondjuk étterembe megyek. Megkóstoltam, megfőztem egy csomó olyat, amit e blog nélkül nem biztos, hogy megteszek. És megismertem jó pár embert, akit e blog nélkül szintén nem lett volna alkalmam, lehetőségem megismerni. Jó kis csapat a gastrobloggereké, jó ide tartozni!
Most indulok Karcagra, megnézni Fakanál kiállítását!:-)

2007. november 15.

Újbor és Sajt fesztivál

A IV. Újbor és Sajt fesztivál 2007.november 24-25.-én kerül megrendezésre a GERBEAUD-ban (Budapest, Vörösmarty tér 7-8.). Borturizmusbörze, újborverseny, sajtverseny, kóstolók várják az érdeklődőket. Részletes program: itt!

2007. november 13.

Parajos gőte

Ha ebédidőben (vagy amikor idetévedtél:-)) jót akarsz nevetni, olvasd el ezt, Professor Pizka tollából! Elvetemült gasztrománoknak különösen ajánlott!

2007. november 12.

Édesburgonya

Megkóstoltam. Finom, de bátran kijelenthetem, nem váltam függővé az édesburgonyától. Ezért is jók a gasztroblogok. Hatásukra sokmindent megveszünk, elkészítünk és megkóstolunk, olyanokat is, amihez magunktól nem lenne bátorságunk.

Így voltam én is az édesburgonyával: olvastam kolleginák rajongását és muszáj volt vennem, sütnöm. És tényleg finom, olyan sült sárgarépa – krumpli – sütőtök fúzió, és egyik sem. Krémes, mint a sütőtök, édeskés, mint a sült sárgarépa (amit imádok!) és mégis krumpli állagú. Bevallom, ha csak nem költözök a trópusokra, ahol nyílván ez a krumpli, én a magam részéről maradok a sárgarépánál, krumplinál, sütőtöknél. Nem csak lokálpatriotizmusból :-)

A recept innen származik.

2007. november 11.

Márton napi vigasságok

Évek óta hagyomány, hogy Borlovagrendünk a Mártonnaphoz legközelebbi szombaton Kiskőrösön újborkóstolót szervez, az estét libavacsorával ünnepeljük. Tegnap volt e jeles nap, össze is jött 60 újbor, amit annak rendje-módja szerint meg is kóstoltunk. Jó évjárat volt az idei! Bár a vörösborokat újra kóstolnám március környékén, a rozék és a fehérborok már teljes pompájukban mutatkoznak.

A menüre sem volt panasz: aperitifnek kiskőrösi Petőfi pálinkákat kóstoltunk

Az előétel töltött libanyak – sajtos kifli volt,

ezt libaaprólék leves lúdgége tésztával követte.

A főétel (ez ízlett nekem a legjobban) a fenti képen látható részeges libasült vörösboros szilvával, parasztos törtburgonyával és pezsgős káposztával. A libacomb egyszerűen tökéletes volt! Kívül kellemesen ropogós, a húsa szaftos, omlós, a köretek jóízűek.
A mennyei főétel után a desszert – somlói galuska – kicsit szerényre sikeredett, de nem sokat rontott az összbenyomáson.

Kellemes zene, tánc, mulatság reggelig – annak aki bírta cérnával!



Szeretem a vasárnapokat...

Vasárnap mindig a szüleimnél ebédelünk. Ezek a „nyugalom szigete” pillanatok, amiket mindig kiélvezek az utolsó másodpercig!

Reggel, felkelés után közös reggeli a gyerekekkel (ilyenkor még mindkettő itthon van), majd indulás a szüleim házába. Ott már mennyei illatok fogadnak belépéskor, kész a leves és a sütőben a második (most tepsiben készülő krumpli – hagyma – gomba – padlizsán – paprika – husi, rétegezve, borral locsolva). És ameddig Életem Párja végigcsinálja a minden vasárnapi fittness programját (futás – szauna – vasárnapi újság olvasás), addig legalább háromszor csengetnek: hozzák a szomszédok a sütemény kóstolót és viszik azt a kistányért, amin Édesanyám sütije van. Jó szokás ez falun :-) Szombaton és vasárnap is sütnek és minden alkalommal körbe is járnak a szomszédoknál az elkészült remekművek, így hétvégenként legkevesebb 4 fajta sütemény kerül az asztalra ebéd után. (Most lehet sajnálni:-)) És bár édesanyám süteményeitől jobbat kívánni nem lehet, mégis azonnal rávetjük magunkat Kati néni almására, Margit néni kókuszos csigáira!

