2007. július 31.

Robinson étterem - Budapest, Városligeti tó

Tegnap este a Robinson étteremben vacsoráztunk ahol teltház várt ahhoz képest, hogy hétfő este volt. Gasztroblogger körökben is olvashattunk már pozitív kritikákat e rendkívüli adottságokkal rendelkező helyről . Nem először járok itt, de most nem voltam mértéktelenül elégedett. Azon nem akadtak ki, hogy bár 6 főre foglaltattunk asztalt, odaérkezésünkkor jelentettük be, lehet, hogy heten leszünk. Pár perc alatt összeállítottak nekünk egy 8 fős asztalt ( + ), igaz az étterem végében, túl közel a konyhához, ahonnan válogatott illatok szálltak felénk, akárhányszor egy-egy pincér kilépett egy vendég rendelésével.( - ). Bár kilátás nem volt, (a mellettünk levő ablakon a rolót „félfixre” szerelték – ezt ők mondták)( - ), kérésünkre a mellettünk levő hangszóróból áradó, amúgy kellemes muzsikát azonnal lehalkították ( + ).Elég hamar kiderült, hogy mégiscsak hatan leszünk, így visszaülhettünk az eredetileg nekünk szánt 6 fős asztalhoz, ahonnan pazar kilátás nyílt a tóra ( + ). Sajnos túl hűvös volt az este a teraszon vacsorázáshoz, ahol minden bizonnyal még kellemesebb lett volna és a mellettünk lévő asztaltársaság cigarettafüstjét sem kellett volna elviselnünk.
Továbbra is több pincér forgott körülöttünk ( + ), az asztaltársaság egyik tagja egy bizonyos márkájú ásványvízet kért, erre mindenkinek olyat hoztak, megkérdezés nélkül ( - ). Az ételek kiválasztásáig kaptunk két kiskosárban barna és fehérkenyeret meg fűszervajat, ami kedves gesztus lett volna, ha a kenyér friss és a fűszervaj kenhető állagú. De egyik sem volt( - ).
Megkaptuk az étlapot és ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés. Reggel, Pestre indulás előtt megnéztem a honlapjukon lévő étlapot és eldöntöttem mit fogok este rendelni. Meglepetésemre sem az általam választott meleg előétel, sem a főétel nem szerepelt az étlapon.( - - -). Legalább 1 éve nem frissítették a honlapot…Így bambultam egy darabig, míg sikerült választanom. Végül „Kemencés kacsamell paprikás gombával” lett a kiszemelt fogás, ám elmulasztottam bővebb felvilágosítást kérni a pincértől a köretet illetően.( mínusz egy nekem!). A társaság többi tagja rendelt tárkonyos ragulevest, illetve gyümölcslevest, mindenkinek ízlett( + ). És megérkeztek a főételek…Ekkor ért a következő kellemetlen meglepetés: a kemencés kacsamell paprikás gombával nokedlivel volt körítve!...Hááát, nem azért mentem a Robinsonban vacsorázni, hogy nokedlit egyek… Mellettük szólt viszont a kemencés kacsamell: rendesen átsütve is mennyeien szaftos, omlós. Tökéletes (+++). És bár a paprikás gombához felhasznált gomba 99%, hogy kínai konzerv gombából készült és a paprika még ress-ropogós volt (ahogy Benke Laci bácsi mondaná), a nagyon kellemes lecsós szaft ami belőlük készült édes kevés volt a nokedli mennyiségéhez képest… ( - ).
Kap még egy mínuszt az illetékes pincér, aki nem ajánlott nekünk bort a kiválasztott étkekhez, hanem hagyott minket választani (a szekszárdi Vida pincészet Merlot borát választottam). És kap még egy mínuszt azért, mert bár bemutatta a palackot és a mellettünk lévő asztalkán bontotta ki, de elmulasztotta bemutatni a palack dugóját, amit ilyen árkategóriás helyeken (meg még olcsóbbakon is!) odateszik egy kistányérra helyezve a bort először megkóstoló személy mellé. A bor amúgy nem a legdrágább (20 és 25.000.-Ft közötti) árkategóriából származott, ám szekszárdi bor lévén illet volna még vagy három évig a pincében érlelni, mert 2005-ös évjáratával igen fiatalnak, bár ígéretesnek bizonyult, ám a Merlot-ra jellemző jegyeket sehogyan sem sikerült benne felfedeznem az elején. Lehet, hogy az étel hatására, vagy csak attól, hogy a pohárban hozzájutott egy kis oxigénhez, egyre jobban előjöttek az illatok-zamatok belőle és a végén már egész jó volt, de fenntartom, hogy ennek a bornak még jó pár évig a pincében lenne a helye, nem az asztalon. És még egy hatalmas mínusz, mert az itallapon ez a bor 2004. évjárattal szerepel (amit ittunk meg 2005. volt). Aki desszertet is választott, elégedett volt, bár ránézésre a rakott rétes inkább rakott palacsintának nézett ki, ám az elpusztítója nem panaszkodott érte. Az utolsó mínusz pedig azért, mert a számla elkészítésére 27 percet kellett várni, pedig már nagyon mentünk volna…

