2007. július 31.

Robinson étterem - Budapest, Városligeti tó

Tegnap este a Robinson étteremben vacsoráztunk ahol teltház várt ahhoz képest, hogy hétfő este volt. Gasztroblogger körökben is olvashattunk már pozitív kritikákat e rendkívüli adottságokkal rendelkező helyről (nekem most a Fakanálé jut eszembe). Nem először járok itt, de most nem voltam mértéktelenül elégedett. Azon nem akadtak ki, hogy bár 6 főre foglaltattunk asztalt, odaérkezésünkkor jelentettük be, lehet, hogy heten leszünk. Pár perc alatt összeállítottak nekünk egy 8 fős asztalt ( + ), igaz az étterem végében, túl közel a konyhához, ahonnan válogatott illatok szálltak felénk, akárhányszor egy-egy pincér kilépett egy vendég rendelésével.( - ). Bár kilátás nem volt, (a mellettünk levő ablakon a rolót „félfixre” szerelték – ezt ők mondták)( - ), kérésünkre a mellettünk levő hangszóróból áradó, amúgy kellemes muzsikát azonnal lehalkították ( + ).Elég hamar kiderült, hogy mégiscsak hatan leszünk, így visszaülhettünk az eredetileg nekünk szánt 6 fős asztalhoz, ahonnan pazar kilátás nyílt a tóra ( + ). Sajnos túl hűvös volt az este a teraszon vacsorázáshoz, ahol minden bizonnyal még kellemesebb lett volna és a mellettünk lévő asztaltársaság cigarettafüstjét sem kellett volna elviselnünk.
Továbbra is több pincér forgott körülöttünk ( + ), az asztaltársaság egyik tagja egy bizonyos márkájú ásványvízet kért, erre mindenkinek olyat hoztak, megkérdezés nélkül ( - ). Az ételek kiválasztásáig kaptunk két kiskosárban barna és fehérkenyeret meg fűszervajat, ami kedves gesztus lett volna, ha a kenyér friss és a fűszervaj kenhető állagú. De egyik sem volt( - ).
Megkaptuk az étlapot és ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés. Reggel, Pestre indulás előtt megnéztem a honlapjukon lévő étlapot és eldöntöttem mit fogok este rendelni. Meglepetésemre sem az általam választott meleg előétel, sem a főétel nem szerepelt az étlapon.( - - -). Legalább 1 éve nem frissítették a honlapot…Így bambultam egy darabig, míg sikerült választanom. Végül „Kemencés kacsamell paprikás gombával” lett a kiszemelt fogás, ám elmulasztottam bővebb felvilágosítást kérni a pincértől a köretet illetően.( mínusz egy nekem!). A társaság többi tagja rendelt tárkonyos ragulevest, illetve gyümölcslevest, mindenkinek ízlett( + ). És megérkeztek a főételek…Ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés: a kemencés kacsamell paprikás gombával nokedlivel volt körítve!...Hááát, nem azért mentem a Robinsonban vacsorázni, hogy nokedlit egyek… Mellettük szólt viszont a kemencés kacsamell: rendesen átsütve is mennyeien szaftos, omlós. Tökéletes (+++). És bár a paprikás gombához felhasznált gomba 99%, hogy kínai konzerv gombából készült és a paprika még ress-ropogós volt (ahogy Benke Laci bácsi mondaná), a nagyon kellemes lecsós szaft ami belőlük készült édes kevés volt a nokedli mennyiségéhez képest… ( - ).
Kap még egy minuszt az illetékes pincér, aki nem ajánlott nekünk bort a kiválasztott étkekhez, hanem hagyott minket választani (a szekszárdi Vida pincészet Merlot borát válaszottam). És kap még egy minuszt azért, mert bár bemutatta a palackot és a mellettünk lévő asztalkán bontotta ki, de elmulasztotta bemutatni a palack dugóját, amit ilyen árkategóriás helyeken (meg még olcsóbbakon is!) odateszik egy kistányérra helyezve a bort először megkóstoló személy mellé. A bor amúgy nem a legdrágább (20 és 25.000.-Ft közötti) árkategóriából származott, ám szekszárdi bor lévén illet volna még vagy három évig a pincében érlelni, mert 2005-ös évjáratával igen fiatalnak, bár ígéretesnek bizonyult, ám a Merlot-ra jellemző jegyeket sehogyan sem sikerült benne felfedeznem az elején. Lehet, hogy az étel hatására, vagy csak attól, hogy a pohárban hozzájutott egy kis oxigénhez, egyre jobban előjöttek az illatok-zamatok belőle és a végén már egész jó volt, de fenntartom, hogy ennek a bornak még jó pár évig a pincében lenne a helye, nem az asztalon. És még egy hatalmas mínusz, mert az itallapon ez a bor 2004. évjárattal szerepel (amit ittunk meg 2005. volt). Aki desszertet is választott, elégedett volt, bár ránézésre a rakott rétes inkább rakott palacsintának nézett ki, ám az elpusztítója nem panaszkodott érte. Az utolsó mínusz pedig azért, mert a számla elkészítésére 27 percet kellett várni, pedig már nagyon mentünk volna…

