2007. december 16.

Lélekmelengető forralt bor

Kint végre hó, sötét, hideg és karácsonyi vásár ideje. Mi más deríthetne jobb kedvre mint egy pohár meleg, fűszeres forralt bor? A forralt borban az a jó, hogy kortyolhatom egyedül, de még jobb ÉP-vel a karácsonyi vásáron a sült kolbász előtt, mellé (és után) vagy ha hazaértünk, pihenésképp a kályha mellett, melegedve.
A forralt borra talán a leginkább igaz, hogy ahány ház, annyi szokás és ahányszor készítem, mindig más!

Egy biztos: mindegyik meleg, és mindegyikben van bor. Hogy azon kívül még mi mindent teszünk bele? Fűszerek sokaságát, cukrot vagy mézet, gyümölcsöket frissen vagy aszalva. Hígít(hat)juk gyümölcslével vagy teával de azt sem tiltja törvény, hogy valamilyen erős, ízes szesszel – fehér rummal vagy pálinkával - erősítsük alkoholtartalmát és hatásosságát. A készítésnél talán a legfontosabb szempont, hogy kifogástalan minőségű bor legyen az alap. A bor fajtájának kiválasztásának csak az ízlésünk szab határt, erre iránymutató szabály nincs.(Mi évekig előnybe részesítettük a vörös fajtákat, de az utóbbi időben hódit a fehér) A legjobb, hogy otthon saját kezűleg is elkészíthetjük e számunkra kedves italt, mely ünnepi ételnek csak jóindulattal neveztető de élénkítőnek mindenképp, nálunk az Adventi időszak elengedhetetlen kelléke :-)

Amiből készült:
egy üveg vörösbor, nálam most Kiskőrösi kékfrankos
3 tk barna cukor
1 rúd fahéj
fél rúd vanília
5 szegfűszeg
3 hüvely zöld kardamom
1 csillagánizs
5 szem szegfűbors
1 chili paprika
pár szem aranymazsola

A bort és a többi hozzávalót króm edénybe öntöttem, majd forráspontig hevítettem (nem forraltam, mert az árt a bor aromájának), majd csészékbe töltve forrón kortyolgattuk.