Az étteremlátogatás időpontja: 2007 július. A bejegyzés az étterem akkori teljesítményét tükrözi , amely azóta változhatott.

2007. július 28.

Szárított paradicsom

Régóta kacérkodok a gondolattal, de mindig az aranyára tartott vissza. Mármint a vásárlástól. Ám tegnap reggel vettem a piacon érett, de kemény paradicsomokat, rögtön két fajtát. Megmostam, kimagoztam, alufóliával bélelt, olívaolajjal meglocsolt sütőlapon, sóval, borssal ízesítve kerültek a 110 fokos sütőbe.

Sültek-aszalódtak, jó 10 órán át. Kihűltek és beköltöztek a sterilizált üvegbe jóféle olajba fokhagymával, oregánóval, fekete borssal.
Update: csak olíva olajban eltéve is isteni!

2007. július 26.

Már megint bedőltem...

Már megint bedőltem a leértékelésnek... Rendszerint úgy kezdődik, hogy bemegyek egy liter tejért (update: már több, mint egy éve csak házi tejet iszunk) a Lidl-ben, ami közvetlenül az irodám mellett van (update: már rég elköltöztünk). Ciki vagy sem, szoktam ott vásárolni. Ha nem jutok el a város másik felén lévő pékhez, vagy nincs időm kenyeret sütni, még a rozsos kenyeret is ott veszem. Ma is így kezdődött. Betettem a mindennapi tejem a kosárba (valójában nem kosár, hanem egy olyan alkalmatosság, aminek az elejéből úgy lehet csak kipakolni, ha megkérsz egy magasra nőtt valakit, ugyan hajoljon már bele és segítsen kipakolni, vagy vállalod a bordatörés kockázatát, és simán fejest ugrasz bele). Haladtam a pénztárak fele, mikor szemet szúrt 2 hatalmas karton konténer, ami nem szokott ott lenni és ami fölött ott virított a piros árcédula.(Mit cédula! Plakát! Ezt akkor is meglátod, ha két gondolasorral arrébb vagy és véletlenül oldalra pillantasz).
Hát odamentem. És elkezdtem válogatni a „jobbnál-jobb” cuccok között…
Pár perc után a kezembe akadt egy salátacentrifuga.