Az étteremlátogatás időpontja: 2007 július. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

2007. július 28.

Szárított paradicsom

Régóta kacérkodok a gondolattal, de mindig az aranyára tartott vissza. Mármint a vásárlástól. Ám tegnap reggel vettem érett, de kemény paradicsomokat, rögtön két fajtát. Megmostam, kimagoztam, alufóliával bélelt, olivaolajjal meglocsolt sütőlapon, sóval, borssal ízesítve kerültek a 110 fokos sütőbe.

Sültek-aszalódtak, jó 10 órán át. Kihűltek és beköltöztek a sterilizált üvegbe jóféle olajba fokhagymával, oregánóval, fekete borssal.
Update: csak olíva olajban eltéve is isteni!

2007. július 27.

Mamma sörös kenyere - Update

Mamma tegnap írt kedves megjegyzést a dagasztás nélküli kenyérsütésemhez, most erre reagálnék pár gondolattal. Azóta többször sütöttem, több variációban: egyik legsikeresebbnek bizonyult a fekete olivabogyós - füstölt Edami sajtos - baconos változat (mindhárom hozzávaló jó apróra vágva-kockázva), amiből legközelebb vagy a bacont, vagy a sajtot hagyom ki, mert bár mindenkinek ízlett, én mégis soknak éreztem benne a 3 „tuning” hozzávalót. Szerintem itt is a „kevesebb-több” elv érvényes.Volt még fekete olivabogyós – friss rozmaringos változat (nagyon nyerő!) és készült sima változat is, egy olcsó tesco-s sőrrel, mert ahol sütöttem éppen az volt a hűtőben. Amin mindig változtattam az eredeti recepthez képest: sokkal kevesebb cukor (lementem a 1,5 ek –ról 1 teáskanálnyira) és több sót használtam a natúr változathoz. Utoljára nem került bele fehér bors, csak frissen őrölt fekete és a hármas fűszerkeverék helyett csak 2 tk őrölt köményt kapott. Így is finom volt. Mostanában a napokban többször felbukkanó dagasztás nélküli, ropogós héjú kenyérre koncentrálok, ám ma éppen szárított paradicsom készül. Poszt köv.!


2007. július 26.

Mutánsok

Az Index Tékozló Homár blogján találtam egy jópofa(?!?) linket, zöldség-gyümölcs mutánsokról.
Nem lehet egyszerű az ilyen sárgarépát megpucolni...

Már megint bedőltem...

Már megint bedőltem a leértékelésnek... Rendszerint úgy kezdődik, hogy bemegyek egy liter tejért (update: már több, mint egy éve csak házi tejet iszunk) a Lidl-ben, ami közvetlenül az irodám mellett van (update: már rég elköltöztünk). Ciki vagy sem, szoktam ott vásárolni. Ha nem jutok el a város másik felén lévő pékhez, vagy nincs időm kenyeret sütni, még a rozsos kenyeret is ott veszem. Ma is így kezdődött. Betettem a mindennapi tejem a kosárba (valójában nem kosár, hanem egy olyan alkalmatosság, aminek az elejéből úgy lehet csak kipakolni, ha megkérsz egy magasra nőtt valakit, ugyan hajoljon már bele és segítsen kipakolni, vagy vállalod a bordatörés kockázatát, és simán fejest ugrasz bele). Haladtam a pénztárak fele, mikor szemet szúrt 2 hatalmas karton konténer, ami nem szokott ott lenni és ami fölött ott virított a piros árcédula.(Mit cédula! Plakát! Ezt akkor is meglátod, ha két gondolasorral arrébb vagy és véletlenül oldalra pillantasz).
Hát odamentem. És elkezdtem válogatni a „jobbnál-jobb” cuccok között…
Pár perc után a kezembe akadt egy salátacentrifuga.

