2007. szeptember 29.

Házi májas pástétom - VKF IX. - Belsőséges hangulatban 1.

Hááát, a belsőségekkel bensőséges a viszonyom:)) Nagyon örültem a VKF! legújabb fordulójának téma kiírásakor és ezúttal több felvonásosra tervezem részvételem.
Az első felvonás legyen az egyik nagy kedvencem, a házi májas pástétom, most éppen egy fúziós változat gombával és némi darált sertéscombbal.

Életem első sajátkészítésű májpástétomát Nemisbéka receptje alapján készítettem, aztán egyre bátrabban kísérleteztem a fűszerezéssel és a hozzávalókkal . A mostani adag minden szokás és józan készítési eljárás mellőzésével készült de a végeredmény több mint kielégítő.
Hozzávalók (a mennyiségeket lehet nyugodtan negyedelni, nyolcadolni, ha csak nem egy hadseregnek készíti az ember lánya:))
fél kiló sovány sertéscomb, darálva
1 kg csirkemáj
2 fej hagyma, szeletelve
kb ½ kg csiperke gomba, darabolva
gyros fűszerkeverék (majdnem egy egész zacsi beleszaladt...)
fokhagyma (4-5 gerezd) zúzva
2 ek majoranna (szárított, morzsolt)
frissen őrőlt bors
2 dl tejszín
10 dkg vaj
kevés vörösbor
Úgy kezdődött, hogy reggel kivettem a fagyasztóból a darált húst, hogy majd estig kitalálom mi lesz belőle. Ebédszünetben megláttam a gyönyörű, friss gombát és muszáj volt vennem. Régóta kívántam már csirkemájat enni, az is frissnek látszott és vettem abból is. Persze mikor hazaértem, rájöttem, hogy darált hús meg máj, meg gomba…sok lesz, de majd csak lesz belőlük valami…Elkezdtem a darálthúst pirítgatni kevés olajon, gyros fűszerrel bőven meghintve, sokkal bővebben, mint kellett volna…gondoltam hozzáadom a gombát is, úgy talán nem lesz túl sós. De kívánt egy kis hagymát is…akkor meg mi legyen a májjal? Ment bele az is. Meg fokhagyma, bors és ha máj, akkor majoranna. Kapott még egy löttyintésnyi vörösbort majd pár perc múlva 2 dl tejszínt és 10 dkg vajat. Amikor a vaj is elolvadt, lekapcsoltam a tűzhelyet és keveset félretettem pár grillgombához, tölteléknek (recept később). A többit leturmixoltam, üvegekbe kanalaztam és azóta is jóízűen fogyasztjuk (mindenki, aki kapott belőle, mert ipari mennyiségre sikeredett), kenyérre kenve, lilahagymával, paprikával…

2007. szeptember 26.

Szendvicsbár

A tegnapi céges összejövetelre készítettem több tálcával. Volt többek között padlizsán krémes (ennek volt a legnagyobb sikere!), tojássalátás, tonhalsalátás és a szokásos szalámis, sonkás , sajtos.

2007. szeptember 23.

Pácolt fokhagyma

Hét elején szert tettem pár csinos csatos üvegcsére és kapóra jött a Nemisbékánál olvasott, karácsonyi gasztroajándéknak is kiváló pácolt fokhagyma receptje. És mivel nagy a baráti köröm, meg szeretek is saját kezű „kincseket”ajándékozni, rögtön dupla adagot készítettem.

Hozzávalók:
20 fej fokhagyma
7,5 dl száraz fehérbor
2,5 dl száraz rosé
2 dl balzsamecet
6 ek nádcukor
1 púpozott tk. só
1/2 tk. őrölt feketebors
6 babérlevél
minden üveghez 1 kis chilipaprika
3 ek. szárított petrezselyem
3 ek szárított kakukkfű
olívaolaj

Minden úgy történt, ahogy azt Nemisbéka megírta, azzal a különbséggel, hogy én nem kézzel pucoltam, hanem a Stahljuci szponzor termékével és bár az öngyilkossági gondolatok elkerűltek, de mindenki annak rendje-módja szerint megkapta a magáét.(még Nemisbéka is, hogy miért kellett neki ilyen jókat posztolni, nekem meg elolvasni...)
Lépésről lépésre úgy készült mind itt és jelentem, a fenti páclé mennyiség pont elég volt a húsz fej fokhagymához, úgyhogy ha húst szeretnék benne pácolni, azt leghamarabb 3 hónap múlva teszem majd meg. Tényleg finom. És még milyen lesz!:))

2007. szeptember 15.