  Ami még ugye nekem nem volt. Nem is túl nagy, nem is zsinóros (nem huzigálni kell, hanem tekerni) így gyorsan számba vettem, hol tudnék neki helyet találni a konyhaszekrényemben. Mert ugye salátacentrifuga nélkül nem élet az élet. Nézegettem már párszor, de az 1799.-, 1499.- , de még a 799.-Ft-os árnál is azt gondoltam, ez is csak a legritkábban használt konyhai eszközök tárházát fogja gyarapítani. Na de 199.-Ft-ért otthagyni??? Hát megvettem. És megint bedőltem, mert megint olyat vettem (mert annyira olcsó volt:)), amit józan ésszel átgondolva sosem vettem volna. Mert valljuk be, megáll az öntet a salátalevelén úgy is, ha az nincs kicentrifugázva. De mennyivel jobban tapad centrifugálás után!

2007. július 24.

Zöldborsó főzelék


Ideális kánikulai étel, a gyorsan kész és tápláló kategóriából. A hagyományos verzió.

Hozzávalók:
1 kg friss, vagy szezonon kívül mélyfagyasztott zöldborsó
1 fej hagyma
2 ek cukor, vagy 1 ek méz
valamennyi bio vegamix, ízlés szerint (szárított zöldségkeverék)
1 csokor petrezselyem zöldje
½ liter tej
1 ek étkezési keményítő
és 20 perc

Kevés olajon megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Ha már üveges, megszórom 2 ek cukorral. Amikor kezd színt kapni a cukor, beleöntöm a zöldborsót, megszórom a bio vegamix-el és párolom pár percig. Ha még nem teljesen puha, de már ígéretes, behabarom a fél liter tejjel amiben elkevertem az étkezési keményítőt. Ezzel csak addig főzöm, míg besűrűsödik, mert ha tovább főzném, visszahígulna. Diétásabb (?) változat, ha keményítős habarás helyett 2 dl tejszínben párolódik a borsó, majd jól beforralom. Igaz, így nem lesz olyan sűrű, de nincs benne liszt vagy keményítő. Ha kész, lekapcsolom alatta a tüzet és belekeverem az aprított petrezselyem zöldet. Ma sajttal töltött pulykarolókkal ettük, de került már rá fasírt vagy tükörtojás.

Egy diétás, liszt és tejmentes verzió itt.

2007. július 23.

Hétvégi fagylaltozás

Egy csodálatos hosszú hétvégét töltöttünk Balatonszárszón, jóbarátaink meghívására. Nem rajongok különösebben a déli partért, de egy előnye mindenképpen van: gyönyörű naplementéket lehet ott végignézni…(fenti kép szombaton készült!)

Igazi pihenés: olvasás, hajnali fürdőzés a Balatonban, grill, jó borok, jó barátok, szombat délelőtti sörözés és Szárszó legjobb fagyija: a parthoz közel, egy „GELATO SOFT” nevű kisbüfében igazi pöttyös, láthatóan valódi vaníliával készült fagyi. Kellően krémes, nem túl édes, nem műízű, pont ahogy szeretem. Jövő héten visszamegyek!

2007. július 19.

Házi kefir

Házi kefirt készítettem tegnapelőtt, mely ízben közelebb van a kaukázusi kefirhez, mint az aludttejhez. Irtó finom, érzem rajta azt a kevéske szén-dioxidot, amit annyira szeretek a kaukázusi kefirben és nem utolsó sorban, sokkal olcsóbb megoldás a boltinál.

Hozzávalók:
2 liter legalább 2,8% zsírtartalmú tej
1 db 500 ml-es kaukázusi kefir 

Abban az 5 literes üvegben amiben a kovászos uborkát készítem összeöntöm a hozzávalókat és a konyhapulton hagyom 2 napig. Az üveg alján kb 2-3 Ujjnyi savó képződik, ezt egy vékony slaggal leszívom egy bögrébe (majd elhasználom kenyérsütéshez), a megmaradt kefirt kancsóba öntve a hűtőben tárolom. 

Update: türelmetlen párom kitalálta, hogyha meleg vizes edénybe állítja kb fél órára azt a befőttes üveget, amiben a kefir készül, elég neki pár óra, és kész is!