  Ami még ugye nekem nem volt. Nem is túl nagy, nem is zsinoros (nem huzigálni kell, hanem tekerni) így gyorsan számba vettem, hól tudnék neki helyet találni a konyhaszekrényemben. Mert ugye salátacentrifuga nélkül nem élet az élet. Nézegettem már párszor, de az 1799.-, 1499.- , de még a 799.-Ft-os árnál is azt gondoltam, ez is csak a legritkábban használt konyhai eszközök tárházát fogja gyarapítani. Na de 199.-Ft-ért otthagyni??? Hát megvettem. És megint bedőltem, mert megint olyat vettem (mert annyira olcsó volt:)), amit józan ésszel átgondolva sosem vettem volna. Mert valljuk be, megáll az öntet a salátalevelén úgy is, ha az nincs kicentrifugázva. De mennyivel jobban tapad centrifugálás után!

2007. július 24.

Golyoly főzelék


Nálunk ez a neve a zöldborsó főzeléknek. Nagylányom nevezte golyolynak a borsót pici korában és így maradt. Szerintem ideális kánikulai étel, a gyorsan kész és tápláló kategóriából. A hagyományos verzió.

Hozzávalók:
1 kg friss, vagy szezonon kívül mélyfagyasztott zöldborsó (azaz golyoly)
1 fej hagyma
2 ek cukor, vagy 1 ek méz
valamennyi bio vegamix, ízlés szerint (szárított zöldségkeverék)
1 csokor petrezselyem zöldje
½ liter tej
1 ek étkezési keményítő
és 20 perc

Kevés olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Ha már üveges, megszórom 2 ek cukorral. Amikor kezd színt kapni a cukor, beleöntöm a zöldborsót, megszórom a bio vegamix-el és párolom pár percig. Ha még nem teljesen puha, de már ígéretes, behabarom a fél liter tejjel amiben elkevertem az étkezési keményítőt. Ezzel csak addig főzöm, míg besűrűsödik, mert ha tovább főzném, visszahígulna. Diétásabb (?) változat, ha keményítős habarás helyett 2 dl tejszínben párolódik a borsó, majd jól beforralom. Igaz, így nem lesz olyan sűrű, de nincs benne liszt vagy keményítő. Ha kész, lekapcsolom alatta a tüzet és belekeverem az aprított petrezselyem zöldet. Ma sajttal töltött pulykarolókkal ettük, de került már rá fasírt vagy tükörtojás. És nagyon finom lehet Ana Kinai oldalasával is !

Egy diétás, liszt és tejmentes verzió itt.

2007. július 23.

Hétvégi fagylaltozás

Egy csodálatos hosszú hétvégét töltöttünk Balatonszárszón, jóbarátaink meghívására. Nem rajongok különösebben a déli partért, de egy előnye mindenképpen van: gyönyörű naplementéket lehet ott végignézni…(fenti kép szombaton készült!)

Igazi pihenés: olvasás, hajnali fürdőzés a Balatonban, grill, jó borok, jó barátok, szombat délelőtti sörözés és Szárszó legjobb fagyija: a parthoz közel, egy „GELATO SOFT” nevű kisbüfében igazi pöttyös, láthatóan valódi vaníliával készült fagyi. Kellően krémes, nem túl édes, nem műízű, pont ahogy szeretem. Jövő héten visszamegyek!

2007. július 19.

