2007. december 7.

Szélmalomharc

Tegnap ÉP szép nagy ajándékcsomaggal érkezett haza a munkahelyéről. Volt benne minden földi jó (legalábbis egy évvel ezelőtt ezt mondtam volna…) Kávék, egy hatalmas doboz bonbon, aranyfóliába csomagolt csoki karácsonyfadíszek, mogyorós csoki és két (!!!) 800 gr-os csomag Nesquick kakaópor. Na ennek örültem a legkevésbé, mert pici lányom azonnal lecsapott rá és kijelentette, hogy reggel kakaót szeretne inni, ebből, nem „azt a nemfinomat, amit te csinálsz” (Egyszer trükköztem: az általam bekevert, igazi kakaót becsempéztem egy nesquickes dobozba, de észrevette, hogy nem ugyanaz az íz, azóta nem kakaózik, mert én nesquicket nem vagyok hajlandó venni…). És ma reggel meg is itta a 2,5 dl kakaóját egy szuszra. Pedig minden reggel közelharcot kell vívnom vele, hogy megigya az 1dl bio sárgarépalevét és az 1dl bio aloe juice-t egy szem bio C vitamin tabletta kíséretében. Pedig minden reggel elmondom (hogy rögzüljön), hogy ha már enni nem hajlandó iskolába indulás előtt, legalább ez legyen a pocakjában, hogy figyelje meg, ő mennyivel ritkábban beteg, mint a többi osztálytársa, stb., stb. De időnként szélmalomharcot vívok, ha egészséges, vegyszermentes, jóízű élelmiszerrel akarom csemetéimet etetni.
Néha azért megpróbálom „nevelni” a környezetem: tegnap a suliban Mikulás partyra nem a tanárnő által kért édes vagy sós süteményt küldtem (persze süthettem volna, ha aranycsillagom nem este fél tízkor szól), hanem egy kilónyi pucolt, csinosan feldarabolt jó édes sárgarépát, amit tudom, hogy minden gyerek szívesen rágcsál. És jól gondoltam, el is fogyott. És minden alkalommal tiltakozok, ha gyenge minőségű édességet, műaromás cukorkát, műízű (békanyál) üdítőt, „mártott szeletet” (vagy szemetet) látok a gyerekek keze ügyében. Mert nem lehetek mindenhol ott és kell még egy pár év, hogy magától is rájöjjön, nem kell mindent megenni, amit „finomnak” érez.
De néha az egész kész szélmalomharc…És van, aki emiatt még sznobnak is tart…