Egy hőségriadós napon készült...

Tegnap 41 és fél fok volt árnyékban, ennek ellenére meleg ebédre (vacsorára) vágytam, főleg miután „megposztoltam” a sült csülköt, ami múlt hétvégén készült. Voltak befűszerezett sertés karaj szeletek a hűtőben, egy csomag mélyfagyasztott spárga is a sorsára várt, mindehhez társult 2 csomag mozzarella, ebből kerekedett a „meleg” fogás.

A karaj szeleteket kevés olívaolajon megsütöttem serpenyőben, átköltöztettem őket egy cserépedénybe, kazalszerűen rászórtam a spárga sípokat és betakartam mozzarella szeletekkel. Annyi időt töltött a 250 fokos sütőben, amennyi idő alatt ÉP hazaért a munkahelyéről, azaz jó 20 percet. Kovászos uborkát ettünk hozzá. Amúgy ilyet többet nem csinálok. Legalábbis fagyasztott spárgából nem ((:

2007. július 18.

Sült csülök savanyú káposztával


Bár ehhez a finomsághoz legalább két és fél órát működik a sütő és még jó felet párolódik a köret, mégis azt mondom, megéri a végeredmény még nagy melegben is!

Hozzávalók:
egy szép sertéscsülök (hátsó)
só, bors, vörösbor
hagyma, fokhagyma
savanyú káposzta
kömény 

Egy tepsiben, vagy cserépedényben beteszem a csülköt, sóval, borssal fűszerezem és felnégyelek köré pár fej hagymát, dobok mellé pár cikk fokhagymát. Felöntöm kb 3 dl vörösborral, lefedem alufóliával és addig sütöm 220 fokos sütőben, míg a hús leválik a csontról. Ekkor kicsontozom, feldarabolom és tovább sütöm míg szép piros nem lesz, közben locsolgatom a szaftjával, jót tesz az ízének és az állagának egyaránt (nem engedi kiszáradni)..

Közben legyalulom a 2006-os ősz utolsó fej saját savanyítású káposztáját (megkönnyezem, hogy elfogyott és várhatok karácsonyig egy igazán jó töltött káposztára). Több vízben kimosom, (sótlanítás céljából) és kevés őrölt köménnyel fűszerezve megpárolom. Ha mindkettő készen van, kitálalom dédnagymamámtól örökölt legszebb tányéromra és lehet enni!

2007. július 17.

Egyszerű joghurtos desszert

Végy egy csomag kekszet (pld. erdei gyümölcsös Jó reggelt) amit a táborból hazaérkező csemetéd útközben jól megdolgozott (hazafele úton rajta ült!), tedd egy pohár aljára. Önts rá egy pohár olyan joghurtot, ami sehogy sem akar elfogyni és lassan lejár a szavatossága, a tetejére pedig szórjál friss gyümölcsöt. Fényképezd le a gasztroblogod számára, majd ajánld fel valamelyik családtagodnak, vagy egyszerűen és lelkiismeret furdalás nélkül fald fel!

Sonkás-sajtos-hagymás csiga

Hétvégén tagja lettem a csigaimádók klubjának: Loriennél látottak oly mértékű nyáltermelésre késztettek, hogy nem volt tovább, csigát kellett készíteni!  El sem tudok képzelni jobb reggelit hétvégére!

Hozzávalók:
50 deka Halasi félfogós liszt
2.5 deka élesztő
1.5 ek só
3.5 deci víz
1.5 ek cukor
a töltelékhez
- 1 fej hagyma, fél fej fokhagyma
- 4 ek kacsazsír
- kb. 20 deka reszelt füstölt sajt
- 20 deka leheletvékonyra szeletelt sonka

Az elkészítés módja ugyanaz volt, mint Loriennél, csak itt 6-nál több csiga készült és sütőpapírral bélelt tepsin sültek. És tényleg függőséget okoz!