Házi kefir

Brünnhilde konyhája ihlette házi kefirt készítettem tegnapelőtt. Ő aludttejet említ, de én állítom, hogy ez ízben közelebb van a kaukázusi kefirhez, mint az aludttejhez. Irtó finom, érzem rajta azt a kevéske szén-dioxidot, amit annyira szeretek a kaukázusi kefirben és nem utolsó sorban, sokkal olcsóbb megoldás a boltinál.

Hozzávalók:
2 liter 2,8% zsírtartalmú tej
1 db 500 ml-es kaukázusi kefir (én a Lidl-ben vettem mindkettőt, de gondolom bármelyik jó hozzá)

Abban az 5 literes üvegben amiben a kovászos uborkát készítem összeöntöm a hozzávalókat és a konyhapulton hagyom 2 napig. Az üveg alján kb 2-3 újnyi savó képződik, ezt egy vékony slaggal leszívom egy bögrébe, a megmaradt kefirt kancsóba öntve a hűtőben tárolom. 

Update: türelmetlen párom kitalálta, hogyha meleg vizes edénybe állítja kb fél órára azt a befőttes üveget, amiben a kefir készül, elég neki pár óra, és kész is!

Egy hőségriadós napon készült...

Tegnap 41 és fél fok volt árnyékban, ennek ellenére meleg ebédre (vacsorára) vágytam, főleg miután „megposztoltam” a sült csülköt, ami múlt hétvégén készült. Voltak befűszerezett sertés karaj szeletek a hűtőben, egy csomag mélyfagyasztott spárga is a sorsára várt, mindehhez társult 2 csomag mozzarella, ebből kerekedett a „meleg” fogás.
A karaj szeleteket kevés olívaolajon megsütöttem serpenyőben, átköltöztettem őket egy cserépedénybe, kazalszerűen rászórtam a spárga sípokat és betakartam mozzarella szeletekkel. Annyi időt töltött a 250 fokos sütőben, amennyi idő alatt életem párja hazaért a munkahelyéről, azaz jó 20 percet. Kovászos uborkát ettünk hozzá. Amúgy ilyet többet nem csinálok. Legalábbis fagyasztott spárgából nem ((:

2007. július 18.

Sült csülök savanyú káposztával


Bár ehhez a finomsághoz legalább két és fél órát működik a sütő és még jó felet párolódik a köret, mégis azt mondom, megéri a végeredmény!

Hozzávalók:
egy szép sertéscsülök (hátsó)
só, bors, vörösbor
hagyma, fokhagyma
savanyú káposzta
kömény 

Egy tepsiben, vagy cserépedényben beteszem a csülköt, sóval, borssal fűszerezem és felnégyelek köré pár fej hagymát, dobok mellé pár cikk fokhagymát. Felöntöm kb 3 dl vörösborral, lefedem alufóliával és addig sütöm 220 fokos sütőben, míg a hús leválik a csontról. Ekkor kicsontozom, feldarabolom és továbbsütöm míg szép piros nem lesz, közben locsolgatom a szaftjával, jót tesz az ízének és az állagának egyaránt (nem engedi kiszáradni)..
Közben legyalulom a 2006-os ősz utolsó fej saját savanyítású káposztáját (megkönnyezem, hogy elfogyott és várhatok karácsonyig egy igazán jó töltött káposztára). Több vízben kimosom, (sótlanítás céljából) és kevés őrölt köménnyel fűszerezve megpárolom. Ha mindkettő készen van, kitálalom dédnagymamámtól örökölt legszebb tányéromra és lehet enni!

2007. július 17.

Egyszerű joghurtos desszert

Végy egy csomag kekszet (pld. erdei gyümölcsös Jó reggelt) amit a táborból hazaérkező csemetéd útközben jól megdolgozott (hazafele úton rajta ült!), tedd egy pohár aljára. Önts rá egy pohár olyan joghurtot, ami sehogy sem akar elfogyni és lassan lejár a szavatossága, a tetejére pedig szórjál friss gyümölcsöt. Fényképezd le a gasztroblogod számára, majd ajánld fel valamelyik családtagodnak, vagy egyszerűen és lelkiismeret furdalás nélkül fald fel!