Tényleg királyi reggeli

Szerintem a jó recept egyik ismérve az, amikor rátalálva, elolvasás után azonnal felpattan az ember lánya és neki is lát elkészíteni, mert leküzdhetetlen vágyat érez, hogy azonnal, de azonnal megízlelje a végeredményt. Ma reggeli kávém kortyolgatása és menetrendszerű gasztroblog-termés olvasgatása közben jártam így: Gránátalma oldalán találtam ezt a szuper királyi reggelit és kis változtatással, azonnal el is készült, így mire családom kikecmergett a konyhába a csodás illatoktól csábítva, már készen is volt!

Hozzávalók 4 személyre (nálam):
12 szelet sonkás felvágott
8 kisméretű, ám szuperfriss tanyasi tojás
füstölt sajt reszelve
gombaszósz

A 12 –es muffinformám minden mélyedésébe raktam 1-1 szelet sonkát. A tegnap készült gombaszósz maradékából tettem a muffinforma minden mélyedésében 1-1 kiskanállal, lazán felvertem a tojásokat és töltöttem belőlük minden mélyedésbe. A tetejére raktam füstölt reszelt sajtot és ment a 250 fokos sütőbe kb 8-10 percre, majd 3 percre grillfokozaton sütkérezett és a sajt szépen megpirult. Elbírt volna egy-egy borspuszit és azt is, hogy a mélyedéseket kikenjem valamiféle zsiradékkal, mert keserves volt a mosogatás a kifolyt tojás miatt (pedig állítólag „tapadásmentes” bevonata van a muffinformámnak...)Legközelebb biztosan a szilikon formámba készítem, ám most Gránátalma utasítását követve, „merevfalú” formában készült.

A gombaszószról: A tegnapi sült csirkeszárnyakat kísérte és tésztához is jó lett volna. Egy fej szeletelt hagymát megpároltam kevés olivaolajon, rá a negyedelt gomba, só, bors, majoranna, fokhagyma és egy löttyintés fehérbor, majd amikor puha lett, beleolvasztottam két kocka gombás sajtkrémet, amitől jobb íze és állaga lett.

2007. szeptember 13.

Pár falat

Előfordul, hogy az ember lánya későn ér haza egy fárasztó nap után és ha senkit nem kell etetnie (mert ahányan, annyi fele) de az éhség mardossa, (mert ebéd sem nagyon volt, csak kávé) úgy dönt, hogy gyors, egyszerű és finom falatokkal kényezteti magát. És ha van otthon egy még partiképes kifli meg egy csomag füstölt lazac, hamar kész az egyszemélyes vacsora.(még arra is lusta voltam, hogy megkenjem valamivel a kiflit…) És tényleg sokkal jobb, ha vékonyka szeletelt héjas citrom koronázza meg a falatot, mintha csak citrom levével csepegtetném. Szerencsére árválkodott a hűtőben egy üveg száraz pezsgő amit sikerült is kinyitnom, kortyoltam hát azt is hozzá… Legközelebb Életem Párjával megismétlem!

2007. szeptember 10.

Mititei

Kérdés érkezett hozzám a napokban, az egyik legnépszerűbb Erdélyi vagy mondhatnám román (mert nem csak erdélyben készítik, fogyasztják, sőt!) specialitással kapcsolatban. A kérdés az volt, hogy mi a különbség a mititei és a mici (ejtsd: miccs) között. Jelentem, nincs különbség. A mititei a "teljes" neve, a mici pedig a "rövidített" neve (mint a pogácsának a "pogi").
Baba kérésére, íme a mititei, vagy mici receptje, egyik a sok közűl, amit én egy román, ősrégi szakácskönyvben találtam és ami alapján már készítettünk mi is házilag mititeit:

1,1 kg hús (vegyesen: birkahús, amin van faggyú is, de legalább a hártya, marha és sertés)
18 g só
20 g szódabikarbóna
1 szál csombor (borsikafű)
25 g megtisztított, zúzott fokhagyma
20 g fűszerkeverék, amiben van fekete őrölt bors, kevés kömény és őrölt szegfübors. Romániában készen kapható mititei fűszerkeverék, igen jó ízü összeállítás!
400 ml csontleves
½ csípős paprika, amit célszerű a csontlevesbe főzni

A húsokat ledarálni, bekeverni sóval, szódabikarbónával. Hűtőben pihentetni 24 órát, újra ledarálni, belekeverni a csontlevest, csombort, fokhagymát, fűszerkeveréket, kolbásztöltővel formázni. (Ezután is jó, ha pihen pár órát!) Olajjal megkent kézzel szoktuk rápakolni az izzó faszén feletti grillrácsra és meg-megforgatva megsütni. Akkor jó, ha nincs "kiszáradásig" sütve, hanem még jó szaftos. Friss kenyér, mustár és jó hideg sör dukál mellé. Na, most majdnem lecsöpögtettem a klaviatúrát, úgy beindult a nyáltermelésem.)))
További mititei receptek Gigi-nél, meg itt, itt és itt, románul tudóknak egy igazi ritkaság: egy 1920-as recept itt, egy napjainkból való itt. Jó próbálkozást mindenkinek és várom a beszámolókat!