2007. július 16.

Padlizsánkrém házi majonézzel


Mindenkinek megvan a maga padlizsánkrém receptje. Nekem is. Sokfélét olvastam már: görögöset joghurttal, észak-afrikai ihletésűt, olaszosat, erdélyit. Nálunk a majonézes erdélyi a nyerő, bár egyszer, majd, kipróbálom a joghurtosat is. Szerintem a padlizsán az a fajta zöldség, aminek annyira fantasztikusan jó az íze sülve, hogy érdemesebb hagyni a „kevesebb-több” elvet érvényesülni: kevés, de jó minőségű hozzávaló = remek végeredmény!

Akkor a legjobb, ha parázson, illetve nyílt tűzön sütöm meg a padlizsánt, de akinek nincs rá lehetősége, süsse meg sütőben, sütőpapírral bélelt tepsire téve, megszurkálva, 250 fokos sütőben kb 1 órát alatt.
A faszén parázson sült padlizsánt hagyom kicsit kihűlni, majd megpucolom, a sütőben sültből elég egy kanállal kikapargatni a padlizsánok belsejét. A padlizsán húsát hagyom egy szűrőben lecsepegni, majd összeturmixolom sóval, borssal és egy kis fej nagyon apróra vágott lila hagymával.
A "csak fakéssel szabad a padlizsánt aprítani" a rozsdamentes kések és konyhai eszközök világában csupán városi legenda! A régi, nem rozsdamentes fémből készült késektől valóban megfeketedett a húsa, de a rozsdamentes nem változtat a színén, így lehet nyugodtan késes robotgépben turmixolni, nagyobb mennyiség esetén (pld. zakuszka főzésnél) húsdarálóban ledarálni.

Nyáron szeretjük a padlizsánkrémet majonéz nélkül is (csak só, bors és hagymával), de leggyakrabban készítek hozzá házi majonézt, ami klasszisokkal jobb mint a bolti.

1-2 tojássárgájához nagyon vékony sugárban, szinte cseppenként adok hozzá kb 1 dl olajat, pár csepp citromlevet és vadul keverem addig, míg szép fényes, kemény majonéz nem lesz belőle, majd belekeverem a padlizsánkémbe. Friss kenyérre kenve, paradicsommal és egy bögre tejjel az igazi!

2007. július 9.

Rablóhús

Íme a rablóhús, amely ez alkalommal steak fűszerrel ízesített pulyka felső combfiléből készült jóféle házi szalonnával és gombával.

A kockára vágott húst befűszerezem és pár órát pihentetem a hűtőben. Ha eljön az ideje, nyársra húzom úgy, hogy husi szomszédja legyen egy vékonyka szelet szalonna, meg gomba. Lehet még hozzáfűzni némi (poré)hagyma karikát, (pritamin)paprikát, virslit, kolbászt, vagy bármit, mit szívesen eszik a család grillezve. Izzó parázs felett, borral locsolgatva sütjük szép pirosra!

2007. július 5.

"Saláta nap"

Pici lányom iskolájában évente (október közepe táján) rendeznek un. „saláta napot”, külön az alsósoknak, külön a felsősöknek. Ezen a napon csak délelőtt van tanítás, délután minden osztály lázasan dolgozik és készülnek a szebbnél szebb pályaművek, kizárólag zöldségből és gyümölcsből. Ennek ugye az a célja, hogy megszerettessék a gyerekekkel a salátákat, gyümölcsöket. Minden osztályban készül olyan zöldség és gyümölcs saláta, amit a gyerekek maguk készítenek és el is fogyasztanak azonnal. Első és második osztályban még segíthetnek a szülők is és úgy alakult, hogy mindkét évben kivettem a részem a munkából rendesen. Meg is nyerték a gyerekek mindkét évben a „leg-leg” pályamű első díját! Elsőben egy (általam) kifaragott dinnyében tálalt, gyerekek által készített gyümölcssalátával nyertünk:


Második osztályban egy zöldségekből faragott „virágvázával” lettünk legjobbak (a váza és a benne lévő „virágok” az én műveim, a többit más anyukák faragták.)