Sonkás-sajtos-hagymás csiga

Hétvégén tagja lettem a csigaimádók klubjának: Loriennél látottak oly mértékű nyáltermelésre késztettek, hogy nem volt tovább, csigát kellett készíteni! És bár tepsiben készült, nem tortaformában, mint Cserkénél, és kicsit „szétterpeszkedtek”, ez ízükön mit sem változtatott. El sem tudok képzelni jobb reggelit hétvégére!

Hozzávalók (amiket én használtam):

50 deka Halasi Félfogós liszt
2.5 deka élesztő
1.5 ek só
3.5 deci víz
1.5 ek cukor

a töltelékhez
- 1 fej hagyma, fél fej fokhagyma
- 4 ek kacsazsír
- kb. 20 deka reszelt füstölt sajt
- 20 deka leheletvékonyra szeletelt sonka (Lidl)

Az elkészítés módja ugyanaz volt, mint Loriennél, csak itt 6-nál több csiga készült és sütőpapírral bélelt tepsin sültek. És tényleg függőséget okoz!

2007. július 16.

Padlizsánkrém házi majonézzel


Mindenkinek megvan a maga padlizsánkrém receptje. Nekem is! Sokfélét olvastam már: görögöset joghurttal, észak-afrikai ihletésűt, olaszosat, erdélyit. Nálunk a majonézes erdélyi a nyerő, bár egyszer, majd, kipróbálom a joghurtosat is. Szerintem a padlizsán az a fajta zöldség, aminek annyira fantasztikusan jó az íze sülve, hogy érdemesebb hagyni a „kevesebb-több” elvet érvényesülni: kevés, de jó minőségű hozzávaló = remek végeredmény!
Mai Plus-os portyámon nem túl méretes, de igazán szép példányokra akadtam, 49 forintos!!! kilónkénti áron, ott helyben eldőlt a mai vacsora kérdése! És bár jobb lett volna, ha parázson, illetve nyílt tűzön sütöm meg őket, jó lett a végeredmény így is. Miután megmostam a padlizsánokat, sütőpapírral bélelt tepsire tettem, megszurkáltam villával mindegyiket és 250 fokos sütőben kb 1 órát sütöttem. Lehet, hogy hamarabb készen voltak, de olyan meleg volt a konyhában a sütő miatt és olyan jó hűvös a légkondis szobában, hogy 1 óra elteltével kapcsoltam ki a sütőt, majd elmentem otthonról és csak akkor tértem vissza, amikor már kihűlt a padlizsán is, a konyha is.
Ekkor egy kanállal kikapargattam a padlizsánok belsejét, egy szűrőben kicsit lecsepegtettem és összeturmixoltam sóval, borssal és egy kis fej nagyon apróra vágott lila hagymával. Nyúltam volna a bolti majonézért, amivel (gasztrociki!) igenis köszönő viszonyban vagyok, de majonéz sehol! Még a titkos lerakatban sem, ahol a biztonsági tartalék tanyázik! Nem volt más hátra, készült villámgyorsan a házi majonéz ami igaz, hogy klasszisokkal jobb mint a bolti, de el kell készíteni…

2 tojássárgájához nagyon vékony sugárban adtam hozzá kb 1 dl olajat, kapott pár csepp citromlevet is és vadul kevertem addig, míg a mixerem zsinórja nem kezdett el füstölni a konnektor közelében... Sajnálom, mert még anyósomtól kaptuk eljegyzési ajándéknak. Bár ha belegondolok, nagykorú már a drágám, kiszolgált! (Életem Párja megígérte, hogy megnézi, és ha azt mondja valamire, hogy megnézi, azt meg is javítja:)))
Immár mixer nélkül, összekevertem a majonézt a padlizsánkémmel, kapott még egy kis sót és fényképezkedés után szépen el is fogyott. Friss kenyérre kenve, paradicsommal és egy bögre tejjel az igazi!

2007. július 9.

Rablóhús


Az erdélyi flekken folytatásaként íme a rablóhús, amely ez alkalommal steak fűszerrel ízesített pulyka felsőcomb filéből készült jóféle házi szalonnával és gombával.