És milyen jó, hogy egy átmulatott éjszaka után nem kell főznöm (bár kenyeret sütni korán keltem), hanem készen várnak a finomságok! És még mosogatni sem kell, mert mindig elhangzik: „menjetek csak, pihenjetek, nekem más dolgom úgy sincsen!”

Örüljünk a pillanatnak amíg lehet. És élvezzük a vasárnapokat…

2007. november 8.

Sertés kocsonya


"A kocsonya a disznónak egy végső koncentráltságú kivonata, éteri esszenciája, a kocsonyában a disznó platóni ideáját ragadjuk meg, a kocsonya az asztrális síkra emelkedő, téren és időn kívüli, elvont és örök disznóság földi visszfénye, vagy ami tetszik." (Váncsa István)

Amiből készült:
1 malac feje
két köröm, darabolva (mondjuk a hentesnek, hogy kocsonyának kell, készségesen feldarabolja)
kb 2 kg disznóhús (lapocka), nagyobb darabokra vágva, az sem baj, ha bőrös
1 nagy fej hagyma
2 fej fokhagyma
szemes bors

A húsokat megmossuk, daraboljuk és hideg vízbe (annyi, hogy jól ellepje) feltesszük főni egy hatalmas edényben a felnegyedelt hagymával, egy fej fokhagymával, sóval, borssal. Ha forr, azonnal minimál takarékra csendesítjük alatta a lángot/hőforrást, mert csak gyöngyözve szabad neki főni, különben zavaros lesz a kocsonya. Folyamatosan lehabozva addig főzzük, míg a hús teljesen meg nem puhul, leválik a csontokról. (ez jó pár óra!)
Ekkor levesszük az edényt a tűzről, szűrőkanállal kiszedjük a húsokat és a visszamaradt lében elkeverjük a második fej fokhagymát zúzva, hadd adja ki a zamatát. Ha a husik már annyira kihűltek, hogy meg tudjuk fogni, kicsontozzuk és mély tálakba rendezzük. Ilyenkor érdemes magunk mellé készíteni egy kis sót és friss kenyeret, mert ebből a főtt, meleg husiból meg a csontok mélyedéseiben megbúvó cupák és husi cafatokból, amiket kézzel nem lehet kiszedni, csak kiszopogatni, istenien be lehet lakmározni! :-) Azért legyünk tekintettel családunkra is és ne faljuk fel az egész főtt husit, mert jó az a kocsonyában is:-)
A husikra rámerjük egy szűrőn keresztül a levet, amit előzőleg „lefölöztünk” a zsírtól. Megszórjuk kevés pirospaprikával, mert úgy sokkal mosolygósabb a kocsonyánk és imádkozunk, hogy megdermedjen valami jó hűvös helyen (nem mélyhűtőben!). A biztonság kedvéért szoktunk belekeverni egy zacsi zselatinport, de ha elegendő köröm, fej és bőr van benne, megdermed „segítség” nélkül is.
Van, akinél a kocsonyát karácsonykor szokták főzni. A mi családunk nagy kocsonyaimádó, a képen látható kocsonyát (és társait) múlt héten pusztítottuk. Újévre mindig főzzük, húsvétra is, és van, hogy pulykakocsonyát készítünk. Nálunk egy a lényeg: legyen jó fokhagymás!

2007. november 7.

Kenyér projekt


A kenyér sütési projekt eljutott arra a szintre, hogy a 7,5 dl lisztből bekevert kenyér egy egész napra kevésnek bizonyult, az ovális jénai edényem pedig kicsinek, mert mindennap felugrik valaki a baráti körből megkóstolni a kenyeremet…Tegnap elérkezett az idő, hogy egy speciálisan kenyérsütésre készített cserépedénnyel gazdagodjak. Nekem nagyon tettszik! És ebben kényelmesen elfér a dupla adag :-)

2007. november 6.

Csülkös bableves

Az erdélyi szárazbab levesben nincs sem sárgarépa, sem fehérrépa, sem egyéb zöldség, csak bab. Emlékszem, huszonegy évvel ezelőtt, hogy csodálkoztam az itteni alföldi bablevesen, amiben minden volt, de a bab volt a legkevesebb! Na ez az az étel, amit még sosem főztem és nem is fogok (bár imádom!), míg Édesanyám „főzőképes”. Van nekem egy füzetem, még blog előtti időkből, amiben a nagyon fontos, főleg családi recepteket bejegyeztem, mert sose lehet tudni…Az ötödik oldalán a csülkös bableves szerepel, íme a bejegyzés:

Hozzávalók:
fél kg szárazbab
1 füstölt csülök vagy házi sonka darab
8 gerezd fokhagyma
2 fej hagyma aprítva
1 ek tárkony (ecetbe tartósított), vagy szárított
esetleg csipetke, a Papa kedvéért :-)

Hidegvízbe (annyi, hogy jól ellepje) felteszem a csülköt főni, ha felforrt, 15 perc után leöntöm róla a vizet, öntök rá tiszta forró vizet, hozzáadok 1 fej aprított vöröshagymát, 4-5 gerezd zúzott fokhagymát és az aprított tárkonyt, majd addig főzöm, míg a húsa leválik a csontról.