2007. szeptember 9.

Ízes Erdély

Kedves ajándékkal leptek meg Székelyudvarhelyi barátaink: Ambrus Gizella és Kútvölgyi Mihály: Ízes Erdély című szakácskönyvével, ami nem szokványos szakácskönyv. Hihetetlenül jó fotókkal ad nem akármilyen ízelítőt, megidézi a gyönyörű erdélyi tájakat, kóstolót kínál az erdélyi konyha legízletesebb fogásaiból, a puliszkától a zakuszkáig. Aki egyszer megízlelte az erdélyi konyhát, szívesen fogja forgatni itthon is!

2007. szeptember 7.

Frittata

Hirtelen felindulásból vettem tegnap egy csomag grillgombát, aminek töltött gomba lett volna a sorsa, de későn értem haza és már nem vágytam rá. Árválkodott még a hűtőben egy csomag megkezdett kockázott bacon és határidősnek tűnt már az a maradék juhsajt is, amit Erdélyből hoztunk. Elkészítettem életem első frittata-ját tegnap este és nagyon finomra sikeredett.

Hozzávalók 4 személyre:
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
10 dkg kockázott bacon
fél kiló gomba
8 tojás
bors, oregano
kevés olivaolaj
reszelt sajt (nálam most jó szikkadt juhsajt)

Az olivaolajon megsütöttem a bacon kockákat, majd szűrőlapáttal kiszedtem őket egy tányérra. A serpenyőbe megpároltam a félkarikára szeletelt hagymát, hozzáadtam a zúzott fokhagymát. Amikor megéreztem a fokhagyma illatát, rádobtam a rusztikus szeletekre aprított gombát és megfűszereztem borssal, oregano-val. Sózni nem sóztam, mert a bacon elég sós, nekem a végeredmény így pont jó lett. A gomba nehezen akart levet ereszteni, így kapott egy löttyintés fehérbort. Visszaköltöztettem a bacont és az egészet puhára pároltam, majd ráöntöttem az éppen csak felvert tojásokat. Amikor az alja már szilárd volt, a közepe-teteje még „remegős”, megszórtam a reszelt sajttal és betettem a 250 fokos sütőbe és addig sütöttem, míg szépen megpirult. Friss baguette-el és ropogós retekkel ettük. A maradékból ma reggel lett útravaló szendvics, hidegen is ugyanolyan finom.

2007. szeptember 6.

Kecskeflekken pityóka salátával

Ez volt az egyik legfinomabb vacsoránk az erdélyi nyaralásunk alatt. Kecskehúst többször ettem már életemben, első alkalommal kb. tizenöt évvel ezelőtt, egy lakodalomban Kecskeméten, pörkölt formájában. Nagyon ízlett. Most lehetőségünk volt roston sült flekken formájában is megkóstolni. A pityóka salátát mintha Édesanyám készítette volna! Hiába, Ő is Erdélyben gyakorolta 50 éves koráig:)

Hozzávalók:
darabolt kecskehús
só, bors
tejföl, piros arany (csemege)

A salátához (fejenként)
2-3 szem pityóka (krumpli)
1-2 főtt tojás
1 kis fej lilahagyma
olaj, só, bors

Házigazdánk a vacsora előtti napon bepácolta a kecskehúst: sóval, borssal megszórta, bekente tejföllel elkevert piros arannyal. Másnap délelőtt a szakácsnője (Ilonka néni) gyenge lángon puhára párolta a husit, amit estére már csak meg kellett „melegíteni” a faszénparázs felett, ekkor kapta meg az isteni füstös, igazi flekken ízt.
A pityóka salátához Ilonka néni a főtt krumplit feldarabolta, hozzá aprította a főtt tojásokat, a lilahagymát. Megszórta sóval, borssal, meglöttyintette napraforgó olajjal, összekeverte és érlelte pár órát vacsoráig. Nem egy diétás vacsora, de nyaraláskor ki gondol a kalóriákra…