És íme egy kis ízelítő a többi pályaműből:

2007. július 3.

Képviselőfánk


Hozzávalók:
20 dkg liszt
10 dkg vaj
5 tojás
2 dl víz
csipet só
300 ml tejszín
A krémhez 50 g olvasztott csoki és 1 zacskó dr5ker bourbon vanília puding por (ebben nincs semmi műsz@r).

Egy edénybe felteszem a vizet forrni egy csipet sóval és a vajjal. Ha forr a víz és elolvadt a vaj, hozzáadom a lisztet (egyben) és egy falapáttal/fakanállal addig keverem, míg összeáll. Ez kb. 2 perc. Leveszem a tűzről és jól elkeverem az egyenként hozzáadott tojásokkal. Ha van kedvem, a masszával megtöltöm a habzsákomat és csinos halmocskákat nyomok a sütőpapírral vagy szilikon lappal bélelt sütőlemezre. Ha nincs kedvem habzsákozni, egyszerűen kiadagolom kanállal a tésztát a sütőlemezre. Kb 6-8 cm-re egymástól érdemes elhelyezni a halmocskákat, melyeket 180 fokra előmelegített sütőbe teszem és 15 percig nem nyitom ki a sütőt, nehogy összeessenek a fánkok. 15 perc után mérséklem a tüzet 150 fokra és még 5-8 percig sütöm, míg szép piros, mosolygós, ropogós fánkocskákat kapok. Érdemes ropogósra sütni, különben a krémtől hamar megpuhulnak. Hagyom őket kihűlni.

Közben megfőzöm a pudingot, ha csokis krémmel töltöm, az olvasztott csokit belekeverem a megfőtt pudingba és ha sürgős a dolog, hideg vizes vízfürdőben mihamarabb kihűtöm. Ha ráérek, hagyom kihűlni magától. Ha már hideg, hozzákeverem a felvert tejszínhabot. Lehet még dúsítani a krémet extra anyagokkal: villával összetört gyümölcs (málna, eper, szeder, stb.), reszelt, vagy aprított csokoládé, reszelt citromhéj, kinek-kinek szájíze szerint. Ha a krém elkészült kettévágom és megtöltöm a fánkokat krémmel. A tetejére lehet porcukrot szórni, vagy olvasztott csokit csurgatni. A fényképen láthatók csokis pudingosak, (túl)porcukrosak. Az eclairt (éklert) ugyanígy készítik, csak babapiskóta alakúak a fánkocskák, és a krémre, a fánk teteje alá dukál még egy extra adag tejszínhab. Eclair-ben az Édesanyámé után a Brüsszeli Wittamernél fogyasztott vitte a prímet.
Nem olyan ördöngös mint amilyennek első látásra/olvasásra tűnik!
Ugyanebből a tésztából, kisebb fánkokat sütve, sós töltelékkel megtöltve finom vendégváró előétel készíthető.

Horváth Ilona Szakácskönyve alapján.

2007. július 1.

Duplacsokis muffin

Pici lányom keresztanyukájánál ettük ezt a finomságot, azóta rendszeres vendég nálunk is. Legtöbbször Nagylány készíti. Nagyon egyszerű (mint minden muffin) és ínycsiklandozó a végeredmény!

Hozzávalók kb 18 muffinhoz (muffinforma nagyságától függően):
25 dkg liszt
1 cs. sütőpor
2 ek kakaó
1 tábla (100 g) étcsoki
1 tábla (100 g) fehércsoki
10 dkg cukor
2 dl tej
1 dl tejfől
10 dkg olvasztott vaj
1 nagyobb tojás

A száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, apróra vagdosott csokik, kakaó, cukor) egy edényben összekeverem, a nedveseket (olvasztott vaj, tojás, tej, tejfől) egy másikban. Tessék-lássék módra összekeverem a két tál tartalmát és belekanalazom a muffin sütőforma mélydéseibe.180 fokos előmelegített sütőben 12 - 15 perc alatt megsütöm.