Külön edényben felteszem a babot főni hideg vízben, forrástól számított 5 perc után leszűröm és forró vízben újra forralom, majd azt is 5 perc forrás után leöntöm, összesen háromszor folytatva a műveletet. (Úristen, majd amikor ezt mind nekem kell csinálni…)

A negyedik (!?!) vízbe beleforralok egy fél fej aprított vöröshagymát és 2-3 gerezd zúzott fokhagymát, kevés őrölt borsot, sót nem, mert a csülök sós. Ha a bab már puha, összeöntöm a főtt csülök főző levével, amit előzőleg zsírtalanítottam. (gyorstalpaló kezdőknek: a zsírnak meg van az a jó tulajdonsága, hogy a folyadék tetejére „kiűl”, így egy papírszalvéta, vagy konyhai papírtörlő segítségével egyszerűen fel lehet itatni.)

A végéhez közeledve fél fej aprított vöröshagymát pár gerezd zúzott fokhagymával kevés olajon megdinsztelek, megszórom pirospaprikával és hozzáöntöm az egészet a leveshez. Összekeverem és kevés (tárkonyos) ecettel savanyítom. Lilahagyma és friss kenyér dukál hozzá, második fogásnak pedig lapótya. De ez már egy következő poszt :-)

A mostanit is Édesanyám főzte, ezúttal nem csülökkel, hanem az utolsó darab saját készítésű füstölt sonkánkkal. Pici lányom kedvenc eledele!

Rakott kel

Nem is tudom, nevezhetem-e rakott kelnek (pedig az!), mert az igazihoz képest ebből kimaradt a rizs, két ok miatt: hajnalban, amikor készítettem, lusta voltam rizst főzni és mikor ÉP reklamált, rávágtam, hogy ez így sokkal diétásabb :-)
Hozzávalók:
1 fej kelkáposzta, egyben párolva, majd leveleire szedve
fél kiló darált hús (nálam most sovány sertés)
két fej hagyma, aprítva
őrölt pirospaprika
só, bors, morzsolt majoránna
2-3 tojás
1 deci tejszín
reszelt sajt
Miközben párolódott a káposzta, kevés olajon megdinszteltem a hagymát, sóztam, megszórtam pirospaprikával, borssal és majoránnával. Felöntöttem kevés vízzel és ment bele a darált husi, majd kevergetve puhára pároltam. Nem baj, ha marad szaftja, az majd jótékonyan körülöleli a káposztaleveleket.
Egy sütőtálat (éppen csak) kikentem vajjal és megágyaztam a husinak kellevelekkel. Rásimítottam a húst, majd újra kellevél következett. Ráöntöttem a felvert tojásokat, amihez a tejszínt kevertem. A tetejére reszelt sajt került, majd ment a sütőbe 200 fokra, ameddig a sajt szépen megpirult.
Lehet, hogy diétás, de rizzsel sokkal, sokkal jobb!!!

2007. november 5.

Csoko-mokka likőr


Újabb gasztroajándék ötlet, amit véletlenül találtam Chili&Vaniliánál, miközben édesburgonya recepteket keresgéltem.: házi, Baileys szerű, csoko-mokka likőr névre hallgató recept Londonból. Gondolom, kevesekhez jutott el, mert a Csípős fűszeres édesburgonyaleves bejegyzés végén található, de most nagyon is aktuális :-)

Nyersfordítás:
2, 5 dl erős eszpresszó kávét felmelegíteni két rúd fahéjjal és 5 dkg barna cukorral. Fél órát állni hagyni. 6 tojássárgát vízgőz fölött habosra keverni 10 dkg barna cukorral. Levenni a tűzről, hozzáadni 2 ek kakaóport, a kávét, 1, 25 dl tartós tejet, 2 dl sűrített tejet és 1,25 dl whisky-t. Sterilizált üvegekbe tölteni (recept szerint kb. 1,5l és 6 hónapig áll el)

*a fotó az angol, eredeti receptet tartalmazó oldalról származik

2007. november 4.