A kockára vágott húst befűszerezem és pár órát pihentetem a hűtőben. Ha eljön az ideje, nyársra húzom úgy, hogy husi szomszédja legyen egy vékonyka szelet szalonna, meg gomba. Lehet még hozzáfűzni némi (poré)hagyma karikát, (pritamin)paprikát, virslit, kolbászt, vagy bármit, mit szívesen eszik a család grillezve. Izzó parázs felett, borral locsolgatva sütjük (főleg a fiúk!) szép pirosra!


2007. július 5.

"Saláta nap"

Rita kincseskonyhájában találtam rá az alábbi linkre, ahol jobbnál-jobb pofa szendvicseket láttam. Ötletnek kiválóak, mert lassan készülnöm kell, legalább ötlet szinten a soron következő megmérettetésre: pici lányom iskolájában évente (október közepe táján) rendeznek un. „saláta napot”, külön az alsósoknak, külön a felsősöknek. Ezen a napon csak délelőtt van tanítás, délután minden osztály lázasan dolgozik és készülnek a szebbnél szebb pályaművek, kizárólag zöldségből és gyümölcsből. Ennek ugye az a célja, hogy megszerettessék a gyerekekkel a salátákat, gyümölcsöket. Minden osztályban készül olyan zöldség és gyümölcs saláta, amit a gyerekek maguk készítenek és el is fogyasztanak azonnal. Első és második osztályban még segíthetnek a szülők is és úgy alakult, hogy mindkét évben kivettem a részem a munkából rendesen. Meg is nyerték a gyerekek mindkét évben a „leg-leg” pályamű első díját! Elsőben egy (általam) kifaragott dinnyében tálalt, gyerekek által készített gyümölcssalátával nyertünk:

 
Második osztályban egy zöldségekből faragott „virágvázával” lettünk legjobbak (a váza és a benne lévő „virágok” az én műveim, a többit más anyukák faragták.)

És íme egy kis ízelítő a többi pályaműből:

2007. július 4.

Értekezés a kifolyásmentes sajtpanírozásról, Cserke kérésére

Megtisztelő, hogy egy Goldenblogra jelőlt tőlem kér tanácsot!Csak a receptben leírtakat tudom megismételni: a sajtot lisztbe, frissen őrölt borssal és/vagy egyéb fűszerrel ízesített (szárított-morzsolt oregano vagy majoranna, de füstölt sajtnál jöhet bele egy kevés granulált foghagyma is!) felvert tojásba, majd újra lisztbe, tojásba mártom, végül a pár ek darált dióval elkevert zsemlemorzsába – ezt általában csak a camembertnél szoktam alkalmazni -, majd kézzel segítve - jól rányomkodom.
Régebbi próbálkozás volt a dupla panírozás (liszt-tojás-morzsa 2X), de a dupla morzsa nagyon megvastagította a panírt és letettem róla. És –szerintem- nagyon lényeges a sütésnél az olaj hőmérséklete, mert a rántott sajtnál ugye az lenne a lényeg, hogy mosolygós-piros bundát kapjunk kifolyásmentesen. Ám ha az olaj nem elég forró, a mosolygós pirosság eléréséhez több idő kell, ezalatt a belsejében jól megolvadt sajt könnyebben rést üt a paníron. Ha elég forró az olaj, jóval kevesebb ideig teszem ki a magas hőnek és a sajt bár megolvad, de még nem kívánkozik ki. Ha meg túl forró az olaj, megéghet a panír…És néha bizony nekem is kifolyik…

2007. július 3.

Képviselőfánk


Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
5 tojás
2 dl víz
csipet só
300 ml tejszín
A krémhez 50 g olvasztott csoki és 1 zacskó dr5ker bourbon vanília puding por (ebben nincs semmi műsz@r).