Édes Erdély

Egy csodálatos hét Erdélyben: élménykavalkád annak, aki először jár ott és annak is, aki már sokadjára. Mert olyat nem ismerek, aki csak egyszer akarta látni, csak olyat, aki mindig visszavágyik. Számomra: vissza a gyökerekhez és táplálék őszig, mert az októberi lombhullásra visszahúz a szívem…
Ez alkalommal úticélunk a Hargita volt (gyerekkoromban minden nyáron itt málnásztunk), a „bázis” pedig Zeteváralja egyik kedves panziója, szemben a falu templomával. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik nem luxusra vágynak, hanem az igazi erdélyi falusi túrizmusba akarnak belekóstolni. A környék legszebb látnivalói pedig több hétre való programot kínálnak az arra járóknak.
Ami nekünk most jutott: bejártuk a környékbeli kis falvakat: Székelypálfalván szebbnél-szebb székelykapukat látni, az emberek egyszerű életet élnek, kaszálják a mezőt, gyűjtik a szénát, lovat patkolnak, fuszulykát bontanak és a vizet még mindig az utcán lévő kútból merik. Énlaka lenyűgözött, mintha egy középkori helyszínre csöppentünk volna. A tizenötödik században épült templom festett kazettás mennyezetén székely rovásírás látható, maga a falu már 1331-ben szerepelt a pápai adójegyzékben.

Székelyudvarhely, a "legmagyarabbnak" tartott erdélyi város is megér egy egésznapos látogatást de látni kell Székelyderzs műemlék unitárius templomerődjét is. Belsejének freskóit 1419-ben festették, a Szent László-legenda egyik legszebb ábrázolását tekinthetjük meg. A templomot 5 m magas várfal veszi körül és a mai napig az egész falu az állandóan hűvös, szellős bástyában tárolja a szalonnát, sonkát.
A tiltás ellenére volt fürdés a Zeteváraljai víztározóban, de voltunk Szovátán is (a Medve tóhoz érdemes ellátogatni), a Kelementelki Borházban pedig finom küküllőmenti borokkal csillapítottuk szomjunkat.
Barátaink elláttak héjjasfalvi, kemencében, káposztalevélben sült, isteni házikenyérrel

mennyei tejfölöspitével

és olyan paradicsommal, ami számomra a gyerekkort jelenti (kertünkben is ilyen termett) és aminek illata, íze, zamata leírhatatlanúl finom, még a kevésbé "szép" -nek mondható külső ellenére is.

Sült esténként a mititei és a flekken, meg a panzió saját halastavából fogott friss pisztráng, természetesen muzsdéjjal.És voltak jó kis esti beszélgetések, de megtapasztaltuk a természet erejét is. Egész éjjen át tomboló vihar tartott ébren, ám másnap mégis sajnáltuk az alvásra az időt, inkább tűzzománcoztunk Udvarhelyen, bár a csendesen szemerkélő eső igen álmosító volt. Terepjárós kalandtúra után megmásztuk az 1801 méteres Madarasi Hargita csúcsát, ahonnan páratlan a kilátás a környező Kárpátokra. És közel sem láttunk mindent, amit szerettünk volna. De ami késik…

2007. szeptember 5.

Szolgközl


Szeptember 8-9-én, szombat-vasárnap, Sylvie Girard által szerkesztett "Nagy konyhai mindentudó - 1000 recept és fortély" címü könyv
5999 Ft helyett 2999 Ft -ért rendelhető az Alexandránál.
Ismeri valaki a művet? Érdemes a beruházásra?

Visszatérés

Gyönyörű nyaram volt! A júniusban, Brüsszelben töltött hét után adatott még két hét pihenés augusztusban is, bepótolandó azt, hogy tavaly nem jutott idő nyaralásra. Az első, horvátországi hét nem Dalmáciában, a megszokott helyen telt, hanem Isztrián, a Medvejai kempingben. Gyerekeim ragaszkodtak a kempingezéshez, mert „annak olyan jó a hangulata”. És tényleg. Igazi pihenés volt, a „ne csinálj semmit és még azzal is várjál egy kicsit” fajtából. Késői kelés, kiadós reggelik, sok olvasás, úszás, szundikálás a parton a hűs árnyékban hallgatva a sirályok bőgését és a tenger morajlását. Sok gasztro élménnyel nem gazdagodtam, mert önellátók voltunk és esténként a kempingben elkövettük a szokásos „nyaralós étkeinket”: zacskós tészták, grillezés, lecsó és társaik. Ettünk tökéletes tésztájú pizzát a parti étterem teraszán, ahol menetrendszerűen mindennap kávéztam élvezve a gyönyörű kilátást, fagyiztunk pár feledhetőt a szomszéd faluban. És jól választottuk meg a hazaindulás időpontját, mert amikor már mindenünk a kocsiban, bepakolva várt, dörgött párat és hatalmas égszakadás zúdult a kempingre.
Hogy a semmittevésbe hogy el lehet fáradni…