Natúr fogas filé

Megirigyeltük lorientől a sok finom halételt és halszombatot tartottunk barátainkkal. Életem Párja volt a beszerző és tanúsítom, jó munkát végzett. Készült halászlé is (poszt köv.) de az est fénypontja (számomra) a sült fogasfilé és ponty volt.

Kecskeméti barátainkkal volt szerencsénk, ők értenek a hal elkészítéséhez (mi nem nagyon), így szerencsém volt végignézni a fogas kifilézését és elkészítését. Most már tudom, a jó ízű, nemes húsú halakat „minimál” módon érdemes elkészíteni: rázogatva, egyszer-kétszer megfordítva vajon, serpenyőben sütni, miután sóztuk, borsoztuk és beírdaltuk a bőrét. Citromszeletekkel tálalva igazi ínyenc fogas. Akarom mondani fogás.

A ponty szeletek pedig paprikás, sós, borsos, majoránnás lisztbe forgatás után, öntöttvas edényben, forró olajban sültek ki és citrommal, muzsdéjjal fogyasztottuk. Mindkettő nagyon finom volt.

Olajos hal - házilag

Ez is „gyerekkori emlék”, Édesanyám szokta készíteni, két napnál többet még soha nem ért meg, annyira finom. Szeretjük az olajos halat, de vágytunk a konzervnél jobb megoldásra.

Hozzávalók:

1 csomag (900 g) mélyfagyasztott tengeri hal

olaj

2 citrom leve

2-3 babérlevél

szemes bors, 1 púpos teáskanál só

Egy kuktában betenni a halat és a fűszereket, ráönteni annyi olajat (oliva vagy napraforgó), hogy majdnem ellepje, 2 citrom levét + 1-2 dl vizet és nagyon lassú tüzön 1 órát főzni.

Tálba szedni, kihűteni és citrommal, friss kenyérrel élvezni.

2007. november 3.

Dagasztás nélküli kenyér



Nekem ez a kedvenc házi kenyerem. Próbáltam a dagasztottat is, de nálunk ez a nyerő. A legjobban őrségi tökmagolajba mártogatva, vörösborral szeretjük, de ez a mindennapi kenyerünk, mindenhez.


Használok hozzá:
1 kg lisztet (BL55-ös, vagy BL80-as, de a legszebb kenyereket tönköly fehérlisztből sütöm)
6-8 dl vizet, de még finomabb tejsavóval
1 zacskó szárított élesztőt (7, vagy 10 g)
25 g sót

A hozzávalókat egy méretes tálban tessék-lássék módra összekeverem (azaz nem kell jól eldolgozni, csak a a cél, hogy átnedvesedjen a liszt), konyharuhával letakarva pihen 12-14 órát huzatmentes helyen (pld.a hideg sütőben), erősen lisztezett pulton (ugyanis ez a biztosítéka annak, hogy ne ragadjon majd bele a sütőedénybe) összehajtogatom (hajtogatási technika a bejegyzés végén belinkelt videón), pihen még annyi ideig, amíg a sütőm eléri a maximum hőmérsékletet (nálam ez 250 C-fok és kb fél óra).
Egy fedeles, ovális, vagy kerek jénait, vagy tetős, cserép kenyérsütő tálat, vagy fedeles öntöttvas edényt, vagy mázas cserépedényt  a sütőben felforrósítok ( a sütővel együtt melegítem, mert ha már forró sütőbe kerül üresen, képes eltörni), bele a tészta, rá a fedő, sütőbe vele fél órára, majd fedő le, csökkentem a hőmérsékletet 200 C-fokra és tovább sütöm, immár fedő nélkül még 25-30 percig. Gyönyörű, kopogó hangja van a kenyér aljának amikor kiveszem és még percekig pattog a héja (kenyér muzsika!). Engem leginkább az isteni házi, erdélyi kenyerekre emlékeztet az állaga, a héjának ropogóssága. Nem is vágyok jobbra!

Update: azóta többször, kemencében is sütöttem, de az itthoni sütőmben a legszebb kenyereket a mázas-fedeles Pataki tálaim egyikében sütöm! Alábbi a nagy Sába tálban készült:


2 kg lisztből pedig a belül mázas kenyérsütő tálban készítek:


A dnk kenyér készíteséről itt a legjobb video, jól látszik a tészta állaga és egyértelmű a hajtogatási technika is. Mielőtt első alkalommal hozzáfogsz, érdemes megnézni!

Képek a kenyereimről: itt, meg itt, meg itt, meg itt, meg itt, meg itt...  és itt az egyik legszebb darab:



Ugyanebből a tésztából svájci gyökérkenyeret is szoktam sütni, a receptjét itt találod.




Jó kenyérsütést!