Egy edénybe felteszem a vizet forrni egy csipet sóval és a vajjal. Ha forr a víz és elolvadt a vaj, hozzáadom a lisztet (egyben) és egy falapáttal/fakanállal addig keverem, míg összeáll. Ez kb. 2 perc. Leveszem a tűzről és jól elkeverem az egyenként hozzáadott tojásokkal. Ha van kedvem, a masszával megtöltöm a habzsákomat és csinos halmocskákat nyomok a sütőpapírral vagy szilikon lappal bélelt sütőlemezre. Ha nincs kedvem habzsákozni, egyszerűen kiadagolom kanállal a tésztát a sütőlemezre. Kb 6-8 cm-re egymástól érdemes elhelyezni a halmocskákat, melyeket 180 fokra előmelegített sütőbe teszem és 15 percig nem nyitom ki a sütőt, nehogy összeessenek a fánkok. 15 perc után mérséklem a tüzet 150 fokra és még 5-8 percig sütöm, míg szép piros, mosolygós, ropogós fánkocskákat kapok. Érdemes ropogósra sütni, különben a krémtől hamar megpuhulnak. Hagyom őket kihűlni. Közben megfőzöm a pudingot, ha csokis krémmel töltöm, az olvasztott csokit belekeverem a megfőtt pudingba és ha sürgős a dolog, hideg vizes vízfürdőben mihamarabb kihűtöm. Ha ráérek, hagyom kihűlni magától. Ha már hideg, hozzákeverem a felvert tejszínhabot. Lehet még dúsítani a krémet extra anyagokkal: villával összetört gyümölcs (málna, eper, szeder, stb.), reszelt, vagy aprított csokoládé, reszelt citromhéj, kinek-kinek szájíze szerint. Ha a krém elkészült kettévágom és megtöltöm a fánkokat krémmel. A tetejére lehet porcukrot szórni, vagy olvasztott csokit csurgatni. A fényképen láthatók csokis pudingosak, (túl)porcukrosak. Az eclairt (éklert) ugyanígy készítik, csak babapiskóta alakúak a fánkocskák, és a krémre, a fánk teteje alá dukál még egy extra adag tejszínhab. Eclair-ben az Édesanyámé után a Brüsszeli Wittamernél fogyasztott vitte a prímet.
Nem olyan ördöngös mint amilyennek első látásra/olvasásra tűnik!
Ugyanebből a tésztából, kisebb fánkokat sütve, sós töltelékkel megtöltve finom vendégváró előétel készíthető.

Horváth Ilona Szakácskönyve alapján.

2007. július 2.

Legritkábban használt konyhai eszközök

Érdekes körkérdés lehetne ebből is! Lehet, hogy most én indítok egy hógolyót? Ebben a melegben hátha hűsítő hatással van a többiekre is…
Most éppen két olyan konyhai eszköz jut eszembe, amit ritkán használok: a duplafalu kétliteres tejforralóm, amiben csak főzős pudingot készítek (nagyon, nagyon ritkán, mert amihez főzős puding kell, az ugye macerás, és utóbbi időben sem időm, sem türelmem a macerás dolgokhoz!...) A másik - a kuktám - amit anyósom kolléganőitől kaptunk nászajándékba és amit évente két szezonban veszek elő: húsvétkor ebben fő a sonka, nyáron pedig benne készül a nagy kedvenc, a főtt kukorica.
Gyerekkoromban, Erdélybe még nem ismertük a csemege kukoricát. Nyáron a zsenge, amúgy állatok táplálására ültetett kukoricát szedtük le és főztük meg. Télen is volt kukorica csemege, emlékszem azt is kuktában főzte Nagymamám: szemes kukoricát főzött cukros lében, amit aztán bögrében kaptunk meg, kevés cukorral megszórva. De finom is volt... legalább 30 éve nem ettem…
Továbbgörgetem hát hűsítő hógolyómat Ritának és Paminának, náluk mi a legritkábban használt konyhai eszköz?
Update:
Pamina posztjára reagálva: fritőzömtől ha jól emlékszem, kb 10-11 éve szabadultam meg, a helyigény és nehezen tisztíthatóság miatt. És eszembe jutott a talán LEGRITKÁBBAN használt eszközöm, a gofrisütő, amit anyósom halála után örököltem. Na azt még soha nem használtam.

2007. július 1.

Kétcsokis muffin

Pici lányom keresztanyukájánál ettük ezt a finomságot, azóta rendszeres vendég nálunk is. Legtöbbször Nagylány készíti. Nagyon egyszerű (mint minden muffin) és ínycsiklandozó a végeredmény!