Kovászos uborka


Minden nyáron van olyan kánikula időszak, amikor leginkább görögdinnyén, főtt kukoricán és kovászos uborkán élünk napokig. A kovászos uborka pedig gyakori vendég a hűtőnkben, mert az egész család nagyon szereti.

Egy 5 literes üveghez kb 3 kg uborkát szoktam venni (volt időszak, hogy a fürtös uborkánál jobban kedveltem a mini kígyóuborkát, de mostanában újra a fürtösből készítem), gondosan megmosom, levagdosom a végeit és hosszában bevagdosom, így ha kész van, gusztán szétszedhető.Az üveg aljára teszek egy marék friss vagy szárított kaprot, néhány gerezd fokhagymát. Megtöltöm az üveget uborkával. A tetejére szórok másfél evőkanál sót és felöntöm meleg vízzel. A tetejére kerül a tüllbe csomagolt kenyérszelet, amit max. 2 nap után el szoktam távolítani. Letakarom az üveg száját, így kerül ki a teraszra. Ha nagyon meleg van, árnyékos helyre (mert már jártam úgy, hogy felforrt és puha lett az uborka), ha nincs nagyon meleg, érheti a nap. Kb 3 nap után ÉP megkóstolja és ítélkezik, hány százalékos. Ha késznek ítéli, behozom, kiszedegetem az uborkát egy jól záródó edénybe és rászűröm a levét. Így kerül a hűtőbe, ahonnan pár nap alatt elfogy (levéből leves készül joghurttal, vagy tejföllel), aztán minden kezdődik elölről…

Kedvenc lecsóm

Gyerekkoromban nem szerettem a lecsót. Édesanyám rizzsel és nagyon paradicsomosan készítette, és akkoriban a paradicsomot nem nagyon szerettem, csak frissen. Évekkel ezelőtt a Medveja-i kempingben nyaraltunk és Kati barátnőm kb. minden harmadik nap lecsót főzött, mert mindenki (rajtam kívül) nagyon szerette és mivel kinézetre nem is hasonlított az otthoni lecsóra, meg éhes is voltam, megkóstoltam. Na, azóta szeretem a lecsót!

Most már az én konyhámban is kedvelt nyári étel lett, kialakult a saját receptem: kakastaréjra vágott házi füstölt szalonna szeleteket zsírjára sütök, majd kiveszem az edényből és félreteszem, míg elkészül a lecsóm. A kiolvadt zsírra jön a hagyma, majd egy pár gerezd zúzott fokhagyma, aztán a paprika és kicsit később a paradicsom, só, bors, kevés sómentes szupervega meg őrölt pirospaprika és egy csipet cukor, ami elveszi a paradicsom savasságát. Észre sem venni az ízében az édességet, csak sokkal jobb tőle a lecsó. Ha kész (nem kell agyonfőzni), visszateszem a tetejére a szalonna taréjokat és lehet enni!

Tavalyelőttig nem bírtam megenni az erőset, így ha Kati erős paprikát tett a lecsóba (mert továbbra is ő készíti számomra a legfinomabbat) mindig prüszköltem. De mostanában az erőset is bírom, sőt, szeretem és már nem is esne jól egy csak „édes” lecsó.
Tegnap este Katiéknál vendégeskedtünk és természetesen lecsó is volt, wokban elkészítve, kint a teraszon. Olyan erősre sikeredett, hogy még a fiúk is kapkodtak a levegő után, de azért mindenki jóízűen falatozott belőle. Így nézett ki:


A világ legjobb lecsója!  (legalábbis nekem)