Hozzávalók kb 18 muffinhoz (muffinforma nagyságától függően):
25 dkg liszt
1 cs. sütőpor
2 ek kakaó
1 tábla (100 g) étcsoki
1 tábla (100 g) fehércsoki
10 dkg cukor
2 dl tej
1 dl tejfől
10 dkg olvasztott vaj
1 nagyobb tojás

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, apróra vagdosott csokik, kakaó, cukor) egy edényben összekeverem, a nedveseket (olvasztott vaj, tojás, tej, tejfől) egy másikban. Tessék-lássék módra összekeverem a két tál tartalmát és belekanalazom a muffin sütőforma mélydéseibe.180 fokos előmelegített sütőben 12 - 15 perc alatt megsütöm.

Kovászos uborka


Minden nyáron van olyan kánikula időszak, amikor leginkább görögdinnyén, főtt kukoricán és kovászos uborkán élünk napokig. A kovászos uborka pedig gyakori vendég a hűtőnkben, mert az egész család nagyon szereti.

Egy 5 literes üveghez kb 3 kg uborkát szoktam venni (a fürtös uborkánál mostanában jobban kedvelem a mini kígyóuborkát), gondosan megmosom, levagdosom a végeit és hosszában bevagdosom, így ha kész van, gusztán szétszedhető.Az üveg aljára teszek egy marék friss vagy szárított kaprot, néhány gerezd fokhagymát, és ha van, csombort. Megtöltöm az üveget uborkával. A tetejére szórok másfél evőkanál sót és felöntöm melegvízzel. A tetejére kerül a tüllbe csomagolt kovászos kenyérszelet, amit max. 2 nap után el szoktam távolítani. Letakarom az üveg száját, így kerül ki a teraszra. Ha nagyon meleg van, árnyékos helyre (mert már jártam úgy, hogy felforrt és puha lett az uborka), ha nincs nagyon meleg, érheti a nap. Kb 3 nap után ÉP megkóstolja és ítélkezik, hány százalékos. Ha késznek ítéli, behozom, kiszedegetem az uborkát egy jól záródó edénybe és rászűröm a levét. Így kerül a hűtőbe, ahonnan pár nap alatt elfogy (levéből leves készül joghurttal, vagy tejföllel), aztán minden kezdődik elölről…

Kedvenc lecsóm

Gyerekkoromban nem szerettem a lecsót. Édesanyám rizzsel és nagyon paradicsomosan készítette, és akkoriban a paradicsomot nem nagyon szerettem, csak frissen. Évekkel ezelőtt a Medveja-i kempingben nyaraltunk és Kati barátnőm kb. minden harmadik nap lecsót főzött, mert mindenki (rajtam kívül) nagyon szerette és mivel kinézetre nem is hasonlított az otthoni lecsóra, meg éhes is voltam, megkóstoltam. Na, azóta szeretem a lecsót! Most már az én konyhámban is kedvelt nyári étel lett, kialakult a saját receptem, aminek titka, hogy olívaolajon megfuttatok egy fej zúzott fokhagymát. Amikor megérzem az illatát, már dobom is rá a hajszál vékonyra darabolt bacont, erre jön a hagyma, majd paprika és paradicsom, só, bors, kevés sómentes szupervega meg őrölt pirospaprika.
Tavaly előttig nem bírtam megenni az erőset, így ha Kati erős paprikát tett a lecsóba (mert továbbra is Ő készíti számomra a legfinomabbat) mindig prüszköltem. De mostanában az erőset is bírom, sőt, szeretem és már nem is esne jól egy csak „édes” lecsó.
Tegnap este Katiéknál vendégeskedtünk és természetesen lecsó is volt, wokban elkészítve, kint a teraszon. Olyan erősre sikeredett, hogy még a fiúk is kapkodtak a levegő után, de azért mindenki jóízűen falatozott belőle. Így nézett ki:


A világ legjobb lecsója!  (legalábbis nekem)

Gasztro ajándék






Életem Párja lepett meg e két, Alexandra kiadó gondozásában
megjelent füzettel, egy magányos Tesco portya után. Mindkettőben találtam olyat, amit biztosan kipróbálok!